Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-14 / 45. szám

létesítményeket hoznak létre. A tudományos­ termelési társulás a résztvevő szervezetek kezdeményezéséből jön létre, szrző­­déses kapcsolatok megteremtése alapján. A társulás létrehozásával kapcsolatos szerződés az alábbia­kat tartalmazza: a tudományos termelési társulás célját és küldetését, szervezési formáját, tudományos-termelési tevé­kenységét, a tagszervezetek anyagi, műszaki és pénzügyi kö­telezettségét, munkaügyi és jogi kapcsolatát, továbbá a ter­vezés, a gazdálkodás, valamint a közös tevékenységből szár­mazó bevétel elosztásának módját. A mezőgazdaság területén a tudományos-termelési társulás két változatban jöhet létre: — önálló jogi hatáskör nélkül; • Jogi hatáskörrel rendelkezve közös mezőgazdasági üzem gyanánt. A társulásban a tervezés és a gazdálkodás a tagszervezetek tervezési és gazdálkodási rendszere keretében történik, pénzeszközök összevonását szerződéses alapon végzik, és kö­­­telezettségeiket a tagszervezetek a gazdasági tervekben rög­zítik. Jelenleg a mezőgazdaságban több tudományos-termelési társulás működik. Tevékenységüket különböző területeken fejtik ki. A társulásoknak többnyire a tudományos-kutató bázis szervezetei, a mezőgazdasági üzemek, az élelmiszer-ipari és szolgáltató szervezetek a tagjai. A tudományos-termelési társulások olyan együttműködési formát jelentenek, amelynek széles körű alkalmazási lehető­ségei vannak a mezőgazdaságban. Ezen szervezetek száma és terjedelme távlatilag bővül. A tudományos-műszaki fejlesztés a mezőgazdaságban kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy valamennyi mezőgazdasági üzem valamelyik tudományos-ter­­m­elési társulás keretében fejtse ki tevékenységét. Élelmiszer­ipari késztermékek gyártása a mezőgazdasági üzemekben A mezőgazdasági termékeknek feldolgozása a mezőgazdasági üzemekben nagy visszhangra talált a belkereskedelemben és a fogyasztók körében, így például a mezőgazdasági üzemek révén piacra hozott hámozott burgonya, burgonyapehely, ha­gyományos módszerrel gyártott sajtok, különböző tésztafélék stb. bővítették az élelmiszer-ipari termékek választékát, ami feltehetően az élelmiszeripart termékfelújításra serkenti majd. A mezőgazdasági üzemek vállalkozó kedve a jövőben minden bizonnyal tovább nő. A feldolgozóipar már jelenleg is nagyon pontosan megszabja a mezőgazdasági termények felvásárlá­sával kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit. A tej, a tojás, a baromfihús felvásárlásánál, például szankcionáló árakat vezettek be a szerződésben megállapodott mennyiség túllépé­sének esetére. Ugyancsak nagyon gazdaságtalanul hasznosít­ják a gyümölcs és a zöldség többlettermését. Látszatra úgy tűnik, hogy a piac telítődött, ez azonban csupán egy viszony­lagos állapot. Elég, ha egy új kiváló minőségű élelmiszer­­ipari termék jelenik meg a piacon, máris nő a fogyasztók érdeklődése. Azon mezőgazdasági üzemek tapasztalatai, ahol a mezőgaz­dasági termékeket élelmiszeripari késztermékké dolgozzák fel, arra utalnak, hogy a­­ kisebb üzemegységekben rugalma­sabban alkalmazkodhatnak a fogyasztók igényeihez, mint a nagyüzemekben. Hasonló pozitív tapasztalatokra tettek szert a KGST tagországai is. Az eddigi ismeretek arra engednek következtetni, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a feldolgozó kapacitások optimális területi elosztásához a gazdasági szempontból