Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-07 / 255. szám

255. sz. Ötödik évi folyam, Szerkesztőségi írod. és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz.SÜRGÖNY. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ő­r. Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­_____zfiinktől fogadtatnak el. "dtSt T kr"hTefe !­affzhaaAb'3 Petít «* hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért V kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr száxmiStafik mint** k. iktatásnál. A bélyeg külön, minden beiktatás után 30 kr.' Z i.nT?:1 ’ "'*k' frankfurtb.n­­.H . ín­v.*.v. v. “rrrr..,“ «......... •» fSlifoza és Wort „rak. Bu­da-Pest. Kedd, november 7.1865. Előfizetési árak: Naponta! postai s.átküldés.el. Budapesten bi.hoa hordva. B&Sm .............................Egész évre . . . . N­ frt - to. Félévre ...... 10 , Félévre . . .­­ . t , — , Negyedévre ..... f , Negyedévre . . . . 4­­­­0 . HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 26-ról kelt legfelsőbb határozatával, G­i­r . György pécsi püspö­köt, az egyház s állam körül szerzett kitűnő érdemei­nek elismeréséül, dij-elengedés mellett, az első-osztá­lyú vaskorona-renddel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ő csa­k­ Apostoli Felsége gróf Hardegg Mik­sát, továbbá gróf Geldern Adolf főhadnagyot a 4. sz. Ferdinánd Császár vértes-ezredben, s báró Fil­­lenbaum Ferencz Józsefet, az erdélyi legfőbb tör­vényszék tanács-titkárát, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi October hó 24-én 16,325. sz. a. kelt kegy. udvari rendelet szerint Domínigg Gáspár pécsi orvostudor vezetékne­vének „K 8 s­z e g i“re leendő átváltoztatását leg­­kegyelmesebben megengedte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A„Pol. H­e­t­i­l­a­p“-ban b. Eötvös József a dualismusról mint a birodalom szervezése megoldásá­nak alapjáról értekezik ma. Szerinte a dualismus his­tóriai fejlemény, s egyszerű tény lévén, azt elactrogálni vagy eldecretálni senkinek sem áll hatalmában, s épen azért szükséges, hogy a birodalom hatalmi állása insti­­tutiók által biztosíttassék, s erre nézve mint kétségte­lent mondja ki azt, miszerint a birodalom alkotmányos szervezése a dualizmus alapján mindenesetre könnyebb, mintha kiindulási pontul oly állapotok vétetnek föl, me­lyek se az egységnek, se a dualismusnak, se a foede­­ralismu­snak nem felelnek meg. Mindezekről a tisz­telt báró úr így fejti ki nézeteit: „Bentham híres értekezést irt a politika körében használni szokott ál-okoskodásokról. Nem kevésbbé érdekes értekezést, sőt könyvet lehetne írni azon csa­lódásokról , melyek a politika mezején közönségesek, s úgy látszik, hogy ebben a legbővebb s változékonyabb fejezetek egyikét azokkal tölthetnék be, miket jelenleg politikai vitatkozásainknál tapasztalunk. A lajtán­ túli sajtó egy idő óta sokat foglalkozik a dualismus kérdésével, részint kárhoztatva a makacs­ságot, melylyel mi magyarok a dualismushoz ragaszko­dunk, részint engeszteltebb hangulatban szólva e tárgy­ról , de mindig úgy, mintha a dualismus létezése vagy nem létezése tőlünk függne, vagy mintha a mérték, melyben az elismertetik, a lajtán­ túli pártok azon jó­akarata által határoztatnék meg, melylyel ők a dualis­­must bizonyos kiterjedésben elismerni készek , ha mi követeléseinkben mérséklettel lépünk fel, holott elfo­gulatlanul tekintve helyzetünket, könnyen beláthatnák, miként e dualismus, mely ellen annyi panasz emelte­tik, egyszerű tény, mely nem a magyar törvényhozás vagy a birodalmi kormány egyes határozatai által idéz­tetett elő, s melyet épen azért eloctrogálni vagy elde­cretálni nem áll senkinek hatalmában. — Behunyhat­juk előtte szemünket, de csak botlásaink számát szapo­rítjuk ; tagadhatjuk, de