Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-18 / 20. szám
1974. MÁJUS 18. / XXV. évfolyam, 20. szám ára: 1.— Kčs Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Vitathatatlan: a jó takarmányalap az álattenyésztés alfája-omegája. Enélkül nincs jövedelmező állattenyésztés, nincs elegendő hús, tej, tojás. Ami azután az élelmiszerellátás egyenletességét is felborítja... A hiányos takarmányalap jobbára csak a haszonállatok létfeltételeit biztosítja, úgyhogy azok hatékony termelésre már képtelenek. Természetes, hogy ilyen körülmények között még a legnemesebb, nagy hasznosságú állatállomány erőnléte is leromlik, csökken a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, ilyen esetben azután hamarabb tizedeli az állományt járvány, vagy egyéb kéz. Tehát, ha ennyire kulcsfontosságú a saját erőforrásokból származó takarmánybázis, tenni is kell érte. Ugyanakkor a gazdaságosság elvének szem előtt tartása is lényeges szempont. Most, a takarmánybegyűjtés első szakaszában nem árt fontolóra venni egynéhány dolgot, főleg ami a takarmánytermesztés szerkezeti változásával, haladó irányzatával van összefüggésben. A szálastakarmányok báglyázása, majd kazalozása még néhány évvel ezelőtt is sok gondot, bajt okozott. Minden más munkát háttérbe kellett szorítani, s az emberi-, valamint gépi munkaerőt, szállítóeszközök egész sorát a takarmánybegyűjtésre kellett összpontosítani. Még így is nemegyszer a renden rothadt a lucerna első, második, vagy harmadik kaszálata, általában az esős, szélsőséges időjárás, illetőleg az elavult munkaszervezés, a rugalmas intézkedések híján. Nos, a szálas takarmányok boglyázása, kaplazása — hála a korszerű technika és technológia előretörésének — már-már a divatját múlja, legalábbis Nyugat-Szlovákia délibb járásaiban (éppúgy, mint a kukoricakapálás). Bár az egyes járások még nem rendelkeznek elegendő univerzális szárítóüzemmel, a meglevők háromműszakos üzemeltetésével, a maximális teljesítőképesség kihasználásával jobbára győzik a lucerna szárítását és feldolgozását, tápdús takarmánylisztté. A szárítóüzemek tulajdonosai szerződést kötnek a szomszédos mezőgazdasági üzemek vezetőségével, s mindkét fél jól jár. Azokban a járásokban, ahol az önzés lép előtérbe, helyénvaló, ha a járási mezőgazdasági igazgatóság illetékes szakemberei tesznek ajánlatot a szárítóüzemtulajdonosoknak, a szomszédos szövetkezetekkel, állami gazdasággal való célszerű együttműködésre , a szárítóüzem maximális üzemeltetésére vonatkozólag. Ez utóbbi megoldást praktizálják többek között a komárnoi járásban is. Viszont az előbbi megoldás követendő példáit szolgáltatta már évekkel ezelőtt is a galántai, valamint a Duna Streda-i járás számos szövetkezete, üzemközi társulása, vállalata. Node, maradjunk még egy pillanatra a többéves takarmányok termesztésének kérdésénél. Köztudott, hogy a lucerna fehérjében gazdag takarmánynövény. Termesztéséről semmiképp sem mondhatnak le a mezőgazdasági üzemek. Viszont a szántó 22— 23 százalékán termesztése számos szövetkezetben indokolatlan. Vagyis, csökkenteni kell a többéves takarmányok vetésterületét, mégpedig a szemesek javára. Persze, ugyanakkor maximális hektárhozamok elérésére kell törekedni, hogy kisebb területen, legalább annyi legyen a termés, mint annak előtte. A komárnoi járásban dédelgetett terv: lucernaszénából elérni legalább a 100 mázsás hektárhozamot! Hogyan? Az öntözési lehetőségek teljes hasznosításával, továbbá szasszeríi tápanyagutánpótlással és a veszteség legkisebbre csökkentésével. S mit tesznek a Csallóköz szívében? A cél: szemeseket termeszteni a szántó 65 százalékán. A többéves takarmányok területe a jelenlegi 16 százalékról 10,6 százalékra csökken. Természetesen, a Duna Streda-i járásban nem elégszenek meg a száz mázsás hektárhozam-átlaggal. Ha a Hubicei (gombai) Állami Gazdaságban — aránylag kedvezőtlen talajviszonyok között — öntözéssel — négy kaszálatból 120 mázsát tudnak betakarítani hektáronként, ez az átlaghozam általánosítható az egész járás területére. S ha már ennél a járásnál tartunk, még egy fontos dologról nem szabad megfeledkezni: itt a szilázs lesz a takarmánybázis fő része, igen számottevő hányada. 