Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-27 / 30. szám

Legfontosabb feladat (Folytatás az 1. oldalról.) Elvárjuk, hogy a kombájnosok, a gépesítők, a javítók és főként a beta­karítási munkák szervezői maradék­talanul érvényesítik a technikát, min­denekelőtt a kombájnok csoportos be­vetésében teljes mértékben kihasz­nálják a betakarítás utáni és a gabo­naszárító berendezéseket, a szalma­húzógépeket, valamint az őszi mun­kákhoz a talajelőkészítő gépeket. Az idei betakarítás fontos feladata gon­doskodni a gabona olyan módon tör­ténő elraktározásáról, hogy sehol se kerüljön sor veszteségekre. Ebben hatékony segítséget nyújthatnak a többi népgazdasági ágazatok is. Szocialista mezőgazdaságunk 25 éve bebizonyította, hogy a szövetke­zeti földművesek osztálya, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szol­gáltatási üzemek dolgozói teljes mér­tékben Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája mellett állnak, s tu­datosítják, hogy becsületes munkájuk­kal a leghatékonyabban járulhatnak hozzá a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesítéséhez. Ezt bizo­nyítja aktív állásfoglalásuk a CSKP KB, a CSSZSZK kormánya, a SZFSZ KB és a SZISZ KB felhívásához, amel­­­lyel a kezdeményező munka fejlesz­tésére szólították fel őket a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 30. évforduló­jának, a cseh nép felkelése és Cseh­szlovákia szovjet hadsereg által való felszabadítása 30. évfordulójának tisz­teletére. Az idei jó gabonatermés betakarí­tása lehetővé teszi, hogy újból mara­déktalanul megnyilvánuljon állásfog­lalásuk és aktivitásuk, s példamuta­tásukkal hozzájáruljanak az­ V. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez és túlszárnyalásához a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban. A mező­­gazdaásgi vállalatoktól, a járásoktól és a kerületektől elvárjuk, hogy az állami tartalékok és a központi ta­karmányalap megerősítése érdekében saját forrásaikból maximális mennyi­ségű gabonát adnak át az államnak. Ez javára válik a népgazdaságnak, a nép élelmiszerellátásának, javára vá­lik az egész szocialista mezőgazda­ságnak. Az állami gabonafelvásárlási terv minél nagyobb túlszárnyalása érdekében a mezőgazdasági vállala­tokban már az aratás kezdetén meg kell teremteni a megfelelő feltétele­ket. A CSKP KB, a CSSZSZK kormánya és a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének Központi Bizottsága fel­hívással fordul a mezőgazdasági dol­gozókhoz, hogy minél nagyobb men­­­nyiségű mezőgazdasági gabonát adja­nak el az államnak, kifejezésre jut­tatva így, a szövetkezeti tagok és va­lamennyi mezőgazdasági dolgozó el­mélyülő viszonyát az össztársadalmi szükségletek biztosításához. A mező­­gazdasági dolgozók az állami gabona­felvásárlási terv erőteljes túlszárnya­lásával — a nyugat-szlovákiai kerület egyes járásainak példája alapján — járulnak hozzá a legméltóbban ha­zánk jelentős évfordulóinak, valamint szocialista mezőgazdaságunk 25. év­fordulójának méltó megünnepléséhez. A kapcsolatok elmélyítéséért Sok huzavona után a bonni Bun­destag a közelmúltban elfogadta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös kapcsolatait szabályzó ál­lamközi szerződést, amelyet a két or­­­­szág kormányfője 1973. december 11-én írt alá Prágában. • A közelmúltban a Népi és a Nem­zeti Kamarák együttes ülésén­­ a képviselők szintén jóváhagyták nagyjelentőségű szerződést, amely a a ratifikációs okmányok cseréje után lép életbe. Az ülésen Bohuslav Chňoupek kül­ügyminiszter terjesztette elő a szer­ződés indoklását. Hangsúlyozta: a szerződés alapvető célja, hogy a felek egyszer és mindenkorra leszámolja­nak a múlt áldatlan örökségével és megteremtsék a jó­szomszédi kapcso­latok, valamint a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének vala­mennyi feltételét. Hangoztatta azt is, hogy az állam­közi szerződés lehetővé teszi egész sor konkrét megállapodás megkötését a gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális élet területén, a környezet­­védelemben, sportban, közlekedésben s azt a reményét fejezte ki, hogy a szerződés hatályba lépése után ilyen értelmű konkrét kezdeményezések kö­vetkeznek, amelyek nemcsak a kétol­dalú kapcsolatokat, hanem az európai békét és biztonságot is szolgálják. A kapcsolatok kétoldalú elmélyíté­se, a nemzetközi helyzet megvitatása céljából Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter meghívta Bohuslav Chňoupek csehszlovák kül­ügyminisztert a Német Szövetségi Köztársaságba. Külügyminiszterünk már az elmúlt hét végén ellátogatott NSZK-ba és a nyugatnémet külügyminiszterrel ün­nepélyesen kicserélte a két ország kölcsönös kapcsolataira vonatkozó szerződés ratifikációs okmányait. Ez­zel a szerződés hatályba lépett. Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter a ratifikációs ok­mányok kicserélése alkalmával han­goztatta azt a meggyőződését, hogy a szerződés mindkét fél érdekeinek megfelel. Egyszersmind nagyra érté­kelte a két állam kapcsolataiban az utóbbi időben tapasztalt előrehala­dást. Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter ugyanez alkalommal kiemelte, hogy a szerződés a józan ész és a realizmus győzelme. Hangsú­lyozta, hogy a csehszlovák—nyugat­német szerződés az európai feszültség enyhülését is lényegesen előmozdítja. SZABAD FÖLDMŰVES 1974. július 27, A Földközi-tenger keleti csücské­­** ben levő Ciprus a legkelleme­sebb éghajlatú szigetországok közé tartozik. A szépség szigetének a terü­lete 9251 km 2, lakosainak a száma nem egészen 700 ezer. Ennek 80 szá­zaléka görög és közel 20 százaléka török anyanyelvű. Az angol gyarmatbirodalomhoz tar­tozó szigeten 1956-ban fegyveres har­cok kezdődtek a lakosság önrendel­kezési jogáért. A függetlenségért küz­dő politikai mozgalmat Makariosz érsek vezette, akit az angol kormány még abban az évben száműzött. De ezzel a ciprusi nép harcát nem tud­ták elfojtani, s 1959-ben kénytelenek voltak tárgyalóasztalhoz ülni Maka­rosszal. A Ciprus függetlenségéről intézkedő zürichi és londoni egyezmény lehető­séget adott az okmányokat aláíró or­szágoknak — Angliának, Görögor­szágnak és Törökországnak — hogy csapatokat állomásoztassanak Cipru­son azután is, hogy 1960 augusztusá­ban a szigetország függetlenné vált. Nagy-Britannia az akkori gyarmat­­tartó — a görög és a török nemzeti­ségű lakosok között — azonban elhin­tette a gyűlölet mérgét, hogy a szen­vedélyeket bármikor felszíthassa egy­más ellen uszítva a sziget két nemze­tiségét. Számításaihoz megfelelő szö­vetségeseket talált, mint Ankarában a török, mint pedig Athénban a görög nacionalisták körében, így sikerült a boldogság és a szépség landó robbanásveszéllyel szigetét át­fenyegeti „fegyver- és lőszerraktárrá“ változ­tatni. A NATO vezető körök úgyszintén kezdettől arra törekednek, hogy a szigetet megszerezzék támaszpontjuk­nak. Ügynökeik soviniszta propagan­dája gyűlölködést és ellenségeskedést szított a két nemzetiség között. Ennek következtében került sor több eset­ben súlyos harcokra. Az utóbbi években a görög katonai junta a NATO generálisok pénzén EOKA-B névvel terrorszervezetet ho­zott létre, röplapokat bocsátott ki, amelyekben lemondásra szólította fel Makarioszt. Néhány reakciós püspök az EOKA fegyvereseinek védelme alatt szintén az elnöki funkciójáról való lemondásra hívta fel Makarioszt aki azonban a fenyegetések, a me­rénylet-kísérletek ellenére is a nép élén maradt. Az utóbbi hónapokban azonban meg­gyorsultak az események. Az elnök látván az EOKA terroristák tevékeny­ségét, a görög tiszteknek Athénban ki­osztott