leg­előnyösebb kis vagy közepes élelmiszer­ipari üzemek létesí­tésével. A mezőgazdasági termékek helyben történő feldolgo­zása lehetővé teszi az anyagi és szállítási költségek csökken­tését, a nyersanyag minőségének a megóvását, a veszteségek csökkentését, s végső soron a hulladékot is a mezőgazdasági üzem hasznosíthatja. A KGST-országokban — tekintettel a mezőgazdasági termelés összpontosítására és szakosításának színvonalára — a mező­gazdasági és feldolgozó tevékenység közötti kapcsolatoknak különböző formái jöttek létre. Az ilyen jellegű vállalatközi együttműködés fejlesztése során a szerződő felek egyenrangú helyzetéből indulnak ki, és rendszerint azt a feldolgozót tá­mogatják, amelyik a legjobban elégíti ki az össztársadalmi igényeket. Figyelembe veszik főleg a folyamatos piacellátást, a minőség javítását, a gyors termékváltást, a termelés haté­konyságát és a fogyasztó elégedettségét. A Bolgár Népköztársaságban a gazdasági társulások fő­­ szervezői a mezőgazdaság és a feldolgozóipar közötti szerző­déses kapcsolatok megteremtésének. A társulások közvetlenül érvényesítik az egységes technológiai és technikai ellenőrzést. Felelősséget vállalnak az egész folyamat (mezőgazdasági termelés felvásárlás — feldolgozás — értékesítés) egyen­letes eloszlásáért és folyamatosságáért. A társulások kereté­ben integrálódott a kutatás és a termelés. A Magyar Népköztársaságban a mezőgazdasági politika a mezőgazdasági termelés mennyiségi növelésére és minőségi javítására összpontosítja figyelmét. Egyidejűleg a mezőgazda­­sági üzemekben sokoldalúan támogatják a feldolgozó tevé­kenységet is. A mezőgazdasági vállalatoknál hozzávetőlegesen 2500 termelőüzemet tartanak nyilván a mezőgazdasági termé­kek feldolgozására. E tekintetben az első helyen áll a bor­termelés. Jelentős a húsfeldolgozó üzemek száma is. Ezek 260 gazd­aságban találhatók. Ennek köszönhetően elérték azt, hogy a mezőgazdasági üzemekben sokféle helyi jellegű hús­készítmény különlegességet gyártanak. Magyarország mező­gazdasági üzemei a kolbászoknak és egyéb füstöltárunak több mint 20 százalékát, a szalonnának közel 30 százalékát, a tész­taféléknek 40 százalékát, a palackozott bornak pedig­­ ötven százalékát a melléküzemági termelés keretében gyártják. Ezek a feldolgozó üzemek kötelezően látják el tejjel és tejtermé­kekkel, hússal, húskészítménnyel és konzervekkel a helyi pia­cot. A helyi feldolgozó üzemekben a felvásárolt sertések össz­­mennyiségének egynegyedét dolgozzák fel. Az állami gazda­ságok üzemei több mint 140 millió liter tejet dolgoznak fel, Magyarországon távlatilag is támogatják a mezőgazdasági üzemekben az élelmiszerek gyártását. Gondot jelent azonban, hogy a korszerű feldolgozó üzemek építésére csupán egy kor­látozott számú mezőgazdasági üzemben van lehetőség. Ezért szorgalmazzák a feldolgozó üzemek létesítését gazdasági tár­sulások keretében. Vagy arra ösztönzik a mezőgazdasági üze­meket, hogy közös feldolgozó üzemeket hozzanak létre. Így jönnek létre a mezőgazdasági-ipari kombinátok és társulások, amelyekben összpontosul a mezőgazdasági nyersanyagok fel­dolgozása és a késztermékeknek a kiskereskedelmi hálózatban történő önálló értékesítése.