Sürgöny, 1866. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1866-07-22 / 166. szám

166. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Fest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Birmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el.__________________ HI­B­RILÍSBI SÜRGÖNY. Magán­hirdeté­sek : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Hanselsstein és Vogler; Hamburgban Ti­rlih­olm Jakab; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Pest. Vasárnap, julius 22. 1866. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Egész évre . . • • • 20 firt. Félévre................................10 „ Negyedévre............................6 a Budapesten házhoz hordva,f­gési évre . . . . firt. ki élévre ..... i , n­ . Negyedévre .... 4 , 60 , HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi julius 8-ról kelt legfelsőbb határozatával Kovácsics Gyulát, kitűnő szolgálatainak s az ínség megszüntetésénél szerzett kitlővés érdemeinek elismeréséül dijmentesen magyar nemességgel legkegyelmesebben megajándékozni mél­­tóztatni. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: altábornagyokká a következő vezérőrnagyok: József Főherczeg úr, egyidejűleg kineveztetvén a 4. hadtest parancsnokává; P­a­v­e­ll­i­c­s György, meghagyatván mint csa­­patdandárnok Horvátországban; báró Koller Sándor, beosztatva a 10. had­testhez ; philippsbergi báró Philippovics József, be­osztatva a 2. hadtesthez; A­r­b­­­e­r Ignácz, a déli hadsereg intendánsa, a három utóbbi meghagyatván alkalmaztatásukban; lovag Henriquez Gusztáv, az 5. hadtesthez osztatta be altábornagynak; Weber József beosztva a 8. hadtesthez, meg­­hagyatván ezen szolgálati állomásán, és gróf Gondrecourt Lipót, egyidejűleg kine­­veztetvén az 1. hadtest parancsnokává; vezérőrnagyokká a következő ezredesek: kirchsbergi Manger Gyula, a táborkari törzsből; Unschuld Venczel, a táborkari törzsből; Hajdúk Ede, a 66. sz. IV. Ferdinánd toscanai nagyherczeg gyalogezredből; lovag Thom Mihály, a 61. sz. Czesarewitsch Sándor, orosz nagyherczeg és trónörökösi gyalogez­redből; reitenaui és primőri gr. W­e­­­s­p­e­r­g Richárd, a mérnökkari törzsből, a bécsi országos hadiparancsnok­­ság 6. osztályának főnöke, meghagyatván alkalmazta­tásában ; lovag kirchwaldi Knopp Károly, a 47. sz. Har­tung gyalogezredből, al­intendáns a déli hadseregnél, meghagyatván alkalmaztatásában; és B­e­r­a­n­e­k József, a tüzérségi törzsből, országos tüzérségi igazgató Udineben, meghagyatván jelenlegi szolgálati alkalmaztatásában, rangfentartással az elő­léptetésre alkalmas előzőik számára; az 50. sz. Frigyes Vilmos Lajos bádeni nagyherczeg gyalogezredben; P­e­n­e­k­e Vilmos alezredes ezredessé és ezred parancsnokká; Govorcsin Constantin őrnagy alezredessé; és K­r­a­f­f­t Vincze első oszt. százados őrnagygyá; az 5. sz. II. Lajos bajor király gyalogezredben: G­o 111 Miksa első oszt. százados őrnagygyá; a 19. sz. Rudolf koronaörökös Főherczeg gyalogez­redben : S­z­a­b­ó Lajos első oszt. százados őrnagygyá; a 36. sz. gr. Degenfeld gyalogezredben : rhönbergi Seifert Lajos első oszt. százados őr­­nagygyá; a 76. sz. b. Paumgartten gyalogezredben: reinburgi Reinisch János első oszt. százados őrnagygyá; a 12. sz. II. Ferencz mindkét