Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)
1954-07-02 / 155. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 155. SZÁM Péntek, 1954 július 2 ÁRA 40 FILLÉR Az önkéntes aratóbrigád A borunkon gondos betűkkel a címzés: „Krénusz Józsefné, Tapsony." Feketekendős asszony forgatja kicsit meghatottan, kicsit ügyetlenül a kezében. Amikor a postás beköszöntött vele, izgalmában betipegett a szobába és ott kezdte böngészni a sorokat. De az öreg szemnek nagyobb világosság kell, ha meg akarja különböztetni egymástól a szavakat... Feláll, kimegy újra a tornácra, a fény felé tartja a levelet: „Kedves édesanyám! Tudatom, hogy másodika és harmadika közt biztosan megyek haza, várjon az aratásra. Mihelyt megérik a gabona, írjon azonnal. A századparancsnokom engedélyez pár nap aratási szabadságot .. Milyen nagyon régen várta már ezeket a sorokat. Legtöbbször egyedül van, ami öregesen, betegesen akkor is rossz, ha nincs nagy dologidő. Most pedig van és rövidesen még nagyobb lesz, mert megkezdődik az aratás. Két hold búza, egy hold rozs az esztergomi főkáptalan földjén. Azaz, most már nem, most már övék a föld, de mit ér, ha nem tudja egyedül learatni a termést és ha... ha mégsem engedik el valamilyen okból a gyereket. Amíg az embere arató volt a „bandában”, ő sem restelte a munkát, de most már nincsen „bandagazda”, ami jó, nincsen ereje elég, ami rossz és nincsen embere, ami szintén nagyon, nagyon rossz... Akinek oly sok mindenre van emlékezni, mint neki, azt nehezen hagyják el a régi gondolatok, ha egyszer meglátogatták. Ki tudja meddig álldogálna még így mozdulatlanul, ha a kert felől nem köszönnének rá ketten is: A Jóestét, Margit nénit Fekrezzen, a papírt háta mögé rejti, mint akit rajtakaptak valamin. Azután kérdőleg tekint látogatóira. Az egyik, a harancgyerek, vöröses hajával, nagy, horgas orrával olyan kedves neki, mintha a sajátja lenne. Annak idején egy osztályba járt a fiával, de a barátságukat nem mosta el az idő. A másikról, a Tóth Jánosról csak azt tudja, hogy a falu DISZ-titkára. A levéllel nem hozakodik elő rögtön, mert Karanc Gyurka nem egyedül jött. Várja, hogy azok beszéljenek — Tulajdonképpen azért főttünk — kezdi a DISZ-titkár — hogy megmondjuk: elhatároztuk a DISZ-gyűlésen, hogy learatjuk Margit néniék gabonáját, mivelhogy Rudi katona. Gyurka lenne mint társa felé a fejével — az önkéntes aratóbrigád vezetője. Margit néni csak gyűrögeti a háta mögött a levelet és nem szól róla, bár egész idő alatt az jár a fejében. — Minek elrontani a gyerekek örömét? — gondolja hamiskásan és nem tudja titkolni, mennyire az övé igazán ez az öröm. Nincsen többé „hátha", biztosan idejében le lesz aratva a gabona! Csak ennyit mond: — Hát igazán learatjátok? Köszönöm. — Nem is volt rajta vita — válaszolja Karanc Gyurka — Margit néni megérdemli a segítséget. Csak az a baj, hogy mindenki kaszálni akar. — Markot szedni, kötelet teríteni nem akaródznak? — Azt nem, azt mondják, az női munka... — Női hát.Mi ★ Pontosan így történt az eset. Dicséret illeti érte a tapsonyi diszistákat. De egy megjegyzéssel ki kell egészíteni az utolsó mondatot, amit Margit néni nem fejezett be. A tapsonyi DISZ- szervezetben mindössze csak két lány van, mert a többieket eddig még senki sem hívta a DISZ-be ... Kár a sok töprengésért, tapsonyi diszisták! A női munkát bízzátok bátran a lányokra, akiknek az önkéntes aratóbrigád lenne az