Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)
1865-12-03 / 278. szám
ars.«*. Ötödik évi folyam. SORGÖMT. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utolsó (a várban) 184. s*. Fiók-kiadó-hivatal Pestéi gy 8r 1 Pál papirkereskedésében (hatvani-utcea, a es. kir. postahivatal melletti sarokbal). Késiratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. (a tény hirdetések: egy hasábes petit sor egyszeri hirdetéséért • kr., kétszeri hirdetésért ? kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után SO kr. u. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő árak : Hajnal Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hausenstein és Vollers Hamburgban Keim Jakab Lipcsében Ingler ■., Illyen és fort urak. Buda-Pest, Vasárnap, december 3.1865. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... SO frt. Egész évre . . . . IS frt. — kr. Félévre e Félévre . . . I . f • =* • Negyedévre . . . • • * » Negyedévre . . . ■ t . H ( HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, pávai Vájna Albertet, a cs. k. Theresia-akadémia növendékét, cs. k. nemesapróddá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az erdélyi kir. legfőbb törvényszék Hartmann Károly ottani első igazgatósági segédet, a segédhivatalok igazgatójává, s Daróczy Pált, az erdélyi kir. udv. kanczellária tisztjét, ugyanannál igazgatósági segéddé nevezte ki. Biharmegye főispánja Kolláth Ferencz alszolgabirót a szalontai járás főszolgabirájává nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Pesti Napló” utóhangot irt a pesti választásokhoz, melyben a tartatni szokott sűrűbb összejöveteleken uralkodott tisztességes , mérsékelt hangulatot emelvén ki, különösen a következőkben adja elő azon üdvös hatásokat, melyeket azok eredményeztek, mondván : „Mennyit nyert ezekkel a közügy iránti érdeklődés, a politikai meggyőződés, mely hogy erősebbé legyen, szintúgy megkívánja, mint a vallásos hit, hogy ne csak a szívben éljen, hanem szóban és élő tényekben nyilvánuljon, s a tömegesség által nyerjen intenzívebb melegséget; mennyit nyert a szabadság létezhetésére oly szükséges véleményszabadság, s az ellenkező nézetek iránti tolerancia, mely nem mindig tartozik erényeink közé , bajos volna meghatározni, mennyit nyert továbbá épen a higgadtabb hang által a politikai átalános higgadtság, még nehezebb volna megmondani, de a nyereség kétségtelen. „Szintoly bizonyos az is, hogy a nemzeti érzelem és a nemzeti nyelv ügye többet haladt a választás pár hetében, mint az alkotmánytalan élet néhány éve alatt, — annyival többet, mivel szó sem volt különböző nemzetiségekről a fővárosban. — Nemcsak hogy a pártok alakulására a nemzetiségi szempont legkevésbé sem folyt be, de az egyes pártok kebelében is a legteljesebb méltányosság és testvériség uralkodott a nemzetiségek és nyelvek közt, s a német szó, ha az eszme megérdemlő, szintoly lelkes éljenekben részesült, mint a magyar szónokok beszéde, így a közügy és nemzetiség érdekei mellett, ámaz összejövetelek teljes testvériséget hoztak létre a polgárok között, s több ízben emelkedett szózat azon sajnálat kifejezésére, hogy az izraelita polgártársak ki vannak eddig elé zárva oly fontos polgári jog gyakorlásából, mint a képviselőválasztás. „Mindezen üdvös hatás mellett van egy másik, mely ama hatás maradandóságát biztosítni fogja. „A választások előestéjén, a Széchenyi-sétatéren tartott találkozás alkalmával, ha jól emlékszünk, Busbach ügyvéd fejezi ki azon reményt, hogy a Lipótváros választóinak ott összegyűlni szokott része gyakrabban találkozzék, — talán az ellenjelölt pártjával is gyarapodva. Nagy tetszéssel fogadtatott az indítvány, — és nem is csoda. A néhány heti összejövetel a mulatságnak egy új és nemesebb nemét