Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-22 / 29. szám

10. \ SZABAD FÖLDMŰVES 1972 július 22. Úgy tetszett, hogy az idei gomba­szögi dal- és táncünnepélyt elmossa az eső. Szombaton délután öt óráig esett, de utána felszakadozott a felhő és este hét órára már olyan volt a gombaszögi völgy, mint egy felbolyga­tott méhkas. Nézők ezrei foglalták el a helyüket és nyolc órakor megkez­dődhetett a műsor. Václav Neckár hirtelen megbetegedése miatt a brati­­slavai Tátra revü művészei léptek fel. Kociánová, Blahová, Sidhre és a töb­biek nagy sikerrel énekelték a köz­kedvelt szlovák táncdalokat, amelyet a lelkes közönség nagy tapssal jutal­mazott. Magyarország legnépszerűbb tánc­­dalénekesei a „Slágerhullám­“ műsor­ban léptek fel. Harangozó Teréz, Poór Péter, Aradszky László, Kovács Fe­renc, a Balikon nővérek és Karin Sta­­nek fiatal varsói beat-énekesnő szin­tén elnyerte a közönség tetszését. Annaszéki András parodista humoros konferanszával tette színessé műso­rukat. A külföldi művészek ismét meg­hódították a közönséget. Ez már így van, hogy Gombaszögön a magyaror­szági táncdalénekesek fellépése hoz­zátartozik az ünnepséghez. Persze nem csupán nevük hallatára özönle­nek műsorukra az emberek. Vonzzák őket a szép, közkedvelt magyar nép­dalok, táncok. A gombaszögi találko­zó hatását akkor érzi az ember, ami­kor egy szép műsorszám sikeres be­mutatása után szinte egyszerre kiált fel a sokezer főnyi közönség. Vasárnap délelőtt a hazai műked­velő mozgalom jelenlegi helyzetéről kaptunk áttekintést. Mindenekelőtt az él együttesek előretörését vettem ész­re. Nagyon jól sikerült a serial (Szí­na) CSEMADOK tánccsoport fellépé­se. A „Pusztafalusi csárdásokkal, és különösen a „Verbunkos“ táncukkal felfigyeltettek magukra. A pártfogó nélkül dolgozó együttesben értékel­nünk kell a lelkesedést s a törhetet­len kedvet is. Öröm volt nézni a Fita­­kovské Biskupice-i (Fülekpüspöki) Palóc együttes műsorát. Meg kell di­csérnem a Velké Kapušany-i (Nagy­­kapos) Műszaki Mezőgazdasági Kö­zépiskola tánccsoportjának a „Május­fa állítása“ című táncát. A délelőtti „Szép az élet“ című műsorban fellép­tek még a roznavai (Rozsnyó), Krhovi (Tornagörgő), čoltovói (Csoltő), Ri­mavská Sobota-i (Rimaszombat), ge­­meri (Gömör) népi együttesek és Košicei (Kassa) Új Nemzedék népmű­­­­észeti együttes csoportja. A CSEMADOK košicei újvárosi helyi szervezetének műsora kiemelkedett. A košiceiek táncait a figurákon túl­emelkedő felszabadultság, vitalitás jellemezte, amely megfogta a nézőket. A Szőttes és a košicei Starbár mű­vészegyüttesét nem kell bemutatnom, nagyon jól ismerik őket az ország minden részében. A sikerük itt is nagy volt. Délután az ünnepély manifesztáció­­ban csúcsosodott ki, amelyen ing. Ján Janovic elvtárs, az SZSZK mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisztere kö­szöntötte az ünnepély résztvevőit, majd a következőket mondotta: — Eljöttünk ebbe a gyönyörű kör­nyezetbe, hogy a jól elvégzett munka után tánc- és énekkultúrával szóra­kozzunk, művelődjünk. Erre az ün­nepségre is az alkotó munka légköré­ben került sor, amikor dolgozó né­pünk, köztük a csehszlovákiai ma­gyarság is — nagy erőfeszítéseket tesz pártunk XIV. kongresszusa hatá­rozatainak sikeres megvalósításáért. A beszéde további részében Janovic elvtárs időszerű kül- és belpolitikai valamint kulturális kérdésekkel fog­lalkozott. Ezután Lőrinci Gyula elvtára, a CSEMADOK országos elnöke ünnepi beszédben méltatta Gombaszög jelen­tőségét. Az ünnepi beszédek elhangzása után a manifesztáció résztvevői üdvözlő le­velet küldtek Csehszlovákia Kommu­nista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, amely­ben