szerepét, azt, hogy a Nemzeti Gárdát hogyan fordítsák szembe a kormánnyal, elhatározta, leszámol a fegyveres reakcióval. Makariosz a görög elnökhöz levelet intézett, a­­melyben követelte a görög tisztek visszahívását. A görög kormány nem válaszolt a levélre, hanem ehelyett a Nemzeti Gárda és a szigeten állomásozó görög katonai egységek parancsot kaptak az államcsíny végrehajtására. A puccsot az elmúlt hét elején robbantották ki és azon­nal világgá röppentették a hírt, hogy Makariosz elnök nincs az élők sorában és a ciprusi Nemzeti Gárda teljesen kezében tartja az or­szágot. De Makariosz halála hírnek bizonyult. A népszerű hazug elnök rövidesen felhívással fordult az or­szág népeihez, megismételte legfőbb politikai célkitűzéseit s a világszer­vezethez fordulva kérte az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának összehívását. A kérés jogossága vitathatatlan, hi­szen a szervezet egyik tagállama a független Ciprusi Köztársaságot érte fegyveres külső erőktől támogatott és felbújtatott akció, katonai támadás. Az imperialista erők által szított ag­resszió veszélyeztette az ország rend­jét, függetlenségét, állami létét és durván megsértette az ENSZ alapok­mányait is. Cipruson az egész hét folyamán bel­ső harcok folytak. A török kormány többször ülésezett, tanácskozott a Cip­ruson kialakult helyzettel, és diplo­máciai tárgyalásokat hozott. A görög kormány azonban elutasította azt a követelést, hogy azonnal vonják vis­­­sza Ciprusról azt a 650 görög tisztet, aki a Nemzeti Gárda élén katonai puccsot szervezett Makariosz érsek, a törvényesen megválasztott elnök el­len. A török kormány szerint, mivel már kimerítették az összes politikai és diplomáciai lehetőségeket — és nem jutottak megegyezésre — az el­múlt hét szombatján a miniszterelnök hivatalosan bejelentette: török csapa­tok szálltak partra Cipruson, hogy védelmezzék a szigeten lakó törökö­ket és helyreállítsák a katonai puccs előtti helyzetet. Az ENSZ biztonsági tanácsa már a hét elején összeült — de főleg az Egyesült Államok jóvoltából — nem hoztak határozatot. Szombaton azon­ban a késő éjszakai órákban, a Biz­tonsági Tanács egyhangú határozatot hagyott jóvá, amelyben követelte a Ciprus belügyeibe való külföldi be­avatkozás azonnali beszüntetését, a külföldi katonák távozását Ciprus te­rületéről, Makariosz elnök követelé­sével összhangban a tűz azonnali be­szüntetését valamennyi fél részéről. A határozat felszólította Görögor­szágot, Törökországot és Nagy-Britan­­niát, hogy azonnal kezdjenek tárgya­lásokat a béke és a Ciprusi Köztársa­ság alkotmányos kormányának hely­reállításáról. Bár a görög kormány hadüzenettel fenyegetőzött Törökország ellen, végül mégis elfogadta az ENSZ határozatát. Mivel hasonló álláspontot foglalt el a török kormány is, hétfőn délután életbe lépett a tűzszüneti egyezmény. Nehéz jóslatokba bocsátkozni. Egy azonban biztos: korunkban alig kép­zelhető el katonai akció más ország belügyeibe való beavatkozás, amely­ben nem az imperialisták háttérben. A beavatkozások állnak a egyre durvábbak, veszélyeztetik a világbé­két, a nemzetközi helyzetben kibonta­kozó kedvező tendenciákat. A Szovjetunió kormánynyilatkozata nyíltan leszögezte a valóságot: „Tel­jes joggal helytállónak kell tekinteni azt a világszerte kialakult véleményt, hogy a ciprusi államcsínyt ténylege­sen NATO körök tervezték, amelyek­nek nem felel meg az önálló külpoli­tikát, az el nem kötelezettségi politi­kát folytató Ciprusi Köztársaság füg­getlen létezése.“ —itt— // JÁTÉK A TŰZZEL CIPRUS NEHÉZ NAPJAI ■fuba újabbkori történelmében 1953. július 26-án kezdődtek el a nagyjelentőségű események, amikor Fidel CASTRO a Batista diktatúra elle­ni fellépésre szóllította fel a sziget­­ország népét, és harcostársaival tá­madást intézett a Santiago de Cubá­­ban levő Moncada kaszárnya ellen. Noha a támadást visszaverték, Castro erkölcsi győzelmet aratott. A bírósá­gon elhangzott védőbeszédében („ítél­jetek el, a történelem fel fog mente­ni!