Szabad Föld, 1949. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1949-07-03 / 27. szám

1949 Julius 3. 2% SzövOSz a dolgozó parasztságé Írta: Ragó Antal országgyűlési képviselő A Szövetkezetek Országos Szövet­­ségéhez tömegesen érkeznek az or­szág különböző részéb­ől, dolgozó pa­rasztok üdvözlő táviratai. Ezek a táviratok, és szövetkezeteink nemrég lezajlott megye­­választmányi gyűlé­sei azt mutatják, hogy dolg °zó po­­r<i sztori:­lánk szeretettel és bizalommal fogadta a­ SzövOSz mega­lakítását. Tudja, hogy ezzel a szövetkezeti életünk politikai, gazdasági és szer­vezeti összetételében is nagy válto­zás indult meg. Nagy csalódás lenne, ha a SzövOSz megalakulása csak névvál­tozást jelentene és továbbra is ma­radna az a bürokratikus, reakciós szellem, amely annyira hátráltatta eddig szövetkezeti életünket. ■— Mi dolgozó parasztok mélyre­­ható, gyökeres változást akarunk végrehajtani szövetkezeti életünkben, mert csak így tudjuk megteremteni az alapját a falu gyorsütemű fejlő­désének. Megyei választmányainkon ez a hang csendült ki ezt, várja a dolgozó parasztság a SzövOSz meg­alakulásától. «9 ez a várakozás teljes mérték­ben indokolt. Igen sokan csitatkoz­tunk azokban a központokban, ame­­lyek csak a nevükben voltak szövet­­kezeti központok. A múltban sem a Hangya, sem másféle neveken mű­ködő kapitalista, öncélú szövetkezést jelentő központ nem képviselte a dolgozó parasztok érdekét. Reakciói, kapzsi vezetőik csak arra használták fel ezeket az intézményeket, hogy kizsákmányolják, becsapják azokat, akiknek érdekeit kellett volna kép­viselniük. A MOSzK-ban is igen nagy szavuk volt még a reakciós törtetőknek. Csak éppen a legilletékesebb: a dol­gozó parasztság alig jutott Szóhoz, alig kapott helyet az irányításban. A MOSzK reakciósainak éppen ez volt a célja. A kulákságot, a speku­lánsokat támogatták, őket akarták megerősíteni a falun, a dolgozó kis­­parasztot kiszipolyozni és szembe akartak állítani a szövetkezettel, a népi demokráciával. Természetes, hogy a dolgozó pa­rasztság egy olyan szövetkezeti moz­galmat, amely a kulákokat, speku­lánsokat segíti, — soha nem ismer­hetett el magáénak. Természetes az is, hogy a Sz­övoSz-t, — amelyben vezető, irányító szerepe van a mun­kásoknak és dolgozó parasztoknak, — bizalommal és szeretettel üdvöz­­lik. Ez bizalom egyben a dolg­ozó pa­rasztjáig ítészéről a szövetkezeti eszme iránt is. Azt jelenti, hogy a dolgozó parasztságnak egyre nagyobb tömegei ismerik fel, hogy jobb jöven­dőjüket a szövetkezet biztosítja. A Hangya és a MOSzK rcke­ó- Bainak Szövet­kezeletle nem propagan­dája, — de méginkább szövetkezeti álarcban folytatott tevékenysége — sok parasztember bizodalmát meg­ingatta. Nem szabad rajta csodálkoz­nunk. Ez a helyzet minden öntuda­tos dolgozó parasztnak kötelességévé teszi, hogy meggyőzze, felvilágosítsa, a szövetkezetbe beszervezze az inga­dozókat. És különösen kötelessége minden szövetkezetünknek, hogy a legmeggyőzőbb bizonyítékkal, az eredményekkel, jó szövetkezeti mun­kával, a tények erejével mutassa meg: m­a már a szövetkezet a dol­gozó parasztoké, ők irányítják­, érde­kei az ő érdekeikkel azonosak. Ezért igen fontos szövetkezeteink­ben a tagértekezletek kérdése. Fon­tos, hogy a tagságot tevékenyen be­vonjuk a szövetkezeti életbe és a szövetkezet vezetésébe­. Minden szö­vetkezeti tag lássa, mit csinál az­­ igazgatóság, miért teszi, amit tesz, és mivel foglalkozik a szövetkezet, így tudjuk megnyerni a bizalmat és így tudjuk elérni, hogy az év vég­ére 1,200,000-re növeljük földművesszö­­­­vetkezeteink taglétszámát. A Szövetkezetek Országos Szövet­ségére nagy feladatok várnak. Való­ban dolgozó parasztságunk százez­reinek tevékeny közreműködése szükséges ahhoz, hogy ezeket a