Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-19 / 213. szám

Kéziratok nem 213. s­z. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, Kigyó-utcza 4. szám , II. emelet Kiadó-­ iratai: Pesten, (barátok­ tere 7-dik szám.) küldetnek vissza. Bármentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fkiadtatnak el. SÜRGÖNY. Magán­-h­ir-d­etéssel­ : egyh­asábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Hansenstein és Volfler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Euerler M. és Fort Ernő urak. Pest. Szerda September 19, 1800. Előfizetési árak. Napontai postai Baétküldéssel: Egáac évre...........................20 frt. Félévre 10 „ Negyedévre.............................f. „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . 18 frt. —­kr. Félévre­­.­ .­­Negyedévre ... Mi Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ october-deczemberi l­­évi folyamára. Előfizetési ár: 5 forint. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ: Ő cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátói : Kedves rokon Károly Ferdinánd Főher­­czeg Ur! Midőn ezennel kedvességed óhajtását teljesí­tem, s csak sajnálattal engedem meg az activ seregbéli kilépését, melyben ön az évek hosszú során át szaka­datlanul a leghasznosabb szolgálatokat téve, kellemes alkalom kínálkozik Nekem, Kedvességednek folyvást tanúsított odaadásáért legöszintébb ’köszönetemet fe­jezni ki. Schönbrunn, sept. 13-án 1866. Ferenci József s. k. NEM HIVATALOS RÉSZ. Szemle. Berlinben több oldalról az országgyűlés mielőbbi elnapolását óhajtották és várták, mert azt hitték, hogy ez lenne a legalkalmasabb mentőszer a kölcsönkérdés­ben a kormány és a kamara közti viszály elkerülésére. A „Nordd. Alig. Ztg“ legújabb számában e reménységet megsemmisíti. „ Azon határozott nyilatkozat után — így szól — melyet a pénzü­gyminiszer a kormány nevében e tárgy fölött a bizottmányban tett, semmi esetben sem lehet föltenni, hogy a kormány az elnapolásra szánná magát, mielőtt az illető törvényjavaslat fölött a szava­zás megtörtént. Értésre adja, hogy a kormány, daczára annak, hogy a kamra az annexiót és az észak-német parlament választási törvényét helyeselte, szükség ese­tében s­em fogna visszaijedni a ház föloszlatásától. A nép föltétlen bizalommal áll a ministérium mellett és az új választások ezt a legfényesebben fognák bebizonyí­tani.“ Ugyane fenyegetést tudvalévőleg már a „Neue preuss. Ztg“ is kimondotta. Nem porosz lapok, még olyanok is, melyek legke­vésbé sem ellenségei a porosz politikának , rászalják, hogy porosz részről mi sem történik, hogy a legyőzöttek érzelmeinek keserűsége enyhíttessék. „A poroszországi pártok, kivált a haladási párt elnyomási vágyakkal teljes emberei, kik ezelőtt annyit tudtak szónokolni a bécsi congressus népcsereberéjéről, most pedig a népeket aka­ratnélküli nyájaknak tekintik és a szerint bánnak velük, kormányukat a legnagyobb kíméletlenségre ingerült.“ Ez észrevétel nagyon is alapos, különösen Szászország ellenében a porosz napi sajtó izgatása folyvást növeke­dik. Itt gerleg czikkek álló rovattá váltak. A „Schles. Zig“ egyik berlini levelezője egyenesen arra hívja föl a kormányt, hogy az Austriával kötött békeszerződést, mert az Szászország függetlenségét kimondja, szegje meg. A „Bresl. Ztg“ berlini tudósítója nem akar meg­elégedni „Szászország alávetésével a porosz katonai felsőség alá“, hanem János király és a koronaörökös lemondását kívánja, mert nézete szerint: a Poroszor­szághoz­ viszony tűrhetőségének kezessége csak egy az eddigi hagyományoktól szabad kormányzóság és egy nemzeti érzelmű ministérium kinevezésében található.