Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-07 / 27. szám
Tovább előre a szocializmus útján A Magyar Szocialista Munkáspárt három napig tartó országos értekezlete a Központi Bizottság beszámolója feletti alapos vita után határozatot hozott, amely értékeli az elmúlt hónapok eseményeit, az ország jelenlegi helyzetét és irányt mutat a párt további munkájához. A pártértekezlet, a pártnak ez a széleskörű választott testülete határozatában elfogadta, magáévá tette a Központi Bizottságnak azt az értékelését, mely szerint a múlt őszön az országban ellenforradalom tombolt, s ennek kibontakozását az árulóvá vált Nagy Imre—Losonczy csoport nagy mértékben segítette. A határozat megállapítja, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány létrejötte szükségszerű történelmi tett volt, s méltatja azoknak a kommunistáknak az érdemeit, akik a szabadság, a szocializmus és az általános béke védelmében bátran kiálltak. Szól a határozat arról a felbecsülhetetlen értékű segítségről is, amelyet a Szovjetunió, Kína és a szocialista táborhoz tartozó országok nyújtottak hazánknak, s amely lehetővé tette, hogy aránylag gyorsan leküzdjük az ellenforradalom következtében előálló hajókat és nehézségeket. Ugyanakkor a határozat további éberségre int. A külföldi és hazai reakciós erők nem szűntek meg létezni, hanem vereségük után visszahúzódtak, titokban igyekeznek ártani és az alkalmat lesik, hogy mikor léphetnek újból a nyílt színre. Ezek a sötét erők befolyásuk alatt tartanak becsületes embereket is, akiknek tisztánlátását megzavarták az ellenforradalom hazugságai. A határozat kötelességünkké teszi az ellenforradalmi erők elleni kérlelhetetlen harcot, s ugyanakkor a jószándékú emberek megnyerését. A harcnak, a szocializmust építő munkánknak a legfőbb vezető ereje a párt. A határozat felhívja a Párt tagjainak figyelmét, hogy óvják a párt egységét, mert egységes akarat, egységes cselekvés nélkül a párt nem töltheti be történelmi szerepét. Ezért küzdeni kell a fő veszélyt jelentő jobboldali törekvések ellen, de ugyanakkor nem szabad teret engedni a dogmákká kövesedett álbaloldali szemléleteknek sem. Ezek összefüggésben vannak egymással, egyik a másik kezére játszik és végső soron mindkettő az ellenforradalom erőit és esélyeit növeli. Rendkívül fontos feladatként jelöli meg a határozat a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának elmélyítését. A párt annál erősebb, minél szorosabb kapcsolatban áll a pártonkívüliek nagy tömegével. Sokszor elmondottuk már ésmég sokszor hangsúlyoznunk kell hogy a kommunistáknak a tömegek között kell élniök és dolgozniok vezetni kell a tömegeket de ugyanakkor tanulni is kell tőlük. Nagy gondot kell fordítani a különféle tömegszervezetekben végzendő munkára is, mert ezek a szervezetek fontos szerepet töltenek be a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatában. Mint a határozat leszögezi, a párt tömegkapcsolatát növeli, erősíti a Hazafias Népfront is. Ezért ezt a mozgalmat ki kell bontakoztatni, minél szélesebb körűvé kell tenni, hogy keretében szót kaphassanak azok is, akik a múlt években visszahúzódtak a politikai élettől, de akik egyébként becsületes emberek és az ország javát akarják. A Hazafias Népfront tömöríthet minden haladó erőt, természetesen úgy, hogy a párt legyen az irányítója ennek a mozgalomnak is. A párt segítse és ápolja e mozgalom egészséges kezdeményezéseit, alkotókészségét. A párt erejének forrása a proletár