Szabad Föld, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
2 SZABAD FÖLD Válasz egy jásziványi olvasónak Kedves Tajti István! A Szabad Föld november 28-i számában írt „Jász falu — idill nélkül” című riportomra küldött levelét elolvastam. A riporttal kapcsolatban igen sok hozzászólás érkezett hozzám, Jásziványról és máshonnan egyaránt. A legtöbben teljes egészében aláírták riportom mondanivalóját, néhányan vitatták egyes észrevételeimet. Olyan kifogást azonban, mintha írásommal vétettem volna a falu ellen. Önön kívül eddig még senkitől sem hallottam. Ha így volna, mélységesen el lennék keseredve, hiszen mint ember és újságíró, eszmélkedésem óta a magyar falvak pulzusán tartom a kezem, nemcsak figyelem, hanem szerény képességemmel szolgálom is a falusi élet szép-csúnya átalakulását. Ezt egyébként teljes és tiszta szívvel teszem, lévén magam is falusi, sőt tanyasi származék, megye szerint a jásziványiak földije. Az Ön indulatos és fenyegető hangú levele azonban azt a vádat szögezi velem szemben, hogy a közölt cikk rágalom; hiányolja, hogy nem derül ki belőle, kik adták az információt; követeli azok megnevezését, mondván: informátoraim a község ellenségei, haragosai. Ugyanakkor a riportban szóvá tett kedvezőtlen jelenségek ellensúlyozására felsorolja az eredményeket: a járdák, a gépkocsik, a televíziók számát, noha azok létezését senki sem tagadta, senki sem vonta kétségbe, mivelhogy informátoraim, vagyis az utca emberei ezúttal a falunak nem a színét, hanem a visszáját kívánták bemutatni, s magam sem törekedtem valamiféle egyenleg felvázolására. Ön viszont kemény hangon megkérdőjelezi azt a jogomat is, hogy azt írtam le, amit láttam, hallottam. Például, hogy a falu a bekötőút végén van; hogy a táj a nagy nyári aszály következményeit nyögi; hogy a fák lombtalanok és a kórókúpok soványak és feketék. De hát kérdem én: vajon milyennek kellett volna látnom egy alföldi vidéket ősszel, szárazság idején? Méltatlankodik továbbá amiatt, hogy a faluban némi mozgást csak a kocsma tájékán észleltem. Ez bizony így volt, mint ahogyan a kocsma tájéka — sajnos — a legtöbb faluban mozgalmas szokott lenni. Ám az Ön által sérelmesnek tartott riportomnak nem is ez volt a legfőbb mondanivalója. Hanem: a hátrányos helyzetből és a korábbi vezetés hibás szemléletéből és intézkedéséből bekövetkező elöregedési folyamat megindulása, ami természetesen nemcsak Jásziványon, hanem — mint egyik hozzászólóm is írta — országszerte, sok más kis faluban is tapasztalható. Ez a folyamat azonban bölcs, felelősségteljes intézkedéssel megállítható, vagy legalábbis lassítható. De a minden áron való centralizálással, összevonással gyorsítható is! Szerencsére ma már — ha késve is — a kormányzat is belátja, milyen károkat okoz a kis falvaknak az egyesítési törekvések erőltetése, hiszen az önálló tanácsok, iskolák, téeszek megszüntetése a legfontosabb életfunkcióitól fosztja meg az egyébként életképes településeket, nem beszélve az így okozott lélektani kárról, amely a lakosság biztonságérzésének megingásában, az egészséges lokálpatriótas érzés elsorvadásában nyilvánul meg. Nos, én ilyen jól működő és jobb sorsra érdemes fiatal településnek véltem Jásziványt is. Ám ottjártamkor szomorú szívvel tapasztaltam, hogy korunk szülötte, a szétszórt tanyaviágból takaros faluvá cseperedett kis község máris a hanyatlás útjára kényszerült. Tudom, fájdalmas érzés ezt elfogadni és tudomásul venni a szülőföldjükhöz ragaszkodó lokálpatriótáknak, s e sorok írója reméli, hogy még feltartóztatható ez a folyamat. Amennyiben mégis tévedne, hiszi, hogy az ok nem Jászivány lakóiban keresendő. Szívélyes üdvözlettel: Ari Kálmán A szolgáltatók érdekeltsége Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése — Magyar Közlöny 46. száma — az anyagi érdekeltség révén igyekszik befolyásolni a kisvállalatok és kisszövetkezetek tevékenységét. A rendelkezés egyik tétele szerint minél nagyobb százalékban végeznek lakossági szolgáltatást, annál nagyobb százalékban fizethető ki prémium. T. S. * V 4 — Foga lehet az időnek, hogy a gyerekeket szalajtják át utánpótlásért. Lehoczki István rajza TÖRVÉNYTÁR Az alábbiakban ismertetjük a családjogi törvénymódosítás — Magyar Közlöny 48. száma — azon részeit, amely a gyermek- és rokontartásról szól. A szülő a saját tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. A tartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15—25 százalékában kell megállapítani. A megállapításnál figyelemmel kell lenni: a gyermek tényleges szükségleteire; mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira; a szülők