Szabad Föld, 1974. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-07 / 27. szám
1974. JÚLIUS 7. Köszöntjükaz aratókat Péter-Pál napján érkezett a hír: Bács-Kiskun megyében megkezdődött az aratás. Elsőként a tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet őszi árpa tábláján láttak munkához az aratók. Évszázadok óta a hagyomány e kettős névnaptól számítja az egykor legnehezebbnek tartott paraszti munka, az aratás megindulását. Jelkép ez a nap; szimbóluma annak a nagy munka kezdetének, amely végsősoron is a szó legteljesebb értelmében kenyeret ad hazánk több mint tízmillió emberének.A Péter-Pál napi első hír óta az ország más tájain (Zalában, Veszprémben, Fejérben) is munkába álltak a kombájnok. Úgy tűnik, az idén is nehéz, fáradságos lesz az aratók dolga; egyrészt azért, mert az esős, hűvös időjárás lelassította a gabona érését, másrészt pedig az Alföld egyes részein, a Tisza és a Körösök mentén árhullámokkal küszködnek a mezőgazdasági nagyüzemek és fennáll a veszélye annak, hogy elhúzódik a gabonabetakarítás. Különben sem kis feladat vár az aratókra: több mint egymillió-hétszáznegyvenezer hektárról kell betakarítaniuk a termést. Régebben ez a munka a falvak apraja-nagyját mozgósította — sok fárasztó kézimunkát igényelt. Ma ez a tevékenység jóval kevesebb embernek ad elfoglaltságot. Természetesen napjainkban is nehéz, felelősségteljes a gabonabetakarítók, a kombájnosok és szerelők, a szállítók és tisztítók munkája, hiszen kora hajnaltól sötétedésig dolgoznak. Szerencsére azonban segítségükre van a korszerű technika: összesen tizenháromezer kombájn áll a gabonabetakarítás rendelkezésére. És az aratás gyorsítását szolgálja, hogy a régebbi, kisebb teljesítményű arató-cséplőgépek helyébe mintegy ezerszáz nagyobb teljesítményre képes — főként a szovjet SZK —5-ös Nyiva — kombájn érkezik az idei nyárra. Országos átlagban így egyegy kombájnra 130 hektár gabona betakarítása vár. A gyakorlatban viszont akadnak gazdaságok, ahol ennél jóval több az egy gépre jutó aratnivaló. Békés megyében például csaknem 300 hektár. Minden bizonnyal az idén is sor kerül a kombájnátcsoportosításokra , szükség van rá, hogy a kombájnhiánnyal küszködő közös gazdaságokat (a korábbi évekhez hasonlóan) segítsék azok a társaik, amelyek korábban végeznek a gabona betakarításával. A szakemberek szerint az idei nyáron is kedvezőek a terméskilátások, minden remény megvan arra, hogy az elmúlt évekhez hasonló jó termést takarítsunk be. Örvendetes ugyanis, hogy az utóbbi években az intenzív fajták elterjesztése és a korszerű agrotechnika térhódítása nyomán egyre gazdagabban fizetnek termőföldjeink. 1971-ben értük el először, hogy a búza hektáronkénti termésátlaga több lett harminc mázsánál, tavaly pedig már megközelítette a 35 mázsát. Ezekben a napokban és hetekben az ország szeme a gabonabetakarítókra figyel, hiszen munkájukkal, helytállásukkal mindennapi kenyerünket teremtik elő. M. Közművelődés magasabb szinten Beszélgetés Bíró Gyulával, a Somogy megyei pártbizottság titkárával A Központi Bizottság márciusi ülésén határozatot hozott a közművelődés helyzetéről, amelyben megszabta a közeljövő tennivalóit. Napjainkban e határozat szellemében vizsgálják, mérlegelik a megyék közművelődési tevékenységüket Nemrégiben ez a téma szerepelt a Somogy megyei pártbizottság ülésén is. A megye művelődési eredményeiről, gondjairól, nem utolsósorban a soron következő teendőkről beszélgettünk Bíró Gyula elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával. — Ha Somogy és a művelődés kerül szóba, az ember önkéntelenül Csokonai emlékezetes, szép versére, a Jövendölésre gondol__ — Nem javallanám, hogy olyan messziről közelítsük meg közművelődésünk