Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-07 / 255. szám
255. sz. Ötödik évi folyam, Szerkesztőségi írod. és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz.SÜRGÖNY. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győr. Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele_____zfiinktől fogadtatnak el. "dtSt T kr"hTefe !affzhaaAb'3 Petít «* hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért V kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr száxmiStafik mint** k. iktatásnál. A bélyeg külön, minden beiktatás után 30 kr.' Z i.nT?:1 ’ "'*k' frankfurtb.n.H . ínv.*.v. v. “rrrr..,“ «......... •» fSlifoza és Wort „rak. Buda-Pest. Kedd, november 7.1865. Előfizetési árak: Naponta! postai s.átküldés.el. Budapesten bi.hoa hordva. B&Sm .............................Egész évre . . . . N frt - to. Félévre ...... 10 , Félévre . . . . t , — , Negyedévre ..... f , Negyedévre . . . . 40 . HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 26-ról kelt legfelsőbb határozatával, Gir . György pécsi püspököt, az egyház s állam körül szerzett kitűnő érdemeinek elismeréséül, dij-elengedés mellett, az első-osztályú vaskorona-renddel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ő csak Apostoli Felsége gróf Hardegg Miksát, továbbá gróf Geldern Adolf főhadnagyot a 4. sz. Ferdinánd Császár vértes-ezredben, s báró Fillenbaum Ferencz Józsefet, az erdélyi legfőbb törvényszék tanács-titkárát, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi October hó 24-én 16,325. sz. a. kelt kegy. udvari rendelet szerint Domínigg Gáspár pécsi orvostudor vezetéknevének „K 8 sz e g i“re leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A„Pol. Hetilap“-ban b. Eötvös József a dualismusról mint a birodalom szervezése megoldásának alapjáról értekezik ma. Szerinte a dualismus históriai fejlemény, s egyszerű tény lévén, azt elactrogálni vagy eldecretálni senkinek sem áll hatalmában, s épen azért szükséges, hogy a birodalom hatalmi állása institutiók által biztosíttassék, s erre nézve mint kétségtelent mondja ki azt, miszerint a birodalom alkotmányos szervezése a dualizmus alapján mindenesetre könnyebb, mintha kiindulási pontul oly állapotok vétetnek föl, melyek se az egységnek, se a dualismusnak, se a foederalismusnak nem felelnek meg. Mindezekről a tisztelt báró úr így fejti ki nézeteit: „Bentham híres értekezést irt a politika körében használni szokott ál-okoskodásokról. Nem kevésbbé érdekes értekezést, sőt könyvet lehetne írni azon csalódásokról , melyek a politika mezején közönségesek, s úgy látszik, hogy ebben a legbővebb s változékonyabb fejezetek egyikét azokkal tölthetnék be, miket jelenleg politikai vitatkozásainknál tapasztalunk. A lajtán túli sajtó egy idő óta sokat foglalkozik a dualismus kérdésével, részint kárhoztatva a makacsságot, melylyel mi magyarok a dualismushoz ragaszkodunk, részint engeszteltebb hangulatban szólva e tárgyról , de mindig úgy, mintha a dualismus létezése vagy nem létezése tőlünk függne, vagy mintha a mérték, melyben az elismertetik, a lajtán túli pártok azon jóakarata által határoztatnék meg, melylyel ők a dualismust bizonyos kiterjedésben elismerni készek , ha mi követeléseinkben mérséklettel lépünk fel, holott elfogulatlanul tekintve helyzetünket, könnyen beláthatnák, miként e dualismus, mely ellen annyi panasz emeltetik, egyszerű tény, mely nem a magyar törvényhozás vagy a birodalmi kormány egyes határozatai által idéztetett elő, s melyet épen azért eloctrogálni vagy eldecretálni nem áll senkinek hatalmában. — Behunyhatjuk előtte szemünket, de csak botlásaink számát szaporítjuk ; tagadhatjuk, de tagadásunknak eredménye nem lehet