Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-09-17 / 38. szám
Fő feladat: a tsz-ek jobb együttműködésének elősegítése Fehér Lajos beszéde a Dél-Pest megyei tsz-szövetség alakuló ülésén Cegléd városa, amely annyi paraszti megmozdulás színhelye volt már — itt gyülekeztek Dózsa György hadai, innen indultak tömegesen Kossuth Lajos zászlaja alá a jobbágyok, itt tartották hetven esztendeje az első magyar földmunkáskongresszust —, most újabb nagy jelentőségű esemény színhelye lett. Hétfő délelőtt a ceglédi városházán alakult meg a nagykátai, ceglédi és monori járás, valamint Cegléd és Nagykőrös város hetven tszét és egy termelőszövetkezeti csoportját egyesítő Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Az ünnepélyes küldöttközgyűlésen — amelyen megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese is — L. Hegedűs László, az előkészítő bizottság titkára tartott beszámolót. A szövetségek nem ügyintéző központok Elmondta, hogy Pest megyében három területi szövetség lesz, a Dél-Pest megyei alakul meg először. Ez a terület a megye rendkívül fontos része, az árutermelés felét, egyes cikkekből kétharmadát adja. Az elmúlt öt esztendőben az érdekelt területen a kenyérgabona termésátlaga 30 százalékkal emelkedett, a műtrágyázás növekedése 50, a gépesítésé 100 százalékos. Az árutermelés évi 457 millió forintról 748 millióra, a tsz-tagság közösből eredő jövedelme 268-ról 321 millió forintra növekedett. A szövetség céljait és működésének kereteit a beterjesztett alapszabály-tervezet tartalmazza. Felszólalt a tanácskozáson Fehér Lajos elvtárs is. Bevezetőben átadta a gyűlés részvevőinek az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány tiszteletteljes üdvözletét. Hangoztatta, hogy a szövetség megalakulása a megye életének nagy jelentőségű politikai eseménye. Ha ez az új paraszti társadalmi szervezet a várakozásnak megfelelően dolgozik, hetvenegy szövetkezet 300 ezer holdnyi területén javulhatnak meg az eredmények. Ezek a szövetkezetek az ország igen belterjes vidékén gazdálkodnak. Nagyok a lehetőségeik és nagy a felelősségük is, mert jórészt az ország ipari központjának, az ország fővárosának ellátására termelnek. A javulás tehát a kétmilliós főváros munkásságának, lakosságának érdekeit is közvetlenül szolgálja. A maga részéről egyetértését fejezte ki a beterjesztett alapszabály-tervezettel. A szövetségek leendő munkakörén az ország különböző részein tartott csatlakozó gyűléseken rengeteget vitatkoznak. Sok helyen még nem ismerik eléggé az országos termelőszövetkezeti kongresszus erre vonatkozó ajánlásait, és emiatt túlzott várakozást, túlzottkívánalmakat támasztanak az alakuló szövetségekkel szemben. Ez veszélyes jelenség, mert a túl sokat markolni akaró törekvések esetleg könnyen le is járathatják ezt a nagy reményű fiatal szervezetet. Sok helyen például olyan feladatok elvégzését várják a szövetségtől, amelyek az állami szervezetek, tanácsok, vállalatok feladatai. Ha ez így lenne, a szövetségek „kincstári” jellegűvé válhatnának, és háttérbe szorulna működésük legfontosabb éltető eleme: a szövetkezeti jelleg. Nem lenne helyes az sem, ha a szövetségek ügyintéző központokká válnának, például panaszügyeket vizsgálnának ki, így túl sok tisztviselőre lenne szükségük, és elbürokratizálódhatnának, amit nem akarunk. Ne váljanak a szövetségek kijáró, beszerző intézménnyé sem. Ne akarjanak hatósági feladatokkal foglalkozni. Elhangzott több helyen olyan kívánság, hogy a tsz közös vállalkozások felett a szövetségek gyakorolják a felügyeletet. Ez nem az ő feladatuk. A törvényességi szempontból való felügyelet, hatósági jogkör gyakorlása tevékenységük felett a tanácsok feladata. A gazdaságirányítás új rendszerében az állami vállalatok felett sem