Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-21 / 8. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA LENIN tanítása a pártról és a csehszlovák valóság (3) Irta: Dr. GUSTAV HUSÁK, a CSKP Központi Bizottságának első titkára A kommunista párt vezető szerepe az előrehaladás alapja A Csehszlovák Szocialista Köztársaság január utáni fejlődését nemcsak az jellemezte, hogy bizonyos erők kételkedtek a kommunista párt vezető szerepének szükségességében, hanem az is,hogy nyílt támadásokat intéztek ezen alapvető elv ellen. Tagadták a párt erkölcsi és politikai jogát a szocialista társadalom vezetésére, arra, hogy a társadalmi fejlődés döntő ereje legyen. Megpróbálták kérdésessé tenni azt is szükséges-e a párt fennállása a szocialista társadalomban. Elő akarták készíteni a talajt a kommunista párt felszámolásához, s ezért azt állították, hogy a társadalom az elkerülhetetlen törvényszerűség következtében amúgy is eljut a szocializmushoz, a kommunizmushoz. A marxizmus a társadalmi fejlődést a szocializmusban törvényszerű folyamatnak tekinti. Ugyanakkor Lenin nagy érdeme, ahogy szétzúzta a spontaneitást hirdető elméleteket, amelyeket a különböző opportunisták terjesztettek, mondván, hogy a kapitalizmus automatikusan átnő a szocializmusba. Lenin megindokolta annak szükségességét, hogy a kommunista párt aktív befolyást gyakoroljon a történelmi folyamatra. A mi csehszlovák gyakorlatunk is igazolta annak a lenini tanításnak a helyességét, hogy szükség van új típusú forradalmi pártra, a forradalmi osztálytudat hordozójára, a pártra , mint a társadalom vezető politikai erejére és a tömegek szervezőjére. Nálunk is számtalan irányzat és áramlat hirdette a spontán társadalmi fejlődést, tagadta a párt vezető szerepét, sőt azt állította, hogy a párt vezető szerepe csekély és helyzete alárendelt. Sék Különböző ideológusok megkísérelszembeállítani a leninizmust a marxizmussal. A történelmi igazsággal ellentétben azt állították, hogy a marxizmus nem tulajdonított a kommunista pártnak semmiféle jelentőséget. Másfelől ezt mondották: Lenin azért alapította meg ezt a pártot, s hogy a proletariátust alárendelje a pártvezetés akaratának, a kommunista párt manipulációjának tárgyává tegye, s hogy a pártnak a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepe sajátságos, tisztán orosz jelenség, nem pedig nemzetközi elv. Mindezzel csökkentették a leninizmus jelentőségét, az SZKP történelmi tapasztalatainak jelentőségét, s a pártvezető szerepéről szóló elv „nemzeti korlátozottságát“ próbálták bebizonyítani. Így akartak éket verni az SZKP és CSKP közé, így akarták gyengíteni a CSKP befolyását a társadalmi életre, felszámolni a párt vezető szerepét a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista fejlődésének legfőbb biztosítékát. "A párt vezető szerepe ellen intézett támadások egyik fő iránya a „pluralista“ csehszlovák politikai rendszer koncepciójának hirdetése volt. Ebben a CSKP nem a vezető erő, hanem csupán az egyik „egyenjogú partner“ szerepét játszotta volna. E célból kiagyalták azt a tézist, hogy a CSKP vezető szerepének növekedése és megszilárdulása a párt jogainak bővítésével és a csehszlovák nép demokratikus jogainak jár, hogy a párt vezető korlátozásával szerepe a kommunisták hatalmi monopóliumot jelenti, s a dolgozókat úgymond, alárendelték ennek a kommunista párturalomnak. Ezután könnyű volt „bebizonyítani“, hogy a párt vezető szerepének elve kibékíthetetlen ellentétben áll a szocialista demokrácia fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel. Sajnos, ezeket a nézeteket a tömegtájékoztatás minden lehető eszközét igénybe véve rendkívül széles körben terjesztették. Ráadásul nemcsak nézetekről volt itt szó. A „pluralista“ koncepcióból eredő számos