Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
zdésében. Ilyen volt péli fémek hegesztése és némes anyagok megmunká- Szutárt technológiai kísérletégeztünk az első Szajuz— nemzetközi űrkutatási im keretében is. Legutóbb Farkas Bertalannal együtt tartott repülésem idején elő anyagokat és fémötvöst olvasztottunk a Szaljut—6 más fedélzeti kemencéjért rendkívül ígéretes. De nekünk csak rólam, hiszen a mai haladásról van szó. A tk női űrhajós, Szvetlanaszkaja társaival szintén bnológiai kísérleteket, sejttok felbontását és szuperbiológiai anyagok előállttégezte, amelyek földi móddól még nem lehetségesek, milyen hasznot hozhat emberiségnek? Például lehelt nyílik új gyógyszerek és áramok előállításához, étel- és gyógyszeripari termékártásához. A gyors elemigmutatta, hogy ott nem az rendkívül, finom felbontottséges. S ez elvezet a fölvült ipari létesítmények írásához. • Mi a véleménye az alkotás természetéről? Mikor kell elkezdeni az alkotókedv kibontakoztatását? gyermekkorunktól kezdve unk kell. Az ifjúság — miértelemben starthely. Fiaiban alakul ki az ember. S ez a jellem olyan, mint em: ha gondosan beindítaz egész élet során szépen. Megítélésem szerint az többségében teljes értékű alkotók azokból válnak, akik belső forrással, saját eszmékkel rendelkeznek. Az elmúlt év szeptemberében Moszkvában egy nemzetközi könyvvásáron bemutatták a „Földön és a világűrben” elnevezésű gyermekrajzverseny alkotásait. Harmincnyolc ország gyermekeinek kilencezer rajzát láthattuk. Egy magyar kislány sárkányon végzett kozmikus űrutazást ábrázolt. Minden felnőtt azt mondta volna, ostobaság. A kislány „A szél szárnyain” címet adta művének. Naivitás? Igen, de ebben a kísérletben mármeg-, mutatkozik a valóság egy része. A gyerek úgy döntött, hogy a szél szárnyain ítél útra. És valóban, a világűrben jelen van a nap, a szél, a napsugárzás, és elvben elképzelhető a sárkány és a vitorla is... De az ön eredeti kérdése a műszaki haladásra v vonatkozott Rengeteg példát tudnék felsorolni, de mivel ez a beszélgetés a Szabad Földben jelenik meg, legjobb lesz egy mezőgazdasági példa. A kisinyovi agráregyetem hallgatói egy elemző készüléket dolgoztak ki a gyümölcsök frisseségének ellenőrzésére. E műszer legfontosabb alkotóeleme egy vákuumszivattyú. A gyümölcsből kilépő gázok öszszetétele alapján határozzák meg a termés frisseségének mértékét. Miért foglalkozom a fiatalok alkotni vágyásával? Mert ez az ifjúság jellemzője. A fiatalság rendelkezik a szükséges lelkesedéssel, tenniakarással, s az alkotásba beleviszi érzelmeit is. Szerintem a fiatalságban van meg az az éleslátás, amely felfedezheti az újat. • Van-e valami ismertetőjele az alkotó típusú fiatalnak? — Az igazi alkotás szórakozás formájában történik. Mondhatnám úgy is, hobbi. Én csak azt szeretném javasolni mindenkinek, merjenek alkotni. Örömöt és ezzel egyidejűleg az alkotás gyötrelmeit kívánom mindenkinek. Hiszen a mai felfedezések aligha engedelmeskednek a mesebeli „Szezám táruíj”-nak. Kitartó és megfeszített munka nélkül semmit sem lehet elérni. S még az is előfordulhat, hogy a felfedezések nem mindig gazdagítják az emberiség tapasztalatának tárházát, ellenben az bizonyos: alkotni még így is nagyszerű, mert gazdagítja az embert. • Köszönjük a beszélgetést. Rapai Piroska Moszkva —esti fényben (ifj. Bohemek Miklós felvétele) Végre itt az ötödik öt esztendeje, 1977-ben vehette kézbe az olvasó, a Magyar Néprajzi Lexikon első kötetét. Annak a sorozatnak a kezdő példányát, mely nem kevesebbet vállalt, mint hogy bemutatja a teljes magyar néprajzot. Hasonlóan