gyakorolnak gazdasági felügyeletet, tevékenységüket gazdasági eszközökkel és szabályozókkal irányítják. Helytelen lenne, ha a szövetkezetek jogvédő irodává fejlődnének. A tsz-ek jogvédelmét a tsz-en belül kell megoldani. Az a helyes, ha a tsz-ek külön-külön vagy néhányan öszszefogva alkalmaznak ügyvédet, a szövetség egyetlen jogásza pedig ezek munkáját hangolja össze. A tsz-kongresszus határozata szerint a területi szövetségek a létrehozó tsz-ek társadalmi, együttműködési szervei, fő céljuk és feladatuk a tsz-ek jobb együttműködésének elősegítése, ennek révén az eredményes, önálló vállalatszerű gazdálkodás előmozdítása, érdekvédelmük hatékonyabb ellátása. Na markoljunk túl sokat Fehér Lajos elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szövetségek fő törekvését a jobb együttműködés előmozdítására kell irányítani. A kooperációt, az összehangolást úgy kell végezni, hogy az ne sértse a részvevő tsz-ek önállóságát, a szövetkezeti önkormányzatot. Az itt megválasztandó vezetőség is ezt tekintse fő feladatának, tanulmányozza a megvalósítás lehetőségeit, rendszeresen elemezze a tsz-ek gazdálkodását, munkaszervezetét stb., és ezt hozza a tagszövetkezetek tudomására. Igénylik a tsz-ek a hatékony, frissen működő információs szolgálat kiépítését, az eladási és vásárlási, beruházási lehetőségekről, sőt a külföldi piacokról is. A minisztérium a TDT, a SZÖVOSZ, az OKISZ és más szervezetek bevonásával már munkálkodik ennek kidolgozásán, és a szolgálat az ősszel meg is indul. A mezőgazdasági termelés vonatkozásában — sok egyéb kérdés mellett — részletesen foglalkozott Fehér elvtárs a termelés rugalmasabb szerkezetének kialakításával. Mint mondotta, a tanácsok ezen a téren vajmi keveset tudtak elérni. Itt van viszont egy példa. A kenyérgabonatermelési kötelezettséget néhány évig fenntartjuk, amíg a 13—14 mázsás termésátlagok megszilárdulnak. Azonban a jövő évben életbe lépő új búzaár mellett, ami már megközelíti a világpiaci árat, jövedelmező a búza termelése, érdemes lesz azt termelni. A szövetség kellő meggyőző munkával elérheti, hogy a jó adottságú gazdaságok többet vállaljanak a vetésterületből, és tehermentesítsék azokat a tüzeket, amelyek gyenge, homokos földjüket más terményekkel jobban ki tudják használni. Az együttműködés jó formája lehet, ha a szövetség serkenti a tsz-ek közös vállalkozásainak létrehozását. Ilyenek lehetnek nagy sertéshizlaldák, öntözőrendszerek, forrólevegős lucernalisztkészítő üzemek, tszközi építőbrigádok, kisebb téglagyárak, esetleg tsz-ek és állami gazdaságok összefogásával készülő stabilizációs megyei utak, ipari központokat ellátó kereskedelmi irodák stb. Ezeket a közös vállalkozásokat azonban ne a szövetség hívja életre, csupán segítse, serkentse: a létrehozók maguk a szövetkezetek legyenek! A továbbiakban kifejtette Fehér elvtárs, hogy amit eddig elmondott, az már egyben a tsz-ek érdekvédelmét is szolgálja. Ezen túlmenően a hatékony érdekvédelem mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tsz-ek és a termeltető vállalatok között valóban az egyenjogúság elvének szem előtt tartásával kössék meg a szerződéseket. Ez azt a követelményt is magával vonja, hogy már a szerződéstervezetek kidolgozásába is vonják be a szövetségeket. Ha ilyen igény merül fel, a viták eldöntésére a szövetség szakértőket küldhet a minősítéshez, az igénybevevő költségére. A Dél-Pest megyei szövetség programjába vette, hogy a tsz-ek esetenkénti megbízatása alapján revíziós vizsgálatokat is végezzen. Ezen nagy vita folyik, van, aki nem helyesli. Pedig ez a munka — ha felkérésre történik — nem sérti a tsz-demokráciát, sőt, becsületes könyvelőket óvhat meg az eltévelyedéstől. A felkérésre végzett revíziós vizsgálat egyébként a nemzetközi szövetkezeti