Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-14 / 45. szám
létesítményeket hoznak létre. A tudományos termelési társulás a résztvevő szervezetek kezdeményezéséből jön létre, szrződéses kapcsolatok megteremtése alapján. A társulás létrehozásával kapcsolatos szerződés az alábbiakat tartalmazza: a tudományos termelési társulás célját és küldetését, szervezési formáját, tudományos-termelési tevékenységét, a tagszervezetek anyagi, műszaki és pénzügyi kötelezettségét, munkaügyi és jogi kapcsolatát, továbbá a tervezés, a gazdálkodás, valamint a közös tevékenységből származó bevétel elosztásának módját. A mezőgazdaság területén a tudományos-termelési társulás két változatban jöhet létre: — önálló jogi hatáskör nélkül; • Jogi hatáskörrel rendelkezve közös mezőgazdasági üzem gyanánt. A társulásban a tervezés és a gazdálkodás a tagszervezetek tervezési és gazdálkodási rendszere keretében történik, pénzeszközök összevonását szerződéses alapon végzik, és kötelezettségeiket a tagszervezetek a gazdasági tervekben rögzítik. Jelenleg a mezőgazdaságban több tudományos-termelési társulás működik. Tevékenységüket különböző területeken fejtik ki. A társulásoknak többnyire a tudományos-kutató bázis szervezetei, a mezőgazdasági üzemek, az élelmiszer-ipari és szolgáltató szervezetek a tagjai. A tudományos-termelési társulások olyan együttműködési formát jelentenek, amelynek széles körű alkalmazási lehetőségei vannak a mezőgazdaságban. Ezen szervezetek száma és terjedelme távlatilag bővül. A tudományos-műszaki fejlesztés a mezőgazdaságban kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy valamennyi mezőgazdasági üzem valamelyik tudományos-termelési társulás keretében fejtse ki tevékenységét. Élelmiszeripari késztermékek gyártása a mezőgazdasági üzemekben A mezőgazdasági termékeknek feldolgozása a mezőgazdasági üzemekben nagy visszhangra talált a belkereskedelemben és a fogyasztók körében, így például a mezőgazdasági üzemek révén piacra hozott hámozott burgonya, burgonyapehely, hagyományos módszerrel gyártott sajtok, különböző tésztafélék stb. bővítették az élelmiszer-ipari termékek választékát, ami feltehetően az élelmiszeripart termékfelújításra serkenti majd. A mezőgazdasági üzemek vállalkozó kedve a jövőben minden bizonnyal tovább nő. A feldolgozóipar már jelenleg is nagyon pontosan megszabja a mezőgazdasági termények felvásárlásával kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit. A tej, a tojás, a baromfihús felvásárlásánál, például szankcionáló árakat vezettek be a szerződésben megállapodott mennyiség túllépésének esetére. Ugyancsak nagyon gazdaságtalanul hasznosítják a gyümölcs és a zöldség többlettermését. Látszatra úgy tűnik, hogy a piac telítődött, ez azonban csupán egy viszonylagos állapot. Elég, ha egy új kiváló minőségű élelmiszeripari termék jelenik meg a piacon, máris nő a fogyasztók érdeklődése. Azon mezőgazdasági üzemek tapasztalatai, ahol a mezőgazdasági termékeket élelmiszeripari késztermékké dolgozzák fel, arra utalnak, hogy a kisebb üzemegységekben rugalmasabban alkalmazkodhatnak a fogyasztók igényeihez, mint a nagyüzemekben. Hasonló pozitív tapasztalatokra tettek szert a KGST tagországai is. Az eddigi ismeretek arra engednek következtetni, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a feldolgozó kapacitások optimális területi elosztásához a gazdasági szempontból legelőnyösebb kis vagy közepes élelmiszeripari üzemek létesítésével. A mezőgazdasági termékek helyben történő feldolgozása lehetővé teszi az anyagi és szállítási költségek csökkentését, a nyersanyag minőségének a megóvását, a veszteségek csökkentését, s végső soron a hulladékot is a mezőgazdasági üzem hasznosíthatja. A KGST-országokban — tekintettel a mezőgazdasági termelés összpontosítására és szakosításának színvonalára — a mezőgazdasági és feldolgozó tevékenység közötti kapcsolatoknak különböző formái jöttek létre. Az ilyen jellegű vállalatközi együttműködés fejlesztése során a szerződő felek egyenrangú helyzetéből indulnak ki, és rendszerint azt a feldolgozót támogatják, amelyik a legjobban elégíti ki az össztársadalmi igényeket. Figyelembe veszik főleg a folyamatos piacellátást, a minőség javítását, a gyors termékváltást, a termelés hatékonyságát