Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-04 / 1. szám
1981. JANUÁR 4. A dolgos hétköznapok döntenek Munkás, eredményes esztendőt zártunk, összességében gazdasági építőmunkánk eredményeivel elégedettek lehetünk. A párt kongresszusán jóváhagyott gazdaságpolitikai irányelvek érvényesülnek, sikerrel oldjuk meg a feszítettebb gazdasági feladatokat. Ma már ismertek mindanynyiunk előtt az építés során felmerülő gondok és ez — a továbbiakban is — mindannyiunktól felelősségteljes, körültekintő munkát kíván. Vállaljuk, hiszen van mire építeni. A most közzétett népgazdasági terv számai is ezt bizonyítják. Ezek az önmagukban szürke számok csodálatosan színes horoszkóppá váltaznak, ha az adatok, a százalékok mögé nézünk. Beethoven szimfóniái is, Kodály dalai is papírra vetve mindössze hangjegyek, időmértékek. A mi népgazdasági tervünk „szürke számai” is reményteli esztendőről beszélnek. De a „hangjegyeket” le kell játszanunk, a célokat meg kell valósítanunk. Minden év első napján boldog új esztendőt kívánunk egymásnak, s közben a dolgos hétköznapokra gondolunk, mert mindanynyian tudjuk, hogy az ember, a család, és az ország boldogsága szorgalmas munkánktól függ. Most is minden jót kívánunk egymásnak, de kívánságunkat külön hangsúlyozza az a tény, hogy századunk, sőt ezredünk utolsó húsz évébe léptünk, és mi ezt az időt VI. ötéves népgazdasági tervünk kezdésével köszöntjük. A terv a realitásokból kiindulva azt irányozza elő, hogy megőrizzük az elért életszínvonalat, és differenciáltan javítjuk az életkörülményeket. Az egyensúlyjavításának és az életszínvonal megszilárdításának kívánalmai között úgy kellett összhangot teremtenünk, hogy lehetőség szerint figyelembe vegyük az egyes rétegek életkörülményeit „Az életszínvonal megőrzését úgy tervezzük, hogy a lakosság egy főre jutó átlagos reáljövedelmét a tervidőszakban 6—7 százalékkal növeljük” — hallottuk a Parlamentben. És amit ugyanitt örömmel vettünk tudomásul: „A tervjavaslat előirányozza, hogy a jelenlegi átlag alatt levő nyugdíjak reálértékét fenntartjuk, sőt a legkisebb nyugdíjak reálértékét emeljük öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak 100 ezer állami lakást, s fokozzuk 40—50 ezer lakás kényelmét, fölszereltségét Ezzel legalább másfél millió állampolgár lakáshelyzete javul." Céljaink eléréséhez elsősorban jobb munkára van szükség. S mivel egyre többen értik és helyesült mostani teendőinket meg is van az alap ahhoz, hogy boldog új esztendőket ünnepeljünk. Soha Andor Évtized küszöbén: egy család Hátunk mögött a hetvenes évek — vajon mit várhatunk a nyolcvanas évektől? Ez a kérdés most mindenkit foglalkoztat : politikusokat gazdasági szakembereket, tudományos kutatókat, művészeket sportolókat — szóval mindenkit De felmerül-e ez a kérdés a legszűkebb körben, egy családi otthonban? — én ezúttal erre kerestem a választ Találomra (némi kis útbaigazítással) jutottam el Tápiószelén Falusi Józsefék otthonába. Látogatásom célja kétségtelenül meglepte őket ám beszélgetésünk végülis kellemes és tartalmas estévé kerekedett Miben bízik? — Nekem a hetvenes évek, pontosan tíz évvel ezelőtt szerencsétlenül kezdődtek — mondta a házigazda. — Szívinfarktust kaptam és leszázalékoltak. Mit várhat egy szívbeteg ehber a következő tíz esztendőtől? — Azt, amit én — válaszoltam. — Hogy tíz év múlva ugyanitt ugyanígy elbeszélgethessünk. Az ember elsősorban élni akar. Minden egyéb csak azután következik. Mi okozta a szívinfarktust? — Hallgassa végig! Szegényparaszti családban nevelkedtem, kilencen voltunk testvérek, de már az apámék is. Nehéz sorsunkat nem kell magyaráznom. A katonaságtól a háború után, 1949-ben szereltem le. Küzdelmes életet kezdtem. A feleségem csípőficamos, már az ő anyja is az volt Így hát nekünk csak egy lányunk születhetett Mária. Az alakuló téeszek egyikének elnöke lettem, amikor egyesültek, az új téesz párttitkárává választottak. Közben voltam a járási tanácsnál kertészeti előadó, majd téesz-szervező. Az ötvenes években brigádvezetői tanfolyamot végeztem, 1964-ben egyéves pártiskolát. Sok volt mindez a család ellátása mellett. De a helyi tanács vb-tagságát még leszázalékoltan is vállaltam. Csak a legutóbbi választáson mondtam le. Nem gondoltam volna, hogy szívbetegséggel az elmúlt tíz évet így bírom. — És ha az elkövetkező