tette már valódi szokássá a polgárokra nézve : bizonyos közügybe vágó alkalmakra összegyűlni, a tárgyakat eszmetisztázás végett megvitatni, s a közvéleményt felvilágosítni, valóban igen helyes és életrevaló eszme. Vannak dolgok, melyeket, mielőtt a város és ország törvényes képviselete szőnyegre hozna, igen czélirányos, fesztelen eszmecsere útján, mintegy próbagyűléseken megvitatni, hol mindenkinek nyitva áll az ajtó, s mindenki szabadon hozzászólhat, — más korlát nem lévén, mint amit a tisztességes társaságok hangja parancsol. Ezen, nem utczai gyűlések, hanem az intelligentia ezen meetingjei nem egykönnyen fajulnak puszta demonstrátiókká, melyek könnyen compromittálhatják az alkotmányos tanácskozási testületek tekintélyét. „ Az intelligentia ily összejöveteleit nagyobb horderejűeknek tartván, mint a csupán egyes személyek megünnepeltetését, óhajtjuk, hogy azok túléljék a választási mozgalmakat, s nevezetesebb alkalmakkor ismétlődjenek a közszellem javára és erősödésére, s a véleményszabadság érdekében, mely nálunk még nem áll oly magasan, hogy kifejtésre szüksége ne volna * Az „0 e s t r. Z tg* azon aggályt, vagy némelyeknél reményt, mintha a zágrábi országgyűlés jelen eseményeiből oly viszály fejlődhetnék ki, mely által az államjogi kérdés megoldása ha meg nem is akadályoztathatik, de mégis késleltethetik,csalódásnak nyilvánítja. A zágrábi országgyűlésen jelenleg nyilvánuló véleménykülönbségek annak belügyét képezik, az országgyűlési rendet illetik, de a nagy államjogi kérdést s megoldását azok nem érintik, annál inkább, mond az „Oestr. Ztg, minthogy másrészt semmi sem történt, ami azon kételyre indítana, hogy a mostani zágrábi országgyűlés megmarad-e azon irány mellett, melyet az 1861-ki elfogadott, midőn a 41. czikk által Magyarország irányában fentarta ugyan az ország autonómiáját, de a 42-ik czikkben Horvát- és Szlavonország államjogi összeköttetését Sz.István koronájával elismerte. Ez irány megkivánja a délszláv királyságok követeinek a pesti országgyűlésre oly czélból leendő küldetését, hogy a magyar korona összes országaira nézve közös koronázási hitlevelet elkészítsék. S mi ezen koronázási hitlevél ? A hazai, cseh, olasz, osztrák királyoknak sok, majd mindig polgárháborúk közt történt dynastia-változásai azt eredményezték, hogy, ha nem tévedünk,a 14-ik .század óta minden trónralépésnél a német választási capitulatiók mintája, szerint koronázási hitlevelek használtattak. Magyarország teljes pacificatiója után végre VI. Károly hitlevele változhatlan alaptörvénynek ismertetett el. A király abban megigéré az ország összes szabadságai s törvényeinek fentartását, a szent koronának az országbani megőrzését, az egykor a magyar koronához tartozó országok bekeblezését; a rendeknek az uralkodóház teljes kihalta utáni királyválasztás iránti joga megerősittetett, s végre a király, utóda lelkére megigéré, hogy ez hat hónapra kormányra lépte után koronázó országgyűlést hiv egybe s koronázási hitlevelet ad ki. — Azon változások, folytatja tovább e lap, melyeket Magyarország alkotmánya az utolsó időben szenvedett, magukkal hozzák, hogy a koronázási hitlevél, mely ma forogjon, amellett, hogy a magyar korona összes országaira nézve közösnek kell lennie, kell hogy az új s elismert viszonyoknak is megfeleljen. Különösen a magyar korona országainak viszonyát a királyhoz, viszonyaikat a monarchia összeségéhez kellene megállapítania. Ha Magyarország a Sz.István-korona épségét megőriztetni kívánja, úgy Horvát- skótországnak fehér lapot nyujtana, melyre azok a két királyságnak egymás közti viszonyait, valamint autonóm állásuk szükségleteit s föltételeit följegyezzék. Így áll az államjogi kérdés a magyar korona országai közt, érintetlen s háborútlan azon