Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-07 / 27. szám
1984. JÚLIUS 7. Nemzetközi szövetkezeti nap A magyar szövetkezeti mozgalomnak is jelentős és hagyományos ünnepe a nemzetközi szövetkezeti nap, amelyet immár hatvankettedszer ünnepelnek. 1923-ban a világ szövetkezői elhatározták: minden esztendő júliusának első hetében megünneplik a szövetkezés eszméjét, megemlékeznek a szövetkezeti mozgalom hagyományairól, összegezik és áttekintik az elért társadalmi és szociális eredményeket. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségéhez csatlakozott országok szövetkezeti szervezetei ma már csaknem 400 millió tagot képviselnek. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy olyan világméretű társadalmi erő ez, amely valóban sokat tehet a dolgozók gazdasági és szociális előrehaladásának segítése, a nemzetek közötti gazdasági és barátsági kapcsolatok erősítése, szélesítése érdekében. Az angol takácsok első sikeres szövetkezeti kísérleteitől a lenini szövetkezeti terv megvalósításán keresztül hosszú és küzdelmes út vezetett napjainkig. Az ünnep alkalmából a múltra is érdemes visszatekinteni. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségét Londonban alapították 1895-ben. Ma ez a világ egyik legrégebbi, nem kormányszintű nemzetközi szervezete, és az egyik legnagyobb is, mivel 65 ország szövetkezeti tagságát képviseli. Az SZNSZ által megfogalmazott általános cél olyan kölcsönös önsegélyezésen alapuló szövetkezeti rendszer létrehozása, amely az egész közösség érdekeit szolgálja. Az SZNSZ munkájában és céljainak elérésében fontos szerepet töltenek be a szakosított (mezőgazdasági, fogyasztási, termelő, munkás, bank, biztosítási, halászati stb.) albizottságok. Londonban működik az SZNSZ központi irodája, ezenkívül még két regionális irodát tart fenn. A regionális irodák és oktatási központok az adott területek tevékenységét és káderképzését segítik elő, és összekötő kapocsként működnek SZNSZ és a hozzá csatlakozott nemzeti mozgalmak között. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa (OKISZ) 1968 óta tagja az SZNSZ-nek, amely elsőként csatlakozott, de a másik három magyar szövetkezeti tanács, az OSZT, a TOT, és a SZÖVOSZ is tag. Az SZNSZ tanácskozásai fórumot biztosítanak a magyar szövetkezeti mozgalom eredményeinek ismertetésére, más országok szövetkezeti mozgalmainak vezetőivel való személyes kapcsolatok kialakítására, és a világ szövetkezeti mozgalmait érintő aktuális gazdasági, társadalmi és politikai kérdések megismertetésére, illetve megvitatására. A személyes kapcsolatok kialakításán keresztül lehetőség nyílik két- és sokoldalú műszaki-gazdasági és mozgalmi együttműködés kialakítására is. Kiváló példa erre a magyar és francia építőipari szövetkezetek közötti műszaki-gazdasági együttműködési megállapodás. A 15 évre szóló együttműködés keretében sor kerül műszaki-gazdasági információcserére, szakemberek kölcsönös tanulmányútjára, különböző technológiák megismertetésére és átvételére is. Amikor a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 1923- ban meghirdette a nemzetközi szövetkezeti napot, célul tűzte ki, hogy a mozgalom az emberiség békéjét, fejlődését szolgálja. Az eredeti felhívásban szó szerint ez áll: „Legyen ez a nap hatásos hirdetője világszerte a szövetkezők a társadalmi, gazdasági haladás, a világbéke megteremtése érdekében való összefogásának.” A magyar szövetkezeti mozgalom fontos tényezője hazánk társadalmi-gazdasági életének. A mintegy 4 ezer szövetkezet és szövetkezeti vállalat működésében mintegy 3 millió tag érdekelt, a szövetkezetek tevékenysége azonban sokkal szélesebb körben is érezteti hatását. A nemzeti jövedelem közel negyedét produkálják. Kiemelt szerepük van az életszínvonal-politikai célok megvalósításában. Az élelmiszerek háromnegyedét a szövetkezetek termelik meg, s azok bolti