fel­adatokat meg tudjuk oldani. Telje­sen ki kell küszöbölnünk szövetkeze­teinkből azoknak a kupén és kulák­­szellemű embereknek a tevékenyed­­é­gét, akik a múltban is a becsületes dolgozók előtt csak rontották a szö­vetkezet hírnevét. Ezen a té­—i­n lezajlott egyesítő közgyűlések már szép eredményt értek el. Ezek szel­lemében kell tovább dolgon­i a mun­kásság és a dolgozó parasztság szö­vetségére támaszkodva, hogy való­ban falvaink fejlődésének egyik fő zálogává váljék a szövetkezet, moz­galom. A SzövOSz-ra vár az egészséges szövetkezeti termelésnek tudatosítása is. A legmesszebbmenő támogatást kell nyújtani az önkéntes elh­táro­zásból létesült és engedélyezett ter­­melőcsoportok gazdasági fejlődéséhez és megszilárdulásához. A jobb és­­ magasabb fokú termelés, vagyis a szövetkezeti gazdálkodás biztosítja mezőgazdasági kultúránk fejlődését és teszi lehetővé a magyar dolgozók életszínvonalának emelkedését. Biztosítanunk kell azt is, hogy a földművesszövetkezet ne csak a falu termelő, beszerző és értékesítő köz­pontja legyen, hanem, erős, szilárd harci szervezet a falu kizsákmányo­­lóival szemben. A termelési tevékenység fejleszté­sén túl biztosítani kell a dolgozó paraszts­ág terményeinek a kicseré­lését, a városból jövő s­zükségleti cikkekkel, így könnyíthetjük meg a dolgozók életszínvonalának fokozot­tabb emelését. Dolgozó parasztságunk valóban magáénak érzi a Szövetkezetek Or­szágos Szövetségét. Látja, hogy most már egész szövetkezeti mozgalmunk­ban a munkásoknak, dolgozó parasz­toknak van vezető szerepük. Látja, hogy az esetleges hibák, vagy hiányok megszüntetésébe saját maga is bele tud szólni. Ezt mutatja az is, hogy a­­ meg­ár­tott választmányi gyűléseken a dol­gozó parasztok saját maguk javasol­­ták egy hét tagból álló végrehajtó bizottság megválasztását, a számá­nál fogva nehézkesen mozgó választ­mány mellé. S a demokratikusan megválasztott küldöttek a dolg­ozó parasztoknak ezt a javaslatát az or­szágos küldöttközgyűlésen is előter­jesztik. Ez a javaslat is Szövetkeze­teink demokratikus felépítésének bi­zonyítéka. Szövetkezeti mozgalmunk nagy fejlődés előtt áll. A Magyar Dolgo­zók Pártjának irányításával töretle­nül halad tovább a megkezdett úton. A SzövOSz irányító munkájával vi­rágzó, erős szövetkezeti mozdalm­at teremtünk és ma már mindenki lát­hatja, hogy ezáltal a dolgozó parasz­tok millióinak életét segítjük szebbé, jobbá, boldogabbá tenni. TERMÉNY­FORGALMI NEMZETI VÁLLALAT Budapest, V. Dorottya­ utca I. Telefon: 184—930 Igazgatóság és gabonaosztály: Bpest, V. Vigadó­ u. 6. T.: 183—870 Levélcím: Budapest, IV. Postafiók: 812 Táviratcím: Termény, Budapest Az ország gabona, termény, mag, olajmag, rizs, szálastakarmány és ciroktermésének felvásárlója és értékesítője a TERMÉN­Y­F­O­R­G­A­L 311­­ . V. Kirendeltség: Baja, Balassagy­armat, Berettyóújfalu, Békéscsaba, Budapest Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Kisvárda, Makó, Mátészalka, Nagykanizsa, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Sátor­aljaújhely, Sopron, Szekszárd, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Tata, Veszprém, Zalaegerszeg. Felvásárlói: valamennyi földmívesszövetkezet. 5 $sabad £%l­d MÉGY ÉV ÓTA NEM VOLT ILYEN TERMÉSÜNK! Mezőgazdaságunk elérte a háború előtti színvonalat Az ország több helyén már meg­kezdődött az aratás. A próbacséplé­­sek eredményei és a vetések mai állása azt mutatják, hogy a felszabadulás ót­a nem volt olyan jó termésünk, mint ami­lyen most aratásra és betakarí­tásra vár Ez a nagy eredmény nemcsak a ked­vező időjárásnak, hanem dolgozó paraszt.ságunk lelkes munkájának és nem utolsó sorban­­ népi demokrá­ciánk , hathatós támogatásának kö­szönhető. Most mutatkozott meg az őszi mélyszántás és a korai vetés jó hatása, mert ezek nélkül a tavasz elején fenyegető szárazság nagy ká­rokat okozhatott volna. Búzából a közepesnél jóval több termést várhatunk, rozstermésünk pedig eléri a hároméves terv elő­irányzatát. Takarmánygabonáink szintén túlszárnyalják az előirány­zatot.