Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1866-01-14 / 10. szám
10. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Eéziratok fieib küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el._________.. ". . SÜRGÖNY. Magánhirdetések:: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hansen értéin és Vogler ; Hamburgban Tttrkhelm Jakab ; Lipcsében Kuglitr M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre .......................20 fit. Egész évre....................18 írt — Félévre........................... 10 — Félévre ...... 9 — Negyedévre........................... 5 „ Negyedévre . . . 4 „ 50 Fest. Vasárnap, január 14. 1866. 11 fr HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége m. évi dec. 29-től kelt legfelsőbb határozatával Reinisch Ágostont, a nagyági cs. kir. s bánya társulati arany-bánya kezelőjét, ezen bánya körüli érdemeinek elismeréséül, díjmentesen bánya-tanácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége m.évi dec. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával, Petrovich Lázárt, az orsovai fővámhivatal hivatali igazgatóját díjmentesen császári tanácsosi czímmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Magyar Világ“ figyelmezteti az erdélyieket, hogy oly követeket válaszszanak, kik a méltányos kiegyenlítés barátai, nem a minden ároni kiegyenlítésnek, hanem azon kiegyenlítésnek, mely Magyarországnak megadja azt, ami Magyarországé, s a birodalomnak azt, ami a birodalomé. A „M. Világ“ azt hiszi, miszerint a Felség az uniót már elismerte elvben és tényleg is, midőn az erdélyi képviselőknek a magyar országgyűlésen megjelenését az 1848-as törvény értelmében elrendelte. Itt már tehát csupán a végleges elintézés hiányzik. Hogy e hiány is kipótoltassék, azt előmozdítani, siettetni az országgyűléstől függ leginkább. Első és legfőbb feltétel itt ugyanis a kiegyezés létesítése. És az a kérdés: mit várhatni-e részben az országgyűléstől ? Minden attól függ, hogy többségét képezzék a jelen országgyűlésnek azon férfiak, kik a mily szilárdak a nemzet törvényes jogainak megóvásában, és olyeszélyesek ezt akként eszközölni, hogy Magyarország jogainak biztosítása egyszersmind a birodalom nagyhatalmi állásának, s alkotmányos létének is biztosítása legyen. Ez országgyűléshez most új elemek lesznek csatlakozandók. Most tehát egy másik fontos kérdés az : minek lesznek ezen új elemek ? A kiegyezésnek, melytől a jobb jövőt várjuk, barátai-e vagy ellenei ? Bátran mondhatjuk: nem az ma a hazának barátja, ki a kiegyezésnek ellensége ; sőt épen e hazának ellenei azok, kiktől a kiegyezés sikerét féltenünk kell, kik annak meghiúsulásán örvendenének. " A politikai pártok közti kiegyezés szüksége uralkodik Austriában a szellemeken. Minden ünnepélyes alkalommal , nyilvános gyülekezetekben, röpiratok és hírlapokban, mindenütt a népek kiengesztelődésének szava emelkedik. A „Fremdenbl.“ gr. Dessewffy sírjáról intéz apostrophét a magyar pártokhoz s inti azokat, miszerint ezen ünnepélyes s fájdalmas pillanatban ne feledjék azt, mivel tartoznak a szeretett halott emlékének s a nemzet javának, melyért gr. Dessewffy élt és hatott. „Vajda gróf Széchenyi István ezen nemes kor s elvtársa sírjánál ismét feltámadna azon komoly s higgadt megfontolás szelleme, melynek hatása egyedül képes a magyar népet s az öszbirodalmat kifogyhatlan életerővel megajándékozni.