Szabad Föld, 1991. július-december (47. évfolyam, 27-53. szám)
1991-07-02 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Július: a napfoltok jegyében? Lehet, hogy a megbomlott, mostohább tavaszunkért a tetőző naptevékenység is „felelős”? A Nap felszínén lejátszódó, rendkívül erős gázkitörések, a nagyjából 11 évenként esedékes ciklus csúcspontját jelzik, ami viszont — a kutatók szerint — a hirtelen kitörő mágneses „viharok” révén az időjárást is befolyásolhatja. Más szóval, több az esély a szeszélyes változékonyságra. Sok napkitörés, sok hidegfront, s ebben az esetben aligha számíthatunk hosszú, forró nyárra. Természetesen fontos hangsúlyoznunk, hogy mindez csupán feltételezés, amelynek a tisztázása még az egymással is vitatkozó tudósokra vár. Az idei nyarunk milyenségét pedig a Kuvaitban lángoló olajkutak mérhetetlen füstfelhői is módosíthatják. Mindenesetre az azért mégiscsak biztató, hogy a Szent Iván napjánkiteljesedett napfordulat úgy zajlott le, ahogy a régiek „nagykönyvében” meg van írva. Hét ágra tűzött a búza tövét megszakasztó Nap, s ha beválna a hajdani népi megfigyelők idevágó jóslata, akkor az aratók is jó időre számíthatnának. Azt talán bizonyítanunk sem kell, hogy a Julius Caesar nevét őrző július — az átlagos időjárását tekintve — a legmelegebb hónapunk. Nálunk a régebbi kalendáriumok Szent Jakab, vagy Nyárhava-ként is emlegették, amikor a havi középhőmérséklet elérheti a 22 fokot, míg a legforróbb napok maximuma könnyen túllépheti a 35-36 fokot is. Normális évjáratban (ha egyáltalán ilyen is előfordul a civilizáció átkaival is jócskán terhelt korunkban) a nyár derekán már nem olyan gyakoriak a hővisszaesések, mint júniusban, s a napsütéses órák száma is a legmagasabb: 280-290 körüli. Ám ha nyugodtabb is az idő, annál hevesebbek lehetnek az égi háborúk: a villámlással kísért zivatarok, felhőszakadások. Ami a július elsejére eső Tihamért, s a július 31-i Ignácot illeti: az ő nevük illik leginkább Szent Jakab havához, pontosabban a hevéhez, a kánikulához. Hogyan? A Tihamér jelentése a „csendet kedvelő” szláv eredetre vezethető vissza. Márpedig aki ilyenkor szerencsés résztvevője lehet egy balatoni nyaralásnak, az többnyire a csendre vágyik, pihenni akar. Például Tihanyban, amelynek nevében ugyanaz a szótő ismerhető fel, mint a Tihamérban. Tihany, a helység hajdani szláv névadója és birtokosa volt. Ignác latin eredetet rejteget, a „tűz” jelentésű „ignist”. A júliusi névnapok között a hetedikén esedékes Apollónia illeszkedik stílusosan a kánikulához, a görög napisten, Apolló női változata. Sarlós Boldogasszony napja — másodikán — katolikus ünnep, de jeles napja a néphagyományoknak is: az aratás szertartásos kezdetét jelzi. Az e napban osztozó Ottó „a birtokot megvédő férfiú” germán jelentését fedi. Az 5-én esedékes Sára és Sarolta — a közhiedelemmel ellentétben — nem egy tőről származó női név. Amíg az előbbi a bibliai héber „hercegnő, uralkodónő” jelentését hordozza, Sarolta (ezt a nevet viselte Géza fejedelem felesége, Szent István király édesanyja) az ótörök eredetű személyneveink közé tartozik. Amália — tizedikén — germán keletkezésű név, becéző formáit a Málcsi, Máli és a Málika változatok legfeljebb a régi családi regények őrzik. A germán Henrik napja — tizenötödikén — valamikor az új kenyér sütésének hagyományos dátuma volt, amit ha kisütöttek, az úrvacsoraosztáskor vettek belőle magukhoz először a reformátusok. Az e napon támadt viharokról azt tartották, hogy egyhamar nem ismétlődnek meg. Viszont ha az északi szél fújt, abból már ők is a drágaságra következtettek. Sokfelé még manapság is hirdetett, zivatart hozó napja júliusnak a huszadikán esedékes Illés. A Szeged melléki, algyői öregek ízes elbeszélése szerint ennek az a „magyarázata”, hogy