Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-13 / 50. szám

1970. DECEMBER 13. VILÁGPOLITIKA Az elmúlt héten a közfigyelem elsősorban Európa, pontosabban Berlin felé fordult. Itt tanács­koztak a kontinens fejlődését legdöntőbben befolyásoló erő, a szocialista közösség vezetői. Mi az álláspontjuk? Miként értéke­lik a mostani helyzetet? Hogyan látják a kontinens jövőjét? — ezek a kérdések foglalkoztatták a közvéleményt a berlini szocia­lista csúcstalálkozó előtti napok­ban. Rendezni Európa dolgait Az értekezlet lényegében po­zitív választ adott erre. Már a találkozó célja is erről tanúsko­dott, hiszen a Varsói Szerződés vezető testülete elsősorban azért jött össze, hogy az eddig jól ala­kuló európai helyzet további ja­vításának lehetőségeiről tanács­kozzon. Tehát már a kiinduló pont is elnyerte a békére vágyó euró­pai népek tetszését. Most is be­bizonyosodott, hogy a szocialista országok politikai törekvéseinek lényege: rendezni Európa dol­gait, megalapozni a további év­tizedek békés, biztonságos éle­tét. Ezért kezdeményezték már hosszabb idővel ezelőtt az eny­hülésre irányuló tárgyalásokat, az összeurópai biztonsági érte­kezletet előkészítő diplomáciai lépéseket. És most megelégedéssel álla­píthatták meg — idézzük a ber­lini tanácskozás dokumentumát —, „hogy a szocialista országok erőfeszítése hatékonyan elősegíti a helyzet egészségesebbé válását az európai kontinensen, s a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek gyakorlati meg­valósítását.” A tanácskozás to­vábbá azt a véleményt hangoz­tatta, hogy „az utóbbi időben az európai államok viszonyában mind nagyobb mértékben utat tör az enyhülés és a széles kö­rű jószomszédi együttműködés irányzata.” Európában az elmúlt két év­tizedben a legnagyobb veszélyt a bonni vezetők militarista po­litikája jelentette. Ezért igye­keztek a szocialista országok el­sősorban ezt a veszélyt elháríta­ni. A szovjet—nyugatnémet szer­ződés kedvezően hatott erre, hi­szen ebben az okmányban az NSZK elismeri az európai hatá­rokat és a Szovjeunióval együtt kötelezettséget vállal, hogy nem alkalmaz erőszakot a vitás prob­lémák rendezésében. Hasonló szerződés jött létre Varsó és Bonn között. (Éppen, amikor ezeket a sorokat nyom­dába küldjük, kerül sor a tör­ténelmi jelentőségű szerződés ünnepélyes aláírására a lengyel fővárosban, ahová Brandt kan­cellár vezetésével igen repre­zentatív, széles körű nyugat­német küldöttség érkezett.) A szerződések, az európai lég­kör javulása végre azt jelentik, hogy kontinensünk figyelme kezd elfordulni­ a múlttól — a jövő felé. Ami még hátra van Igaz, a jövőbe néző tekintet­ben nem csupa derű fénylik... Nemcsak azért, mert Brandt óvatos, de reális „keleti politi­káját” igen elszánt ellenzék tá­madja és akadályozza, hanem amiatt is, hogy a világ agresszív erőinek fő képviselője, az USA a legkevésbé sem óhajtja a békés előrehaladást. A NATO múlt heti, brüsszeli tanácskozásán is hangot adott ennek, amikor igyekezett ráerőszakolni negatív álláspontját szövetségeseire. És, ha ezek a szövetségesek részben ellenkező véleményen is voltak, azért az USA akarata még erősen érvényesül a NA­­TO-ban. Annál is inkább, mert Nyugat-Európa