első lépés a DISZ-tagsághoz. Sok sikert az önkéntes aratáshoz! Fodor Gábor Ünnepélyes keretek között leplezték le Georgi Dimitrov elvtárs budapesti szobrát Csütörtök délelőtt a Dimitr őrtéren ünnepélyes keretek között leleplezték a bolgár munkásosztály nagy fiának, a nemzetközi munkásmozgalom örökemlékű harcosának, Georgi Dimitrovnak szobrát, Kraszmanov bolgár szobrászművész alkotását, amelyet a szófiai Városi Tanács ajándékozott Budapest népének. A bolgár és a magyar himnusz hangjai után Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elhatározta, hogy Georgi Dimitrov, a bolgár nép hős fia, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosa, a Bolgár Kommunista Párt kipróbált vezetője, a Szovjetunió odaadó barátja halálának ötödik évfordulója alkalmából, a róla elnevezett téren emlékművet állít, — kezdte beszédét, majd megemlékezett Dimitrov elvtárs nagyszerű munkásságáról. — Dimitrov neve fő személye tr fasizmus elleni harc példaképe lett az egész világon — mondotta a többi között. — A lipcsei provokációs perben a vádlott Dimitrov lett a vádló, aki leleplezte Göringet, Göbbelst és a többi fasiszta provokátort, a hitleri fasiszta rendszert, mint az új háború előkészítőjét, az emberi haladás legnagyobb ellenségét. Dimitrov igen feszült nemzetközi helyzetben, amikor a fasizmus Németországban tért hódított és a legkegyetlenebbül üldözte a munkásmozgalmat, a bíróság előtt, a vádlottak padján hősiesen és bátran védte a munkásosztály, a kommunizmus ügyét. Visszautasította a német és bolgár kommunista pártra, valamint a Szovjetunióra szóló rágalmakat, védelmezte és dicsőítette a fasiszta bíróság előtt a Szovjetuniót, az emberi haladás zászlóvivőjét. A hitleristák a Szovjetunió és a világ dolgozóinak követelésére kénytelenek voltak szabadon engedni Dimitrov elvtársat. Dimitrov elvtárs lipcsei vádbeszéde és kiszabadítása a német fasizmus első nagy veresége volt. — Dimitrov elvtárs elévölheetlen érdemet szerzett a Kommunista Internacionálé munkáiban is. 1935-ben lett a Kommunista Internacionálé főtitkára. Híres beszédében az Internacionálé VII. kongresszusán rámutatott, hogy a fasizmus és a háború elleni harcban az emberiségnek egyesíteni kell erőit. Erősíteni kell mindenekelőtt a munkásosztály politikai, harci egységét, meg kell valósítani a széles dolgozó rétegek összefogását — tekintet nélkül pártállásra — a fasizmus, az imperializmus ellen. Létre kell hozni — mondotta Dimitrov elvtárs — a Népfrontot, a haladó erők összefogását. Erősíteni kell mindenekelőtt a munkásosztály élcsapatát, a kommunista pártot. — Dimitrov beszédének és a Kommunista Internacionálé 1935-ben hozott határozatának óriási visszhangja volt az egész Világon. A Kommunisták Magyarországi Pártja is Dimitrov elvtárs útmutatása alapján fogott hozzá — a legnehezebb illegalitás közepette — a munkásosztály politikai és akcióegységének a megteremtéséhez. — Dimitrov a háború legnehezebb éveiben is — erejét nem kímélve — szervezte, vezette a Bolgár Kommunista Párt, a bolgár nép harcát a németek és a bolgár monarchofasiszta diktatúra ellen. A bolgár kommunistáik, a bolgár partizánháború eredményesen segítette a szovjet csapatokat Bulgária felszabadításában és az antifasiszta felkelés 1944 szeptember 9-én Dimitrov vezetésével Bulgáriában döntő győzelmet aratott. Dimitrov elvtárs a Szovjetunió testvéri támogatásával, a felemelkedés, a virágzás