Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)
1953-12-25 / 302. szám
2 lsementiek SOROKBAN Schubert örökszép melódiái csendültekel szerdán este a csepeli Rákosi Mátyás Kultúrotthonban. Az együttes Schubert: Három a Kislány című daljátékát mutatta be. A táncbetéteket a MÁVAG balettkara ada elő nagy sikerrel. ★ Az angol—magyar labdarúgó mérkőzés olyanok érdeklődését is felkeltette, akik azelőtt nem foglalkoztak komolyan a sporttal. Ez az érdeklődés pendítette fel az Állami Sport- és Tankönyvbolt forgalmát is. Az angol—magyar mérkőzés után nagy példányszámban fogyott el a labdarúgás szabályairól szóló füzet. A karácsonyi vásár másik legkeresettebb sportkönyve az „Atlétika" című sportkönyv volt★ Szombaton, december 26-án Budapesten délelőtt 10 órától este 6 óráig a Kossuh Lajosutcai Úttörő Áruház, Rákócziúti Minőségi Áruház és a Magyar Divatcsarnok tart nyitva. A többi állami áruház ezen a napon zárva lesz. * Mikrohullámú távbeszélő készülék létesült Budapest és Miskolc között. Ez azt jelenti, hogy kábel vagy légvezeték nélkül rádió-adó és vevőberendezéssel történik a beszélgetés a hívó felek között. A Miskolccal létesített mikrohullámú összeköttetés egyidejűleg 24 egymástól független beszélgetés átvitelére is alkalmas. Két szovjet operafilm kerül bemutatásra a jövő év elején. Rimszkij-Korzakov, a nagy orosz zeneszerző életéről szóló film és az ,,A ruhás szultán” című színes szovjet operafilm. ★ Gyermekjátékot, kis zongorát, összerakató színes fajátékokat készít szabadidejében a Dinamó-gyár több dolgozója. A kedves ajándékokat az üzemi dolgozók gyermekeinek adták át a fenyőfa ünnepen. Pór Bertalan-kiálítás a Képzőművészeti Főiskolán Az országos képzőművészeti hét keretében a Képzőművészeti Főiskola, kiállító helyiségében (Sztálin út 71.) kiállítást rendeznek Pór Bertalan Kossuthdíjas festőművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze műveiből. A kiállítás december 25-től január 3-ig lesz nyitva, megtekinthető naponta 9 órától 16 óráig. Szerintnem tolt. Különös szerencsém, hogy Jurij Meftusz „Ifjú Gárdá”-ját — az első szovjet operát, amely a magyar közönség elé kerül — azon a délelőtti főpróbán hallgattam meg, amelyre a mi DISZ-ifjúságunk is testületileg hivatalos volt. Kezdet előtt a félhomályos nézőtéren ott nyüzsögtek halk izgalomban a fiatalok. Könyv, film, színpad után az opera légkörében kelnek újból életre szívükhöz nőtt hőseik — jól esett nekünk, öregeknek, az ő friss fogékonyságukban feloldódni a magunk érdeklődő várakozásával. Merász kísérlet: az opera eszközeivel önteni művészi formába olyan valóban megtörtént eseményt, amelyet napjainktól alig több mint egy évtized választ, és amelynek szereplői közül néhány még ma is él. Az opera műfajától, meggyökeresedett fogalmak szerint, elválaszthatatlan a romantika. A krasznodon Ifjú Gárda története, amelyet Fagyejev, a kiváló szovjet író nagyszerű regényében megörökített, véres valóság, szinte jelenünk elevenébe vág. Van itt ellentmondás? Ha van, az peak látszólagos. Az opera múltjából is kiválkoznak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy Mejtusz kísérlete nemes haladó hagyományokban gyökerezik. Ami valóban egészen úti és újszerű művében, az az, hogy serdülő fiatalokat avat operai hősökké. A* 5 tetteikben, sorsukban tükrözi a valóság romantikáját, a forradalmi romantikát. Az ukrán nép gyermekei, komszomoló fiaik és