Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)
1951-07-06 / 27. szám
NÉGY HÉTTEL A VIT ELŐTT Elindult a több, mint száztagú ausztráliai VIT-delegáció Berlinbe. Képünk a küldöttség „Unity" (egység) nevet viselő tánccsoportjának tagjairól készült elutazásuk előtt. A Német Demokratikus Köztársaság kultúrcsoportjai egymással versenyezve készülnek a VIT-re. Kultúrbemutatókon döntik el, melyik csoport vehet részt a VIT-en. Képünkön az egyik berlini kultúrcsoport népi táncokat mutat be. A III. VIT HÍREI A szovjet fiatalok országszerte most választották meg a VIT-küldötteket. A Szovjetunió valamennyi köztársaságából, Grúziából, Belorussziából, a Kirgiz Szövetségi Köztársaságból, a hatalmas szovjet ország minden részéből mennek küldöttek a VIT-re. A szovjet fiatalok azokat a fiúkat és lányokat választották a delegációba, akik legjobban vették ki részüket a béke védelméből, a kommunizmus építéséből. Olyan ifjú bolsevikokat küldenek Berlinbe, mint Iván Gajulin, a „Vörös Zászló” sztahanovista traktoros-brigád vezetője, aki a VIT tiszteletére, jóval a határidő előtt befejezte a tavaszi mezőgazdasági munkát. • Nagy lelkesedéssel készül Kína ifjúsága is a VIT-re. A kínai fiatalok a VIT tiszteletére elhatározták, hogy fokozott mértékben veszik ki részüket a békealáírásgyűjtésből. Pekingben a fiatalok háromszáznegyvenötezer aláírást gyűjtöttek a Béke Világtanács öthatalmi békeegyezményt követelő felhívására. Már megválasztották a VIT küldötteit is. Kétszáz fiatal képviseli majd Berlinben a szabad Kínát. A küldöttség tagjai ifjú sztahanovisták, az újjáépítés munkáiban kitűnt parasztfiatalok, tanulók. A küldöttségen kívül a főiskolai világbajnokságra sportdelegáció is utazik. A sportolókat országos bajnoki versenyeken választották. Köztük lesz Kína legjobb ifjúsági kosárlabdacsapata is. Egyre több fiatal kapcsolódik be az előkészületekbe a kapitalista országokban is. Nyugat-Németország francia megszállási övezetében a katonai hatóságok minden tiltó rendelkezések ellenére a fiatal francia katonák százai megvalósítják a VIT jelszavát: „Egységbe ifjúság, előre a tartós békéért, az új háború veszélye ellen.” A fiatal franciák a tegeli repülőtér kaszárnyájának falaira a következőket írták: „Le Németország újrafelfegyverzésével!” — „Éljen a francia és német ifjúság barátsága!” A „bűntettért” a katonai hatóság több fiatal katonát letartóztatott és börtönbe vetett. Ám hiába volt a letartóztatás, másnap a falakra egy ismeretlen kéz újból felírta a jelmondatokat. A reakció a VIT ellen megindította fondorlatos mesterkedéseit. A nyugatnémet bábkormány amerikai parancsra betiltotta a VIT előkészítő irodái működését, néhány héttel azután pedig a Szabad Német Ifjúság nyugatnémetországi szervezeteit is. Morisson, Nagy- Britannia külügyminisztere pedig az irányban tett lépéseket, hogy megakadályozzák a nyugati országok VIT-küldöttségeinek átutazását Nyugat- Németországon. MI TÖRTÉNT AZ ELMÚLT HÉTEN ? Tárgyalóasztalhoz kényszerülnek az imperialisták Koreában Az elmúlt héten Malik elvtárs békejavaslata állott a nemzetközi események középpontjában. Mint ismeretes, Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselője az ENSZ Biztonsági Tanácsában, június 23-án rádióbeszédet mondott. Ebben a következőket jelentette ki:„A Szovjetunió népei hisznek a béke megvédésének lehetőségében. A szovjet népek abban is hisznek, hogy rendezni lehetne a mai idők legégetőbb kérdését, a koreai háborús konfliktust is ... A szovjet népek hisznek abban, hogy első lépésként tárgyalásokat kellene kezdeni a harcoló felek között a tüzelés megszüntetéséről, a fegyverszünetről, azzal a feltétellel, hogy a csapatokat kölcsönösen visszavonják a 38. szélességi fokról