“ Azon szomorú tudatnak, hogy egy nemzet is halandó, azon pillanatban, midőn a magyar államművészetnek ismét egy veteránja lép sírba, újból meg kell a kedélyekben erősödnie, s az ifjú nemzedék bizonyosan késztetve fogja magát érezni, az állami továbbfejlesztés s a megkezdett történelmi kiegyenlítés művéhez azon komolysággal s azon élénk buzgalommal hozzáfogni, melyet az megkíván. „Hasztalan is volna, kiált föl a „Fremdenbl.“, a sors hangosan intő szava elől magunkat elzárnunk s a memento mórival könnyelmű elbizakodottságban daczolva, a történelem szellemét kihívnunk, mely ép oly gyorsan öl nemzeteket, mint mily hamar képes uj életre kelteni.“ — Hasonló felhívást intéz az „Ost - Deutsche Post“ a magyarokhoz. Deáknak újévnapi szavaihoz, hogy azon áldozatok, melyeket Magyarország a monarchiának hoz, csak Magyarország függetlenségének fentartása mellett engedhetők meg, fűzvén eszmemenetét, arra emlékeztet, miszerint nagy ideje, a kétértelmű szavakkal, ezen kölcsönös bűvósdi játékból kilépni s az őszállami feladat pontos meghatározása által a dolgok aggasztó elhurczolását épen úgy mint a méltatlan idestova árulkodást eleve elkerülni. A börtön ügy reformja ügyében a „Gén. Corr.“ következő czikket hoz : „Az 1865. oct. 16-ki legm. határozat, melynek folytán a fenyitő-intézetek vezetése az államministerium hatásköréből az igazságügyministeriuméba vitetett át, a nyilvános lapoknak ismételve alkalmat adott arra, hogy azon reformokra utaljanak, melyeknek börtön ügyünkben életbe kell lépniök. Mi felfogjuk a részvétet, mely abban egy oly fontos tárgy iránt nyilatkozik s még magát a nyilvánuló nyugtalanságot is tiszteljük, mely az elsőben teljes igazoltatását találja; azonban a kormány számára is igénybe hisszük vehetni azon bizalmat, miszerint ez utolsó lesz, mely magát azon belátás elől elvonja, hogy a fenyítőintézeteknek reformra van szükségük, hogy annak az idő szellemében kell eszközöltetnie, s e mellett az igazság parancsának a humanitáséval öszhangzásba kell hozatnia. De ha a „Presse“ arra utal, miszerint a börtönügy reformja az anyagi fenyítő törvény által van föltételezve, úgy ezzel oly gondolatot fejezett ki, mely olvasóinak legtávolibb köreiben is teljes figyelembevételt érdemel. Ha a fenyitő intézetek oly helyek, melyekben a törvények által kiszabott s a törvényszékek által megítélt büntetések kiállandók, úgy magától értetik, hogy a büntetéseknek, az azoknak alapul szolgáló elvnek s az abból levont fokozatoknak előbb az anyagi fenyitótörvényekben kell megállapítva lenniök, mielőtt azon kérdéshez jutunk el, mily módon hajtandók a megítélt büntetések végre. Míg az elmélet a büntetések főczélját az elvesztésben látta, s a büntetéseket csupán a testi szenvedések nagyobb vagy kisebb mértéke által tudta fokozni, melyeket az elitéltekre halmozott, addig a fenyítóintézetekre hárult azon mindenesetre erős, de nem nehezen megoldható feladat: ezen szenvedéseket tettleg is életbeléptetni. De mihelyt a törvényhozó a büntetésnél, a megsértett jogállapotérti lakoltatáson kívül, azon további czért is: a polgári társalom munkakerülő ellenségét munkás, önmaga s a társadalomra nézve hasznos taggá átalakitni, szeme előtt tartja, a büntetések minőségi lefokozásánál a bűnös cselekvénynek alapul szolgáló rugót is kiváló tekintet alá veszi, s a kitűzött czélra vezető eszközök sorából, a szabadság elvételének fentartása mellett, mindent kiválaszt, ami a humanitással ellenkezik, az eltévedettnek kedélyét elkeseríti, s ennélfogva érzület megváltozásának ártalmára van , akkor a büntetés végrehajtása is a magasb, de egyszersmind hálásb álláspontra helyeztetik, hogy a törvényhozó által eléje tűzött feladat szerencsés megoldatás elé vitessék. A fenyítő-törvény szerkesztésével megbízott bizottmány feláldozó buzgalommal veti magát alá a munkának, s valószínűleg azon nehézségeket is meg fogja oldani, melyekre a „Presse“ mai számában méltó joggal utal. Csak ha ez neki sikerül s az új fenyitő-törvény hatályba léptetve lesz, léphetnek átható reformok a fenyitő intézetekben életbe, míg addig csak azon változtatások történhetnek, melyek a végrehajtás körén belül feküsznek.