lányok voltak az Ifjú Gárda tagjai. Ukrán író, A. Maliskov sűrítette operaszöveggé Fagyejev regényének gazdag cselekményét. Az operaszínpadon is megmutatkoznak az ifjú főszerepek sokrétű egyéni jellemvonásai. Jelenetről jelenetre követhetjük emberi fejlődésüket, ahogy gyermekes kalandvágyuk egyre tudatosabb elszántsággá keményedik, ahogy a legszörnyűbb megpróbáltatások közt töretlen lélekkel, a szenvedélyes hazaszeretetben felmagasztosulva vállalják a vértanú-sorsot. Olvasva, színpadon vagy fütadén látva, egyaránt megható és megrázó, de tragikus fájdalmasságával is felemelő és lelkesítő az, ami velük történt. De az operai változat ezt az érzéki hatást olyan elemekkel gazdagítja, amineket semilyen más műfaj nem adhat meg. Ennek illusztrálásául két mozzanatra akarok elsősorban rámutatni. Az „Ifjú Garda“ az Állami Operaházban Az egyik a második felvonás esküjelenete. Előzőleg már megismerkedtünk a fasiszta megszállás előtt álló Knszmo-j gyant a könnyedén, donyecvidéki bányaváros helyzetével. Tudjuk, hogy a kiürítés meghiúsulása folytán a városban maradt lakosság ellenállásra szánta ki magát, és a földalatti szervezetbe bekapcsolódtak a komszomolok, az okos, öntudatos Oleg Kosevoj vezetésével. A fiatalok kis, összetartó csoportja most életbevágóan fontos feladat megoldását határozza el. Ki kell szabadítani az elfogott és bebörtönzött bányászokat! Mikor kész a terv, irtózatos hírt hoz a legmozgékonyabb komszomolag. Szergej Tilenyin: a bányászokat a németek élve eltemették. Ez a villámcsapás érleli férfivá, hőssé Oleg Koscvhjt. Megmindeni nem tehetett a bányász elvtársaikat, bosszút kell hát állni értük! Elemi erővel, a halálos elszántság szenvedélyével tör elő Oleg lelkéből a bosszúeskü, s a sorsdöntő szavakat ifjú sorstársai sorra megismétlik az egymásba kapcsolódó énekszólamok szövedékében. Ez az a pillanat, amikor az Ifjú Gárda hőlsi hivatásának teljes tudatára emelkedik, s itt teremti meg Mejtusz az opera egyik drámai csúcspontját. A zene varázsa, a zenei felépítés művészete teszi ezt a jelenetet magávalragadóvá, felejthetetlen széppé. Nem csoda, hogy a próbáikon részvevők nem egyszer végigsírták, si a bemutatón harcban és viharokban megedzett férfiak szeméből is kibugy A börtönkép zárójelenete a másik ilyen hatalmas zenedrámai mozzanat. A kínvallatás szörnyűségeitől összetört, vérző testű, egy csepp vezért hasztalan epekedő ifjú gárdisták tudják, hogy kivégzés vár rájuk, amiért nem tettek árulókká. De a halál küszöbén sem engedik magukon úrrá lenni a kétségbeesést. Kemény, tüzes ritmusú komszomol-dalra zendítenek. Halkan kezdődik az ének, egyre erősödik, támadóan, kihívóan zúdul a beözönlő fasiszta pribékekre, a börtönfalon áthatol a szomszédos cellák foglyainak hangja: ők is csatlakoznak a kórushoz — s mintha az egész világ elnyomottjai együtt harsognák a mártírokkal a szovjet nép, az igazság biztosra várt győzelmének dacos — diadalmas himnuszát. Ezek a csúcspontok nem betétszerűen emelkednek ki, hanem szervesen illeszkednek a mű zenei építményébe. Az egész operán végigvonul az ukrán népi hang, megadva a mű nemzeti és helyi atmoszféráját. A zene együtt lélekzik a drámával, természees hullámzással olvasztja magába a színpadi történést. Mejtusz nem marad adós döbbenetes színekkel, ha a háború borzalmai , vagy a kínvallatás idegtépő jelenetét kell ábrázolnia. De legőszintébb és legmeggyőzőbb a lírai