Szabad Föld, 1975. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 3. szám
1975. JANUÁR 19. 300 millió dollár nem változtat a lényegen Az amerikai légierők vezérkari főnöke, még csak rövid ideje tölti be magas posztját, de fontos külföldi útja már is Saigon volt. Nyomban megérkezése után megbeszélést folytatott a dél-vietnami erők vezérkari főnökével, majd Thieuval tárgyalt. A villámlátogatásnak jelentőségét nem csökkenti az amerikai híradás, hogy a vezérkari főnök tárgyalása nem függött közvetlenül össze a katonai feszültség éleződésével. David Jones Thaiföldre is ellátogatott, azután egy olyan közlés is napvilágot látott, hogy az amerikai légierő fokozta a Phnom Penh-i rendszernek biztosított légiszállításokat. Az ■ amerikai hadmozdulatokhoz tartozik, hogy az Enterprise amerikai repülőgép-anyahajó és az amerikai 7. flotta öt vele tartó egysége áthaladt a Malakka szoroson és az Indiai-óceán felé tart. ★ Ezek a tények amelyek lényegileg nyugati hírforrásokból származnak. Az általános értékelés viszont már nyugatról és keletről egyaránt úgy hangzik, hogy újra kiéleződött a helyzet Vietnamban, az 1973. januári párizsi megállapodás óta a leghevesebb csatározások folynak. A harcok központja Saigontól északnyugatra van, ahol a tartományi székhelyet a párizsi megállapodások megsértésével foglalták el a Thieu-rezsim csapatai és a városban, illetve a tartományban létesített támaszpontjaik kiindulópontul szolgáltak a felszabadított területek elleni támadásokhoz. Néhány nappal ezelőtt a várost, Phuoc Binh-t a hazafias erők elfoglalták. Ezzel nem követtek el szerződéssértést, csak éppen nagy véráldozattal helyreállították a párizsi megállapodás aláírásakor érvényben volt állapotot. Thieu ebben a helyzetben az USA-hoz fordult és a katonai és gazdasági segély emelését kérte. Ford hajlik erre, a megadott 700 millió dolláron felül 300 millió dolláros pótsegélyt kért a kongresszustól a Thieu rezsim számára. Nem valószínű, hogy ezt megtagadnák, de az is bizonyos, hogy Amerikában nem nagy a lelkesedés azért, hogy az amúgy is problematikus gazdasági helyzetben ismét százmilliókat fektessenek be a Thieu rendszer támogatására, amelynek a léte alatt olyan rengeteg pénzt és ami ennél is lényegesebb, oly sok emberéletet vesztettek értelmetlenül. Egy München felé haladó vonaton idősebb amerikai házaspárral találkoztam, az asszony a beszélgetés során elmondta, hogy két fia esett el Vietnamban, szomorúan tette fel számomra a kérdést: döntse el én mit jelent ez a veszteség, tudom, hogy rengeteg anyagi áldozatba került a mi országunknak ez az értelmetlen háború, de hát a két fiam ... Ugyanakkor a Newsweek ötödik oldalán, ahol rövid velős híreket közöl ismét lehozza Thieu fényképét és ad egy rövid értékelést. E szerint az észak-vietnamiak a száraz évszak bekövetkezésével offenzívát indítottak, de ezek nem globális harci akciók. Thieu persze azt jósolta, hogy órási támadások várhatók ebben az évben. Az amerikai hírszerzés nagyon is hozzáértő személyei ezzel nem értenek egyet. Egy-két gyors győzelem a Mekong vidékén és még az is elképzelhető, hogy az adott helyzetben, amikor az amerikaiak már valószínűleg nem adnak konkrét katonai segítséget, Thieu csendesen megbukhat. Az amerikai hetilap szemlélete a jelek szerint — mint