Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-09 / 10. szám
1985. MÁRCIUS 9. Sakk Szabad Föld Kupa: indul az országos verseny Negyedik alkalommal indítjuk el a sakkórákat, hogy újabb amatőrök hódolhassanak a versenyszerű sakkozásnak, s minősítéssel léphessenek előbbre, vagy csak az ismeretlenségből kerüljenek a nyilvánosság elé. Ezzel el is árultuk, hogy a törekvésünk összetett. Közel húsz esztendőn át folynak a feladványversenyeink, amelyeken évről évre ezrek ismerkednek meg a szellemi sport varázsával. A sokéves munka eredményeként lépett elő az az igény, hogy ne csak a feladványokkal, hanem játékkal mérjék össze tudásukat a kezdők, gyakorlók és a különféle minősítést nyert sakkozók egyaránt. Célunk tehát, hogy asztalhoz üljenek mindazok, akik egyébként egyáltalán, vagy csak alkalomszerűen juthatnak ilyen játékhoz. Ugyanakkor a magasabb minősítéssel és nagyobb játéktudással rendelkezők, megszerezhetik a jogot, hogy rangos nemzetközi versenyeken mérjék össze tudásukat, s eközben barátságokat köthetnek más országbeli fiatalokkal. Az elmúlt három év tapasztalatai ezúttal is arra intettek bennünket, hogy tovább módosítsuk, finomítsuk a bajnokság szabályait. Mivel a csehszlovákiai Arany Bástya nemzetközi versenyére jogot szerezhet az egyéni győztes női és férfisakkozó, feltétlenül fontos, hogy a minősítési határt részben kiszélesítsük. Ezért a férfi egyéni bajnokságban a mesterjelöltek jelentik a legmagasabb minősítést. A nők mezőnyében viszont nincs korlátozás. Akár a mesterek is indulhatnak. A nemzetközi versenyen a szovjet, NDK, lengyel és csehszlovák nők is hasonló minősítéssel rendelkeznek. Változás történt a tömeges sakkozást jelentő csapatversenyeken is. Most már a négyfős csapatban két I. osztályú versenyző indulhat. A másik két csapattag és a tartalék II. és III. osztályú vagy minősítés nélküli lehet. Ugyanekkor, hogy a kisebb települések is nevezhessenek, a csapatban férfiak és nők vegyesen is szerepelhetnek. A helyi, területi és megyei versenyeket a megyei sakkszövetségek rendezik. A részvétel minden szinten önköltséges, a rendezők viszont igyekeztek olcsó ellátásban részesíteni a sakkozókat. A Magyar Sakkszövetség kéri, ahol arra mód kínálkozik, a területi és megyei versenyeken tartsanak népszerűsítő előadásokat, esetleg sakkszimultánokat. Versenyek lebonyolítása a sakkszövetség által kiadott forgatókönyv alkalmazása szerint történik. Egy játszmára fordítható idő 30 perc. A sorsolást svájci rendszer szerint végzik, lehetőleg minden fordulóban az egyforma pontszámúak kerüljenek össze. A győzelmet a legtöbb pontszámot elérők szerzik meg és juthatnak tovább. Országos döntőbe juthat a 19 megye és Budapest győztes csapata, továbbá a női és férfi győztesek. Amennyiben egyik vagy másik megyéből — különféle ok miatt — nem indulhat a Szabad Föld Kupa országos döntőjén a megye legjobbja, akkor a 2. vagy 3. helyezett csapat, illetve egyéni sakkozó nevezhet. Az országos döntőre a nevezéseket május 15-ig kell megküldeni a következő címre: Solymosi László Dunakeszi, Hunyadi u. 20. Irányítószám: 2120. Kérjük, hogy ezt a határidőt feltétlenül tartsák be, mert a szálloda — Hotel Dunakeszi — csak így tudja biztosítani június 15-én éjszaka a szállást. Ezzel máris eljutottunk a döntő helyéig, ez időpontjáig. A színhely tehát