Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) szerződéses termelés keretében kaptak. E téren komoly hibát követett el a földművelésügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya is. A földművelésügyi minisztérium nagyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatásával, a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelése került. Sztálin, a Szovjetunió hasonló időszakában, nagyon élesen lépett fel ezzel a hibával — az egyéni parasztgazdaság lebecsülésével — szemben. „Vannak emberek — mondotta — akik ezt mondják, hogy az egyéni parasztgazdaság nem fejlődik tovább, ezért nem érdemes támogatni”........ezeknek az embereknek semmi közük nincs pártunk vonalához.” Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és ennek folytán jelenleg 4677 szövetkezetünk van, 263.070 taggal, kezükben van az ország szántóterületének mintegy 20 százaléka. A temetőszövetkezeteke kívül mintegy 500 állami gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántóterületének 13 százaléka tartozik. Ezen fejlődésnek a mezőgazdaság egész jövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetőségei mezőgazdaságunkban még koránt sincsenek teljesen kimerítve: a nagyüzemi gazdálkodás — mégpedig a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás — a fő útja annak, hogy teljesen felszámoljuk mezőgazdaságunknak az ipartól való elmaradását, s megteremtsük a kizsákmányolástól mentes, jómódú, falusi életet. Sok termelőszövetkezet és államgazdaság már eddig is kimagasló eredményt ért el. Ugyanakkor nagy részük ég nem példamutató nagyüzemi gazdság; termésátlagaik, külnösen a kacsoknál alacsonyak, és nem kielégítő állattenyésztés hozama sem. A termőszövetkezetek, a földművelésügyi misztérium, az állami gazdaságok, él sorban a volt állami gazdaságok ésők minisztériuma hibájából, különös azok bürokratikus vezetési medje miatt, nem tudták megfelelően znosítani a nagyüzemben rejlő hazas lehetőségek kiaknázására azt a ítséget, amit az állam már eddig is ízott részükre. Közrejátszott ebben az is, hogy sok termelőszövetkezet ,és állami gazdaságban, tűrhelyeza munkafegyelem,nagy a hanyag és nem becsülik meg — sőt elherik — a társadalmi tulajdont, azt termelőszövetkezeteink jelenté-keny része jelenleg még nem eléggé vonzó és még mindig elég olyan állami gazdaság van, amelyik nem mintaképe, hanem szégyene a szocialista nagyüzemű termelésnek. A kuláskgazdasságok területe az elmúlt években erősen lecsökkent. Míg 1949-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott kulákgazdaságokhoz, jelenleg 4,7 százaléka. Ez a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a kulák kizsákmányolás korlátozásának politikája átcsúszott a kulákgazdaságok likvidálásába. Ez is csökkentette a mezőgazdasági termelés színvonalát, mert a kulákok által az államnak átadott földek jelentős részét, mint tartalékterületet, nem művelték meg kellőképpen. A mezőgazdasági termelés felemelsének előfeltétele, hogy pártunk rasztpolitikájában az elmúlt évben elkövetett hibákat kijavítsuk, mezőgazdasági termelés színvonala emelése érdekében mindenekszéleskörű termelési és árutári kapcsolatokat kell kiépíteni a ■ is és a falu, az ipar és a mező- ,saság között. Ilyenkapcsolatok kise gazdaságpolitikánk legfontoseladata: „A NÉP feladata —tetta meg Lenin — döntő, mint egyebet maga alá rendelő fő fel« — az, hogy megteremtsük az fogást ez új gazdaság között, rőt elkezdtünk építeni és a parazdaság között, amely millió és paraszt megélhetésének alapja”, termelőszövetkezeteket és az ideg gazdálkodó dolgozó parasza népi demokratikus államnak jörtlenül termelési tevékenységükig segíteni, hogy többet és olán tudjanak termelni, hogy jövedelmi gazdálkodási ágakat fejleszti ki, és hogy ezen az úton jóélet teremtődjék a faluban,s a termelési kapcsolatoknak terjedni a növénytermelésben a mukák elvégzését elősegítő gépi , -a; a dolgozó parasztságnak és neőszövetkezeteinek minőségi iK®aggal való ellátására; jóminőségállatokról való gondoskodásra; •ágyagvártás fokozására és ki- - - - mennyiségben történő szabadmba hozására; a dolgozó pagnak gyümölcsfa-csemetével, vánnyal való ellátására. "1. Új demokratikus állam ilyen ■jy.. v tása és segítsége nélkül azok a célok, amelyeket a mezőgazdaságban magunk elé tűztünk, nem érhetők el. A termelési kapcsolatok kiszélesítése és megerősítése a dolgozó parasztsággal, kedvezően hat nemcsak a mezőgazdasági termelés növelésére, hanem a munkásosztály és a dolgozó parasztság