Szabad Föld, 2001. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
2001-07-06 / 27. szám
57. évfolyam, 27. szám 2001. július 6. Ára 124 forint http://www.szabadfold.com r- j A szerkesztőség címe: 1091 Budapest, Üllői út 51. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon: 216-8919,216-8929, S i I® 216-6962, Fax: 215-5590 A vidék családi hetilapja Előfizetési díj: egy hónapra: 448 Ft , negyedévre: 1344 Ft « fél évre: 2688 Ft • egy évre: 5376 Ft Egy traktorért adta el a kastélyt a tanácselnök• Áram üti agyon az ég madarait a Házavató Tákoson árvíz után e-mail: szfold@mail.datanet.hu A madárdoktor Hortobágyon gyógyítja a sérült gólyákat, vércséket, ölyveket. A legtöbb hozzá kerülő madarat áramütés éri. Szerte az országban százezer veszélyes oszlopot tartanak nyilván. A beregi síkon sok házat elmosott a tavaszi árvíz. Az újak, melyekhez a kormány támogatást adott, a térség hagyományos stílusában épülnek fel. Egyik házavató a másikat követi. A békési Zsadány hajdan Nagyvárad éléskamrája volt, kisvasúnál, remek földekkel, módos gazdákkal. Lakói szerint a falut szándékosan tönkretették. Ezért nemrég feljelentést tettek az ügyészségen. Nagy múltat idéznek a kisvasutak LOTHÁR PÉTER ____ Huszonegy kisvasút működik Magyarországon. Régen sokkal több volt, és félő, hogy jövőre kevesebb lesz. Kilenc éve száznyolcvanhat ember is érezte ezt a félelmet, s úgy vélte: mozgalmat kell indítani a kisvasutak megmentéséért. - Miért is kell féltenünk és életben tartanunk ezeket a vasutakat? - kérdeztem Gáspár Jánostól, az 1992-ben létrehozott Magyar Közlekedési Közművelődési Alapítvány ügyvezető igazgatójától. - Azért, mert a kisvonatok hozzá tartoznak életünkhöz, múltjuk van, ipari emlékként sok mással egyetemben bizonyítják, hogy Magyarország a századfordulótól kezdve európai színvonalú közlekedési kultúrát teremtett. És akkor növekszik bennünk a tartás, ha az efféle emlékeket megismerve végre elhisszük, hogy ez a nép nem volt elmaradott és tehetetlen, amint azt évtizedekig belénk sulykolták. Valamint azért, mert a kisvasutak mindmáig közszolgálatot végeznek, menetrendszerűen járnak, némelyik puszta létezésével falvakat tart életben. És azért, mert a kisvasút kíméletesebb a környezethez, mint az esetleg helyette használható közúti gépjármű. A kisvasutak az ország legszebb vidékein futnak, hiszen - kevés kivétellel - azért építették ezeket, mert nehezen megközelíthető helyekre akartak velük eljutni, s az ilyen helyek épségben megmaradtak, ma már többnyire természetvédelmi területek. Csak azért akadt el itt a beszédben minden vonatok barátja, mert kifogyott belőle a szusz. Gáspár János, ha e kérdéskörről kerül szó, fölvillanyozódik, az ülőalkalmatosságról föl-fölpattan, a közlekedési múzeumi szobájában függő Nagy-Magyarország térképhez siet, ujjával vasútvonalak helyeire bök... A téma élő lexikona. Mint elmondta, annak idején, az alapítvány megszületésekor a közlekedési tárcánál sem tudták, mennyi kisvasút van hazánkban. Ma is négy minisztériumnál kell ütniük a vasat a vasútvédőknek, mivel működtet kisvasutat a honvédség, a MÁV, több mezőgazdasági cég és erdőgazdaság, valamint önkormányzat. Nem kevés gazda vagy üzemeltető gondolkodott rajta, hogy az önmagában veszteségesen működő vasutat fölszámolja, a vágányokat fölszedeti, a teherforgalom a legtöbb helyen egészen megszűnt, a személyforgalom nem hoz hasznot, minek akkor a kisvasút? A társaság küzdelme nem eredménytelen. Ma már minden hazai kisvasútnak van ünnepnapja, amely rendre a vágányok mentén lévő települések ünnepe is. Sőt két felvidéki, egy kárpátaljai és egy erdélyi kisvasút gazdái is csatlakoztak a mozgalomhoz. - Milyenek a reményeik? - Az ország erősödik. Ez előbb-utóbb oda vezet majd, hogy a belső turizmus is föllendül, akkor pedig a kisvasutakon is egyre több lesz az