Dunakeszi. A verseny kezdési időpontja: 1985. június 15-én 9 óra. Befejezés június 16-án 16 órakor. A nevezési díj — étkezéssel és szállodával — összesen (egy fő részére) 550,— Ft. Az egyéni és csapatgyőztesek kapják a Szabad Föld Kupát, és természetesen a dobogós helyen végzett egyéni és csapatversenyzők külön díjazásban is részesülnek, akárcsak a legjobb termelőszövetkezeti és városi csapat, valamint a legifjabb és legidősebb sakkozó. Az országos döntő valamennyi résztvevője emléktárgyat kap. Amint már említettük, az egyéni győztesek a következő évi csehszlovákiai Arany Bástya versenyére nyernek jogot, a győztes csapatot pedig a Felszabadulási Szabad Föld Kupa győztesek nemzetközi tornájára nyer meghívást. Kérjük, hogy a versenyekkel kapcsolatos — esetleg gondokról, teendőkről, sőt a megyei döntők helyéről és időpontjáról e sorok íróját — szerkesztőségünk címén — szíveskedjenek tájékoztatni. Minden sakkbarátunknak gazdag élményt, jó versenyzést kívánunk. Sárdi Ferenc Amikor még kissrác voltam ... Bár nem tegnap történt, mégis mindenre pontosan emlékezem. Az iskolában kitört a gombfocijárvány, egymás után vásároltuk a csapatokat. Az iskolai takarékbetétkönyv májusra alaposan felduzzadt bélyegekkel és a kiváltás után szüleim legnagyobb csodálkozására minden pénzt gombfocivá tettem. Mindez miért is jutott eszembe? Mert a jelek szerint a vér nem válik vízzé. Nyolcéves, Krisztián nevű fiam, tőlem függet t gombfoci lenül, egyik napról a másikra szenvedélyes gombfocirajongóvá vált. Mint annak idején az apja, iskolai takarékbélyegét átszámította gombfocivá, és egy bajnokságra való gárdát vásárolt össze. Természetesen a hajdanvolt kétszáz darab régi játékosaim fele megmaradt az utókornak. Ám a gyereknek nem voltak elég korszerűek, úgyhogy azokkal nem is játszott. Viszont az inggombok száma feltűnően megszaporodott a földön és az íróasztalon, amelyet pályának nevezett ki. Így érthetően soksok labdának szájít inggomb hiányzott az ingemről. Ha vendég érkezett hozzánk, a korábban szokásos „mit hoztál" kérdést felváltotta a „tudsz gombfocizni? ... Mert akkor játszunk!” Számos vendég, barát csak úgy tudott gyermekem szeme előtt megállni, ha megmérkőzött vele. Krisztián pedig éjjel-nappal gyakorolt, hol egyedül, máskor alkalmi partnerrel. Én sem kerülhettem ki a végzetemet. Poros, régi játékosaimat ismét tréning alá vettem, de bizony az elején a rutin döntött és mi tagadás, alulmaradtam a fiammal szemben. Aztán fordult a kocka és győztem. Krisztián gratulált és hozzátette: — Apu, jó hogy győztél. Hunalmas volt nekem mindig nyerni, s tőled megtanultam, hogyan kell a vereséget sportszerűen elviselni. Dániel Tamás Tollba mondom... Közös érdekünk Meg nem erősített hírek szerint, a magyar Labdarúgó-válogatott valamikor a tavasz folyamán rövid kis műsorra hívja meg a sportújságírókat, melyben parodizálják a tollforgatókat, valamint a rádió- és tévériportereket (Nagyon várom és előrebocsátom, eszem ágában sem lesz megsértődni.) Két okból írom le mindezt: egyrészt, mert jelzi, hogy a sportolók és az újságírók között nincs ellenségeskedés, másrészt pedig, mert elég sokan kérdezik tőlem, milyen a szakma és a sporttársadalom kapcsolata. Kevéske iróniával és jókora egyszerűsítéssel azt mondhatom, a sportolóik várják, sőt elvárják, hogy a sajtó foglalkozzon