Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-05-21 / 21. szám

to ,si»_rrS^j, XSfflK SÓSOK: Én meg a skarlát No, ezt hallgassák meg, ha van ide­jük. , Megyek tegnapelőtt az utcán, hát látom, hogy szalad Pereces Balázsné, még a szoknyája is repül. — Hová, Lidi? — kiáltottam rá. — Aszongyák oltanak! Jaj, e! ne késsek a gyerekekkel! — Hol van tűz? — kérdeztem ijed­téül.— Nem tűzoltás! Skarlátoltás . . . Ingyen! Megyek tegnap az utcán, hát hal­lom, hogy a Csugariék kerítése előtt ott veszekszik a kis Csugari Pisti Dóka Ferkével. Megálltam hallgatni, mert igen jóízűen veszekedtek. — Az én apám erősebb, mint a te apád! — kiabálta Csugari Pisti. — Mit hencegsz? Az én apám száz­negyven százalékot csinált cukor­répába! — ütött a meffire Dóka Ferke. — Az is valami? Az én apám bri­­gádvezető lesz. — Mikor lesz a te apád brigád­­vezető? — Majd ha belép a csoportba! — De az én apámnak hosszúszárú tajtékpipája van! — Nem is igaz! — Nem-e? Avval szokott mindennap megrakni! Erre már nem tudott mit mondani Csugari Pisti. Komoran lesütötte a szerelt, hanem aztán egyszerre felra­gyogott a képe. — Igen ám — mutatott fügét —, de én kapok skarlátoltást, te meg nem kapsz! Beeeee! — Dehogynem kapok skarlátoltást! — jött méregbe Dóka Ferke. — Töb­bet kapok mint te, mert én ismerem a körorvost, apám szokta fuvarozni! — Mégse kapsz, mert neked már volt skarlátod! Akinek már volt skar­látja, azt nem oltják, mert az már úgyse kaphatja meg mégegyszer! — Nem igazság! — sírta el magát Dóka Ferke. Csugari Pistinek se volt köbül a szíve, ő nyert a skarlátoltással, hát most már könnyű volt neki nagylelkű­nek lenni. — Ne sírjál mán Ferke — tette a vállára a kézit. — Odaadom a csúzli­mat egy kicsit, ha min nem kaphatsz skarlátolt­ást... Három házzal odébb meg Kovácsné beszélgetett M­adócsalóéval. — Látod, Rozi, ingyen kár, hogy nincs gyerekünk — mondta Kovácsné. — Mér? — kérdezte Madocsainé. — Mer most skarlátoltást kapnak a gyerekek! Kár elszalasztani az alkal­mat.— Ha nincs gyerek, akkor nem is kell skarlátoltás! Mi a kár abba? — Hát ingyen kapják! Nem szere­tek lemaradni arról, ami ingyen van!_ — Hiszen ha ingyen van, akkor még száz forintot se sajnálnék érte... Az MNDSZ előtt egész csomó asz­­szony állt, azok is az ingyen skarlát­­oltásról beszélgettek. — Nagy dolog ez évvel a skartát­­©líásal! — mondta Nagynné. — A mi családunkban három skarlátbetegség volt! •Mennyi aggodalmat álltunk ki a gyerekekért! — Az is valami, három skarlát egy családban? — mondta Madocsainé. — Nálunk öt gyerek feküdt egyszerre skarlátban! — Tudom — bólintott Péteriné —, onnét kapták meg az enyéim is. — Nálunk az egész utca minden gyereke megkapta — mondta Patyiné. — Amikor a Szeder gyerekek talpra- Sírták, oszt elkezdtek hámlani. Skarlá­tba lett az egész alvég ... Ahogy mentem tovább az utcán, mindenki, akivel találkoztam, a skarlát­oltásról beszélt, annak örült az egész falu. Hogy elbánik a népi demokrácia evvel a gonosz, csúf betegséggel is, nem fog már tizedelni bennünket! — No — mondtam