Szabad Föld, 1962. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-17 / 24. szám

— 14 Hűvös a nyár - vigyázzunk az öltözködésre váron könnyű, lenge, szellős ru­­­ad­arabokat szere­tünnk vi­selni. Természetes ez, hiszen a nagy melegben sokkal kelleme­sebb érzés ilyen ru­hákban dolgoz­ni. Okosan teszi azonban minden­ki, ha a legnagyobb melegben is magával visz egy kiskabátkát, mert egy váratlan zápor, egy hir­telen kerekedő szél esetén lehűl a levegő, s könnyen megfázhat a legedzetebb ember is. A gyapjú kötött kabát igen célszerű , hisz nem gyúródik, de a mosása... Hát az bizony kockázatos. Minél jobb anyag, annál több a remény rá, hogy a mosástól össze­megy. Valószínűleg ez adta a nőknek azt az okos gondolatot, hogy kordibársonyból, könnyű düstinből készítenek maguknak kis bélés nélküli kabátkákat. Igaz, hamar szennyeződik, de a mosása, vasalása egyszerű, s ha jó színt választunk, minden ruhánkhoz viselhetjük. Az egyenes jellegű ruhákhoz kis egyenes kulikabát­kát készítsünk, a bő­ráncos szok­nyákhoz viszont vagy karcsúsított dereka illik, vagy egészen rövid, a derekát épp csak eltakaró ka­bátka a szép. Egyébként az idei divat mint­ha csak előre jelezte volna a hű­vös időt. A nyári ruhák közt is rengeteg a kétrészes, vagy három­részes öltözék. A szoknya-blúz­­kabátka, vagy a ruha és kis ka­bátka igen célszerű. Ripszselyem­­ből, shantungból, burettból, köny­­nyű tropikálhoz hasonló könnyű műszálas szövetek éltartóak, még a rakott szoknyákat is kimoshat­juk — nem kell utána vasalni sem. S mivel bármikor és bárhol utolérhet bennünket a ziva­tar, azok, akik a szabadban dol­goznak, jól teszik, ha a kicsire összehajtható PVC esőköpenyt magukkal viszik. Mivel elég könnyen kiszakad az ilyen eső­köpeny, nem árt tudni, ha baba­­hintőporral, vagy solkiporral vé­konyan beszórjuk, akkor nem ragad egymáshoz hajtogatáskor. Mielőtt felvennénk a port leráz­zuk róla. S ha egész kis szakadás lenne rajta , javítsuk meg ott­hon, míg nagyobb nem lesz be­lőle. A „foltozást” a következőkép­pen kell csinálni: A vasalópok­rócra celofánpapírt teszünk. Erre fektetjük a hibás részt. A kö­peny övéből vágjunk ki megfe­lelő nagyságú foltot, tegyük a sza­kadásra, efölé ismét celofánpapírt. A meleg vasaló élével simogassuk a folt fölött a celofánt, addig, míg ráolvad a folt. Vigyázzunk nagyon, nehogy a meleg vas hoz­záérjen közvetlenül az anyaghoz, mert ott menten kilyukad. [­­s feledkezzünk el nyáron sem­m ] arról, hogy az öltözködésnek elsősorban testünket kell védenie az időjárás viszontagságai ellen. A nyári ruháinknál is elsősor­ban erre ügyeljünk. Pályi Imréné­ l 1 | Különleges mintás­ kockás szatén­karton ruha, két mély szembehajtás adja a bőségét. Nagyon érdekes a hotokban elhelyezett egyenes anyag­ból szabott zseb. A ruha ujjatlan, széles szögletes kivágással. Az egy­szerű, rövid „kinőtt ujjú” kordbár­sony kabátka, bélés nélkül, kis gal­lérral készült. Tropikálból, shantungból egyaránt szép ez a sötétkék kosztüm, hozzá sötétkék-fehérkockás blúzt készíthe­tünk, a szoknya övrészét két kockás masni díszíti, és az egyenes, gallér nélküli kabátka bélése is ebből az anyagból készült. Régi bútorát is csinossá teszi a modern vonalú, színes műanyag bútorveret. HÚZÓK, GOMBOK, CÍMEK MEGRENDELHETŐK: a VASÉRT VÁLLALATNÁL Budapest Vill., ÜLLŐI ÚT 32. f 1,1,1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111, 1 50nH€»l« •iiiiiiiiiiiiin iiillllliltimiilll llllllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllIlL 60-as horgolócérnából 11-es tűvel készítve 8 cm átmérőjűek Első sor: 12 levegőszemből gyűrűt zárunk. Második sor: 24 egyráhajtá­­sos pálcát horgolunk a gyűrűbe, az első pálcát 4 levegőszem pótolja. Har­madik sor: 24 egyráhajtásos pálca 1—1 levegőszemes elválasztással. Negyedik sor: 24 egyráhajtásos pálca 2—2 levegőszemes elválasztással (az egy levegő­­szemes ívekbe horgoljuk a