háztartásában eltartott más — saját vagy mostoha — gyermekekre; a gyermek saját jövedelmére. A rokontartásról a törvénymódosítás egyebek között a következőket tartalmazza: Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a gyermek és a szülő a többi rokont megelőzi; nem köteles mást eltartani, aki ezzel a saját tartását veszélyeztetné, de e szabály alól a törvény kivételt tehet. Ha a rokontartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni. A szülői felügyeletről és a kiskorúak állami gondozásáról szóló részekből az alábbiakat emeljük ki: Ha a gyermek szülei nem élnek együtt, és a gyermek a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyiküknél van elhelyezve, a felügyeletet az a szülő gyakorolja, akinél a gyermek el van helyezve; a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben együttesen döntenek. Megegyezés hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti. Álmában is hajózik. A dunai hajóskapitány — Turay László, 64 éves — immár nyugdíjasként, egy pesti betonbérház hatodik emeleti lakásában „hajózik”. Amióta leszállt a Dévény vontatóhajóról, folyamhajózási történetet ír, hajóképeket gyűjt albumba. S hallgatja a Petőfi rádió kétórai vízállásjelentését: „hajóvonták találkozása tilos” ... Parttalan beszédű ember. Folyamszerűen hömpölyögnek témái: — Amikor az első jóvátételi portáldarut, ami olyan 110 vagon súlyú volt, át kellett vinni egy gőzössel negyvenötben az Erzsébet híd roncsai felett. . . Fél órás történet, a roppant súlyról. A kis hajóról. A gyenge hajómotorról, a dunai hajótörés veszedelmeiről — midőn közbevágok: — Laci bácsi, a mostani Dunáról beszélj! — Ilyen alacsony vízállás még nem volt. A Dunán 1833-ban állították fel a vízmérce nullpontját. Nálunk az Adria szintjéhez mérték a nulla pontot. Ma is ez a mérce. Holott a Duna medre mennyit töltődött azóta?! Aztán eszébe jut: volt ilyen alacsony vízállás 1950-ben is. A Dévény kétszer szenelt. Vagyis egy műszakban fél-fél szénrakománynyal vontatott, s nem feneklett meg sehol. Na de a mostani vízállásjelentés kész rémregény, a kapitánynak ebéd utáni krimi. Szaporodnak a gázlók, felbukkannak a sose látott sziklapadok, a sovány Dunát hajózni művészet. Na és, ha sok a víz? — Te a Szigetközről írtál nemrég riportot, a vízlépcső és a mezőgazdaság összefüggéseiről. Jó volt. De azt írtad, hogy az 1954-es méretű árvízi katasztrófával nem kell többé farkasszemet nézni. Élt Győrben egy vízmérnök, Károlyi Zoltán. Nekem egyszer azt mondta, hogy a passaui 1156 centiméteres vízállást nem lehet technikailag kivédeni. — Ilyen vízállás százévenként fordul elő. — Nem vitatom a ritkaságát. A kapitány azért aggódik, nehogy a sok vízügyi tanulmányszerző között eltűnjön, a „gyerek”, vagyis a Duna veszélye, a szelek hajódöntő ereje a Dunakanyarban, ahol a mi vízlépcsőnk készül, határon innen. Egyre terjed a Dunán a „tolóhajózás” — amikor a vontatóhajó hátulról tolja a vontákat. — Tolóhajózni tavaszi, viharos, hegyről lerohanó szélben ...? Megkérdem: képezzük a hajósainkat ilyen manőverekre is? Nem a technika fejlődése ellen vagyok. Csak amiatt aggódom, felkészültünk-e szakemberekkel? Tolatva behajózni egy átemelő zsilipre ... Turay kapitány úr álmában is a folyót látja. A hatodik emelet persze csak a ködben úszik, s itt nincs hajókürt, zátony, bolya, folyamkilométerkő. Mégis mindegyik felbukkan olykor képzeletében. S a folyó régi hajót ringat a hátán, amelyről már csak Turay kapitány úr őrizget egy elmosódott, életlen, régi fényképet. — Valamikor Regensburgtól Izmailig hajóztam — mutatja az asztalra kiterített Duna-térképen folyamhajózásunk kezdő és befejező pontját. — Erről a térképről még hiányoznak a vízlépcsők. Nézzük csak a Rajka—Gönyű szakaszt ... Tekintélyes körszakálla van, mint az kapitányhoz, hajóshoz illik. Szakállát simogatva álmodozik arról, hogy egyszer létrejön a hazai hajózás tudományával foglalkozó tudós társulás — levélben kéri az illetékesek támogatását ehhez. S álmodozik arról, hogy felhozzák a Szabadság nevű hajót a tiszai száműzetéséből a Dunára. Kirándulóhajónak. — Öreg hajó az már — vágom rá. — Öreg?! — előkap egy osztrák újságot. — Látod ezt a cikket?! Bécsben százéves hajót építettek újjá . . . S mesél a százéves hajóról. G. S. A SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 138-821, 343-100 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Till Imre vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 16 Ft, egy évre 192 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 86—4796. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 2 8 * * * 1987. JANUÁR 2.