más, mint hogy egy csalódással gazdagabbak leszünk. A különbség, mely a birodalomnak két fele között létezik s a dualismusnak alapját képezi, nem csak alkotmányos törvényeiben s közigazgatási formájában létezik, hanem kiterjed a köz- és magánélet minden ágaira; létezik az anyagi érdekek körében, valamint a miveltségi állapotokban, az erkölcsökben és fogalmakban szintúgy, mint a nyelvre nézve. Nem mi magyarok állítottuk fel azt oly mereven, hanem azon hosszú időszak, mely alatt a birodalom két fele egészen különbozó viszonyok alatt, különböző irányban fejlődve, azzá vált, minek azt most látjuk, s a ki a Lajtán vagy más határon, mely a birodalom nemmagyar részeit hazánktól elválasztja, átjött s nem veszi észre, hogy más országban van; vagy a ki azon ellentéteket, melyek a birodalom két felének állapotaiban léteznek, (ezen d u a l i s m u s t) egy constitutionális alaptörvény kiadása által megszüntetheti ; ki úgy vélekedik, hogy mihelyt Magyaroság és az osztrák tarományok egymást nem értő képviselői egy közös tanácskozó testületben összegyűltek, a birodalom, mely eddig két, a törvény s a tényleges állás által elkülönzött részből állt rögtön egggyé válhatik, azt valóban csak ábrándozónak nevezhetjük, ki talán igen tudományos formában adja elő képzelgéseit s versek helyett paragraphusokat ir, de bizonyosan inkább a költök, mint az államférfiak sorába tartozik.1 . Épen mert e dualismus létezik, mert azon ellentéteket meyek a birodalom különböző részeit egymástól elválasztják, megszüntetni hatalmunkban nem áll, azért szükséges, hogy a birodalom hatalmi állását, melynek fenntartása a Lajthán innen s túl egyiránt érdekünkben fekszik, instituiiok által biztosítsuk. S a birodalom ezen állásának elismerése nem csak nem nehezíti helyzetünket, sőt a létező nehézségek elhárításának első föltétele. Megengedjük, hogy a dualizmus elvének foganatosítása most, miután a birodalom minden részei alkotmányos formában kormányozandók, több nehézségekké jár, mint akkor, midőn egyik felében a fejedelem absolut hatalma uralkodott, s hogy azon alkotmányos formák, melyek más egységes államokban czélszerűeknek tapasztaltattak, nálunk épen a dualismus miatt egészen úgy nem alkalmazhatók; de meggyőződve arról, hogy az egész birodalom alkotmányos szabadsága saját alkotmányunknak s az egész birodalom hatalmának első feltétele, nem lehet senki, aki e szabadságnak megszorítását a birodalom egyik felében kívánatosnak tartaná; és miután a tapasztalás azon törekvések sikeretlenségét, melyek a birodalom egységesítésére történtek, bebizonyította, ebből csak az következik, hogy nagy nehézségekkel kell megküzdenünk, amiért csak annál szükségesebb, hogy valóságos helyzetünk iránt minden csalódástól óvakodjunk. Egy azonban kétségtelen : hogy a birodalom alkotmányos szervezése a dualizmus alapján is mindenesetre könnyebb, mint ha kiindulási pontul oly állapotokat veszünk fel, melyek sem az egységnek, sem a dualismusnak, sem a foederalismusnak nem felelnek meg. Mert minden nehézségek között a legnagyobb bizonyosan az, ha a kiindulási pontra nézve magunkkal tisztában nem vagyunk. A mi eszmezavarral kezdetett meg, az soha kielégítő eredményekhez nem vezetett még , és vannak a lajthán tuli sajtónak egyes orgánumai, melyek ezt, úgy látszik, elismerik, s a dualismus eszméje, mely előbb szenvedélyes ellenmondásra talál, most többször, legalább mint oly lehetőség fogadtatik el, mely az úgynevezett foederalismusnál előnyösebb. Senki, ki e tárgyról elfogultság nélkül gondolkozik, nem tagadhatja, hogy a dualismus bizonyos institutiók által a birodalom hatalmi állásával megegyeztethető. De hogy azok életbe lépjenek, arra az említett