­­ A Német Demokratikus Köztársaságban abból a tényből in­dulnak ki, hogy a mezőgazdasági üzemek, a feldolgozóipari és a kereskedelmi vállalatok együttműködése a kooperációs szövetségek keretében napjainkban az egyik leghatékonyabb módja az élelmiszer-ellátás javításának. A mezőgazdasági és kertészeti termelőszövetkezeteknek azt javasolják, hogy a feldolgozóipari vállalatokat közösen a kereskedelmi szerveze­tekkel együttműködve saját szövetkezeti üzleteket nyissanak. Ezáltal bővül a választék és javul a kiváló minőségű termé­kek kínálata. Jelenleg az NDK-ban 300 kooperációs szövetség tevékenykedik. Ezek többnyire tej, hús, tojás, gyümölcs, zöld­ség és étkezési burgonya feldolgozásával foglalkoznak. A sza­kosított növénytermesztési és állattenyésztési vállalatok — amelyek a kooperációs szövetségekkel együttműködve — az élelmiszer árutermelésének mintegy kétharmadát állítják elő. A Szovjetunió élelmiszerprogramjában hangsúlyozták, hogy a zöldség és gyümölcs feldolgozásával nemcsak az állami élelmiszer­ipari vállalatoknak, hanem a szovhozoknak és kol­hozoknak is kell foglalkozniuk. A mezőgazdasági és feldol­gozóipari vállalatok tevékenységének­ az összekapcsolása me­zőgazdasági és ipari társulások létesítésének a segítségével történik. Ennek keretében a mezőgazdasági üzemekben kor­szerű feldolgozó kapacitásokat létesítenek. Több kísérletet is végeznek a mezőgazdasági és ipari termelés társításának a kipróbálására. Példa erre a közismert Kubány Mezőgazdasági Ipari Kombinát. Ez a termelési-gazdasági egység biztosítja a mezőgazdasági termékek termelését, felvásárlását, feldolgo­zását és értékesítését. Egyesíti több kolhoz, szovhoz, koope­rációs társulás, szolgáltató szervezet tevékenységét­ A külföldi tapasztalatok jelzik, hogy a mezőgazdasági üze­mek bevonása az élelmiszer-ipari késztermékek gyártásába, valamint a saját kereskedelmi létesítményekben történő köz­vetlen eladás összhangban kell, hogy legyen a hatékonyság követelményeivel, valamint a feldolgozó és a termelő közötti ésszerű munkamegosztás elveivel. Mezőgazdasági üzemeink kezdeményezőkészségét­ adottságaink között olyan termékek gyártására kell irányítani, amelyek közvetlenül összefüggnek a lakosság mindennapi élelmiszer-ellátásával. A mezőgazdasági üzemek együttműködését a gyümölcs és zöldség feldolgozásában úgy kell fejleszteni, hogy a mező­gazdasági szervezetek kapacitásai azt a nélkülözhetetlen tartalékot képezzék, ami a betakarítási munkacsúcs legyőzé­séhez szükséges. Továbbá, hogy elsősorban olyan — a hagyo­mányostól eltérő — termékeket gyártsanak, amelyek ezid­áig még nem voltak a piacon. A mezőgazdasági üzemekben a jövő­ben bővítik a burgonya tárolását és utókezelését, s ugyan­csak az üzemek közvetlenül látják majd el a piacot étkezési burgonyával. Így lehetővé válik a burgonyahulladék hatékony hasznosítása is az állattenyésztésben. A jövőben bővítik a tejipari feldogozó kapacitásokat. A mezőgazdasági üzemek végzik majd a tej alapkezelését és többféle speciális tejtermék gyártását. De­­ egyéb mezőgazda­­sági termékek — zöldség, gyümölcs, hús — hatékony fel­dolgozásával számolnak a melléküzemági termelés keretében. Célszerű lenne, ha azon mezőgazdasági üzemek, amelyek hús­­feldolgozással szeretnének foglalkozni, helyi jellegű külön­legességek gyártását szorgalmazzák fokozott figyelmet szen­telve a minőségi és higiéniai követelmények szigorú betartá­sának. Minden bizonnyal az élelmiszer-ipari késztermékeknek mezőgazdasági üzemekben történő gyártásához a jogi előírások a is hozzájárulnak. A jelenlegi jogi normák ugyanis nem felel­nek meg az újszerű követelményeknek és számtalan szervezési nehézséget okoznak. Hasonló nehézségek merülnek fel a me­­zőgazd­asági termények közvetlen értékesítésével kapcsolat­ban is. