Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
1966. o.Szabadföld JST ülés elfogadta a harmadik ötéves tervet Lezajlott az országgyűlés háromnapos ülésszaka. Ennek során a képviselőház megvitatta a harmadik ötéves népgazdasági tervrőlszóló törvényjavaslatot, mint az ülésszak legfőbb napirendi pontját, valamint az ipari bizottság jelentését és a legfőbb ügyész beszámolóját. A párt és kormány vezetőinek jelenlétében lezajlott képviselőházi ülésen elsőként dr. Ajtai Miklós elvtársnak, az Országos Tervhivatal elnökének előadói beszéde hangzott el. A tervjavaslat elemzése során dr. Ajtai Miklós elvtárs rámutatott arra, hogy a harmadik ötéves terv szerves folytatása a párt és a kormány eddigi gazdaságpolitikájának, amelynek eredményei tükröződtek már az előző ötéves terv teljesítésében is. Az országgyűlés elé terjesztett mostani tervjavaslat népgazdaságunk reális fejlődését veszi figyelembe, arra épült, hogy mennyire sikerül a hatékonyságot növelni a termelésben, a beruházásban, az áruforgalomban és általában a népgazdasági, erőforrások felhasználásában. Mindezeket összegezve, a harmadik ötéves népgazdaságfejlesztési terv azt tűzi elénk célul, hogy évenként négy százalékkal növeljük a nemzeti jövedelmünket, az ipari termelést évi hat, a mezőgazdaságét öt év alatt tizenhárom-tizenöt százalékkal, s hogy az egy főre jutó reálbért 14—16 százalékkal emeljük. A különböző iparágak feladatainak elemzése után az előadó kiemelte, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés fejlesztése az egész népgazdasági terv kulcskérdése. Hangoztatta, hogy a termelés tizenhárom-tizenöt százalékos növelése nagy feladatok elé álítja mezőgazdaságunkat, ehhez azonban rendelkezünk azokkal a gazdasági, politikai feltételekkel, amelyek az új ötéves terv megvalósításához szükségesek. Ez kitűnik abból is, hogy az ipar és az építőipar nagyarányú korszerűsítésére fordított erőfeszítéseink mellett jelentős összegeket biztosítunk a mezőgazdasági járulékos beruházásokhoz is, elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés területén. Minden lehetőséget megragadva —a KGST-országokkal e tekintetben is szorosan együttműködve — folytatjuk a mezőgazdaság gépesítését, s öt év alatt 38—40 ezer traktorral, 35—36 ezer pótkocsival, 6—7 ezer gabonakombájnnal szeretnénk a jelenlegi gépparkot tovább növelni. E törekvésünk során különös figyelmet szentelünk az őszi betakarítási munkák teljes gépesítésének, mivel ebben az időszakban jelentkezik legégetőbben a munkaerőhiány. Dr. Ajtai Miklós elvtárs rámutatott arra, hogy a háztáji, valamint a kisegítő gazdaságot tekintetében az eddig jól bevált gazdaságpolitikát folytatjuk. Külön felhívta a figyelmet arra hogy a most következő tervidőszakban a művelődési ágak és s vetésszerkezetek viszonylagos változatlansága mellett erőteljesen növeljük a zöldség- és hústermelést. Az utóbbin belü döntő fontosságúnak a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. Az állattenyésztés tervelőirányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgálnak az 1966. január 1-i termelői árintézkedések, amelyek mind a termelőszövetkezeteknek, mind pedig az állami gazdaságoknak anyagi ösztönzést biztosítanak. Emellett a kormány a keveréktakarmánygyártás ötvenszázalékos, a fehérjeimport 40—45 százalékos emelésével segíti a hústermelés nagyarányú fejlesztésének megvalósulását. A zöldségtermesztésben 1970- re, az 1963—64. évek átlagához mérve, 45—50 százalékos emelkedést szeretnénk elérni. Ez nagyon komoly feladatot jelent. A beszámolót követő élénk vitában több mint harminc képviselő szólalt fel. Többen a vidéki ipartelepítés, mások a mezőgazdasági beruházások hatékonyságának, a termelés további gépesítésének, korszerűsítésének fontosságát hangsúlyozták. A képviselőházi tanácskozás alatt szó esett a közegészségügyi szolgáltatások továbbfejlesztéséről, a lakásépítés korszerűsítésének gondjairól, a kohászat és a gépipar problémáiról. Általában a legtöbb képviselői felszólalás valamilyen mezőgazdasági kérdést érintett. Az országgyűlés ezután egyhangú határozattal elfogadta a harmadik ötéves tervről szóló törvényjavaslatot és ezzel törvénybe iktatták a harmadik ötéves tervet. Az ülésszak utolsó napján került sor dr. Szénási Géza, a legfőbb ügyész beszámolójára, aki a többi között elmondta, hogy bűnüldöző hatóságaink feladataik