utas. Persze ezer teendő van. Pályákat kell felújítani, gőzmozdonyokat kell restaurálni és üzembe állítani, személyvagonokat kell újjáépíteni... Ez sok pénzbe kerül, de országos méretekben elenyésző összeg volna. A kisvasutakhoz közel élő emberek, a vasutak barátai, működtetői mostanra szinte mind összefogtak, az illetékes minisztériumok sem bevehetenen várak már. Az persze elszomorító, hogy az idegenforgalmat felügyelő tárca eléggé érdektelennek mutatkozik, de egyszer talán ott is megtörik a jég. Bízom benne, hogy ami még létezik, az már nem vész el. A legrégebbitől, az 1882-ben épített debreceni kisvasúttól kezdve a legújabbig, a hatvanas években létesített pécsi úttörővasútig. A valamikori Nagy-Magyarország életében fontos szerepe volt a kisvasutaknak. Az ország azóta kisebb lett, múltunk sok más emlékével együtt a kedves madzagvasutakat is igyekeztek elpusztítani a korszerűség élharcosai. Nem sikerült nekik. Keskeny nyomtávon is a jövőbe vihet minket a nemzeti büszkeség. BIZONY Akkoriban jó világom volt: én vezettem a sakkrovatot. A lapnál mindenki utálta ezt a sportot, egyik kollégám annyira, hogy megtaposta cikkét, miután megírta. Nekem kellett átvenni tőle, úgy látták, szolid fiú vagyok, tőlem nem várható cikktaposás. Hamar kiderült, a sakk remek sportág, mindenütt van verseny, s ezekről tudósítani kell, így jutottam el Svájcba, ahol nagyon jól szerepeltek a magyarok. Ennek és szolidságomnak ellenére több tudósítást a helyi vasútmúzeummal kezdtem. Megboldogult főnököm, Varga Gyula kétszer felhívott naponta: vigyázz, baj lesz a mozdonyokból! De hát Gyula, ez csodás múzeum! Már kétszer láttam. Letette. Biztos azért, mert csak a miénket ismerte a Városligetben, ahol apák húzgálták csemetéiket rövid pórázra fogva vasárnap délelőtt, míg elkészül otthon az ebéd. Luzerben nem így volt. Felnőtt férfiak sétálgattak a mozdonyok és a kocsik között. Remek szabású öltöny rajtuk, cipőjük fénye kifogástalan, ám ez nem gátolta őket abban, hogy némelyikük bemásszon a vágányok közé. Addig azt hittem, csak én vagyok bolond. Luzernben kiderült, az emberek legtöbbje szereti a vasutat Tán jobban, mint az autót Az ok egyszerű: a kocsinak sebessége van, a vasútnak hangulata. Graham Greene könyve,amit arról írt,hogyan utazott nagynénjével az Orientexpresszen, azt hiszem, mindenkit képes meggyőzni erről Ám mielőtt elmennének a könyvtárba, hogy kikérjék a regényt, olvassák el az összeállítást, amit a keskeny vágányú vasutakról írtunk. Nagy kedvvel láttunk hozzá. Olyanformán, ahogy az ember a másikra mosolyog. Szeretnénk, ha visszamosolyognának. Ebben azért bízunk, mert a kisvasúton utazóknak többnyire jó a kedvük. Mindegy, hogy a debreceni Zsuzsin vagy a nagycenki gőzösön ülnek. Ezek a vonatok mintha oda indulnának velünk, ahol soha nem jártunk, ám ahová mindig szerettünk volna eljutni: a mesék világába. Ennek az se mond ellent, hogy némelyik kisvasút csúnya korban, hitvány célok szolgálatára épült. Mint szülővárosomé az ötvenes évek legelején. Akkor lendült be igazán a téeszcsék szervezése. A nyakas kálvinista gazdák nehezen adták be a derekukat, néhányat el kellett vinni a Hortobágyra. De aztán rend lett: odajárult mindenki az ívekhez, és aláírt. Hogy megjutalmazzák a várost valamivel, építettek egy kisvasutak Húsz kilométer hosszú volt, a téesztelepeket kötötte össze. Avatására lejött Pullmann-kocsijával a gördülő opera. Zászlólengetés, énekszó, taps, aztán hirtelen csend, majd vezényszavak. Másnap kezdődhetett a kegyetlen munka. Ez volt az a vasút, melyért senki nem ejtett könnyet, mikor elbontották. Hogy miért ragaszkodunk oly nagyon a kisvasutak maradékához? Mert játék, s mikor felülünk rá, és indul a szerelvény, magunk mögött hagyjuk a világot, mely tele van játszani nem tudó emberekkel. Végh Alpár Sándor KESKENY VÁGÁNY, SZÉLES ÖRÖM