siciliai király dzsidás­­ezredben: chevalier Ruiz de Roxas Károly, első oszt. százados őrnagygyá. Felruháztattak: waffenthali Hampel Lajos, nyugalmazott őr­nagy, alezredesi ranggal ad honores; b. Schirnding Frigyes, megsebesült első oszt. százados, az 50. sz. Frigyes Vilmos Lajos bádeni nagy­herczeg gyalogezredből, és gr. Wurmbrand Armin, nyugalmazott első oszt. százados, őrnagyi ranggal ad honores. Hirdetmény. Egy része azon szekérpostai küldeményeknek, melyek folyó hó­­­tól 5-ig Prága és Kollin felé feladat­tak, az ellenséges betörés által félbeszakított közleke­dés következtében visszaérkezett. Ezt azon hozzátétellel adatik köztudomásúl, hogy az illető feladók­ ezen küldeményeket — az e részbeni szabályok szerint — az itteni postahivatalnál visszave­­hetik, s azon küldemények, melyek a közlekedés hely­reállításáig vissza nem vétetnek, a közlekedés helyre­állításával rendeltetésük helyére fognak szállíttatni. Pest, jul. 14. 1866. A cs. k. postaigazgatóságtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Újbánya sz. kir. s bányaváros közönségé­nek hűségi felirata. „Császári királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Tagadhatlanul igaz, hogy midőn a nép, Fejedelme iránti határtalan szeretetét s tántorithatlan hűségét nem tsak szóval nyilvánítja, de nyomasztó körülmények be­­ álltával áldozat­ai készségét is bemutatni siet.Ural­kodója iránti legnemesebb kötelességét róvja le. Az ausztriai birodalom határai között együttlakó nemzetek is eme kötelességüket lerovandók, vetélkedve sietnek Felséged magas trónja előtt — ellenség által kö­zös életünk ellen igazságtalanul megkezdett jelen há­ború alkalmakor—kitartó szilárd hűségük­ s áldozatkész­ségüket nyilvánítani, s ezáltal Felséged hatalmáról a világot, de különösen ellenségeit meggyőzni, mert „Po­­tentia Regum sunt corda subditorum.“ — Büszke e város közönsége ezen magasztos érzületnek sorába tar­tozhatni, s iparkodik szintén elődeitől öröklött határta­lan szeretetét és hűségét ezennel tanúsítani. Méltóztassék Felséged a legmagasabb trón és dicsőséges Uralkodó Ház iránti tántorithatlan szerete­tünk s hűségünk ünnepélyes nyilvánítását azon őszinte biztosítással legkegyelmesebben elfogadni, mikép e vá­rosi közönség édes hazánk és Felséged javáért cse­kély tehetségét bármikor kész felajánlani. Újbánya sz. kir. s bányaváros 1866 ik évi julius hó 6-ik napján tartott bel és kültanács üléséből. Császári királyi Apostoli Felségednek leghi­bb s legalázatosabb alattvalói s szolgái : Újbánya sz. kir. s bányaváros közönsége nevében: G­a­j­d­o s s­i­k Ráfáel s. k. polgármester. — Walter Ferencz s. k. főjegyző.“ Körmöcz fő bánya- és szab. királyi város közönségének hűségi felirata: „Császári kir. Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn a jelen végzet teljes és történelmi komoly perczeiben Felséged legmagasabb és dicsteljes trónja zsámolyánál hű népe milliói csoportosulva, Felséged felé honfiúi lelkesedés- s áldozatot nem ismerő elszánt­sággal s bizalomteljesen föltekintenek , fő bányaváro­sunk tántorithatlan hű közönsége is kiváló Szerencsé­jének ismert, jelen legalázatosabb feliratával Felséged legmagasb s szentséges személye­s Háza iránti legmé­lyebb hódolatát s elődeitől öröklött s megpróbált hű­sége