este Katinak —, nincs erre ember az egész faluba, aki ne örülne az ingyen skarlátok ásnak! Legyőzzük a betegséget! — Van azért, akinek nem kell a Skarláton ás. — Ne beszélj bolondokat! Ki az? — Seregi Balázsnak híják. Tavaly jött a faluba. Öt szép gyermeke van, oszt nem kell a szamárnak a skarlát­oltás. — Miből gondolod? — Beszéltem vele. — Nem lehet az, te Kati. Tévedtél nyilván. Olyan bolond nincs, akinek ne kelljen a skarlátoltás. — Mer maga mindent jobban akar tudni! Bementem hozzá, oszt mondtam neki: Ingyen skarlátór­ás lesz. Meg­vonta a vállát. Mondom, ne vonogassa a v­­­át, hogy nagy dolog ez! Magá­nak öt szép gyereke van! Tán az éle­tüket mentik meg vele! Vigye el őket utalm­! Erre legyintett. Mit legyintget, kiáltottam rá, a gyerekei egésségirül van szó! Erre, morgott valamit, hogy hagyjam békibe. No. Meg most se hiszi? — Nem én. Álmodtad ezt nyilván, Kati. No, erre aztán méregbejött Kati — Egy szót se többet! Gyűjjön csak velem! — Oszt ki az a Seregi? — kérdez­tem. — Mirül lehet megismerni? — Arról, hogy nem kell neki a skar­­látoltás. Tíz perc múlva ott voltunk Seregi Balázsnál. Nagybajuszas, mérgesképű ember volt, még a köszönésünket se fogadta, csak könyökölt az asztalnál, oszt fujkálta a füstöt a pipájába. — No látja — lökött oldalba Kati. — Most már elhiszi? — Várjál csak. Mér nem akarja a gyerekeit beuralni, Seregi szaktárs? Seregi szaktárs csak legyintett s nézte a pipája füstjét. — A skarlát a gyógyulása után sok­szor más, nagy betegséget hagy maga után — magyaráztam neki —, ami osz­tán az egész életén végigkíséri az em­bert! Fű­­folyást kaphat! Gégebajt! Meg a veséjére mehet! Seregi mérgesen vállat vont, Kati meg diadalmasan nevetett. — Osztán, ha egy megkapja a skar­látot — tettem a Seregi vállára a ke­zemet—, megfertőzi az egész csalá­dot! Nem érti? — Nem értem — mondta Seregi. — Hagyd a csudába — jött mé­regbe Kati —, ezen nem lehet segí­teni — Olyan nincs — mondtam. — Ide­­hallgasson, Seregi szaktárs! A skarlát egész életre megnyomoríthatja, meg­­siketítheti az embert. Oszt a nép­jóléti minisztérium ingyen adja az oltást! Ingyen! Érti? Egy fillérbe se kerül. Ezt már ordítva mondtam. — Mi nem kerül egy fillérbe se? — nézett fel Seregi. — Az oltás! — üvöltöttem. — A skarlátoltás! Ingyenbe van! — Mi van ingyenbe? — nézett rám csudálkozva Seregi. — Mit suttog? Akkor világosság gyulladt a fejem­ben. Seregi füléhez hajoltam és bele­bömböltem. — Ingyen skarlátoltást kapnak a gyerekek! — Az jó! — csillant fel a Seregi szeme! — Az nagyon jó! Viszem vala­mennyit! Bár én is azt kaptam volna! — Hát akkor mit vonogatta a Vál­lát? — bömböltem a fülébe. — Tudta a fene, hogy mirül suttog­nak — nevetett Seregi. — Olyan siket vagyok, mint az öregágyú! Skarlátból maradt vissza... Rámutatott Katira: — Ha már itt van, legyen olyan jó, kérdezze meg attól a mérges menyecs­kétül, hogy miről beszélt nekem máma délelőtt másfélóra hosszat? CUKORRÉPAFÖLDÖN — Megegyeltelek, esik a jó májusi eső, nincs több gondom rád! — Észnél legyen gazdáram, az eső egymagában nem elég! Ne sajnáljon tőlem még háromszori kapálást, bőven meghálálom! Sit in A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL Vasárnap, május 21. Petőfi 8.30: Falurádió. 