többek közt ez állt: Ezúton is szeretnénk kifejezésre jut­tatni pártunk és szocialista államunk iránti elkötelezettségüket. Minden tet­tünkkel támogatjuk pártunk, kormá­nyunk és a szocialista tábor békepoli­­tikáját. Elítéljük az Amerikai Egyesült Államok Indokína népeivel szemben folytatott agresszív politikáját, támo­gatásunkról biztosítjuk a vietnami né­pet hazája szabadságáért és függet­lenségéért vívott igazságos harcában. Csatlakozunk a világ békéjéért és biz­tonságáért küzdő haladó erőkhöz. Tá­mogatjuk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének azt a törekvését, amely a csehszlovákiai magyar dolgozóknak a tudományos világnézet, a szocialista hazafiság, a nemzetköziség szellemében való neve­lését és a magyar nemzetiségi kultúra ápolását szolgálja. Ténykedésünkkel mindenkor közös ügyünket, a szocia­lizmus építését, hazánk további fel­virágoztatását, a nemzetek és nemzeti­ségek egységének elmélyítését kíván­juk elősegíteni. Az ünnepi nagygyűlés után a Dukla­­aljai Művészegyüttes, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, valamint a magyarországi Duna Mű­vészegyüttes adott színvonalas műsort. Illés Bertalan A­ánk örvendező szülő között bi­zony nem egy szomorú tűnődéssel vagy éppen lesújtottan nézi a fia vagy lánya érdemjegyeit. A hevesebb szü­lők a tanítókat okolják, a m­eggondul­­tabbak, szerényebbek — maguknak teszik fel a kérdést: „Hát csak ennyi­re futja a gyerekem képességéből, ezért járattam különórákra?“ Hol és kiben van tehát a hiba? A tanítók­ban? A gyerekekben vagy talán a szülőkben? A kérdésnek a megvála­szolása roppant összetett és bonyo­lult, mert érinti a társadalmi, lélek­tani, pedagógiai és egészségügyi kér­déseket is. Az 1948 óta eltelt huszonnégy év a szülők tudatában kialakította ugyan azt a helyes meggyőződést, hogy a társadalmi különbségek megszünteté­sével minden gyerek érvényesülhet, de sokuknál ez azzal a hibás szemlé­lettel párosult, mely szerint most már minden gyerekből az lesz, ami éppen akar. Sok szülő úgy gondolja, hogy ehhez más nem kell, mint mident megadni, ami anyagilag és szellemi­leg lehetséges, és csupán a gyereken múlik, hogy mi lesz belőle. Ezt a fer­de, eltorzult felfogást segítette az a kedvező tény is, hogy nagyon sok csa­lád ma anyagilag kitűnő helyzetben van és vállalni tudja a gyerek jobb felkészítésének anyagi terhét. Legtöbbször azonban a szülők ter­veiből hiányzik a legfontosabb: a gye­rek adottságainak, képességeinek felmérése. Mert tudomásul kell venni a azt, hogy nincsen olyan társadalom, amely biztosítani tudná, hogy minden gyerekből az legyen, ami éppen lenni akar. Ez óriási zűrzavart jelentene a népgazdaságban, nem beszélve arról, hogy a ,,gyermeki akarat“ mögött na­gyon sokszor felismerhető a szülő vágyálma, gyermekeinek karrierjéről: a divatos életpálya gyakran irreális célbavétele. Sok szülő így fogalmaz: az én gyer­mekemnek jobb bizonyítványa volt, mint „annak“ a másiknak — mégsem vették fel a kívánt iskolába „hely­szűke“ miatt, míg a másikat felvették. Természetesen akadnak ilyen véletlen esetek, de ezek elenyészőek s nem döntő befolyásúak. Rendszerint ott van a hiba, hogy a gyerek túl van hajszolva. A gyerek feje nem nőtt az utóbbi tíz évben, a tananyag pedig bő­vült, és ezzel jön hozzá még a külön­órára való járatás. Mert ugye — gon­dolja a szülő — jó, ha valaki tud né­metül vagy angolul. Jó, ha ért a zené­hez is. Az ilyen tanuló nem tud gye­rek lenni. Egész életét a karórájára szabályozza, s esténként a szellemi kimerültségtől csak altatóval tud el­aludni. A túlértékelt és ennek követ­keztében túlhajtott