Szabad Föld, 1958. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-08 / 23. szám
----- 10 Göteborgi telefonjelentés a Szabad Földnek: Már,Világbajnoki hangulatban'' él Svédország Az osztrákok a legderűlátóbbak — Mit jósol a magyaroknak Sven Ekstrand villamoskalauz? — Lelkesen fogadták a szovjet csapatot „Megkezdődött a futballinvázió Svédországban’* — így kezdi tudósítását a „iNytid” című göteborgi lap. Osztrákok voltak az első fecskék, akik vonattal érkeztek és már szombaton elfoglalták szálláshelyüket a nagy svédországi kikötővárostól, Göteborgtól 35 kilométerre fekvő kis üdülőhelyen. „Ősi ellenfeleink” derülátó hangulatban érkeztek. Beszélgettem Argauerrel, az osztrák szövetségi kapitánnyal, aki elmondotta, hogy az osztrák válogatott őrizte meg legjobban a csapategységet és a rutint. Az 1954-es világbajnoki csapatból kilenc játékos szerepel a mai osztrák válogatottban, köztük a legnépszerűbb Hanappi, aki most a világbajnokság során ünnepli 70.-ik válogatottságát. Osztrák—magyar elődöntő — Hanappi szerint — Ausztria nem veszíthet semmit — mondta a szövetségi kapitány —, de mindent nyerhet... Valójában az osztrák válogatottat a világbajnoki esélyesek között egyáltalán nem emlegetik és mindenki elintézettnek véli, hogy a legerősebb csoportban — Anglia, a Szovjetunió és Brazília ellen — az osztrák válogatottnak semmi esélye nincs a továbbjutásra. Hanappi azonban más véleményen van: — Én úgy érzem, Ausztria most is kibékül majd Fortuna istenasszonnyal. Szerintem tovább jutunk a legjobb 8 közé és magyar .—Osztrák mérkőzés lesz az elődöntőbe jutásért. —És ki lesz a győztes? — kérdezem régi ismerősünket, Happelt. A szótlanságáról közismert játékos most is röviden válaszol: — Ausztria. A svédek gondjai Göteborgban azonban más a hangulat. Amikor kint jártam a göteborgi pályaudvaron a szovjet csapat érkezésénél, rengeteg lelkes svéd sportrajongó várta Nettót, Szalnyikovot és társait. Gyors közvéleménykutatást végeztem, milyen eredményt várnak a szovjet csapattól. Sven Ekstrand, egy göteborgi villamoskalauz a következőket mondta: — A göteborgi csoportból a Szovjetunió és Brazília jut tovább és ez a két csapat vívja majd a döntőt is. — És mi lesz a svédekkel, meg a magyarokkal? — faggattam. — Mindketten továbbjutnak, de aztán a szovjet és a brazil csapat elüti őket a negyeddöntőbe jutástól. Megtudom azt is, hogy néhány nappal ezelőtt Göteborgban játszott a svéd válogatott. A közönség figyelte az Olaszországból a világbajnokságra hazatért svéd játékosok mozgását. Hamrin, akit a Népstadion közönsége is jól ismer 1953-ban a 2:2-s svéd—magyar mérkőzésen játszott, most is nagyszerűen mozgott és ő volt a legveszélyesebb csatár. A megfigyelők mégis azt állapították meg, hogy az Olaszországból hazatért játékosok nem illeszkedtek be a válogatott egységébe és éppen ezért a csapat játéka meglehetősen széteső. A magyarok várható szereplését illetően pedig megoszlanak a véleméyek. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy Magyarországon olyan nagy a futballkultúra, ami lehetővé teszi rövid idő alatt is új csapat felépítését. Mások viszont — és ezek vannak többségben — arra hivatkoznak, hogy Olaszország egy évtizede nem tudja kiheverni a torinói repülőszerencsétlenséget, csapata elvesztését. Magyarország is nehéz helyzetben van, mert rövid másfél év alatt kellett új válogatottat felépíteni. Éppen ezért a svéd közvélemény szemében már a legjobb 8 közé jutás is kimagasló eredménynek számítana a magyar csapat részére. Népszerűek a magyarok A magyarok egyébként rendkívül népszerűek Svédországban. A világbajnokságra számos labdarúgó könyv jelent meg, s ezekben igen sok magyar vonatkozásút találunk. Ma is a legnagyobb mérkőzést, a