sem mentes a „héják”-tól... Mégis, a realitások szelleme most erősebb Európában. Ha minden kormány, amely a kon­­tinens bizottságának megterem­tését kívánja, a jövőben még te­vékenyebben összefog, akkor nem lehet akadálya a még sző­nyegen levő problémák rendezé­sének. Hátra van az olyan kér­dések megoldása, mint a nyugat­berlini helyzet, a müncheni egyezmény hatálytalanítása, az NDK és az NSZK viszonyának ügye. Aztán, ami már nagyon megérett: az összeurópai bizton­sági értekezlet összehívása. A berlini tanácskozás ezeket tűzte napirendre. Európa és az egész világ érdekében: ígéretek Tel Avivnak A hét többi eseménye közül a kommentárok elsősorban azt emelik ki, hogy Egyiptom igen jelentős diplomáciai offenzívát indított a közel-keleti kérdés rendezése érdekében. Kedvező légkört teremt ehhez a haladó arab világ belső erősödése, az egységtörekvések kibontakozása. Ez most az egyik legfontosabb vonása a közel-keleti helyzet­ű­­épnek. Izrael egyelőre csak a követe­léseit fokozza: még több fegy­vert kér Washingtontól. Nixon megnyugtató levelet küldött Golda Meir izraeli miniszterel­nöknőnek, ígéretet tett az ame­rikai támogatás további növelé­sére. Úgy látszik azonban, hogy Tel Avivnak az ilyen ígéretek sem elegendőek. Ezért igyekszik újabb és újabb tárgyalásokba bocsátkozni az USÁ-val. A másik létfontosságú tár­gyalásról — a Jarring-misszió elkezdéséről — egyelőre nem esik komoly szó Tel Avivban. A konzul és a per Cross brit diplomata, akit Ka­nadában raboltak el, szabad lett és Londonba repült... Most Európa hangos egy másik em­berrablástól. Spanyolországban az ellenállók fogságába került Eugen Reihl, az NSZK San Se­­bastian-i főkonzulja. A rablás háttere az, hogy a baszk nemzeti kisebbség, ame­lyet a Franco-diktatúra kegyet­lenül elnyom, határozott fellé­pést tanúsít a terrorral szemben már hosszú idő óta. Francóék, az ellenállás letörése érdekében álnok pert indítottak 16 baszk hazafi ellen. Nagy részüket ha­lálra akarják ítélni, noha ártat­lanok abban, amivel vádolják őket. (A hatóságok szerint ők gyilkoltak meg egy rendőrfel­ügyelőt 1968-ban.) A nyugatnémet főkonzult túszként tartják fogva a baszk ellenállók, hogy ezzel befolyásol­ják a bíróságot. És bár a hala­dó erők helytelenítik a diplo­matarablást, a baszk hazafiak általános harca együttérzést vált ki nemcsak Spanyolországban, hanem világszerte. A spanyol nép síkraszáll a 16 „vádlott” életéért, szabadsá­gáért. Eck Gyula Habzó „fegyver" A thaiföldi rendőrség új fegy­vert kapott a kommunizmus el­len. Tízezer szappan érkezett az USA-ból. Méghozzá olyan szap­pan, amelynek nemcsak tisztító, hanem „ideológiai” hatása is van. Ha valaki beszappanozza vele a kezét, akkor a következő szöveg jelenik meg a habok kö­zött: „A kommunisták veszedel­mes emberek.” Második szappa­nozásnál ismét betűk rajzolód­nak ki, miszerint: „A kommu­nistáktól óvakodni kell.” És így megy ez négyszer. A legtöbb szappant bizonyára a rendőrség használja majd. Megpróbálja tisztára mosni a kezét. SZABAD FÖLD „VENDÉGJOG" A nem északi emberek „soha­sem mosakodnak”, „sohasem használnak fogkefét”, „nem tudják, hogyan kell használni a civilizált illemhelyet”, „meg­­erőszakol­tak