Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-06-21 / 25. szám

18 2002. JÚNIUS 21. A bereki ifjak vezéralakja KÖRMENDI LAJOS A berekfürdői fiatalok vezéralakja a huszonkét esztendős Kocsis Szil­via, aki idegenforgalmi technikus, hostesz és idegenvezető. Jelenleg a bereki Tourinform iroda vezetője, aki - ta­pasztaltuk - nagyon jó kapcsolatteremtő ké­pességgel megáldva, ügyesen, határozottan végzi a munkáját. A tehetség nem fehér hol­ló a családjában, ugyanis édesapja, Kocsis Lajos is bizonyította már, hogy kiváló famű­ves, népi iparművész, továbbá jóhangú nó­taénekes. Tavaly nyár végén néhány bereki fiatal el­határozta, egyesületet hoz létre annak érdeké­ben, hogy az ifjúság ízlésének megfelelő prog­ramokat szervezzenek a fürdőhelyen. Megér­tik, hogy a fürdő vendégeinek a többsége idő­sebb ember, s az ő gusztusuknak inkább a nó­ta és az operett felel meg. Természetesnek tartják, hogy ezt az igényt a falu ki akarja elégí­teni, ám el szeretnék érni, hogy egy-egy prog­ram időnként a fiataloknak is jó szórakozást jelentsen. Kocsis Szilvi és társai úgy vélik, az ifjúsági egyesület alkalmas lesz arra, hogy pályázza­nak, pénzt próbáljanak nyerni kirándulások­ra és egyéb rendezvényekre. Úgy gondolták, igaz lehet a mondás, miszerint segíts maga­don, az Isten is megsegít. A gondolatot tett kö­vette: megalakították a maguk egyesületét, melynek elnökévé a hatvanfős tagság Kocsis Szilviát választotta. Jött egy pályázati lehető­ség a kistelepülések ifjúsági egyesületeinek megalakítására, megpróbálták, s nyertek 250 ezer forintot. A tagok tizenöt év fölöttiek, de vannak közöttük huszonévesek és harminc fölöttiek is. Aki fiatalnak érzi magát, beléphe­tett. - Az alakuló ülésen még a nyolcvan év fe­letti Pánti papa is megjelent - mosolyog Szil­via. Május elején háromnapos, regionális ta­lálkozót rendeztek Berekfürdőn a gyermek- és ifjúsági önkormányzatok. Megkérték Ko­csis Szilviáék egyesületét, hogy két esti prog­ramot szervezzenek az itt lévő szabolcs-szat­­mári és hajdú-bihari fiataloknak. Az első este éjszakai akadályversenyt rendeztek, általuk kiagyalt feladatokkal, ami nagy siker lett. Másnap, lazításként, egy bulizós programot hoztak össze: két helyi szintetizátoros, Kohári Lajos és Bényei Gábor felajánlották az egye­sületnek, hogy egész este muzsikálnak, éne­kelnek. Az egyesület tagjainak olyan jól sike­rült az ismerkedés, hogy már meg is hívták őket Derecskére. Kocsis Szilvia reméli, hogy a kibővített és felújított művelődési házban helyet kap majd az ifjúsági egyesület is. - Kellene nekünk egy helyiség, ahol saját életünket élhetnénk - jegyzi meg Szilvia. -Berekfürdőnek sajátos varázsa van. Télen csendes, de nyáron megpezsdül az élet. Itt nyugodtan elmehetek este tízkor is bárhova, nem kell félni. Jó a levegő, sok a zöld. Min­denkit ismerek, s amikor jövök dolgozni, szinte mindenkinek köszönök, és ők is kö­szönnek nekem. Olyan ez a falu, mint egy nagy család. Egyszer a volt főnökasszonyom azt mondta, hogy Berekfürdő olyan, mint a Paradicsom. Igaza volt. Szeretik Berekfürdőt, jól érzik magukat a faluban, itt képzelik el a jövőjüket. Az ifjú­sági egyesület még jobban erősíti a gyökerei­ket. Remélhetőleg munkát is találnak majd. Szilvi maga Szegedre és Jászberénybe jelent­kezett, főiskolán szeretne művelődésszerve­zést tanulni. A Tourinform iroda hamaro­san átkerül a művelődési házhoz, s a turiz­mus, valamint a programszervezés egészen jól megférnek egymással. Ő legjobban az emberekkel szeret foglalkozni, tehát az ide­genforgalom és a