nemzetköziség is. A határozat hitet tesz a dolgozó emberek nemzetközi összefogása mellett és mélyen elítéli az ellenforradalmi törekvéseket leplező „nemzeti kommunizmus” hamis eszméit és azok hirdetőit. Az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk, hogy milyen nagy erő rejlik a dolgozók nemzetközi összefogásában. A pártértekezlet határozata kimondja azt is, hogy az államhatalmat, a nép hatalmát állandóan erősíteni kell. Államunk a proletárdiktatúrát testesíti meg, a legszélesebb, demokratikus jogokat biztosítja a népnek, s kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget, a volt kizsákmányolókat, földbirtokosokat, gyárosokat, bankárokat és egyéb osztályidegen elemeket. A proletárdiktatúra alapja a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség a régebben elkövetett hibák miatt meglazult, de most ismét erősödik. Az ellenséges elesnek persze igyekeznek rést ütni a két nagy dolgozó osztály szövetségén, s ezek elleni közös harcban kell tovább erősíteni a munkás-paraszt államot. A párt gazdaságpolitikájában a határozat két alapvető célt jelölt meg: az egyik a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítése, a másik pedig — azaz ezzel összefügg — a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. E célok megvalósítása érdekében tovább kell fejleszteni iparunkat, adottságainknak megfelelő mértékben és ütemben a nehézipart is. Csak a további iparosítás révén teremthetünk magasabb életszínvonalat, ez hozhatja meg a közszükségleti cikkek nagyobb bőségét, a szükségletek jobb kielégítését. Fejlett ipar kell ahhoz is, hogy a mezőgazdasági termelést növeljük, s ennek érdekében a szocialista mezőgazdaságot megteremtsük, ami a pártnak továbbra is egyik fő célkitűzése. A határozat elemzi a termelőszövetkezeti mozgalom múltját és jelenlegi helyzetét. Megállapítja, hogy kezdetben szép eredmények születtek ezen a téren, de emellett jelentős hibák is előadódtak. Főleg az önkéntesség lenini elvét sértették meg sok helyen, s kellő anyagi feltételek nélkül hoztak létre szövetkezeteket, így a szövetkezeti gondolattól sok parasztember elidegenedett, nem vált az vonzóvá számukra. A hibákat azután a szövetkezet ellenségei eltúlozták, felnagyították, s így két ízben is nagy megrázkódtatás érte termelőszövetkezeti mozgalmunkat. Szövetkezeteink nagy része azonban kiállotta a nehéz próbákat, megtört rajtuk az ellenforradalom ereje, ami azt bizonyítja, hogy a dolgozó parasztság biztos jövőt lát a termelőszövetkezeti gazdálkodásban. A régi hibákat nagy részben kijavítottuk. Megszűnt a beadás, a kötelező vetésterv és egyéb korlátozások. A szövetkezetek önállósága megnövekedett, ennek nyomán a termelőmunka rohamosan fellendült, s mint a határozatból olvashatjuk, a feltételek megteremtődtek ahhoz, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk egészségesen fejlődjön tovább. Ehhez a párt és az állam minden lehető segítséget megad. A párthatározat teljes mértékben helyesli és szentesíti mindazon intézkedéseket, amelyeket a forradalmi munkás-paraszt kormány az egyénileg dolgozó parasztság helyzetének könnyítésére hozott. Ezek is erősítik a munkás-paraszt szövetséget és hozzájárulnak ahhoz, hogy amennyire lehetséges, amennyire korlátat engedik, a kisgazdaságok termelését is növeljük. Nagy segítséget adhat ehhez a földművesszövetkezet, amelynek keretében az egyénileg dolgozó parasztság is sok olyan előnyt biztosíthat magának, amelyek a szövetkezésből