1. A Falurádió levelesládája. 2. Mit tartsunk észben? Rendeletek magyarázata. Kossuth 10.00: A rádió cigányzene­kerivel játszik Petőfi 15.00: Kérdezz — felelek. Tudo­mányos fej­törő negyedóra. Petőfi 17.00: A béke útján. Költők és írók harca a békéért, összeállítás. Kossuth 17.10: Szabad népek dalai. Kossuth 17.40: A Falu Hangja. A dol­gozó parasztság élő ú­jságja. Kossuth 19.00: A rádió tánczenekara játszik. Petőfi 19.30: Máriusi fény. Daljáték napjainkból. Kossuth 20.15: Hangképek a vasárnap sportjáról. Petőfi 21.00: Szovjet népek dalai. Hétfő, május 22. Kossuth 5.30: Falurádió. 1. Gazdaka­lendárium. A csalamádé és silókukorica vetése. 2. A gyapotot is kapálni kell. A gyapot, mint textiliparunk fontos nyers­anyagtermő növénye, különleges tó gondozást kíván. 3. A kolhozok baromfi­­tenyésztése. A baromfitenyésztés jelen­tősége a Szovjetunióban és nálunk. Ba­romfitenyésztési munkák a ,,Bolsevik’" kolhozban. Kossuth 6.00: Vasárnapi sporteredmé­nyek. Kossuth 6.05: A rádió cigányzenekara játszik. Petőfi 19.40: Egy falu — egy nóta. Petőfi 20.00: Vidám muzsika. Kossuth 20.15: Halljuk, Pécset! Kétórás nagy műsor, melyben kizárólag pécsi művészeket és írókat hallunk és ripor­tok számolnak be a pécsi dolgozók éle­téről. Petőfi 21.00: A Falurádió negyedórája. Kedd. május 23. Kossuth 5.30: Falurádió. 1. Gazdaka­lendárium. A heti vetésjelentésben meg­szabott tennivalók. 2. Fehéredő rétek. A tollfosztás megkezdése és nemzet­­gazdasági jelentősége. Kossuth 5.45: Női szemmel ... A rá­dió asszonyrovata falusi hallgatóinak Tavaszi növény­ápolási és gyomirtási ta­nácsadó. Kossuth 6.00: Szórakoztató zene Moszkvából. Petőfi 16.30: Magyar és szovjet ope­rettreculptok­ Petőfi 17.45: Dolgozóknak zenéről. Petőfi 19.00: A rádió tánczenekara ját­szik, az Apor—Bágva együttes énekel. Petőfi 20.00: A Magyar Szovjet Társa­ság műsora. Kossuth 20.15: Tamás bátya kunyhója. Színházi közvetítés egy olyan színdarab­ról, amely a négerek helyzetét mutatja be Amerikában. Szerda, május 24. Kossuth 5.30: Falurádió. 1. Gazdaka­lendárium. Vt­ra a kapálásról. 2. Kolhoz­­városok születése. Jelenet a falu és a vá­ros közötti különbség megszüntetéséről. Hogyan egyesítik a kolhozokat váro­sokká a Szovjetunióban. 3. Gergely bá­csi megmagyarázza a békebizottságok munkái­nak eredményeit és az Ifjúsági Kongresszus jelentőségét. Kossuth 6.00: Szendfai László cigány­­zenekara játszik. Kossuth 17.10: Dalol a szabad ifjúság. Petőfi 17.30: A rádió esti iskolája. 1. Magyar nyelv és helyesírás. 2. Számolás, mérés. Petőfi 18.55: A rádió tánczenekara ját­szik. Putnoki Gábor énekel. Petőfi 19.40: Egy falu — egy nóta. Petőfi 20.30: A Párt vezeti az egysé­ges Hiúsági szervezetet. Előadás. Petőfi 21.00: A Falurádió negyed­órája. Petőfi 21.15: béna. Rádjáték Antonov szovjet író kisregényéből. Előadják üzemi munkásszínjátszók. Csütörtök, május 25. Kossuth 5.30: Falurádió. 