Szabad Föld, 1976. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 2. szám
1906. JANUÁR 11. Szilveszterkor Hullottak... A rádió év végi nevettető programja időszerűségre törekedett. Legfrissebb fonákságainkat állította pellengérre, valamennyiünk által tapasztalt jelenségeket vett nagyítója alá. A bevált jelszóra alapozott: a nevetés gyógyító erejével élt. Szándéka szerint mindenfajta igénynek, ízlésnek kínált valamit. Tegyük hozzá: sikerrel. A tarka összeállításban azok a részek vitték el a pálmát, amelyek újat hoztak, nem ismételték korábbi önmagukat. Emlékezetes Kaposy Miklós óriási riportötlete; dicséret illeti azokat a közéleti személyiségeket is, akik „vették a lapot”. Jól szórakoztunk. Vitray Tamás és Szilágyi György csipkelődésén, most is elkápráztattak Timár György nyelvi játékai. Hangulatfokozóként gondolunk vissza egy-egy csattanósabb villámtréfára. Derültünk Mikes György—Somogyi Pál kettősen, bár a rövidítés hasznára vált volna. A csúcsot alighanem Kern András—Verebes István taxi-paródiája jelentette. Újszerűsége, szellemes megoldása, ötletekkel megtűzdelt szövege hallatán éreztük: igen, valami ilyet képzeltünk! Ne legyünk azonban nagyravágyók, lássuk az erőfeszítéseket, a szándékot is, gondoljunk bele, milyen megerőltető feladat, két óránál több tömény humort lepárolni. Az említett számokon kívül elhangzottakat hamarabb felejtettük, különösen a visszaköszönőket, amelyeket szerzőik régi babérjaik hozzáadásával „főztek és ízesítettek”. Nekik bizonyára nagyobb kín volt, mint a hallgatóknak, hogy jobb nem jutott eszükbe. A pergő rendezésért ezúttal is Marton Frigyest dicsérhetjük. Láttuk... Csak a felébe kerülhet! — adta ki a jelszót a tévének a takarékosság jegyében fogant műsora. Talán abban a reményben is, hogy a takarékossági láz a bírálókra is átragad, és szűkebben adagolják majd a fanyalgásokat. Igen ám, csakhogy a kibicnek semmi sem drága. Ez ezen túl kérdezhetjük: vajon a dicséretekkel is csínyén bánjunk? Úgy véljük, szerkesztési hiba volt Arsene Lupin kissé álmos magyar változatával indítani, így — mivel nem csöppentünk rögtön a vulkán közepébe — lassú felmelegedés várt ránk. Ezt persze, nem az alsóneműben fényképezett Stúdió 11 látványa hozta, de még Komlós és Sas jelenete sem. Valahol Alfonzó táján kezdtünk kissé felmelegedni — persze nem tartósan. Könnyű derűt kínált Kellér Dezső tévétorna ötlete. Csodálatos volt Dayka Margit, aki ismét bizonyságot tett karikírozó képességéről. Szájtátva figyeltük persze Bilicsi Tivadar, Greguss Zoltán, Major Tamás és Sulyok Mária produkcióját is. (Megfigyelhettük: ezen a szilveszteren főként a középkoron felüliek villogtak!) Alfonzó még többször is megörvendeztette nézőit, valódi derűre hangolva. Ruttkai Éva és Darvas Iván remekül adott elő régi sanzonokat, de ez sem újdonság. Nem lógtak ki a megszokottság sorából a jelenetek sem, bármennyire igyekeztek is a szerzők ötleteiket megcsavarni. (Minek nevezzük például a felnőtt férfi óvodába iratkozásának bonyodalmait tálaló tréfát?) Fergeteges, az átlagból messze kiemelkedő volt viszont a Bodrogi Gyula, Horváth Gyula és Káló Flórián előadásában látott jelenet, amelyből megtudhattuk, min nevetnek a rádiófelvételen. Ez aztán ötlet volt a javából, s az elgondolást méltó kivitelezés követte! Gálvölgyi paródiái sokadszor is kitűnőnek minősíthetők, nem volna baj, ha az utánozott színészek körét bővítené. Mosolyt fakasztott Antal Imre, Kudlik Júlia és Tamási Eszter bohóctréfája, tehetségesnek mutatkozott Takács Mari énekes szerepben, Varga József pedig , bonvivánként is megőrizte fanyarságát. A belső munkatársak zenés-táncos fináléja az ázott lőporral töltött petárda erejével lobbant. Bednai Nándor rendezése nem szakadt el a hagyományostól. Hallottuk is, láttuk is Hofi Gézát. Mivel ő a népszórakoztatásban különleges színt és ízzt képvisel, illik külön szólnunk róla. Szilveszter napján három alkalommal is szeretteit (elkerülhetetlen átfedésekkel) : a Bimbó úti KISZ-iskolában egyszemélyes