politikai követelésnek már a megvalósításához is hozzáfogtak. Olyan politikai szervezetek jöttek létre, mint a KAN, a K-231, szociáldemokrata pártbizottságok és egyéb szervezetek alakultak azzal a céllal, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt politikai ellenzékének szerepét töltsék be. A tömegtájékoztatási eszközök kicsúsztak a párt ellenőrzése alól és gyakorlatilag tőle függetlenekké váltak. Követelések hangzottak el úgynevezett szabad választások tartására — a CSKP „partner“ szerepe mellett. A párt korábbi vezetősége — helyesebben annak jobboldali opportunista része — nem sokat foglalkozott annak bebizonyításával, hogy a leninizmus, mint osztálytanítás különbséget tesz a kapitalista és a szocialista társadalom között, s hogy nem lehet visszatérni a polgári demokrácia modelljére, mert a szocializmus a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapszik, s a szocializmus társadalmi és osztályszerkezete eltér bármely tőkés állam osztályszerkezetétől. A szocializmus és a kapitalizmus közötti alapvető elvi különbségekkel adódnak a politikai pártok tevékenységének teljesen különböző gazdasági és osztályfeltételei. A kapitalista társadalomban a hatalom a burzsoázia kezében van és a kizsákmányolt nép ellen irányul. A szocialista társadalomban viszont minden hatalom a munkásosztály vezette dolgozók kezében összpontosul. A hatalmat a dolgozó nép gyakorolja olyan képviseleti szervei révén, amilyenek országunkban a Szövetségi Gyűlés, a Népi Kamara, a Nemzetiségi Kamara, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a nemzeti bizottságok. Következésképpen nem lehet a szocializmusra ráüggetni a tőkés rendre jellemző viszonyokat. Ezért a Csehszlovák Kommunista Párt nem olyan szervezet, amely a társadalmon, a népen kívül, sőt a társadalom fölött áll, vagy amely a nép ellen irányul. A párt vezető erőként sohasem formált jogot a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség közvetlen adminisztratív irányítására. A párt azért van, hogy a népet szolgálja, de nem azért, hogy az elmaradott elemeknek tegyen szolgálatokat, s engedjen a pillanatnyi ösztönös hangulatoknak. Aki az élen halad, nemegyszer az ár ellen halad, s nem szabad, hogy pillanatnyi hangulatoknak engedjen. Semmi köze nincs a fatisizmushoz a fiárt azon meggyőződésének, hogy a nép előbb-utóbb megérti: objektív érdekeinek a párt az egyetlen kifejezője. A párt és a tömegek kapcsolatának elve nem azt jelenti, hogy a tömegek uszályában haladjunk, s a mozgalomban részt vevő elmaradott elemek színvonalához igazodjunk. A párt mindenekelőtt úgy erősítheti tömegkapcsolatait, ha kifejleszti a tömegekben a szocialista öntudatot, előre viszi a mozgalmat, világos feladatokat állít eléje és nem befolyásoltatja magát a pillanatnyilag adott látszólagos érdekektől. A párt feladata „nem az, hogy passzívan szolgálja a munkásmozgalmat minden egyes szakaszában, hanem az, hogy az egész mozgalom érdekeit képviselje, hogy megmutassa ennek a mozgalomnak végső célját, politikai feladatait és hogy megőrizze e mozgalom politikai és eszmei önállóságát.“ (Lenin összes Művei. 4. köt., Budapest 1964., 347—348. old.) Egyesek nálunk a Németországi Kommunista Párt „baloldali“ ellenzékének régi érveit ismételgetik, azét az ellenzékét, amelyet Lenin „A“ baloldaliság „mint a kommunizmus gyermekbetegsége“ című művében bírált. A „baloldali“ kommunisták úgy tették föl a kérdést, hogy ki gyakorolja a diktatúrát: a kommunista párt vagy a proletárok osztálya, a kommunista párt diktatúrájára kell-e törekedni vagy a proletárok osztályának diktatúrájára. Szembeállították a pártot a tömegpárt vezéreivel, a vezérek diktatúráját a tömegek diktatúrájával. Lenin elítélte és hihetetlen eszmezavarnak nevezte az ilyen kérdéstől a