és a fogyasztó elégedettségét. A Bolgár Népköztársaságban a gazdasági társulások fő szervezői a mezőgazdaság és a feldolgozóipar közötti szerződéses kapcsolatok megteremtésének. A társulások közvetlenül érvényesítik az egységes technológiai és technikai ellenőrzést. Felelősséget vállalnak az egész folyamat (mezőgazdasági termelés felvásárlás — feldolgozás — értékesítés) egyenletes eloszlásáért és folyamatosságáért. A társulások keretében integrálódott a kutatás és a termelés. A Magyar Népköztársaságban a mezőgazdasági politika a mezőgazdasági termelés mennyiségi növelésére és minőségi javítására összpontosítja figyelmét. Egyidejűleg a mezőgazdasági üzemekben sokoldalúan támogatják a feldolgozó tevékenységet is. A mezőgazdasági vállalatoknál hozzávetőlegesen 2500 termelőüzemet tartanak nyilván a mezőgazdasági termékek feldolgozására. E tekintetben az első helyen áll a bortermelés. Jelentős a húsfeldolgozó üzemek száma is. Ezek 260 gazdaságban találhatók. Ennek köszönhetően elérték azt, hogy a mezőgazdasági üzemekben sokféle helyi jellegű húskészítmény különlegességet gyártanak. Magyarország mezőgazdasági üzemei a kolbászoknak és egyéb füstöltárunak több mint 20 százalékát, a szalonnának közel 30 százalékát, a tésztaféléknek 40 százalékát, a palackozott bornak pedig ötven százalékát a melléküzemági termelés keretében gyártják. Ezek a feldolgozó üzemek kötelezően látják el tejjel és tejtermékekkel, hússal, húskészítménnyel és konzervekkel a helyi piacot. A helyi feldolgozó üzemekben a felvásárolt sertések összmennyiségének egynegyedét dolgozzák fel. Az állami gazdaságok üzemei több mint 140 millió liter tejet dolgoznak fel, Magyarországon távlatilag is támogatják a mezőgazdasági üzemekben az élelmiszerek gyártását. Gondot jelent azonban, hogy a korszerű feldolgozó üzemek építésére csupán egy korlátozott számú mezőgazdasági üzemben van lehetőség. Ezért szorgalmazzák a feldolgozó üzemek létesítését gazdasági társulások keretében. Vagy arra ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket, hogy közös feldolgozó üzemeket hozzanak létre. Így jönnek létre a mezőgazdasági-ipari kombinátok és társulások, amelyekben összpontosul a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozása és a késztermékeknek a kiskereskedelmi hálózatban történő önálló értékesítése. A Német Demokratikus Köztársaságban abból a tényből indulnak ki, hogy a mezőgazdasági üzemek, a feldolgozóipari és a kereskedelmi vállalatok együttműködése a kooperációs szövetségek keretében napjainkban az egyik leghatékonyabb módja az élelmiszer-ellátás javításának. A mezőgazdasági és kertészeti termelőszövetkezeteknek azt javasolják, hogy a feldolgozóipari vállalatokat közösen a kereskedelmi szervezetekkel együttműködve saját szövetkezeti üzleteket nyissanak. Ezáltal bővül a választék és javul a kiváló minőségű termékek kínálata. Jelenleg az NDK-ban 300 kooperációs szövetség tevékenykedik. Ezek többnyire tej, hús, tojás, gyümölcs, zöldség és étkezési burgonya feldolgozásával foglalkoznak. A szakosított növénytermesztési és állattenyésztési vállalatok — amelyek a kooperációs szövetségekkel együttműködve — az élelmiszer árutermelésének mintegy kétharmadát állítják elő. A Szovjetunió élelmiszerprogramjában hangsúlyozták, hogy a zöldség és gyümölcs feldolgozásával nemcsak az állami élelmiszeripari vállalatoknak, hanem a szovhozoknak és kolhozoknak is kell foglalkozniuk. A mezőgazdasági és feldolgozóipari vállalatok tevékenységének az összekapcsolása mezőgazdasági és ipari társulások létesítésének a segítségével történik. Ennek keretében a mezőgazdasági üzemekben korszerű feldolgozó kapacitásokat létesítenek. Több kísérletet is végeznek a mezőgazdasági és ipari termelés társításának a kipróbálására. Példa erre a közismert Kubány Mezőgazdasági Ipari Kombinát. Ez a termelési-gazdasági egység biztosítja a mezőgazdasági termékek termelését, felvásárlását, feldolgozását és értékesítését. Egyesíti több kolhoz, szovhoz, kooperációs társulás, szolgáltató szervezet tevékenységét A külföldi tapasztalatok jelzik, hogy a mezőgazdasági üzemek bevonása az élelmiszer-ipari késztermékek gyártásába, valamint a saját kereskedelmi létesítményekben történő közvetlen eladás összhangban kell, hogy