legizgalmasabb találkozót a magyar—svéd összecsapástól várják és a göteborgiak egyetlen fájdalma, hogy ez a mérkőzés Stockholmban kerül sorra. Mivel a televízió közvetíti a mérkőzést, úgy rendezték, hogy a magyar—svéd mérkőzés napján semmiféle más válogatott találkozó nem lesz, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy egész Svédország ezen a délutánon a magyar —svéd mérkőzés napján a rádió és televíziós készülékek előtt ül majd. Igazi világbajnoki hangulat van tehát már Svédországban. Reméljük a magyar csapat játéka, amely annyira népszerű e távoli országban, hozzájárul majd a világbajnoki hangulat még további fokozásához. SZEPESI GYÖRGY Szabad Föld „Velünk nem játszik többé a Tisza“ Gátvédelmi társulat alakult Tószegen Emberek állnak az útfélen s nézik a vizet, amely Szolnoktól Tószegig mindent elborítva csillog, így szemre bajos megállapítani hány holdat borít, jó néhány százat, annyi bizonyos. — Ilyen a Tisza — mondják — nemcsak ad, hanem vesz is. Általában minden negyedik esztendőben elönti ezt a területet. Mi ilyenkor úgy szoktuk mondani, hogy „visszajátszik a Tisza”. Ugyanis az a helyzet, hogy a Gerje-Perje főcsatorna, szabadon torkollik a Tiszába, s mivel a kétoldali töltés alacsony, amikor a Tisza közép nagy vizei megindulnak, visszajön a víz, elönti a területet. Valami történt... Mit lehet itt tenni? Ezen már nemzedékek törték a fejüket. Keresték, de nem találták a kiutat. Egyforma gondja volt apáknak és ükapáknak, de gond maradt a mai napig is. A tószegiek ez év tavaszán is aggódó arccal lesték a vizet, figyelték mi lesz, aztán rosszkedvű belenyugvással vették tudomásul, hogy az idén is meglesz a milliós kár és ez már így is lesz mindig, amíg a világ a világ és hátán hordja a Tiszát. így is lett volna, ha nem történik valami. De törént. Éppen erről beszélgetünk a tószegi gazdákkal, akik elmondják, hogy először is nem néhány száz holdról van itt szó, mint ahogy idefelé jövet gondoltuk, hanem 2700 holdról. Most még csillog a víz, de ezt a földet két év múlva nem önti el többé a Tisza, így mondják határozottan, mint akik biztosak a dolgukban. Társulás..., összefogás... Ezt találták ki, illetőleg ez lesz az az erő, amely megállítja a vizet. Sok ember összefogása és az állam segítsége legyőzi a Tiszát. Habony János arról beszél, hogyan is kezdődött a dolog. Először is megjelent a rendelkezés. Arról szólt, hogy nyári gátvédelmi társulatokat alakíthatnak a folyó mentén élő gazdák. De arról is szólt, hogy ezeket a társulatokat az állam segíti, támogatja. Ezt a rendeletet mintha csak éppen a tószegiek számára készítették volna. Először csak néhány ember jött össze: Habony János és öt-hat társa. „Meg kéne alakítani ezt a társulatot, hátha megyünk valamire” — mondogatták. S jöttek a többi jelentkezők is: Bori Pál, Poór Sándor, Rácz András, s még vagy száznegyvenen, egytől-egyig olyan emberek, akiknek a földjük a veszélyeztetett részen van és megalakították a Tószeg—Tiszavárkonyi Nyári Gátvédelmi Társulatot. Mit építenek? Aztán megérkezett a várvavárt segítség. Vízügyi szakemberek terveket, elgondolásokat, javaslatokat hoztak. Tószegen járt Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője is, aki megnézte, mit lehet tenni, s hasznos tanácsokat adott a gazdáknak. Eddig a történet, de még nincs vége. Ezután kezdődik csak a nagy munka: a közös főcsatornán a Kőhídtól a Bügéig két fél km-es szakaszon a baloldali partot megemelik. Ezzel a munkával az úgynevezett rétpartot védik. A Bugétól a Tiszáig, kb. 1500 méteres szakaszon, új csatorna építését kezdik meg. Ennek a munkának a költségeit 2 600 000 forintos összegben az állam fedezi. — És mit csinál a társulat? — Körülbelül 7 km-es szakaszon nyári gátat húz a Tisza partján, ezzel a 2700 holdat megvédi a víztől. Ez a munka 1 000 000 forintba kerül, amit az állam 4 évi törlesztésre kölcsönöz a társulat tagjainak. Egy-egy holdra közel 500 forint jut, ami 4 évre elosztva, holdanként 125 forintot jelent. — Megéri? Két év múlva... .