fakadnak. Ezért a párt szükségesnek tartja, hogy a dolgozó parasztság e nagy tömegszervezetét támogassuk, erősítsük, hogy minél inkább betölthesse hivatását, rávezethesse tagjait az összefogás előnyeire, egyengethesse a szocialista mezőgazdaság megteremtésének útját. Az országos pártértekezlet határozata politikai, gazdasági és társadalmi életünk minden főbb kérdésével foglalkozik, s irányt szab meg további munkánkhoz. Ismerjük meg tehát jól, tanulmányozzuk figyelmesen, váljon vérünkké annak tartalma, mert csak így tudunk eligazodni a főbb célokból eredő sok részletfeladat között, csak így tudjuk azt önállóan, a helyi viszonyokra alkalmazni. Sokszínűen, a formák gazdag változatosságát felhasználva, de mégis egy akarattól vezérelve dolgozzunk azon, hogy a párthatározat célkitűzései a mindennapi élet gyakorlatában is élő valósággá váljanak. A mezőgazdasági termelés fejlesztése nem szakítható el a mezőgazdaság szocialista átalakításától (Folytatás a 2. oldalról.) javítását , példamutatóbbá, vonzóbbá válását. A pártkonferencia előtt fekvő határozati javaslat helyesen állapítja meg, hogy miután szétvertük az ellenforradalom erőit és nincsenek meg a fejlődést zavaró régi hibák: megvan a kedvező feltétel meglévő tsz-eink gyorsabbb gazdasági megerősödésének és ennek nyomán a termelőszövetkezeti mozgalom egészjelenleg termelőszövetkezeteink több mint felében nincs pártszervezet. Ebbe nem szabad belenyugodni. Falusi pártszervező munkánk egyik legsürgősebb tennivalója legyen, hogy azokban a tszekben, ahol a párttagság létszáma megengedi, önálló üzemi pártszervezetet hívjunk létre, ahol erre nincs mód, ott pedig pártcsoportot, s az tartozzék az erős községi pártszervezethez. Ez azonban a képnek csak egyik oldala, véges továbbfejlődésének, a folyamatos fejlesztésnek. Itt különös jelentősége van annak, hogy a kilépett, volt termelőszövetkezeti tagokkal úgy foglalkozzunk, hogy az jelentős része mielőbb, már lehetőleg ezen az őszön — míg a tagosított földek még egyben vannak — ismét viszszatérjenek a termelőszövetkezetekbe, vagy tszdeiket újból megalakítsák. Itt le kell küzdeni mindenekelőtt a kilépettek visszavételével szemben tanúsított merev szektás elzárkózást, s másutt az erős középparasztellenességet. A másik kedvezőbb oldala, hogy termelőszövetkezeteink összes taglétszámának 14,8 százaléka pártunknak a tagja. Nincs még másik dolgozó réteg, amelyben jelenleg ilyen magas lenne pártunk taglétszámának aránya. Termelőszövetkezeti párttagjaink többsége — amely elsősorban volt szegény parasztokból került ki — az ellenforradalomban tanúsított bátor helytállásával nagy megbecsülést vívott ki a falusi dolgozók körében, s az ő szilárd magatartásán múlott mindenekelőtt, hogy január óta több mint 1100 tsz újjáalakult, s ezekkel együtt a régi tsz-ek csaknem kétharmada ma már újra együtt van. S ezek fokozatosan megerősödve, töretlen hittel, újult erővel, bátran mutatják a falu számára az új paraszti életforma, a paraszti boldogulás és felemelkedés egyetlen célhoz vezető, biztos útját. Ez a 14,8 százalékos párttagsági arányszám, a csaknem 20 ezer főnyi termelőszövetkezeti párttagsági létszám — különösen ha majd minden tsz-ben működik majd pártszervezet, vagy pártcsoport — igen nagy erő és nagy lehetőség. Ha pártunk jól gazdálkodik ezzel az erővel, sikerrel, az eddiginél eredményesebben foghat hozzá termelőszövetkezeteink megszilárdításának és a termelőszövetkezeti mozgalom egészséges továbbfejlesztésének munkájához!