“ Mint a „Karlsruher Zig“ értesül, Baden már kifizette Poroszországnak a békeszerződésben kikötött 6 millió tallérnyi hadikárpótlást. A szász-meiningeni országgyűlés f. hó 26- kára van egybehíva. A „France“ kiemeli a franczia és porosz had­kiegészítési rendszer közti különbséget és úgy vélekedik, hogy az utóbbinak sajátságai semmi esetben sem lennének Francziaországra alkalmazhatók. A­mi­lyen bizonyos, hogy Francziaországnak a hátulról töltő fegyverek behozatalát sürgetni kell, habár mint szak­emberek állítják, 60—80 millió frankba kerülne is, ép oly kétségtelen, hogy oly rendszer, mely szerint az em­ber előforduló esetben nem kevesebb, mint 19 évi had­szolgálatra lehet kötelezve, nem volna a francziák ínyére. Ezenfelül a Francziaországban jelenleg uralkodó rendszer minden igénynek annyira megfelel, hogy an­nak változtatása semmi esetben sem volna tanácsos. A dolgok állásáról C a n e - ban az „Osserv. Triest.“-nak f. hó 3-kán ezeket írják: „A keresztény lakosság fegyverben áll, és táma­dás esetében kész a védelemre. Ha a török csász. biz­tos fáradozásai eredmény nélkül maradnak, akkor harczra kerül a dolog, mert a jelen állapot tovább nem tűrhető. Sok keresztény kivándorolt. A görögök és róm­aiak voltak az elsők. Ezeket sok bennszülött követte. A török parasztok a legnagyobb haragban vannak, de ügyelnek felettük. Mindamellett előfordultak már né­hány véres bosszútények, melyeknél a keresztény lakos­ság volt a kezdeményező. A sziget nyugati részében erős összeütközés történt. Mindkét részről volt halott és sebesült. Ha a katonaság be nem avatkozik mielőbb, e szomorú esemmé­nyeknek gyakori ismétléseit látandjuk. Johnson elnök és kísérete folytatják körútju­kat a nyugati államokban. Lelkesedéssel fogadtatnak. Némely helyeken azonban az elnök beszédei „áruló“ kiáltással lettek félbeszakítva. Johnson úr élénken gáncsolja a congressust, és kijelenti, hogy a tömegek az ő segítségére sietendnek, és a radicális párt meg fog semmisíttetni. Seward egy beszédében azt mondja, hogy min­den kísérlet, Grant tábornokot és Johnson urat egymástól elválasztani, hiú leend. Attól tartanak, hogy az elnök jelenléte alatt Chi­cagóban politikai zavarok fognak kitörni. Johnson úr Sant Louisba indul. A radicális párt sept. 3 án gyűlést tartott Phila­delphiában. Majdnem valamennyi déli állam küldöttei, Burnside és Buttler tábornokok és sok radicális voltak jelen. A főbb szónokok Johnson elnököt vádolták. A táviratilag jelzett tilalmat illetőleg, mely O­s­­m­o­n­t franczia tábornoknak és F­r­i­a­n­t katonai élel­mezési felügyelőnek nem engedte meg a két mexi­­cói minister-tárcza elfogadását, a „Patrie“ megjegyzi, hogy az elfogadás azon okból lett eltiltva, mert e különböző hivatalok összeköttetése hasonló lett volna egy valódi beavatkozáshoz, mely Francziaország mexikói politikájának jellemével meg nem egyeznék. Ha azonban a nevezett urak állásaikról a franczia had­seregben lemondanának, akkor megmaradásuknak a mexikói ministériumban mi sem állná útját. Hazai lapjaink a szláv közlönyök időről időre fel­merülő nyilatkozatait is figyelemmel kísérvén, a „Pesti Hirn.“ tegnap közli a „Zukunft“nak Nagybecskerekről kelt következő levelét: „N­a­g­y-B­e­c­s­k­e­r­e­k, sept. 11. „Les evénements se suivent, mais ils ne se ressemblent pas.