viszonyára, a munkásosztály és dolgozó parasztság szövetségére is. A termelőszövetkezeteket a mezőgazdasági termelés felemelésére irányuló programm hozzásegíti ahhoz, hogy kibontakoztathassák a szocialista nagyüzemű gazdálkodás fölényét és a tudomány, az élenjáró mezőgazdasági gyakorlat minden vívmányának elterjesztésével, jó vetésforgó bevezetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent parcellás gazdaságban nem lehet elérni; olyan állatállományt alakítsanak ki, amely nagy hozamával lényegesen felülmúlja az országos átlagot. Ez a programm végre lehetővé teszi, hogy érvényre jusson, kibontakozhassék a nagyüzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel és dolgozó parasztsággal való termelési kapcsolatok kiszélesítésében, a mezőgazdasági programm végrehajtásában fontos szerepe van az állami gzdaságoknak és gépállomásoknak. Az állam rajtuk keresztül adjai a legnagyobb és legközvetlenebb termelési segítséget a termelőszövetkezeteiknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdaságok feladata, hogy árutermelésük fokozása, az önköltség csökkentése mellett minőségi vetőmaggal, tenyészállattal, a tudomány módszereinek gyakorlatban való meghonosításával az egész mezőgazdasági termelés motorjává váljanak. A gépállomások pedig terjeszezék ki tevékenységüket mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjeire és ezzel adjanak lehetőséget arra, hogy a földművelés egész mezőgazdaságunkban magasabb színvonalra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dolgozó parasztoknak és termelőszövetkezeteknek termelési színvonaluk növeléséhez nagyobb segítséget tudjon adni, át kell csoportosítani beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mezőgazdaságba — beleértve ez évet is — 5 milliárdot ruháztunk be. Ezt az elkövetkezendő három évben két és félszeresére kell emelni és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére csak állami eszközökből mintegy 12—13 milliárd forintot kell fordítani. A rr mezőgazdasági beruházások növelésével, a ..beruházások átcsoportosításával elsősorban is meg kell gyorsítani a mezőgazdaság gépesítését, mert a földművelés színvonalának emelése e nélkül lehetetlen. A mezőgazdaság számára 18.000 új traktort kell adni és ezzel a mezőgazdaság traktorparkját, mintegy 39.000-re, azaz a jelenleginek több mint a kétszeresére, kell emelni. Az iparon belül a beruházások átcsoportosításával műtrágyagyártásunkat úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdaság az 1956. évben 600.000 tonna műtrágyát használhasson fel, ami háromszor annyit jelent, mint amennyit az 1953. évben,, és nyolcszor annyit, mint amennyit a naigybirtokos-Magyarországon 1939-ben felhasználtak. A következő három év alatt a mezőgazdasági beruházások növelésével az öntözött területeket újabb 160.000 kast. holddal kell növelni, ami kereken tízszerese annak, amennyit 1934-ben a naigybirtokos-Magyarországon összesen öntözték. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak és a termelőszövetkezeteiknek nagyarányú támogatást kell adni ahhoz, hogy gyenge minőségű földjeiket megjavítsák, továbbá segíteni kell gyümölcsösök és szőlők telepítését, erre a célra az elkövetkező három évben csak állami eszközből 372 millió forintot kell fordítani. Nagy összegeket kell fordítani a rétek és legelők megjavítására, beleértve nemcsak azokat a réteket és legelőket, amelyek a termelőszövetkezetek kezében vannak, hanem a községi legelőket is. Segíteni kell a termelőszövetkezeteket istállók és silóik építésében, az állattenyésztéssel kapcsolatos munkák gépesítésében. Csak silók építésére az elkövetkező három év alatt állami eszközökből 306 millió forintot kell fordítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is segíteni kell abban, hogy silót tudjanak építeni. Erre a célra hitelt kell biztosítani számukra. Jelentős állami támogatást kell nyújtani mindazoknak az intézkedéseknél a végrehajtásához, amelyek a mezőgazdasági termelés általános színvonalának emelését szolgálják, így állami támogatással kell végrehajtani a minőségi vetőmagvak cseréjének kiterjesztését, a heterózis kukorica elterjesztését, a dolgozó parasztok és termelőszövetkezettek jó minőségű apaállatokkal való ellátását. A népgazdasági beruházások átcsoportosítása, a mezőgazdasági termelés fokozott állami támogatása széleskörű termelési kapcsolatokat hoz létre a város és a falu között, kedvező feltételeket teremt mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezetiek és állami gazdaságok számára, termésátlaguk gyors emelésére, az állattenyésztés gyors fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez adott terziselési segítség mellett nagyon nagy jelentősége van a város és a falu közti áruforgalmi kapcsolatok egészséges alakulásának. A mezőgazdasági termelés elmaradottságához hozzájárult az is, hogy az elmúlt években ezek a kapcsolatok nemcsak nem erősödtek, hanem szűkebb térre szorultak. Emiatt mind a dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége erősen csökkent a mezőgazdasági termelés fokozásában. Az áruforgalmi kapcsolatokat és a termelés fokozásában való érdekeltséget csökkentette a begyűjtési rendszer túlfeszítettsége. Emellett begyűjtési szerveink gyakran megsértették a törvényességet és sokszor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményeket, akik beadási kötelezettségüket már teljesítették. Mindez, a szabadforgalmat korlátozó intézkedésekkel együtt megakadályozta,hogy a dolgozó parasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez csökkentette a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek érdekeltségét a termésátlagok fokozásában. Egyben növelte a központi készletből ellátottak számát, és odavezetett, hogy a szabadforgalom kifejlesztése helyett, még egészen kis falvakat is központi készletekből láttunk el zsírral, kenyérrel, hússal. Pártunk Központi Vezetősége és a kormány eddigi határozatai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűjtési kötelezettség háromévi időtartamra történt megállapítása, és mintegy átlagos 10—35 százalékos csökkentése, megnövelte a dolgozó parasztság termelési biztonságát és termelési kedvét, már jelenleg is észrevehetően szélesedik a szabadforgalom, ennek következtében javul a dolgozók ellátottsága Ezenfelül azonban párt- és tanácsszerveinknek segíteniük kell abban, hogy egészséges áruforgalmi kapcsolatok bontakozzanak ki a város és a falu között, és a beadási kötelezettsége teljesítése után mindenki szabadon vihesse piacra termékeit. A város és falu közötti áruforgalmi kapcsolatok egészséges fejlesztésében nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt években ezen a téren jelentkező hibák hátrányosan éreztették hatásukat a mezőgazdasági termelésben, részben azért, mert a dolgozó parasztok termelési kedve csökkent, a falu iparcikkekkel való gyenge ellátottsága miatt, részben azért, mert sokszor hiányoztak a mezőgazdasági termeléshez szükséges legalapvetőbb cikkek, mint például a kéziszerszám, növényvédőszerek, a rézgálic, vagy a kocsikén öcs. A város és falu közti egészséges áruforgalom kifejlesztése érdekében iparunknak és belkereskedelmi szerveinknek feltétlenülgondoskodnak kell arról, hogy a falut kielégítő mértékben lássák el megfelelő iparcikkekkel, mert ez növeli a termelési kedvet és ugyanakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítását is jelenti. E kérdés fontosságának megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló központi vezetőségi határozattervezet konkrét előírásokat tartalmaz az ipar és a kereskedelem számára. A mezőgazdaság fejlesztésének e programmja lényegesen különbözik minden eddigi olyan határozattól,amit pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésére hozott, elsősorban atekintetben, hogy a kitűzött célok elérésére mozgósítja népgazdaságunk összes igénybevehető erőforrásait, iparunkat, közlekedésünket. A mezőgazdasági termelés fejlesztését elsősorban nem új előírásokkal, új szabályokkal akarjuk megoldani, hanem az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu közötti helyes kapcsolat kialakításával, szilárd, sokoldalú termelési és áruforgalmi kapcsolatok kiépítésével. A programm végrehajtásában az állami és pártszervek, a tanácsok feladata nemutasítások tömkelegének kiadásai, hanem a falu és a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése, azaz nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és politikai tömegmunkával. Ez az állami, párt- és tanácsszervek elé bonyolultabb feladatot állít, mert mélyen meg kell ismerkedniük a gazdálkodás kérdéseivel, de ugyanakkor előnyösebb eszköze, sőt egyetlen járható útja a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének, mert kedvező gazdasági helyzetet teremt a mezőgazdaság összes dolgozói számára ahhoz, hogy szorgalmas munkával, szakértelemmel, a mezőgazdasági termelés színvonalát és ezzel jövedelmüket messze az eddigi fölé emeljék. Hegedűs András elvtárs beszéde s