Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-04-30 / 18. szám
2004. ÁPRILIS 30. Priamosz városát rejti a homokdomb MUNKATÁRSUNKTÓL A Letűnt világok című tévésorozat három távoli, az ókorban igen jelentős helyszín: Angkor-Vat, Trója és Perszepolisz legújabb régészeti leleteit mutatja be, ahová a forgatócsoport külön-külön látogatott el. A legfrissebb számítógépes grafika alkalmazásának, a pazar rekonstrukciónak és a legújabb régészeti bizonyítékoknak köszönhetően a műsor különleges televíziós élményben részesíti a nézőket. A kambodzsai dzsungelben található Angkor-Vat kilencszáz éves romjaiból a szemünk láttára újraépül Isten Király Városa és életre kel Perszepolisz, illetve a hatalmas Perzsa Birodalom. Trója az ókori világ egyik rejtélye: itt küzdöttek életre-halálra a világszép Helénáért, itt döntötte el egy fából ácsolt ló a tízéves ostrom végkimenetelét. Sokáig talány volt, létezett-e Trója városa a valóságban, vagy csak a legendája él? A Letűnt világok stábja Északnyugat - Törökországban, minden idők legnagyobb régészeti expedíciója helyszínén igyekezett kideríteni, mit árulnak el az itt talált leletek a csodálatos város fennállásáról és arról, mi játszódott le itt a pusztulás után. Trója történetét hosszú évszázadokon át homály és intrikák övezték. Egy régészcsoport most megkísérli lefejteni az elmúlt századok alatt a leletekre rakódott rétegeket, hogy feltárja és életre keltse az ókori várost. A lelőhely ma korántsem lenyűgöző: egy nagy homokdomb és néhány kőhalom az egész a forró síkságon. A régészek sokáig mindhiába iparkodtak a végére járni, van-e alapja Trója legendájának. A XIX. század közepén Heinrich Schliemann régészkedésre adván a fejét azt bizonygatta az említett romokról, hogy azok Trója maradványai. Állítását eleinte kétkedve fogadták. A laikusokat meggyőzte a felfedezés híre, a szakértők váltig hitetlenkedtek, mondván: a feltárt leletek ellentmondanak a legendának. Régészek egy csoportja mindezek után visszatért a helyszínre a kérdés tisztázására. A Manfred Korfmann irányítása alatt dolgozó Trója-projekt szakemberei tizenöt éven át megfeszítetten dolgoztak. A Letűnt világok bemutatja a nagy vállalkozás eredményeit. A bronzkori város méretét és elhelyezkedését illetően új bizonyítékot szolgáltattak az ásatások, a fegyvermaradványok egykori harcok létezését bizonyítják. A Letűnt világok az ókori világ leghíresebb városának eddig legteljesebb képét mutatja be a technika segítségével. A fő kérdés azonban változatlan: nyomára bukkannak-e az elveszett Trója városának? Múltra nyíló ablak Hisarlik Törökország északnyugati részén, a Dardanellák közelében fekszik, pár kilométernyire az első világháborús gallipoli hadjárat helyszínétől. Első ránézésre nem egyéb, mint egy eldugott farmok közt a mediterrán napfényben fürdőző kis homokdomb. Valójában ez a homokdomb az ősi múltra nyíló ablak. Évente több ezer turista látogatja Hisarlikot abban a hitben, hogy az ókori világ egyik híres városát, Tróját látják. Sok szakértő másképp gondolja: szerintük kétséges, létezett-e Trója egyáltalán. S ha igen, akkor sincs rá bizonyíték. A legújabb kutatások talán végleges választ adnak a kérdésekre. Az ásatásokon emberi települések nyomainak sok-sok rétegét kellett feltárniuk a korai bronzkor (Kr. e. 3000 körül) és a kései római kor (Kr. u. 600 körül) által behatárolt időszakból. A feltárás izgalmas feladat. Manfred Korfmann, a kutatásért felelős német régész így beszél róla: „Munkánk tulajdonképpen egyfajta operáció. Leginkább szív- vagy agyműtéthez hasonlíthatnám. Trója igen nehéz ásatási helyszín, ráadásul a világ számos tudósa nagy várakozással tekint a fejlemények elé, és persze folyamatosan tanácsokkal ostromolnak bennünket.” Korfmann Hisarlikban folytatott régészeti munkáját azért övezte ekkora figyelem, mivel az európai irodalom egyik legrégebbi és legismertebb történetéhez kapcsolódik. Trója történetét először az