Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Mindenki felszállt? indul az időgép egy esztendővel előbbre! Bizonyosan emlékszel, kedves olvasó — hiszen csak egyetlen nap telt el azóta —, hogy szombati számunkban utazásra hívtunk: lásd te is, mivel gazdagodott szép hazánk a múlt esztendőben. Most folytatjuk az utazást — de ezúttal már a jövőben. Tehát 1956. december 31-et mutat a naptár, amikor. Erőmű, gépesített bánya, atomreaktor ... Kis várakozás után végre ránk kerül a sor. Sokan keresik fel a szép kiállítási termet, hiszen a sok-sok fénykép, az apró modellek néhány terembe sűrítik hazánk életének egy esztendejét az 1956. évi eredményeket, újdonságokat. Az első terem bejárata fölött felirat: 1956-ban a nehézipar 10,1 százalékkal növelte termelését. A falon hatalmas méretű képek. Az egyik a Tiszamenti Vegyiműveket, az épülő gyárkolosszust mutatja. A másik a Szőnyi Krakk-üzem építkezéséről ad hírt, a harmadik a Rudabányai Vasércdúsító óriás arányait szemlélteti. A Tiszapalkonyai Erőmű nagyszerű látképe már régi ismerősünk, hiszen 1955-ben is írt róla az újság, s közöltük rajzait. Sokan állják körül az atomreaktor modelljét, amelynek építését szintén az 56-os évben kezdtük el. Siók látogatót vonz a Pécsújhelyi Erőmű látképe is. Az egyik sarokban valóságos kis bányát látunk. Két csille szén — ez jelképezi a múltat, öt csille — ez a jelent. 1938-ban 10 mázsa szén volt a bányászonkénti széntermelés. 1956-ban ez a szám 24-re emelkedett. A nagyarányú gépesítés, többi között a 200 Kóta-féle kiszakodó és a 25 Hidasi-féle felrakógép, sok száz méternyi gumi- és kaparószalag megtette a hatását. A fejlődés Baranyában a legnagyobb, hiszen egyetlen év alatt 18 százalékkal emelkedett a feketeszén termelése. De örülhetnek a háziaszszonyok is: egyetlen esztendő alatt 85 százalékkal nőtt a brikett-termelés. Könnyebbé vált a szénbányászok munkája: 1955 ben minden 1000 csilléből csak nyolcat fejtettek gépi erővel, ma viszont már huszonegyet. Miűszáj - amely a Holdig ér Kis térkép előtt állunk. Három pálca van előtte. Bárki megfoghatja akármelyiket: ha az első ötéves terv feliratát hozzáérinti az első gombhoz, sárga fények jelzik azokat a községeket, ahová bevezették a villanyt. Az 1956-os évet — második ötéves tervünk első esztendejét — zöld lámpácskák jelzik ezen a térképen: 94 faluba vittük el ismét a villamosenergiát. Ötletes a műszálak fejlődését bemutató ábra. Kerek földgömb köré hatszor csavarodik a műszál, s onnan merész ívben , a Holdat megkerülve tér vissza a Földre. Csodálatos? Dehogyis! Csak olyan egyszerű cikkről van szó, mint a műszálból készített bokafix zokni. Ebben az évben kétmillió-négyszázezer párat gyártottunk, s miután egy pár elkészítéséhez a mérnökök véleménye szerint 385 méter fonal szükséges, bárki elvégezheti a szorzást és ez éppen kilencszázezer kilométert tesz ki. Ebben az évben megkezdték a gyűrhetetlen ruha készítését, amely az előzetes tapasztalatok szerint másfél évről két és fél évre növeli egy-egy férfiruha élettartamát és igen szén, kellemes viselet. Olyan létesítményekről is hallhatunk itt, amelyekről bizony keveset ír az újság. Ugyan ki hallott arról, hogy a Debreceni Hajlítottbútoráruk Gyárát tovább fejlesztik? Pedig a csaknem 30 millió forintos beruházás nagy eredményt hoz. Ha az új gyár teljes erővel dolgozik — s mondjuk, csak székeket gyártana —, akkor a jelentős exportra termelés mellett is Debrecen, Szeged és Miskolc valamennyi lakosát, csecsemőtől az aggastyánig új székekre ültethetnénk. Sdlermó, „törpe“ rádió Érthetően nagy a csoportosulás a televíziós vevőkészülék előtt. Ebben az évben kezdtük meg a sorozatgyártást. Néhányan a Törpex- és a Trivoxrádiókban gyönyörködnek. Az előbbi olyan kicsi, mint egy családi gyufás skatulya és mégis öt-hat külföldi állomást „behoz”, a másik hangszórós, komoly világvevő készülék. Ebben a teremben láthatunk híradást arról is, hogy 1956- ban száz „stuka” villamos készült a Ganz Vagongyárban. A száz új villamos motorkocsi, a 284 autóbusz és 15 troli sok várakozástól, ácsorgástól kíméli meg az embereket. A sarokban három kis modell, a 120, a 600 és a 2000 lóerős Diesel elektromos mozdonyok kicsinyített másai. Nemcsak új exportlehetőségeket jelentenek, hanem az utazást is megkönnyítik. Két és félmilliárd forint lakásépítésre A negyedik terem a lakásépítést mutatja. Egyetlen esztendő alattkét és félmilliárd forintot fordítottunk lakásépítésre, 70 százalékkal többet, mint 1955-ben. Befejeződött Budapesten 5600 lakás építése, 6500 mellett még ott sorakoznak az építő állványok, s tovább folynak azok a munkák is, amelyek a békekölcsön túljegyzéséből készülnek: a kétszázmillió forintból Budapesten 1600, vidéken 1400 lakást építünk. Végigjártuk a kiállítást. Mint mindenütt, itt is a