“ --------------A „Debatte“ az olasz parlament s mostani olasz ministeriumnak jövőjéről szól. Az utóbbinak bátorságot kell magának vennie arra, miszerint az olaszoknak megmondja, hogy végre elérkezett az idő, a kardot letenni s az égő kanóczot eloltani, s hogy a leghőbb vérű olaszoknak is be kell látniok, mily nagy befolyást kell Austria legújabban oly lényegesen megváltozott viszonyának Francziaországhoz — Olaszországra gyakorolnia. „Ha a Páris és Bécs közt szőtt szálak nem érintik is közvetlenül Florenczet, mégis csak rövidlátó politika volna, mely abból indulna ki, hogy Florencznek e szálakkal általában nem kell törődnie.“ A mostani ministérium soha sem fogja magát tarthatni, vagy egy parlament többségét maga számára megnyerhetni, míg egyrészt Olaszország nem fog legmerészebb tervei valósulása iránti reményeiről s óhajairól lemondani, másrészt a kormány nem lesz azon, hogy az országot a politikai helyzet iránt felvilágosítsa s igy minden haszontalan rajongásnak elejét vegye. TÁRCZA. Napi újdonságok. — . cs. k. Apóst. Felsége f. hó 12-én délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. Mint Bécsből Írják : Császár Ő Felsége a stájer műegyletnél évenkint 20 részvénynyel méltóztatott magát a művészeti ügy előmozdítása részesévé tenni és ezenfelül egyszer mindenkorra száz forintot adományozott a nevezett egyletnek. Éf Kunszt kalocsai érsek végrendelete és alirata (az „I. T.“ szerint). 1859-ben kelt végrendelete szerint 600 ft azonnal riasztandó a főmegye szűkölködő papjai közt, lelke enyhiletéért mondandó sz. misékre ; a kalocsai szegények közt pedig 300 ft 5 forintonkint. A főszékesegyházban önmagáért mondandó 24 kis misére 1200 ftot alapítványozok. A Sz.István-Társulatnak hagyományozott 2000 frt. Az éjszak-amerikai missiónak 500 ft. A közép-afrikai missiónak 500 ft. A Bonifácz-egyletnek 500 ft. A törökországi magyaroknak 500 ft. A Jézus-gyermekségi társulatnak 500 ft. A váczi süket-néma intézetnek 500 ft. A jeruzsálemi szent sírnál két misét alapítványozott 1200 fttal, egyet a főmegyei papság és lóvékért, egyet pedig saját lelkének örök nyugalmáért. A főmegye területén lévő 3 szerzetesház, úgymint : a bajai, bácsi és szabadkai kolostorok templomaiban egyenkint 400 fttal magáért és meghold. szüleiért mondandó szent miséket alapított. Drága hét jáczint kövű mellkeresztjét, 47 arany nehézségű aranylánczát s az ezeket összekötő tizenkét gyémántköves kapocsgombot utódainak hagyományozta. Érseki palotája minden bútorait érsek - utódai öröklik. Udvari környezetétől kezdve, minden uradalmi tisztviselőről s az összes cselédségről kegyesen megemlékezett. A fenmaradt tömeg két részre osztandó ; fele a Kalocsán létesítendő s a. t. Jézus-társasági atyák vezetésére bízandó gyermekseminariumra forditandó, fele pedig a kalocsai. Jézus-társasági atyák s a szegény iskolanének intézeteiben egyenlő számban nevelendő gyermekek tartására alapittatik. Itt elsőséggel bírnak a szegényebb szülök, s ezek közt hazai tisztviselők, érsek- és főkáptalani uradalmi tisztek stb. gyermekei. — A tett ékesszólóbb a nyelvnél. Egyszerű siriratát végrendeletében igy jegyzé fel: „Hic requiescit in pace Josephus Kunszt Archi- Episcopus Coloc. et Bacs. qui visit annos (75) menses (6) dies (8) sedit annos (13) menses (6) dies (26) depositus die (10) mense (Januario) anno (1866). Oremus pro ipso ut quanto citius e pulvere resuscitet eum Excels»» super Gentes Dominus!