ez újabb, bár csekély jelet adhatni; s mert Felsé­ged, mint igazságos királyunk s jó atyánk, hű népei józan ítéletét s őszinte meggyőződését s érzelmeit min­dig legkegyelmesebben méltányolni s legmagasb tudo­másul venni kegyeskedett, ez okból bátorkodunk egy úttal ünnepélyesen s legalázatosabban kinyilatkoztatni, miszerint : Legszentebb s legelső kötelességünknek ismer­jük, Felségednek hű népeihez kegy teljesen intézett leg­felsőbb nyilatkozványában foglalt felhívásának megfe­lelni, és szentséges akaratához képest, vitéz elődeink példáját követve, készek vagyunk erőnk, vagyonunk és életünk feláldozásával Felséges királyunkat, hazán­kat és a közös birodalmat megoltalmazni s jogtalanul megtámadott s lábbal tiprott jogainkat megvédeni. Midőn remény- és bizalomteljesen Felséges kirá­lyunkra áldást és vitéz hadseregeink fegyvereinek győ­zelmet esdnénk a mindenható s igaz ügyet pártoló Is­tentől, könyörgünk, miszerint Felséged, őszinte szivünk­ből fakadt eme legalázatosabb hűségi és hódolati nyil­vánításunk­ és szentesített személyéhezi tántoríthatatlan ragaszkodásunkat kegyteljesen elfogadni kegyesked­nék,a kik is legmagasabb császári kegyelmébe ajánlot­tak tántorithatlan hűséggel és ragaszkodással öröklünk Körmöczbányán, 1866. évi julius 2-án tartott közgyűlé­sünkből. Császári kir. Apostoli Felségednek leghűsége­sebb alattvalói: Körmöcz főbánya- és s­z­ab. kir. város közönsége nevében:Campione Sándor, s. k. polgármester. — L­u­d­v­i­g­h Ignácz, s. k. főjegyző.“_________ ________ Lapszemle. A Deák Ferencznek Bécsbe hivatásáról szóló hireket most már a „M. Vil.“ is megerősíti. Miután köz­leménye bevezetéséül kijelenti, hogy eddig csaknem fölöslegesnek tartá, azon pesti vezérczikkek irányában, melyek a jelen kormányférfiak azonnali visszalépését s parliamentáris kormány rögtönzését néhány nap óta sür­getik, tüzetesebben nyilatkozni, czikkét így folytatja: „Méltán megnyugodhattunk ugyanis annak tuda­tában, hogy míg egyrészt a jelen kormányférfiaknak múltjuk, polgári érdemeik, társadalmi állásuk és füg­getlen jellemük még a részakaratot sem jogosítják azon föltevésre, mintha hazafiatlan ambitióból, vagy önzésből ragaszkodnának önfeláldozásteljes hivatalos állásuk­hoz, másrészt azonban a jelen felelősségterhes pillanat­ban, midőn a monarchia hatalma közvetlenül a fegyver élére van állítva, nem fogják helyüket gyáván elhagyni mindaddig, míg a trón körül maradni kötelességük s becsületérzésük parancsolja. A hírlapi csatározásnak a mondott irányban foly­tatása ellenében azonban kinyilatkoztathatni véljük, hogy kormányférfiaink igen is készséges örömmel fog­nák helyeiket oly utódoknak átadni, kikben a korona és nemzet bizalma egyesülend. De viszont nem várhatja Hadi mozgalmak. Az ellenséges hadmozgalmakról szóló hivatalos tu­dósítások szerint, melyek két távirati jelentésben Cseh­országból Felső Austria helytartójához érkeztek, július 18-kán a budweisi határ hosszában Morvaország és Austria felé nem volt ellenség látható. Az ellenség tar­talékhada Rziczanból, Prága mellett, Schwarz- Kosteleczen át Kohljanowicz felé vonult, va­lószínűleg, hogy a délen működő hadsereggel egyesül­jön. Prága helyőrsége tetemesen megfogyott. A poro­szok e szerint a legnagyobb sietséggel szednek össze