tevést. „Mindenki tudja — írja —, hogy a tömegek osztályokra oszlanak, hogy tömegeket és osztályokat egymással szembeállítani csak olyanformán lehet, ha társadalmi termelésben elfoglalt helye szerint nem tagolt óriási többséget általában véve szembehelyezzük azokkal a kategóriákkal, amelyek a termelés társadalmi szervezetében külön helyet foglalnak el; hogy az osztályokat rendszerint és a legtöbb esetben, legalábbis a modern civilizált országokban, politikai pártok vezetik; hogy a politikai pártokat általános szabályképpen a legtekintélyesebb, legbefolyásosabb, legtapasztaltabb, a legfelelősségteljesebb tisztségekre megválasztott egyének, úgynevezett vezérek többé vagy kevésbé állandó csoportjai vezetik. Mindez ábécé“. (Lenin Válogatott Művei, III. köt., Budapest 1967, 185. old.). Lenin kigúnyolta azokat, akik megpróbálták szembeállítani a tömegeket a vezérekkel. „Ha valaki odáig megy ... hogy a tömegek diktatúráját általában szembeállítja a vezérek diktatúrájával — írta —, értelmetlenséget és ostobaságot követ el, amin csak nevetni lehet. Különösen mulatságos az, hogy valójában a régi vezérek helyébe, akik egyszerű dolgokról egészen józan nézeteket vallanak, valójában ... új vezéreket tolnak előtérbe, akik hihetetlen ostobaságokat és zagyvaságokat beszélnek.“ (Lenin Válogatott Művei, Ш. köt., Budapest 1967, 186. old.) A Csehszlovák Kommunista Párt politikája a dolgozók valóságos objektív érdekeit fejezi ki és védelmezi, tekintet nélkül arra, hogy a dolgozók egy része ezt a tényt még nem ismeri fel. Ezért nem volt igazuk azoknak, akik úgy beszéltek a pártnak a dolgozókhoz fűződő viszonyáról, hogy az a kommunisták hatalmi monopóliumából eredő tekintélyre épül. Egyes elvtársak tudatosan vagy nem tudatosan — legjobb szándékuk ellenére — annak a kizsákmányolók és tulajdonosok úgynevezett új osztályáról szóló elméletnek az álláspontjára tévedtek, amelyek szerint a kommunisták abszolút hatalmat összpontosítanak a kezükben, kezdve a termelési eszközök tulajdonától egészen az államhatalomig és a végrehajtó hatalomig. Ezek az úgynevezett demokratikus szocializmus szociáldemokrata elméletének platformjára tévedtek, amely szembeállítja egymással a szocializmust és a demokráciát. *Ι ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> * ♦> ♦ [UNK] [UNK] ♦Ε ♦Ε ♦> ♦ [UNK] [UNK] ♦Ε ♦> ♦ [UNK] [UNK] •<Н [UNK] ♦> ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦> ♦Ε ♦> ❖ ♦> ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ❖ ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε *Ε ♦Ε ♦Ε ♦Ε •Ε ♦Ε ♦> ♦> A Szovjet Hadsereg napja alkalmából Az új szovjet állam első külpolitikai bemutatkozása a békedekrétum volt, amelyben felhívással fordult a világ népeihez, hogy kössenek azonnal fegyverszünetet és kezdjék meg a tárgyalásokat egy igazságos, humánus béke megkötése érdekében. Az első munkás hatalom a népek békéjére alapozta jövendő külpolitikáját, és ezt a vonalat több mint fél évszázadon keresztül következetesen betartotta. És mégis... már létezésének első napjaiban kénytelen volt fegyvert ragadni puszta létének megvédésére. Harcolni kényszerült annak ellenére, hogy a négy évig tartó háborúban óriási veszteségeket szenvedett emberéletben és anyagban. Az első világháború nagyrészt Oroszország területén zajlott le, az ország népgazdasága teljesen leromlott, a lakosság lerongyolódott és nélkülözött, a katonák tömegesen hagyták ott a lövészárkokat. Kénytelen volt végső erejével harcra kelni, mert a nemzetközi reakció, attól való félelmében, hogy az új szocialista állam példáját követve, a saját proletariátusa is megdönti a burzsoázia uralmát, pénzt és fegyvert nem kímélve* szent háborút hirdetett a fiatal állam ellen és el akarta törölni a föld színéről. Elsőnek Kornilov tábornok, Kerenszkij