Szabad Hazánkért, 1953 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1953-11-01 / 10. szám
tészetünk eddigi hagyományaihoz és Csokonai addigi műveihez hasonlítva egyaránt új. A Jövendölés az első oskoláról Somogyban — Hát, Múzsáknak szentelt Kies tartomány! Ily számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelté 'Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? — annak a költőnek a hangja, aki a nép között él, aki azt hirdeti, hogy a nemzetet csak a nép kulturális felemelkedése tarthatja fenn. A Szegény Zsuzsi táborozáskor -LEstre jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Épen akkor vált el tőlem Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában,Engem ölelvén álmában, Mikor bús trombitaszóra Ülni kellett mindjárt lóra. Elindulván a törökre, — Jaj! talán elvált örökre! — annak a költőnek a hangja, aki a nép keserveinek szószólója, aki a kötéllel fogott katonák bánatát énekli, aki szótárszerkesztés gondolatával foglalkozik, aki kidolgozza a nyelvújítás gyakorlati feladatait, aki több mint négyszáz dallal gazdagítja irodalmunkat. Csokonai a szülői házban fáradhatatlanul dolgozik tovább. A Dorottyát javítgatja, versben üdvözli Kazinczyt kiszabadulásakor, egykori mesterét, Földi Jánost elparentálja, külföldi költők írásait fordítja magyarra és a Lilla-dalokat rendezi sajtó alá. A nyomorgó költő mégis alkalmakra írt versekből tartja fenn magát. Munkálkodását azonban csak részben övezi siker. Műfordításai megjelennek, de önálló munkáinak kiadását, nem éri meg. Ezernyolcszázöt elején megbízást kap gróf Rhédey Alajostól, hogy búcsúztatót írjon felesége temetésére. A temetésen Csokonai maga mondja el a költeményt. A hideg, viharos időben megfázik. Tüdőgyulladás végez a XVIII. század legnagyobb magyar költőjével. □ Csokonai tragédiája a kor legjobbjainak tragédiája Egy életen át járta társtalanul, a kor haladó mozgalmaitól elszigetelten a magyar felemelkedés göröngyös útját. Pályájának első szakaszában a kollégium zárta el előle a világ történéseit, a kollégium Európára nyíló egyetlen ablakán a kor haladó mozgalmainak csak szellemi üzenete talált utat. Amikor pedig kezébe vette a vándorbotot, útja a halott, bilincsbe vert országon át vezetett. S ha olykor kényszerűségből megalkudott eszméivel, nem olyan tartalommal tette ezt, ami a vándor Csokonai megtagadását indokolhatná. Ellenkezőleg, ami a nyilvánosságot kereső Csokonai pályájának második szakaszában haladó, világnézete tovább fejlődött, népiességét, költészetének plebejus tartalmát hagyta örökségül az utókornak. Csokonai Vitéz Mihály életének tragédiája: korának magyar társadalma nem becsülte meg legnagyobb költő fiát. De megbecsüli az a világ, melynek születésén ábrándozott. Az évfordulón a szabad Magyarország emlékezik, hirdetve, hogy az álom — Lesz még az a kor, melybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokogni fog, S ezt mondja népünk: Óh, miért nem Éltek ez emberi századunkban?! — valóra vált. Kovács györgy 3. GLATZ OSZKÁR KOSSUTH-DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ OTTHONÁBAN Glatz Oszkár azon művészeink közül való, akik koruknál fogva — 1872-ben született — időseknek számítanak, de termékenység és tehetség tekintetében elöl járnak. Ma is fiatalos lendülettel alkot. Neve és munkái egyre szélesebb körben válnak ismertté a dolgozók között s mert festményei előtt állva önmagát ismeri fel a magvető paraszt, a porban játszó fiú, a birkapásztor, a nagyapa és a falusi kislány, megnyílik szíve és szeretettel gondol az ő dolgos életét bemutató művészre. Glatz Oszkár műveihez a témát népünk életéből választja, a magyar nép hétköznapjait, ünnepeit, a magyar falu életét ábrázó fa képeiben. Legutóbb a nagykanizsai dolgozók ismerkedtek Kossuthdíjas festőművészünk alkotásaival s hogy a kiállítás milyen sikerrel zárult, azt a vendégkönyv hétezer aláírása bizonyítja. A kanizsai dolgozók a kiállítás megtekintése után küldöttségükön keresztül üdvözölték otthonában a nagy művészt és szeretetük kifejezéseként elküldték az Ásványolaj Gépgyár olajfúrójának kicsinyített mását, a Tiszti Klub parancsnoka pedig a látogatási album átnyújtásával tolmácsolta a helyőrség harcosainak és tisztjeinek üdvözletét.