Mask elvtárs rádióbeszéde hatalmas visszhangra talált az egész világon. A békeharcosok százmillióinak, akik a koreai háború kitörésének első percétől kezdve folytatják küzdelmüket az imperialista beavatkozók ellen új erőt, új lendületet jelentettek a Szovjetunió békejavaslatai. De nemcsak azok üdvözölték örömmel ezeket a javaslatokat, akik már eddig is tevékenyen kivették részüket a békeharciból, hanem minden jószándékú, békét akaró ember. Jellemző, hogy még a koreai fronton is — mint azt a New York Times című burzsoá lap jelentette — „villámsebességgel” terjedt el az egyszerű amerikai katonák között Malik elvtárs beszédének híre, amely a kifáradt és demoratizált intervenciós csapatokban a béke és gyors hazatérés reményét keltette fel. A népek, az egyszerű emberek követelése, és emellett az a tény, hogy Koreában az amerikai imperialisták sorozatos katonai kudarcokat szenvedtek, arra kényszerítették Trumant, hogy ne utasítsa vissza ezt a javaslatot. Az Egyesült Álamok kormánya június 30-án utasítást adott Ridgway tábornoknak, hogy folytasson tárgyalásokat a koreai tűzszünettel kapcsolatban. Válaszul Ridgway tábornok nyilatkozatára Kim Ir Szen tábornok, a koreai néphadsereg parancsnoka és Peng Teh Hval, a kínai önkéntesek parancsnoka közleményben javasolták, hogy a tárgyalások színhelye a 38. szélességi foknál lévő Keszon térsége legyen, s amennyiben ezzel az amerikaiak egyetértenek, úgy javasolták, hogy július 10-e és 10-e között találkozzanak egymással a harcoló felek képviselői Malik elvtárs békejavaslata, amelynek elfogadását egyemberként követelik a békéért harcoló százmilliók, újabb bizonyíték arra, hogy a Szovjetunió továbbra is tántorghatatlanul és következetesen harcol a béke... a nemzetek közötti együttműködés nagy ügyéért. tv-Új fejlemények az iráni olajipar államosításában A nemzetközi helyzet másik kiemelkedő eseménye az iráni olajipar államosításának kérdése. Az angol-amerikai imperialisták semmiképpen sem akarnak lemondani az évi sokmillió dollár hasznot jelentő olajról. Már eddig is a legkülönbözőbb intézkedésekkel, az amerikai és angol nagykövetségeken keresztül az iráni kormányra gyakorolt nyomással próbálták elérni azt, hogy az Állandó Bizottság megálljon munkájában, hogy az iráni nép követelése ne váljon valóra. Amikor a diplomáciai mesterkedések nem vezettek eredményre — mint a Daily Mail című burzsoá lap megjegyzi az angol nagytőkések a katonai fenyegetések mezejére léptek. Hadihajókat rendeltek teán felségvizeire, több gyalogezredet vontak össze Irán határán. Az angol burzsoá sajtó pedig egyenesen fegyveres beavatkozást követelt Irán belügyelil. Ezek a provokációk és politikai mesterkedések nem vezettek eredményre. Az angol burzsoá sajtó is kénytelen beismerni, hogy „a nép, amely a Tudeh Párt (Iráni Néppárt), befolyása alatt áll, egységesen ‘követeli az olajmezők államosítását“. A nép igazságos követelésének ereje hatalmas tüntetésekben mutatkozik meg. Az elmúlt hét péntekjén és szombatján több mint ötvenezer teheráni dolgozó követelte az Angol-Iráni Olajtársaság vezetőinek azonnali kiutasítását Teherránból. Július 2-án, hétfőn az angol-amerikai imperialisták újabb gaztetteire derült fény. Teheránban, a parlament ülésén számos képviselő az iráni újságokban megjelent hírekre hivatkozva, elmondotta, hogy az Angol-Iráni Olajtársaság ügynökei több iráni képviselőt rendszeresen megfizettek, hogy ezek szembeszálljanak az államosítással. Dzaemal Imami képviselő kérdést intézett a kormányhoz: „Valóknak bizonyultak-e azok a sajtójelentések, amelyek szerint a volt Angol-Iráni Útársaság pénzelt egyes iráni személyiségeket?