— De még mennyire. —– válaszolja Poór Sándor, akinek egy hold legelője áll a víz alatt. — Ha a terv megvalósul, felszántom a rétet s így többet ki tudok belőle hozni. Ha csak kukoricát vetek bele, akkor is jobban járok, mert 60 zsákkal biztos megterem egy holdon, így vélekednek a társulat lobbi tagjai is. Két év múlva nézzük meg — mondják — a mostani víz helyén már virágzó termőföldeket találunk... Ari Kálmán Hatszáz óra egy szobában min és mind pontos Az óragyárban különleges műszerrel, gyorsítva vizsgálják, hogyan járnak az órák, s ettől függően szabályozzák azokat. Az idén a nagymennyiségű gyártás miatt egy úgynevezett bejárató szobát rendeztek be, amelyben egyszerre hatszáz óra is elfér. Itt a típustól függően 24 órától 8 napig terjedő időig járatják az órákat, s a lehető legpontosabban állítják be. 1958. JÚNIUS 8. Motorosok a kanyarban Vasárnap a népligeti Vasas sporttelepen a Postás SE nemzetközi motorkerékpáros salakpálya versenyt rendezett. Az izgalmas küzdelem során a 7-es számot viselő Richard Janicsek csehszlovák versenyző szerezte meg az elsőséget, míg a második helyen a 4-es számú Zeke Aurél végzett. Eddig 722 községben 33 ezer sportoló vett részt a spartakiád versenyein A Falusi Dolgozóik VII. Spartakiádjánaikarezságok rendező bizottsága ülésit tartott, melyen megvitatta a falusi sportolók idei nagy eseménye, a spartakiád helyzetét. Mint az országos rendező bizottság jelentésében megállapítja, a megyei rendező bizottságok közel különösen jó munkát végeznek — többek között*• a Tolna, Somogy, Szolnok, Vas és Pest megyei bizottságok. A leggyengébben működnek Fejér, Kornálom és Heves megyékben. A legtöbb megyében jelentős munkát végeznek a tornacsapatok felkészítése érdekében is. A budai járásban hat férfi és hat női tornacsapat készül a versenyre. Szolnokon a Deák Sporttanács tagjait kérték fel és küldték ki a tornagyakorlatok betanítására. De a jó példák ellenére sem lehet elmondani azt, hogy a tornacsapatok száma országosan nagy lesz, egyrészt a szakember hiánya, másrészt a női gyakorlatok igényessége miatt. A községi döntők zömét június elejéig megtartották. Igen jelentős segítséget adnak a KISZ-szervezetek ebben a munkában. Jelentős azoknak a községeknek, tanyai településeknek, termelőszövetkezeteknek a száma, ahol eddig még nem rendeztek spartakiádot, s most megrendezték. A járási versenyeket általában június közepétől tartják. Tolna és Zala megyében a megyei döntők időpontjának kitűzésére is sor került. Az országos döntő augusztus 22-től 24-ig Szolnokon lesz. A jelek arra mutatnak, hogy az előző éveikhez viszonyítva a spartiaknádokat megrendező községek számát túlhaladjuk, hiszen már eddig is 722 községben volt verseny, több mint 33 ezer résztvevővel. ------ ■ ----Mit kell tudni ” Gyuna bácsi bakter, éjjeliőr volt a faluban. Még a régi éneklő éjjeliőrök közül való, aki dudált is meg énekelt is. Estéli nótáját így fejezte be: Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy károkat ne valljatok! A tűzre való vigyázásban nem én vagyok az illetékes, ae a víz, ha már az én szakmáim. Gyura bácsi nyilván az árvízre gondolt, én meg arra, hogy a víz által okozott veszedelemre aminek kárát vallhatja bizony az ember, ha nem ügyel a vízre, ha nem tartja hűvösen, tisztán, ha nem megbízható kútból merít, ha nyáron, a nagy munkaidőben nem megkülönböztetett figyelemmel biztosítja a vízellátást. Sajnos, még most is elég sok rossz kút van az országban, ivásra