mai kérdéseit, habár kétségtelen, megyénk népművelése még ma is érzi a történelmi hátrányt, fejlődését megyénk bonyolult gazdasági körülményei határozzák meg. Hogy mást ne mondjak, megyénkben későn, csak az elmúlt évtized közepén indult meg az erőteljes iparosítás és még csak ma tartunk ott, hogy annyi az ipari munkások száma, mint a parasztoké. Kevés nálunk a városlakó ember is: a megye 363 ezer lakosának csupán 23 százaléka, ezzel szemben sok az aprófalvas település. Aztán itt a Balaton-part, a nyári üdülési idény, amikor tízezrek kulturált szórakozásáról kell gondoskodnunk. Tehát ha a közművelődésről beszélünk, nem szabad szem elől tévesztenünk megyénk sajátos helyzetét. Ha mérleget készítünk, megállapíthatjuk: megyénk lakosságának műveltsége általában emelkedett, viszont osztályonként, rétegenként és települési típusonként nagyarányú különbségek tapasztalhatók. S erre oda kell figyelnünk. Öröm számunkra, hogy az elmúlt évtizedben szinte ugrásszerűen nőtt a munkások száma, s az iparfejlesztéssel járó munkaerőmozgás jelentősen átalakította a falusi családok öszszetételét. Ez jó irányban hat életmódjukra és kedvezően befolyásolja művelődési igényüket is. A fokozott kulturális igény húzóerőt gyakorol a társadalom valamennyi rétegének művelődésére és közművelődési eredményeinknek leginkább ez a táptalaja. — Milyen eredményeket említhetne? — Szerintem az olvasás az ismeretszerzés legfontosabb módja. A megyei könyvtár áldozatkész tevékenységének köszönhető, hogy az utóbbi években irodalmat értő és szerető s annak hatását gyümölcsöztető közönség nőtt fel. Megyénkben a könyvtáraknak csaknem százezer nyilvántartott olvasójuk van. Eredményként könyvelhetjük el, hogy sokan vesznek részt a felnőttoktatásban. Az idén csaknem 1600-an tanultak a szakközépiskolák és gimnáziumok levelező tagozatán. Aztán büszkék lehetünk amatőr együtteseinkre, műkedvelőinkre; a műkedvelés Somogy közművelődésének nagyon fontos bázisa. Évenként megrendezzük a művészeti szemléket, amelyek országosan is elismerést váltanak ki. Népművészeink — faragók, fazekasok, hímzők, csipkeverők, citerások — a megyehatáron túl is megbecsülésnek örvendenek; kiállításaik, színpadi és tévészerepléseik nagy közönségsikert aratnak. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy gombamódra szaporodnak az ifjúsági klubok; jelenleg mintegy száz működik, és a Csiky Gergely Színház, valamint a múzeumok, képtárak igyekeznek betölteni közművelődésügyi funkcióikat. — És a gondok, amelyekkel birkózniuk kell? — Akadnak azok is. Közművelődési intézményeket alig örököltünk, azok zömét nekünk kellett felépítenünk az elmúlt negyedszázadban. Jelenleg hat művelődési központunk, 53 kultúrházunk és 53 klubkönyvtárunk van. Sajnos ezek létrehozása sem átgondoltan, hanem sokszor tervszerűtlenül történt. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy némely kisközség jobban áll művelődési intézmény szempontjából, mint egyes járási székhelyek, vagy központi nagyközségek. Szembetűnően kirívó, hogy Kaposvár új városközpontjában nem épült semmiféle közművelődést, szórakozást nyújtó intézmény és a megye több centrumközségében (Siófokon, Fonyódon, Karádom, Berzencén, Mernyén, Lengyeltótiban, Kőröshegyen stb.) egyáltalán nincs, vagy korszerűtlen a művelődési otthon. Az utóbbi években egyedül Nagyatádon került tető alá a művelődési ház, Siófokon pedig most van épülőben. Sajnálatos az is, hogy a vállalatok és gazdaságok vezetői lebecsülik a közművelődési intézmények tevékenységét, nem érzékelik kellően tudatformáló szerepét. Közismert, hogy a költségvetési pénzösszegek nem elegendők a művelődési intézmények zavartalan működéséhez s habár növekedtek a vállalatok és szövetkezeik