Szabad Ifjuság, 1951. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1951-04-06 / 14. szám
ISS I április 8. ELMEGYÜNK A VASMŰHÖZ... Szerkesztőségünkbe nap mint nap számtalan levél érkezik, amelyekben a fiatalok megírják, hogy részt akarnak venni a hatalmas békemű, a Dunai Vasmű felépítésében. Több fiatal — középiskolás, egyetemista — arról számol be, hogy a nyári szünidő egy részét a Dunai Vasmű építkezéseinél szeretné tölteni, így akár önkéntes rohammunkájával is hozzájárulni a hatalmas békemű megteremtéséhez. A beérkezett levelekből közöljük az alábbi részleteket: Ottmaradok dolgozni az óriási gyárban Szeretnék beszámolni arról, hogyan fogant meg bennem az elhatározás, hogy én is elmenjek Dunapentelére dolgozni. A mi falunk, Békéserdő, a Horthy-korszakban elhanyagolt, nyomorúságos hely volt. A felszabadulás után gazdag, virágzó községgé alakult át. Van már szövetkezetünk, darálómalmunk, telefonunk, villanyunk, kéttantermes iskolánk, 120 holdas rizstelepünk, boldog, szabad, vidám életet élünk. Ezért határoztam el, hogy a Dunai Vasmű építkezéséhez megyek, így akarom meghálálni azt a rengeteg szépet és jót, amit az elmúlt évek folyamán kaptunk a nép államától. És az a tervem, ha felépítettük a vasművet, ottmaradok dolgozni az óriási gyárban, szakmát tanulok. Harcolni akarok azért, hogy minél több vasat és acélt adjunk gyárainknak, minél több mezőgazdasági gépet tudjunk gyártani és hazánk minden faluja, községe boldog és gazdag életet éljen. Ifj. Kiss Gy. János, Békéserdő távoztuk, hogy nyári vakációnk egy részét Dunapentelén munkával töltjük el. Eddig már több mint negyvenen jelentkeztek, akik részt akarnak venni a Dunai Vasmű építkezésénél. Egy év múlva tanítók leszünk. Arra gondolunk, hogy mint tanítók a haza és a szocializmus szeretetére, hősiességre, helytállásra, a nehézségek leküzdésére kell nevelnünk a fiatalokat. Minderre a legszebb és legjobb példákat találjuk majd a Dunai Vasműnél. Ezeket a példákat majd felhasználjuk nevelői munkánkban is. Pataki Gyula, Pedagógiai Főiskola II/b. évfolyam A legnagyobb vágyam teljesül A legnagyobb vágyam, hogy részt vehessek ötéves tervünk legnanagyobb alkotásának, a szocialista városnak, a Dunai Vasműnek felépítésében. Már régen tervezgetem, hogy elmegyek Dunapentelére s most ezt a régi vágyamat valóraválthatom. Autogénhegesztő vagyok és azt hiszem, munkámnak nagy hasznát tudják venni a Dunai Vasműnél is. Hr. Sebők József, Csepel A nyári szünetben Pentelére megyünk Mi, a kalocsai általános gimnázium tanulói kultúrcsoportot alakítottunk. Kultúrcsoportunk most készül Beaumarchais: „Figaro házassága” című színművének előadására. Sok gonddal készülünk az előadásra és reméljük, hogy sikerünk lesz. Egy merész terv is megszületett bennünk: elhatároztuk, hogy nyáron lemegyünk Dunapentelére és kultúrcsoportunk ott is előadja a színdarabot, így akarunk néhányórás szórakozást nyújtani a Dunai Vasmű építőinek, így akarjuk bebizonyítani, hogy szívvel-lélekkel velük vagyunk. De nemcsak ezt tervezzük. Gimnáziumunk több tanulója már régebben elhatározta, hogy a vizsgák után Dunapentelére megy és nyáron részt vesz az építésben. Gábor Pál, kultúrcsoportvezető, kalocsai általános gimnázium Szaktudásunkat értékesíteni tudjuk a Vasműnél A Szabad Népben olvastunk egy levelet, amelyben egy idős szakmunkás felhívja a fiatalokat, hogy