tíz évet is így bírja, akkor mire számít? — Először is arra, hogy tartani tudjuk a gyarapodásnak azt az ütemét, amit az elmúlt évtizedben. Az ország is, a mi családunk is. Szeretném ha az elkövetkező esztendőkben éppúgy elmehetnék minden évben két hétre a balatonföldvári szívkórházba utókezelésre, mint ahogy eddig. Akkor még külföldi utazásra is vállalkoznék. Az NDK-ban már jártam. Valamikor ázsiai országokról álmodoztam, mert azok mindig nagyon érdekeltek. Dehát nekem ez most már csak álcán marad. — Az évtized küszöbén gondoktól terhes a világ. Mit jósol a nyolcvanas évekre? — Sok lesz továbbra is az országok közti civódás, helyi háborúkkal, de a világháborút lehetetlennek tartom. Tartósak lesznek a gazdasági nehézségek. És azonban bízom a szocialista országok erejében, enyhülési politikájában. És bízom a tudományos, a technikai előrehaladásban. Például biztos vagyok benne, hogy a nyolcvanas években a rákbetegség ellenszerét is megtalálják. Mit tervez? Közben megjött az ifjú családfő, Droppa Mihály a Kohászati Gyárépítő Vállalat újdonsült, alig néhány napos csoportvezetője, az oxigénüzemben. Így hát az elmúlt esztendő utolsó napjai számára új feladatokat írtak elő, szigorúan a közeljövőre nézve. Mit mondhatna tíz évvel előre? — Örülök, ha az elkövetkező hetekben, hónapokban helyt tudok állni — mondta. — Az üzemben rengeteg a probléma, ma még enni sem értem rá. Nézze, az itthon becsomagolt reggelim felét is hazahoztam. Mégse hagytam vacsorázni. Kell, hogy azért legyenek távolabbi tervei, az elkövetkező évtizedre. — Persze, hogy vannak, de azok is szorongatóan közeliek. Az 1981-es esztendőben bővíteni akarjuk apósom családi házát. Van konyha, fürdőszoba melegvízzel, nekik is, nekünk is egyegy szobánk. De a gyerekek miatt kell még egy szoba. És ahhoz már egy teraszt is tervezünk. Van hozzá hely az udvarban, a háttérben szép kerttel. És marad még hely apósomnak a kertészkedésre, nagy paradicsomtermelő, nekem pedig a nyúltenyésztéshez, mert én meg mellesleg a nyúltenyésztő szakcsoport tagja vagyok. Galambokat is tartunk, de azokat csak házi használatra. Gyerekkorom óta foglalkozom mindegyikkel és nem haszontalanul. No, ezt a következő években is szeretném folytatni. Mit mondjak még? Van egy öreg Zsigulink. Már két éve befizettünk egy újra, de mostanában hat évet kell rá várni. Ez már csakugyan a nyolcvanas évek reménysége. És a fiatalasszony, Mária f ölében a héthónapos kislánynyal, Dórával, háta mögött egy éppen ágyban fekvő, lázas beteg kisfiúval, Zsoltival — ugyan mit tervez az elkövetkező esztendőkre? — Zsoltival nem voltam gyesen, Dórával most igénybe veszem a három éves gyermekgondozási szabadság lehetőségét. Utána természetesen viszszamegyek a munkahelyemre. Az ÁFÉSZ gépkönyvelési csoportvezetője vagyok. Miről gondoskodik? — Mi most egy évtizedre nézünk előre. A szülőknél, nagyszülőknél is kilencen voltak testvérek. Maguk gondolnak legalább harmadik gyerekre? — Azt majd a körülmények döntik el. Mi már másképp tervezzük a családot, mint a régiek. Egyelőre a meglévő gyerekeink jövőjéről szeretnénk megfelelően gondoskodni. A kis Dórát még nem kérdezhettem meg, de a most második általános iskolát végző Zsoltit igen. Kiderült, hogy nagyon különböző elképzelései vannak a saját jövőjét illetően. Már amilyenek egy 8—9 éves gyereknek lehetnek. Vagy rendőr lesz, vagy dobos egy zenekarban, vagy buszsofőr. Szereti a zenét (a mikulásnapi százforintos ajándékot a Neotonfamília nagylemezére költötte) és kiváló tudója a KRESZ előírásainak. A nyolcvanas években mindenképpen eldől, melyik elképzelése válik valóra. Az évtized küszöbén mindnyájan, gyerekek és felnőttek, öregek és fiatalok, sokféle várakozással nézünk a jövő elébe. Egy kis család reményei az ország reményeibe kapaszkodnak. Szüts László SZABAD FÖLD 3 Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba látogatott. Kíséretében volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vendégeket Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Borbély Gábor, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Héger József, a MÉM pártbizottságának titkára fogadta. A minisztériumban tartott megbeszélésen részt vett Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, és Soós Gábor államtitkár is. (MTI Fotó : Manek Attila felvétele)