Iliász említi 2700 évvel ezelőttről. A dramatikus-énekes hőskölteményt színészek adták elő. Tróját Priamosz király uralta, fia, Parisz beleszeretett a világszép Heléna görög hercegnőbe. Amikor a trójai öregek megpillantották Helénát, azt suttogták egymásnak: „Nem csoda, hogy a trójaiak egy ilyen nőért a legnagyobb csapásokat is készek elviselni, hiszen Heléna olyan, akár egy halhatatlan istennő.” Heléna azonban Menelaosz hitvese, Parisz elrabolja, és magával viszi Trójába. Tettének következménye ismert: a trójai háború. A hadakozás tíz éven át tartott anélkül, hogy valamelyik fél fölébe tudott volna kerekedni a másiknak. Az ostromlók visszavonulást színlelve egy túlméretezett falovat hagynak Trója kapujánál. A falu belsejében egy csapat katona lapul - s ami ezután következik, az talán a világtörténelem legfurfangosabb és legvalószínűtlenebb ostroma. A gyanútlan trójaiak bevonszolják a városba a hadi trófeát. A katonák éjnek idején kitörnek belőle és megnyitják a város kapuit a visszaözönlő görög seregek előtt. Helénát megmentik, és Trója sorsa megpecsételődik. Az Iliász részletesen leírja a nagy rombolást és vérfürdőt. A görög csapatok lekaszabolták a trójaiakat. A halálhörgések közepette úgy tűnt, hogy egész Trója lángokban áll. Homérosz a Kr. e. VII. században élt, mintegy ötszáz évvel azután, hogy az általa leírt események a feltételezések szerint megtörténtek. Ennek megfelelően valóban lehetséges, hogy az Iliász csupán a képzelet szüleménye. Folyt-e egyáltalán háború Trójáért? Valóban tíz éven át ostromolták-e a görög csapatok a kis-ázsiai várost? Alan Greaves, a Liverpooli Egyetem munkatársa így ír erről: „A homéroszi eposzok a szájhagyományból táplálkoznak. Azokban az időkben számos háborút vívtak, és a világnak azon a részén számos, Trójához hasonló megerősített település létezett. Nem hiszem tehát, hogy valaha is meg lehetne győződni az Iliászban leírtak igazáról.” A kalandor régész aranykincsei Homérosz az Iliászban részletesen leírta a várost, méreteit, kincseit, a környéket. A tudósok és a történészek sokáig hiába keresték a leírásnak megfelelő helyszínt. 1871-ben buk kant fel a kalandor, Heinrich Schliemann - aki egyébként régésznek vallotta magát -, azt állítva, hogy az északnyugat-törökországi Hisarliknál Trója nyomaira bukkant. Schliemann a brit Frank Calvet amatőr régésztől vette az ötletet. Utóbb szemére is vetették, hogy idegen tollal ékeskedik. Donald Easton régész öt évet töltött a hisarliki ásatások helyszínén, és külön tanulmányban dolgozta fel Schliemann életét és munkásságát. „Sokan azt állítják - von mérleget -, hogy Schliemann sokat ártott a tudománynak, s a kritikusoknak bizonyos szempontból igazuk van. A munka aprólékosságot igénylő részét elnagyolta, hatalmas függőleges földdarabokat hasított ki, az ásatás során feszítővasat és zúzóprést használt.” Schliemann a domb lábánál kezdett hozzá a feltáráshoz, és hatalmas vájatokat ásott a térség közepébe, ami ugyancsak megfontolatlanságra vall. Easton kimutatja: „A hatalmas észak-déli árkot átvezette a dombon, kimélyítette és kiszélesítette, ezzel feltárva az egész területet azért, hogy felfedje Priamosz városát.” A következő évben Schliemann nem egy várost, hanem kilenc olyan települést tárt fel ásatásaival, amelyek több mint ötezer évvel korábbi időtől kezdve egymásra épültek. Az ásatások közben Schliemann aranyleletekre bukkant. A kincset a trójai háború idejéből származtatta. Azt állította, hogy a Homérosz történetében szereplő trójai uralkodóé, Priamosz királyé lehetett. Schliemann számára kétség nem férhetett hozzá, hogy a trójai legenda valóság volt, és Hisarlik településhez köthető. A kincset kiállították a Berlin Múzeumban, óriási feltűnést keltett. Schliemann olyannyira büszke volt rá, hogy feleségét velük ékesítve fényképeztette le a sajtónak. A Schliemann kollégái által összeállított szövegelemzés kapcsán felvetődött, hogy a kincs sokkal