kifejezésben. Zenéjében a moll-hangnem uralkodik, s mintha ez is éreztetné a zeneköltő ellágyuló részvétét, szeretetét ifjú hősei iránt. Egészben véve az „Ifjú Gárda” jelentős és sokat ígérő eredménye a szocialista-realista opera útját kereső szovjet művészi törekvéseknek. A forró sikert aratott bemutató előadás sugárzóan tehetséges, lelkes és lelkesítő produkció. Valami új történt most operánk színpadán, s ez operaművészetünk további fejlődését nagyonkedvezően befolyásolhatja. Úgy érezzük, a fő érdem Nádasdy Kálmáné, aki nemcsak művészien átgondolt, mesterien megmunkált rendezéssel szolgálta a sikert, hanem nagyszerű nevelőmunkát is végzett. Nem kétséges, ez tette képessé Kórody Andrást, az egyébként m, is nagyon tehetséges, nagytudású fiatal karmestert, hogy a zenei beállítás és kidolgozás feladatát ilyen tökéletesen adja meg. A gazdag tapasztalatú rendezőnek remek alkalma nyílt: fiatal tehetségekből formálhatott méltó cél érdekében művészi alakítókat. Lefaragott az „Ifjú Gárda" színpadáról minden operai szokványt, ágáló énekesek helyett zenében gondolkodó, énekben érző embereket állított a deszkákra. A rendező és a karmester közös érdeméből tiszta szövegmondással, finoman árnyalt énekkel megszólaló, egyszerű, természetes, kifejező mozgással alakító szereplőkben gyönyörködhettünk Oleg alakítója Simándy József, érvényre juttatja az Ifjú Gárda főhősének kedves, vonzó lényét, mély érzelmességét, komoy határozottságát, halálmakvető bátorságát. Anyjáról szóló dalát, az esküdlenet vezérszólamát, a nemes pátoszszál leli búcsúáriát gyönyörűen énekli. Méltó párja minden tekintetben Sándor Judit, mint Ulja Gromova. Cserhát Zsuza elragadó jelenség és pompás színészi tehetség. A buta fasiszta ezredessel való „csábítás” jeleneténél érdekesebbet és izgalmasabban keveset láttunk. Csupa megható báj a kis Házi Erzsiket, Kláva alakiója. Kövecses Béla mint Szergej Tyulenyin megnyerő a„ kamaszt» tevékenység lázában, s megrázó, mikor összetörtségéből lassan magához tér a boszszú eskü hatására. Surányi Éva és Kesken László rokonszenves alakításokkal egészíti k: a hősi gárdá'*. Az elve'en áru'ó, Jevgenyij Sztakovics szerepében Mindszenti Ödön író ergő'és ne! vegyes szánalmat vált ki. „Felnőtt” szereplőik ,is fontos tényezői az ifjak együttesének. Oleg anyját Szilvám Margit nemes egyszerűséggel alakítja, Oleg nagyanyja szerepében Osdanovics Mária bájos epizóddal deríti az opera egyetlen idilljét. Vankó bányaigazgató szerepében Fodor János remekel, mind énekben, mind játékban, és néhány takarékos vonással nagyon jól jeleníti meg Procenkó alakját Losonczy György. Az ellenséges oldalon Radray György félelmetes éleshűséggel ábrázolja a Gestapo-őrmester förtelmes szadizmusát. Faragó András fasiszta ezredese a szerep kívánalmaihoz képest majdnem annyira mulattató, mint amilyen gyűlöletes. Jellegzetesen undorító figura Angyal Nagy Gyula áruló rendőre. Egy finom epizódban Sárdy János, kisebb szerepekben Domahidi lászló, Várhelyi Endre, Gaál Éva tűnnek ki. A rendezői elképzelés színpadi keretét Oláh Gusztáv valósághű, amellett összhatásban elragadóan szén díszterképei adják meg. Márk Tivadar jelmezterveinek is köszönhető, hogy egyetlen sablonos, jellegtelen alak sem mozog a népes színpadon, Nádasi Feriő érdeme pedig az, hogy az énekes szereplők stílusosan és hibátlan illúziót keltve táncolnak. Pless László karigazgaató az előadás magas