útjára vitte a felszabadult bolgár népet, amely ma mindjobban erősödő iparral, fejlődő mezőgazdasággal rendelkezik és mind nagyobb sikereket ér el a szocializmus építésében, a dolgozók életszínvonalának emelésében. Dimitrov a magyar nép nagy barátja volt. A fasiszta börtönből történt kiszabadítása után alig pár hónappal ott állt annak a harcnak az élén, amely 1934-ben Rákosi Mátyás kiszabadításáért bontakozott ki. Szóban és írásban követelte Rákosi Mátyás szabadonbocsátását . A magyar népet mély barátság fűzi a bolgár néphez. Hazánk barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződést kötött Bulgáriával, s egyre virágzóbbak a bolgármagyar gazdasági és kulturális kapcsolatok. — A szocializmus útján haladó magyar nép örökre szívébe zárta Dimitrovot és ezen emlékmű felállításával adózik nagy barátjának, a kommunizmus kiváló harcosának — mondotta befejezésül Apró Antal. Ezután Borisz Manolov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete szólalt fel, aki a többi között a következőket mondotta: — A bolgár nép szentül őrzi Georgi Dimitrov hagyatékát, amely arra tanít: népünk fáradhatatlanul törekedjék erejének egyesítésére, boldog jövőjének kiharcolására; őrizzük, mint a szemünk fényét barátságunkat nagyobb testvérünkkel, hazánk felszabadítójával, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országok népeivel. Velük szövetségben védjük népünk szabadságát, függetlenségét, a béke és a demokrácia nagy ügyét. Végül Pongrácz Kálmán, a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke szólalt fel, majd a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosának szobrán elhelyezték a megemlékezés koszorúit Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése A „BÚCSÚJÁRÁS" MAGYAR SZÁLLÁSON Újabb képek a nagy mérkőzésről Solothurn, július 1. Mintha csak szerkesztőség lenne, úgy fest csütörtök reggel óta a solothurni Hotel Crone társalgója. Szünet nélkül tart az angol, francia, olasz, svájci, brazil, csehszlovák, uruguayi és más nemzetiségű újságírók búcsújárása. Egyesek közülük itt gépelik cikkeiket, innen telefonálják tudósításaikat a magyar labdarúgó válogatott újabb csodálatos győzelmének további részleteiről, visszhangjáról. „Boldog vagyok, hogy tanúja lehettem ennek a mérkőzésnek" — így kezdte például tudósítását Francois Thibaud, a francia Miroir Sprint munkatársa. S nem túlzás, ha azt mondom, hogy — amint ez a csütörtök reggeli lapok alapján is megállapítható — mindenkinek, aki szerda délután jelen lehetett Lausanneban, ez volt az általános véleménye. A két délamerikai válogatott kiverése a világbajnoki mezőnyből olyan fegyvertény, amely most már megcáfolhatatlanul bizonyítja a magyar válogatott képességeit. Az összes jelentős európai válogatottak, Anglia kétszeri legyőzése, az olimpiai bajnokság megszerzése, az Európa Kupa elnyerése, s most Brazília, majd három napra rá Uruguay kétvállra fektetése teljessé tette a sort. Fő, hogy győztetek! Az elejétől végig rendkívül izgalmas, lélekzet elállító mérkőzés alatt sokan alig tértek magukhoz. Az átélt nagyszerű sportélmény hatása igazában csak a mérkőzés után éreztette hatását s mindazok, akik azu(Folytatás a negyedik oldalon.) Santos az egész mérkőzés alatt remekül fogta az uruguayi jobb szélsőt, Santot Ebből sem lett gól. Grosics a helyén volt. „ Grosics — akit sokan a mérkőzés főhősének tartanak . Santo elől bravúrosan ment