egyenetlenségektől, melyek e percben a zágrábi országgyűlés keblében az országgyűlési rend határozmányai iránt kitörtek. Az államjogi kérdés megoldása azáltal se nem késleltetik, se nem akadályoztatik. Az alsó-austriai országgyűlés bizottmányának felirati terve elkészült, mégpedig kettős alakban, mennyiben a bizottmány kisebbsége is nyújtott be egy tervezetet. Ez utóbbi nem egyéb, mint szabatos bizalmi szavazat, melynek jelentőségét emeli az, hogy azt Rauscher bibornok-érsek is aláírta. A többség tervezete is, legalább első részében, a mérsékeltség s békülékenység szellemétől látszik sugalva lenni; azonban annak második részébe, mint a „Debatte“ magát kifejezi : kakuktojás fészkelte be magát, s ez azon kívánat, hogy a februári statútum változtatásai azon országokra nézve, melyek a bírod, tanácsba követeket küldöttek, csak ezen birod. tanács beleegyezésével nyerhessenek törvényes érvényt; vagyis, hogy ő Felsége az országgyűlési időszak bezárta után a szükebb reichsrathot hívja egybe s annak idején a magyar és horvát országgyűlések eredményeit a birodalmi alkotmányra vonatkozólag a reichsrathnak terjeszsze elő. Melyiknek ? kérdi maga a„Fremdbl.“A tágabbnak vagy a SZükebbnek. ? Ez nincsen világosan mondva, és pedig azért nincs, hogy épen e szándékos kétértelműség által minden pártnak megfeleljenek. A centralisták, kik még a tágabb reichsrath tictiójához ragaszkodnak, azt hihetik, hogy annak újra-feltámasztásáról van szó ; az autonomisták és dualisták azon gondolatot köthetik hozzá , hogy a szűkebb reichsrath ad hoc, azaz : az alkotmányváltoztatás végett lesz egybehíva. Ebből csak az tűnik ki, miszerint a bizottmányi többség urai kénytetve ráták magukat, az egész februári jogi logikának egy jó, sőt legjobb részét elvetni, hogy a pillanati helyzetnek megfeleljenek. Ámde miben áll a reichsrath-párt ezen helyzete? — kérdi a mondott lap. Egy jogot akar megőrizni, s látja, hogy azon percben, midőn ezen jogot megnyerné, az tényleg többé nem lenne kivihető. Ha ma megszüntetnék a reichsrath felfüggesztése, a tágabb reichsrath többé nem ülhetne össze. Se a lengyelek, se a csehek, de még az autonomisták egy része sem fognának abban megjelenni; a dalmaták és velenczeiek, magyarok és horvátok hiányoznának, s Erdélyből alig fogna egy kis elszóródott töredéke a volt reichsrathi töredéknek megjelenni. A korábbi német-centralista párt kis csapatjára a tulnyomólag üres székek tátongnának. Ezen ténynél fogva tartá a reichsrathpárt szükségesnek reichsrathi követelésével a szűkebb kir. tanács szűk terére visszavonulni. — De ha már ily fedett visszavonulásra érzék magukat kénytelve, — úgymond az érintett lap, — tegyék ezt őszintén és nyíltan s ne színleljenek ismét győzelmet, hol csak vereséget vallhatnak be, s ezért correct eljárásnak csak azt tartotta volna, ha a tágabb bir. tanács gondolatát maguk sistálják addig, míg Magyarországgal az egyetértés létre nem jö. Ezt a „Fremdbl.“ a maga álláspontjából véleményezi, de találkozik e tekintetben az „Oestr. Ztg“-éval, mely azt mondja, miszerint az alsó-austriai országgyűlés többsége legjobb uton van, két szék között a földre ülni, hol bizonyosan ott ülni is hagyandják. Követválasztási mozgalmak. Újabb követválasztások : Bars megyében : Konkoly-Thege. Bihar megyében : Csanády Sándor, Végső Delért. Veszprém megyében : Pap János. Abaújban: Gábriel István, Darvas Antal, Semsey Béla. Somogy megyében : Domaniczky Boldizsár. Pozson megyében : Császár József, gr. Pálffy István. Csongrád megyében : Oroszi Miklós. Vas megyében : gr. Szapáry Géza. Ugocsában : b. Perényi Zsigmond. Krassó megyében: Joannovics György, Maniu Aurél, Mocsonyi András. Temesben : Monojlevics Emil, Fischer István, K. Ambrózy Lajos, Ivacskovics, Damaszkin János, Onossy Mátyás. Komáromban : Zámory Kálmán, Madarassy Mór, Ghyczy Ignácz. Gömör megyében :Szentiványi Károly, Draskóczy Gyula, Fáy Gusztáv, Dapsy Vilmos. Mármaros megyében : Markos István. Heves megyében : Papp Pál, Almássy Sándor, Borbély Miklós, Nánássy Ignácz. Vasmegye felső-öri kerületében: Hollán Ernő. Szathmármegyében Csengeren: Domahidy Ferencz, F.