Szabad Föld, 1989. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-04 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Július: nyáridő a legjavából Hév hó, vagy arató hó. A tudós Sylvester János nevezte így a kerek négyszázötven esztendeje írt magyar nyelvtanában, Julius Caesar hónapját, amelyet akkor már az egyházi naptár — a későbbi századokon át is meghonosodott — Szent Jakab havaként emlegetett. „Midőn a Nap az Oroszlánban jár — bővíthetjük július jellemzését az ugyancsak korabeli Csízió című könyvecske csillagászati leírásával — rekkenő hévség és meleg idő áll elő. Éjjel és nappal minden fűnek és gyökérnek, akár zöld, akár aszú, elég melegsége van, s nem kell félni, hogy megvegye a hideg.”. Vajha csak így történne az idén is! — osztozhatunk a gabonabetakarítók vágyakozó reménységében éppen úgy, mint a vizek partjára készülődő nyaralók óhajában, mert a hűvösebb, medárdos június után még inkább ránk férne a kiegyensúlyozottabb nyáridő. Kinek-kinek a maga posztján: erőpróbához a búzatáblákon, vagy a távollévőket is helyettesítő munkahelyeken, de az erőt gyűjtő kellemesebb kikapcsolódáshoz is. Mindenesetre a 31 napos, második fél évet nyitó július az igazi nyáridő legjava. A közel 22 C-fokos havi középhőmérsékletével, meg a 290 órás napsütésével a legmelegebb hónapunk. Az erős napsütés és a dél felől jövő melegbeáramlások hatására néha olyan forróság is keletkezhet, mint például Olaszország középső vidékein. A hőmérséklet ilyenkor megközelítheti, sőt az Alföldön meg is haladhatja a 40 fokot. Ilyen rendkívüli, tartós hőséget jegyeztek föl 1928-ban és 1952 júliusában. Az eddigi legerősebb fölmelegedést 1950. július 5-én észlelték Pécsett, mikor is az árnyékban elhelyezett hőmérő 41,3 fokot mutatott. Ami talán az elmúlt hetek „monszunos” nyugtalansága ellenére is biztató lehet: ilyenkor már ritkulnak az óceáni páradús légtömegeket szállító, nyugati beáramlások, s emiatt a kombájnosok munkáját is nehezítő és hátráltató csapadékvalószínűség is kisebb, mint júniusban. Persze a júliusra vonatkozó népi megfigyelések sem alaptalanok, hiszen a hajdan oly verejtékes munkát végző, sarlós-kaszás aratók évszázados tapasztalatait ötvözik egybe. Ilyen megfigyelés fűződött valamikor július másodikéhoz, Sarlós Boldogasszony napjához. Ha ugyanis ekkor beborult és megeredtek az ég csatornái, az időjóslók a medárdi negyvennapos esőzés további folytatását vélték benne. Szeged környékén azt tartották, hogy ezen a napon az asszony is arasson sarlóval egy keveset, hogy a jószág egészséges maradjon, el ne pusztuljon. Egy múlt századi szokásgyűjtemény írja: „Mikor az Alföldön aratnak, nem elég hozzá a környék népe, meghívatnak a felföldi tót atyafiak is, kik ilyenkor az Alföldet egy kasza nyele kíséretében beutazzák. Ezek pénz helyett bizonyos gabonarészt kapnak és elláttatnak az aratás ideje alatt.” Ez a hagyomány bizonyos értelemben, s a mai modernebb korunkhoz igazodva, napjainkban is föllelhető. Túrkevén, Mezőtúron, a dél-alföldi búzaföldeken a Borsodból, Nógrádból és itt-ott még a Szlovákiából érkező vendég kombájnok is részt vesznek a most kezdődött aratásban, hogy azután, ha a szem odafönn is „motolla alá” érik a kisegített termelőszövetkezetek a kölcsönmunkát kombájnjaikkal visszatörlesszék. De nézzük csak a naptárt, mire figyelmeztetheti az aratókat is, a haragvástól sem mentes július? A Sarolták névünnepét ötödikén, legalábbis a régi öregek, afféle termésjósló napként emlegették. Azt tartották, ha eső támad, megsínyli a dió- és a mogyorótermés. Július tizenharmadika, Margit napja, sokfelé még manapság is heves zivatarok kitörésének legvalószínűbb időpontját jelzi. Amikor még a környezetszennyezés szavunk hiányzott az általános szóhasználatból, ezen a napon kezdték meg a felüdülésre vágyók a szabadban, a folyókban, patakokban és a tavakban való