amikor az ember teremtése napján a Sátán meglátta Ádám apánkat a Paradicsomban, kajánságból, a teremtés művének megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba, s Illésnek nevezvén, így szólongatta: „Illés, kelj föl!” A porba rajzolt ember azonban meg sem mozdult a szavára. Ekkor az Úr hangja szólalt meg: „Illés, kelj föl, hajigáld meg azt, aki téged a porba írt!” — Mire Illés nyomban fölkelt, s villámokkal dobálta meg Lucifert. Ettől kezdve van villámlás meg mennydörgés Illés napján. Szintén a július végének gyakran előforduló nyugtalanabb időjárására utal az a népi vélekedés is, hogy amit elmulaszt Illés, bepótolhatja azt másnap — az ugyancsak bibliai nevű — Dániel. Jakab napján — huszonötödikén már — a szőlő abbahagyja a növését, s az idő megmutatja a jövő esztendőt. Sulyán Pál A Magyar Közlöny 1991/56. számában megjelent az 1991. évi XIV. törvény, mely több tekintetben módosította a Polgári Törvénykönyvet. E módosításokból ismertetjük azokat a részeket, amelyek az állampolgárokat leginkább érintik. Az egyik módosítás így szól: ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a letek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Az Ingatlanok tekintetében a Polgári Törvénykönyv a következőkben módosul: az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik. A földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosét pedig a földre elővásárlási jog illeti meg. Az ingatlan tulajdonosa temni köteles, hogy az erre feljogosított szervek — a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben — az Ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát az akadályoztatás, illetve korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Tulajdonszerzési módosítások: ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavételel bárki tulajdonjogot szerezhet. Ha valaki feltehetően más tulajdonában levő dolgot talál és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot akkor, ha mindent megtett, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, hs a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett Ha az épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg, az épület tulajdonosát az épület fennállásáig a földre, illetve földrészletre használati jog illeti meg. A szerződésről a törvénymódosítás így szól: semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. Semmis a szerződés akkor is, ha az nyilvánvalóan erkölcstelen. A törvénymódosítás az állam tulajdonjogairól is intézkedik. Gólyák és bombák Kerozin. Olaj. Benzin. Beleivódva tonnaszámra, mélyen a termőföldbe, tönkretéve azt. Tököl. Szolnok. Debrecen. Karcag. És még sok más település környéke mutatja fel a pusztítás tényeit. Közöttük a Hortobágy is! Igen, a bioszféra-rezervátum, a nemzetközileg is védettnek nyilvánított nagy puszta, közelebbről Nagyiván, Kunmadaras, Karcag és Nádudvar határai által közrefogott hortobágyi terület, amely része a nemzeti parknak is. Nem tudom, van-e még Európában vagy éppen a nagyvilágon valahol még olyan nemzeti park, amelyen bombázólőtér működött volna. Abszurd helyzet! Még most is megáll kezemben a toll egy pillanatra, amíg e sorokat írom. Működik még mindig bennem is a gátlás. Mostanáig ugyanis nem volt szabad még csak említeni sem a hortobágyi bombázólőtér létét. Hadititoknak számított! Az, hogy a műholdak korában ez már régen nem lehetett semmiféle titok, nem zavarta az illetékeseket. Kíváncsi volnék, milyen parlamenti vagy kormányfelhatalmazás alapján működött itt több évtizeden át a Varsói Szerződés gyakorló bombázótere. Mert ide jártak gyakorolni a szerződéshez tartozó országok pilótái. Ép ésszel nehéz megérteni, miért éppen e kicsiny ország természetvédelmi területét találták alkalmasnak a bombavetés gyakorlására, miért