-Gyarmaton : Vályi János, Hegyesen: Vecsey József, Nagy-Károlyi kerületben : Kende Kánut. A krassói kerületben: Maróthy János. Oraviczán : Fa ur. Jász-Árokszállás, nov. 30. Tegnap éjjeliől tizenegykor lett vége az árokszállási választókerületben a követválasztási szavazásnak, mely aznap reggeli fél 10 órakor kezdetett meg és szakadatlanul folytattatott. Az eredmény következő: a Móczár Jánosra esett 699 szavazat ellenében Pethes József választatott meg országgyűlési képviselőnek 174 szavazattal. A megválasztott képviselő és pártjának megkeresése folytán a szavazás kétszázad lovas katonaság ellenőrzése mellett ment végbe. Úgy hiszszük, hogy e választás dolgot adand a verificáló bizottmánynak. ...............-Jászberény, nov. 30. A ladányi választó-kerületben felkiáltás utján Illés János 1861. évi kunszt.-mártoni választó-kerületbeli képviselő választatott. Jászberény városában dec. 5-én lesz a választás. A „P. Napló” F.-Vissóról nov. 22-től következő közlést kapott: Mármarosmegyének felső-vissói választókerületében a képviselői választás f. hó 22-én megkezdetett, zavaros lévén a kezdete, —zavargásokkal végződött is. — Miután a zavargások közben véren ás, és állítólag haláleset is adta elő magát, reméljük, hogy a megyei hatóság az ügyet meg fogja vizsgáltatni és kideríteni. Az országnak alighanem legtöbb nemességgel biró ezen kerületebeli becsületes nép két pártra osztatott, — a szembetűnő nagy rész Mihályi Gábort óhajtotta képviselőjéül, ki már négy országgyűlésen az osztatlan bizalom választottjakép szerepelt mint követ s később ezen kerületnek egyhangúlag megválasztott képviselője. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a pártoskodást — a megyei szilárd alkotmányos párt beleegyezése nélkül és ennek rászólásával — Sz. J., ki ezen kerületben szavazási jogosultsággal sem birt, kezdette meg családjának tagjaival és vezette azt alattomban egész a kitörésig, a megye közcsendességének nem kis botrányára. Előidézte és ápolta a pártoskodást kerületünk és megyénk oly nagy taecsütéseben és tipdseletében monősülő egyéne ellen Sz. J. úr azután, hogy három nap előtt a szigeti választókerületben képviselőnek már megválasztatott , holott tagadhatatlan, hogy a szigeti kerület hat román nemes községének nagyszámú választói, kik előtt a Mihályi név a 16 év előtti zajos múltból és családi összeköttetésnél fogva a leghálásabb emlékekkel van egybekötve, — ha azt csak gyaníthatták volna is, hogy Sz. az egyéni neheztelésből a megyénkben uralgó jó egyetértéstmegrontani akarja, könnyű lett volna nekik a sziget-kerületi értelmiség bármely jeles magyar tagját a szigeti kerületből felléptetni, kinek megválasztatása kétséget sem szenvedett volna Miután ezen majdnem tisztán román kerületben román egyén nem találtatott, ki Mihályi ellenében más egyént a képviselőségre ajánljon, megtette azt Sz. J. úr unokatestvére, Sz. Pál ur, — ki pár héttel előbb Mihályi Gábornak saját szavazatát és közreműködését megígérte volt, — megtette azt Papp Simon nyugalmazott gör. kath. román lelkész részére. Elősegittetett a megyénkben annyi érdemeket szerzett Mihályi Gábor ellen kelesztett pártoskodás a felléptetett Papp Simon nyugdíjas lelkésznek fia Papp Zsigmond kerületi alszolgabiró által is. — Elősegítette az ingerültséget a felsö-vissói cs. kir. erdészeti tisztségnek egy része, kik falura mentek a népnek