fürdést. Huszadikán Illés napja, hírhedt zivatart hozó nap volt országszerte, s bizony a legtöbb faluban megkönnyebbültek, ha csak nagyobb eső vonult át a környéken, és nem verte földbe a termést, nem kuszálta össze a gabonakereszteket. Ahol Illés „kegyes” maradt, ott Dánielre gyanakodtak huszonegyedikén, bár leginkább Jakabot tartották — huszonötödikén — Illés legveszedelmesebb testvérének. „Ha Jakab marokban találja a gabonát — mondották —, akkor szét is szórja.” Anna neve napja ma már csak a híres füredi bált juttatja eszünkbe. Gyorsan hozzátesszük, hogy az idén Magdolna napján szombaton tartják, s a tavalyi 2900 forint helyett most csak 1500 forintba kerül a belépő. Sulyán Pál 11 TÖRVÉNYTÁR Az illetékes miniszterek együttes rendeletet adtak ki a Területfejlesztési és Szervezési Alapról. Megjelent a Magyar Közlöny 35. számában. A rendelet néhány részletét ismertetjük. Az Alap célja: elősegítse a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének gyorsítását, gazdasági alapjainak erősítését, a termelés feltételeinek javítását, ösztönözze a gazdálkodó szervezetek, a tanácsok és a lakosság hatékony vállalkozásainak, beruházásainak megvalósítását, elősegítse a meghatározott területeken a gazdasági szerkezet korszerűsítését, új munkahelyek létesítését, a szerkezetváltással összefüggő társadalmi feszültségek mérséklését. Az Alap pénzét két részre osztják. Egyik részével a belügyminiszter, másik részével az érintett megyei tanács rendelkezik. A kijelölt megyei tanácsok pályázati felhívást tesznek közzé. A pályázatokat a megyei tanács végrehajtó bizottságához kell benyújtani. A pályázati döntések előkészítését, valamint a beruházások megvalósulásának és a támogatási szerződésben meghatározott feltételek teljesítésének ellenőrzését a megyei tanács által megbízott szakértői csoport végzi. A pályázat elbírálásához ki kell kérni a beruházáshoz hitelt nyújtó bank véleményét A megyei tanács a döntésről értesíti a pályázót és a pénzintézetet. A pénzintézet a támogatási döntésben meghatározott feltételeknek megfelelően szerződést köt a pályázóval a támogatásról. A támogatási szerződésnek tartalmaznia kell a beruházás legfontosabb adatait, így annak megnevezését, telephelyét, teljes költségét, a megvalósítási források megnevezését és ütemezését, az üzembehelyezés időpontját, munkahelyteremtő fejlesztés esetén az elérhető foglalkoztatás mértékét, a pályázó által vállalt egyéb kötelezettségeket, továbbá a beruházás ellenőrzésére vonatkozó jogosultságot és a szerződés megszegése esetén alkalmazható szankciókat. A rendelet melléklete tartalmazza a kötelezően előírt feltételeket a termelő és a munkahelyteremtő fejlesztések esetére. További kötelező előírások: az Alapból nyújtott támogatás a fejlesztési költség harminc százalékát nem haladhatja meg; az egy munkahely létrehozására fordítható állami támogatás felső határa félmillió forint stb. Két könyv a Tabu kiadásában Franciaországban 200 évvel az 1789-es nagy forradalom után még napjainkban is vitatkoznak e forradalom jelentőségéről, a vezéregyéniségek szerepéről, egy-egy eseményről. Valóságos „nemzeti sport" történelmük taglalása. Több tízezer helyi történelmi bizottság működik az országban és a lapokban, a tévé képernyőjén gyakoriak a viták arról, hogy a radikálisok vagy konzervatívok miben tévedtek, a forradalom hívei és ellenfelei hol vétettek lépést. A francia nemzettudat ápolásának módja ez, és nemcsak egy esemény körül zajlanak a viták, hanem történelmük más sorsfordulóiról is. Nálunk 1956 objektív megítéléséért sokáig folyt a politikai küzdelem. És ki tudja, meddig vitatkozunk még egy-egy részleten. Érvek és ellenérvek ütköznek, a tények mérlegelése, a szövetségi rendszerben elfoglalt helyünk és partnereink állásfoglalása, mind-mind befolyásolja, hogy nálunk közmegegyezés születhessen e kérdésben. De hogyan látták az eseményeket a túlsó oldalon? „Titkos jelentések 1956 okt. 23.