serdülő lányokat”, „terrorizálják asszonyainkat”, „úgy élnek, mint a disznók”. Az ember azt gondolná, hogy­ ilyesmi csak az átkos emlékű hitleri birodalomban, vagy az USA fajüldöző államaiban han­gozhat el. De nem, a fent idé­zett mondatok a dán sajtóban jelentek meg! „Egy kívülálló számára ez le­hangoló tapasztalat— írja a londoni The Financial Tic­es tu­dósítója. — Dánia rendkívül to­leráns (türelmes, elnéző), civili­zált ország és a dánok nagyon kellemes emberek. Külpolitikai­lag mindig igyekeztek kedvező véleményt kialakítani a fejlődő országokról.” Mi történt hát most velük? Az, hogy „Koppenhágában, ahol a dél-európai munkások néhány hét alatt az utcai élet szembetűnő jellegzetességeivé váltak, komoly harc tört ki, és híre ment, hogy az újonnan jöt­tek ellen nagyarányú diszkrimi­nációt alkalmaznak”. Hát ide jutottunk ... Az öt­venes években még Dánia volt az az ország, amelyben szinte a legnagyobb arányokat öltött a munkanélküliség. Később a ked­vezőbb külkereskedelem javíta­ni kezdett a helyzeten. Megin­dult a fokozottabb iparosodás. Egy ideig faluról elég munka­erő került a vámosokba. De a 60-as évek második felében ez már kevésnek bizonyult. Las­sult a természetes szaporodás is. Ekkor döntöttek úgy, hogy külföldi munkásokat hoznak be az országba. Az erre a célra alakult kormánybizottság elnö­ke azt javasolta, hogy évente 5000 bevándorlót fogadjanak be. Megindult a toborzás. Szép, emberséges szavakkal fordultak a török, görög, jugoszláv és af­rikai vendégmunkásokhoz. És csakhamar 11 000 munkavállaló érkezett Dániába. Aztán kide­rült, hogy a szép szavak ilyen gyűlölködő kijelentésekké vál­toztak. A „vendégmunkás” helyett legfeljebb a „piszkos idegen” járja... „Ha néhány ezer dél-európai és észak-afrikai olyan nagy problémát jelent, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a dánok rosz­­szabbak, min­t amilyeneknek tartjuk őket” — állapítja meg a londoni The Financial Times. Lehet, hogy az elmérgesedett helyzet később javulni fog. Hi­szen a dánok, akik sohasem táp­láltak faji előítéleteket, nem válhatnak fajüldözőkké. Vagy egyes lapoknál más az elmélet, mint a gyakorlat? ... i­ Mire jó a robbanóanyag? Egyre jobban terjed a kábítószerek használata a Vietnam­ban harcoló amerikai katonák között. Egyesek már arra is rájöt­tek, hogy ha nincs Marihuana-cigaretta, vagy hasis, akkor egyszerű módon is hozzájuthatnak kábítószerhez. Bemennek a lőszerrak­tárba és — mint a „Stem” írja —, kérnek egy kis C—4 robbanó­anyagot (kémiai elnevezése: cyclotrimethylentrinitramin), amitől akár lenyelik, akár belélegzik, ugyanolyan önkívületi állapotba ke­rülnek, mint a kábítószertől. A robbanóanyag-élvezet erősen terjed. Pedig orvosi megálla­pítás szerint 25 gramm C—4 epilepsziás rohamokat, vesebántal­­makat és tartós memóriazavarokat okozhat. De hiszen éppen azért szedik, hogy ne emlékezzenek a sok bor­zalomra, amiben Vietnamban részük van. mm DECEMBER 17-i FILMBEMUTATÓK** Gyerekek... kutyák... ijetö.rSK Színéé, '.szinkronizált’ román-kanadai 23 .1 Színes, szélesvásznú sir­ . angol ?­gi történelmi filmdráma V ' .Rendező !riTONY RICHARDSON DAVID HEMMINGS art au V és V " -VAN ELS A REDGRAVE

Next