tagadásunknak eredménye nem lehet más, mint hogy egy csalódással gazdagabbak leszünk. A különbség, mely a birodalomnak két fele kö­zött létezik s a dualismusnak alapját képezi, nem csak alkotmányos törvényeiben s közigazgatási formájában létezik, hanem kiterjed a köz- és magán­élet minden ágaira; létezik az anyagi érdekek körében, valamint a miveltségi állapotokban, az erkölcsökben és fogal­makban szintúgy, mint a nyelvre nézve. Nem mi ma­gyarok állítottuk fel azt oly mereven, hanem azon hosszú időszak, mely alatt a birodalom két fele egé­­szen különbozó viszonyok alatt, különböző irányban fejlődve, azzá vált, minek azt most látjuk, s a ki a Lajtán vagy más határon, mely a birodalom nem­­magya­r részeit hazánktól elválasztja, átjött s nem veszi észre, hogy más országban van; vagy a ki azon ellentéteket, melyek a birodalom két felének állapotaiban léteznek, (ezen d u a l i s m u s t) egy constitutionális alaptörvény kiadása által meg­szüntetheti ; ki úgy vélekedik, hogy mihelyt Magyar­­oság és az osztrák tar­ományok egymást nem értő képviselői egy közös tanácskozó testületben összegyűl­­tek, a birodalom, mely eddig két, a törvény s a tény­­leges állás által elkülönzött részből állt rögtön egggyé válhatik, azt valóban csak ábrándozónak nevezhetjük, ki talán igen tudományos formában adja elő képzel­géseit s versek helyett paragraphusokat ir, de bizonyo­san inkább a költök, mint az államférfiak sorába tar­tozik.1 . Épen mert e dualismus létezik, mert azon ellen­­téteket meyek a birodalom különböző részeit egymás­tól elválasztják, megszüntetni hatalmunkban nem áll, azért szükséges, hogy a birodalom hatalmi állását, melynek fenntartása a Lajthán innen s túl egyiránt ér­dekünkben fekszik, instituiiok által biztosítsuk. S a birodalom ezen állásának elismerése nem csak nem nehezíti helyzetünket, sőt a létező nehézségek elhárí­tásának első föltétele. Megengedjük, hogy a dualizmus elvének fogana­tosítása most, miután a birodalom minden részei alkot­mányos formában kormányozandók, több nehézségek­ké jár, mint akkor, midőn egyik felében a fejedelem absolut hatalma uralkodott, s hogy azon alkotmányos formák, melyek más egységes államokban czélszerűek­­nek tapasztaltattak, nálunk épen a dualismus miatt egészen úgy nem alkalmazhatók;­­ de meggyő­ződve arról, hogy az egész birodalom alkotmányos szabadsága saját alkotmányunknak s az egész biroda­lom hatalmának első feltétele, nem lehet senki, a­ki e szabadságnak megszorítását a birodalom egyik felében kívánatosnak tartaná; és miután a tapasztalás azon törekvések sikeretlenségét, melyek a birodalom egy­ségesítésére történtek, bebizonyította, ebből csak az következik, hogy nagy nehézségekkel kell megküz­­denünk, a­miért csak annál szükségesebb, hogy való­ságos helyzetünk iránt minden csalódástól óvakod­junk. Egy azonban kétségtelen : hogy a birodalom al­kotmányos szervezése a dualizmus alapján is minden­esetre könnyebb, mint ha kiindulási pontul oly állapo­tokat veszünk fel, melyek sem az egységnek, sem a dualismusnak, sem a foederalismusnak nem felel­nek meg. Mert minden nehézségek között a legnagyobb bizonyosan az, ha a kiindulási pontra nézve magunkkal tisztában nem vagyunk. A mi eszmezavarral kezdetett meg, az soha kielégítő eredményekhez nem veze­tett még­ , és vannak a lajthán­ tuli sajtónak egyes orgánu­mai, melyek ezt, úgy látszik, elismerik, s a dualismus eszméje, mely előbb szenvedélyes ellenmondásra talál, most többször, legalább mint oly lehetőség fogadtatik el, mely az úgynevezett foederalismusnál előnyösebb. Senki, ki e tárgyról elfogultság nélkül gondolko­zik, nem tagadhatja, hogy a dualismus bizonyos insti­­tutiók által a birodalom hatalmi állásával megegyez­­tethető. De hogy azok életbe lépjenek, arra az említett lapok nézete szerint szükséges, hogy a­mit dualismusnak nevezünk, valósággal az legyen , azaz, hogy a biroda­lomnak lajthán túli része ép úgy egy összetartozó egésznek tekintessék, mint azon országok összesége, melyek a magyar államot képezik.