híve kapott megbízást, hogy fojtsa vérbe a pétervári szovjethatalmat. Kornilov, volt cári tisztjeivel és félrevezetett katonáival Pétervár ellen indult, hogy a szovjet leverése után kikiáltsa a katonai diktatúrát. Nem idegen államok meghódítása, más népek leigázása, hanem az önvédelem szükségtörvénye, a forradalom vívmányainak megőrzése adta kezébe a fegyvert. Pétervár munkássága formálta ki az első proletár hadsereget. Az esztergák és a gyalupad mellől sereglett össze az első munkáshadsereg az új élet hajnalán és özönlött Pétervár határai felé, hogy élő gátként állja útját az ellenforradalmi erőszaknak és megvédje a forradalom szülővárosát, Lenin városát és ezzel a proletárhatalmat az ellenség dühétől. És ez az alig kiképzett, tapasztalatlan, de annál elszántabb és főleg öntudatosabb tömeg 1918. február 23-án legyőzte a gyakorlott és harci tapasztalatokkal rendelkező, jól felszerelt ellenforradalmi sereget, megszabadította a várost és lakosságát a cári tisztek kegyetlen bosszújától, megvédte a szovjethatalmat, példát mutatva az egész világ elnyomottjainak, hogyan kell harcolni a szocialista forradalom nagy céljaiért, a dolgozó nép szabadságáért. Azóta február 23-ika a történelmi jelentőségű győzelem napja, a Szovjet Hadsereg nagy ünnepe, amelyet a Szovjetunió népe és az egész világ öntudatos dolgozói bensőségesen ünnepelnek. Közismert a szovjet hadsereg kiváló, modern fegyverzete, megismertük a katonai vezetők magas színvonalú képességeit, de akik a harcból ismerik az egyszerű szovjet katonát, jól tudják, hogy helytállásukban döntő szerepet játszott az elhivatottság tudata, a rendíthetetlen szocialista meggyőződés és a szolidaritás érzése a világ minden dolgozója iránt. Ez késztette hősi helytállásra nemcsak a győzelmes csatákban, hanem a háború megpróbáltatásai közepette is. (peri) Kölcsönösen előnyös együttműködés ÜNNEPI ÜLÉS AZ IPOLYSZAKÁLLASI CSEHSZLOVÁK—MAGYAR BARÁTSÁG SZÖVETKEZETBEN Ipolyszekállas február 14-én a maga nemében nagy esemény színhelye volt. Németh István mérnök, a közös elnöke a jelenlevőkkel ismertette a szövetkezet idei termelési és pénzügyi célkitűzéseit. A beszámolóból kitűnt, hogy a gazdaság a termelést és az ebből származó bevételeket a múlt esztendei valósághoz mérten az állattenyésztésből mintegy 286 ezer, az össztermelésből származó bevételeket pedig 381 ezer koronával kívánja növelni. Az ünnepi gyűlés túlnőtte a falu kereteit. Részt vettek rajta a szövetkezet kedves vendégei, mint például Sztankó Pál elvtárs, a Magyar Népköztársaság főkonzulja, Holló Endre elvtárs, az MSZMP heves megyei pártbizottságának osztályvezetője, a Magyar—Csehszlovák Barátság Szövetkezet küldöttsége Tóth István elüzik, valamint dr. Takács Sándor, a Gyöngyösvidéki Termelőszövetkezeti Tanács titkára és az andornaktályi Búzakalász termelőszövetkezet küldöttsége Czifre Mihály elnök vezetésével. Az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság termelőszövetkezet részéről Tóth István elvtárs megjegyezte, hogy nagyon hasznos az ipolyszakállasi szövetkezettel veló kapcsolat. Szakmai téren is segítik egymást. Legutóbb azt a célt tűzték maguk elé, hogy az állattenyésztés jövedelmezősége terén utólérjék az ipolyszakállasiakat. A gyümölcsöző kapcsolatot 1961-ben kezdték. Azóta lényegesen bővült a két szövetkezet közti együttműködés. Az érsekvadkertieket például nagyon érdekelte, hogy Ipolyszakállason milyen módon érik el gabonából a 40— 50 mázsás átlaghozamot. Tudniillik ők is szerettek volna nagyobb termésátlagot elérni, de sajnos nem volt hozzá elegendő műtrágya. Most már van. Ezután majd lehetőség nyílik a fej-fej melletti versengésre. Már lehetővé vált, hogy hektáronként ők is megadják a talajnak a kilenc mázsa műtrágyát. Az érsekvadkerti küldöttséggel