minél számosabban jöjjenek építeni a Dunai Vasművet. Ekkor határoztuk el, hogy valóra váltjuk régi tervünket: mi is elmegyünk Pentelére. Én lakatos vagyok, a barátom, Jordán Bálint asztalos, azt hiszem mindkettőnk szaktudását értékesíteni tudjuk majd a Dunai Vasműnél. Úgy gondoljuk, hogy minél hamarabb munkába kell állnunk. Nagy örömmel megyünk Dunapentelére, hiszen magyar fiatal számára nem lehet nagyobb kitüntetés, mint a béke acélerődjét építeni. Elvtársi üdvözlettel Dezső Antal, Jordán Bálint Öcsöd. A jövendő tanítói a Vasműnél nevelődnek Mi, a Pedagógiai Főiskola második évfolyamának hallgatói elhn A Rákosi Mátyás Művek Varrógépgyárában Tatár András érte el a Kongreszszusi Héten a legmagasabb egyéni teljesítményt, 431 százalékot. A varrógépfejek elkészítésénél hat művelet helyett nyolcat végez. — Sztahanovista. Pinke Katalin rácsformáló az Egyesült Izzóban. A Kongresszusi Héten 334 százalékos csúcseredményt ért el. Munkáját teljesen selejtmentesen végzi. Április 3-án kapta meg a sztahanovista oklevelet A földalatti gyorsvasútépítkezés 8. számú munkahelyén dolgozik Farkas Gyula keszonmunkás. A 140 százalékos keszonos sztahanovista szintet messze túlszárnyalva, a Kongresszusi Héten 205 százalékos eredményt ért el. Április 3-án, felszabadulásunk évfordulójának előestéjén, szerte az országban összegyűltek az üzemek dolgozói, hogy a munkások legjobbjainak kiosszák a sztahánovista okleveleket. Új sztahánovistákat avattunk ezen a napon, újabb fiatalok százai álltak be a munka hőseinek sorába. Bikov, Makszimenko, Dubjága, Amoszov, a szovjet sztahánovisták segítségével megindult is szárbaszökkent a magyar Sztahánov-mozgalom, s most sztahánovistáinkon a sor, hogy továbbadják, százezrek kincsévé tegyék e gazdag tapasztalatokat. A Tráncsics-bőrgyár boxműhelyében dolgozik Dénes Erzsébet ifjúmunkáslány. A Kongresszusi Héten kiváló eredményt ért el. Átlagban most is 150 százalékot teljesít. Csak elsőrendű anyagot gyárt. — Sztahanovista. Április 3-án kapott sztahánovista oklevelet Györkös István, a Ganz Villamossági gyár 70. számú, a Kongresszusi Héten legjobb eredményt elért brigádjának vezetője. Munkamódszerét eddig nyolc társának adta át Benedek Márta ifjúmunkás lányt, a Kelenföldi Textilkombinát ifjúsági üzemének szövőnőjét április 3 án minőségi sztahanovista oklevéllel tüntették ki. Kilencvennyolc százalékban minőségi anyagot gyárt. BÜSZKÉK VAGYUNK RÁJUK! SzAbadjgság A PÁROSVERSENYRŐL A párosverseny a szocialista munkaverseny egyik formája. Két üzem dolgozói, műhelyek, brigádok, munkások nemes versenyre kelnek egymással: melyikük tud több acélt adni a hazának, várjon melyikük gyárából kerül ki több teherautó, melyikük ad több traktort, több szövetet, több ruhát. Ilyen verseny,amikor az erősebb segíti a gyengébbet is és együtt örülnek sikereiknek — csak a kapitalizmus igájából felszabadult, szocializmust építő országban lehetséges. Példamutató vállalásaikkal a Csepel Autógyár ifjúmunkásai párosversenyre hívták a Hofherrtraktorgyár fiataljait és vállalták, hogy 50 tonna öntöttvashulladékot gyűjtenek össze, lakatos továbbképző-tanfolyamot szerveznek a fiatalok számára és kifejlesztik a „Békeharcos Gépkocsivédnök ” . f mozgalmat. A mozgalom keretében a fiatalok egyéni számlákat vezetnek a takarékosságról, s aki egy autó árát megtakarított, annak fényképét belehelyezik a