“ Ezen igaz­ságot anta politikusok feledni látszanak, kik az eddigi hagyományok szerint az egyedül jogosult tényezők — t­i. az összes népek — közreműködése nélkül Austria újjáalakítását ismét eszközölhetni vélik. Ezen rövidlátó politikusok élén állanak a magyar pártférfiak. — Fel­használják az állam meggyengült helyzetét, hogy külön magyar érdekben kísérleteket tegyenek, nem törődve azzal, váljon a­­kimerült államszervezet megbízhatja e ezen új kísérleteket Támaszkodva azon a­ fictióra , hogy a magyar or­szággyű­lési többség Magyarország összes népei óhaj­tásának kifejezése , törekvéseik súlyt nyernek, és a nem magyar nemzetiségek azon veszélynek vannak ki­téve, hogy felettük náluk nélkül határoztathatik. Nagyon is ideje volt, hogy a többi népek ezen egoista törekvések ellenében vétójukat hangoztassák. A szerbek kezdették meg a sort. Folyó hó 10-én a nagy­­becskereki választók politikai meetingre gyűltek egybe s arra éppen jelen volt követüket Stratimirovics urat is meghívták, hogy az elnökséget vállalná el. A legújabb eseményekre való rövid visszapillantás s Austria kö­zelgő újjáalakítása tekintetéből annak szükségessége hangoztatott, hogy az összes jogosult tényezők — tehát a szerb nemzet hangja is meghallgattassék. — De mi­után a jelen viszonyok közt a szerbek előtt minden más törvényes ut elzárva van, hogy a szerb nemzet óhajtá­sait kifejezhesse s jogainak érvényt szer­ezzen, — ennél­fogva az összes politikailag jogosult szerbek részéröl — Felségéhez intézendő monstre petitio ment határozatba. Stratimirovics választói részéről felhivatott, hogy a többi szerb követekkel egyetértve a petitio szer­kesztését vállalja el, s az illető választó­kerületekben aláírás végett köröztesse. Ez a kir. magyar helytartótanács útján lesz be­adandó, de egyidejűleg a patriarcha és szerb püspökök is­lhivatnak, hogy a szerb követekkel egyesülve ezen petitiót ő Felségénél szóval is támogassák. Tartalmát illetőleg a következőket foglalja ma­gában : a) Óvást tartalmazand az ellen,­hogy a magyar pártvezérek Magyarország összes népei nevében a mérv­adó körökkel alkudoznak , s óhajtását fejezendi ki, hogy, ha már ez után a tárgyalások továbbfolytattat­nának, Magyarország többi nemzeteinek bizalmi férfiai is meghívassának azokba­.) A petitio azon legalázatosabb kérelmet tartal­mazandja, hogy mindjárt a magyar országgyűlés egybe­­hivása után az 1861. szerb congressus határzatai mint kir. propositio elintézés és beczikkelyezés végett annak eléje terjesztessenek. Reméljük, hogy Magyarország többi nemzeti­ségei is ezen életkérdésben még idejekorán el nem mu­­lasztandják azt, mi érdekeik megóvása tekintetéből szükségesnek fog­ előttük látszani.“ A „Wien. Abendp.“ Írja : A „Nordd. Alig. Zig“ tudni akarja, miszerint G­a­b­­­e­n­z báró altábornagy Austria és Poroszország­nak egymáshozi jövő viszonylata feletti nézeteivel oly kirívó ellentétbe jött az irányadó körök e tárgybani nézeteikkel, hogy nem csak tervezett hadügyministeré való kinevezésétől elállottak, hanem arra bírták, hogy önkéntelen eltávolítását saját kérelmével a rendelkezési állapotba helyezésért előzze meg. Mindezekből egy szó sem igaz. G­r­á­c­z­b­ó­l írják : János szász király f. hó 15 én érkezett a gyorsvonattal Gráczba. Ő felségét báró M­e­c­s­é­r­y helytartó ur fogadta a pályaudvarban, mire a második hadtest parancsnoka, gróf Thein altá­bornagy ur és ennek adlatusa Philippovich altá­bornagy és a helyőrségi csapatok parancsnoka gróf V­ettel mutatták be magukat király ő felségének. Ép akkor, midőn ő felsége magas kíséretével kocsira szállt volna, lépett eléje az ott