—nov. 4." című, napokban megjelent kötet főként a brit és az USA követségeinek titkos és bizalmas jelentéseit tartalmazza, melyeket kormányaiknak küldtek. A diplomáciai iratok ugyanis náluk csak egy bizonyos ideig titkosak; 25-30-50 év után feloldják a titkosítást és a kutatók, történészek tanulmányozhatják ezeket és könyvekben közreadhatják. Az 1956-os októberi-novemberi forradalmi eseményeket Budapesten szinte óráról órára feljegyezték a diplomáciai testületek szakemberei és ezeket pontosan, gyorsan közvetítették kormányaiknak. A legfőbb politikai vezetők jelentős mértékben e jelentésekre alapozva hozták meg döntéseiket. Hogy mi minden szerepelt ezekben a jelentésekben? Mindaz, ami az utcán történt, továbbá a sajtó közleményei, a megkérdezett politikusok akkori állásfoglalásai stb. És mérlegelések: például már abból is következtetéseket vontak le, ha egy fogadáson Hruscsov vagy Zsukov ingerülten vagy mosolyogva válaszolt a diplomaták kérdéseire, vagy egyszerűen elengedték a fülük mellett a kérdést és nem voltak hajlandók „belemenni” a témába. Bonyolult mesterség a diplomáciai szolgálat. E kötetből némi ízelítőt kapunk az eddig titkosan kezelt feljegyzéseikből. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia budapesti, moszkvai, belgrádi és bécsi diplomatáinak jelentései különleges csemegét jelentenek az olvasónak, szakembernek egyaránt. Egykor talán megnyílnak a magyar kutatók előtt a szövetséges országok levéltárai is, mert nyilvánvaló, hogy az ő diplomatáik sem tétlenkedtek ebben az időben. Mr. Kádár, azaz Kádár úr a címe annak a dokumentumgyűjteménynek, amely az MSZMP volt főtitkárának több mint három évtizedes pályafutását korabeli, Nyugaton elhangzott rádióadások, lapokban megjelent cikkek alapján mutatja be. A nyugati hírközlő eszközök 1956 óta időről időre értelmezték, kommentálták mindazt, amiről Kádár szólt vagy döntött. 1956 nyarán ő volt a hazai megújulásért küzdő erők egyik reménysége, aki november elején még népünk dicsőséges felkelésének minősítette az október 23-án kezdődő eseményeket. 1956 novemberétől, a szovjet csapatok beavatkozásától kezdve a nyugati rádiók és lapok keményen bírálták Kádár vállalt szerepét: sokféle jelzővel illették ellenfelei, ellenségei. Bőséges anyag illusztrálja a kötetben e korszakot. Magyarországon a 60-as években mégis elindult az új út keresése és ez a gazdasági reform kezdetével jelezhető. Mindezeket, a reformfolyamattal járó változásokat nemcsak itthon, hanem Nyugaton is pozitívan értékelték. Elismeréssel adóztak Kádár politikájának, kezdeményezéseinek. Schmidt nyugatnémet kancellár például Európa egyik legokosabb és legtapasztaltabb államférfijának nevezte őt ez időben. A hazánkba látogató államférfiak előrehaladásunkat jobbnak tartották, mint Kelet-Európa más országaiét. Számos írás illusztrálja a kötetben ezeket a megállapításokat. Az MSZMP politikájában, Kádár János vezetési gyakorlatában a legnagyobb tévedés az volt, hogy nem vették számításba: egy sztálinista államrendszert kisebb-nagyobb reformokkal nem lehet alapjában megváltoztatni, ha magát a politikai gyakorlatot, lényegében a pártdiktatúrát nem szüntetik meg. Kádár János tevékenysége során reményeket keltett, váltott valóra, és elkeseredéseket szült. Munkája higgadt értékeléséhez bizonyára ez a kötet is hozzájárul. Az ismertetett kötetek a Tabu könyvsorozatban jelentek meg. K. Gy. 1989. JÚLIUS 4. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 187-444, 384-300 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 382-399, 384-300 Felelős kiadó: Vágner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 25 Ft, egy évre 300 Ft. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 89—1311. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 480 1: * :Ü