Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-03-17 / 11. szám

1998. MÁRCIUS 17. Családi örömök A család legnagyobb örömei közt valamennyien azonnal felsoroljuk a születésnapokat, a házasságkötéseket. A legemlékezetesebbek bizonyára a ke­rek évfordulók: amikor a kis unoka egyéves; a leány betöltötte a tizenhatot, a fiú a húszat; apu, anyu és a nagyszülők kereken ennyi meg ennyi évet éltek le szeretetben, egyetértésben... Nos, ezekről az örömteli alkal­makról szóló híreket várjuk olvasóink­tól. Belőlük havonta közölnénk össze­állítást, első ízben április végén. Ezért arra biztatjuk Önöket: írják meg nekünk néhány sorban közelmúltbeli emléke­zetes családi örömeiket. Ha netán fotó is készült volna róla, postázzák azt is, igyekszünk beszerkeszteni a tudósításba. Ha jó előre megírják, köszönthetik is e rovatban szeretteiket a várható jeles al­kalomból. Áprilistól indul tehát a Családi örömök rovata! ^ @[LWik§(1)DR 3G^ JBJ^|rS ^ Ezúttal a köszönet mondataival kezdjük a levelek sorát. Jólesik ilyen írást olvasni, amely az emberséget példázza. Köszönet a gyógyítóknak Életem során betegségeim miatt sajnos sok kórházban feküdtem már. Leg­utóbb a szolnoki Hetényi Géza Kórház I. számú belgyógyászatán. Szeretném meg­köszönni a főorvosnőnek, kollégáinak a kedvességét, azt a sok törődést és áldozat­­készséget, amit munkájuk során tapasztaltam. Éreztem, hogy amit tettek, azért tet­ték, hogy mielőbb meggyógyuljak. Jó volna, ha minden kórházban ilyen orvosok dolgoznának, akik ennyit törődnek betegeikkel. Gonda Endréné Újszilvás Következzék egy kérés, amit kor, idő, ragaszkodás fogalmazott. Beve­zetője egy régi fénykép. Azokból az évekből való, amikor még kevés volt a színes felvétel. A kérés úgy szól, hogy a szereplők - akik magukat felismerik - válaszoljanak a levél és a kép küldőjének. Hol vagytok, régi baj­társak? 1946. július 15-től olvasom a Szabad Földet. Attól a naptól, amikor hazaérkez­tem Franciaországból mint hadifogoly. Itt küldök egy fényképet, amelyen a nagyvá­radi Gábor Áron Magyar Királyi Honvédtüzértiszti Hadapród Iskolának a tiszthe­lyettesi kara látható. Én már a 85. évemet taposom, és szeretném megtudni, kik élnek még kedves bajtársaim közül. Ezúton kérem, ha felismerték magukat, egy postai la­pon adjanak hírt magukról. Én minden hozzám érkezett lapjukra meleg szeretettel válaszolok, helyzetemről tájékoztatást adok. Keller Gábor 4410 Biharkeresztes, Liszt Ferenc u. 3. A mai összeállításunk sorába szomorú híradást szerkesztettünk min­denki okulására. Küldője édesanya, illetve már nagymama is, aki fiá­nak tragikus esetét írja meg, országos tanulságul. Öten egy ellen Fiam negyvenéves, két gyermek ap­ja. Eredetileg festő, de megszerezte a vegyipari szakmát és három műszakban dolgozik több mint 20 éve. Munkahe­lyére mindig kerékpárral jár (öt kilomé­ter) 30 fokos hőségben vagy -20 fokos hidegben is. Nem iszik, nem cigarettá­zik, rendszeresen sportol. Talán ennek köszönheti az életét? Nemrégiben a főutcán jött haza, ami rendesen ki van világítva. Lakásunktól 200 métere egy szórakozóhely előtt - este 10 óra után - hátulról leütötték a kerékpárjáról. Öt fiatal megragadta, le­rángatta, bokszerrel agyba-főbe verték, majd beugrottak vadonatúj fekete nyu­gati kocsijukba és elszáguldottak. A szórakozóhelyen nem vettek észre sem­mit, senki nem jött segítségére, meg is ölhették volna. Öten egy ellen... Én 65 évesen minden délben ebédet hordok ki a tőlem is szerencsétlenebb emberek­nek. Havi háromezerért. Egyszóval dol­gozom. Tessék elképzelni, hogy érke­zett haza a fiam... Valósággal beván­­szorgott, amikor kinyitotta felesége az ajtót. Kórházba mentünk, de addig nem álltak velünk szóba, amíg az inspekci­­óstól nem kaptunk beutalót. Eltörött az orrcsontja, arca a felismerhetetlenségig feldagadt. Még jó, hogy a fogai megma­radtak. Már jár dolgozni. De hogy mit állunk ki azóta? Mikor lesz újabb táma­dás? A fiam nem tett feljelentést, mert kétezer forint a látlelet, és háromezer a feljelentés. És hát ki fogja megtalálni őket, mikor a gyilkosok is szabadon fut­kosnak? H.