sok más esetben — reálisabb, mint egyes olyan személyeké, akik a Fehér Ház kulcspozícióiban ülnek. Tekintetbe veszi, hogy Thieu csapatai a közepes szintű háború tavalyi ütközeteiben is nagy vereségeket szenvedtek, és ebben a háborúban Thieu nagyobb veszteségeket könyvelhetett el, mint az eddig vívott hosszú háború bármely éve alatt. Angol források, katonai szakértők pedig arról írnak, hogy a saigoni hadsereg nem rendelkezik tartalékerőkkel, egységei túlságosan szét vannak szórva. Változatlanul súlyosan nyomasztja Saigon pozícióit a világméretben példátlan infláció, a tény, hogy most már a katonák számára sem tudják a létminimumot biztosítani. És íme mégis jelenleg az Egyesült Államok külföldi segélyösszegének több mint a felét Indokína amerikai szövetségesei kapják. Különös eredményeket ez nem hozott, ezt mindenki világosan láthatja. Ugyan mit várhatnak attól, ha most újabb 300 millió dollárt adnak a Newsweek szerint is „fogatlan” diktátornak. Persze a jelző csak arra vonatkozik, hogy Thieu katonai és belpolitikai síkon vált úgyszólván tehetetlenné. Ez nem változtat a szomorú tényen, hogy még amerikai források szerint is legalább százezer politikai foglyot tartanak börtönben. Most még nehéz megítélni, hogy David Jones amerikai vezérkari főnök most mennyire jutott Thieuval, de nagyon valószínű, ez a villámlátogatás is csak pillanatnyi presztízs injekciót adhatott és az esetleges újabb 300 millió dollár sem változtathat a lényegen. Sümeghi Endre VILÁGPOLITIKA Arcok és pillanatok Dél-Vietnamból Mandarinok ínyesmestere A TRIKY VENDÉGLŐ első látásra nem valami bizalomgerjesztő. Saigon népes elővárosában, Gia Dinh-ben, egy régi lakóház udvarában található. Az emeleti lakók kíváncsi szeme elől négy lombos fa rejti el a vendéget. Első látásra nincs itt semmi különösrejtegetni való. Amikor azonban sor kerül az étkezésre, pontosabban a szertartásra, az ember hálás érte, hogy nem tekintenek bele magánügyeibe. Sau-An úr, a tulajdonos, a felesége és népes családja fogad. A 15 éves vékonyka fiúcska rövidesen főszereplővé lép elő. Megmutatják kis magánállatkertjüket; ez ötféle kígyóból, óriás gyíkokból, kövér sündisznókból és két majomból áll. A kígyórész a legfontosabb. Már ezért is két osztályt képez: a szelíd és a mérges kígyók csoportját. Az előbbiek nedves, csúszós betonteknőben, utóbbiak mély, rácsozott gödörben tartózkodnak és ha valaki közelít, barátságtalanul csapkodnak feléje. Mindjárt kiderül, teljes joggal. A BÁMÉSZKODÁSI időszak végeztével ugyanis ifjabb Sau- An a rácsos gödör mellől a terített asztalhoz küldi a kedves vendéget, ő maga felnyitja a rácsos fedelet és benyúl a mérges kígyókkal benépesített lyukba, ahonnan kiszed a foltos bőrű boa-kígyótársaságból egy közepesen fejlett példányt. A karjára tekeri, mint valami kötelet, a feje alatt megmarkolja a szerencsétlen állatot és éles késsel elvágja a torkát. A kígyó vérét belecsurgatja egy furcsa fémedénybe, aztán hoszszában felvágja az állat testét. Gyakorlott kézzel nyúl a belső részébe, kitépi az epét és annak levét a vérbe önti. Nem éppen épületes látvány, dehát életemben most látok először kígyóvért és kígyóepét, megnézem, milyen lehet. A vére meglepően sok. Lehet vagy egy deciliter. Epéje, mint a cseresznye. De tartsuk a sorrendet. Az epés