összefoglaló, jellegű mű egy emberöltővel korábban, 1933—37 között jelent meg, négy kötetben a Magyarság Néprajza címmel. Nagyhírű szerzők sora, mint például: Kodály Zoltán, Győrffy István, Bátky Zsigmond, Viski Károly, Solymossy Sándor és Lajtha László munkáiból állt össze a sorozat. A szakemberek annak idején — bár elismerték a kiadvány fontosságát és érdemeit — nem hallgattak az egyes fejezetek közötti színvonalkülönbségről, bizonyos átfedésekről, aránytalanságokról sem. Egyébként is már évtizedek óta megvásárolhatatlan volt a Magyarság Néprajza; sok új tudományos eredmény gazdagította időközben a kutatógárda ismereteit — így már 1967-ben döntés született a Magyar Néprajzi Lexikon megalkotásáról. Tehát tizenöt év telt el a kezdet és a megvalósulás között. Az első kötet első szócikke azt mondotta el, mi is az aba vagy az abaposztó. (Ványölt gyapjúszövet, a magyar Szűzposztónál finomabb minőségű ...) A most megjelent ötödik kötet utolsó szócikkéből pedig azt tudhatjuk meg, mi is volt az a Zsuzsánna-játék. (Ótestamentumi történetet népi felfogásban előadott többszereplős népi misztériumjáték.) Aki népünk szokásait, hagyományait, hiedelmeit, ünnepeit vagy életmódját meg akarja ismerni, az komoly segítséget kap ebben az öt kötetben. Mert nemcsak a szakterület hivatásos művelői számára fontos mű ez, hanem mindazok haszonnal forgathatják, akik bármi okból meg óhajtják ismerni a néprajz fogalomrendszerét vagy csak egyszerűen azt szeretnék tisztázni önmaguk számára: mi a népköltészet, a népmese vagy milyen népi gyógymódokról tesz említést a tudomány. Történelemkönyv is ez az öt kötet. Mert vajon hány mai ember tudná megmondani, mi volt a tiszte annak idején a falusi bírónak. Vagy kik voltak és hogyan dolgoztak a takácsok? A mai sietős világban már kevesek a megmondhatói teszem annak, hogy mi is volt valaha az úgynevezett türelemüveg. (Szűk nyakú üveg belsejében az alkotók fából vagy csontból készített ábrázolásokat helyeztek el hurkapálca, drótkampó és egyéb eszközök segítségével.) És milyen fontosak a lexikon illusztrációi! Hisz hol láthat már a mai ember három- vagy négyszárnyas hálóvársát!? Vagy ki tudná szavakkal pontosan érzékeltetni , milyen is volt a szusztorának nevezett népi világítóeszköz, mellyel a kemencén belül, teremtettek fényt, hogy lássák, mi hogyan helyezhető el benne. Arról nem is beszélve, hogy ma már a nemrég még mindennapi berendezési tárgynak számító gyalogszék formája alig ismert, akár a falusi fiatalság előtt is. Az Akadémiai Kiadó tehát szinte az utolsó pillanatban gazdagította szellemi kincstárunkat az öt szép kötettel. Főszerkesztőként Ortutay Gyulát nevezi meg a sorozat befejező darabja is. A kitűnő néprajztudós ugyan már az első könyv megjelenése után elhunyt, de már annakelőtte látta, munkálta, egységbe ötvözte a teljes anyagot. Ez a kiadvány életművének koronája, s megőrzi tudományos tevékenységének hírét hosszúhosszú időkre. Nem, mintha az élet és a tudomány nem gyarapítaná naponta új fölismerésekkel a mintegy tízezer szócikket. Ha csak arra gondolunk, milyen gazdag néprajzi anyagot kínál a népfront Honismeret című folyóiratának egy-egy száma — már nem kételkedünk ebben. Soha akkora érdeklődés nem volt nálunk a magyar néprajz iránt, mint mostanában. A hivatásos néprajzi gyűjtőkön kívül sokan népmeséket, népdalokat, népi faragványokat és hasonlókat gyűjtenek szabad idejükben. Az ország sok helységében tevékenykednek szakkörök ilyen céllal. Tudunk Budapesten olyansütőipari tanulókról, akik szinte minden szabad órájukban ilyesmivel foglalkoznak. Pedig ők is