elszéditésére; — mindezek daczára a szavazók többsége a Mihályi pártján volt, — ha ezek az ital által lerészegített ellenpárt, különösen a szavazati képességgel nem biró kincstári munkások által kövekkel és botokkal megtámadva, a szavazás helyéről el nem kergettettek volna, vagy ha M. G. úr magas hivatali állásának daczára pártjának megengedte volna a támadást hasonló erejűvel viszonozni. Az eszközölt megtámadás és szétkergetés után a szavazásbani részvét a Mihályi-pártbeliek által életveszélylyel is alig lévén eszközölhető, a bekövetkezett éjjeli sötétség miatt ezek a beküldött óvás megtétele után a szavazás helyére többé vissza nem mentek , a további történteket majd közelebbről. M. V., a szavazókat összeíró küldöttség elnöke a maga, s a kerületi román értelmiség nevében. Megyei ügyek. Pest megye központi választmánya 1. év december hó 7-én csütörtökön d. e. 10 órakor tartandja utolsó ülését. Üllindazok, kik a i. é. october 10-iki megyebizottmányi nagygyűlésen a választmány tagjaivá megválasztottak, s akár a fővárosban, akár azon kívül laknak, felszólíttatnak, miszerint ezen ülésen, mely a képviselőválasztások eredményeinek bejelentésén kívül, egyéb fontos, a választmány teendőit végleg befejező ügyek tárgyalásával is foglalkozandik, a lehetség szerint még egyszer megjelenjenek. Az érdek, mely a választmány működését eddig kísérte, kétszeres lendületet találhat abban, hogy a hirdetett ülés egyszersmind búcsú-találkozása azon erőknek, melyek a megyében az országgyűlés létesítésére alkotmányos alapon egyesültek. Kelt Pesten, 1865. dec. 1-én. Damady Győző m. k. központi választmányi jegyző. Erdélyi országgyűlés. Dózsa Eleknek az előleges értekezletben tartott beszéde. Ezen országgyűlést urunk, királyunk uralkodói meggyőződést kereső azon intézménynek tekinti, mely hivatva van egy, nem csak reánk nézve, nem csak a testvér magyar hazára nézve nevezetes életkérdésben nyilatkozni, hanem egy olyan kérdésben, mely a körülmények hatalmánál fogva a birodalom jövendője biztosítása megoldási kérdésének kulcsává vált. (Helyeslés.) Ő Felsége által tehát e végre alakíttatván ezen gyűlés, szóló az ezen gyűlésre nézve kimondott utasitáshoz hív akar maradni. Az lévén kimondva — igy folytatja , hogy ezen gyűlésnek csupán csak egyedüli és kizárólagos tárgya az unióról szóló 1848-dikbeli l-aő törvény czikk, én ezen korlátokat tiszteletben akarom tartani, és mindenkép azok között kívánok maradni. Ezen kérdés megoldására nézve egy kegyelmes királyi leirat érkezvén hozzánk, és az lévén mai értekezletünk tárgya, én előbb annak szellemére, azután pedig tartalmára vonatkozólag kívánok nyilatkozni. (Halljuk!) Szellemét illetőleg, örömmel nyilvánítom, hogy jövendőnket, s jövendőnkre nézve mindnyájunkat megnyugtató királyi tényekkel találkozunk. Ezen leiratban Ő Felsége először határozottan és a lovagiasság által visszavonhatlanul biztosított reménység nyújtása mellett nyilvánítja, hogy a történelmi jognak tiszteletben tartása, és ennélfogva a jogfolytonosság lesz az, amely ezután kormányának alapkövét képezendi, és ennélfogva kormányzásában szakított azon rendszerrel, mely a jogeljátszás szerencsétlen nevezetességű bélyege alatt 17 éven át érezteté velünk súlyát, és amely egy magát kiválólag alkotmányosnak nevező miniszer fejében miként születhetett, azt megfog a lehetetlen, és abban legfeljebb sem láthatni egyebet, mint Herostratusi dicsőséget. Továbbá ki van mondva és pedig határozottan ki van mondva, hogy urunk királyunk Erdély hazánkat nem az összes monarchiával összekapcsolt, összeolvadt provincziának, hanem a szent korona részének tartja, és ennélfogva ezáltal meghiúsultak mindazon kilátások, mindazon ábrándok, amelyek e tekintetben is kis hazánknak egy olyforma