1. Gazdaka­lendárium. Gondos fejés fontossága. A tiszta tél egészségügyi jelentősége. 2. Árasztás a rizsföldön. A víz mint a rizs éltetője. Az arasztás ideje. A kaka lábfő pusztítása. 3. A lucerna ellensége. Arankaírtás.. 4. If­ti­­micsurinisták ne­gyedórája. Hirek a dolgozó parasztfia­­talok kongresszusi készülődéséről. Petőfi 16.50: Szabadság, testvériség. A nagy lengyel költő, Miczkievicz versei. Petőfi 17.35: Szórakoztató zene Mosz­kvából. Kossuth 18.05: Szórakoztató zene. Kossuth 20.15: Zsákba­macska. 1 . Kossuth 21.00: Népnevelők műsora. Péntek, május 26. Kossuth 5.30: Falurádió. 1. Gazdaka­lendárium. Szénakészítés. 2. Legelőn is hizlalhatunk. A szakaszos legeltetés elő­nyei. 3. Hasznos-e az oltás? ötéves ter­vünk szérumtermelésének emelkedése országos védekezést lehetővé a fer­tőző állatbetegségek ellen. Kossuth 5.45: 1-joi szemmel . . . A rá­dió asszonyrovata falusi hallgatóinak. A csecsemvánozás, a bei­knyázás ,és az ijú­­sági egység kérdései a falusi nők szem­szögéből. Kossuth 17.10: Dolgozóknak zeniről. Petőfi 17.20: Kína forradalma. Epstein könyvének ismertetése. Petőfi 18.40: Az if­úság hangja. 1. A ■saltókör megvitatta a Szabad Isiv­án legújabb számának legfontosabb cik­keit. 2. Válasz a beérkezett levelekre és ismertetés a kis Hőttválasztó naz-- ülé­sekről. 3. Az MHK helyes atlétikai ed­zése. Petőfi 19.40: Egy falu — egy nóta. Petőfi 20.00: Operarészletek. Kossuth 20.15: a rádió tánczenekara játszik. Lantos Olivér énkel. Petőfi 21.30: To-Katti, az Glass Kom­munista Párt főtitkárának beszéde az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusán. Petőfi 21.10: A Falurádió negyedAr-­ja. Petőfi 01.15: a r-t-ns rt-táru-zenekara játszik, Bálint Sándor és Endre Borbála énekel. Szombat május 27. Kossuth 5.30: Falurádió. 1. Gazdaka­lendárium. Munkaverseny a nagyobb termés eszköze. 2. Egy szem búzából tele szaka­tó. A növényi és állati szaporodás tudományos magyarázata. Kossuth 17.10: A Béres együttes mű­sora. Kossuth 18.05: Falurádió. Így dolgo­zunk a szövetkezetekben. Terme’öszö­­vetkezetek önállósága és annak előfelté­telei. A prémium. A fözművesszövetke­­ze'"'- e’ököslitik a ma­g táinkat. Petőfi 18.40: A magyar rádió mils-r SIA-val. Dle-e ifié á-árnak. Petőfi 19.20: Boldog­án. Pavl­nko szaván író Színművének kömű­möse. Kossuth 20.15: Vidám zenés hétvége. VILLANYT KAPTUNK Írta: Céhmester Erzsébet, Tószeg, a Szabad Föld idei nagy pályázatának díjnyertese Történt a mi falunkban több ne­vezetes esemény is, de olyan örömet egy sem okozott, mint a község vil­lamosítása. Húsz évig ígérgették nekünk a villanyt a múltban, de az ígéretet nem tartották be a régi rendszer urai. Amit ők húsz év alatt nem teljesítettek , a hároméves terv valóra váltotta. Villanyunk lesz. Szinte hihetetlen volt sok embernek ez a hír. Nem kell többé a petróleumlámpa szem­rontó félhomályában vakoskodni, egészségtelen levegőt szívni. Persze, most is voltak, akiknek nem tetszett még ez a nagyon hasznos és szük­séges