mindent, hogy csapásukat a Duna mellett tehessék. Azon hírek, hogy betegeik igen számosak, ez­által na­gyobb hitelt nyernek. Azt állítják, hogy Brünnben 5000 beteget hagytak. Az ellenséges csapatmozgalmakról Zlabings, Waidhofen és Göpfriczen át szóló hírek, a fentebbi táviratok szerint, mint a „Va­terland“ mondja, alaptalanok. És oly kevéssé láttak ellenséget Maissau és Korneuburgban. Az utóbbi helyen annál kevésbé, miután — mint a „Vats land“ hiteles forrásból értesül — Stock­er­au a mi csapataink által van megszállva, melyet eddig el sem hagytak. A­mit ezenkívül az ellenség mozgalmairól jelente­nek, a „Debatte“ szerint a következőben foglalható össze :• Az E­­­b­e-h­a­d­s­e­r­e­g, mely eddig a brünni után haladt, úgy látszik, egy kanyarodást visz véghez, és jobbra hagyva Stockeraut, a bécs-pozsonyi vasútvo­nal felé halad előre. A koronaherczeg hadserege az ötödik és h­a­t­o­d­i­k hadtest hátrahagyása után, melyek a várakat tartják figyelemben, a porosz had­oszlopok balszárnyát képezi és irányát Malaczkán és Stomfánát valószínűleg Pozsonynak és Hamburg­nak veszi. Walkersdorf és Gänserndorfban ellenséges előcsa­patok állanak, melyek háta mögött a porosz sereg zöme oldalmozgalmat látszik véghezvinni. Azon erők, me­lyek a poroszoknak ezen működések bevégzésére ren­delkezésükre állanak: 1­1/a hadtest, körülbelül 40,000 ember Bittenfeld alatt; 21/1 hadtest a gárdával, 100,000 ember, az Elbe hadseregnél, és 1 hadtest, 30 ezer ember a koronaherczegnél; összesen tehát kö­rülbelül 170,000 ember. A poroszok bevonulásáról Frankfurtba jul. 16-ról ezt írják : Ma este 9 órakor vonult be a Goeben-hadosztály,­­ körülbelül 7000 ember — zenekísérettel és a kato­nák éneklése mellett. Falkenstein, a parancs­nokló tábornok, a Wrangel-dandárbeli 15. és 55. sz. gyalogezred élén lovagolt; a 4. sz. vértesezred és a 8. sz. huszárezred Treskow lovas dandáréból, úgyszintén lovas és gyalog-tüzérség követte. Az utczák tömve vol­tak emberekkel. A porosz uralom Frankfurtban két szövetséghüsenator, valamint a „Frankf. Post- Zig“ és a „Frankf. Börsenzig“ szerkesztőinek b­e­f­o­­gatásával, és egy mértéken túli sarcz ki­írásával — 8 millió forintról beszélnek — lett inaugu­­rálva. Egyéb híreink a nyugati harcztérről Aschaffen­burgra és Kissingenre vonatkoznak. Aschaffenburgról azt mondják, hogy a kurhesseni huszárokra oly gyilkos tüzet bocsátottak az aschaffenburgi magaslatokon álló poroszok, hogy szétrebbentek, mielőtt még tulajdonké­pen csatában lettek volna. Az „A. Ztg“ nak azt írja egy „szemtanú“ Kissin­­gerről, hogy a híres fürdő nem csak halomra nincs lőve, de nem is szenvedett valami különös mértékben. Még csak nem is égett. A poroszok nagy dühbe jöttek a­miatt, hogy egy szolga egy poroszt meglőtt, de az elöl­járók roppant erőfeszítésének sikerült kivívni, hogy egyes ember tettéért nem az egészet tették felelőssé, de valamennyi fegyvernek egy óra alatt beadását halál­­büntetés mellett megrendelték. Maga az ütközet rendkívül gyorsan és váratlanul kezdődött. Csapataink vitézül harczoltak, és Podewill­­puskájuk túltett a gyúrós fegyveren. Tüzérségünk mű­ködése kitűnő volt. E tekintetben mögöttük állnak a poroszok, de lovasságuk kitűnő. — Porosz tisztek be­szélik, hogy egy temetőben felállított bajor vadász­zászlóaljból már csak néhány ember és egy nagyon fiatal hadnagy volt életben, mikor a poroszok meg­adásra szólították. A hadnagy egy revolverlövéssel vá­laszolt s rögtön reá golyótól találva rogyott össze.