színvonalához méltó munkát végzett. Lányi Viktor Az Operaház teljes kettős szereposztásban mutatta be az Ifjú Gárdát. A második szereposztás művészeiről külön cikkben emlékezünk meg. Jelenet a nagysikerű „Ifjú Gárda” operából Az előző fejezetek tartalma: a kis sajókúti bányát váratlanul elönti a víz. Ambrus párttitkár é® tizenhárom társa a bányában reked. Miközben odakint teljes erővel folyik a mentés, a tizennégy bányászt újabb váratlan veszélyek fenyegetik. Ebben a pillanatban ott fenn, a kanyar fölött a fronton Szika velőtrázó üvöltés© harsan fel. — Ja-a-a-aja ... A kabátom!!... Az első perc legelső töredékében meg nem érteni jóformán, mi történt. Szika, aki pontosan a légzőcső alá ült, hogy minden csepp levegőt kiélvezhessen, most a földön fetrengve igyekszik kibújni bányászkabátjába, amelyet valamilyen rettenetes erő egyik pillanatról a másikra a talajhoz szegzett... — A csőr! — kiáltja el magát Pali. Most már mindenki látja, miről van szó. Annak a nagy átmérőjű acélcsőnek, amelyivel a fúrólyukat bélelték ki, az asó szakasza meglazulhatott a sáros kőrétegek között s most megcsúszott s ide zuhant közéjük, mélyen a bányától vosó talapzatába fúródva. — Nem jön tovább a levegő — mondja valaki. Nem is jöhet. A nehéz órák diadalmas munkája, a fúrólyuk, most teljesen bezárult. Szika kabátját, amelyből rémült gazdája végül kibújt, két darabra szelte a cső, amely úgy áll itt előttük, a mennyezettől a talpig, mint valami mozdíthatatlan, tömör acéloszlop . .. Ambrus meglromja a cső alját. Megmozdítani sem tudja. Most Góliát öleli körül a csövel, emelni próbálja, de az makacsul ellenáll a bányász hatalmas izmainak. Hárman is feszítik — hasztalan. A földibe fúródott végű cső, amely fönt a lyukban is még ki fiája, hány méter hosszú, meg sem mozdul. — Aki. Igy nem megy. Hol van egy emelő. A folyton faricskáló bajuszos lőmester eldobta bicskáit* s a front sapkában álló farkát* dobál rá szélled. — Nincs, a kutya keservű!... Itt nincs emelő!... Lent van csak ... ott látam egyet... a hatos vágatnál ... A hatos vágatnál! Tűl tehát a gáton, a gáztenger közepén... TARDOS TIBOR Annyi, mintha azt mondaná: a pokol mélységes mélyén!... Hiszen a gáztengerbe felszerelés nélkül nem lehet behatolni, így viszont, ha a légzőcső továbbra is elzárva marad, nagy baj történhet. Az egyre hevesebben előtörő gáz átfurakodhat a gáton s eláraszthatja egyetlen menedéküket, a frontot. Ambrus agya lázasan működik. Látja maga körül kis csapatát. Mennyi viszontagságon vezette keresztül őket, azzal a reménnyel, hogy végre is elér majd hozzájuk a felszabadulást hozó mentőosztag. - Oh, menynyire megérdemlik ezek az emberek a szabadságot, a napfényt, s a jószagú őszi szelet ... öt nappal ezelőtt, amikor egybe sodorta őket a vízáradat, Ambrus akkor még be nem vallott szorongással tekintett szét közöttük. Miféle emberekkel is zárta össze a sors!... Akkor úgy érezte, külön balszerencse ez a szerencsét épségben. Itt van vele ez a három hírhedt jómadár: Szika, Góliát, Tóni. Gyenge nőszemély maradt lent, mint Anna, elsőnapos bányász, mint a kis Balogh, tapasztalatlan emberek, mint ez a fata! Szőke, ez a könnyelmű Pali. S aztán az a papzsák Gáspár bácsi, a gyenge, öreg Borsa nagyapa, meg egynéhány olyan ember, akit közömbösnek, vagy inkább alamuszinak tartott... Az egyetlen Jancsót ismerte jobban, s őróla is azt tartotta, hogy a" fejtőkalapács a mindene