fórumon, majd a rádió és a tévékabaré összeállításában. Ezek közül a legutóbbit mondhatjuk a legsikeresebbnek. Kiderült, hogy Hofi humorát nem elég hallani, jóval hatásosabb, ha látjuk is apró fintorait, mozdulatait. Úgy látszik, törvényszerűvé vált, hogy csak egyszer egy évben lép föl a nagy nyilvánosság előtt. Ez a körülmény, természetesen a várakozást is felfokozza, tehát mind a közönség, mind a színész nehezebb helyzetbe kerül. Hofiban most is örömünk telt (néhány fülsértő hangtól eltekintve), szívből jövő kacagásokat fakasztott belőlünk, nagy érdeme, hogy a rádió és a tévé által kínált programokat összességükben végül is derűs emlékeink között raktározzuk. I. M. SZABAD FÖLD 21 RADl(g)TELEVIZl(§) RAD1@)TELEVIZI@ Megelevenedő mesék műhelye Személyes élmény a veszprémi tévétalálkozóról: a Keménykalap és krumpliorr című gyerekfilm vetítésére összesereglett közönség csaknem szétfeszítette a moziterem falait. S a kíváncsiskodóknagy része felnőtt volt... békés József író, 1966 óta a tévé gyermek- és ifjúsági műsorainak dramaturgja több hasonló produkciót tud felsorolni. Bizonyára sokan emlékszünk A palacsintás királyra, A visszhang titkára, A tűz balladájára, s másokra, amelyek többmilliós nézőszámmal, nívódíjakkal, nemzetközi jutalmakkal gazdagították e műhely sikerlistáját. Beszélgetésünk bevezetőjeként az indulást idézzük. — A fiatalok számára éveken át alig készültek filmek, tévéjátékok. Igen fontos volt, hogy jelentkezésünket rendszeressé tegyük, hogy az évről évre növekvő igényt kielégítsük. Első dolgom volt: tájékozódni a gyermek- és ifjúsági irodalomban, megismerni a kínálatot. Olyan évjáratban kezdtem ehhez, amikor az ifjúkori olvasmányélmények már elhalványultak, a legújabbakat pedig — felnőtt lévén — nem forgattam. Volt mit pótolni. Kezdetben jó pár régi könyv címe is felötlött bennem: valamikor nagy élményt jelentettek számomra, ezt szerettem volna másoknak is átadni. A legtöbbről persze kiderült, hogy már a könyvtárakban sem találhatók, de ha léteznének is, könnyen lehet, hogy a mai gyerekeknek már nem is tetszenének. — Mit talált? — Rengeteg könyvet, amelyeknek nagy része sajnos nem alkalmas képernyőre. Sok az ismeretterjesztő mű, a gyerekek pedig amúgy is rengeteg szakszerű információt kapnak a tévétől, ha ezek számát szaporítanánk, csaknem bizonyosan érdektelenségbe fulladnánk. Mi szórakoztatni kívánunk elsősorban, nevelni csak annyiban, amennyiben minden művészi alkotásból kaphatunk valami ösztönzést a jóra, és bizonyos tanulságok leszűrhetők. A fellelhető irodalom jó átlagszínvonalat képvisel, ritkább a kiemelkedő, de zökkenők nélkül még a kitűnők mindegyike sem dramatizálható. — Igen sok az adaptálás. Vajon miért? — Kevesen írnak egyenesen a tévé számára. Több okból. Szép számmal vannak, akik nem ismerik a forgatókönyvírás fortélyait. (A rádiójáték nem okoz ennyi gondot a szerzőnek.) Sokan úgy vélekednek, hogy a film nem tekinthető a könyvespolcra sorakoztatható életmű részének. Általában nem irodalmi alkotás, mert elsődlegesen a rendező neve fémjelzi. Mindezek ellenére tehetséges írókat sikerült megnyernünk, valamennyien szívesen komponálnak képernyőre, ismerik, érzik a televíziózás módszereit. Kapásból néhány név: Berkes Péter, Csukás István, Fésűs Éva, nagy élmény volt megnyerni Ilku Pált, s amíg élt, szívesen dolgozott nekünk Urbán Ernő. — A gyermek- és ifjúsági filmeket tapasztalat szerint minden korosztály várja, szívesen nézi. Mit tesz értük a dramaturg? — Állandóan olvasok — olvasatok is, mert egymagam már nehezen győzném. Figyelemmel kísérjük a rádió műsorait, e színházak előadásait. Munkánknak a képernyőn is látható jelei vannak. Nem mondom, persze, hogy a felkéréstől a vetítésig mindig sima az út, hiszen gyakori eset, hogy a forgatókönyvből 4—5 változat is készül, amíg a végleges kialakul, nem egyszer az író akkor tanulja a mesterségnek ezt az ágát. — Mit láthatunk a közeljövőben? — A Tanácsköztársaság leveréseutáni időkben játszódik Gyertyán Ervin— Fejér