“ — Tegnap délelőtti 9 */2 órakor a boldogult kalocsai érsek, Kunszt József ő excellentiájáért a szentferencziek templomában gyászisteni tisztelet tartatott. A gyászmisét főt. Lonovics József érseki excja végzé. Az országgyűlés folytán fővárosunkban időző egyházi főméltóságok, a főrendi tábla, a magyar királyi kúria s a Szent István-Társulat nagy számmal megjelent tagjain kívül a részvevőknek még igen nagy sokasága volt jelen e gyászisteni tiszteleten. — A „Pr. Z.“ gróf Dessewffy Emil temetéséről következő jelentést hoz: F. hó 11-kén délután három óránál sokkal előbb számos résztvevő sietett a szentegyházba és kápolnába, hol a koporsó állt, melyre az elhunyt neve és állása arany betűkkel volt írva, közlike pedig égő gyertyák álltak. Három órakor annyira megtelt a templom, hogy alig volt lehetséges mozdulni, ugyanakkor megkezdődött a beszentelés, miután a koporsó a kápolnából a templomba vitetett és nem messze a főoltártól fölállíttatott. A koporsót 11 megyei hajdú díszruhában vette körül, a négy első — feketével bevont padon a főoltár előtt közvetlen a gyászoló család és a rokonok ültek, míg a többi zsúfoltan álló közönség minden osztály képviselőiből — állva maradt; a nemesség és katonaság, a hatóságok, egyház és iskola, tudomány s művészet, kereskedelem és ipar e gyászünnepélynél nagy számmal volt képviselve. Pestről már délelőtt a gyorsvonattal kitűnő személyiségek érkeztek meg: a magyar académia, az első magyar biztosító társulat, a képviselő-s felsőház küldöttei, míg a magyar földhitelintézet igazgatósága testületileg vett részt a gyászünnepen. Ami különösen Pozsonyt illeti, az ünnepélyben részt vettek : az ottani megyei hivatalnokok, a cs. k. hatóságok képviselői, a város tanácsa, a takarékpénztár bizottmánya, a jogakadémia, a kath. gymnasium és a főreáltanoda tanárai s növendékei. A beszentelési tény végével, mely Heiler apát által hajtatott végre, az itteni dalárda Bognártól egy gyászdalt énekelt. Erre a koporsó ismét a halotti kápolnába vitetett, honnan esti hat órakor a pályaudvarba szállíttatott, hogy Szabolcs megyében a sz. mihályi családi sírboltba helyeztessék el. — A „Wiener Zig“ jelenti, hogy gr.O’Sullivan Alfonz Albert Henrik ő exója, rendkívüli belga követ a bécsi cs. kir. udvarnál. — Bécsben, jan. 11-kén meghalt. A „P. Lt “ írja: F. hó 11 én tette a pesti curatelerus tiszteletét Rottenbiller főpolgármester úrnál, hogy Ő Felsége általi kitüntetéséhez, érdemrendbeli feldíszítéséhez szerencsekivonatát kifejezze. Az üdvözlő szónoklatot főtiszt, Sujánszky Antal prépost tartá, kiemelve a főpolgármester úr érdemei sorában különösen azt, melyet a ferenczvárosi új plébániatemplom építése körül tanúsított. Ugyan e lap jelenti, hogy egy részvénytársaság van alakulóban, mely „első magyar légszesz-elkészitési társaság“ nevet viselend ; székhelyét Pesten tartandja, sigyekezetét főkép oda forditandja, hogy e czélszerű világítást Magyarország minden városára kiterjessze. Az irói segélyegylet javára tegnapelőtt megtartott bál iránt a részvét csekélyebb volt mint vártuk. A megjelent közönség egyébiránt, bárha nem nagy számú, kitűnőleg díszes volt. Az utolsó perczben