gyerek igen szo­­morú látvány. Sokszor a családi riva­­litás, az értelmetlen vetélkedés ez oka a gyerekek túlterhelésének. A legtöbb család véleménye: ha más megteheti, úgy mi is megtehetjük, mert mi is va­gyunk olyanok, mint „azok“. Sajnos, sokszor az iskola sem tud gátat vetni annak a túlértékelésnek, amely a gyermekben a szülő különleges vá­gyait és ambícióit testesíti meg. Tu­datosítania kell minden szülőnek, hogy gyermekével csak akkor végez­tessen többletmunkát, ha erre a gyer­meknek képessége és kedve van. A nagy görög tudós , Arisztotelész mondta: „Az élet játék nélkül mit sem ér.“ Itt a vakáció, legalább ezt hagyjuk meg a gyerekeknek és függesszük föl erre a két hónapra a különórákat. Molnár Ferenc Bizonyítófosztás után J­óska éppen a kapuban állt, ami­kor elhaladt házuk előtt a kis­lány. Derekán ringott a selyemruha, és muzsikált léptet ritmusában. A legény rajtafelejtette a szemét. — Ez már igen... Szép, csinos... fis milyen modern nő ... Tavasz volt. Nyíltak az orgonák. Hó­fehér bárányfelhők legelésztek az ég peremén, s a virágokat szerelmes du­­ruzsolással udvarolták körül a méhek. Jóska zsebkendőjével lakkcipőjéről letörölte a port, hogy fényesebb le­gyen s a lány után vetette magát. Jól­eső, kamaszos érzés vitte lábait. Ké­nyeskedve lépegetett az újonnan ké­szült betonjárdán. Nem tudott már sem kitérni, sem megállni. Késő este került haza. Mámoros volt. Édesanyja az ágyból nézte a televíziót. — Anyám — mondta s leült az ágy szélére. — Megszerettem Molnár Ma­rit, feleségül akarom venni. Délután együtt mentünk a klubba. Biztos tet­szem neki, mert csak velem táncolt. Holnap menjen el hozzájuk. Az öregasszony arca elsápadt meglepetéstől. Tudta, hogy az a lány a másról álmodik, nem Szűcs Jóskáról, a szövetkezet traktoristájáról. Másnap délután mégis felöltözött ünneplő ruhába. Homályos, rossz sej­telmek kísérték az úton. Mit fog szól­ni majd Molnárné, ha beállít kérésé­vel. Biztosan foghegyről mondja: — Hát lelkem Szücsné, tudom, hogy de­rék fia van. Az uram is mondta már, hogy legfőbb traktorista a szövetke­zetben. Igen-igen sajnáljuk, de nem a maga fiának neveltük a lányunkat. Különben is traktoristához nem adjuk. Van neki mérnök, sőt orvos udvarlója is. Keressen magának mást. Gondolatai annyira lefoglalták az a idős asszonyt, hogy észre sem vette mellékutcából közeledő személy­autót. Ugyan­így járt Molnár Mari is, aki az autót vezette. Mire észrevette, már nem tudott neki kitérni. A kocsi hátulja elsodorta az ünneplőbe öltö­zött öregasszonyt. A baleset Erzsikéék háza előtt tör­tént, aki éppen virágokat szedett a­­ kiskertben. Hallotta a fékcsikorgást, s a vékonyka, erőtlen sikoly buggyanó saját. Kiszaladt az utcára. Az öreg­asszony gyengén lélegzett. Ünneplő ruháját megtépázták a kavicsok, s ar­cán vércseppek piroslottak. A szomszédok segítségével bevitték Takácsékhoz. Erzsike lemosta arcáról a vért, és hidegvizes ruhát tett a hom­lokára. Orvosért akart szaladni, de az öregasszony nem engedte. Beszélgettek. A lány boldogan hall­gatta az idős asszony hangját. Beszél­getésüket Jóska zavarta meg. — Hogy van édesanyám? — Jól vagyok fiam. Semmiség az egész, csak megbotlottam. A fiút mégis mardosta a lelkiisme­ret, mert ő küldte el Molnárékhoz. Anyja szelíden nézett rá s szemében bocsánatkérés volt, mintha ő lett vol­na oka a belesetnek. Szerencsére nem történt komolyabb baj. Közben Takács István is hazaérke­zett, Erzsike édesapja. Konyakkal kí­nálta a vendégeket, aki mit sem sej­tett a balesetről. Szépen elbeszélgettek. Az öregas­­­szony kipihente az ijedtségét és az esés okozta fájdalmat. Már késő este volt, amikor