• fejezte be Fehér Lajos elvtárs. Erős pártszervezetet vagy pártcsoportot minden TSZ-be JÓL FIZET A BÚZA ! (Berendi Ferenc felvétele) Ne késlekedjünk Ha nem késlekedünk a másodvetéssel, akkor az idén is nagy mennyiségű zöldtakarmányt biztosíthatunk állatainkszámára. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mind több és több tsz és egyéni gazda látta be a takarmánypótlásnak ezt a lehetőségét. A jó termés érdekében nagyon fontos a fő növények gyors betakarítása és a talaj előkészítése, amit aratás után azonnal végezzünk el, mert néhány napi késés, már nagy veszteségeket jelenthet. Kellően nyirkos talaj esetében 12—15 centiméteres tarlótöréssel — jól megterhelt tárcsával — kitűnő vetőmagágyat kaphatunk Ha a felső talajréteg száraz, előhántós kultúrekével végezzük el a tarló feltörését 15—17 centimé t másodvetéssel teres mélységben. A feltört tarlót azonnal fogasoljuk és hengerezzük le. Csak így tudunk kellően tömörödött nyirkos magágyat biztosítani a magvak számára. A laza, üreges talaj hamar kiszárad és a bevetett mag hiányosan kel ki. Ezt elkerülhetjük sűrű henger használatával, de ne feledkezzünk el utána simítót vagy könnyű boronát alkalmazni. Elsősorban azokon a helyeken termeljünk másodnövényt, ahol gyorsan történt az aratás és a betakarítás. A későn lekerülő fő növények után, már csak egészen rövid tenyészidejű magvakat vessünk. László László gazdatanár, Mosonmagyaróvár Hasznos kísérlet Abasáron Heves megyében a szaporítóanyag hiánya nagymértékben gátolja a szőlők felújítását. Abasáron Tóth József dolgozó paraszt hasznos kísérletet kezdett. Lényege: az öt, hat rügyes vessző helyett egy rügyes amerikai vesszőt dugványozott. Ezt zöldoltással oltja és a következő évben tőkepótlásra használja. A hároméves kísérlet azt igazolja, hogy lényegesen nagyobb mennyiségű amerikai vesszőt lehet előállítani, mivel az eddig hulladéknak számító vesszőket is fel tudják használni, az ötrügyes vesszőből pedig az eddigi egy helyett öt tőkét tudnak pótolni. Jövőre megyeszerte elterjesztik az egy-rügyes amerikai vesszők dugványozását. ■--------------------- Rövidesen megszüntetik az alkatrészhiányt a gépállomásokon Az elmúlt hetekben több levél érkezett szerkesztőségünkbe azzal a panasszal, hogy egyes gépállomásokon nincs elegendő pótalkatrész és emiatt — ha a gépekben valami törik, vagy cserére szorul — hosszabb ideig szünetel a munka. E panaszok nyomán több gépállomáson is érdeklődtünk és azt tapasztaltuk, hogy a kombájnok és a hazai gyártmányú aratógépek esetében jogos a panasz. Ezt a tapasztalatot erősítette meg dr. Gál István, a Földművelésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalatának Áruforgalmi főosztályvezetője is. — Erről mi is tudunk— mondotta —, sajnos a kombájnok mintegy 1400 féle alkatrésze közül — a motorét nem is számítva —, mintegy 8—10 féle csak korlátozott számban áll rendelkezésünkre. Ugyanez a helyzet az aratógépek esetében is, azzal a különbséggel, hogy jóideig az export állt előtérben a hazai gépek rovására, így aztán csak megkésve kaptunk pótlást. — Történt-e valamilyen intézkedés a hiányok pótlására és várható-e a közeljövőben javulás? «— Igen, foglalkoztunk a dologgal, a gyártóüzemek is megkapták már az utasítást, Így nagyobb fennakadástól nem kell tartani. Reméljük, hogy Gál elvtárs szavai valóra válnak, s mire e sorok eljutnak az olvasóhoz, már az új alkatrészek is ott lesznek a gép állomások raktáraiban.