“) Castro tulajdonképpen az általa vezetett politikai programját körvona­lazta: visszaállítani az 1940-ben ho­zott alkotmányt, a földreform által a termőföldet a társult földműveseknek és bérlőknek adni, a munkásoknak, a hivatalosoknak lehetővé tenni, hogy a vállalatok jövedelméből részesedje­nek, a társult földműveseknek a cu­kornád termelésből 55 százalékos ré­szesedést kell adni, el kell kobozni a jogtalanul szerzett vagyont, újjá kell szervezni az iskoláztatást és államo­sítani a villanyáramtermelést, vala­mint a postaszolgálatot. Az 1953-tól 1959-ig terjedő időszak­ban a Batista-rendszer hívei számos sik­ertelen kísérlettel igyekeztek út­ját állni a forradalmi megújhodás fo­lyamatának, a forradalmi mozgalom erősödésének, s diktatúrával akarták azt elfojtani. Semmilyen erőszak nem segített s 1959 első napján megdön­tötték a Batista diktatúrát s ezzel Ku­bában megkezdődött a forradalmi megújhodás folyamata, alapvetően megváltoztak a társadalmi-gazdasági viszonyok. Az 1959-től 1965-ig terjedő időszak­ban végső csapást mértek az utolsó ellenforradalmi csoportokra is, bár az új hatósági szervek még nem erő­sítették meg teljesen helyzetüket. A hatalom közvetlen hordozói egymás­tól igen eltérő eszmei és politikai ál­lásponton voltak. Az intézményesített államgépezet hiányában a forradalmi erők haladó elkötelezettségükkel igyekeztek hatni a néptömegekre. A legfelsőbb politikai irányító szerv, amely döntő fontosságú határozatokat hozott, és egyben vállalta a társada­lom fejlődésének irányítását, a felke­lők hadseregének magvát képező július 26 mozgalom volt. Ezerki­­lencszázhatvanban Fidel CASTRO kez­deményezésére sorra megalakultak a forradalom védelmének bizottságai, Kuba tömegszervezetei. A kubai forradalom rendkívüli idő­szakában merült fel egy új, az összes haladóerőket tömörítő politikai szer­vezet, a kommunista párt létrehozásá­nak szükségszerűsége. A párt megala­kítását számos politikai szervezet tevékenysége előzte meg. Ennek egye­sítésével született meg a Kubai Kom­munista Párt. A párt irányításával a kubai forra­dalom számos társadalmi és gazda­sági problémát oldott meg. Megszer­vezte a lakosság teljes foglalkozta­tottságát, az ingyenes egészségvédel­met és a kötelező általános iskolai oktatást. Az írástudatlanságot szinte teljesen felszámolták és jelentős eremények születtek az ország úthá­lózatának a bővítésében, valamint az ipar egyes ágazataiban. Kuba gazdasági életében eleinte a cukor előállítása volt az egyeduralko­dó. A nikkelbányászaton és a halá­szaton kívül mindent a cukornád ter­mesztésének rendeltek alá. Ez rész­ben megbosszulta magát, de a veze­tők helyes felismerése során az or­szág gazdasága lassan önmagára ta­lált és tervszerűen fejlesztik, korsze­rűsítik az ország iparát. Lassanként érvényüket vesztik a romantikus és forradalmi lendülettel teli jelszavak és ehelyett a valóság talajára támasz­kodnak, a munkatermelékenységet ré­szesítik előnyben és azt is tudatosí­tották, hogy csupán cukorból nem le­het megélni. Kubát a legnehezebb években is sokoldalúan támogatta a Szovjetunió és a többi szocialista ország. A nagy távolság ellenére a kereskedelmi és más jellegű kapcsolatok fejlődtek és napjainkban Kuba már a Közös Gaz­­dasági Segítség Tanácsa keretében egyre jobban elmélyíti a baráti együttműködést. Az amerikai—szovjet kapcsolatok erősödése során minden bizonnyal arra is lehetőség nyílik, hogy teljesen feloldódjon a zárlat a szomszédos Egyesült Államokkal s mindkét ország számára előnyös kereskedelmi kapcsolatok jöjjenek létre. A forradalmi Kuba és hazánk