lapok nézete szerint szükséges, hogy amit dualismusnak nevezünk, valósággal az legyen , azaz, hogy a birodalomnak lajthán túli része ép úgy egy összetartozó egésznek tekintessék, mint azon országok összesége, melyek a magyar államot képezik. A dualismus lehetősége attól függ, hogy a birodalom két részében teljes paritás létezzék. Egy tartományaival egyesült Mag Magyarország itt, s a birodalom szétdarabolása a Lajtha másik partján; egy egyesült magyar országgyűlés, s a másik oldalon nyolcz egymástól független taromnygyűlés nem férnek össze, vagy legfölebb a biro nének f- ének teljesrendeltségéhez vezet S ez azon új vád, mely ellenünk egy idő óta emelt aithán egyedüli alapja a®, hogy a birodalom ajthán túli felének alkotmányos institutiói felett vitatotni nem tartottuk feladásunknak. De várjon azért, mert saját dolgainkban minden idegen beavatkozást visszautasítva, elismerjük, hogy azon kérdésekben, melyek a birodalom másik felének beldolgait illetik, legfeljebb óhajtásaink lehetnek, s mert ezeket okokkal hosszasan nem támogatjuk, ebből az következik-e, hogy a birodalom másik felének feldarabolása után törekszünk? Ami minket illet, tartózkodás nélkül kimondjuk azon meggyőződésünket, miként saját érdekünk szempontjából is semmit nem óhajtunk inkább, mint hogy a birodalom két felében ugyanazon elvek alkalmaztassanak. Kívánjuk ezt azért, mert semmi sem fekszik inkább érdekünkben, mint hogy a birodalomnak másik felében az alkotmányos szabadság biztosítva legyen, s mert nézetünk szerint e czél a birodalom másik félélén egy közös törvényhozás által jobban elérhető, mint rá az alkotmányosság felett az egyes tartományok küön gyűlései őrködnek. Kívánjuk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a birodalomnak hatalmát s alkotmányos institutióinak állandóságát semmi nem biztosíthatja inkább, mint ha azon formákra nézve, melyek szerint az alkotmányos elvek a birodalom két hasonjogú felében gyakoroltatnak, egy bizonyos homogenitás létezik ; ennek pedig első feltétele az, hogy a birodalom lajthántúli felében egy oly törvényhozás legyen, mely a birodalom nem magyar részeit ép úgy képviselje, mint a magyar országgyűlés Szt. István koronája minden országát képviseli. Ugyanazon történelmi kifejlődés, mely köztünk s a birodalom lajthán-túli fele között a dualizmust állapította meg; azon tartományok között, melyek századok óta ugyanazon elvek szerint közösen kormányoztattak, nemcsak az érdekek közösségét, sőt bizonyos egységét állapította meg, s ugyanazon tekintetek, melyek nálunk kívánatossá, szt szükségessé teszik, hogy Horvátország, mely a magyar koronának részét képezve, a közös törvényhozásban részt vesz, az 1861-iki feliratok értelmében saját ügyeit tartományi gyűlésén s teljes autonómiával kezelje, s oda utalnak, hogy a birodalom másik felében, például Csehországnak és Galicziának liftsopró állás biztosíttassák, s így ezen tartományok nemzetiségi és történelmi igényei, a mennyiben azok méltányosak, kielégittessenek. De ha hiszszük is, hogy a birodalomnak érdekei semmi által nem biztosíttatnának inkább, mint ha alkotmányos viszonyai igy rendeztetnének el; ha meg is vagyunk győződve, hogy ily Organismus mellett két törvényhozással, melyek egyike a birodalom lajthántuli felét, másika a magyar korona minden országait képviseli, s melyek a birodalom közös ügyeire nézve kebleikből kiküldött megbizottak által határoznak, mig a birodalom két különálló fele egyes részeinek, mint például Horvátországnak s Csehországnak saját dolgaiban az autonómiának lehető legnagyobb mértéke biztosíttatik ; ha meg vagyunk is győződve, hogy ily organismus mellett, mely a dolgok természetéből