nem valamilyen sivatagos, lakatlan, zordon északi területet, ahol nem keletkeztek volna többszáz milliós gazdasági károk a legelők, a termőterületek elpusztításával. Nem beszélve az ott élő embereket ért egészségügyi károsodásokról, hiszen ők a szüntelen robbanások, lökhajtásos gépek dübörgése, éjszakai és nappali gyakorlások során valóságos hadiállapotban éltek, a sokkhatások, a pszichikai károsodások erre mutatnak. Szégyenkezve, megalázott érzéssel, fogcsikorgatva beszéltünk erről a dologról szigorúan négyszemközt az elmúlt rendszerben. És jöttek hírek arról is, hogy a bombázólőtér mellé hullajtott bombák újra és újra fölgyújtották a szigorúan védett mocsárvilág nádasát, újabb nagy pusztításokat okozva. S arról is, hogy a szerződés országainak pilótái, tisztjei, honi szolgahaddal — a pártelit és az állami vezetés kiemeltjeivel — hogyan tiporják lábbal a természetvédelmi terület szigorú tilalmait, hogyan vadásznak a védett tavakon, s lövöldözik halomra az amúgy is kipusztulóban lévő madarakat, ami éppen esőre jött. Ki mert volna szólni ellene? S hogyan lehet „jóvátenni, megfizetni” ezeket a károkat? De most csak a gólyákról akarok beszélni. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik tudós munkatársa mesélte el az alábbi — szinte hihetetlen — esetet. A bombázólőtéren fából való maketteket állítottak fel, amelyeket el kellett találniok — éles bombákkal! — a pilótáknak. Egy ilyen faalkotmány és célpont tetejére fészket rakott egy gólyapár. Nem lehet tudni, milyen meggondolásból választották éppen ezt a halálosan veszélyes helyet. Félreértésről szó sem lehetett, hiszen a fészeknek való gallyak hordása közben is hullottak, sivítottak, robbantak körülöttük a bombák. Ennek ellenére megrakták a fészküket, ügyet sem vetve a körülményekre. Azután majd két kis tojás is került a fészekbe. Végül annak rendje-módja szerint kiköltötték a fiókákat, s a szülők a bombazáporban is szorgalmasan hordták az eleséget fiókáiknak a környező mocsarakból, amíg csak azok ki nem röpültek. Lehetséges hogy a pilótákba volt annyi emberség, hogy összebeszéltek, s nem volt szívük elpusztítani a gólyacsaládot? Meglehet, de nagyon valószínűtlen, mert nekik az volt kiadva parancsba, hogy találják el, semmisítsék meg a célpontot, akár van rajta gólyafészek, akár nincs. Marad tehát a véletlen szerencse, mint magyarázat. A gólyák találhattak volna ezernyi más, biztonságos helyet a nagy pusztán. Ők mégis, konok következetességgel oda fészkeltek, ott költöttek s adtak életet fiókáiknak, ahol naponta a halál aratott. Egyfelől védtelen, ártatlan, a természet, a megmaradás parancsát követő gólyapár és fiókapár, másfelől az emberi kegyetlenség, ölni, pusztítani akarás parancsa, amely nem ismer irgalmat. Szinte érthetetlen! Nem jelzett veszélyt a madarak ösztöne? Nem tudható. Az amúgy is félénk, rebbenő madarak miért nem menekültek el a bombazáportól, a robbanások őrjítő zajától? Nem tudható! Feladvány a természettudósoknak! Megfejteni a titkot nem tudjuk. S ilyenkor következik az emberi agy produktuma: jelképi értéket tulajdonít az esetnek. Annyira közhely, hogy restellem leírni: a gólyák üzentek nekünk. Gólya módra: Taar Ferenc 1991. JÚLIUS 2. SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087 Postacím: 1428 Bp. 8. Pf. 52. Telefon és fax: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087 Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetések: Bp. Vil., Blaha L. tér 3. 1959. Telefon: 138-2369. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII. Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 60 Ft, egy évre 720 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk viasza. Index: 25 777 91—1607 Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 12 4 16 * * *