­­ A dualismus lehetősége attól függ, hogy a birodalom két részében teljes paritás létezzék. Egy tartományaival egyesült Mag M­agyarország itt, s a birodalom szétdarabolása a Lajtha másik partján; egy egyesült magyar országgyű­lés, s a másik oldalon nyolcz egymástól független tar­­om­nygyűlés nem férnek össze, vagy legfölebb a biro nének f- ének teljes­­rendeltségéhez vezet S ez azon új vád, mely ellenünk egy idő óta emel­t aithán e­gye­düli alapja a®, hogy a birodalom ajthán túli felének alkotmányos institutiói felett vitat­otni nem tartottuk feladásunknak. De várjon azért, mert saját dolgainkban minden idegen beavatkozást visszautasítva, elismerjük, hogy azon kérdésekben, melyek a birodalom másik felének beldolgait illetik, legfeljebb óhajtásaink lehetnek, s mert ezeket okok­kal hosszasan nem támogatjuk, ebből az következik-e, hogy a birodalom másik felének feldarabolása után tö­rekszünk? A­mi minket illet, tartózkodás nélkül kimondjuk azon meggyőződésünket, miként saját érdekünk szem­pontjából is semmit nem óhajtunk inkább, mint hogy a birodalom két felében ugyanazon elvek alkalmaztas­sanak. Kívánjuk ezt az­ért, mert semmi sem fekszik in­­kább érdekünkben, mint hogy a birodalomnak másik felében az alkotmányos szabadság biztosítva legyen, s mert nézetünk szerint e czél a birodalom másik félé­lén egy közös törvényhozás által jobban elérhető, mint rá az alkotmányosság felett az egyes tartományok kü­­ön gyűlései őrködnek. Kívánjuk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a birodalomnak hatalmát s alkot­mányos institutióinak állandóságát semmi nem biztosít­hatja inkább, mint ha azon formákra nézve, melyek szerint az alkotmányos elvek a birodalom két hason­­jogú felében gyakoroltatnak, egy bizonyos homogeni­tás létezik ; ennek pedig első feltétele az, hogy a biro­dalom lajthán­túli felében egy oly törvényhozás legyen, mely a birodalom nem magyar­ részeit ép úgy kép­viselje, mint a magyar­ országgyűlés Szt. István koro­nája minden országát képviseli. Ugyanazon történelmi kifejlődés, mely köztünk­ s a birodalom lajthán-túli fele között a dualizmust állapí­totta meg; azon tartományok között, melyek századok óta ugyanazon elvek szerint közösen kormányoztattak, nemcsak az érdekek közösségét, sőt bizonyos egységét állapította meg, s ugyanazon tekintetek, melyek ná­­lunk kívánatossá, s­zt szükségessé teszik, hogy Horvát­ország, mely a magyar koronának részét képezve, a közös törvényhozásban részt vesz, az 1861-iki feliratok értelmében saját ügyeit tartományi gyűlésén s teljes autonómiával kezelje, s oda utalnak, hogy a birodalom másik felében, például Csehországnak és Galicziának liftsopró állás biztosíttassák, s í­gy ezen tartományok nemzetiségi és történelmi igényei, a mennyiben azok méltányosak, kielégittessenek. De ha hiszszü­k is, hogy a birodalomnak érdekei semmi által nem biztosíttatnának inkább, mint ha al­kotmányos viszonyai igy rendeztetnének el; ha meg is vagyunk győződve, hogy ily Organismus mellett két törvényhozással, melyek egyike a birodalom lajthán­­tuli felét, másika a magyar korona minden országait képviseli, s melyek a birodalom közös ügyeire nézve kebleikből kiküldött megbizottak által határoznak, mig a birodalom két különálló fele egyes részeinek, mint például Horvátországnak s Csehországnak saját dol­gaiban az autonómiának lehető legnagyobb mértéke biztosíttatik ; ha meg vagyunk is győződve, hogy ily or­ganismus mellett, mely a dolgok