fejlődik, és minden méltányos igényeket kielégít, alkotmányos szabadságunk a dualismus mellett oly garantiákat nyerne, minekkel az Anglián kívül sehol sem bir bizonyos előttünk, hogy ezen elvek elfogadása nem tőlünk függ s hogy azok vitatását nem csak azért nem ismerhetjük feladásunknak, mert azokban, mik a birodalom másik felének beldolgait illetik, csak annyiban követelhetünk beleszólási jogot, mennyiben azok saját jogaink körébe vágnak; de azért is, mert ezen elvek alkalmazása a birodalom másik felében, amennyire mi tudjuk, Magyarországban senki által nem elleneztetik, s így oly eszmék be fejtegetése, melyeket senki nem ellenez, s melyeknek elfogadását igen sokan kívánatosnak tartják, legalább is felesleges. Közös érdekeink között a legfontosabb bizonyos, hogy alkotmányos átalakulásunkban mentül előbb megállapodáshoz jussunk, s ez úgy remélhető, ha azok, kiknek az alkotmányos szabadsága Lajthán imen s túl szívükön fekszik, kezet fognak; de ezt csak akkor várhatjuk, ha helyzetünket anámitás nélkül figyelembe véve, végre beláttuk, hogy, miután a birodalomban létező dualizmusnak megszüntetése a dolgok jelen állásában nem fekszik senkinek hatalmában, feladásunkat nem e lehetetlen czél utáni törekvésben, hanem csak abban kereshetjük, hogy a dualismusnak azon következéseit hárítsuk el, melyek a birodalom hatalmi állására károsak lehetnének. A mely napon a lajthán túli alkotmányos párt azon csalódásokról lemond, melyeket az egység lehetőségére nézve ápol, s melyben a dualismust, mint a birodalom alkotmányos organisatiójának alapelvét elismeri ; azon napon, melyen ezáltal a közös kiindulási pontot elfogadva, czélul nem a birodalom egyik felénekelsőbbségét, de mindkettőnek alkotmányos szabadságát s közös ügyeinknek mentül czélszerűbb elintézését tűzzük ki: helyzetünk nagy nehézségei legyőzötteknek tekinthetők. E nélkül az alkotmányos szabadság híveinek egyetértése a birodalom két felében, mely nehézségeink alkotmányos megoldásának első feltétele, elérhetetlen.“ A „Gen. Correspondenz“ következő pesti levelet hoz: »Tagadhatlan, hogy Magyarország gazdag a politikai kapacitásokban , de hiányoznak itt oly emberek, akik nemcsak az ország jogát, hanem a jelen idők tényeit is szem előtt tartanák. „Mindkét oldalról történt hiba: a centralisták megtagadták a magyar közjogot, a magyar nemzeti párt pedig a kapcsot a nem-magyar részekkel tudtul sem vette. A centralisták hibája megboszulta magát, s a magyarok a korábbi rendszer megbukása által teljes elégtételt nyertek. Nincs a német-osztrákok között ember, aki Magyarországnak teljesülhető jogait, a birodalmi egység épen tartása mellett, meg ne adná. De hogy vagyunk e tekintetben Magyarországgal ? Nincs nagyobb hiba, mint ignorálni a „tényeket“, miket eltörölni nem lehet. „Históriai tény pedig az, hogy a personal-uniók és elkülönzött nemzetiségi rendszerek ideje elmúlt: a világ utasítva van a nemzetiség szent érzelmét kímélni. Minden nemzetiség habár öntudatlanul is arra törekszik, hogy egy nagy állam egészet formáljon; aki tehát az elszigeteltség mellett küzd, annak saját nemzetét Európán kívül valami vadonba kellene áthelyezni. „Ha az egykori határozati párt szélső vezéreinek akarata teljesülhetne, ami lehetetlen, mi volna azzal komolyan nyerve ? Nincs oly hatalmas kormány, hogy saját tételének föltételeit hosszú időre büntetlenül megsérthetné. Amit egy bécsi kormány ma az osztrák állam alapföltételei ellen vétene , azt holnap már megsemmisítené. „Ellenvetik, hogy Magyarországban a roppant többséget a két szélsőség között lévő párt képezi, azon párt, mely a teljes elszigeteltség és az Austriához nagyon is hajló párt között áll. Azonban ily