5 máris helyben vagyunk! A silókukorica vetésterülete bővül az idén, a múlt évihez hasonlítva közel félezer hektárral. A silókukoricát természetesen főnövényként termesztik, nem úgy, mint egynémely járásban, ahol a másodvetésű jobbára csak zöldtakarmányozásra hasznosítható ... Az előbbiekben szó esett a gazdaságosság elvének következetes érvényesítéséről. Hát, ez utóbbi járásban bizony először, másodszor és harmadszor is számolnak a szakemberek, s csak azután terveznek, intézkednek. Mert, a silókukorica kétségkívül a maximumot képes adni hektáronként — legtöbbet bármiféle zöldtakarmányt adó növénykultúrák közül. Fő: a 35—36 százalékos szárazanyag-tartalom. Mivel a szilázs a monodiétás takarmány alapja, változtatnak a silózás eddigi technológiáján. Míg az ezelőtti években közvetlenül a silózáskor adagolták a karbamidot, az egyenletes elosztást nem minden esetben tudták biztosítani. Most új megoldással kísérleteznek:a karbamidot a silózás előtt, kint a határban juttatják a növényzetre, szavatolva az egyenletes elosztást. . . Sőt, a silókukorica egy részét szárítják, s brikettezik, mint például az Okoci (Ekecsi) Efsz-ben is, ahol a kísérletek eredménnyel kecsegtetnek. Ha ténylegesen a szilázs lesz a jövő takarmánybázisának alapja, úgy nagyon is indokolt a silókukorica hibrid vetőmag kellő mennyiségű behozatala. Az idén Jugoszláviából és a Magyar Népköztársaságból szereztünk be, ebből a hibridfajtákból vetettek a komárnoi járás mezőgazdasági üzemeiben is. Mindemellett hiányolják az említett mezőgazdasági üzemek szakemberei a hazai, topofníkyi kései silóhibrid-fajtát, amelynek zöldtömegével elégedettek ... Nyugat-Szlovákiában az egyéves őszi- és tavaszi takarmánykeverékek teljesen háttérbe szorulnak, olyannyira, hogy járásonként alig éri el a néhány száz hektárt. Viszont, sokkal fehérjedúsabb takarmányfélék kerülnek helyébe: a takarmányhüvelyesek. A CSKP KB novemberi plenáris ülésének határozata értelmében ezek területének el kell érnie a 20 ezer hektárt, ami nem csekélység, hiszen háromszorosa a múlt évi vetésterületnek. Annál is inkább, mert a vetőmagbeszerzés körül nehézségek mutatkoztak. Például a komárnoi járásban későn kapták, s nem a megfelelő minőségű szója-vetőmagot. Ilymódon a tervezett 350 hektárnyi helyett csak mintegy 280 hektár szója lesz az idén, ami közel hússzorosa a tavalyinak. A komáromitól jóval előbbre jutott a dunaszerdahelyi járás, ahol a szója vetésterülete a tavalyi 234 hektárról 549 hektárra bővült, s a takarmányhüvelyesek vetésterülete a múlt évihez arányítva ötszörösére (220 ha-ra) emelkedett. Ez igen lényeges előrelépés. Remélhető, hogy az ország más kerületei, járásai is megteszik a magukét, hogy ne kelljen drága valutát kiadni a takarmányfehérje behozataláért. E tekintetben alapozzunk főleg saját erőforrásainkra, lehetőségeinkre. A mezőgazdasági üzemek újítói máris azirányban tevékenykedhetnének, miként lehetne a takarmányhüvelyesek begyűjtésénél az eléggé jelentős élőmunka-ráfordítást csökkenteni, a cséplésnél előforduló veszteséget (magtörés, stb.) minimálisra leszorítani. Kétségkívül: a fehérjeproblémán csak úgy lehetünk úrrá, ha a mezőgazdaság vezető-, szakember- és műszaki gárdája, valamennyi dolgozója szívügyének tartja annak megoldását — ki-ki a maga posztján, s közös erővel. Csakis így váltható valóra ez a párt kitűzte, nagyon igényes feladat! (KOVÁCS) Új módon, gazdaságosabban Kiváló Egy kicsit furcsán hangzik a cím, mégis valóság, s immár Valtién nyolcadszor került sor a többnapos ünnepségre, ahová az ország minden részéről emberek, zarándokolnak, hogy megtekintsék a mesésen szép várkastélyt, s annak hatalmas, hűs lovardájában megízleljék hazánk legjobb borait. A borvásár első napján a szervező bizottság a legkiválóbb szőlészeti-borászati tudományos dolgozók