mozgalom klasszikus hagyománya. Helyesen teszi a szövetség, ha munkájában sorrendet állapít meg: az első időben azoknak a feladatoknak a megoldását tűzi ki, amelyeknek megvan a feltétele, s amihez van erő. Viszont későbbre hagyja azokat, amelyeknek ma még nincs meg a feltétele, így meg lehet akadályozni, hogy a sokatmarkolást kiábrándulás kövesse. Helyes az is, ha az apparátust csak fokozatosan építik ki és a szakértői állásokat — ahol szükségét látják — akár pályázat útján töltsék be. A területi szövetségeknek az érdekelt megyei, helyi szervekhez való viszonyával kapcsolatban Fehér elvtárs felkérte a jelenlevő megyei és járási szervek képviselőit, hogy a tsz-eket érintő összes főbb kérdésekben hallgassák meg, kérjék ki a szövetségek véleményét, viszont a szövetségek is igényeljék, hogy meghallgassák véleményüket, kezdeményezzék azt. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek egymáshoz való viszonyában nincs alá- és fölérendelés. A TOT nem irányítja, nem utasítgatja a területi szövetségeket, csupán ajánlásokat tehet és tesz. Viszont már tapasztalni, hogy a szövetségek igénylik, szívesen fogadják ezeket az ajánlásokat, az országos tapasztalatok kiszűrését, általánosítását. A TDT ezt örömmel megteszi, s a továbbiakban is segíti az előkészítő bizottságok és a megalakult szövetségek munkáját. Titkos szavazással — egyhangúan Bejelentette Fehér elvtárs, hogy a hónap végén összeül az országgyűlés és megtárgyalja a tsz-törvényt, valamint a földjogi törvényt. Befejezésül kérte a küldöttgyűlés részvevőit, az érdekelt szövetkezetek vezetőit és tagságát, hogy támogassák szövetségüket, de legyenek iránta türelemmel is, majd a Központi Bizottság, a kormány és a maga nevében sok sikert kívánt a munkához. A ceglédi küldöttgyűlésen felszólalók többsége az értékesítés és beszerzés gondjairól beszélt, ennek megjavítását sürgette, várta a szövetségtől. Valamennyien hangsúlyozták, hogy ez nemcsak a tagszövetkezetek, de a népgazdaság érdeke is. Sokat beszéltek a gyenge tsz-ek problémáiról és a beterjesztett alapszabály tervezetet egy pontban módosították: kimondták, hogy a szövetség függetlenített tisztségviselőinek fizetését nem az állami, hanem a jól dolgozó tsz-ekben hasonló beosztásban dolgozók jövedelméhez kell hangolni. Ez ugyanis magasabb. Végezetül titkos szavazással, de egyhangúan a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnökévé választották Győre Sándor agrármérnököt, az abonyi Kossuth Tsz elnökét, függetlenített titkárává pedig Vimola Károly agrármérnököt, a farmosi Új Élet Tsz főagronómusát. Ugyancsak egyhangúan választották meg a szövetség többi 32 tisztségviselőjét is. Hazafelé az iskolából (Berendi Ferenc felvétele) mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Kertek alatt az ősz Határjáráson Mocsán Amikor e sorokat írom, már tizenegy hét óta tart a kánikulával együtt járó szárazság. A mocsai határban ekejárásig repedezett föl a föld. Lassan már az ásott mezei kutak is elapadnak. Amelyikben meg merül az ostorfás vödör, ahhoz Harsai József bácsi jóvoltából napszállta után csapatostul járnak az őzek szomjukat oltani. Az öreg mezőőr merít nekik két-három vödörrel és a csorgásba önti. Hanem a szomjazó növényeken nem lehet ilyen egyszerűen segíteni. Pedig azok szenvednek legtöbbet a szárazságtól Persze, szenved az ember és rongálódik a gép. A Zsellérföldön porfelhőben úszik a krump(Folytatása a 3. oldalon) * f1?7’57rp'7'#’ « XXIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. ARA: 1 FORINT 1967. SZEPTEMBER 17. s*— Mit ír az olvasó a kiállításról ? (3. oldal) Özvegyek (5. oldal)—A szomszéd galambja (7. oldal) — Javul a kisgépellátás (7. oldal) Fél világ kenyere (10. oldal) — A falu sportja és az MTI-kongresszus (13. oldal)