eladásában részarányuk 50 százalékos. A fogyasztási szövetkezetek üzletei, felvásárlótelepei, csaknem minden településen megtalálhatók. Az ipari szövetkezetek a lakossági szolgáltatásoknak és a különösen munkaigényes, nagy szakértelmet igénylő ágazatok termelésének 30—60 százalékát adják. A takarékszövetkezetek a lakossági betétállomány mintegy 15 százalékát kezelik. A lakásszövetkezetek pedig csaknem negyedmillió lakást gondoznak, az évente felépülő lakások mintegy 20 százalékával gyarapodnak. Biztató módon fejlődnek a szövetkezeti mozgalom új hajtásai: a szakcsoportok, a kisszövetkezetek és a szövetkezeti elvek alapján működő különféle kisvállalkozások. Ma a szövetkezeti mozgalom legfontosabb időszerű feladata, hogy közreműködjék azoknak a politikai-társadalmigazdasági feladatoknak a megoldásában, amelyeket az MSZMP múlt év áprilisi ülésének határozata foglalt össze. A töretlen fejlődés biztosítéka a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes irányvonala, szilárd agrár- és szövetkezetpolitikája Szövetkezeti szerveink a békét és biztonságot szolgáló nemzetközi együttműködés fejlesztésével is szolgálják a társadalmi haladás nagy ügyét. Szolidárisak a fejlődő országok előrehaladását szolgáló tervekkel, támogatják mindazokat, akik világszerte a társadalmi-gazdasági haladás hívei. N. S. Jó a vevőknek, jó az eladóknak Már gyakorlattá vált, hogy minden év nyarán megrendezik az iskolafelszerelési árucikkek vásárát, amelynek keretében az iskolafüzeteket húsz százalékkal olcsóbban adják. A Belkereskedelmi Minisztérium azt javasolja a kereskedelmi szervezeteknek, hogy az idén ezt a vásárt július 14. és augusztus 6. között tartsák. Az árengedmény sem mellékes, de még nagyobb előnye az akciónak, hogy széthúzza az iskolaszerek vásárlásának idényét, megkímélje a vevőket is, az eladókat is a zsúfoltság okozta gyötrelmektől, lehetővé téve, hogy mindenki tülekedés nélkül hozzájusson az iskolaszerekhez. T. S. A Szolnok megyei jászboldogházi Aranykalász Tsz-ben is megkezdték az aratást, öt kombájn 150 hektárnyi területről vágja az őszi árpát. (MTI Fotó : Csikós Ferenc felvétele) iért kiváló vállalat? Hogyan lesz kiváló egy vállalat? A kiváló vállalaton belül hogyan lesz kiváló egy üzem? A kiváló üzemen belül hogyan lesz kiváló egy szocialista brigád? E kérdésekre keresem a választ a Hajdú-Bihar megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, amelynek igazgatója, C. Nagy Gábor, aki nemrég vette át a Kiváló Válllalat címet tanúsító oklevelet. Az igazgató a megye közéletének is tevékeny részese. Most is ez ügyben van távol. Egyik helyettese, Karácsony István válaszol kérdéseimre: — A tulajdonosi érzés erősödésében látjuk a siker titkát. Különösen erős ez az érzés a hajdúnánási üzemünkben. Ez az üzem a Kiváló Vállalaton belül a tavalyi eredményei alapján elnyerte a Kiváló Üzem címet. Hajdúnánás felé haladva útitársamat, Szabó Gyulánét, a vállalati KISZ-titkárt kérdezgetem: hogyan lehet egy vállalaton belül a tulajdonosi érzést erősíteni? A csinos fiatalaszszony így válaszol: — Egyebek között ismerni kell az emberek vágyait, céljait, törekvéseit. Nálunk a dolgozók egyharmada harmincöt éven aluli fiatal. A fiatalok legnagyobb vágya, hogy családi életüket megalapozhassák. Ehhez elsősorban is lakás kell Vállalatunknak jelentős lakásalapja van. Tavaly minden olyan dolgozónkat lakáshoz segítettük, aki ezt kérte és megérdemelte. Hajdúnánáson Korona Mihály üzemvezető fogad bennünket. Tömör, világos, kerek mondatokkal ismerteti az üzem adatait. Jelentős üzem a vállalaton belül. A termelés, illetve a forgalom negyven százalékét adja. A kérdésre, hogy hogyan lett Kiváló Üzem, az üzemvezető hangsúlyozza: " A folyamatos termelést, a munka lendületét egész évben biztosítani tudtuk. A lendítőkereket a szocialista brigádok jelentették. Az üzemben öt szocialista brigád