Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-31 / 35. szám

13 SZABAD FÖLD Beszéljünk a beszédhibákról... A beszédhibák közül, mint a leggyakoribb, talán a dadogás áll az első helyen. Sok szülő kérdezi aggódva, vajon vele­született hibák ezek, vagy be­tegségek? Mit tegyen, hogyan viselkedjék a család, amikor azt látja, hogy az apró ember kínlódva, küszködve keresi a szót, ha gondolatát közölni akarja. Ilyenkor a családdal együtt aggódó orvos elsősorban azt mondja, hogy mit ne tegyenek, mert ezen sok múlik. Olyat tenni, ami a gyermek haszná­ra van, az már a második lé­pés. Az első tanács tehát az, hogy soha ne beszéljenek a kisgyermekhez, de még a cse­csemőhöz sem gügyögve, sely­pítve, babusgató gyermeknyel­ven, még kedveskedésből, még szeretetből sem. Mindig ért­hetően, világosan, szépen kiej­tett szavakkal szóljanak, mert így tanulja meg legkönnyebben a helyes kiejtést. Egyetlen szóval sem mond­juk, hogy ne kedveskedjenek a kisbabának, ne tréfálkozzanak, ne játszadozzanak vele, de a beszédtanulás, a nyelvhaszná­lat nem tréfa dolog. A gondo­latközlés elsajátítása óriási feladat fejlődő kis agyának, és ha megszokta a gügyögő gyer­meknyelvet — ami sajnos, fa­lun még mindig divat —, ké­sőbb olyan terhessé válik szá­mára a társalgási, vagy iro­dalmi nyelv elsajátítása, mint­ha legalábbis új nyelvet, vagy netán nyelvjárást kellene meg­tanulnia. Tehát minden szót értelmesen, világosan, szép tisztán ejtsünk ki előtte! A második tanács azoknak szól, akik a beszédtanítás so­rán azt veszik észre, hogy a kisgyermek egy-egy szó kimon­dásakor akadozik. Ilyenkor nem szabad a gyermekre rá­kiáltani, korholni, megijeszteni, sürgetni, hanem türelemmel kell várni, amíg kimondja a szót, vagy segíteni kell, hogy könnyebben, simábban kimond­hassa. Ha ez sikerült neki, meg kell dicsérni, biztatni kell, hogy „lám, milyen szépen si­került”. S ha így teszünk, si­kerül ez máskor is, mert csak így öntünk önbizalmat a gyer­mekbe. És ez a helyes. A beszéd az ember maga­­sabbrendű idegtevékenysége alapján kifejlődő készség, amelynek segítségével gondola­tainkat közölni tudjuk. Köz­pontja az agyban van, de vég­hezviteléhez ép halló- és hang­képző szervek szükségesek. El­­­­sőnek fontos a hallószerv, mert hiába tökéletesek valakinek a hangképző és beszélőszervei, a garatja, a hangszalagjai, a nyelve, az ajka, ha nem hall jól. Gondoljunk csak a szüle­tett süketekre, akiket komoly munkával olyan érthető és szép beszédre lehet megtanítani, hogy a hozzá nem értő észre sem veszi:­­olyannal beszél, aki csak a szájmozgásról olvassa le azt, amit a másik ember mond. Mégsem állítható, hogy tökéletesen beszél. A beszédhibák között a leg­egyszerűbb a dadogás vagy he­begés:­a szó kezdő tagjainak, esetleg az egész szónak a be­széd folytonosságát megszakító ismétlése vagy ismételgetése. Oka rendszerint az, hogy a gyermek a beszédtanuláskor nem találja meg a szükséges szót, gondolata kifejezéséhez. Ha a környezete ilyenkor tü­relmetlen, ha sürgetik, ha ijesztgetik vagy kinevetik, még jobban belekeveredik a szavak hínárjába, elszégyelli magát és zárkózott, magának élő egyén­né válik. A kívülállók pedig — igen helytelenül — csökkent értékűnek, fogyatékosnak tart­ják. Ez az állapot jogosan tartható betegségnek, mert mint a beszédkészség egyensú­lyának felbillenése, feltétlenül gyógyításra szorul. Az egyéb beszédhibák — a­­ selypítés, a sziszegés, az orron át beszéd — a fog, az ajak, a nyelv és az orr rendellenessé-­ geinek­­következménye lehet." Buga doktor Ki a kacatokkal! ! Talán nincs is olyan háztart'­­ tás, ahol az évek során ne gyűlt volna össze egy csomó kacat (majd jó lesz még vala­mire!). Aztán egy szép napon azt vesszük észre, hogy a lim­lomok, páratlan zoknik, moly­rágta pulóver, törött fogó, nye­­letlen kés, régi rádiólámpák stb. kiszorítanak bennünket. Az őszi nagytakarítás idején kerítsünk sort a lakás egy-egy helyiségének teljes felforgatá­sára, és akkor valóban minden felesleges holmitól szabadul­junk meg. Régi szabály, ha va­lamit nem használtunk és ke­restünk két évig, bajosan lesz rá elengedhetetlen szükségünk az életben. A rámolást kö­nyörtelenül végezzük, és ne es­sünk abba a hibába, hogy a la­kás egy másik helyiségében tá­roljuk tovább, mert akkor se vége, se hossza fáradozásunk­nak. Szokjon hozzá az egész csa­lád, hogy minden olyan dol­got, amire nincs szükségünk, azonnal dobjunk a szemétbe. Például az elolvasott és meg­válaszolt levelet, újságokat, üres dobozokat, felesleges üve­geket azonnal távolítsuk el, így eleve nem gyűlhet nyakunkra. Az agyonhordott, lyukas kö­nyökű gyapjúpulóver csak a molyoknak jelent luculluszi la­komát, portörlőnek úgyse hasz­náljuk soha, bár azzal a szán­dékkal tettük félre. A rossz cipő csak tönkreteszi a lábat, és nem kerül el soha a hétvé­gi házba, mondván majd ka­páláshoz, fűnyíráshoz jó lesz. Ne féljünk selejtezni, ne ra­gaszkodjunk valamiféle érzel­gősség miatt kacatokhoz, hi­szen a szekrény sarkába du­gott holmi jó esetben csak nagytakarítás alkalmával ke­rül piszkosan, porosan, fényét vesztve kezünkbe. Csak a kezdet nehéz, a foly­tatás már sokkal egyszerűbb, és ezután már hasznos holmi­jainkat is sokkal könnyebben tarthatjuk rendben és tisztán. Manapság nem áll úgy mindenki anyagilag, hogy a régi, megunt, de jó minőségű holmiját csak egyszerűen kiselejtezze, eldobja. Talán ez­ért is kérnek sokan alakítási ötleteket, amit a szabni-vajrni tudók jól felhasználhatnak. 1. Férjáram megunt, de most éppen divatos, finom csíkos ingéből egyszerű módon varázsol­ható modern, női blúz. Az inget és ujját a kí­vánt hosszúságban levágjuk, majd az alját visz­­szahajtva, mintegy 2 cm széles gumiházat készí­tünk, amibe 1,5 cm széles gumit fűzünk. A zse­beket a levágott maradékból szabjuk ki és gé­peljük rá a blúzra. 2. öreg ingből, blúzból romantikus fodros blúzt variálhatunk. A kívánt hosszúság másfélszere­sét véve alapul, a pamutcsipkét beráncoljuk és a blúz elejére varrjuk hosszában. Az ujját a kí­vánt hosszúságra vágjuk és a behúzott csipkét ide is rágépeljük. T VEVŐSZOLGÁLATUNK] JELENTI C­okát bosszankodtunk már­­ amiatt, hogy a kiállításo­kon egész sor új termékkel is­merkedhet meg a lakosság, ám a boltokban csak ritkán, vagy egyáltalán nem találkozhat ve­lük a vásárló. Ez jutott eszünk­be a 70. OMÉK Konzervipari Közös Vállalat színpompás kiál­lításán is. Érdeklődésünket csak fokozta, hogy a szokásosnál is több a díjazott konzerv. Vajon eljutnak-e az élelmiszerboltok­ba ezek az újdonságok és mi­kor? Erre kértünk választ Trank Sándornétól, a vállalat főelőadójától. — Ma már csak olyan cik­kekkel lehet megjelenni a ki­állításokon, amelyek sorozat­­gyártása is biztosított. A díjak odaítélésének is ez egyik alap­­feltétele — kaptuk a gyors vá­laszt. — Ezek után számíthat