legyen a hatékonyság követelményeivel, valamint a feldolgozó és a termelő közötti ésszerű munkamegosztás elveivel. Mezőgazdasági üzemeink kezdeményezőkészségét adottságaink között olyan termékek gyártására kell irányítani, amelyek közvetlenül összefüggnek a lakosság mindennapi élelmiszer-ellátásával. A mezőgazdasági üzemek együttműködését a gyümölcs és zöldség feldolgozásában úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdasági szervezetek kapacitásai azt a nélkülözhetetlen tartalékot képezzék, ami a betakarítási munkacsúcs legyőzéséhez szükséges. Továbbá, hogy elsősorban olyan — a hagyományostól eltérő — termékeket gyártsanak, amelyek ezidáig még nem voltak a piacon. A mezőgazdasági üzemekben a jövőben bővítik a burgonya tárolását és utókezelését, s ugyancsak az üzemek közvetlenül látják majd el a piacot étkezési burgonyával. Így lehetővé válik a burgonyahulladék hatékony hasznosítása is az állattenyésztésben. A jövőben bővítik a tejipari feldogozó kapacitásokat. A mezőgazdasági üzemek végzik majd a tej alapkezelését és többféle speciális tejtermék gyártását. De egyéb mezőgazdasági termékek — zöldség, gyümölcs, hús — hatékony feldolgozásával számolnak a melléküzemági termelés keretében. Célszerű lenne, ha azon mezőgazdasági üzemek, amelyek húsfeldolgozással szeretnének foglalkozni, helyi jellegű különlegességek gyártását szorgalmazzák fokozott figyelmet szentelve a minőségi és higiéniai követelmények szigorú betartásának. Minden bizonnyal az élelmiszer-ipari késztermékeknek mezőgazdasági üzemekben történő gyártásához a jogi előírások a is hozzájárulnak. A jelenlegi jogi normák ugyanis nem felelnek meg az újszerű követelményeknek és számtalan szervezési nehézséget okoznak. Hasonló nehézségek merülnek fel a mezőgazdasági termények közvetlen értékesítésével kapcsolatban is. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA I XVII. évfolyam 1. tananyag A vállalatközi együttműködés távlati formái a mezőgazdaságban A vállalatközi együttműködés a mezőgazdaságban sokéves fejlődésen ment át a kooperációs kapcsolatoknak többféle formáját alkalmazva. Céljai és tartalma alapján melléküzemági termelésről, közös vállalatokról, szolgáltatásokról és kisegítő tevékenységről beszélhetünk. A többféle forma közül a legnagyobb fejlődést azonban a melléküzemági termelés érte el. A különféle vállalatközi együttműködés formáival és célszerűségével kapcsolatban gyakran változtak a vélemények. Ennek oka abban rejlett, hogy több vállalatnál a melléküzemági termelés keretében nagyobb aktivitást fejtettek ki, mint a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelés hatékonyságának és intenzitásának növelésében. A melléküzemági termelés gyakran már olyan méreteket öltött, hogy felülmúlta a mezőgazdasági termelés terjedelmét. A vállalat így eltávolodott a saját küldetésétől, nevezetesen a mezőgazdasági termelés szüntelen fejlesztésétől. A jól prosperáló vállalatközi együttműködés egyrészt javította a mezőgazdasági üzemek gazdasági eredményeit, a másik oldalon viszont takarta a mezőgazdasági termelés irányításában és szervezésében felmerülő hiányosságokat. Szükségszerűvé vált tehát összhangba hozni a melléküzemági termelést a mezőgazdasági üzemek fejlesztésének össztársadalmi követelményeivel. A vállalatközi együttműködésnek, a melléküzemági termelés és a kisegítő tevékenység különböző formái fejlesztésének teljes létjogosultsága van a mezőgazdaságban. A 7. ötéves tervidőszakban a vállalatközi együttműködés terén elért eredmények jelzik, hogy a melléküzemági termelés teljesítményeinek alakulása növekvő irányzatot mutatott. A vállalatközi együttműködés hatékony fejlesztése azonban feltételezi, hogy a mezőgazdasági szervezetek melléküzemági termelésük programjait a CSKP Központi Bizottsága, valamint a szövetségi kormány elnökségének irányelvei (83/1983-as számú rendelet) szellemében fejlesszék. A VÁLLALATKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS TAPASZTALATAIi Országunk minden területén a mezőgazdaság fejlődése eltérő termőhelyi adottságok között megy végbe. A mezőgazdasági termelés munkafolyamataira is más népgazdasági ágazatokhoz viszonyítva bizonyos sajátosságok jellemzők. Munkacsúcsok keletkeznek s az egyes munkákat a mezőgazdasági