intézkedés sem. „Nem lesz abból semmi” — mondogatták, mert ezek szeretnék letagadni népi demo­kráciánk áldásait még akkor is, ha látják, mennyire hasznos. Többnyire kulákok, akik irigyelték a szegény embertől még a villanyfényt is ... Mikor aztán a villanypóznákat kezdték felállítani, senki sem kétel­kedett többé a villamosításban. Volt öröm a faluban! Mindenki sürgette a szerelőket, mindenki sze­rette volna, ha már az ő házában is felgyullad a régvárt villanyfény. Dolgoztak is a szerelők keményen. A hideg februári napokon egy percre sem szünetelt a munka. El is készült a kitűzött határidő előtti Felgyullad­tak Tószeg község főutcáján az első lámpák! Jöttek az emberek, sürget­ték a szerelőket, hogy „jöjjenek már mihozzánk is, nálunk is kapcsolják be a házba.” Olyan türelmetlenül várta az egész falu, mintha csak az elmúlt idők sötétben tapogatódzását akarná pótolni. Valóban, ennél a fénynél megláthatták a kétkedők is, hogy ma már velünk, falusiakkal is törődnek, mi sem leszünk többé mostoha gyer­mekei az országnak. Éppen úgy ré­szesít minket is a népi demokrácia mindenben, mint a városi dolgozó­kat. Érdekes jelenséget figyeltünk meg a faluban. Nagyobbrészt a sze­gényebb emberek házaiba vezették be a villanyt, alacsony házakban szólalt meg először a rádió. Mondták is a kulcikasszonyok: — Nem való ez ilyen házakba, úri házba való a villany meg a rádió. De mi, szegény munkások meg­mutattuk, hogy igenis — való ne­künk is a villany és a rádió! Sőt, nekünk jobban való, mint nekik. Mi jobban vagyunk tudásunk fejleszté­sére, új világunk megismerésére, melyet most már magunkénak mondhatunk. Nekünk is kell a villanyfény, akik nélkülöztünk a múltban. Nekünk is kell a rádió, akik a kemény munka utáni szórakozást látjuk benne. De nem­csak kényelmet és szórakozást jelent nekünk a villany. Középületekben, orvosnál, iparosemberek munkájá­ban­ sokat segít, felbecsülhetetlen értékű. Nem vagyunk már többé elmara­dott falusiak! Úgy érezzük, ez is egy nagy lépés a falu és város közötti különbség megszüntetése felé! Nem is tu­djuk soha meghálál­ni szeretett vezetőinknek és a nagy Szovjetuniónak- Tudjuk, ha a fel­szabadító Vörös Hadsereg ki nem söpri innen az országunkat bitorló gazokat, nem volna villanyunk ma sem. Tudja ezt falunkban minden józanul gondolkodó ember. Nemsokára egy éve lesz annak, hogy felgyulladtak itt az első vil­­lanylámpák, melyek a „tudás fényét” hozzák falunkba. A községháza előtt táblát lenget a szél: „Villamosítva a hároméves terv keretében." A sö­tétedő utcákon pedig felgyulladnak a tisztafényű villanylámpák, melyek minden szónál beszédesebben hirde­tik dolgozó népünk diadalát. Hirde­tik, hogy ez az ország már a miénk, dolgozóké és többé senki el nem veheti tőlünk. 1950 május 21. A VICCPÁLYÁZATON e héten könyvjutalmat kaptak: ifj. Varga József Szakony, Pesetai Judit Elek, Baráth Károly Szentkirály­­szabadja, Bulai Ilona Levél, Bácsi Sán­dor Törökszentmiklós, Kovács Júlia­­Szentes, Szabó Teréz Petőmihályfa,­­ Gárosi L­a­jos­né Gyopárhalma.

Next