még azon takarékosság jön életbeléptetve, hogy a kis terem, melyre a jelenvoltak kisebb számánál fogva szükség nem vola, visszakebeleztetett a bérlő jogaiba és bezáratott. A háziasszony tisztét Pejacsevics Prandau grófnő szíveskedett elvállalni. Szünóra alatt az aszódi czigányok zenéje mellett vacsorához ült az irói kör a bécsi Concordiától megjelent vendége gr. Wickenburg tiszteletére s megindult az áldomások sora a testvériségre, a Concordiára, a tisztelt kiküldöttre, a ki szép férfias alakjával is kitűnt; a humorral vegyes pohárköszöntők mondói és hősei: Jókai, gr. Wickenburg, Ludassi, Szász Károly, Tóth Kálmán, Királyi Pál, Besze János, Rothfeld, Spiegel, s többen valának. Örvendünk, hogy most már nagyban és a siker biztos reményével ismétlődött azon testvéresülési jelenet, mely pár év előtt Bécsben a Józsefváros egy szállodájában szintén magyar és bécsi journalisták közt megkisérltetett s mely akkorában itthon sok méltatlan oppositióra talált, olyanok részéről is, a kik most azon, akkor csak csirájában lévő eszmét copizálták. Örvendünk, mondjuk még egyszer — hogy az akkori kis magocska, melyet a satyra szele elszórni próbált, jelenben mint terebélyes fa büszkén emelte fel koronáját, s életrevalóságát igazolta. Legyen ez tanulság, hogy elhirtelenkedve soha sem kell ítélnünk és plánetet élnünk. Klagenfurtból egy levelet kaptunk B. L. beteg honfitársunktól. A levél eleje igy szól: 16 évi hosszas és kínos kutatásomnak ma éjjel végre is jutalmát nyertem. Mert ime ráakadtam az Árpád szó jelentőségére a Calmet szótárában, mely ekként deríti azt fel: „ Arphad (4. reg. 34.) lumen redemtionis lumen et Pada, redimere, accumbens, vei cubile instruens ex Raphad. Arphaxad filius Sem. Sanaus ex rapha remittens, ex hebraei evertens et Dad, mamilla, sed nominis non hebraei alibi radix puerenda stb.“ így foly a levélhez csatolt nagy munkálat is, melyre nézve figyelmet kér. Lapunkban ily nyelvészeti kutatásnak nem nyithatván tért, az akadémia nyelvtudományi vagy archaeologiai füzeteinek számára szívesen átszolgáltatjuk. Imrik József 1865. december hóban előfizetést hirdetett egy uj forinttal ilyeziett munkára: „A Pragmatica Sanctio és az 1848-iki törvények keletkezésének hiteles története, — mellékletül az 1866-diki országgyűlési kép- viselők teljes névsora, — országgyűlési lakásukkal együtt. S miután jelen munkája folyó 1886-iki január hó végével sajtó alól kikerülend, kéri tisztelettel a t. ez. vidéki gyűjtő urakat, miszerint az előfizetési iveket — a nyomatás tájékoztatása végett—jelen 1866-iki január hó 20 ikig Pestre, Dorottya utcza 14. sz. a. Khór és Wein urak nyomdájába beküldeni szíveskedjenek. Jelen 1866-iki január hó 20 ikig előfizetést egy uj forinttal még folyvást elfogad Khór és Wein urak nyomdájában Pesten, Lloyd-épületben Dorottyautcza 14. sz. a , s korszerű vállalatára nézve a t. ez. közönség kegyes pártfogásáért esedezik. Uj röpirat. Heckenast Gusztáv könyvkiadó hivatalából most került ki: „Magyar önkormányzat és birodalmi egység.“ Áraft. A könyv czélja: eszmékkel járulni a kiegyenlítés nagy művéhez; tárgya: elmélkedés azon nagy kérdések felett, melyek a mostani országgyűlésnek osztályrészül jutottak, s melyek szerző szerint: „Mikép lehessen a nemz. függetlenség hűt megőrzésével az eddiginél még olcsóbb önkormányzatot akkép továbbfejleszteni, és örök időkre biztosítani, hogy mindkettőnek a Lajthán túl lakó testvérekkeli közössége mellett, a birodalom nagyhatalmi állása is szikla-szilárd alapra fektettessék, és az államháztartás az eddigieknél kisebb áldozatokat követelni kényteleníttessék.