dolgozók nem képesek maguk agrotechnikai határidőben elvégezni. A másik oldalon viszont a vegetáció nyugalmi időszakában a falvakon munkaerőtöbblet lép fel, és több termelőeszköznek idényjellege van. A mezőgazdaságban folytatott melléküzemági tevékenység munkalehetőséget kínál falusi lakosság különböző rétegeinek, főleg a háztartásbeli asszonyoknak, a nyugdíjasoknak. Ezek a tényezők objektív feltételeket teremtenek a prosperáló termelő tevékenységek fejlesztésére a mezőgazdasági üzemek keretében. Nem becsülhetjük alá a vállalatközi együttműködés gazdasági jelentőségét sem a mezőgazdasági szervezetek vonatkozásában. Tények igazolják, hogy több olyan mezőgazdasági üzem található, ahol a gazdasági egyensúlyt a melléküzemági termelés segítségével tarthatják fenn. A vállalatközi együttműködés fejlesztése a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számtalan gondját oldja meg az anyagiműszaki ellátás terén. Segítségével fejlődik a gépesítés, tökéletesednek a mezőgazdasági technológiai folyamatok, létrejön a félkészáru termelése az élelmiszeripar számára. A munkafolyamatok irányításának és szervezésének újszerű módszereit vezetik be. Sok esetben kis sorozatú gyártásról van szó. Továbbá felgyorsul a technikai eszközök gyors bevezetése a termelésbe, s ezen túlmenően maximálisan lerövidül a mintapéldány gyártásától a fogyasztóig vezető út időtartama. Tapasztalatok igazolják, hogy a gépipari, építészeti és egyéb ipari ágazatok csak nehézkesen és hosszadalmasan igazítják hozzá termelési szerkezetüket az agráripari komplexum újszerű követelményeihez. Ennek következtében a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban számtalan nehézség merül fel az anyagi ellátásban. A mezőgazdasági üzemek így gyakran kénytelenek maguk gondoskodni a vállalatközi együttműködés révén a hiányzó termelőeszközök gyártásáról. A vállalatközi együttműködésben kiemelkedő szerepet töltenek be az élenjáró mezőgazdasági üzemek. Ezen vállalatok a növénytermesztés vagy az állattenyésztés egyes szakosított ágazataiban gazdag tapasztalatokat szereztek a tudományosműszaki ismeretek alkalmazásában. Elsajátították a korszerű agrotechnikát. A termelésben korszerű termelőeszközöket, továbbá hatékony irányítási és szervezési módszereket alkalmaznak. Ezek a szervezetek szakszerűen adhatják át tapasztalataikat más vállalatoknak. Továbbá garanciát vállalhatnak a nélkülözhetetlen termelőeszközök (biológiai anyag, technológia, nyersanyag) szállításáért, valamint a szolgáltatások nyújtásáért, jogosan bízta meg a tárca egyes élenjáró mezőgazdasági üzemeket kiválasztott növénykultúrák és egyes állattenyésztési ágazatok komplex technológiai folyamatainak fejlesztésével. Távlatilag igen előnyösnek mutatkozik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatközi együttműködésének kibontakoztatása. Számtalan előnnyel jár a mezőgazdaság aktív részesedése az élelmiszer-ipari végtermékek előállításában. Elősegítik így az élelmiszer-ipari termékek minőségi javítását, a választék bővítését, a veszteségek csökkentését és a szállítóeszközök, munkaerők, tárolók hatékony kihasználását. Lerövidítik az áruforgalmazás útját a termelőtől a fogyasztóig, s ezáltal kedvezően befolyásolják az élelmiszer-termelés hatékonyságát. A mezőgazdasági üzemek nagyobb arányú részvétele a félkész-, illetve a készáru gyártásában mérsékelheti a feldolgozóipar nemkívánatos monopol helyzetét is. Az utóbbi években fokozódott a mezőgazdasági üzemek érdeklődése a vállalkozás iránt. Elemzik a saját és más vállalatok melléküzemági termelésének tapasztalatait, keresik a vállalatközi együttműködés tökéletesebb formáit, s mérlegelik, mit hozhat ez az együttműködés az anyagi-műszaki ellátásban, valamint a saját gazdasági helyzetük megszilárdításában. Nem lehet azonban valamennyi vállalat számára eldönteni, melyik együttműködési forma a legelőnyösebb. A programoknak a helyi adottságokból kell kiindulniuk. Néhány általános tapasztalatot azonban szükséges figyelembe venni. Ha a vállalat olyan tevékenységet vállalt magára, amely meghaladja a mezőgazdasági termelés kereteit, felelősséget kell vállalnia a termék kiváló minőségéért, a szabvány betartásáért és a folyamatos szállítás biztosításáért, szem előtt kell