részvételével szemináriumot rendezett a szőlészet-borászat időszerű kérdéseiről A magasszintű értekezleten mintegy 160 szakember vett részt, hogy az előadáson hallottakat, látottakat később majd a gyakorlatban is alkalmazzák, megvalósítsák. Hibaként róhatjuk fel, hogy az országos tanácskozáson Szlovákiából aránylag kevés mezőgazdasági és borászati üzem képviseltette magát. — Kár ilyen értekezleteket kihagyni, — állapította meg tárgyilagosan Varga József, a gyelcei (köbölkúti) szövetkezet főkertésze. — Mindig van új a nap alatt, s valamennyiünket nagyon érdekel többek között, hogy mi az oka a közép- és a magaskordons művelésnél a szőlőtőkék kiszáradásának. A borászattal foglalkozók pedig igazán sokat vihettek haza a tarsolyukban. A szeminárium befejezése után került sor a borvásár megnyitására, és az országos versenyen résztvevő díjnyertes borok „gazdáinak“ megjutalmazására. Arany, ezüst, bronzérmeket és különdíjakat kaptak a jó borok közül a bíráló bizottság által meghatározott legkiválóbbak. Háromszáznegyven fajta fehér, vörös, rószaszín bort és ürmöst értékeltek, pontoztak mígnem meghozták a végső döntést. A közelmúltban megtartott borvetélkedőn is kiderült, hogy a szlovákiai szőlőtermelő borkészítő üzemekben nincs meg a kellő érdeklődés — a borversenyt irányítók szerint — a fontos vetélkedő iránt. Ezt azzal is igazolhatjuk, hogy míg a szőlészetek nagy része (64,4 százalék) Szlovákiában van, addig a bírált boroknak mindössze 20 százaléka volt Szlovákiából. Ez természetesen megmutatkozott az érmek elosztásánál is. A 33 arany, a 18 ezüst és 24 bronzérem közül elenyészően kevés került Szlovákiába. Talán ezért érdemel külön elismerést a vidranyi (hodosi — Dun. Streda-i járás) szövetkezete. Az esszben tevékenykedő szőlészeti-borászati szakemberek, Braniša Ladislav mérnökkel az élen már többször igazolták, hogy a Csallóközben is lehet kiváló borokat készíteni. Az idei országos borversenyen a Sammlling és a Csabagyöngye fajta boruk aranyérmet, a Leánykájuk pedig ezüstérmet kapott a nehéz „mezőnyben". Abszolút győztesként a znojmói borokat említhetnénk, amelyeket hat aranyéremmel jutalmaztak. A nagydíjat, a blatnickai (okr. Hodonín) Tramin a „borok királya“ kapta. A borversenyen valójában orvosságként (féldecis díszes poharakban) szemlélgetik a jó nedűk színét, kóstolgatják ízét, zamatját. A szakemberek kritikus szemmel és váltig állítják, nálunk is megvan az alapanyag a kiváló minőségű bor készítésére. Azt hiszem igazuk van, s éppen ezért élni is kell a lehetőséggel. Azt viszont a bíráló bizottság dönti el, hogy „aranyat“ érő bort küldtek-e a versenyre. A jókedv italának tradíciós vetélkedője nagyon hasznos a borkészítés szempontjából. Helyes lenne, ha a Szlovák Szocialista Köztársaságban is gondolnának a rendszeres borversenyek megrendezésére. Igaz, a szövetkezetek megalakulásának negyedszázados évfordulója alkalmából a Nitrán kicsúcsosodó ünnepségen sor kerül borvetélkedőre is. De ezt rendszeressé kellene tenni, mert a járásonként megrendezett borversenyek mellett ez elősegítené, hogy az eddiginél jóval több szlovákiai üzem vegyen részt az országos versenyen, s hazánk legjelentősebb szőlőtermelő vidékéről ezáltal minél több borfajta jusson el a nemzetközi borversenyekre is. Tóth Dezső borok fesztiválja Ridli Dénes, Kiss Móric és Varga Zoltán a vidrányi (hodosi) szövetkezet szőlészeti-borászati szakemberei, valamennyijének jutott egy-egy érem. —tt— Lapunk tartalmából Zöld vagy lila Megbecsülik a nőket Takarékoskodjunk az elektromos energiával • Az álmok valóra váltak Tudományos fejlődésünk alaptényezője az ember Néhány szó a vízgazdálkodásról A BRANKO idei tevékenységéről Щ A tartalékok feltárásával a jobb eredmények eléréséért • Tárcsás kultivátor gyümölcsösök megművelésére • Tapasztalataink a kukorica öntözéséről A lehetőségek tökéletesebb kihasználásával a termelés fellendítéséért Hogyan védjük a szója növényzetét a gyomok, kártevők és betegségek ellen Növényvédelmi tanácsadó