s nem a közösségért való önfeláldozás ... Eltelt néhány nap — néhány nehéz nap. S müven kincset ér. müven megfizethetetlen értéket jelent azóta számára ez az egykor oly kevésre becsült csapat... Jancsót, a csendes, hűséges, bátor Jancsót jobban megszerette, mint REGÉNY (27) ha tulajdon testvére volna... A közömbösnek tartott emberek türelmesnek, összetartónak bizonyultak; a tapasztalatlanok pedig néhány nap alatt több tapasztalatot szereztek, mint más bányász néhány évtized alatt... A gyenge nőszemélynek erős a keze s nemes a szíve... Milyen hosszú idő alatt tapasztalhatta volna ki ezt ő, Ambrus, ott fenn? Mennyi ideig tartott volna, amíg ezt a kislányt megismeri s megváltozik róla a véleménye? ... Még a három hírhedt jómadár,s meglepetést okoz. Az a részeges, fleségverő Tóni bár megbízható ismerője a leányának... s lám, még öreg, elrontott életét is, ha nemsokára felkerül, rendbe tudja majd hozni... Góliát megembereli majd magát: elég, ha megváltozott, hűséges, bátor tekintetét látja az ember s máris tudja, hogy... Mit tud? Azt hívja, hogy ezeknek az embereknek élniök kell! Rém szabad, hogy füstbe menjen az értük aggódó ország reménye, nem veszhet kárba tizennégy megszépült, nemes hányászélet!. .. Az emelőt el kell hozni, a csövet vissza kell emelni! ...Ambrus villámgyors számvetést végez. A hatos vágait, ahol az emelő fekszik, mintegy száz lépésnyire van a most megépített gáttól. Odáig egybén tejt a folyosó. Ha jó mély léfekzetet vesz a gát innenső oldalán, akkor azt az emelőt egyetlen rohammal eléri. Vastag triikóinge ott fekszik csuromvizesen a gát mellett, aztköti az arcára. Visszafelé jövet pedig... Lesz, ahogyan lesz. Akárhogy is, de visszabukdácsol majd a gátig, aztán .. Gyerünk! Nincs egy perc veszteni való idő. Kapja a villanylámpát, rohan lefelé... ... Társai fel sem fogják az első percben, hogy mit akar. Elképzelhetetlen, hogy valaki felszerelés nélkül elinduljon egy ilyen útra. Góliát tér magához elsőnek a meglepetésből. — Megállj! — ordíja az eltűnő Ambrus felé s maga , utána lódul. — Aki mag! Ne menj a gáton tűül... Dübörögve, hatalmas bakancsaivá csapkodva robog halálba' tóduló társa' után s kiabál neki, kétségbeesetten szólongatta, ahogyan négy napja egyszer az a lány szólongatta s ahogyan ő nem szántott még soha senkit: — ... Pántitkár elvtárs! .. . ... A többiek lélekszakadva futnak utánuk. A gát egy darabját felszakítva tartják. Az a két ember berohan a gázba. A víz leszívásának utolsó mozzanatai a vakítóan kiviláglott szivattyús aknában. Kétségbeesett sietséggel végzi mndenki a munkáját. Egyszerre megszólal a telefon. Cseke mérnök elvtársat kérik onnan lentről a készülékhez-A mérnök felveszi a hallatót. — Halló, itt Cseke... Többet nem tud mondani... Nemesvágású szép tudós arcából lassan minden vér kiült Végül csak annyit mond halkan: — Érem ... Icon ... Deák elvtárs, Bottyán őrnagy s a fúrótornyot felhúzó harckocsi parancsnoka látják, hogy valami rendkívüli történt, de megvárják, amíg Cseke maga mondja meg. — A cső leszakadt. A légsűrítő nem ad többé... Ketten ... bementek a gázba ... egy feltételezett emelőért... Amit a mérnök mondott, nem mondta hangosan, s az aknában nagy a zaj. Miig s sokan meghallották Hiszen midenki a fa fehér arcú mérnök szavai leste. Az egyik szivattyú mögül, ahol éjidig megfáradott, kép Lábas, a dorogi mentők vezetője. (Folytatjuk.) 1553 december 25.