szereplést akarának biztosítani, amilyet megismerni eléggé való alkalmunk. De ki van mondva ezen kegyelmes leiratban az is, hogy Ő Felsége magát elhatározta: minden, a pragmatica sanctio értelmében a birodalommal kapcsolatban álló tartományokra nézve a jogfolytonosság elvét elismerni, és ezáltal megszabadított bennünket, legalább reménységünk szerint, a szüntelen változó experimentumoknak ép oly költséges, mint kínzó ismétlésétől. (Helyeslés.) Mindezeknél fogva, ezen kegyelmes leirat mindnyájunkra nézve örvendeztető, és kezessége egy jobb jövendőnek. Éppen azért csatlakozom Kolozamegye érdemes követe azon indítványához, hogy Felséges Urunknak 17 évi szenvedéseink által elannyira kiérdemelt megnyugtatásunkért hálás köszönetünket tolmácsoljuk. Átmegyek a szőnyegen lévő kleirat tartalmára, melyet abban látok, hogy tanácskozásaink egyedüli és kizárólagos tárgyául az 1848-dik évi, Kolozsváron kelt és az abban elfogadott 1848. évi 7-dik pozsoni törvényczikk revisiója van elénk tűzve. Egy törvényczikknek és pedig egy megnevezett törvényczikknek revisiója van tehát elénk tűzve, és itt figyelmüket kérem! (Halljuk!) Nem az unióról, hanem egy e tárgyban kelt megnevezett törvényczikkről, nem az egyesülésről, hanem egy törvénytárunkban lévő articulusról lévén szó, ezáltal Felséges urunk az uniót bevégzett ténynek veszi, (helyeslés) melyhez most már szólani sem lehet. És nem is tehetem Felsége másként, miután az unió oly törvényczikkek által van kimondva, melyek mindazon kellékekkel birnak, melyek által valamely törvényczikk érvényessége föltételeztetik, és melyeket az úgynevezett jogászok minden sophismái nem voltak képesek megdönteni. A közös országgyűlésen legkisebb ellenmondás nélkül történt megjelenés által életbe is átvitt ezen törvényczikkelyek alapján a kérdésben forgó uniónk bevégzett s jelenleg vitatás s revisió alá se vehető ténynyé vált; méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy nem annyira a kérdés alatt lévő 1-ső törvényczikk alapította meg és biztosította uniónkat, mint annak minden ellenmondás nélkül történt végrehajtása. — Ezen végrehajtás sütötte rá az érvényességnek és a maga utján kívül semmikép meg nem változtathatásnak bélyegét. — Csak is ezen törvényczikkekről lévén és lehetvén tehát jelenleg is szó, mi a jogfolytonosság felállított elve szerint attól el nem távozhatván, a jogfolytonosság azt kívánta volna és azt kívánná, hogy miután mi 1848- ban ezen unió életbeléptetése jeléül és következtében a közös magyar országgyűlésre meg voltunk hiva, és éppen ezen unió szabályainak formulázására oda követeinket is küldöttük, most felelevenített alkotmányos életünket ott kezdjük folytatni, hol az a felfüggesztés által megszakittatott volt, t. i. miután követeink Magyarországon éppen ezen unió szabályozása végett voltak értekezni s azt meg is kezdették, de be nem végezhették, követeinket oda kellett volna meghívni, ezen megkezdett, de be nem végzett munka befejezésére. (Helyeslés.) Ez lett volna természetes rendje a dolognak, és előzött volna meg igen sok, meggyőződésem szerint alaptalanul tápláló oly reményeket, melyek még azzal kecsegtetik magukat, hogy Felséges urunknak mindezen nyilatkozatai mellett is a megkezdett alkotmányos út még megzavartathatik, és amit már létesülnek tartunk, az még csak reményeink közé tartozik. Meg lehetett volna előzni azon súrlódásokat is, melyek egy nem a maga rendjén, és nem az elébe tartozó tárgyak fölötti tanácskozás végett összehívott gyűlésen kikerülhetlenek szoktak lenni, bármikép mondjuk is azt, hogy teljességgel nem fogunk másokat keseríteni , sem magunkat mások által keseríttetni, bajos lévén elfojtani a múlt idők keserves emlékezetének megújulását. De mivel Ő Felségének tetszett meg-