természetéből fejlődik, és minden méltányos igényeket kielégít, alkotmányos szabadságunk a dualismus mellett oly garantiákat nyerne, minekkel az Anglián kívül sehol sem bir­ bi­zonyos előttünk, hogy ezen elvek elfogadása nem tő­lünk függ s hogy azok vitatását nem csak azért nem ismerhetjük feladásunknak, mert azokban, mik a birodalom másik felének beldolgait illetik, csak annyiban követelhetünk beleszólási jogot, mennyiben azok saját jogaink körébe vágnak; de azért is, mert ezen elvek alkalmazása a birodalom másik felében, a­mennyire mi tudjuk, Magyarországban senki által nem elleneztetik, s így oly eszmék be fejtegetése, melyeket senki nem ellenez, s melyeknek elfogadását igen sokan kívánatosnak tartják, legalább is felesleges. Közös érdekeink között a legfontosabb bizonyo­s, hogy alkotmányos átalakulásunkban mentül előbb megállapodáshoz jussunk, s ez úgy remélhető, ha azok, kiknek az alkotmányos szabadság­a Lajthán imen s túl szívükön fekszik, kezet fognak; de ezt csak akkor várhatjuk, ha helyzetünket anámitás nélkül fi­gyelembe véve, végre beláttuk, hogy, miután a biro­dalomban létező dualizmusnak megszüntetése a dolgok jelen állásában nem fekszik senkinek hatalmában, fel­adásunkat nem e lehetetlen czél utáni törekvésben, hanem csak abban kereshetjük, hogy a dualismusnak azon következéseit hárítsuk el, melyek a birodalom hatalmi állására károsak lehetnének. A mely napon a lajthán­ túli alkotmányos párt azon csalódásokról lemond, melyeket az egység lehe­­tőségére nézve ápol, s melyben a dualismust, mint a birodalom alkotmányos organisatiójának alapelvét elis­meri ; azon napon, melyen ezáltal a közös kiindulási pontot elfogadva, czélul nem a birodalom egyik felének­­elsőbbségét, de mindkettőnek alkotmányos szabadsá­gát s közös ügyeinknek mentül czélszerűbb elintézé­sét tűzzük ki: helyzetünk nagy nehézségei legyőzöt­teknek tekinthetők. E nélkül az alkotmányos szabadság híveinek egyetértése a birodalom két felében, mely nehézsége­ink alkotmányos megoldásának első feltétele, elérhe­tetlen.“ A „Gen. Correspondenz“ következő pesti levelet hoz: »Tagadhatlan, hogy Magyarország gazdag a po­­litikai kapacitásokban , de hiányoznak itt oly emberek, a­kik nemcsak az ország jogát, hanem a jelen idők té­nyeit is szem előtt tartanák. „Mindkét oldalról történt hiba: a centralisták megtagadták a magyar közjogot, a magyar nemzeti párt pedig a kapcsot a nem-magyar részekkel tudtul sem vette. A centralisták hibája megboszulta magát, s a magyarok a korábbi rendszer megbukása által teljes elégtételt nyertek. Nincs a német-osztrákok között ember, a­ki Magyarországnak teljesülhető jogait, a bi­rodalmi egység épen tartása mellett, meg ne adná. De hogy vagyunk e tekintetben Magyarországgal ? Nincs nagyobb hiba, mint ignorálni a „tényeket“, miket eltö­rölni nem lehet. „Históriai tény pedig az, hogy a personal-uniók és elkülönzött nemzetiségi rendszerek ideje elmúlt: a világ utasítva van a nemzetiség szent érzelmét kímélni. Minden nemzetiség habár öntudatlanul is arra törek­szik, hogy egy nagy állam egészet formáljon; a­ki te­hát az elszigeteltség mellett küzd, annak saját nemze­tét Európán kívül valami vadonba kellene áthelyezni. „Ha az egykori határozati párt szélső vezéreinek akarata teljesülhetne, a­mi lehetetlen, mi volna azzal ko­molyan nyerve ? Nincs oly hatalmas kormány, hogy saját tételének föltételeit hosszú időre büntetlenül meg­sérthetné. A­mit egy bécsi kormány ma az osztrák ál­lam alapföltételei ellen vétene , azt holnap már meg­semmisítené. „Ellenvetik, hogy Magyarországban a roppant többséget a két szélsőség között lévő párt képezi,­ azon párt, mely a teljes elszigeteltség és az Austriához na­gyon is hajló párt között áll. Azonban ily nagy mű V AMCMA Napi újdonságok.