élő szász főépitészeti tanácsos Geutebrück úr, kivel néhány szívélyes szót váltott. Ő felsége egyenesen Libenauba kocsi­­­zott, hol a szász katonai intézet növendékeit meg­szemlélte. Az ebédkezés az „Elefánt“ czimü szállodá­ban volt, mire ő felsége a 4 órai gyorsvonattal ismét visszautazott Bécsbe. A pest-losonczi vaspálya ügye. F. hó 17 -én a „Presse“ ez ügyben folytatott polé­miája, a vállalatot közhasznúsága érdekéből pártoló „Debatte“ al, tényleges c­áfolatra talált. E napon volt t. i. a hitelezők összejövetele a társaság ellen jelentett, ez által kért csőd megszüntetése tárgyában. A legtöbben részint személyesen, részint jogvédőik által képviselve megjelentek a tárgyalási teremben. Miután Popovits törv.­tanácsos úr az ülést megnyitotta, a társasághoz leérkezett legmagasb resolutio olvastt tott fel a pálya­­kiépítés módozatairól, s a tetszés gyakori, lelkes nyil­­vánulataival szakíttatott­ félbe. Lényegében ez okmány tartalma következő: „A társaság megkapja a Rinner korm. tanácsos úr által pratiminált 1,800,000 ft összeget a kisajátítá­sok, a csődköltségek, az összes hitelezők s a pálya úgy, mint a kőszénbányák felszerelésének kielégítésére ; a társaság továbbá a pest tarjáni vonalra kapja a szük­séges síneket 2,000,0­0 ft értékben. A társaságnak szál­lított összes sínekért és más vasanyagokért a kormány 4,000,000 ft összegig prioritásokat vesz át al­­am­. Azonkívül meghatározza a kormány, hogy az elsődle­gességek tulajdonosai szelvényeiket jövő január 1-jén válthatják be. A felügyelettel és ellenőrzéssel egy korm. biztos bizatik meg gr. Z­i­c­h­y Henrik ur szemé­lyében, ki mellé a kormány még két­­közigazg. taná­csost nevezend ki az állam részéről. A többi igazg. ta­gok választása aj közgyülésre bizatik.“ Miután a kormányi kibocsátvány fölolvasását Ráth Károly ügyvéd úr­ befejezé, ő excja gr. Forgách Antal emelt szót, a többi közt mondván : Minden hazafinak lel­kesedéssel kell a legot resolutióban foglalt határozvá­­nyokat üdvözölnie, miután a pálya új életre ébredése biztosítva van, és legröv­idebb időn az egész vállalat na­gyobb kiterjedést veend, és pedig a kassa oderbergi és hatvan tuiskolczi vonalokhoz csatlakozása által. A vállalat jelen volt hitelezői nagy megnyugvás­ és örömmel fogadták e kielégítő eredményt, s annak főeszközlőjét, gr. Forgáchot többször élénk éljennel tüntették ki. — Elkészülvén a jegyzőkönyv, a hitelezők aláírták s felszabadították e sok reményt keltett s most újra szép jövőnek eléje néző vállalatot ádércz nyomása — a csőd alól, melynek törvényszék utjáni kihirdetése 2—3 nap alatt várható A csőd törv. megszüntetése után a kormány által tett határozmányok azonnal jog­erőre lépnek, és a társaság az egész vonalon megkez­deti a munkák folytatását, úgy hogy a pest-tarjáni egész vonal már legkésőbb f. évi dec. 15 kén a közfor­galomnak átadható lesz. L. m. v. Egészségügy. A „Debatte“ f. hó 16 diki számában azt írja, hogy a cholera Bécsben a két utóbbi nap óta mérsékel­tebben lép föl. Egészségügyi egyének e kedvező körül­ményt az általános fertőtlenítésnek tulajdonítják F. hó 13-ról maradt: 24 férfi, 22 asszony és 17 gyermek; f. hó 14 én gyarapodott e szám : 19 férfi, 17 asszonynyal és 5 gyermekkel, összesen tehát 41 beteggel. A betegek összes száma 104 volt. Pozsonban — mint illetékes kimutatásokból kitűnik— sept. 1 -től 15 ig következő cholera-esetek fordultak elő : Maradvány augusztis haváról 13 férfi, 15 nő, össz. 28 Újabban hozzájárult . . . 40 „ 50 „ „ 90. A megbetegültek száma . . 