Tamás Karancsfalvi szökevények című filmje. Hőse egy bányászgyerek, aki direktórium-elnöki tisztséget viselt apját bújtatja, menekíti. Varga Katalin —Katkics Ilona a barát, a barátság utáni vágy költői feldolgozását kínálja a Barátom, Bonca című filmben. Szovjet író alkotása az Esős nyár. A 16—17 éves kamaszokról szóló történetet Kazány István rendezi. Le a cipővel! Ez a címe Csukás István — Szabó Attila vidám filmjének. Szereplői városi gyerekek, akik a természetbe kiszabadulva féktetlen kalandokat élnek át. Simon Emil Január 17-én, szombaton este vetítik a Meinberg-eset című NSZK-filmet, amely egy ártatlanul meghurcolt munkás történetét mondja el. A rádió sugározza VISSZATÉRÉS Csanádpalotán egy fiatal férfi öngyilkos akart lenni, mert elhagyta a felesége. A házát fölrobbantotta, de ő maga életben maradt! Amíg bánatában ivott, mindig akadt ivócimborája. Most ugyanabból a kocsmából „kinézik”, s a brigád sem fogadta vissza, nem akarnak vele dolgozni. Miért? Hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre keres választ Szél Júlia dokumentumműsora. (Január 9., péntek, Kossuth 16:05.) METRONÓM Minden kezdet nehéz — hát még, ha egyszerre indul az év is, meg az ötéves terv is! Miként gondolkodik erről az „utca embere”, a vállalatvezető, a pártmunkás és a miniszter. A gazdaságpolitikai magazin műsorszerkesztője Lipovecz Iván. (Január 11., vasárnap, Kossuth 14,40.) NÉLKÜLÖZHETETLEN EMBEREK címmel Pálos Miklós riportját sugározza a rádió. Furcsa, de így van: a gyors- és gépírók az automatizmus korában is nélkülözhetetlenek. Képzésük sok nehézséggel jár. Egyre kevesebben, és egyre alacsonyabb képzettséggel jelentkeznek erre a pályára. Anyagi elismerésük sem elég differenciált. Mi a megoldás? (Január 12., hétfő, Petőfi 9.33.) MIKROLÁNC amiről leszokhatnánk... A közvagyonnal való nemtörődés, sőt szándékos rongálás összegszerűen is, de közösségi érdekeket tekintve is rendkívül káros. Mindezt számokkal, tényekkel, esetekkel mutatja be Petress István műsora. (Január 12., hétfő, Kossuth 21:30.) NEM BAJ, LEGALÁBB NEM MEGY TÖNKRE... Hányan megteszik, hogy vásárolnak valami gépet, szerkezetet, azután nem használják, mert „vigyáznak” rá. így van ez sajnos sok helyütt a gazdasági életben is — az értékes gépeket, berendezéseket nem, vagy csak jóval kapacitásuk alatt hasznosítják. Pedig így többet vesztenek értékükből, mintha „elfogyasztanák” őket. Mivégre a modernizálás, ha utána nem tudunk bánni a megnövekedett állóeszközökkel? (Január 13., kedd, Kossuth 17.05.) BRIGÁDNAPLÓ Avar István színművész, országgyűlési képviselő szülőfalujába, Egercsehibe látogat el Szél Júlia riporter, ahol egy bányász szocialista brigád tagjaival közművelődési kérdésekről beszélgetnek. (Január 14., szerda, Kossuth 13,20.) Készülő tévéprodukciók Bokor Péter rendező — Grósz András forgatókönyve alapján — a tanácsköztársaság utolsó napjait eleveníti föl dokumentumfilmjében. A munkásmozgalom olyan ismert személyiségei szólalnak meg a filmben, mint Kelen Jolán, Jász Dezső, Lukács György és Hidas Antal. Emlékeznek az emigrációba kényszerültek életére, munkájára, arra, hogyan teremtettek kapcsolatot a Magyarországon illegalitásban élő kommunistákkal. A szerzők számos, eddig ismeretlen dokumentumot is felsorakoztatnak, érzékeltetve a fehérterror lélekrombolását. ★ A televízió hatvanperces dokumentumfilmmel tiszteleg Németh László emléke előtt, aki idén lett volna 75 éves. A film pedagógiai kísérleteit idézi fel tanártársai, volt tanítványai, kortársai élményei, emlékei alapján.★ A görög népnek a múltból a mába ívelő szabadságvágyát énekli meg a Mélosz pusztulása című drámai költeményben Ritszosz, a költő. Kabay Barna rendező és Szántó Erika dramaturg a mű köré csoportosít olyan dokumentumfilm-anyagot, amelyet a magyarországi görög emigránsok településén, Beloiannisz faluban forgattak.★ Kállai István a szerkesztője a Hipermodern idők című zenés műsornak, amelynek a témája: két szerelmes fiatal — nem végérvényes — szakítása. —