-né Kazincbarcika Most, hogy a választások már szinte elhomályosítják a valódi, hosszú távú gondokat, mindig találunk olyan töprengőket, akik nem feledkez­nek meg a nemrég még oly sokat vitatott témáról. A földkérdés mindig időszerű A magyar falu, a vidék lakossága számára a föld az életet jelentette a múltban is, ma is. Igaz, hogy egyre kevesebb embernek jelent közvetlen megélhetést a földmű­velés, az állattenyésztés, de a mai környezetromboló világban is minden összefügg a földdel, annak használatával. A mezőgazdasági termelés, akár növénytermesztés, akár állattenyésztés, nagy kockázattal jár. A befektetett pénz hosszú idő alatt térül meg. A földtörvénynek azt kellene elősegíteni, hogy a földhasználó és tulajdonos lehetőleg ugyanaz a személy legyen. Mert például a bérbeadónak szinte semmi kockázata nincs. Az eredmény a bérlőn múlik, aki a földet műveli. Az adózást és a támogatási rendszert úgy kellene alakítani, hogy a termelést segítse. A bérbeadó annak arányában fizessen adót, amekkora területet bérbe adott. A nyugdíj mellett egy-két hektár földön magam is gazdálkodom, így a gyakorlatból ismerem a leírt gondokat. Tóth István • Dömsöd Küldjön egy képet! Kedves Levélíróink! Sok előfizetőnk kívánsága teljesedik azzal, hogy a mi lapunk is színesedik. Ehhez Önöktől is várunk segítséget, mert oldalunkon egy-egy színes felvételt ezután mi is közölni tudunk. Elmondjuk azt is, hogy milyen témájú felvételeket várunk. A nehezebb gazdasági élet ellenére községeinkben, városaink­ban itt-ott mégis létesültek új középületek, rendbe hoztak felújításra szorult templomokat, iskolákat, a települések körül kis erdőt telepítet­tek, szépítették az utcákat, parkokat. Szívesen látnánk ezekről is szí­nes képeket. A családi házak táján történt változásokról is érdemes küldeni egy-egy jól sikerült fotót. Jeles alkalmak közös ünneplésének résztvevőiről is megemlékezhetnek, de udvaruk, kertjük díszét is be­mutathatják. Szép tenyészállatokat, korszerű gazdasági épületeket, rekord nagyságú termelvényeket is örömmel veszünk, de virágzó kis­kertek is színesíthetik majd az Olvasóink írják oldalt. Sajnos a színes technika magasabb követelményt kíván, csak éles, jó minőségű felvételeket tudunk kinyomtatni. Persze korunkban számosan értői már a színes fotók készítésének, így reméljük, hamaro­san gazdagodik majd oldalunk­­ olvasóink örömére. Belefájdul a szívünk, ha olyan levelet olvasunk, mint az alábbi. Ilyen­kor mit tehetünk? Csak annyit, hogy megosztjuk sok százezer olva­sónkkal. Magamra maradtam két fiúval A szörnyű csapást, férjem váratlan halálát soha nem tudjuk kiheverni. Ma­gunkra maradtunk két fiúgyermekem­mel. Január óta táppénzen vagyok, illet­ve jártam a kórházat. Néha úgy éreztem, fel kell adnom, de a gyermekekért küz­dök tovább. Nagyobbik fiam főiskolás, mellette sportol. Őutána már családi pótlékot nem kapok. Tanulását, utazá­sát nem tudom segíteni. Nagyszülők sincsenek. Arra gondoltam, megkérde­zem, nincs-e valamilyen intézmény, mely segíthetné egy jól tanuló szegény gyerek továbbtanulását a Bolyai mű­szaki főiskolán. Sportversenyeiről azért maradt el szegény, mert cipőt nem tud a futáshoz venni magának. Állandó gond a két fiú taníttatása, a lakás fenntartása, a mindennapi élet. Sajnos a ház is elöre­gedett. Sok helyen beázik a tető, a ké­mény összeomlott, az ereszcsatornák lyukasak. De erről regényt lehetne írni. Az önkormányzathoz többször is for­dultam, hiába. Eddig soha életünkben nem kértünk senkitől semmit. Férjem rokkantán is mindent előteremtett. Még nem éhezünk. Nagyon nehezen szán­tam rá magam a kérésre. Nevem ne te­gyék az újságba, de ha valaki indíttatást érezne segítségre, a szerkesztőség címé­re írjon, és én majd megkapom. Név és cím a szerkesztőségben segítsünk egymáson □ Szolczpart Mihály, 1111 Buda­pest, Fraknó u. 12. kérése: „Ez év ja­nuár 28-án, délután 15 órakor a fővá­ros Nyugati pályaudvarán a Szob fe­lé induló vonat mellett egy nagyma­rosi fiatalember, amikor rosszul let­tem, szívgyógyszerrel sietett segítsé­gemre. Nagy bajt előzött meg ezzel. Szeretném hálámat ajándékkal