vért kis likőröspohárba tölti, kevés konyakot tölt hozzá és átnyújtja. Koccintunk és — elnézést kérek — egy hajtásra megisszuk. Olyan, mint a krémlikőr. Az ember érzésvilága kavarog csak tőle. Lelkizésre azonban nincs lehetőség, mert ettől a perctől az események drámai gyorsasággal peregnek. PÁVAPÖRKÖLTET hoznak, burgonyával. Ez váratlan csapás — a főnök nem készített fel rá. Nincs azonban semmi vész. A pávahús a gyöngytyúkéra emlékeztet. Ha valaki itthon kipróbálná, azt javaslom, jól dinsztelje meg, mert ez bizony elég rágós volt. A következő fogás: majomsült. Mihez hasonlítsam? Házinyúlhoz? Galambhoz? Békacombhoz? Csak valahogy ízetlenebb — két száraz mellehúsa untig elég volt belőle, nem is szólva a lelkiismeret-furdalásról, amelyet az ember a rokon elfogyasztásakor és még pár órával utóbb is érez. Egy szerencse: a lelkiismeret sem huzamosan háborog. Rövidesen az ember súlyosabb vétséget követ el, amelynek gyötrő mivoltja elnyomja a maki elemésztéséből következő lelki gyötrelmet. Meg aztán — elérkezik az ebéd csúcspontja: a kígyósült, majd a kígyófasírt. Nem tudom, milyen lehet a vipera, vagy a csörgőkígyó lapockájának az íze — a boáé kissé csípős, kissé vadas, kissé halszerű. Nem jó. SAUAN HÁZANÉPE azzal búcsúzott, hogy a feltálalt menüvel korántsem merült ki a tudománya. Sokféle, a régen elporladt ínyenc mandarinokról rájuk maradt receptet őriznek. Ezek generációk óta szállnak apáról fiúra — Sau-Antkapja állítólag a király asztalára sütötte a majmot. Most is biztosítva van a jövő — az ifjú kígyóölő fogékonysága átlagon felüli. Ha előre megrendelik, a legjobb ínyencfalatot is feltálalja. A majmot, szépen feldíszített kalickában megmutatja a vendégnek, aki egy szem cukrot vagy más finomságot adhat be a kedves állatnak. Utána kis szék alá ülteti a makit. A szék ülőkéjének közepén kerek fut ven. Az állat fejebúbja, a füléig éppen kifér rajta. És akkor a gyerek kezébe veszi a bicskaéles bárdot. . De most már legyen más a a vendége, én többé soha. Máté György RÓLUK SZÓL A HÍR Jean Loguabel. A 41 éves párizsi kereskedőt egy újsághirdetésre jelentkezett ügyfelek csalással vádolnak. Az üzletember ugyanis 3 frankért biztos tippet ígért a kopaszság ellen. Aki beküldte a három frankot, annak ezt válaszoltta: „Vásároljon magának egy kalapot és tartsa mindig a fején." Nem is rossz ötlet. Wilbur Mills. Az USA parlamentjének 65 éves demokratapárti képviselője, akit botrányos szerelmi kalandja miatt (egy sztriptíz táncosnővel kezdett ki) leváltottak a kongresszus pénzügyi bizottságának elnöki tisztségéből, újra reménykedhet. Az történt, hogy a botrány után kórházba vonult, ahol megállapították, hogy idült alkoholista és emiatt memóriazavarai vannak. Sokszor nem is tudja, mit csinál. Amikor „Fane Foxszal” (ez a táncosnő beceneve) csókolózott, akkor is éppen ilyen állapotban volt Az orvosi diagnózis szimpatikusabbá tette a képviselőt a pártvezetés körében, így minden bizonnyal bennmarad a kongresszusban. Mert ugyebár, aki néha nem tudja, mit csinál, az nem is olyan bűnös ember ... Esmeralda. A 2 éves tehénke egyik napról a másikra Ausztria egyik kedvence lett. A derék négylábú ugyanis több mint két hónapig mesterséges, pótszívvel élt. Dr. Johann Navratil bécsi szívsebész végezte el ezt az operációt, majd 73 nap