kultúrára fordítható forintjai, legtöbbször fukarkodnak azzal és nem közművelődésre költik. Nehezen hódít teret megyénkben a a művelődési házak közös fenntartása is. Érthetetlen, miért húzódoznak az üzemek, tsz-ek vezetői attól, hogy a kultúra házának gazdáivá váljanak. Pedig mindenütt adott a lehetőség arra, amit barcsi példaként emlegetünk megyénkben. Barcson ugyanis a járási művelődési ház igazi otthona a közművelődésnek, mivel nemcsak a tanács, hanem a Vörös Csillag Tsz, az ÁFÉSZ és a községben működő ipari üzemek együttesen tartják fenn és közösen gondoskodnak színvonalas programokról — Országos probléma a közművelődés avatott, szakképzett vezetőinek hiánya. Vonatkozik ez a megállapítás Somogyra is? — Nálunk is a közművelődés égető gondja, hogy nincs rangja a népművelő szakmának; mindennapi munkájukban saját bőrükön érzik az erkölcsi és anyagi elismerés, megbecsülés hiányát. Fizetésük a pedagógusokénál is alacsonyabb, s míg a vezető pedagógust, orvost, agronómust általában szolgálati lakás várja falun, ki gondolna arra, hogy a népművelőnek is otthont biztosítson? Nem véletlen tehát, hogy kialszik hivatástudatuk lángja, nem látnak perspektívát a közművelődésben és sokan közülük elhagyják a pályát. Ennek tudható be, hogy tizenegy népművelői állás betöltetlen megyénkben és csupán öt ipari üzemben és két állami gazdaságban alkalmaznak népművelőt. S ezen pályán is egyre inkább teret hódít a képesítés nélküliek aránya: újra rang legyen népművelőnek lenni? — Elsősorban is országos intézkedésre volna szükség, hogy a népművelőket anyagilag érdekeltté tegyük nemes hivatásuk gyakorlásában. Aztán szemléletbeli változást kell elérnünk, hogy visszaállítsuk a kultúrmunkások tekintélyét. Szükséges nagyobb gondot fordítanunk a meglevő népművelők továbbképzésére és az újak kiválasztására. Terveinkben szerepel, hogy az egyetemeken és főiskolákon működő somogyi klubok segítségével felkutatjuk és hazahívjuk azokat a somogyi származású fiatalokat, akik kedvet és hajlamot éreznek a népművelői hivatásra. Szeretnénk elérni, hogy a Kaposvári Tanítóképző Intézet részt vehessen a népművelők képzésében. Ugyanakkor gondoskodunk arról, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek minél több olyan fiatalnak adjanak ösztöndíjat, aki népművelő akar lenni. Véleményünk szerint semmi sem indokolja, hogy ettől a szakemberellátást elősegítő ösztönző lehetőségtől megfosszák a közművelődést. — Lám, máris a tennivalók sűrűjébe érkeztünk. Végezetül azt szeretném, ha a pártbizottsági ülés művelődési határozatából kiemelne néhány fontos feladatot. — Határozatunk célja, hogy a közfigyelmet a közművelődésre irányítsa. Elengedhetetlenül szükséges ez, mert tapasztalataink szerint a művelődés ügyét sokhelyütt reszortkérdésként kezelik, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat nem használják ki, s ennek következtében szinte egyhelyben topog a közművelődés. Ezen belül is sok a tennivalónk, hogy a munkásművelődést előtérbe állítsuk. Szeretnénk javítani a közművelődés pártirányítását, hogy hatékony módszerek alkalmazásával segíthessük a helyes kultúrpolitikai szemlélet és gyakorlat térhódítását. Tanácsainktól azt várjuk, hogy gazdának érezzék magukat a művelődésügy területén. A közeljövőben megalakul a megyei közművelődési tanács, feladata, hogy az eddiginél jobban fogja össze a művelődés intézményrendszerét, nagyobb követelményeket támasztva őrködjön a közművelődési feladatok maradéktalan végrehajtásán. — Köszönöm a beszélgetést. Major Lajos — Miképpen lehetne ezen változtatni, elérni azt, hogy —--------------------------------------------------------------------—— Első termés a nagydorogi Új Barázda Tsz-ben SZABAD FÖLD 3