korábbi időszakhoz, a korai bronzkorhoz köthető, teljes ezer évvel megelőzi Homérosz történetét. A kincsnek nem lehetett köze a trójai legendához, egyszerűen sokkalta régebbi annál. Donald Easton kijelenti: „A nevezett kincs semmit nem árult el a Kr. e. 2. évezredről, amikor a feltételezések szerint a trójai háború zajlott. Nem volt kapcsolatban Priamosz királlyal, ha élt egyáltalán ilyen király, s nem lehetett kapcsolatban a trójai háborúval sem, ha az valaha is megtörtént.” Schliemann 1890-ben meghalt, ekkorra rávették, hogy ismerje be: Trója megtalálásáról alkotott elmélete összedőlt. Halála után az aranyleletek kalandos utakat jártak be. Schliemann kincse pazar ékszergyűjtemény a kora bronzkorból, de nem fedi fel Trója létezését. Dárdák, nyilak, csontok Manfred Korfmann Trója-projektje a legdrágább régészeti ásatások közé tartozik: hetvenfős csapat buzgólkodott a terepen. Ugyanazzal a problémával kellett megküzdenie, mint Schliemannak: mi módon fejthetné meg Trója rejtélyét úgy, hogy az eredmények kiállják a legalaposabb vizsgálatokat is. Hisarliknál kilenc kor rétegeződik egymásra. Elsőként a hatodik réteggel, a háromezer éves késő bronzkori településsel foglalkoztak. Ez a réteg felel meg a trójai háború feltételezett idejének. A hatodik réteg azonban nem úgy nézett ki, mint ahogy az Homérosz Iliász című eposzában megjelenik. Ez sarkallta a szkeptikusokat arra, hogy azt állítsák, a hatodik réteg egyszerűen nem elég kiterjedt ahhoz, hogy összeköthető lenne Trója leírt szerepével. Trója valójában alig lett volna nagyobb ez esetben a londoni Towernél. Ámde Korfmann, mint korábban Schliemann is, sejtette, hogy a város nagyobb lehetett. Az alatta lévő rétegben Korfmann csapata egy fokkal előbbre jutott Schliemann-nál. Mágneses detektort is alkalmaztak, s az tárgyak jelenlétét mutatta ki. Megvolt tehát a bizonyíték, hogy Hisarlik valamikor nagyobb volt, mint korábban gondolták. Radar módjára a műszer képeket generált a város bronzkori és római kori utcáiról. Már ez is meghaladta a várakozásokat. Feltártak továbbá egy építményt is, amely a város bronzkori részét vette körül. Alapján széles árok halad át az eredetinél sokkal nagyobb területet körülhatárolva. Talán épp a nagyszerű város fekszik itt, amelyet Schliemann annyira keresett. Mert ez valóban megfelelhet Homérosz leírásának. Elképzelhető, hogy a hisarliki romok a mitikus Trója részei voltak egykoron. Nemcsak méreteik, de fejlettségi szintjük is alátámasztja ezt a feltételezést. A kutatásokat folytatva további bizonyítékokra is bukkantak. Az Iliászban Homérosz egy trójai háborúról ír, amely tíz évig tartott, s amelyben csak a trójai faló hadicserével győzhettek a görögök. Hisarlik romjai között a Trója-projekt csapata ezt igazoló leletek után kutatott. Az expedíció a város falaiban bronzdárdákra és nyílhegyekre bukkant. A talajban pedig még többet fedeztek fel belőlük. Valóban Trója falainál lezajlott hatalmas csatának az emlékei, amelyet Homérosz megénekelt? Elképzelhető. A kutatók a háború ennél is drámaibb bizonyítékára leltek: csontmaradványokat találtak. A lovak és lovasaik csontvázai feltehetőleg egy Kr. e. 1250 környékén lezajlott háborúból származnak, s ez pontosan a trójai háború feltételezett időpontja. Trója kutatói közül Korfmann és csapata jutott a legközelebb ahhoz, hogy kiderítse a tudományos igazságot. Először mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy háromezer évvel ezelőtt itt egy nagy város terült el, a tengeri kereskedelem stratégiai központja. Átélt háborút és pusztítást, s pogány szent helyként született újjá az eposzi múltidézésben. Sok turista keresi fel ma is Hisarlikot, a legendás Trója feltételezett helyszínét. Nincs mód megállapítani, Homérosz hősei valóban élő személyek voltak-e, a trójai faló valóban létezett- e. Ám, a régészeknek hála, a város, melyben Homérosz története játszódik, Trója elveszett városa valószínűsíthető