után kivette a mesterséges szívet. Az eltelt időben Esmeralda igazi szívének izma probléma nélkül működött. Most is jól érzi magát. A kísérlet célja az volt, hogy igazolja az orvos feltevését: a megbetegedett emberi szívet akár nyolc hónapig is helyettesítheti műszív, mialatt az igazi szív újra erőre kap és attól kezdve már maga láthatja el feladatát. Esmeraldánál sikerült, reméljük a folytatás is jó lesz. Michele Molese. A New York City Opera 40 éves tenoristája elhatározta, hogy karrierjét is kockára téve, bosszút áll egy zenekritikuson. Az énekes azért haragudott Harold C. Schonbergre, mert örökké azt írta róla, hogy igen gyengén énekli a magas hangokat. A tenorista Verdi „Álarcosbál”-jának legutóbbi előadásán összeszedte minden erejét és hibátlanul kiénekelte a magas C-t, majd a nézők ámulatára a zenekari árok széléig lépett elő és azt mondta: „Ezt a vékony magas C-t Harold C. Schonberg úrnak szántam!” A kritikus másnap bátor embernek nevezte, az opera igazgatója, Julius Rudel azonban alaposan megszidta. , De azért nem volt annyira bátor, hogy felmondjon a tenoristának. Paul Getty. A világ egyik leggazdagabb emberének 18 éves unokája (jobb fülét tavaly levágták elrablói) mostanában sokat mérgelődik, mert Münchenben feltűnt egy hasonmása. A Tommy névre hallgató fiatal fiú Gettyként nyilatkozott a „TZ” című bajor déli lapnak, az újságíró örömmel írta meg, hogy a milliárdos unokája Münchenben telepedik le, mert szíve ezért a városért dobog. Tommy azóta szorgalmasan látogatja a helybeli mulatókat. „Remélem, nem az én kontómra fogyaszt!” —jelentette ki az igazi Getty. És ha igen? Ismerve a fukai nagyapát, azokat a számlákat senki sem fogja kifizetni Mutsuko Miki. Japán új miniszterelnökének 57 éves feleségét Tokióban elnevezték Joketsunak (szuper feleségnek), mivel az a vélemény alakult ki, hogy neki és gazdag befolyásos, nagyiparos apjának köszönheti a 67 éves Takeo Miki, hogy a japán kormány élére került. Azért valami más is lehet a dologban . Christina Onassis. A görög hajómágnás 24 éves lánya elhatározta, hogy megbosszulja anyja halálát. Tina, Onassis első felesége a válás után az üzletember ellenlábasával Stavrosz Niarchosszal kötött házasságot, majd pár esztendő múlva, 46 éves korában rejtélyes körülmények között, méregtől halt meg. Lánya Niarchoszt tartja vétkesnek és most úgy akar neki megfizetni, hogy kiveszi vállalalatából örökségét. A sok millió drachmás „érvágás” könnyen csődbe juttathatja a hajógyárost. A pénzbosszú a vérbosszúnál is rosszabb? Heinz Hunger. A szociáldemokrata párt bielenfeldi körzeti vezetője (57 éves) ünnepi beszédet mondott egy veterán párttag 90. születésnapján. Utána az évek óta teljesen vak embernek átnyújtotta a párt ajándékát: egy fényképalbumot és Willy Brand életrajzát díszkötésben. Jól kiválogatta: Victor Lester. A 46 éves stocktoni (Kalifornia) kereskedő aki úgy érezte, hogy túl magas adót vetettek ki rá, bement a pénzügyi osztályra és dinamitpatront helyezett az asztalra, majd elvitte túsznak az egyik hivatalnokot. Miután teljesítették követelését, megígérve, hogy aktáit tüzetesebben átvizsgálják, visszaadta a foglyot és földhöz csapta a patront. Robbanás nem történt, kiderült, hogy üres hüvellyel fenyegetőzött. Az üres érvek is hatásosak. .. SZABAD FÖLD 9