Symposion, 7 (Novi Sad, 1996)

S v m n íi i ő i f S v ni n n s í fl f f S v r r Tartalomjegyzék: ó estél!* Úgy fél nyolc körül van, este, kezd a napnak vége lenni. Az író írt, az irtó írt, az olvasó olvasott. Mindenki a magáét. A fogszívó a fogát szívja, este van már, nincs mit tenni. Véget ér lassan a kicsi dolog, ha lenne még, jó lesz azt félretenni. Holnap is nap van, tegnap is. Több nap, mint plajbász. Pepecselgetni azt talán szabad még, de aztán annak is annyi: inkább a kocsma, a nők meg a technoparty. Úgy fél nyolc körül van, este, kezd a napnak vége lenni. Akinek van, az már vacsoránt is, akinek nincs, az legalább a gyomrát kongatja. Nyáron jönnek a szú­nyogok a szobába befele, télen koccan a fülünk a kocsonyában elfele, ilyenkor jó lenne a tűzre is tenni. Nyáron így, télen úgy. De fél nyolckor mindig fél nyolc van, ezen még az Úristen is csak ritkán változtat. S hogy már megint fél nyolc van, az csak egyet jelenthet - és ilyenkor minden normális embernek, ha belegon­dol, szorul össze a gyomrában a zsába -, hogy ez a piszok nagy golyóbis már megint fordult egyet a talpunk alatt. Nahát. Úgy fél nyolc körül van, kongat az óra rohanjunk a híradóra, nézni meg a nagy föl­d­ körül)fordulást. Rohanni a fülesfotelbe, dobni fel a talpat, keresni a nyom­­kodót, nyomni a gombot, kezdeni a hírek. A lehetőség adva: nyitni szem, látni száj, látni világ, sok jó nő, sok jó faszi, hülye, aki nem akarja. Régen bezzeg, mondja a Nagy Szent Emlékezet, nem így mentek a dolgok. Me­sélik például, hogy Illés szent próféta, harminc évnyi csavargás után, hazatértekor villát szúrt a saját fiába, mert nem volt hírek, muzsika szó jókívánság, nyújtsd ide édes a kis kezedet, hogy tudni lehessék, hogy közben neki az is született. Ült az asztalnál a harminc év-kilenc hónapos legényke, és agyonnyilalta a villám. Anya, anya, de jó érzem magamat ma. De mesélik azt is, hogy egyszer, talán úgy a 60-as évek tájékán, a csehszlo­vák híradósok valahogy rosszul számították át az időzónákat, és pár órával előbb bemondták az első űrrepülés hiteles történetét. Képzeljük csak el: ül Illés szegény, szent próféta fél nyolckor a pusztában, issza sört, rágcsálja ropit, nézi hírek, és már e-mailezhet is. Puszi-puszi. Mi meg, ülhetnénk itt, mennydörgés meg istennyila nélkül. Fél nyolckor tehát híreket kell nézni, így lesz ez a paradicsomban meg a po­kolban is, már kinek mire futja. Ötkor kelés, hétig futás, fél nyolctól nyolcig hír­adó. Ülnek majd a népek a tévé előtt, és nézik, hogy a pápa híreket celebrál. Hihető a sztori. Persze, a híradónézés örömével együtt, ma már valahonnan azt is lehet tudni, hogy e félórában - a hatalommal való mindennapi testvériesülés szimbolikus aktusa alatt (Hanák Péter-parafrázis) - a hatalom szubjektuma, már megint elsődleges (sze­xuális, ergo: nárcisztikus) önleírásának pozíciójából beszél. Dukkóznak a gébicsek, egyelik a fuszujkát, csattognak a csekelyek, röpködnek a szimulakrumok. Hiszem, ha látom. Azt hiszem, amit látok. Adjanak egy híradót, és kimozdítom a földet a kerékvágásából. Meg ilyenek. Ami még esetleg fontos lehet, hogy kik is ezek az azok, akik ezt az egészet bemondják nekünk. Hogy jól vasaltak-e ezek a fiúk, na, ezt akartam mondani. Vagy, hogy folyik-e a takony a szánkban össze, és szépen lassan kicsordul. Én például jóízlés-tábort fogok jövőre szervezni. Ahol majd meg lehet tanulni, hogy a zöld nyakkendő nem megy a sárgához. Meg, hogy fehér zoknit csak elv­telen politikusok viselhetnek. Varagh Gábor Antonim Brousek: Bubhi elégiák........................2 Balogh Tamás: A világ legbutább színésznövendéke...................................................4 Csernik Előd: Bao A Ku előtt járva.................7 Balogh Robert versei............................................7 Lenszki Tamás: Egy szórakozás............................9 Aaron Blumm: (Dombos-homályos: 2:1) .........12 A muzslai Sziveri János Művészeti Színpad 3. verspályázatának díjazott versei........................14 Nyírfalvi Károly versei.......................................16 Danyi Zoltán: Vénasszonyok nyara..................16 Bordás Sándor: Egy rideg télen....................16 Misko Suvakovic: A teória alakzatai és alakváltozásai; a művészet a teória, teória a média korszakában.............................17 Dissy Dénes: Végei Wittgensteinja Vajdaságban.......................................................27 Piszár Ágnes: Keletkezés, alakulás, változás...31 Nagy Attila: A feledésbe merült szenvedélyek........................................................32 Csonka Márta: Káté Hamburger születésének 100. évfordulójára........................34 Horváth György: Kis magyar szimpótörténet..35 Buszter Arnold: Az ellentétek átka................37 Szerbhorváth György: Vajdasági magyar sajtómunkások......................................39 Egy Nagy Posztszocialista Manifesztum: „Szombaton VIFÓ".......................41 Zsoldos Zsaklina: Mátyás király-paradicsom csúcstalálkozó.....................................................42 Varagh Gábor: Kedves egybegyűltekl...............43 E számunkat Németh Csongor grafikáival illusztráltuk. *A fedőlapon az Asocijacija Apsolutno képzőművészeti­ performance-a látható. Sympotion

Next