végrehajtásában jelentős eredményeket értek el, általában örvendetesen javult munkájuk színvonala, s gyakorlatuk többnyire mentes már a korábbi torzulásoktól. Rámutatott arra is, hogy az elmúlt két év alatt sajnálatos módon emelkedett a társadalmi tulajdon ellen elkövetett cselekmények száma, a turistaforgalom növekedésével együtt pedig szaporodott a csempészés, a vámbűntett, az üzérkedés és az embercsempészés bűneseteinek mennyisége. Mindezekhez pedig hozzátette: „Tapasztaltuk egyébként, hogy az utóbbi időkben néhány volt kizsákmányoló elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy visszaköveteljen olyan földet, malmot, darálót, házat stb., amelyet már régóta állami tulajdonba vettek, és azt használatra az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek adták át. Mélységesen tévednek azonban és elszámították magukat ezek az urak — mondotta dr. Szénási Géza —, ha azt hiszik, hogy visszájára lehet fordítani a népköztársaság törvényességét, a rendszer védelmét szolgáló rendelkezéseket.” Végül egy ipartelepítéssel kapcsolatos interpellációval és az arra adott válasszal véget ért az országgyűlés háromnapos ülésszaka. Az alábbiakban Fejér Lajos elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének országgyűlési beszédét közöljük, főbb részleteiben. A második ötéves terv időszakában jelentős előrehaladást értünk el termelőerőink fejlesztésében, a szocialista termelési viszonyok kiterjesztésében és népünk életszínvonalának emelésében. Ezekre az eredményekre alapozva, a harmadik ötéves tervben tovább folytatjuk hazánkban a fejlett szocialista társadalom építését, anyagi alapjainak bővítését, növeljük a lakosság életszínvonalát, javítjuk iparcikk- és élelmiszerellátását, valamint kulturális és szociális körülményeit. Népgazdaságunk fejlesztésének központi kérdése az ipar fejlesztése. Ez így helyes, sőt törvényszerű, hiszen iparosítási politikánk eredményeként gazdasági életünk fő bázisa ma már az ipar. Minél nagyobb eredményeket érünk el az adottságainkkal reálisan számoló iparfejlesztésben, annál megalapozottabban és gyorsabban juthatunk előre egész szocialista építésünkben. A harmadik ötéves tervben gazdasági erőforrásaink igen jelentős részét, a népgazdaság beruházásainak csaknem felét — 46—50 százalékát —, mintegy 120 milliárd forintot az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Ez a nagyarányú befektetés igen nagy kötelezettséget ró iparunkra, felelősséget az ipari és építőipari vezetőkre, dolgozókra egyaránt. Gazdasági életünk fejlesztésének sorsa túlnyomórészt kezükbe, a munkásosztály kezébe van letéve: népünk életszínvonala, jövőnk nagymértékben azon múlik, hogy az iparban hogyan gazdálkodnak az új befektetések csaknem felét lekötő eszközökkel. Nagy felelősség hárul a mezőgazdasági vezetőkre és dolgozókra is. A beruházások 16—18 százalékát — mintegy 44—45 milliárd forintot — a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. Az ország élelmiszerellátása, bizonyos részben külkereskedelmünk egyensúlya is attól függ, mennyire gazdaságosan s célirányosan használjuk fel ezeket az eszközöket a korszerű nagyüzemi gazdálkodás megalapozására. Engedjék meg a tisztelt képviselőtársak, hogy hozzászólásomban főleg a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozhassam, mivel a mezőgazdaság gazdasági életünknek egyik kulcsfontosságú ágazata. Hazánk azok közé az országok közé tartozik, amelyek képesek arra, hogy saját termelésükből elégítsék ki a lakosság növekvő igényeit a legfontosabb élelmiszerekből, sőt ezzel együtt tekintélyes mennyiségű élelmiszert exportálnak is. Ez igen előnyös körülmény. Ennek jelentősége különösen kiemelkedik azért, mert ipari nyersanyagokban viszont szegények vagyunk. Lényegében a bauxit az egyetlen olyan ipari nyersanyag, amely viszonylag jelentős mennyiségben található hazánkban. A mezőgazdaság szinte népgazdaságunk egyetlen fő ága, amelynek aránylag kevés importból származó anyagot kell felhasználnia termelése növeléséhez. Ilyen körülmények között nálunk a mezőgazdaságnak lényegesen nagyobb szerepe van a gazdasági életben, mint az ipari nyersanyagokban gazdag országokban. A mezőgazdaság — amelynek adottságai hazánkban viszonylag kedvezőek — a lakosság élelmiszerrel s az ipar nyersanyaggal való ellátásán kívül az exportban fontos szerepet tölt be a más népgazdasági ágak