velük, de túlzás lenne állítani, hogy örülnének a bírálatnak.. Sőt ez utóbbi esetben tüstént a szakértelmet firtatják. Felvetődik a kérdés, vajon igazuk van-e? Engedtessék meg, a kérdésre kérdéssel felelni: vajon a színházi kritikus képes lenne-e akár csak egy epizódszerepet is eljátszani? Kötve hiszem. De attól még minősítheti az előadást. Ugyanakkor a sportújságírók közül nagyon sokan belekóstoltak a versenyzésbe. Borbély Pál, a Népsport munkatársa válogatott kosárlabdázó volt, Knézy Jenő ugyanebben a sportágban az ifjúsági válogatottságig vitte. Gyulai István az atlétaválogatott tagja volt, Radnóti László első osztályú, vívósként szerzett tapasztalatokat. Mások a Testnevelési Főiskola padjait koptatták: Gulyás László, Vibrai Tamás és jómagam is. Végül: versenyeken, edzéseken nagyon sok felhasználható tapasztalatot szereztünk, az edzőktől és versenyzőktől pedig megannyi érdekes véleményt hallottunk. Mindez nem múlt el nyomtalanul. S ennek ellenére úgy vélem, csak póruljárhat az újságíró, a riporter, ha nagyon okos, vagy túl szakszerű akar lenni. Érdekes módon a bírálatért a legkevésbé azok a versenyzők orrolnak meg, akik általában klasszisok, s akik teljesítménye nem a társakétól függ, vagy csak részben múlik azokon. (Jónyer, Taróczy, Wichmann még soha nem tett szemrehányást, amikor vereségéről szólva megpróbáltuk az okokat is elemezni.) Igaz, feltétlenül tudnia kell a sportolónak, hogy a sportújságíró nem rosszindulatú vele szemben és a bíráló szavak mellett a korábbi eredményekről sem feledkezik meg. Úgy vélem, csak magának árthat az a kolléga, aki rosszhiszemű, vagy esetleg elfogult valakivel szemben, hiszen a mi munkánk szinte teljességgel a sport mindenkori eredményességétől függ, a versenyző sikere kicsit a mienk is. A diadalok idején többen kapcsolják be a tévét, a rádiót a sportműsorok kedvéért, többet forgatják az újságokat. Ugyanakkor személyes tapasztalataim alapján a sportolók egy része gyerekes örömöt talál abban, hogy alkalmasint gúnyos megjegyzéseket tegyen riporterekre, tollforgatókra. De ugyan ők szemtől szemben már roppant szerények, előzékenyek tudnak lenni. Feltevésem szerint ez valamilyen gátlást takar, talán úgy vélik, akkor nagy fiúk, ha gunyorosak az újságírókkal szemben. Azt viszont megint csak személyes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy akárhonnan is jöttem vissza sportolókkal külföldről, a repülőgépen első kérdésük az volt, van-e kéznél napilap, különös tekintettel a Népsportra. Nálunk szokatlan a vehemens támadás, ami a nyugati bulvársajtót jellemzi. Képesek egyetlen vereség alapján a legszélsőségesebb kirohanásokat megengedni maguknak. A tegnap még istenített játékost vagy edzőt ma már gúnyosan fricskázzák vagy egyenesen a fejét követelik. Magyarországon jóval mértéktartóbb, következetesebb és megkockáztatom: tisztességesebb az újságírás. A dolog másik oldala, hogy míg a külföldi újságírók korántsem riadnak vissza a sztárok magánéletének pletykaízű taglalásától, addig nálunk valami ösztönös riadalmat érezni minden személyes természetű kérdés után. Pedig nem hiszem, hogy a közönség csak valami agyonretusált, kozmetikázott képet lenne hajlandó elfogadni a sportolóról. A versenyző is ember, akinek magánéleti konfliktusai nyomot hagyhatnak a sportpályán is. Nem tudom, miért kellene szégyellni, ha valaki éppen szerelmes, ha öszszeveszett az edzőjével, vagy ha esetleg a válópere zajlik. Azt viszont nagyon erkölcstelennek tartom, amikor a sportújságíró a sportoló megkérdezése nélkül nyilvánosságra hoz olyasmit, aminek igazáról nem győződött meg. Tass István Zoltán TotóHppek *0. HÉT, MÁRCIUS 9—10.) 