teherautóba, amely a Békeharcos Gépkocsivédnök-ifjúmunkás nevét fogja viselni. A Lámpagyár kilencszáz ifjúmunkása párosversenyre hívta ki a Gamma-gyár ifjúmunkásait, Nina Nazarova mozgalmának kiszélesítésére, a normán aluli teljesítmények felszámolására. A két üzem sztahanovista ifjúmunkásai tapasztalatcserét szerveznek egymás között, munkamódszereik átadására. A Lámpagyár fiataljai azonban nem vonják be a versenybe a fiatal mérnököket, technikusokat. Pedig a mérnökök, technikusok, művezetők segítsége nélkülözhetetlen feltétele a verseny sikerének. A párosversenyekben vegyen tevékeny részt az üzemek minden ifjúmunkása. Kutassák fel a műhelyek, brigádok szűk keresztmetszeteit, gyenge pontjait. Beszéljék meg a pártszervezettel, a műszaki vezetőséggel, hol van leginkább szükség az ifjúság alkotó lendületére, elsősorban azt a műhelyt szervezzék ifjúsági műhellyé, ott alakítsanak ifjúmunkásbrigádokat, ahol erre szükség van. Tegyék a verseny központi kérdésévé az anyagtakarékossági mozgalmat. Sok helyen még mindig szívesebben foglalkoznak a „mutatósabb” százalékokkal és kevés, vagy éppen semilyen figyelmet sem fordítanak arra a türelmes, odaadó küzdelemre, amelyet minden megtakarított kiló szénért, színesfémért, hengereltárúért, faanyagért, importanyagért kell vívni. Az anyagtakarékosságban csak akkor tudunk eredményeket elérni, ha a fiatalok szélesebb tömegeit mozgósítjuk. Csak a tömegek ezer szeme fedheti fel mindenütt a pazarlást, a sárbahullott téglát és csavarokat, a feleslegesen égő villanylámpákat, csakis a legszélesebb tömegek tárhatják fel az üzemek rejtett tartalékait, a kihasználatlanul heverő gépeket és szerszámokat, az elfekvő készleteket. Néhány üzem fiataljai párosverseny-szerződésének hibája, hogy az alkatrészek és félkészáruk gyártásánál nem fordítanak elég figyelmet a terv túlteljesítésére, a tervszerűség biztosítására. Így fordult elő a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, hogy a forgácsolóműhely dolgozói már nyolc hónapra való gépalkatrészt gyártottak, de a szerelőműhely a harmadik havi alkatrészt sem tudta összeszerelni a tervszerűtlen üzemvezetés miatt. A fiatalok vegyék fel a harcot az ilyen szervezetlenség ellen! A párosverseny során hívják ki egymást versenyre az ifjúsági üzemek, az üzemek sztahanovistái, brigádjai , az üzem minden fiatalja. Kössön minden fiatal hosszúlejáratú versenyszerződést. Alakuljanak új brigádok, nevelődjenek az ifjú sztahanovisták ezrei. Ünnepeljük május elsejét, a békéért való harc jegyében a termelés növelésével, az anyagtakarékosság további kiszélesítésével. S. T. Százhárom hold föld meghódítása Vasárnap este történt Nemesnádudvaron. Nagy Sándor a falu párttitkára egy pillanatra letette a ceruzát, végigsimított homlokán és köszöntötte a szobába belépő Mártát. — Mi újság Baján? — kérdezte lányától, aki aktív DISZ-tag volt és újra kezébe vette a ceruzát. — Megvolt az értekezlet — felelte Mária. — Miről volt szó? —. A falusi DISZ-szervezetekről meg a tavaszi munkákról. Nagy Sándor nem kérdezett többet. Az asztal fölé hajolt és tovább számolt. Mária egy darabig nézte a sok számot, aztán mikor nem tudott rájönni, hogy mit számol apja, megkérdezte— Mi ez a sok szánt? — A falu határa, a föld. Mária most sem értette, de nem zavarta tovább apját. Megvárta amíg befejezi és újra megkérdezte, mit jelent ez a sok szám a papíron. Nagy Sándor ceruzájával a számokra mutatva magyarázta Máriának, hogy a falu határában több mint száz hold parlagon fekszik már négy év óta. — Több mint száz hold? — csodálkozott Mária. — Több mint száz hold! — válaszolta erősebb hangsúllyal Nagy Sándor. — De miért? —kérdezte Mária apját.