a Központi Vezetőség ülésén ÍZALAD FÖLÜ A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapja a talaj termékenységének fokozása. A talaj termékenységének növelésén azt értjük, hogy talajainkat olyan állapotba hozzuk, hogy a termőtalaj megfelelő morzsalékos szerkezetű legyen a növények táplálkozásának egész, szakasza folyamán, rendelkezzék jó minőségű, elegendő mennyiségű szerves anyaggal, humusszal, a termesztett növénykultúra természete által megkövetelt nedvességtartalommal és tápanyagmennyiséggel. A termelékenység fokozása a fenti feltételekkialakításában, illetőleg fenntartásában áll. E kérdésnek nálunk azért is nay a jelentősége, mert mint közismert, nincs módunk a szántóföldi termelés kiterjesztésére, új termetek feltörésére.Viszont annál nagyobb lehetőségünk van a termőföld termékenységének fokozására, és ezzel a termésátlagok növelésére. Ezen a téren, ha az elmúlt években itt-ott értünk is el eredményeket, még korántsem tudtuk megállítani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gazdálkodás viszonyai közt országunk mezőgazdaságában folyt. A kapitalista viszonyok között, különösen a bérleti gazdálkodásban, a föld termőerejének fokozása helyett, annak kizsarolása folyik. A kapitalista közgazdászok részben ennek a földet kizsaroló kapitalista gazdálkodási módszernek az igazolására állították fel hírhedt elméletüket ,a csökkenő földhozadék törvényét”. Hazánkban is százezer holdjával találunk olyan területeket, ahol a talaj szerkezetében végbement rombolás kézzel foghatóan mutatja a kapitalista,a talaj romboló gazdálkodás hatását. A biharugrainagybirtok bérlői rövid évek alatt — égetett mész rendszeres hagyzálatával — kiégettél a talaj humusztartalmát, ezzel teljesen kizsarolták és terméketlenné tették a talajt. A tények százai is bizonyítják Marx A talaj termelékenységének növelése nagyon sokoldalú intézkedéseket követel meg. Egy-két módszer, bármilyen jó legyen igaz, nem vezet eredményre. E célkitűzés megvalósítása megköveteli az egész földművelés színvonalának felemelését; trágyázással a talajerő visszapótlását és növelését; helyes vetésforgóval és agrotechnikával a talaj szerkezetének javítását és gyommentessé tételét, a termőtalaj fokozott védelmét. A legfontosabb teendő a talaj táperejének visszapótlása és növelése a trágyázással, mégpedig elsősorban istállótrágyával. Az istálló trágyát ugyanis semmilyen mennyiségű műtrágyával nem lehet pótolni, mert a műtrágya nem növelii a talaj humusztartalmát, nem biztosítja' a talajelet .fejlődéséhez megfelelő feltétek két. Megvan ítele annak, hogy met anyunk mellett olyan .Műtrágyázást végezzünk , pótolja, hanem nőve a fái*-:- t? Meg ke e hez állatállományunk gítő, ezért is tovább ke állattállományunkat, s mezőgazdasági termeli A-- •.v-i egyik kulcskérdésének e trágya helyes felha kérdést edtanításának igazát: „ .. .a tőkés mezőgazdaság minden haladása nemcsak abban a tekintetben haladás, hogyan kell a munkást, hanem egyszersmind abban is, hogyan kell a talajt megrabolni. Minden egyes lépés előre abban az irányban, hogy termékenységét egy adott időszakban növeljék, egyszersmind lépés a termékenység tartós forrásainak szétrombolása felé.” (Tőke, I. kötet.) Jórészt a talajt kizsaroló kapitalista gazdálkodási módnak volt a következménye az, hogy a kapitalista gazdálkodás utolsó hat évtizedében — jóllehet közben megnőtt az állatállomány és így az istállótrágyázás lehetősége is, és jelentős fejlődés történt a mezőgazdaság gépesítésében — mégis a búza termésátlaga nem nőtt, hanem csökkent. Mi a mezőgazdasági termelést nem a talaj kizsarolása alapján akarjuk emelni, mint ez a kapitalizmusban történt, hanem ellenkezőleg, a talaj termékenységének növelése útján, azaz nem 1-2 évig akarunk jó termést elérni, hanem meg akarjuk venni az alapját az állandó magas termelésnek. A szovjet tudósok kimutatták, hogy a talaj termékenységének fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok a lehetőségeink — mint Viljamsz mondja: „A termések határtalanul fokozhatók, ha egyidejűleg befolyásolni tudjuk a mezőgazdasági növények növekedésére és fejlődésére ható tényezők egész komplexumát”. Ezt a tételt igazolják a jó, dolgozó állami gazdaságok, tsz-ek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok terméseredményei is: azoké, akik jó gazdái földjüknek és ezért nemcsak egy évben, tudnak jó termést elérni, hanem ezeket az eredményeket állandósítani tudták. Nézzük ebből a szempontból a peresztegi Szabadság