a la­kosság arra, hogy a kiállításon látott konzervek kivétel nélkül megjelennek a boltokban? — Természetesen, legfeljebb arról lehet szó, hogy egyik-má­sik már a kiállítás utáni he­tekben, a másik­­ részük pedig ez év negyedik negyedében. Sorra jártuk a standokat. A kalocsaiak kiállítási területe előtt annyian álltak, hogy csak külön kérésre engedtek bennün­ket közelebb. — Ez a díszdobozos csoma­golású fűszerpaprika-őrlemény ízével és színével nyerte el a zsűri díját Többfajta paprika összetétele nyújtja az ízgazdag­ságot A másik kalocsai újdon­ság a paprikaolaj. Ez annyira új és népszerű, hogy október­nél előbb nem tud nagyobb mennyiséget küldeni a gyár. Ám féléven belül már vala­mennyi élelmiszerboltban ta­lálkozhatnak vele a háziasszo­nyok. A paprikaolaj kettős rendeltetésű: színezi és ízesíti is az ételt. Üvegfiolában, cse­­pegtetőkkel együtt árusítjuk. Ugyanis csak cseppekre lesz szükség ahhoz, hogy szép és jó­ízű legyen tőle az étel. Ugyancsak nagy az érdeklő­dés a Budapesti Konzervgyár termékei iránt. Itt a meleg­szendvics-krém iránt kíváncsis­kodnak legtöbben. Kísérőnk­­türelmesen magyarázta el, ho­gyan lehet a grillsütőben gyor­san elkészíteni a meleg szend­vicset, a francia salátát, majd azokat a kis csomagolású mus­tárokat mutatta be, amelyeket öt ízben bocsátanak a vásárlók rendelkezésére.­­ Teljesen új, és minden bi­zonnyal keresett ételnek bizo­nyul a Szegedi Konzervgyár birkapörköltje, ami szegedi módra készült. A szakértők egyetértően ítélték neki az OMÉK-díjat, akárcsak a szi­getváriaknak az új salátacsalá­dért, a nagyatádiaknak pedig az aranyérmet az ízletes gyü­mölcslevesekért. Ezek az új­donságok néhány héten belül kaphatók lesznek a boltokban — mondta a vállalat képviselő­je. Nagydíjat kapott a Békés­csabai Konzervgyár is, mert olyan rostos ivólevekkel mutat­kozott be, amelyek régóta kere­settek a boltokban. A többi kö­zött almából, paradicsomból, barackból, szilvából, sárgaré­pából, körtéből, sőt sütőtökből is készít ivólevet. Kísérőnk még bemutatta a nyíregyháziak új termékét, a Zsűr-pudirigot, amit hideg tej­jel, rendkívül gyorsan lehet tálalni. Aztán nagydíjas a Nagymama-lekvár, ami a cu­korbetegek táplálkozását teszi változatosabbá és a Dunakeszi­ről érkezett köcsögös szilvalek­várt, amely a diétás étkezést gazdagítja. Reméljük tehát, hogy nem­csak a kiállításon, hanem a boltokban is találkozunk velük. S. P. 1985. AUGUSZTUS 31. Hely a növényeknek Akinek van kertje, erkélye, verandája, az tavasszal sietett kivinni növényeit oda a lakás­ból, hogy megerősödjenek, meg­fiatalodjanak. Ilyenkor, augusz­tus végén lassan a „visszaköl­­töztetésen” gondolkodunk, mert a hely esetleg kevésnek bizo­nyul. Ügyesebbek egy-két dél­után alatt összebarkácsolhat­nak olyan virágállványt, amely világos hallban, lépcsőfordulók­ban is jól elhelyezhető. A lépcsőzetes emelvény 13 mm-es, rétegelt lemezből ké­szül. Enyvezéssel és csavaro­zással kell összeállítani, végül pácolni, festeni vagy lakkozni, de bevonható öntapadó, víz­hatlan tapétával is. A nagysá­got és magasságot úgy válasz­­szák meg, hogy se túl széles, se túl mag­as ne legyen, mert nehéz a mozgatása. Az emelvényt úgy is készít­hetjük, hogy a lépcsőzet ma­gassága a csempe méretéhez igazodjék, így a kész virágáll­ványt a környezethez illő csem­pével boríthatjuk be. Amellett, hogy mutatós, igen könnyű tisztán tartani is.

Next