viszont csak megbízható jó kút tiszta vizét szabad használni. Állítom, hogy a legtöbb nyári görcsnek, hasmenésnek, emésztési zavarnak a rossz ivóvíz az oka. Ami a nyári melegben könnyen VÍZ, melegszik, poshad, büdösödik. Korsóban, üvegben, fedeles kannában úgy kell a határba kiszállítani, hogy minél hűvösebb, ihatóbb, tisztább maradjon. A vízedény mindig szagtalan, kellően szellőztetett legyen. Ha a víz kifogyott, az edény száját nyitva kell hagyni. A korsónak, üvegnek ássanak vermet a határban és jó takarják be lombbal, fűvel, nedves, leveles ággal. Még a lajba, hordóra is borítsanak vizes ponyvát pokrócot, vagy frissen vágott leveles ágat. A hűvös víz üdít, serkent, de a jéghideg víz megbelegíl. Felhevült állapotban sohasem szabad frissen felhúzott vizet inni. Megbízhatatlan kútból, folyóból, tóból, pocsolyáiból tilos a vízivás. Szükség esetén azonban a rossz kút vizét is ihatóvá lehet tenni. a _ _ " mód a forralás. Ehhez Mi előt olyan tökéletesen tiszta edény kell, amelyben még soha nem főtt étel mert a forró víz minden ízt, szagot magába vesz és ivásara alkalmatlaná válik. A forralás elrontja a víz ízét, de ha literenként egy-két csepecetet öntenek bele, akkor kellemes ízű italt kapnak. A második mód: ha teát főznek a vízből és citromsavval, cukorral vagy gyümölcsszörppel édesítik, ízesítik. A harmadik mód az, ha az orvos által receptre írt 1,06 százalékos pokolkő (lapis) oldatból idejenként 1—2 cseppet kevernek a gyanús vízhez és 2—3 órán át állni hagyják. Az ivóedény is gond a határban. Ma már olcsón kaphatók a lapos, zsebben hordható törhetetlen műanyagpoharaik. Ilyent szerezzen minden mezei munkás és tanulja meg, hogy ne igyék más után. Még saját apját, gyerekét vagy egyéb hozzátartozóját is tisztelje meg azzal, hogy ne közös edényből Itassa. Ez az egészségügyi kultúra egyik alapvető tétele. KIK AZOK A HULIGÁNOK? Az utóbbi időben gyakran találkozhatunk az újságok hasábjain, a rádió adásaiban, sőt beszélgetések során is egy szóval: huligán. Ezzel kapcsolatban több levél érkezett szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, hogy írjunk néhány sort a szó eredetéről, jelentéséről. Kik is tulajdonképpen azok a huligánok? A huligán szó angol származású. Eredetileg (Hooligan) körülbelül annyit jelentett: erőszakos, nyers, brutális, durva ember. A cári Oroszországban a pogromlovagokat, a vérengzésekben részvevő elvadult csőcseléket nevezték huligánoknak. Most pedig nézzük meg, kiket jelölnek nálunk ezzel a szóval. A huligánokra jellemző, hogy szeretnek feltűnést kelteni, botrányt okozni, garázdálkodni. Fiatal koruk ellenére is már legalább 10—12 munkahelyen dolgoztak. Vagy azért kellett kitenni a szűrüket, mert loptak, ittak, igazolatlanul mulasztottak, vagy ők hagyták ott az üzemet, vagy vállalatot, egyszerűen, mert nem tetszett nekik, hogy a fizetésért dolgozni is kell. Többségük közveszélyes munkakerülő. Legszívesebben italboltokban, kocsmákban tanyáznak, de eljárnak bálokra, mulatságokra is. Rendszerint ők az ilyen helyeken előforduló verekedések kezdeményezői. Lányokkal szemben nemhogy udvariatlanok, de egyenesen durvák, erőszakosak, a képesek a legnagyobb aljasságra is. A huligánok azonban nem feltétlenül fiatalemberek, szép számmal akadnak közöttük idősebbek, egészen meglett korúak is. Talán nem is kell jobban bemutatni ezt a söpredéket, mint ha még megjegyezzük, hogy az 1956. őszi ellenforradalom napjaiban elsősorban a huligánokból tevődött össze a gyilkoló, kegyetlenkedő, fosztogató bandák egy része. A huligánok azok, akiket el kell távolítani az utcákról, a bálokról, az italboltokról, mint az egészséges testről a fekélyt, amely csak fertőz, s amely nélkül nyugodtabb, tisztább lesz a mindennapi élet.