készü­lődtek hazafelé. — Köszönöm a jóságodat, Erzsiké — > suttogta a fiú, amikor erős marká­ban ringatta a leány kezét. Erzsiké nem felelt, forrásig öntöt­te el az arcát. Az ég óvatosan csomagolta ki szür­ke felhőrongyai közül féltve takarga­tott kincsét, az ezüstösen tündöklő Holdat. Az öregasszony hazafelé igyekezett. Tudta, hogy neki már ott nincsen mit keresnie. Jóska a kiskapu mellett, lágyan át­fogta a lány derekát. Erzsike arcát elöntötte a vér. Úgy érezte, minden sejtje ég. Nem is tudott ellenállni az ölelésnek. Hagyta, hogy a fiú csókol­ja, hiszen az jól esett neki. Soha ilyen boldognak nem érezte magát. Kisvártatva a fiú ismét a lány szá­ját kereste, de ő kitépte magát az ölelésből. — Menjél. Későn van. Holnap újból találkozunk. Jóska nagy nehezen elindult haza­felé. Édesanyja már az ágyban feküdt. Óvatosan levetette a nadrágját. Takács Erzsike kék szemének, szelíd tekinte­tét érezte arcán.,, I­­­cs Bertalan Érettek lettek Az elmúlt hetekben sokezren tettek tanúbizonyságot, hogyan tanultak, miképp készültek fel az életre, a különböző szak­iskolákon. A magyar nyelvű mezőgazdasági műszaki közép­iskolákban, hasonlóan, mint az előző években, közel 200-an érettségiztek, hogy aztán elhelyezkedjenek a mezőgazdasági üzemekben, s közülük a kiválóak tovább tanuljanak a fő­iskolán. A Sahy-i (Ipolyság) Mezőgazdasági Technikumban az idén a növénytermesztési és állattenyésztési szakon 27-en végez­tek. Az összetétel ideális volt: 16 fiú és 11 lány. Az osztály átlagos tudása közepesnek mondható, s a bizottság előtt min­denki helytállt. Persze voltak kiválóak is, akik közül hárman: Baka Zoltán, Menyhárt Ida és Bakai István a Nitrai Mező­­gazdasági Főiskolára jelentkezett. Különben az érettségizettek közül öten szeretnének tovább tanulni. Nagy Endre osztályfőnök szerint sokkal jobb eredményt ér­hettek volna el, ha nem idegesek a végzősök. Talán túl hosszú időt engedtek a felkészülésre és a „majd holnap nekilátok“ megbosszulta magát és egyesek tudásukhoz mérten rosszabbul feleltek a kihúzott tételekből. Lényegesen fontos kérdés, hogy az „érett“ középkáderek el tudjanak helyezkedni. Semmi újat nem mondok azzal, hogy a fiúkkal nincs különösebb gond. A lányokkal viszont akad Például Plášťovcérôl (Palást — lévai járás) hárman érettsé­giztek. A két lányt nem igényli a helyi szövetkezet, a fiúra viszont szükségük van. Persze az illetékes termelési igazgató­ságok a lányok elhelyezésével is törődnek, s valamelyik mező­gazdasági üzemben vagy másutt állást biztosítanak számukra Képzett szakemberekkel gazdagodtak a mezőgazdasági üze­mek. Legtöbb helyen — nagyon helyesen — nagy gyakorlatta­l rendelkező szakemberek mellé heyezték őket, hogy még ala­posabban megismerkedhessenek a mezőgazdaság ezerágú mes­terségével. Az már csak rajtuk múlik, milyen gyorsan sajátít­ják el a vezetés művészetét, hogy aztán felelős beosztást kap­hassanak. A Sahyi technikumban az általános osztályokon kívül van egy ökonómiai irányzatú is. 34 lány tanul benne, akiket taná­raik dicsérik, mert nagyon szorgalmasak, s többségben kiváló tanulmányi eredményeket értek el. A jövő az általános szakon is bíztató. Néhány évvel ezelőtt még toborozni is kellett a diákokat. Az idén a felvételinél válo­gathattak, s ami a fő, a fiúk többségben vannak, s a szülők nagy százaléka mezőgazdasági üzemben dolgozik. Az iskola ódon falai között az elmúlt másfél évtizedben a szakemberek százait képezték. Méghozzá jól, mert a legtöbbjük felelős beosztásban dolgozik és sokan elvégezték közülük a mezőgazdasági főiskolát is.­­tt- A tablón az érettségizett diákok , az iskola vezető tanárai láthatók.

Next