ácsoroghatnának az aluljárókban, mint nem egy mai fiatal. És a falu öregjei is látják a gyűjtőmunka fontosságát. Minap kaptunk például levelet Marton Pálné vérségi olvasónktól (ki ne ismerné az írogató parasztasszonyt, aki falumúzeumot vezet községében!?), a Luca-napi szokásokról. Egyebek közt ezt írta Bözsi néni: „... Az eladósorba került lányok Szent Lucához folyamodtak, hogy szerezzen számukra csinos vőlegényt. Luca-nap estéjén tizenkét cédulára tizenkét Legény nevét írták föl. Kicsinyre hajtogatták a papírokat és Luca-naptól kezdve naponta tűzbe vetettek egyet-egyet belőlük. Karácsony estére egyetlen cédula maradt. A hiedelem szerint ez a legény, akinek neve az utolsó papíron szerepelt, oltár elé vezette a férjhez menni vágyó lányt...” íme, a munka nem ért véget. Az anyag tovább gyűlik, hogy egyszer valakik földolgozzák a magyar művelődés és önismeret hasznára. .. Kiskőrös: kettős jubileum a naptárfordulón December 31-én éjjel, az óévet búcsúztató, új esztendőre koccintó honfitársak közül sok százezren emlékeznek majd nemzetünk legnagyobb, legkedvesebb költőjére, Petőfi Sándorra, aki pontosan százhatvan évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Szülővárosa, Kiskőrös a költő s a kerek évforduló nagyságához méltóan ünnepli a nevezetes eseményt. Maga a kiskun város is jubilál : tíz évvel ezelőtt, 1973. január elsején nyilvánította várossá Kiskőröst az Elnöki Tanács. E kettős évforduló ünnepi programjáról tájékoztatott dr. Oláh Pál, a városi tanács elnöke és Lakos József, a Petőfi Társaság titkára. A december 20-án megnyílt városfejlesztési kiállításon képek, makettek, dokumentumok mutatják be Kiskőrös utóbbi tíz esztendejének eseményeit, a város dinamikus gazdasági és társadalmi életét, s a látogatók képet kaphatnak a kiskun település tervezett jövőjéről is. December 30-án ünnepi tanácsülésen méltatják a honatyák a városi évforduló jelentőségét, s ezen a napon adják át a Kiskőrös- Városért emlékplakettet az arra érdemes személyeknek, kollektíváknak. ■,s Szilveszter napján — a Petőfi Társaság szervezésében — délután ,öt órakor kezdődik a Petőfi-ünnepség. A város különböző pontjairól,a kezükben fáklyákkal érkező fiatalok százai gyülekeznek majd a költő szülőháza előtti téren, hogy meghallgassák a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum osztályvezetője, Lencse László ünnepi beszédét. A szónok halhatatlan költőnk életútját vázolja fel, s méltatja Petőfi Sándor , jelentőségét, munkásságát. Ezt követően irodalmi öszszeállítás hangzik el neves színészek tolmácsolásában s fellép a városi Petőfi Énekkar is, majd Kiskőrös társadalmi vezetői, az Intézmények, vállalatok képviselői megkoszorúzzák a szülőház falán elhelyezett emléktáblát. Az ország különböző részéről Kiskőrösre zarándokló tisztelgők előtt Szilveszter éjjeln és Újév napján is nyitva áll az apró, nádfedeles, múzeummá nyilvánított Petőfiház ajtaja. B. I. BESZE IMRE : Szilveszter Szétrobbant hát ez az év is: szilánkjait magamban hordom, így van rendjén, így volna, mégis, mint szabó, részeként összetoldom a hetek-hónapok foltjait. Tarka ruhám lesz, díszes. Rajta nevek a gombok, csókok a fércek. Szép ruha ez! Szeretőm varrta, s hiába rágják a molyok, a férgek, nyálas kezeknek ellenáll. . A tűz sem bánthat, víz sem érhet, míg ez a tarka, foltos gúnya véd — várom az új, szilánkos évet. Testemben hordom kezed melegét, s úgy lépek át az ingó hídon. Megkeresem a folyó fenekén s fölhozom a szivárványt zsebemben, vizet, hogy ruhám fényesedjen, mint víz a követ, szeretlek én szilánkos jövőmben is. SZABAD FÖLD 13