ba­rátsága, együttműködése nagy jelentő­ségű a szocialista közösség országai egységének és együttműködésének­ megszilárdítása szempontjából. Cseh­szlovákia sokoldalú politikai, gazda­sági, szakmai segítsége nagyban hoz­zájárult a kubai forradalom sikeres harcához. A jó kapcsolat természete­ számunkra is előnyös, hiszen fontos nyersanyagot és más egyebet impor­tálunk Kubából.. A kubai forradalom fáklyaként vi­lágít az elnyomott népek előtt, mivel az évek során bebizonyította­­, hogy a szocialista országokkal való együtt­működésben , a legerősebb kapita­lista állam közelében is lehet ered­ményesen építeni a szocializmust amelyet semmiféle provokációs mes­terkedés, zárlat nem akadályozhatott meg. A Kubai Köztársaság államü­nnepén sok sikert kívánunk a szigetország szocializmust építő népének, amely az amerikai kontinensen elsőként te­remtette meg a dolgozók hatalmát. —tt— Példamutató ország A Lengyel Népköztársaság ünnepe A népi Lengyelország születésének 30. évfordulója ünnepségén a testvéri szocialista országok vezető személyi­ségeivel együtt részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára is. Brezsnyev elvtárs a katowicei nagy sportcsarnokban megtartott lengyel­­szovjet barátsági nagygyűlésén tar­tott beszédében kihangsúlyozta, hogy az európai kommunista- és munkás­pártok Karlovy Vary-ban megtartott első konferenciája óta hét év telt el. Azóta a konferencia javaslatai sikere­sen megvalósultak. Úgy véljük, hogy az európai kommunista pártok újabb értekezletének megrendezése segítsé­get nyújtana a közös akciók megszi­lárdítására a további európai enyhü­lés érdekében és hozzájárulna a kom­munistáknak a dolgozók létjogaiért vívott harca sikeréhez. Harcunk ös­­­szes tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a munkásmozgalom egysége lét­­fontosságú a nemes cél elérése szem­pontjából, a béke megszilárdítása ér­dekében, amire a világ valamennyi népének szüksége van. Arról is szólott, hogy a Szovjetunió­ e napokban megemlékezik arról az útról, melyet népeink közösen szoros egységben eredményesen tettek meg. A Szovjetunió hűséges barátja, meg­bízható szövetségese volt és marad a szocialista Lengyelországnak. Az or­szágaink közötti kapcsolatok a szó szoros értelmében sokoldalú jelleget öltöttek. Vasárnap a Lengyel Szejm ünnepi ülésén az SZKP KB főtitkára a nem­rég lezajlott szovjet—amerikai csúcs­találkozóval, az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel és más nemzetközi kérdésekel foglalkozott. Megállapította, hogy a ciprusi esemé­nyek, amelyeket a görög katonai re­zsim leplezetlen fegyveres agressziója váltott ki, újból veszélyezteti a világ békéjét. Ezért az agresszív NATO- körök viselik a felelősséget", amelyek­nek nincs ínyükre Ciprus független­sége. • • • A csehszlovák vezetők a Lengyel Népköztársaság államünnepe alkalmá­ból táviratban fejezték ki jókívánsá­gukat. A táviratban pártunk és orszá­gunk vezető képviselői kihangsúlyoz­ták, hogy nagyra értékelik azokat a jelentős sikereket, amelyeket a len­gyel nép hazájának harminc éves fennállása óta az építőmunkában el­ért. Az elért eredmények egyértel­műen bebizonyították a Lengyel Egye­sült Munkáspárt fő irányvonalának helyességét a szocialista építőmun­kában, amely következetesen a mar­­­xizmus-leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus alapelvére támasz­kodik. A távirat a továbbiakban a barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés értelmében el­mélyülő baráti kapcsolatok fejlődésé­vel foglalkozott, amely jelentősen hoz­zájárult a két ország szocialista tár­sadalmának előrehaladásához. Azt a mély meggyőződésünket fejeztük ki, hogy a két nemzet testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése mindin­kább szilárdabb lesz és egyre jobban elmélyül.

Next