53 „ 65 „ „N­P. Felgyógyult..................23 „ 27 „ „ 50. Meghalt............................12 „ 22 „ „ 34. Ápolás alatt maradt . • • 10 „ 18 „ „ 28. A járvány első fellépése óta nem vesz gyorsabb terjedést, miből a kedvező időviszonyok mellett csök­kenését s végleges megszűnését várhatni. T­a­n­ü­g­y. A nagykőrösi hely- hitv. líceumban a jövő 186­ Vt isk. évre a beiratások, fölvételi, pót- és magán­­vizsgák oct. 1 től 7-kéig fognak megtartatni; az iskolai év oc­ 7 én a szentlélek segítségül hívásával, s a tör­vények felolvasásával a lyceum nagy teremében t­nne­pélyesen megnyittatván, az előadások ad­­­­án minden osztályban megkezdetnek. Figyelmébe ajánltatik a t. ez.­szülék s gyámoknak, hogy több évek óta a lyceum és a tanitóképezde növendékei számára fennálló tápinté­zetben a jövő 1868/7- iskolai év folytán, — nem tekint­vén a jelen drágaságot, — tisztességes ebéd, vacsora, és egy font házikenyérrel egész díjas ifjak 5 ftért o. é., jótéteményese­k 4 ftért o. é., csupán ebéd s naponkint egy font házikenyérrel egész díjasok 3 ft 50 krért, jóté­teményesek 2 ft 50 krért o. é., havonkint el fognak lát­tatni, két havi díj előleges fizetése feltétele alatt. A városi becsületes kosztadó polgárok által az igazgatóságnál eddig bejelentett általános ellátásérti dij nagyobbrészt a múlt évi, s nincs az élelem drágasá­gához aránylag felemelve. Kelt Nagykőrösön, sept. 16. 1866. A lyceumi igazgatóság. Vidéki tudósítások. Laczháza (Kis­kunság) sept. 15. A május 23-ki éjjeli nagy hidegség, s az utána következett aszály itt is sok kárt okozott, s most pro superabundant­ jött reá még a járvány is. Két hét óta ugyanis városunk szomorú változások és események színhelye ; reggeltől est­éig egyházunk tornyában csak­nem szakadatlanul zúgnak a harangok, rémes bús kon­­gásaikkal emlékeztetvén bizonytalan múlandó létünkre, hirdetvén egyszersmind azoknak gyászos halálát, kiket a nagyobb mértékben kiütött chok­ra-járvány körünk­ből véletlen kiragadott, néhány órai kínos szenvedés, és vége. (Több helyütt, különben igen buzgó vallásos helyeken, megszüntették a félelmet növelő s igy a bajt öregbitő harangkongatást. Szerk.) Ez oknál fogva mindenki levert, bús-komoly ke­délyű, mivel nem tudhatja az ember, ha várjon a követ­kező órát vagy napot megérendi e vagy nem? (A bús komolyság nem használ, de igen is az Istenben és a mértékletes józan életmódban vetett bizalom, melylyel fölvértezve derült kedélylyel nézhetünk a jövő nap elébe. Szerk.) E hónapban számra nézve mintegy 50-en lettek a cholera-járvány martalékaivá; többnyire közép­korit erőteljes családos apák és anyák, mi annál inkább megrendítőbb és fájóbb, mert elvétetik a kenyérkereső, és kidül a ház oszlopa! . . . Dicséretet érdemel községünk tanácsa, ügyes gyakorlottsággal biró, bátor és lelkiis­meretes eljárást követő orvosunkkal, J. G. A. úrral együtt, kik minden hatalmukban álló eszközt és módot felhasználnak, ké­szek áldozatokat is tenni e pusztító járvány meggátlá­­sára, a minthogy gyakorta van is sikere működéseik­nek. — Hasonlóan dicséretet és tiszteletet érdemel ezen egyház szeretett, tehetségdús fiatal lelkésze ! Könyves Tóth Kálmán ur is, ki lelke egész erejével szintén oda működik, hogy bátorságot, erőt és bizalmat öntsön a csü­ggedők lelkébe, vigasztalván híveit, intvén szere­tettel a szükséges elővigyázatra, Istenben vetett biza­lom és békés türelemre, kit is a jó Isten közöttünk so­káig éltessen ! Nagy István. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az angol kormány folyvást csapatokat küld Kanadába. Ezen erősítések meg­érkeztéig, az éjszak amerikai britt birtokok főkormány­­zója intézkedéseket tett a helyi néphad s az önkéntes­­ezredek mozgósításának könnyítése végett. Egy oly je­lentés szerint, melyet MacDougal főhadsegéd in­tézett Monck lordhoz, 48 óra alatt 30,000 embert le­het összegyűjteni. Ezért remélhető, hogy ezen haderő, a kir. csapatok szaporításával együtt, elegendő lesz a canadai terület biztosítása végett, a f­e­n­t a nők részé­ről­ minden támadási kísérlet ellen. FRANCZIAORSZÁG: A „Patrie“ megemlítvén egy bécsi lapnak azon közlését, miszerint Francziaor­szág a portánál tiltakozott egy archipelagusi szigetnek az Egyesült Államok részéről átengedése ellen, emlékezetbe hozza, mikép már egy év előtt is szárnyalt azon hír, hogy az Egyesült Államok a föld­közi tengeren egy szigetet akarnak megvásárolni, s mi­kép akkor a new-yorki sajtó ezt rövid időn megtörté­­nendőnek tekinté. A washingtoni kormány annak szükségét hozá föl, hogy neki az európai belső­ tenger valamely szigetét kell birtokolnia, egy hajó­állomásnak ottani létesítése végett, ama számos amerikai hajók oltalmára, melyek a szuezi csatorna megnyitása követ­keztében oda fognának menni. Hozzátéve, mikép Ame­rikának a Levantével­ fontos közvetlen kereskedése is igazolja a földközi tengeren hadihajók állomásozását, melyeknek egy élelmezési pontra lenne szükségük, a nemzeti lobogó oltalma alatt. Mindezen állítások köny­­nyen kétségbevonhatók voltak ugyan, azonban nyilván azok támogatása végett küldtek legközelebb az Egye­sült­ Államok két pánczélos hajót C­a­n­d­i­a szigete egyik kikötőjébe, azon ürügy alatt, hogy a candiaták Johnson elnököt a sziget fölötti protectorátus elválla­lására kérték föl. Castelnau tábornok, a császár hadsegéde, f. h. 16 án indult el St. Nazaireből Ver­a­ C­r­u­z­b­a, hova — mint említők — különös megbízással küldetett. A „Patrie“ szerint Saviet pasa Konstantiná­­polyba visszahivatása következtében, s utóda, D­z­s­e­­m­i­r pasa távollétében F­e­h­r­y­bey, a párisi török követség első titkára, bízatott meg az ügyek vezeté­sével. A „Patrie“ már néhány hónap előtt említi ama reclamatiókat, melyek a hitei udvarhoz, a hong­­kongi keresztények üldöztetései iránt intéztettek. Tu- D­u­c császár — ki akkor teljes győzelmet nyert P­h­u­n­g trónkövetelő csapatjai fölött — a francziák­nak számos ígéreteket tett, s egy oly türelmi rendele­tet adott ki, mely az összes tartományokban kiragasz­­tatott. — Most a „Patrie“ Hitéből jul. 15-ről kelt levelekből arról értesül, hogy ama korszak óta az an­­tiamita kormány részéről semmiféle üldözés sem történt; azonban a mandarinok nagy többsége a ke­resztényeket folyvást bántalmakban s rész bánásmód­ban részesité. Ezen helyzet kifejtetett egy oly emlék­iratban, mely La Grandiére al admirálhoz s co­­chinchinai főkormányzóhoz intéztetett. Ezen emlékirat­ból — melyben támogatásul számos tények hozatnak föl — kitűnik, hogy az admirál sietett T­u D­u­c csá­szárhoz újabb reclamatiókat intézni. OLASZORSZÁG. Rómából 1. hó - ről kelt le­velek szerint, a római csendőrök 6. s 7 ke közti éjjel szétoszlaták azon tömeget, mely a Jézus-téren állomá­sozott, azon irodák megnyitását várva, melyekben kelle másnap a bankjegyek fölváltásának eszközöltetnie. 20 egyén, kik egy házban sánczolták el magukat, heves el­­lentállás után befogatott. Nagy részük tőrökkel volt el­látva. A „Patrie“ florenczi levelei szerint, az olasz kormány, a fegyverszünet alatt Velenc­ébe ked­

Next