­ ­ Z­á­g­r­á­b. Ő cs. kir. Apostoli Felsége a zágrábi görög-keleti templom építéséhez 500 frttal mél­tóztatott járulni.­­ A nemz. színháznál már szorgalmasan fog­lalkoznak azon eredeti magyar művek kiszemelésével, melyek Császár­né Ő Felsége óhajtására, legma­­gasb u­tmulatása alatt adatni fognak.­­ Az esztergomi izraeliták múlt hó 31-dikéről hálafeliratot intéztek a herczeg-primás­­ eminentiájához, köszönetet mondván e főmagassá­­gának a nevelés terén tett ama nagyszerű áldozataiért, melyekkel Esztergom s vidéke számára a kisded­­ovodát s leánynöveldét felállítani, s azt minden vallás­­szinezetü gyermekeknek, s igy az esztergomi izraelita községnek is megnyitá. „Midőn mi a világi jogérzü­­lettel vártunk és várunk, — igy szól a többi között a felirat, melyet az izraelita község elöljárói jegyeztek alá, — ime a katholika egyház nyújtja felénk előzéke­nyen kezeit. — Engedje főméltóságod ez alkalmat hévvel megragadnunk, s e fölötti örömünket igénytelen hálairatunkban nyilvánítani.“ — Pécs a legutóbbi napokban kegyeletes ün­nepélyességek színhelye volt. Girk György pécsi püspök, pápai udv. főpap, trónálló, római gróf ö­nmltga stb. tartotta ötven éves papságának örömünnepét.­­■ Múlt hó 30-án az egyházmegyei papság egy gazdagon s művészileg készült arany kehelylyel tisztelte meg az ünnepelt főpapot, mely alkalommal az emléket átadó testület nevében a hála és szeretet ékes szavai­val üdvözöltetett. F. hó 4-én a megyei s városi hatóság s egyéb testületek tisztelegtek ő­rmligánál, s ugyane napon a főispán átnyújtotta az első osztályú vaskorona­­rendet, melylyel öt Ő Felsége díjmentesen földissiteni­­ kegyeskedett. Este a város ki volt világítva, a dalárda hangversenyzett, a legényegylet szerenáddal tisztelgett. Az aranymise 5-én tartatott, mely alkalommal a bevo­nulásnál a pécsi dalárda a Garay Alajos által ez ünnepélyre irt hymnust énekelte­­t.­­ Az országházi építészi ünnepély áldomásaiból kiemeljük, hogy ezek Ő Felségére, a jelenlegi magyar kormányférfiakra, Deák Ferenczre, s az építőmeste­rekre mondattak. A másik építészi ünnepély ugyane napon az új körakpart hosszában történő csöveke­­lési s meder-beágyalási munkálatok elkészülte alkal­mából tarlatott. A munkások Örömrivaja és a mozsarak durrogása késő estig tartott. — Komikus qui pro quo. Midőn az országház közelebbi ünnepélyének vége felé az áldo­mások koszorújában sor került az építőmesterekre is, s a b­­ urat zajosan élztelték, néhány akkor jött, vi­­gabb állapotban levő czipész-legény azt gondolván, hogy követjelöltről van szó, hangos rivalgással oppo-’ nált: nem kell Ybl — éljen Schwarcz! Eszünkbe jutott az aneedota Schwarzenberg mi­­nisterről és a falusi tanítóról, kinek egyik tanítványa examenkor e kérdésre: „ki találta fel a puskaport“, azt felelé: „Schwarzenberg.“ „Ő excja igen okos ember, — mond a tanító — de a puskaport még­sem találta fel.“ Nekik is azt lehetne mondani: „Schwarcz úr igen derék ember, de házat még sem tud építeni.“ , „Magyar Méneskönyv“ czím alatt jelent meg B­é­r­c­z­y Károly szerkesztése mellett és a „Vadász- és Versenylap“ szerkesztőségénél kapható egy mű, mely a Magyarországban volt és lévő angol telivér lovak jegyzékét és származását tartalmazza.­­ A m­­agy. képző mü v.­társulati. hó 4-én tartott rendkívüli választmányi ülésében elhatározta, hogy a fölmerült némely fontosabb ügyek elitézése vé­gett, melyek netalán az alapszabályok több pontjainak megváltoztatását is fognák szükségessé tenni, a folyó hó 19-re közgyűlést hirdessen, miről a társulat tagjai még külön meghívó által is lesznek értesítendők. A gyűlés további határozatai közül megemlítendő, hogy a jövő évi farsang alatt is fog a társulat segélyezési és tisztán művészeti czéljainak elősegítésére művészbált rendezni, melynek előkészületei egy külön bizottság teendőit fogják képezni. A titkár több új tag belépésé­ről tett jelentést. — Dec. 4-től fogva Bécs és Pest közt naponkint fognak gyorsvonatok közlekedni és ezáltal a birodal­mi székváros és magyar fővárosunk közt háromszoros postai közlekedésre nyílik alkalom.