közművelődés egyaránt érdekli. írt egy kérvényt a helyi képviselő­­testületnek, melyben kérte, hogy segítsék a tanulását. Azóta megkapta a választ: ha fel­veszik, az önkormányzat vállalja a tanulmá­nyaival járó költségeket. Szilviára szüksége van a településnek. Szilvi, az elnök ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE A rejtvény megfejtését küldjétek be nyitt levelezőlapon „Gyerekrejtvény” megjelöléssel. A helyes megfejtést beküldők közül hárman 1-1 db Avanglion napszemüveget nyernek. Cím: Szabad Föld, 1428 Budapest 8., Pf. 52 Beküldési határidő: 2002. június,28. A június 7-én megjelent rejtvény megfejtése: zerge, egér, sas. Avanglian napszemüveget nyertek: Császár Marcell, Pápa; Soproni Anita, Gomba; Fekete Ágnes, Hajdúböszörmény. REJTVÉNY A felsorolt tárgyak közül 2-2 tartozik a három híres személyhez. Melyikükhöz melyik tárgy? Alma - keménykalap Scherlock Holmes Pipa - számszeríj Charlie Chaplin Sétapálca - kockás sapka Tell Vilmos AVANGLION ügyfélszolgálat 1073 Budapest, Barcsay utca 14. Tel/fax: 342-6752,322-3001 Kapható a nagyobb bevásárlóközpontokban található • AVANGLION márkaboltokban és valamennyi dm szaküzletben. Wv­a­n­gl­­­on Szabad Föld Ész Ventúra szívatóval sem indul KERESZTÉNY GABRIELLA Barátnőmék lánya, immáron a sikeres főis­kolai diplomához közeledve, nemrég kapta meg élete első autóját. Ballagáskor erről szó sem volt (arany mütyürökről sem), a jogo­sítványt egyébként is az érettségi után szerez­te meg, vezetnie azonban nem volt mit. Szülei nem adták kölcsön a volánt, mert a gyereket éppúgy féltették, mint a munkaeszközként szolgáló kocsijukat. Vera nem háborgott, bár időnként meg­jegyezte, mire eljön az idő, hogy a saját fizeté­séből vehet kocsit, rutintalansága miatt legfel­jebb biciklire mer­ülni. A szülők (ha nehezen is) végül belátták: a mai világban az elhelyez­kedéshez valóban fontos a vezetés. Tizenkét éves, háromajtós, bordó autót ka­pott Vera, potom háromszázötvenezer forintért. Pontosabban ő választotta ki, mert a színe reme­kül passzolt a kocsi kárpitjához. A használt autó­­kereskedés tulajdonosa égre-földre esküdözött, első tulajdonostól való príma kis Ford Escort ez, repül, mint a szél. Némi túlzás ilyet állítani egy ezer köbcentis, kézi „szívatóval” induló öreg jár­gányról, de Vera rettentő boldogságát az sem za­varta, hogy a csomagtartót másnap nem tudta felnyitni, az ablaktörlő nem működött, s gyújtás­kor a kocsi rettenetes füstfellegeket eregetett. Kezdetnek nem rossz, mondták a szülők. Nem kell rá Cascót kötni (kora alapján melles­leg nem is lehet), a tolvajok az utcán észre sem veszik. Vera telerakta a kocsit illatosítókkal, ki­akasztotta a barátnőitől kapott plüss kabalákat (sárga kacsát, rózsaszín párducot, öntapadós csíkos macskát), kívülről csillogóra mosta min­den áldott nap, belülről porszívózta, új lábtörlő­ket vett bele bordó szegéllyel, ösztöndíjából bele­tankolt, és reggelente gyönyörködve nézegette, amikor elindult a villamosmegálló felé. A városi közlekedés ugyanis macerásnak bizonyult az ACE-rendszáma alapján Ész Ventúrának ke­resztelt kocsinak. A legnagyobb dugóban örege­sen harákolva rendszeresen leállt, és néhány hét elteltével már a ház elől sem volt hajlandó elmoz­dulni. Közben lelopták róla az antennát, a sárvé­dőket, a madarak telepötyögtették a motorház­tetőt, s a lakótelepi környezetbe szürkült Ész Ventúra most arra vár, hogy elvontassák egy autószerelőhöz. Erre viszont a szülőknek egy­előre nincs pénzük. A barátnőm azt mondja: ta­lán majd akkor, ha a lányuk keresni