— Hanyagságból? — válaszolta Nagy Sándor és összehajtotta a számokkal teleírt papírt, a hanyagságból" fé Amikor Nagy Sándor lefeküdt, Mária ült az asztal mellé, széthajtogatta a füzetlapot, s úgy, mint az apja, ő is számolni kezdett. Ceruzája keményen véste a számokat papírra. Összeadott, szorzott, kivont, nehéz munka volt, de eredményes. A végeredmény 103 hold lett! Nagyobb betűkkel írta ezt a számot a papírra és talán tízszer is aláhúzta. Itt nőtt fel a faluban, jól ismerte a határt. Nem egyszer járt már az öreg szőlő felé, megfordult nem egyszer a mélyvölgyben is, de még soha nem vette észre a sok parlagon fekvő kihalt szőlőt. Szégyelle is magát! Előbb észre kellett volna venni! Sokezer forintos kár ez a falunak és az egész országnak! De most nincs idő a sajnálkozásra. Itt állnak a tavaszi munkáik közepén és a 103 hold föld még mindig parlagon áll! Meg kell művelni ezt is! Az idén aratni, csépelni, burgonyát és kukoricát kell szedni erről a területről is. Miért nem osztotta ki ezt a földet a tanács? Miért nem gondoskodott róla? Késő éjszakáig töprengett ezen Mária és úgy határozott, hogy másnap apjával és a fiatalokkal utána néznek mi az oka annak, hogy parlagon áll 103 hold.* A válasz rövid volt: Parlagon áll 103 hold részben már használhatatlan szőlő. Még nem próbáltuk kiadni, de nem is kellene senkinek, hiszen kéthárom évig nem lesz rajta termés. Az adót és a terménybeadást pedig csakúgy kell teljesíteni, mint a termőterületről. Szabály az szabály! — mondták a tanácsban.* Szabály az szabály? És a föld maradjon megműveletlenül? Ilyen szabály nincs a mi országunkban! Ez volt a fiatalok véleménye, akik vasárnap délben összegyűltek a tanácsházán. Nagy Sándor elvtárs is ott volt, a falu párttitkára. A fiatalok javaslatokat, ötleteket adtak Nagy elvtársnak, segítették munkáját. Vállalták, hogy a DISZ-szervezet külön megművel 3—4 holdat. A többit a DISZ- tagok, ki-ki szüleivel együtt. Még aznap üzenetet küldtek a földművelésügyi minisztériumba és kérték az elvtársakat, hogy ne szó szerint, hanem az értelem szerint kezeljék a „paragrafusokat”. Másnap megjött a válasz. Azt a földet, amelyiken használhatatlanok a szőlőtőkék, ki kell szántani és meg kell művelni, gabonát, burgonyát, kukoricát kell bele vetni. A másik részét, azt még — e héten — szakembereik megvizsgálják és megállapítják életre lehet-e kelteni a szőlőt vagy sem. Ha igen, azt is ki kell adni megművelésre, de nem kell érte fizetni haszonbért. A fiatalok a DISZ-helyiségben várták az üzenetet. Mindannyian boldogok voltak a hírre és már rögtön neki indultak volna, hogy kiirtsák a négyéves gazt, füvet, hogy újra életre keltsék a földet. De előbb megbeszélték a munkát, a tervet. Elhatározták, hogy első lépésként április 4-én reggel kimennek a határba, megkeresik a sok apró parcellát, összeírják, melyik hol fekszik, milyen állapotban van és javaslatot tesznek a kiosztásukra. Április 4-e reggelén munkával ünnepeltek a nemesnádudvari fiatalok — a 103 hold föld nem marad már soká parlagon. Pintér József 5