­ ­ lipálási és gyomírtési verseny amelynek során nem egy helyen négyszer is kapáltak és gyomláltak, azt eredményezte, hogy burgonyából, kukoricából, takar­mány. és cukorrépából rekord­­termésre számíthatunk. Jó termést ígér olajlen, rostlen és rostkender vetésterületünk is. Külö­nösen jelentős 181 ezer katasztrális holdnyi cukorrépaterületünk, amely azt jelenti, hogy a Hort­hy k­or­sza­k 10 kilójával szemben minden egyes főre Magyarországon évi 22 kg. cu­kor jut. Mindent összefoglalva: a vetési tervet dolgozó parasztságunk száz százalékra, sőt egyes növényeknél száz százalékon túl is teljesítette. A terv teljesítésének nagy lendületet adott a dűlőnkénti verseny, amely­nek során a dolgozó parasztság egy­mást segítve, egymás tapasztalatait kölcsönösen kicserélve végezte a munkát és idejében letörte a kulá­­kok itt-ott jelentkező szabotázsát. Hogyan arassunk? A jó termés szempontjából igen nagy jelentősége van az aratás he­lyes időmegválasztásának. Búzát a második érési szakasz­ban, tehát a viaszőrésben kell aratni. A búza ekkor a legacélosabb, a leg­magasabb hektoliter súlyú. Ha a bú­zát túlélni hagyjuk, elromlik a liszt minősége. Ugyanakkor, egyre növek­szik a pergési veszteség is. Ezzel szemben a rozsot teljes érésben kell aratni, mert ekkor nincs per­­gési veszteség és nem romlik a liszt minősége sem. Az árpát is, ellentétben a búzá­val, a második érési szakasz végén, tehát a viaszérés végén kell aratni. A zabnál a legnagyobb a pergési ve­szély, ezért vigyázzunk, hogy ne ér­jen túl és a viaszérés kezdetén aras­suk. Az elmondottak alapján minden dolgozó paraszt törekedjen arra, hogy a termést a lehető legkisebb szemveszteséggel és a legjobb minő­­ségben arassa le- A jó aratástól függ dolgozó népünk mindennapi kenye­rei ötéves tervünk zavartalan meg­valósításának sikere. Minden gazda előre tudja, mikor jön a cséplőgép Arat az ország. A szegedi betonút mentén, amerre a szem ellát, feltűrt ingujjú kaszások hajladoznak, piros­­kendős marokszedő lányok gyűjtik a gabonát. Ahol teg­nap még lábon állt a búza, keresztekbe rakott kévékre tűz a nap. A tanyákból a csirkék, tyúkok, libák, mind kiszöktek a tarlókra, s gondosan felszedegetik az elhullott szemeket. Bőven hullik most a mezőkön a verejték az új kenyérért — de nem hűsülnek a gépállomások dolgozói sem. Csattognak a kalapácsok, szikráznak a hegesztőlámpák a kecskeméti gép­állomás udvarán. Úgy nekigyü­rkőztek a szerelők, hogy még a fülük cimpája is olajos a gépzsírtól. Cséplőgépeket javítanak. — Rosszban törték a fejüket a ku­­lákok. — mondja Hajók László állo­másvezető. — Még jó, hogy időben észrevettük, miben sántikáltak. Hegedűs József bugacmonostori mal­mos és néhány társa ügyet sem vetet­tek a rendeletre, amely a cséplőgépek kijavításáról­ intézkedik. Pedig az or­szág kenyerének biztosítása érdekében a kormány még gépjavítási kölcsönt is adott nekik. Hegedűs József azt ha­zudta, hogy üzemképes a cséplőgépe, nem kell azon javítani egy szöget sem. A végén meg kiderült, hogy a gépet újra kell lemezelni, faburkolata, dobja, csapágyai is javításra szorulnak, fia ilyen állapotban állítják munkába, több kárt okozott volna, mint hasznot. A­­ kecskeméti gépállomás cséplői pontosan tudják már, hová mennek dolgozni. Városföldre, a szegedi és csongrádi út közé eső tanyákhoz öt gép indul, közöttük Hegedűs úré — akár tetszik neki, akár nem — egy nagy gép megy a törökfai tanyákhoz, a többi meg a Dózsa és a Petőfi termelőcso­­portok