­­ A fürdővendégek nem voltak különös bántalmaknak kitéve, mindamellett is jónak látták, a Rákóczytól és Pandúrtól lehető gyorsan búcsút venni. Az aschaffenburgi és Spessart melletti ütközetről így írnak : Egyetlen átjárónk lévén a Majnán, s az is az ellenségtől uralva, vitéz seregeink nem csekély vesz­teségeket szenvedtek , de az ellenségnek is sokat kellett vesztenie; hesseni vadászok egy csapat porosz lovast, mely üldözésükre a Majnába merészkedett bocsátkozni, egészen megsemmisítettek. Aschaffenburg lakói az ut­­czai csatába elegyedett katonáknak önfeláldozással hordták a frissítőt. Frankfurt egészen ki volt a szöv, csa­patoktól ürítve, mert mind Aschaffenburg elé ment. Az osztrákok esti 9 órakor érkeztek a harezmezőre, s egy időre visszanyomták a poroszokat. Az adriai tengerről jul. 13-kan ezt írják a „Provincia“ nak: „Az olasz hajóhad már ezelőtt 6 nap­pal hagyta oda Anconát és most harczszomjasan vitor­lázik az adriai tenger minden irányában , de a várako­zás: az ellenséggel találkozni, Tegethoff ellentenger­nagy óvatossága által, ki hajórajával a fasana­i cs­ator­­nánál öszpontosítva marad, mindig megcsalatik. Pola, így folytatja a levelező, igen jól van megvédve, de idő­vel bátorságot veendnek ezen kikötő megtámadására is; el vannak készülve, hogy ez néhány hajóba fog ke­rülni, de mindamellett meg fogják kísérteni a kikötőbe benyomulást. A hajóba Inak Ausztriával minden áron tengeri ütközetbe kell bocsátkozni, és az elismert vi­­tézségű osztrák ellentengernagy nem fogja ezt elkerül­hetni. A múlt éjjel azt hittük, hogy már most bizonyo­san harczra kerül a dolog­ Visszatértünk ugyanis egy négynapos cirkálásról az ellenséges tengerpart vizei­ben, mid­in az őrök öt gyanús tűzjelet jelentettek. A hajóhad harczrendbe állott és iparkodtunk a jelekhez közeledni, de egy félórai vitorlázás után­ azt jelentették kémeink, hogy azon öt hajó nem ellenséges, és így el­tűnt reményünk, mely szíveinket már örömmel tölté. Ma a tengerészminiszter a hajóhadhoz jött, és úgy hisszük, fontos eseménynek nézünk elébe.“Ennyire a „Provincia“ levelezője. E fontos esemény, úgy látszik, nem volt egyéb, mint a már ismert l­i­s­s­a­i bombáztatás, mely, mint mai táviratunkból tudjuk, Tegethoff ellenten­gernagy fényes győzelmével, Lissa felszabadításával és az ellenséges hajóhad visszaütésével végződött. Mint a „Triester Ztg.“ jelenti, a franczia pánczél­­fregatte „Provence“ 36 ágyúval egy kisebb hadigőzös által követve jul. 16-án délutáni két órakor Velenczébe érkezett, és a citadella ágyúitól üdvözölve Alberoni mellett horgonyt vetett. Egy órával ezután a franczia parancsnok meglátogatta Alemann báró táborszer­nagy és várparancsnokot, kinél hosszabb ideig tartóz­kodván, visszatért hajójára. Az éjszaki hadsereg veszteségi kimutatásának folytatása, a Schweinschadl-nél jun. 29-én történt ütközetben. A 8. vadász zászlóaljból sebesült: Schranz­­­hofer Armin hadnagy. Elveszett: Ekstein Lajos fő­hadnagy. Ájul. 3-ki königgräezi csatában. A 37. sz. József Főherczeg magyar gyalogez­redből