dolgozik. köztük két kiváló szocialista brigád. Az egyik annak idején Gagarin nevét vette fel, és mint ahogyan Gagarin első úttörője volt a világűr gyakorlati meghódításának, a vállalaton belül a Gagarin brigád is úttörője volt a szocialista brigádmozgalom, a szocialista munkaverseny új módon történő gyakorlásának. Nézegetem a brigádnaplót. Nincsenek benne a szokásos, formális vállalások, a közös kirándulás, a közös mozi, színház és más hasonló kulturális programok. Gál Lajos, a huszonöt tagú szocialista brigád vezetője megjegyzi: — Ezen mi már túl vagyunk. Természetesen nem becsüljük le a kultúréletet, hanem inkább természetesnek, mindennapinak tartjuk azt, amelyet nem kell külön vállalásban rögzíteni. A mi vállalásaink szorosan a vállalat, illetve az üzem feladataihoz kapcsolódnak.A vállalat tervgazdasági és statisztikai osztályának kimutatásában a Gagarin brigádról egyebek között következők olvashatók : „ ... munkájuk magas színvonalú és minden évben tudnak valami többleteredményt felmutatni. 1983-ban ezerkétszáz tonna többletőrlést hoztak”. Sok ez vagy kevés, kérdezhetné valaki. E számadatnak inkább a háttere izgalmasabb. Ez a többlet rendkívüli, terven felüli exportszállítás volt, kikötött határidővel, meghatározott minőséggel, és egyéb feltételekkel. Ha a vállalat vezetői azt mondják: kérem, várjon, mert kevés a munkaerő, a külföldi vevő rendszerint azt mondja: nem tudok várni, mert engem is kötnek a határidős üzletek, ezért máshonnan kell vásárolnom, ahol van elég munkaerő. Mit tehet ilyen esetben a vállalatvezető, ha nem akarja elszalajtani az exportot? A munkásokhoz fordul: vállaljanak többletmunkát, így történt ez Hajdúnánáson is. A szocialista brigádok felajánlották, hogy átmeneti átcsoportosítással megnövelik az őrlőbrigád létszámát. Tizenhattal több emberre volt szükség. Ezek munkáját a brigádok többi tagjai végezték el. Voltak brigádtagok, akik két héten át két ember munkáját látták el. Menet közben kiderült, hogy kevés az átadott tizenhat ember. Ezért az őrlőbrigád napi munkaidejét meg kellett nyújtani tizenkét órára. Végül is az exportcsatát megnyerték. Kérdezgetem a brigádtagokat: miért csinálták? Széki Sándor például így nyilatkozik: — Engem annak idején a vállalat segített lakáshoz, de az sem mellékes szempont, hogy jó itt a munkahelyi légkör, jó a közösségi szellem, jól érzem magam a brigádban. — Ami a közösségi érzést illeti — teszi hozzá az üzemvezető —, itt például a kalákában történő házépítéseknél nincs nyilvántartás arról, ki mennyit dolgozott a másiknak, mennyit kell visszadolgozni. A vezérelv az, hogy nekem már van lakásom, neked is legyen. Ez az elv a vállalat üzemei között is érvényesül. A megye különböző részein levő üzemek baj esetén vagy terven felüli feladatok megoldásánál kisegítik egymást. Nem úgy, hogy elvégzik egymás helyett a munkát, inkább úgy, hogy átviszik egymáshoz a jó munkamódszereket, a jó munkastílust abból az ősi bölcsességből kiindulva, hogy az éhezőnek nem nagy segítség az, ha adunk neki egy halat, hogy egyszer jóllakhasson, hanem meg kell tanítani halászni. Ennek a példázatnak az érvényesülése Hajdúnánáson azt eredményezte, hogy divattá vált a két vagy több szakma megtanulása. Amikor például elhangzott, hogy kevés a molnár, Mózer János elsőként jelentkezett, hogy ő ugyan műszerész, de vállalja a molnár szakma elsajátítását is. Pálfi László a műszerész szakmája mellé karbantartó technikusi képesítést nyert és lehetne tovább sorolni az érettségizett és többszakmás munkások neveit. Gál Lajosnak, a Gagarin szocialista brigád vezetőjének malomipari technikus képzettsége van. Hangsúlyozza: — Van annyi tudásunk, hogy át tudjuk tekinteni a vállalat és a saját üzemünk ügyeit és bele tudunk szólni az irányítás kérdéseibe. Meglátásunk szerint ily módon erősödik a dolgozókban a tulajdonosi érzés. Teszkó Sándor SZABAD FÖLD 3