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA I XVII. évfolyam 1. tananyag A vállalatközi együttműködés távlati formái a mezőgazdaságban A vállalatközi együttműködés a mezőgazdaságban sokéves fejlődésen ment át a kooperációs kapcsolatoknak többféle formáját alkalmazva. Céljai és tartalma alapján melléküzemági termelésről, közös vállalatokról, szolgáltatásokról és kisegítő tevékenységről beszélhetünk. A többféle forma közül a leg­­nagyobb­ fejlődést azonban a melléküzemági termelés érte el. A különféle vállalatközi együttműködés formáival és célsze­rűségével kapcsolatban gyakran változtak a vélemények. En­nek oka abban rejlett, hogy több vállalatnál a melléküzemági termelés keretében nagyobb aktivitást fejtettek ki, mint a tu­lajdonképpeni mezőgazdasági termelés hatékonyságának és intenzitásának növelésében. A melléküzemági termelés gyak­ran már olyan méreteket öltött, hogy felülmúlta a mezőgaz­dasági termelés terjedelmét. A vállalat így eltávolodott a saját küldetésétől, nevezetesen a mezőgazdasági termelés szüntelen fejlesztésétől. A jól prosperáló vállalatközi együttműködés egyrészt javí­totta a mezőgazdasági üzemek gazdasági eredményeit, a má­sik oldalon viszont takarta a mezőgazdasági termelés irá­nyításában és szervezésében felmerülő hiányosságokat. Szük­ségszerűvé vált tehát összhangba hozni a melléküzemági ter­melést a mezőgazdasági üzemek fejlesztésének össztársadalmi követelményeivel. A vállalatközi együttműködésnek, a melléküzemági termelés és a kisegítő tevékenység különböző formái fejlesztésének teljes létjogosultsága van a mezőgazdaságban. A 7. ötéves tervidőszakban a vállalatközi együttműködés terén elért ered­mények jelzik, hogy a melléküzemági termelés teljesítményei­nek alakulása növekvő irányzatot mutatott. A vállalatközi együttműk­ödés hatékony fejlesztése azonban feltételezi, hogy a mezőgazdasági szervezetek melléküzemági termelésük prog­ramjait a CSKP Központi Bizottsága, valamint a szövetségi kormány elnökségének irányelvei (83/1983-as számú rendelet) szellemében fejlesszék. A VÁL­LALATKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS TAPASZTALATAIi Országunk minden területén a mezőgazdaság fejlődése el­térő termőhelyi adottságok között megy végbe. A mezőgazda­­sági termelés munkafolyamataira is más népgazdasági ágaza­tokhoz viszonyítva bizonyos sajátosságok jellemzők. Munka­csúcsok keletkeznek s az egyes munkákat a mezőgazdasági dolgozók nem képesek maguk agrotechnikai határidőben el­végezni. A másik oldalon viszont a vegetáció nyugalmi idő­szakában a falvakon munkaerőtöbblet lép fel, és több ter­melőeszköznek idényjellege van. A mezőgazdaságban folyta­tott melléküzemági tevékenység munkalehetőséget kínál falusi lakosság különböző rétegeinek, főleg a háztartásbeli a­­sszonyoknak, a nyugdíjasoknak. Ezek a tényezők objektív feltételeket teremtenek a prosperáló termelő tevékenységek fejlesztésére a mezőgazdasági üzemek keretében. Nem becsül­hetjük alá a vállalatközi együttműködés gazdasági jelentő­ségét sem a mezőgazdasági szervezetek vonatkozásában. Té­nyek igazolják, hogy több olyan mezőgazdasági üzem talál­ható, ahol a gazdasági egyensúlyt a melléküzemági termelés segítségével tarthatják fenn. A vállalatközi együttműködés fejlesztése a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számtalan