termelőszövetkezet termésátlagát, mig nagyon lebecsültük, akár a szaksajtót nézzük, akár a földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági szervek munkáját — szinte mindenféle más mezőgazdasági munka fontosabb feladatként szerepelt, mint az istállótrágyázás. Ezért fordulhat elő az hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt és termelőszövetkezet udvarán, sőt állami gazdaságokban is, többévi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és kevés termést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen kell változtatni, minden eszközt fel kell használni, hogy az istállótrágyát megfélen kezeljük, s időben beszártsuk a földbe. Az istállótrágyázást,,a talajerő növelése érdekében ki t-vet és ki is kel egészíteni műtrágyái. e.7jet, F1, " ezideig keveset használtunk, bár a mezőgazdaság ez évben már 3,4-szer annyi műtrágyát topott, mint az 1930—1940 közti évek átlagában. Súlyos hiba azonban az, hogy a műtrágyát sok esetben nem ott használjál, fel, ahol a legnagyobb hozamtöbbletet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sematikusan, sablonosan végezni. Szinte minden táblára , a talaj összetételétől és a termelt kultúrától függően külön-* külön kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szükséges. Ehhez természetesen az is kell, hogy termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink, de még a helyi párt és tanácsi szerveink is kitűnően ismerjék szántóföldeik összetételét és az egyes növények műtrágyaigényét. A termőtalaj pontos és jó ismerete épp anynyira nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés fokozásához, mint acélfajtaink ismerete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben ezért laboratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végezzék el minden termelőszövetkezeti és- egyénileg gazdálkodó dolgozói paraszt számára a talajvizsgálatot, és segítsenek megállapítani, hogy a termésátlag fokozása érdekében az egyes kultúráknak milyen fajta és milyen mennyiségű műtrágyára van szüksége. A talaj termékenységének fokozásában a trágyázás mellett nagy jelentősége van a helyes vetésforgók alkalmazásának. A legjobb vetésforgónak a mi viszonyaink között is, a füvesherés keverékei 8—9—10 éves vetésforgók bizonyultak, , ezért a kialakult területű állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben haladéktalanul hozzá kell fogni az ilyen vetésforgók bevezetéséhez. Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol a táblák még nem véglegesek, ilyen hoszszú időre szóló vetésforgót természetesen nem lehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növényeknek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj tovmőerejét. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van a többéves herefélék, különösen a lucerna-vetésterület növelésének, még a kukorica- és egyéb takarmányfélék rovására 15, mert ez a növény gazdagba a föld nitrogéntartalmát és ugy*'naTM'or morzsa'.okossá teszi a tal/)4-A talaj termékenys'gét nagy mértékben növelik az idejében, a megfelelő talajművelő esztközőkkel és jó minőségben végzett mezőgazdasági munkálatok. A helyes ,nüvelési mód meg-* állapításánál, ugyanúgy, mint ahogy a műtrágyázások az eddiginél sokkal inkább fgyelembe kell venni a helyi adottságokat, szinte minden táblára miért egyes növényféleségrelüljön-kirend az időjárás figyelembevételétell meghatározni, hogyan kell* előkészíteni a talajt a rétesre; mikor kell vetni; hogyan kell megrombálni a már elvetett területet? Az agrotechnikai műveletek közt"' " két fontos mezőgazdasági munka Mkr ! nagy jelentősége van egész országnak' ; földművelése színvonalának felemelé- )ében; az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy, a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni, és hogy jó magágyat és gyommentes talajt kapjunk, nem kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak sem, a tavaszi vetések jó előkészítésében, a talaj termeny- ségének növelésében és gyommentessé tételében. A felszabaduás előtti mezőgazdaság elmaradottságát jellemzi, hogy a tarlóhántást az 1930—1940 közti 10 év átlagaiban mintegy 25 százalékra, a mélyszántásit pedig csak 35 százalékra végezték el. Ehhez képest nagy előre(Folytatás a 3. oldalon) n. A termőtalajok termékenységének növeléséről Őszibúza t. árpa 6.-árpa kukorica zab terméseredmény kh-ként g. 1951. évben 13 10 9 59 15.80 23.70 16.50 1 952. „ 13.90 12.80 16.50 17.70 12.89 1 953. „ 19.00 17.45 22.89 20 40 16.20