“ Követelte, hogy ezeket az okmányokat a legrövidebb időn belül hozza a kormány nyilvánosságra. A kérdésre Fatemi iráni miniszterelnökhez vette a válaszolt. Fatemi hangsúlyozta, hogy az iráni kormánynak tudomása van ezekről a vesztegetésekről és ezzel kapcsolatban számos megcáfolhatatlan okmánnyal rendelkezik. Rövidesen eljön az idő — mondotta válaszában Patent —, amikor ezeket az okmányokat napvilágra hozzuk és az egész világ megtudja, hogy miért államosítottuk Irán olajmezőit. Szelet vetettek , vihart arattak Az amerikai zsoldban álló nyugatnémet bábkormány újabb kihívást követett el a békeerő ellen: betiltotta a Szabad Német Ifjúság nyugatnémetországi szervezeteinek működését. Erre a gyalázatos tettre már régóta készültek. Maga Adenauer, a nyugatnémet bábállam fasiszta kancellárja jelentette ki nemrégiben: „A mi országunk végső leszámolásra készül. Csírájában fojtjuk meg azokat, akik különböző békemozgalmakkal akarnak zavart kelteni közöttünk.” Mi késztette a nyugatnémet bábkormányt ennek a lépésnek megtételére? Két tény. Az egyik: ezekben a napokban akarnak Adenauerék, az USA imperialistáinak óhaját kielégítve, a német ágyútöltelékek „első adagjaként” kétszázötvenezer német fiatalt „toborozni” az atlanti hadsereg részére. Erre vall egyébként Clark tábornok üzenete is a német ifjúsághoz: „Ti lesztek az elkövetkezendő új háború előharcosai, rátok hárul a feladat: puskával, tankkal megmenteni a német civilizációt.’’ A másik tény: a német ifjúság ellenáll az USÁ-nak és nyugatnémet csatlósainak, nem akaraz imperialisták ágyútöltelékévé válni. A Szabad Német Ifjúság tagjai sorába újabb fiatalok ezrei léptek be az elmúlt hetekben és mintegy harmincezer fiatal jelentette be részvételét a VIT-re. A Szabad Német Ifjúság, amely fáradhatatlanul harcol a békéért, súlyos akadályt jelent tehát az imperialisták háborús terveinek megvalósításában. Az imperialisták arra számítottak, hogy rendeletükkel megtörhetik az ifjúság ellenállását. De az imperialisták, mint annyiszor, elszámították magukat. Szelet vetettek — vihart arattak. Gaztettük a világ demokratikus közvéleményének, a német népnek, a német ifjúságnak tiltakozó viharába ütközött. A Német Kommunista Párt Központi Bizottságának Titkársága nyilatkozatot adott ki, amelyben többek között leszögezi: ,,A Szabad Német Ifjúság meg fogja hiúsítani Adenauer terveit. Ahogyan a múlt évben győzedelmeskedett a német fiatalok béke- és egységakarata a rendőrterror felett, az ifjúság most is diadalt fog aratni szabadságának megrablóival, az alkotmány megsértőivel szemben. A nép békeakaratát és békevágyát nem lehet betiltani.” A Szabad Német Ifjúság Központi Tanácsa is nyilatkozatot tett közzé. „Ez a betiltás — hangsúlyozza a nyilatkozat — kapcsolatban áll azzal, hogy a nyugatnémet katonai vezetők Eisenhower tábornok utasítására nyíltan áttértek a nyugatnémet zsoldoshadsereg feláilítására. Eisenhower, Adenauer és Schumacher attól félnek, hogy az ifjúság megtagadja egy ilyen zsoldoshadseregben való "részvételét. És valóban, a békeszerető német ifjúság nem engedi, hogy egy ilyen zsoldoshadseregbe bekényszerítsék. ” A Szabad Német Ifjúság nyugatnémetországi szervezeteinek betiltása ellen a demokratikus ifjúsági szervezetek mindenütt felemelték tiltakozó szavukat. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége is táviratot intézett Adenauerhez, amelyben többek között a következőket írta: „Semmiféle betiltó intézkedéssel, vagy más terrorcselekedettel nem lehet megfélemlíteni a nyugatnémet ifjúságot, amely a világ demokratikus ifjúságával együtt tántoríthatatlanul harcol a béke nagy ügyéért. Több mint kétmillió magyar fiatal nevében tiltakozunk a bonni bábkormány amerikai parancsra hozott aljas intézkedése ellen és követeljük annak azonnali visszavonását. A magyar fiatalok a nyugatnémet bábkormány provokációját azzal válaszolnak, hogy fokozzák békeharcukat és még nagyobb lendülettel készülnek az ifjú békeharcosok nagyszerű seregszemléjére, a berlini III. Világifjúsági és Diák- Béke találkozóra.’’ 