­­ Művésze­t. Wagner Sándornak a városi vigadó frissítőjébe festett nagy falfestménye elkészült. Tárgya: Mátyás diadala Holubár fölött, ismeretes. A kép kivitele,mond a „P. H.“,az ifjú művész jó híréhez méltó, s a hozzá kötött várakozásnak teljesen megfelel. Hogy a színezés tekintetében némelyek a Pesten ké­szült első „freskó“-képtől nagyobb színragyogást, su­gárzóbb fényességet vártak mégis, az megfogható. A mészfestmény azonban természeténél fogva nélkülözi az olajfestmény zománczos fényét, alvatag melegét; széles hatásra kell, hogy számítva legyen s halványabb színezete csak alsóbbrendű fokozója a szerkezet h­atá­lyosságának. Ezen fekszik a fősuly, s ennek előnyeiről s hibáiról Wagner képében annak idejében már nyi­latkoztunk.­­ Ugyancsak a vigadó épületében, a lépcsőházba festendő kisebb képek közül a szembenálló két nagyobb képet L­o­­­z szintén elkészítette, s a­mennyire a sötét árnyéktól kivehető, igen sikerülten. Az állványok le­szedettek, s a frissítő másik falára tervezett kép ügyé­ben a pályázat még kihirdetve sincs. A jövő farsang fényes báljai alkalmával e huzavona miatt üresen ma­radt falak szomorúan fognak lepillantani a fényes ven­dégekre. Csak a bérlő teljesíti buzgón önmaga iránti kötelességét — mond a fenntnevezett lap, — hűsége­sen szedegeti a termek látogatóitól a —,3 hatost. — A f. évi november 4-én tartott tanácskozmány határozatához képest, egy 40 tagú bizottmány megvá­lasztása végett a helyben székelő ügy­v­é­d urak f. évi nov. 9-én délután 4 órára a rendes tárgyalási te­rembe azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy 40-es jegyzékeiket magukkal hozni sziveskedjenek. Pest, 1865. nov. 6. Nagy Károly.­­ A minap indítványozott „Kem­én­y-in­­duló”-t az erre fölkért urak: Mosonyi Mihály és Tóth Kálmán elkészítették, s az Rózsavölgyi és társánál már megjelent. Ár­a 20 kr. Énekelni még nem hallottuk, szövege azonban „nap és holdjáéval kissé magasan lebeg a kortes-nóták szokott naivsága felett. ” . A magyar írói segélyegylet javára dec. elején egy philharmoniai hangversenyt s később a farsang első napjaiban egy tánczvigalmat terveznek.­­ A szavaló művészet ellen egész a barbaris­­musig megy azon mohóság, melylyel az örökbecsúszó­ drámákat operává gyúrják át. Csak közelebb is három shakespearei és schilleri mű lett átverdizve : „Lear ki­rály“, „Romeo és Julia“ s az „Orleansi szűz.“ A kö­zönség úgy is elfordult a tragoediától, hátha még a drámai muzát koronája legszebb gyöngyeitől fosztjuk meg! ” Dudarról nov. 2-ról a minap ajánlott cholera­­szerre nézve utólag még a következő kiegészítő soro­kat vettük: „Több oldalról vett felhívás következtében van szeren­­csém­ a „cholera elleni biztos szerről“ tett ajánlatomat azon észrevétellel megtoldani, hogy : „A nyers tormát nem csak rágni, de egyszersmind le is kell azt levével együtt nyelni“, és hogy a tormának minél nyersebbnek kell lenni, mert ereje annál hatékonyabb. Az általam használtat is akkor ásták ki sietve a földből. Istentől testi lelki állandó jókat kíván Mátis Ferencz, ref. lelkész.“ — A „Hon“ egyik közelebbi számában P­i­­­i­s­y Béla követjelölt pártjához tartozók ellen közlött azon vádra nézve, hogy ők Soroksáron az ottani postames­ter ablakait beverték, s az ott állomásozó dzsidás-szá­zad hadnagyának lakásába lőttek volna, hiteles kézből azon helyreigazítást vettük, hogy a postamester ad-.

Next