nagy mű V AMCMA Napi újdonságok. Zágráb. Ő cs. kir. Apostoli Felsége a zágrábi görög-keleti templom építéséhez 500 frttal méltóztatott járulni. A nemz. színháznál már szorgalmasan foglalkoznak azon eredeti magyar művek kiszemelésével, melyek Császárné Ő Felsége óhajtására, legmagasb utmulatása alatt adatni fognak. Az esztergomi izraeliták múlt hó 31-dikéről hálafeliratot intéztek a herczeg-primás eminentiájához, köszönetet mondván e főmagasságának a nevelés terén tett ama nagyszerű áldozataiért, melyekkel Esztergom s vidéke számára a kisdedovodát s leánynöveldét felállítani, s azt minden vallásszinezetü gyermekeknek, s igy az esztergomi izraelita községnek is megnyitá. „Midőn mi a világi jogérzülettel vártunk és várunk, — igy szól a többi között a felirat, melyet az izraelita község elöljárói jegyeztek alá, — ime a katholika egyház nyújtja felénk előzékenyen kezeit. — Engedje főméltóságod ez alkalmat hévvel megragadnunk, s e fölötti örömünket igénytelen hálairatunkban nyilvánítani.“ — Pécs a legutóbbi napokban kegyeletes ünnepélyességek színhelye volt. Girk György pécsi püspök, pápai udv. főpap, trónálló, római gróf önmltga stb. tartotta ötven éves papságának örömünnepét.■ Múlt hó 30-án az egyházmegyei papság egy gazdagon s művészileg készült arany kehelylyel tisztelte meg az ünnepelt főpapot, mely alkalommal az emléket átadó testület nevében a hála és szeretet ékes szavaival üdvözöltetett. F. hó 4-én a megyei s városi hatóság s egyéb testületek tisztelegtek őrmligánál, s ugyane napon a főispán átnyújtotta az első osztályú vaskoronarendet, melylyel öt Ő Felsége díjmentesen földissiteni kegyeskedett. Este a város ki volt világítva, a dalárda hangversenyzett, a legényegylet szerenáddal tisztelgett. Az aranymise 5-én tartatott, mely alkalommal a bevonulásnál a pécsi dalárda a Garay Alajos által ez ünnepélyre irt hymnust énekeltet. Az országházi építészi ünnepély áldomásaiból kiemeljük, hogy ezek Ő Felségére, a jelenlegi magyar kormányférfiakra, Deák Ferenczre, s az építőmesterekre mondattak. A másik építészi ünnepély ugyane napon az új körakpart hosszában történő csövekelési s meder-beágyalási munkálatok elkészülte alkalmából tarlatott. A munkások Örömrivaja és a mozsarak durrogása késő estig tartott. — Komikus qui pro quo. Midőn az országház közelebbi ünnepélyének vége felé az áldomások koszorújában sor került az építőmesterekre is, s a b urat zajosan élztelték, néhány akkor jött, vigabb állapotban levő czipész-legény azt gondolván, hogy követjelöltről van szó, hangos rivalgással oppo-’ nált: nem kell Ybl — éljen Schwarcz! Eszünkbe jutott az aneedota Schwarzenberg ministerről és a falusi tanítóról, kinek egyik tanítványa examenkor e kérdésre: „ki találta fel a puskaport“, azt felelé: „Schwarzenberg.“ „Ő excja igen okos ember, — mond a tanító — de a puskaport mégsem találta fel.“ Nekik is azt lehetne mondani: „Schwarcz úr igen derék ember, de házat még sem tud építeni.“ , „Magyar Méneskönyv“ czím alatt jelent meg Bérczy Károly szerkesztése mellett és a „Vadász- és Versenylap“ szerkesztőségénél kapható egy mű, mely a Magyarországban volt és lévő angol telivér lovak jegyzékét és származását tartalmazza. A magy. képző mü v.társulati. hó 4-én tartott rendkívüli választmányi ülésében elhatározta, hogy a fölmerült némely fontosabb ügyek elitézése végett, melyek netalán az alapszabályok több pontjainak megváltoztatását is fognák szükségessé tenni, a folyó hó 19-re közgyűlést hirdessen, miről a társulat tagjai még külön meghívó által is lesznek értesítendők. A gyűlés további határozatai közül megemlítendő, hogy a jövő évi farsang alatt is fog a társulat segélyezési és tisztán művészeti czéljainak elősegítésére művészbált rendezni, melynek előkészületei egy külön bizottság teendőit fogják képezni. A titkár több új tag belépéséről tett jelentést. — Dec. 4-től fogva Bécs és Pest közt naponkint fognak gyorsvonatok közlekedni és ezáltal a birodalmi székváros és magyar fővárosunk közt háromszoros postai közlekedésre nyílik alkalom. Művészet. Wagner Sándornak a városi vigadó frissítőjébe festett nagy falfestménye elkészült. Tárgya: Mátyás diadala Holubár fölött, ismeretes. A kép kivitele,mond a „P. H.