gabonáit csépeli el. — Sokkal gyorsabban végzünk, mint tavaly — ígérik a gépészek. Az idén — a kormány intézkedésé­nek megfelelően — pontosan beosztot­ták a cséplőgépeket. Mindegyik dűlő, tanyacsoport előre tudja, mikor érkezik meg a cséplő­gép. Addigra a gazdák összehordják ga­bonájukat, késlekedés nélkül elcsépel­hetik termésüket. A félegyházi gépállomás is elkészült Nagyban készülődnek a cséplésre a kiskunfélegyházi traktorállomáson is. Udvarán hosszú sorban állnak a kija­vított, újrafestett gépek. A város határát 40 körzetre osz­totta fel a népi bizottság. Amelyik körzetben nagyobb termés várható, több cséplőgépet irányítanak, ahol kevesebb volt a vetésterület, oda küldik a kisebb gépeket. Hideg János, a DÉFOSZ vezetője, éppen most érkezik a városból. Módo­sítani kell a cséplőgépek elosztásán. Könnyen megy a dolog. Kéznél van a térkép és a cséplőgépek beosztása. Nézzük csak. — Kevés lesz egy cséplő a kunszál­lási határba — vélekedik Hideg János. — Azt mondják a dű­lőbiztosok, hogy jóval nagyobb a termés, mint amen­­­nyit vártak. Jakus György, a gépállomás veze­tője, csak ránéz a térképre. — Ez a kettes körzet. No, majd a hármasból átküldőnk egy gépet segí­teni a Dóczi- és a Rum­ó-tanyába. Ezért jó a cséplőgépek előzetes be­osztása. Ha most úgy lenne, mint régen, láthatnának, futhatnának a kun­­szállási gazdák cséplőgépek után, kalapálhatnának a kuláknak, hogy jöj­jön a gépével, csépelje el a termést, így meg, hogy be vannak osztva a cséplők: időben gondoskodhat a népi bizottság és a gépállomás, hogy rend­ben, fennakadás nélkül menjen a munka. Ne aggódjanak a kunszállási határban: időben, pontosan elcsépelhe­tik gabonájukat. Vállaljuk a minőségi versenyt is Simonyi Dezső, a hármas körzet gé­pésze, feljegyzi új beosztását, s már siet vissza az udvarra, hogy tovább szerelje, olajozza gépét. Simonyi Dezső az idei cséplésben dicsőséget akar sze­rezni gépállomásának. Tavaly 22 munkanap alatt 36 vagon gabo­nát csépelt el, pedig nem valami jó karban lévő ma­sinával dolgozott. Ezzel a cséplővel, — amit saját maga hozott rendbe — ugyannyi idő alatt legalább 45 vagon gabonát akar kicsépelni. Persze sok múlik az adoga­tókon, az etetőn is. — Őket se féltem. Belemenős gye­rekek. Elfogadjuk a nagykőrösiek kihívá­sát. Vállaljuk a minőségi verseit is. Nálunk egy százaléknál nagyobb szemveszteség nem lesz, annyit mond­hatok! Körénk gyűlnek a többiek is. Ezek a jókedvű, nyakig olajos traktoristák, gépészek, de még a traktorvezető lá­nyok is, egyre törik a fejüket, miké­pen segíthetnek a gazdáknak, miképen tehetik gyorsabbá, tökéletesebbé a munkát. Hogy csak egyet említsünk: Elvállalták, hogy a csépeltetők be­­adnivaló gabonáját a cséplőgép mellől egyenesen szállítják a gyűjtőhelyre. Nem kell a gazdáknak fuvarért sza­ladgálni, jószágaikat terhelni. Haza­fias kötelességük teljesítésében segít­ségükre sietnek a traktoristák. A von­tató rövid idő alatt elvégzi a szállí­tást, ami szekéren hosszú órákba, nagy fáradságba telne. Tökéletes, jó cséplést ígér a szerve­zettség Kiskunfélegyháza környéké­ben. Tudják kötelességüket a mezőőrök, ellenőrök , és tudják a csépeltető gazdák is. Amint végetér az aratás, egyszerre végzik el a betakarítási munkákat. Az egymástól távoleső tanyákból, ha le­het, egy helyre hordják a gabonát, hogy gyorsabban, kevesebb üresjárat­tal dolgozhassanak a gépek. Bizonyos, hogy Kecskemét és Kis­­kunfélegyháza vidéke igen jó helyet ér majd el a nagy cséplési és ter­­ménybegyűjtési versenyben! B. T Képviselőket, vidéki helyi megbizottakat keresünk közérdekű cikk terjesztésére. ..Mezőipar" jeligére Blocknerhez, Város­ház­ utca. Csattog a kalapács, sivít a fűrész a kecskeméti traktorállomáson. Kijavítják, rendbehozzák a cséplőgépeket

Next