kife­jezni. Kérem, jelentkezzék.” □ Hudákné Dana Sarolta, 3459 Igrici, Petőfi u. 23. írja: „Kevés nyugdíjból élő, mozgássérült va­gyok. Kötéssel, horgolással, általá­ban kézimunkázással tudok kicsit se­gíteni magamon. Ha valakinek van maradék és számára már fölösleges fonala, és megajándékozna azzal, gondot venne le rólam.” □ Villányi György­né, 1213 Buda­pest, Juharos u. 16. ügye: „Egyedül élő, 60 éves asszony vagyok. Idős em­bereknél elfogadható áron Budapes­ten vagy környékén üres albérletet ke­resek. Segítenék a háztartási munká­ban és a magány elviselésében.” □ Rácz László, 1188 Budapest, Csíki hegyek u. 4. leveléből: „Leszá-V_____________________________ zalékolt, beteg nyugdíjas vagyok. Ebben a helyzetemben könnyítene sorsomon, ha tűzikovácsmunkát vé­gezhetnék. Annak előfeltétele az volna, ha elfogadható áron hozzájut­hatnék egy üzemképes »tábori ko­vácstűzhelyhez”. Levelet várok.” □ Nyemcsok Katalin, 1963 Kis­szekeres, Béke u. 6. helyzete: „Csalá­di pótlékból élve három fiút és egy kislányt nevelünk. Még élelemre is kevés a pénzünk, nemhogy ágynemű­re vagy játékra. Hét és tizenöt év kö­zötti gyermekeink részére lábbelire és ruhafélékre is szükségünk volna.” □ Gulyás József, 1972 Budapest, Laskó u. 2. felhívása: „Érettségi ta­lálkozóra készülünk mi, akik 1974- ben a Zalka Máté Közlekedés-gép­­gyártó Szakközépiskolában fejeztük be tanulmányainkat. Nem találjuk szeretett osztálytársunkat, Tóth Jó­zsefet, mindössze annyit tudunk ró­la, hogy egy Kaposvár melletti köz­ségben él. Aki ismeri őt, kérjük, tájé­koztasson. A legjobb az lenne, ha egykori tanulótársunkhoz eljutná­nak ezek a sorok, és ő maga jelent­kezne.” Subád fotó 19 KÉRDEZTÉK r­á Kiss Mihály, Bogács: A mozgáskorlátozottak gépko­csivásárlásához nyújtható támoga­tás iránti kérelmet április harminca­­dikáig kell írásban benyújtani az önkormányzat jegyzőjéhez. A tá­mogatás összege maximum 300 ezer forint, új igénylést hét év múl­va lehet beadni. Részletesebb tájé­koztatást, felvilágosítást olvasónk a megyei mozgáskorlátozottak egye­sületétől kaphat. Boros Mihályné, Mezőcsát: A közgyógyellátási igazol­ványra való jogosultság elbírálása és kiadása a körülmények pontos ismeretében a területileg illetékes polgármesteri hivatal jegyzőjének hatáskörébe tartozik. A kérelem­hez csatolni kell a havi rendszeres gyógyszerkiadásról szóló számlát. Hunyadi Andrásné, Kesztölc: Az anyasági támogatás összege gyermekenként 20 550 forint. Ikerszülés esetén ez az összeg 41 100 forint. Az anyasági támo­gatás a szülés után harminc napig kérhető. Ez a támogatás jövede­lemhatártól függetlenül jár ott, ahol az anya részére családi pótlé­kot vagy munkabért folyósítottak. Egyéb esetben a területileg illeté­kes egészségbiztosítási pénztár­hoz kell fordulni. Ezt a támogatást csak az anya igényelheti, feltétele, hogy a kismama a terhességének ideje alatt legalább négy alkalom­mal vegyen részt orvosi vizsgála­ton. Koraszülötteknél egy igazo­lás is elfogadható. CÍMKERESŐ Közlekedési Múzeum, 1146 Budapest, Városligeti körút 11. Főpolgármesteri Hivatal Kör­nyezetvédelmi Osztálya, 1052 Budapest, Városház u. 9-11. Almássy Téri Szabadidő­­központ, 1077 Budapest, Al­mássy tér 6. Magyar Iparszövetség, OKISZ Székház, 1146 Buda­pest, Thököly u. 58-60. Miniszterelnöki Hivatal, 1055 Budapest, Kossuth tér 1-3. Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium, 1011 Budapest, Fő u. 44/50. Menekültügyi és Migrációs Hivatal, 1077 Budapest, Kürt u. 6. Országos Környezetvédel­mi Tanács, 1011 Budapest, Fő u. 44-50. Tűzoltóság Országos Pa­rancsnoksága, 1064 Buda­pest, Izabella u. 62-64. SEGÍTŐ KÉZ Salus gyógyászati segéd­eszközök boltja, 1054 Buda­pest, Bajcsy­ Zs. u. 54. Környezetvédelmi Öko­szolgálat, 1054 Budapest, Va­dász u. 29. Magyar Vöröskereszt kere­sőszolgálata, 1051 Budapest, Arany János u. 31. Telefondoktor éjjel-nappal: 117-2111. Hallássérültek Országos Szövetsége, 1068 Budapest, Benczúr u. 21. Rákbetegek Országos Szö­vetsége telefonja: 202-7175. Nők Háza, 1114 Budapest, Villányi u. 11-13., IV/406. Te­lefon: 209-2327. V__________________|

Next