fejlesztéséhez szükséges vásárlásaink fedezésében is. A fejlett tőkés országokban vásárlásainknak igen jelentős részét a mezőgazdasági és élelmiszerexport révén nyert devizával fedezzük. A múlt esztendőben a mezőgazdasági és élelmiszerkivitel révén mintegy 2,3 milliárd devizaforint aktív egyenleghez jutott népgazdaságunk. Azt tervezzük, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer export-import aktív egyenleg a harmadik ötéves tervben gyorsabban nőjön. Ha terveinket sikerül valóra váltani, öt év alatt együttvéve pusztán szocialista viszonylatban 10—11 milliárd devizaforint-aktívumhoz jutunk, amely már jelentős vásárlásokat tesz lehetővé a szocialista országok piacain. A gazdasági előrehaladás fő bázisa hazánkban az ipar. Gazdasági építésünk azonban akkor áll mindkét lábával szilárd talajon, ha sikerül megtalálnunk a legmegfelelőbb arányokat a gazdasági életünk alapját képező két fő ágazat, az ipar és a mezőgazdaság között. Sem az ipart, sem a mezőgazdaságot nem önmagáért fejlesztjük. Az iparnak, a városnak szüksége van élelmiszerekre, mezőgazdasági nyersanyagokra, a mezőgazdaság viszont nem fejlődhet az ipar termékei nélkül. Különösen így van ez a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságban. A harmadik ötéves tervben például a mezőgazdaság által igényelt ipari eredetű anyagok és eszközök felhasználása 32 százalékkal nő. A hazai iparnak, különösen a gép- és vegyiparnak, az építőiparnak a jövőben — mint a terv is számol ezzel — nagyobb figyelmet kell fordítania a mezőgazdasági igények jobb kielégítésére, a mezőgazdaság műszaki fejlesztésére. A vegyiparnak pl. törekednie kell a koncentráltabb hatóanyagú műtrágyák előállítására, az összetett és kevert műtrágyák választékának bővítésére. A mezőgépipar korszerű, jó minőségű, üzembiztos gépekkel lássa el a mezőgazdaságot, alakítson ki komplex géprendszereket a termelési folyamatok gépesítésére. A mezőgazdasági építkezéseket úgy kell megvalósítani, hogy az épületekben lehetővé váljék a korszerű termelési technológiák kialakítása, a legfontosabb munkafolyamatok gépesítése. Mit nyújt mindezért cserébe a mezőgazdaság? Több és jobb élelmiszert a lakosságnak és a külkereskedelem részére, továbbá több és olcsóbb nyersanyagot az élelmiszeriparnak és a könnyűiparnak. A harmadik ötéves tervben ugyanis a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos növekedését tervezzük, amely megfelelő alapot nyújt a törvényjavaslatban számba vett igények kielégítésére. A mezőgazdasági termelés tervbe vett emelkedése évente kb. 2,6—3 százalékos növekedési ütemnek felel meg. Ez jóval magasabb annál, amit eddig a magyar mezőgazdaság fejlődésében elértünk. A két világháború között a nagybirtokos és tőkés magyar mezőgazdaság két évtized alatt kb. 20 százalékkal növelte a termelését. Ez évi 1 százalékos növekedési ütemnek felel meg. Az átszervezés előtti évtizedben is legfeljebb 1—1,5 százalék volt az évi növekedés, a második ötéves tervben pedig kereken 2 százalék. A mezőgazdasági termelés növekedését a harmadik ötéves terv feszítetten irányozza elő. Ennek megvalósítása a gazdálkodás további belterjesítését, ezzel összefüggésben az erők összpontosítását követeli a legkülönbözőbb posztokon álló mezőgazdasági vezetőktől, s fegyelmezett, jó munkát kíván a mezőgazdaság valamennyi dolgozójától. A második ötéves tervhez képest az elkövetkezendő öt év alatt kb. 10 százalékkal nagyobb befektetéseket fordíthatunk a mezőgazdaság fejlesztésére, önmagában véve hatalmas összeg ez, s nagy lehetőséget biztosít, amelyet maximálisan kell kihasználnunk. El kell érnünk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a leglényegesebb feladatok megoldására koncentráljuk. Az ország ellátásában továbbra is egyik legfontosabb tennivaló a kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való fedezése. Második ötéves tervünk utolsó két esztendejében már nem kellett kenyérgabonát importálnunk, sőt az 1965. évi termésből még jó egy hónapra elegendő készletünk is maradt. E sikeres előrehaladást elsősorban a bővebben termő intenzív búzafajták s a vele járó termelési technika széles körű elterjesztése révén értük el. Továbbá azzal, hogy a műtrágya só, (Folytatás a 4. oldalon.) A korszerű gazdálkodás megköveteli a mezőgazdaság és az ipar együttműködésének továbbfejlesztését Fehér Lajos elvtárs beszéde