fog... BESZÉLJÜNK ! Ha eljő a bizonyítvány... ÚJLAKI ÁGNES E­zekben a napokban tartják az iskolák­ban az évzáró ünnepségeket, van, ahol hozzácsapták az utolsó tanítási naphoz, de van, ahol megadják a módját, udvaron, mű­sorral, énekkarral, a dili beszédével. Szerin­tem nincs a világon diák, aki ilyenkor igazán figyelni szokott, mégis, ismerősségében, is­métlődéseiben megnyugtató aktus ez. Min­denki megkönnyebbülten sóhajt egyet, na, ennek is vége. Elfáradtatok, ugye? Hosszú volt ez a tanév, s kissé több tanulsággal járt, mint máskor. Volt egy tavasz, amikor sokan a na­gyobb diákok közül, úgy érezték, hogy együtt kell lenniük, mert ugyanazt akarják. Amit akartak, a meglévőnek a folytatását, az akkor nem sikerült. De csüggedésre nincs ok, hiszen sokat ér az is, hogy együvé tartoz­nak. S jönnek majd újabb tavaszok. Ideges légkörű, fárasztó év van mögöt­tetek, jó lesz pihenni. Amikor ezeket a soro­kat írom, medárdos, esős kint a nyár, ámbár, aki iskolapadban senyvedett tíz hónapot, an­nak semmi sem veheti el a kedvét. Hiszen ahhoz, hogy az ember moziba menjen, bele­temetkezzen egy jó könyvbe, nagyokat du­máljon a barátaival, vagy akár csak ráérősen szöszmötöljön a szobájában, nem kell jó idő. És ha mégis kisüt a nap, annál jobb. Igaz, nem mindenkinek egyformán jó a kedve. Hiszen mostanában kapjátok kézhez a bizonyítványt, s hát, ahogy ez lenni szokott, nem mindenhol okoz örömteli perceket ez az amúgy jeles esemény. Pedig az ember tudja, hogy körülbelül mire számíthat. Igen ritka az olyan tanár, aki meglepetés­jegyet ad év végén. (Más kérdés, hogy otthon, a bizo­nyítvány magyarázásakor elő lehet adni a hi­hetetlen megdöbbenést...) Akad azért ilyen is: egy érettségi előtt álló lányról hallottam, hogy a ballagás reggelén közölte vele a német tanára, mégis megbuktatja. Ez persze au­gusztusi pótvizsgát és szeptemberi pótérett­ségit von maga után, felvételikről való lecsú­szást, egyebeket. (Aztán, hogy jogos volt-e a szőrösszívű döntés, vagy mégsem, nem tu­dom megítélni. Magam nem tettem volna, de én biztosan nem lennék jó tanár, mert so­ha nem adnék egyest senkinek.­ Keretekben hát a bizonyítvány,é­s ha csak nem a legegyenesebb jegy áll benne, előbb-utóbb mindenki megbékél vele. Azoknak számít igazán az osztályzat, akik­nek számít a majdani felvételi miatt a pont­érték. Közülük sokan csak az ilyen szem­pontból fontos tárgyakat tanulják, a többi­ből meg éppen csak biztonsági játékot űz­nek. Ezt sok iskolában elég rosszul tűrik, s valljuk be, nem is túl elegáns eljárás, bár ért­hető. A szülőkkel majd csak elboronáljátok az imigyen támadt vitát, de azért magatok­ban legalább tegyétek helyére a tanévet. Sok olyan kisebb-nagyobb diákot ismerek, aki igen megértő önmagával szemben: hát igen, lusta disznó vagyok, mit lehet tenni? Tudnotok kell azonban, hogy csak magatok tudtok ezen változtatni! A XXI. században egészen bizonyosan az boldogul, aki iskolá­zott, de ezen túl, a papírjai mögött valódi tudás van. A pótvizsgáról majd még beszélünk a nyár folyamán, reméljük, benneteket nem­igen érint. Ha nincs rá szükség, nem vagyok híve a nyári tanulásnak, s barátságtalan lé­pésnek tartom, ha egy tanár matekpéldákat, meg nyelvtani feladatokat, olvasónapló ké­szítést ad fel a vakációra. Az ugyanis pihe­nésre és szórakozásra való. Az olvasást egyébként ide sorolom. Hosszú, unalmas nyári délutánok röppennek el percek alatt egy jó könyvvel a kézben. Most ráérősen le­het olvasgatni, a könyv vastagsága nem ri­aszthat vissza senkit. Csak halkan mondom: szerintem az