pálcákat), ötödik sor: 24 egyráhajtásos pálca 3— 3 levegőszemes elválasztással. Hatodik sor: 9 levegőszem (ebből 5 az első pálcát pótolja), öt kétráhajtásos pálca 4—4 levegőszemes elválasztással, kilenc levegőszem, egy kétráhajtásos pálca, ismét öt kétráhajtásos pálca 4— 4 levegőszemes elválasztással, ismétlés. Hetedik sor: A négy levegő­szemes ívekbe két-két, a pálcákra egy-egy egyráhajtásos pálcát horgolunk 1—1 levegőszemes elválasztással. A kilenc levegőszemes ívekbe két levegő­szem után kilenc egyráhajtásos pálcát horgolunk levegőszem-választás nél­kül és utánuk ismét két levegőszemet horgolva folytatjuk a mintát. Nyol­cadik sor: A hetedik sor első pálcáján láncszemmel átmegyünk és ott kezdjük a nyolcadik sort: 6 egyráhajtásos pálcát horgolunk a hetedik sor pálcáira 1—1 levegőszemes elválasztással, 4 levegőszem után a hetedik sor sarokpálcáira háromráhajtásos pálcákat horgolunk 4—4 levegőszemes elvá­lasztással. Négy levegőszem után leöltünk a hetedik sor hatodik egyráhaj­tásos pálcájára és ismételjük a mintát körbe. Kilencedik sor: A nyolcadik sor első pálcáján láncszemmel átmegyünk és négy egyráhajtásos pálcát horgolunk, köztük egy-egy levegőszemmel. Négy levegőszem után a nyol­cadik sor minden háromráhajtásos pálcájára és minden ívébe készítünk 1—1 egyráhajtásos pálcát 3 levegőszemes elválasztással és négy levegőszem után ismételjük a mintát. Tizedik sor: A kilencedik sor első pálcáján lánc­szemmel átmegyünk és két egyráhajtásos pálcát horgolunk egy levegőszem­­elválasztássa. Négy levegőszem után kétráhajtásos pálcákat horgolunk 4—4 levegőszemes elválasztással a kilencedik sor minden egyráhajtásos pálcá­jára és minden ívébe, kivéve az első és utolsó három levegőszemes ívet — ahová pálcát nem horgolunk. A négyzetek kapcsolása a tizedik sorban történik, ahol kapcsolunk, ott öt levegőszemes íveket horgolunk és a harmadik levegőszemmel kapcso­lunk — a sarkokon három ívet hagyunk­­kapcsolás nélkül. Szegedy Béláné 1962. JÚNIUS 17. Labdarúgó válogatottunk a világbajnokságon Labdarúgó válogatottunk ki­tűnő játékkal, csoport­elsőként került a világ legjobb nyolc csa­pata közé. A csehszlovákok el­leni mérkőzésen azonban telje­sen elpártolt tőlünk a szerencse. A játékidő legnagyobb részében hiába rohamozott a magyar csa­társor, a 8—10 emberrel védeke­ző csehszlovákok védelmét azon­ban nem tudták áttörni. S ha ez sikerült is néha, játékosaink annyira idegesek voltak, hogy a legjobb helyzeteket sem tud­ták értékesíteni, végül 1:0 ará­nyú vereséget szenvedtek. Kétségtelen, hogy a veresé­g meglepte a labdarúgás híveinek népes táborát, de nyugodtan mondhatjuk, hogy nincs okunk a szégyenkezésre. Játékosaink színes-lélekkel végigtámadták a 90 percet. Gólt ugyan nem sike­rült rúgniok, mégis azt mond­hatjuk, a magyar fiúk játszották azt a futballt, amit korszerű lab­darúgásnak neveznek. Sportsze­rű, ötletes játékukról elismerés­sel beszélnek a chilei szurkolók és a szakemberek egyaránt, és ennek értékéből nem von le semmit a csehszlovákok elleni vereség. Amint Kádár János elvtárs írta a magyar labdarúgó válogatotthoz intézett táviratá­ban: „...mindnyájan büszkék vagyunk arra, hogy válogatot­tunk ellenfeleink által is elis­mert sportszerű eszközökkel, ön­­feláldozóan küzdve, csoportelső­ként a világ jelenleg legjobb nyolc labdarúgó-csapata közé jutott." Mi csak azt vártuk fiainktól, hogy kiverekedjék a legjobb nyolc közé jutást. Nos, ez sike­rült. Sőt ettől valamivel több is. Olyan kitűnő játékkal lepték meg a világ közvéleményét, amelyre talán senki sem számított. Ami pedig a legörvendetesebb szá­munkra: ezen a világbajnoksá­gon olyan magyar válogatott vett részt, amelynek további szereplése bizalommal tölti el a szurkolókat. Zirc segítséget kér örömmel látjuk, hogy a vidék sportja évről évre előbbre lép. Olvashatunk erről az újságokban és személyesen is tanúi lehetünk a fejlődő falu