“ — Rhédey Lajos gróf, f. hó 6-án szent-demeteri jószágáról Szebenbe utazván, 3 farkas által lett megtámadva. Kettőt puskával terített le, a harmadikat fejszéjével ütötte agyon. ” Egy itteni czipésznek, Sinka Ernőnek 12 éves leánya eltűnt, valószinüleg abbéli félelmében kerülve a szülei házat, hogy valami csekély pénzveszteség miatt dorgálást kap. Az elveszett leány szőke, koczkás szoknyát visel zöld zubbonykával. Ki róla értesítést adhat, forduljon a megszomorodott szülőkhez. molnár-utcza, 38. sz. a. : Művészeti és szinházi hirek. Balázsné Bognár Vilma assz. közelebb Erkel „Bánk bán“ operájában a királyné szerepét fogja énekelni s ez alkalomra a szerző egy külön dallamot is irt a művésznő számára, mely tiszteletben eddig csak Lagrange és Hollósy Lané művésznőket részesité. — a— A bécsi legfelsőbb színházi vezetőség Anschütz temetkezési költségeit egészen fedezte. Ma— Berlinben az a szokás most, hogy oly dalműveknél, melyek az udvari színházat nagyon megtöltik, a bemenni vágyók már éjjel körülállják a pénztárt, hogy annál bizonyosabban bejussanak. Legközelebb, Sylvester estén 100 an várták meg a másnapi pénztármegnyitást, hogy Lucca asszonyt és Wachtelt a „Zsidónő“-ben hallhassák. Ha— Stoikoffka, a párisi nagyopera egyik legkedvesebb tánczosnője, a napokban szerencsétlenség áldozata lett. Az „Yvetoti király“ legutóbbi próbájánál elesett ás karját kitörte- Országgyűlési tudósítások. Az alsóház nyolczadik nyilvános ülése jan. 13 án d. e. 10 órakor. A múlt ülés határozata folytán a rövidebben szerkesztett tegnapelőtti és tegnapi ülések jegyzőkönyvei fölolvastatván, a kérvénybizottmány megválasztott tagjainak névsora olvastatott föl, mely a következő: Ghyczy, Tisza, Szentkirályi, Bónis, Gorove, Kubicza, Tolnay, Geduly, Ivánka, Miletics, Trefort, Vécsey, Zsedényi, Pap Zsigmond, Sárközy. Olvastatnak a felső-visói kerület választási okiratai. Ezek közt azon okmány, mely a főispán által a választásnál előfordult verekedés megvizsgálására kiküldött egyének jelentését tartalmazza, a hosszas és élénk közbenső vitára adott alkalmat. Ugyanis egyik rész a főispán által elrendelt vizsgálatban törvénytelen beavatkozást látott a választás szabadságába, — a másik rész pedig a Klauzál által felolvasott okiratban előforduló „verekedés“ kifejezés által támogatva , úgy vélekedik, hogy a főispán kötelességét teljesítette, midőn bűnvádi vizsgálatot rendelt. Hosszas vita után, melyben Patay, Szentkirályi, Klauzál, Vlad, Zsedényi, Tisza, Somsich, Bónis, Ürményi, Böszörményi, Tisza Lajos , Ivánka , Ráday , Madarász , Nyáry , Szász Károly vettek részt, határozatkép kimondatott, hogy a ház a hatóságoknak a választásokba avatkozását — bűnvádi eseteket kivéve — jogosulatlannak tartja. Bónis az osztály véleményét kéri fölolvastatni, melyet az elnök felhívására, a ház nagy többséggel elfogadott. A vizsgálat elhatároztatván, nagy zaj közt Vlad, Ujfalusy, Dániel P. nevei hangzottak, de Ujfalussy lemondván, az elnök írásbeli szavazatok holnapután leendő beadására utalta a házat, a kiküldendő vizsgálattévő iránt Elnök átadja helyét alelnök gr. Andrássy Gyulának. Orcz Sándor zentai képviselő az osztály véleménye folytán igazoltnak jelentetik ki vita nélkül. Következett Lovassy Ferencz igazolása. Az osztály igazolandónak vélte, de Klauzál vizsgálatot kíván, Madarász szintén, s gr. Andrássy elnök indítványára az okiratok felolvasása határoztatok el. — Nagy többséggel Lovassy igazoltnak jelentetik ki.