része az emberiség közös múltjának. Letűnt világok - Trója. A film május 7-én 7 és 13 órakor, május 8-án 4 és 10 órakor látható. A trójai faló archív felvétel UJ ________VALLÓ LÁSZLÓ________ VÍZJÉG A MARSON. Az Európai Űrkutatási Szervezet Mars Express szondájának a földi központba továbbított adatai szerint víz (pontosabban vízjég) található a Mars déli sarkvidékén. Az űrszonda a vörös bolygó sarkvidékeiről visszaverődő infravörös fény és hő mennyiségét méri az Omega típusú infravörös spektrométerével. Az ilyen „hőszínkép” elemzéséből egyértelművé vált, hogy a Mars déli sarkvidékét jégsapka borítja. További vizsgálatából fény derült arra, hogy a jégsapkát részint fagyott szén-dioxid (széndioxid-jég) és fagyott víz (vízjég) alkotja. A szonda január közepétől február közepéig egy hónapon át végezte megfigyeléseit, abban az időszakban, amikor a Mars déli félgömbjén nyár van, és az évi hőmérséklet eléri maximumát, a mínusz 130 Celsius-fokot. Ennek tudatában különösen nagy feladvány annak megválaszolása, hogy ha víz volt is, van is a Marson, vajon életképes volt-e, képes lesz-e megtelepedni a vörös bolygón igen nagy zimankóban. JÉZUS ANYANYELVE. Mel Gibson A passió című filmjében Jézus és kortársai az Aszszír Birodalom egyik hivatalos nyelvét, az arámit beszélték. Eredetileg a Mezopotámia északi részének Arám nevű területén élő arameus törzsek nyelve volt. Az asszírok az időszámításunk előtti XII. században hódították meg Arámot, és - hogy, hogy nem - birodalmuk egyik hivatalos nyelvévé tették. Ekként terjedt el lassanként az egész birodalomban, így Palesztinában is, sőt túlélte a perzsák megszállását, akik az időszámításunk előtti VI. században hajtották uralmuk alá a korábban asszír fennhatóság alatt álló területeket. Nagy Sándor hódításai nyomán a többnyelvű Palesztinában, illetve Júdeában erősen teret nyert a görög is, azonban az itt élő zsidók többsége továbbra is az arámit beszélte, miközben ősi nyelvüket, a hébert is megtartották. KIHALÓBAN A SZUMÁTRAI TIGRIS. A kutatók szerint az illegális kereskedelem és az orvvadászat a kihalás peremére sodorta az utolsó indonéziai tigrisfajt. Fennáll a veszély, hogy az 1930-as években kipusztult báli tigris és az 1960-as években kihalt jávai tigris után a szumátrai tigrisnek is csak az emléke marad. Az állat számos szervét hagyományos orvoslási céllal forgalmazzák a feketekereskedelemben, bundájáért pedig csillagászati összegeket adnak. A ma élő mintegy ötszáz szumátrai tigrist elvileg szigorú törvény védi, azonban a kiszabható bírág, sőt a börtön sem eléggé riasztó hatású. Ráadásul az állat természetes élettere is folyamatosan szűkül az erdőirtások miatt, nem túlzás tehát, hogy meg vannak számlálva napjai. SZÍVRITMUSZAVARRA TABLETTA. Biztatóak azok a kísérletek, amelyeket egereken végeztek a szívritmuszavar, más néven aritmia gyógyításában. Az új, JTV519-es jelzésű hatóanyag a kalciumionok rendellenes mozgását gátolja a szervezetben, az váltja ki ugyanis a szabálytalan elektromos impulzusokat, az aritmiát. A kutatók azt remélik, hogy a készítmény már a közeljövőben tabletta formájában forgalomba kerülhet, és kiválthatja az igen költséges implantátumokat a szívritmuszavar gyógyításában. KÉSZÜL A VIRTUÁLIS PARTHENON. Az emberiség történetének egyik páratlan műalkotása, az athéni Parthenon darabjait szertevitték a világ különböző múzeumaiba, és a görög állam minden erőfeszítése ellenére is kevés a remény, hogy valaha is visszakerülhessenek eredeti helyükre. Virtuálisan ellenben összerakhatók lennének. Az elgondolás megvalósításához már hozzá is fogtak a Dél- Kaliforniai Egyetem számítógépes mérnökei. Terveik szerint 152, nagy felbontású digitális felvételt készítenek az összes megmaradt részről, és megpróbálják rekonstruálni eredeti elhelyzekedésüket. A múzeumok többsége már jelezte, hogy részt vesz a programban, így, ha minden jól megy, a közeljövőben elkészül a virtuális Parthenon.