sportjának az új sportkörök alakulásának. A sike­rek fényében is észre kell azon­ban vennünk, hogy bőven akad még javítani való! Erről tanús­kodik a Zirc—Dudari Bányász SK esete is. Ökölvívó-szakosztá­lyuk jó szereplésének híre még a fővárosba is eljutott. Mégis amikor a járási TST elnökének elmondtuk, hogy a jóhírű ököl­vívó-szakosztályról szeretnénk írni, meglepetten kezdett magya­rázkodni: — De kérem, itt nincs ilyen. Igaz, hogy volt ökölvívó-szak­osztály, de az már megszűnt. Meglepődve kértünk magyará­zatot Vem­per Jánostól, a Zirc— Dudari Bányász SE elnökétől: mondja el mi történt miért szűnt meg az ökölvívó­szakosztály? Az elnök felsóhaj­tott és aztán kesernyés hangon szinte egyfolytában mondta el bánatát . Amikor 1946-ban egyetlen sportkör sem működött a járás­ban fiataljaink — elsősorban a bányászok — külön műszakokat is vállaltak, hogy létrehozhassuk a sportkört Ezután megindult a sportélet és ökölvívóink, birkó­zóink, labdarúgóink és sok más sportágban elért eredményeink révén megismerte nevünket az egész Dunántúl. Mostoha körül­ményeinkről rajtunk kívül senki sem tudott, mi pedig mindent elkövettünk, hogy segítsünk ma­gunkon. Kaptunk egy romos épületet, amit a sportolók társa­dalmi munkában felépítettek. Kimondhatatlanul nagy volt az örömünk, de ez nem sokáig tar­tott, mert a községi tanács más célra igénybe vette. Így ment ez szinte évről évre. Amikor hasz­nálhatóvá tettünk egy rossz he­lyiséget, azt minden esetben el­vették tőlünk. Legutóbb egy régi istállót kap­tunk, amit a trágya, szemét és az épülettörmelékek között alig lehetett megtalálni. Sok-sok munkával és költséggel használ­hatóvá tettük, de nem sokkal ké­sőbb ez is elődei sorsára jutott, ezt is elvették. Odajutottunk, hogy ma már — a nagy fejlődés után — az egyetlen labdarúgó-pályán kívül semmiféle sportlétesít­ménnyel nem rendelkezünk. Labdarúgó-pályánk is olyan rossz helyen van, ,hogy csak száraz időben használható, vízleveze­tésre nincs lehetőség, mert va­súti töltések között van, így te­hát atlétikai pályával sem bővít­hetjük. Mivel minden helyiségből ki­szorultunk — folytatta Vem­per János — nem voltak edzési lehe­tőségeink. A bajt tetézte meg, hogy nem kaptunk szakembere­ket, sőt a meglévőket is elvitték nagyobb sportkörbe. Így történt ez az ökölvívók edzőjével is. Mi pedig sehol sem tudunk edzőt kapni, ezért aztán országszerte ismert ökölvívó-szakosztályunk feloszlott. Azóta követelik a fia­talok — különösen a helyi vá­jár­ipari tanulók —, hogy ala­kítsuk meg az ökölvívó-szakosz­tályt. De kérdem, hogyan? Sem edzőnk, sem helyiségünk nincs. Így tehát, ha volna ij edzőnk, nem tudnánk foglalkoztatni, mert anyagi lehetőségeink sin­csenek meg. — A Zircen létező üzemek, mint például a kisipari termelő­­szövetkezet, gépállomás, járási tanács, kórház, a SZÖVOSZ és az egyéb intézmények nem nyúj­tanak segítséget? — kérdeztük. A válasz sajnos mindenütt egyöntetű és határozott: nem a mi sportkörünk támogatást nem adunk. Nem gondolnak arra, hogy Zircen ez az egyetlen sport­kör van és fog­­lalkozásra való tekintet nélkül minden fiatal nálunk sportol. — Fordultak-e már felettes szerveikhez segítségért? — Az első segélykérő levelet már évekkel ezelőtt megküldtük a Bányász Szakszervezethez, amit azóta rendszeresen megis­métlünk. Az ígéreten kívül azon­ban a mai napig még mást nem kaptunk. Ugyanekkor a fiatalok ilyen szemrehányásokat tesznek nekünk: hol sportoljon Zirc jár­­ás ifjúsága, ha a járás székhe­lyén sem tudják biztosítani a sportolási lehetőséget. A zirciek kedvezőtlen körül­­ményeiről személyesen is meg­­győződtünk. Úgy látszik a Bá­­nyász Szakszervezet és a Megyei Testnevelési Sporttanács is csak a nagy sportkörökkel törődik amivel semmiképpen sem érthe­­tünk egyet. Tudjuk jól, hogy a nagy sportkörök több támogatást igényelnek, de ne feledkezzenek meg a falusi sportkörökről sem Sárdi Ferenc

Next