1951 július 6. A jugoszláv dolgozó parasztság harca a Tito-banditák ellen A Utólét adenekelőtt a női uralom a falun munkalákokra, a falu kizsákmányolóira épült Őket gazdagítják a Tito-banda beszolgáltatási rendeletei, az álszövetkezetek, a különféle kereskedelmi intézkedések. Ezzel szemben a dolgozó parasztság nyögi a kizsákmányolás minden terhét, a dolgozó parasztok, köztük a fiatalok nagy tömegei látják, hogy helyzetük még a német fasiszta megszállásnál is roszszabb. Ezért, a jugoszláv munkásosztály vezetésével egyre jobban szélesedik azoknak, a jugoszláv dolgozó parasztoknak a tábora, akik már nemcsak passzív ellenségei a Tito-klikknek, hanem harcbaszálltak vele és szabotázsokkal, fegyveres partizánharcokkal, az UDBA vérengző hóhérainak megsemmisítésével segítik elő a fasiszta rezsim pusztulását Parlagon hagyják a földeket A harc egyik igen elterjedt módszere a szabotázs, az, hogy a földeket nem művelik meg. Atitóisták egyre kétségbeesettebben állapítják meg, hogy a vetésterület évről-évre csökken. Nemrégiben a New York Herald Tribune két vetésterületi statisztikát közölt a szarajevói és a mildranói járásról. A táblázatból kitűnik, hogy 1948-ban a két járásban a megművelhető terület 84 százalékát, méhben már csak 75 százalékát vetettek be, 1950-ben pedig a földterületnek mindössze 49 százaléka lett megművelve. A reakciós lap így kommentálja a bevetett földterület csökkenését. ..Természetesen, ezek az adatok nemcsak a két járásra, hanem Jugoszlávia legtöbb vidékére jellemzők. A parasztok jórésze csak épp akkora földet vet be, amekkora családja szűkös ellátására elégséges, így akarják elkerülni a beszolgáltatást...“ Mint aNova Borba, a jugoszláv politikai emigránsok Csehszlovákiában megjelenő lapja írja, az utóbbi időben az UDBA nagyarányú nyomozást indított „ismeretlen tettesek ellen“, akik Tito-ellenes röpcédulákat terjesztettek a falvakban. A röpcédulák arra szólították fel a parasztokat, hogy ne vessenek gabonát, mert Titóék eladják az imperialistáknak és az árán fegyvert vesznek a nép ellen. De az UDBA- ügynökök nem értek el eredményt. Hiába tartóztattak le többszáz dolgozó parasztot, köztük százötven fiatalt, mégsem tudták kinyomozni az illegális röpcédula terjesztőit. Fegyvert ragadnak a titóisták ellen A dolgozó parasztok közül egyre többen fognak fegyvert a Tito-klikk ellen. A Times, az angol nagytőke lapja a fegyveres ellenállással foglalkozva megjegyzi: „Jugoszláviában Tito igen körülményesen tudja csak kezében tartani a hatalmat. Több helyütt a lakosság egyharmada a titkosrendőrség letartóztatási hadjáratától tartva, elmenekült a falvakból a hegyekbe, ahol a bolsevista partizánokkal együtt robbantanak és megsemmisítik az ellenük kirendelt rendőri egységeket.“ A partizánok több alkalommal valóságos tűzharcot vívnak az UDBA-val. Mint a l'Humanité írta, tavaly a titóista Gestapo megszállta Korivace falut és ott fosztogatni kezdett. A közelben tartózkodó partizánok megtámadták a fosztogató UDBA-sokat, közülük többet megsemmisítettek, a többit megfutamították. A falu egész férfilakossága a partizánokkal tartott. Az erősítéssel visszaérkező UDBA egyetlen férfit sem talált a faluban. Bosszúból az egész község női lakosságát elhurcolták és a falut felgyújtották. Ám a borzalmas terror nem rettenti meg a hős ellenállókat. A dolgozó parasztság, a munkásosztály a Kommunista Párt illegális sejtjeinek vezetésével elszántan harcol, hogy félszoba tartsa országát az árulók uralma alól.