1. Mannhelm—Eremen 1, x L1 FC Köln—Bayern M. 1, x L Ulm—Wattenscheld 1 4. Hertha ESC— Offenbach 1 K. Hannover— Saarbrücken L x i. Solingen—Aachen & 7. Bologna—Empoli 1 *. Cagliari— Sambenedettese S, X •. Campobasso—Pisa 1 10. Genoa—Perugia 1* x 11. Monza—Bari x 12. Parma—Triestlna x, 2 13. Pescara— Cesena 1, x POXMÉRKÖ ZÉSEK l 14. Arezzo—Varese 1 15. Catania—P ad óva 1 IC. Léccé—Taranto & SZABAD FÖLD 21 Pocikfónfiia Befejeződött a labdarúgók téli szünete: a 16. fordulóval folytatódott a játék a labdarúgó Nemzeti Bajnokság első osztályában. Néhány meglepő eredmény is született a tavaszi nyitányon — ezek közül feltétlenül az élre kívánkozik, hogy győzni tudott a Vasas, méghozzá idegenben, az őszi csodacsapat, a Debrecen ellen. A jó iramú mérkőzésen Illovszky Rudolf csapata — az idős mester Mészöly Kálmánt a télen váltotta fel az edzői poszton — magabiztosan játszott, 0-0-ás félidő után 2-1-re verte a hajdúságiakat. Meglepetésre kikapott az ősz egy másik sikercsapata, az MTK-VM is. A kék-fehérek Szombathelyen vendégszerepeltek , nem mutattak valami jó játékot, inkább a sok szabálytalanság jellemezte őket, s éppen egy ilyen fordulat következtében alakult ki a végeredmény . Nagy buktatásáért a játékvezető büntetőt ígért, s ezzel 1-0 arányban győzött a hazai csapat. A papírformának megfelelően kikapott a Ferencváros, szintén idegenben. A békéscsabai társulat az első félidőben megszerezte a vezetést, a zöldeknek a második játékrész elején még sikerült az egyenlítés, de ,a hazaiak feljavultak, s végül 3-1-es győzelemmel hagyhatták el a pályát. A zöldek szerencséjére kikapott az Eger is (a Videotonnal játszott a hevesi csapat , a találkozó 3-1-re végződött), így a Fradi megőrizhette a biztonságosnak azért semmi esetre sem nevezhető pozícióját, a 14. helyet. Ugyancsak 3-1-re végződött az Újpesti Dózsa és a SZEOL AK összecsapása a Megyeri úton. A találkozón három gól esett tizenegyesből. A jó ideig legalább egy pontra esélyes vendégcsapat inkább a rutintalansága miatt veszítette el a mérkőzést — mindez azonban nem vigasz a szegediek számára: reménytelen helyzetben, nyolc ponttal leszakadva, az utolsó helyen állnak. A tavalyi bajnok Bp. Honvéd imponáló játékkal győzött 3-0 arányban Tatabányán a hazai csapat ellen. A tartalékosan felálló Tatabánya meglehetősen jól állta a Honvéd támadásait, de azért a fővárosiak győzelme feltétlenül megérdemeltnek nevezhető. Döntetlenül végződött Pécsen a Csepel vendégjátéka, s bár a hazai gárda jobban játszott a rendkívül rossz talajú pályán, a vendégek kapusa, Gelei, kiegyenlítette a színvonalkülönbséget: valójában csakis neki köszönheti a fővárosi társaság, hogy a találkozó gól nélkül ért véget. A Rába ETO otthon játszott a Zalaegerszeg ellen, s 2-1-es győzelmével alighanem megkezdte azt a folyamatot, amelynek végén az első három hely valamelyikének megszerzése lesz az eredmény: ma a Debrecen és a Rába egyaránt húszpontos, a Videotonnak 24, a Honvédnak 22 pontja van. BT—b—gae— b—aa——a—aw—mmmu