sem baj, ha ponyvát vagy kri­mit, de olvassatok! Aki igazán megszereti az olvasást, az attól kezdve úgyis felfal minden útjába kerülő könyvet! Z­ENESAROK Peter Gábriel örökzöldjei PETHES JÓZSEF M­intha egy kicsit kevesebbet hallottunk volna Peter Gábrielről, a rockzene nagy egyéniségéről az utóbbi években. Pedig a nép­szerű angol énekes, zeneszerző és szövegíró napjainkban is aktív, s ha nem is új dalokkal, de egy fantasztikus válogatásalbummal jelentke­zett a közelmúltban. A több mint tízéves, örök­zöld számok a fiatalok számára az újdonság erejével hatnak, hiszen nem mentek ki a divat­ból, frissességükkel ma is megállják helyüket a hallgatók tetszésének elnyeréséért folytatott versenyben. Peter Gábrielről tudni kell, hogy bár képzőművészeti főiskolát végzett, de tizen­nyolc évesen már a zenei világban érezte jól magát. A világhírű Genesis énekeseként vált is­mertté, s amikor hét év múltán, 1975-ben kivált az együttesből, szólókarrierjét kezdte el építeni. Bátor lépés volt, de a váltás hamarosan meghozta gyümölcsét, ugyanis szólóénekes­ként is sikerült színvonalas, egyéni hangzású és máig maradandó szerzeményekkel a rock­zene élvonalában maradnia. Peter Gabriel kü­lönleges tehetségére a filmszakma is felfigyelt, többek között ő írta a Madárka és az Angyalok városa című filmek zenéjét. Saját lemezkiadó céget alapított, és rengeteg jótékonysági kon­certen is fellépett. Dalainak jellegzetes hang­zásvilága van, bár szeretett kísérletezni, szíve­sen alkalmazott újszerű, néha népi zenei beté­teket. A nyolcvanas évek végén sokáig vezette a slágerlistákat Sledgehammer című számá­val, melyből emlékezetes, ma már klasszikus­nak tekinthető videoklip készült. Ez az örök­zöld szám is hallható a mostanában megjelent Shaking the tree című válogatáslemezen, olyan szerzemények mellett, mint a Solsbury hill, a Big time és a Biko. Egyébként a neves ze­nészek közreműködésével készült album va­lamennyi dala igazi csemegének számít a rock rajongói számára. I­RÁNYTŰ Jégkorszaki hőslények Az év egyik legötletesebb animációs filmjének ígérkezik a Jégkorszak című új, amerikai alko­tás, alcíme is szószerű: Mi mindig veled fa­gyunk. Chris Wedge és Carlos Saldanha ren­dező bőven adagolt bele humort, kalandokat, érzelmeket. Fantáziavilágba vezet bennünket a családi jégrevünek is nevezhető alkotás, hi­szen nagymamától unokáig mindenki reme­kül szórakozhat rajta. Szereplői jégkorszaki lé­nyek: Scrat, a fura kis ősmókus, Sid, a modor­­talan, lusta lajhár, Manfréd, a mogorva ma­mut meg Diego, a kardfogú tigris. Vidám és veszélyes kalandok során vezet az állatok útja a jégkorszak fenyegető veszélyei elől dél felé. A főszereplők külön útra indulnak, ráadásul ta­lálnak egy kisbabát, akit ki megmenteni, ki el­­veszejteni igyekszik... A drog ellen Fontos társadalmi, erkölcsi célok érdekében a tömegkultúrában hatást elérni nem könnyű. Erre vállalkozik egy kiváló amerikai film, a Traffic, s hogy törekvését siker koronázza, azt számos Oscar és egyéb fontos filmdíj mutatja. A nem szokványos történet tulajdonképpen krimi, annak is a bonyolult, meggondolkodta­tó fajtájából. A film egy magas beosztású bíró­nak az amerikai-mexikói határon át bonyolí­tott drogforgalom elleni harcáról szól, miköz­ben szembesülnie kell azzal, hogy saját tinilánya is a a kábítószer függőségébe került. A több szálon futó, nagyon izgalmas sztorit olyan sztárok teszik vonzóvá, mint Michael Douglas, Catherine Zeta-Jones vagy Steven Bauer, akik ezúttal mélyen átélt színészi alakí­tásokat is nyújtanak.

Next