“,az ifjú művész jó híréhez méltó, s a hozzá kötött várakozásnak teljesen megfelel. Hogy a színezés tekintetében némelyek a Pesten készült első „freskó“-képtől nagyobb színragyogást, sugárzóbb fényességet vártak mégis, az megfogható. A mészfestmény azonban természeténél fogva nélkülözi az olajfestmény zománczos fényét, alvatag melegét; széles hatásra kell, hogy számítva legyen s halványabb színezete csak alsóbbrendű fokozója a szerkezet hatályosságának. Ezen fekszik a fősuly, s ennek előnyeiről s hibáiról Wagner képében annak idejében már nyilatkoztunk. Ugyancsak a vigadó épületében, a lépcsőházba festendő kisebb képek közül a szembenálló két nagyobb képet Loz szintén elkészítette, s amennyire a sötét árnyéktól kivehető, igen sikerülten. Az állványok leszedettek, s a frissítő másik falára tervezett kép ügyében a pályázat még kihirdetve sincs. A jövő farsang fényes báljai alkalmával e huzavona miatt üresen maradt falak szomorúan fognak lepillantani a fényes vendégekre. Csak a bérlő teljesíti buzgón önmaga iránti kötelességét — mond a fenntnevezett lap, — hűségesen szedegeti a termek látogatóitól a —,3 hatost. — A f. évi november 4-én tartott tanácskozmány határozatához képest, egy 40 tagú bizottmány megválasztása végett a helyben székelő ügyvéd urak f. évi nov. 9-én délután 4 órára a rendes tárgyalási terembe azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy 40-es jegyzékeiket magukkal hozni sziveskedjenek. Pest, 1865. nov. 6. Nagy Károly. A minap indítványozott „Kemény-induló”-t az erre fölkért urak: Mosonyi Mihály és Tóth Kálmán elkészítették, s az Rózsavölgyi és társánál már megjelent. Ára 20 kr. Énekelni még nem hallottuk, szövege azonban „nap és holdjáéval kissé magasan lebeg a kortes-nóták szokott naivsága felett. ” . A magyar írói segélyegylet javára dec. elején egy philharmoniai hangversenyt s később a farsang első napjaiban egy tánczvigalmat terveznek. A szavaló művészet ellen egész a barbarismusig megy azon mohóság, melylyel az örökbecsúszó drámákat operává gyúrják át. Csak közelebb is három shakespearei és schilleri mű lett átverdizve : „Lear király“, „Romeo és Julia“ s az „Orleansi szűz.“ A közönség úgy is elfordult a tragoediától, hátha még a drámai muzát koronája legszebb gyöngyeitől fosztjuk meg! ” Dudarról nov. 2-ról a minap ajánlott choleraszerre nézve utólag még a következő kiegészítő sorokat vettük: „Több oldalról vett felhívás következtében van szerencsém a „cholera elleni biztos szerről“ tett ajánlatomat azon észrevétellel megtoldani, hogy : „A nyers tormát nem csak rágni, de egyszersmind le is kell azt levével együtt nyelni“, és hogy a tormának minél nyersebbnek kell lenni, mert ereje annál hatékonyabb. Az általam használtat is akkor ásták ki sietve a földből. Istentől testi lelki állandó jókat kíván Mátis Ferencz, ref. lelkész.“ — A „Hon“ egyik közelebbi számában Piisy Béla követjelölt pártjához tartozók ellen közlött azon vádra nézve, hogy ők Soroksáron az ottani postamester ablakait beverték, s az ott állomásozó dzsidás-század hadnagyának lakásába lőttek volna, hiteles kézből azon helyreigazítást vettük, hogy a postamester ad-.