Ipolyszakállasra látogatott továbbá a KISZ titkár is, hogy kapcsolatot teremtsen a fiatalokkal és létrehozzák a szoros együttműködést. Az andornaktályi Búzakalász termelőszövetkezet — mint Czifra Mihály elvtárs elmondta — nagyhalt foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal. Lényegében így kezdődött az ismerkedés, mert Ipolyszakállason is nagy területen — 25 hektáron — telepítettek szőlőt. Az andornaktályiak kezdettől fogva értékes tanácsokkal látják el az ipolyszakállasiakat. Idén pedig a szőlő metszésénél nyújtanak nekik segítséget. A kapcsolat célja, hogy a tápanyag-gazdálkodás, a metszési mód átadása, valamint a borászat terén segítsék az Ipolyszakállasi szövetkezetet, hogy ott is tudományos megalapozottsággal termelhessenek. (hal) A proletár nemzetköziség talaján Nem véletlen, hogy a világsajtóban és általában a nemzetközi politikai életben nagy visszhangot váltott ki a Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusa. Tény, hogy már az előkészítés időszakában olyan lényeges kérdéseket tűztek napirendre a francia kommunisták, amelyek az ország belpolitikai életének mintegy kulcsfontosságú problémái. A kongresszus vitája bebizonyította, hogy a Központi Bizottság tézisei helyesek voltak és a párt számára olyan politikai platformot teremtettek, amely kiválóan alkalmas az eljövendő időszak politikai harcainak kiindulópontjául. Mint ismeretes, a kongresszust megelőző viták során, majd a kongresszuson is gyakran felbukkant Garaudy professzornak a neve. A párt Politikai Bizottságának volt tagja lényegében ellentétbe került az FKP irányvonalával, nézetei, törekvései nem voltak egyeztethetők a francia munkásosztály érdekeivel. Nos, a kongresszus végérvényesen elvetette Garaudy álláspontját, s ez ismét csak azt bizonyítja, hogy a francia kommunisták tudatában vannak annak jelentőségével, mit jelent számukra a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége. Így azután a burzsoá sajtó képviselői, akik ugyancsak nagy számban jelentek meg a kongresszuson, saját szemükkel láthatták, hogy nem váltak be jóslataik, a párton belül nem bontakozott ki éles harc a vezető szerepért, a tárgyilagos és demokratikus vitában a küldöttek hitet tettek a párt egysége és a tézisekben kitűzött politikai irányvonala mellett. Garaudy szovjetellenes kirohanásai a küldöttek nemtetszését váltották ki, ennek egyik bizonyítéka az is, hogy a kongresszus viharos ovációkkal fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségét. G. Marchais főbeszámolójában rámutatott, hogy az SZKP tapasztalatai mindenkor kiválóan hasznosíthatók voltak a francia kommunisták munkájában. Vonatkozik ez természetesen az egyes társadalmi jelenségek megítélésének problémájára is, amelyek során — s Garaudy professzor itt tévedett — nem szabad és nem lehet szem elől téveszteni az osztályszempontokat. Garaudy elmélete a tudományos és műszaki forradalommal összefüggésben, az osztályok alakulásával, illetve integrációjával kapcsolatos nézetei — alapos marxistaleninista elemzés után helytelennek bizonyultak. A kongresszus vitájából nyilvánvaló, hogy a Francia Kommunista Párt továbbra is hű marad hagyományos politikájához, amely elsősorban a proletár nemzetköziség alapelvein nyugszik. S ezen nem változtathat sem Garaudy, sem más!... Ezek az elvek vezérlik a francia kommunistákat Csehszlovákia Kommunista Pártjával fenntartott kapcsolataikban is. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a Központi Bizottság jelentését, amelyben e legmagasabb szerv támogatásáról biztosítja a csehszlovák kommunistákat jelenlegi erőfeszítéseikben. Ez a dokumentum annak a reménynek is kifejezést ad, hogy a két párt a jövőben is szorosan együttműködik és sokoldalúan továbbfejleszti kapcsolatait. (P.)