gondját oldja meg az anyagi­­műszaki ellátás terén. Segítségével fejlődik a gépesítés, töké­letesednek a mezőgazdasági technológiai folyamatok, létrejön a félkészáru termelése az élelmiszeripar számára. A munka­folyamatok irányításának és szervezésének újszerű módszereit vezetik be. Sok esetben kis sorozatú gyártásról van szó. To­vábbá felgyorsul a technikai eszközök gyors bevezetése a ter­melésbe, s ezen túlmenően maximálisan lerövidül a minta­példány gyártásától a fogyasztóig vezető út időtartama. Tapasztalatok igazolják, hogy a gépipari, építészeti és egyéb ipari ágazatok csak nehézkesen és hosszadalmasan igazítják hozzá termelési szerkezetüket az agráripari komplexum új­szerű követelményeihez. Ennek következtében a mezőgazda­ságban és az élelmiszeriparban számtalan nehézség merül fel az anyagi ellátásban. A mezőgazdasági üzemek így gyakran kénytelenek maguk gondoskodni a vállalatközi együttműködés révén a hiányzó termelőeszközök gyártásáról. A vállalatközi együttműködésben kiemelkedő szerepet töl­tenek be az élenjáró mezőgazdasági üzemek. Ezen vállalatok a növénytermesztés vagy az állattenyésztés egyes szakosított ágazataiban gazdag tapasztalatokat szereztek a tudományos­műszaki ismeretek alkalmazásában. Elsajátították a korszerű agrotechnikát. A termelésben korszerű termelőeszközöket, to­vábbá hatékony irányítási és szervezési módszereket alkal­maznak. Ezek a szervezetek szakszerűen adhatják át tapasz­talataikat más vállalatoknak. Továbbá garanciát vállalhatnak a nélkülözhetetlen termelőeszközök (biológiai anyag, techno­lógia, nyersanyag) szállításáért, valamint a szolgáltatások nyújtásáért, jogosan bízta meg a tárca egyes élenjáró mező­­gazdasági üzemeket kiválasztott növénykultúrák és egyes ál­lattenyésztési ágazatok kom­plex technológiai folyamatainak fejlesztésével. Távlatilag igen előnyösnek mutatkozik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatközi együttműködésének kibontakoz­tatása. Számtalan előnnyel jár a mezőgazdaság aktív része­sedése az élel­miszer-ipari végtermékek­ előállításában. Elő­segítik így az élelmiszer-ipari termékek minőségi javítását, a választék bővítését, a veszteségek csökkentését és a szállító­eszközök, munkaerők, tárolók hatékony kihasználását. Le­rövidítik az áruforgalmazás útját a termelőtől a fogyasztóig, s ezáltal kedvezően befolyásolják az élelmiszer-termelés haté­konyságát. A mezőgazdasági üzemek nagyobb arányú rész­vétele a félkész-, illetve a készáru gyár­tásában mérsékelheti a feldolgozóipar nemkívánatos monopol helyzetét is. Az utóbbi években fokozódott a mezőgazdasági üzemek érdeklődése a vállalkozás iránt. Elemzik a saját és más vál­lalatok melléküzemági termelésének tapasztalatait, keresik a vállalatközi együttműködés tökéletesebb formáit, s mérlege­lik, mit hozhat ez az együttműködés az anyagi-műszaki ellá­tásban, valamint a saját gazdasági helyzetük megszilárdítá­sában. Nem lehet azonban valamennyi vállalat számára el­dönteni, melyik együttműködési forma a legelőnyösebb. A programoknak a helyi adottságokból kell kiindulniuk. Néhány általános tapasztalatot azonban szükséges figyelembe venni. Ha a vállalat olyan tevékenységet vállalt magára, amely meg­haladja a mezőgazdasági termelés kereteit, felelősséget kell vállalnia a termék kiváló minőségéért, a szabvány betartá­sáért és a folyamatos szállítás biztosításáért, szem előtt kell

Next