halottak: Nordendorfi Sauer-Csáki Jenő, Suppanetz Ferdinánd, Simmer András, Hauptmann Fer­dinánd hadnagyok. — Súlyosan sebesültek: Eisler Mór őrnagy; Kiselka Ferdinánd, Novák Gusztáv kapitányok ; és Tagányi János hadnagy. — Elvesztek: Schwartz József, Ortutay Gyula kapitá­nyok ; Stieglitz Gusztáv főhadnagy ; pázmándi Kem­­pelen Albert, Keller József hadnagyok. A Schweinschadl-nél jun. 29-kén vívott ütközetben. A 37. sz. József Főherczeg magyar gyalogezred­ből halottak: Corhummel Károly kaput., Hutschen­­reiter Jakab, Bartl János, Finik János, Nedelkovich­­ István, Zhorsky Mór, Ajtay István hadnagyok. Súlyo­san sebesültek: Balla Mihály, Haasz Vincze, ■ Schüller Lipót, Pap János, Becker Oszkár, Marx Sán­­­­dor kapitányok; Wenisch Károly, Schwarz Gyula fő­hadnagyok ; Seidemann János, Lux Sándor, Mühlner Gusztáv, Meyer Guidó hadnagyok. Könnyű seb­e­­sültek: Frank Mátyás főhadnagy, Kobierski Károly hadnagy. Megsebesültek és elvesztek: Strach Ede kapitány; Schmitzhausen Ferencz főhadnagy; b. Schönau Oszkár, b. Stutterheim Ottó, Starkenbach Hugó hadnagyok, tőlük senki, hogy rögtöni visszalépésük által oly com­­binatióknak nyitnának rést, melyek szerint a porosz ágyuk dörgése között alakíttatnék egy kormányzat, mely azon egyesült kellékkel nem bírván, a monarchiai alkotmányos kormány első föltételének meg nem felelne. Mi a jelen pillanatban alkotmányos értelemben legkorrektebb lépés, az megtörtént. Az országgyűlés nagy többségének elismert ve­zére, Deák Ferencz legfelsőbb helyre értekezletre meg­hivatott. Ha — mint hiszszük — Deák Ferencz bölcsesége a rögtönzések útját kizárja, meg vagyunk győződve, hogy a „Pesti Napló“ ifjabb iskolája nem fogja vezé­rét megtagadni.“ A „H­o­n“ egy tegnapi czikkében hanc veniam damus-sal sürgeti a rendszerváltozást. A „Hon“ részé­ről történt fölszólalásnak —úgymond — éppen nem az volt az értelme, hogy a jelenlegi magyar kormányfér­fiak adják át politikai hatáskörüket másoknak, a­kik azt majd jobban be fognák tölteni, hanem az, hogy más poli­tikai rendszer kell. Abban a rendszerben, ab­ban a hatáskörben elismertük mi mindig — úgymond — hogy tettek annyit a jelen kormány magyar tagjai, a­mennyit tehettek, s más bárki sem tehetne az ő hatás­körükben többet, mint ők tettek. A felszólalás időszerűségére nézve ezt jegyzi meg: A napok óriási eseményei a rendszerváltoztatást néha végtelen távolba viszik előlünk , néha pedig an­nál gyorsabban közel hozzák. Azért lehet a felszólalás ma időnkívüli, a­mi tegnap időszerű volt, s holnap is­mét időszerű lehet. Az egész vita alatti kérdés úgy lát­szik, hogy elsekélyesül, s kezd már aprólékos polémiává csenevészni egyik és másik lap között, a­mit, megvall­­juk, nincs kedvünk szaporítani. Szemünkre vetik egyéb­ként, hogy az együttes felszólalásnak hamarább kellett volna megtörténni, hogy sikere legyen, ezelőtt három négy héttel. Meglehet, ő rajta nem múlt; sajnálja, hogy szabadelvű laptársai előbb még nem látták any­nyira megérve a helyzetet, hogy a „Hon“ és elvbarátai nézetét pártolták volna, sőt a mostani rendszer férfiait még védelmük alá is fogadták. Ő nem puszta kabinet válságot akar, egyedül Magyarország érdekeinek bizto­sítása az, mit szem előtt tart, s tagadja, hogy ez párt­kérdés volna. _______

Next