vastag vendégkönyv az utolsó „állomás”, írjunk bele mi is, hiszen minket is magával ragadott a megvalósult tervek nagyszerűsége. „Mi tervezzük, mi építjük az országot — jövőre még többet teszünk a haza felvirágzásáért!” Németi Gyula (A vezércikk folytatása) mól és a DÍVSZ megalakulása évfordulójának széleskörű megünneplése, és így sorolhatnánk azt a gazdag, sokoldalú munkát, amellyel szervezeteink a fiatalok szocialista szellemű nevelését segítik. S nevelőmunkánk gazdagodásának, eszmei erősödésének természetes velejárója volt ifjúsági szövetségünk szervezeti erősödése, s ezzel együtt a DISZ befolyásának növekedése a fiatalok között. Ma már csaknem nyolcszázezer fiatal van sorainkban, akik bizalommal lépték át szövetségünk kapuját. S ha ez a bizalom mind több fiatal szívében ver gyökeret, akkor újabb tíz- és százezrek növelik a mi táborunkat, azt a tábort, amelyen belül sokkal erőteljesebben juthat el a párt szava, a mi szavunk a fiatalokhoz. S minél nagyobb ez a tábor, minél erősebb a DISZ, annál erőteljesebben juthat el ez a szó az egész magyar ifjúsághoz! Szövetségünk az elmúlt évben olyan körülmények között fejlődött, amikor alapszervezeteink egy része még nem végezte munkáját elég kielégítően, még nem szilárdult meg eléggé. Szövetségünket tehát továbbra is kettős módon kell erősítenünk: tartalmasabbá, színvonalasabbá, szervezettebbé tenni az alapszervezetek munkáját, ugyanakkor gondosan ügyelve arra, hogy nap mint nap újabb fiatalokat vonjunk be sorainkba. Vonjuk be a fiatalok százezreit a politikai, termelési, kulturális és sporttömegmozgalmainkba, hogy ily módon, a fiatalok közelebb érezzék magukhoz szövetségünket. Neveljünk olyan ifjúsági vezetőgárdát, amely képes irányítani a mi nyolcszázezres, s millióssá növekvő ifjúsági szövetségünk szervezeteit. S ha meggondoljuk, bizony nem kis feladat vár erre a gárdára, nem kis feladat vár ifjúsági szövetségünkre, mert 1956-ban tovább akarunk haladni előre, mert gyarapítani akarjuk eredményeinket, megszüntetni fogyatékosságainkat. Milyen fogyatékosságokról van szó? Fiataljaink egy része előtt nem elég világos még az összefüggés napi termelőmunkájuk és a szocializmus építése között. Beszélgetéseken, előadásokon, vitákon, a politikai tömegmunka legkülönbözőbb lehetőségeit felhasználva kell megértetnünk velük, hogy az ő munkájukkal épül a szocializmus, az a társadalom, amely nekik, személy szerint is biztosítja a jólétet, gazdagságot, a békés, boldog életet. Beszéljünk részletesen a második ötéves terv nagyszerű távlatairól és első esztendejének, 1956-nak lelkesítő feladatairól. Arról, hogy megkezdjük a Tiszamenti Vegyiművek építését, hogy 1956-ban Sztálinvárosban vasat ad már a II. számú nagykohó, hogy Budapesten csaknem tízezer új lakás épül, csaknem száz községet villamosítunk az idén. A fiatalok egyes rétegeiben még érezhető a jobboldali elhajlás hatása. Találkozunk még olyan nézetekkel, amelyek lebecsülik az elmúlt tíz esztendő eredményeit, pártunk harcait az új szocialista Magyarország felépítésében. Előfordul, meg nem engedhető hangú kritizálgatás a sportoló ifjúság, az egyetemisták, értelmiségi fiatalok egyes csoportjaiban. Előfordulnak a nacionalizmus megnyilvánulásai is. Ifjúsági szövetségünknek az a feladata, hogy az ilyen, többnyire alapjában véve becsületes, de káros befolyás alá került fiataloknak meleg szóval bebizonyítsa, mennyire nincs igazuk, mennyire hibás, téves utakon járnak. Ifjúsági szövetségünk fontos kötelességei közé tartozik az eddiginél sokkal többet törődni a fiatalok érdekeinek védelmével, életkörülményeivel, életének apró mozzanataival. Olyasmivel is például, hogyan öltözzenek, milyen a szép divat, hogyan szórakozzanak, milyen zenére táncoljanak, milyen könyveket olvassanak. Bár az elmúlt esztendőben e területen is jelentősen előreléptünk, ifjúsági szövetségünknek még többet kell tennie ezért, hogy az ifjúság különböző rétegei megtalálják sajátos igényeik kielégítését a DISZ-ben. Különösen sok a tennivaló, hogy a lányokat, fiatalasszonyokat bevonjuk ifjúsági szövetségünkbe s legyenek olyan szakkörök, foglalkozások, amelyek különösképpen megfelelnek az ő sajátos érdeklődésüknek. A DISZ legfontosabb feladata — és ezen mérhetjük le majd az 1956-os esztendőben végzett munkánkat is — tovább javítani az ifjúság nevelésének színvonalát, növelni szövetségünk taglétszámát, elérni, hogy valóban nyolcszázezer fiatalnak adjuk át az új tagsági könyvet s minél hamarább elkövetkezzék az idő, amikor az egymilliomodik DISZ-tag is kezébe veszi új tagsági könyvét. Tartalmat adni ennek a munkának, jobbá, elevenebbé formálni szervezeteink életét, színvonalasabbá, szélesebbkörűvé tenni az ifjúság termelési mozgalmát, növelni a fiatalok marxista-leninista műveltségét, szakmai tudását. Nőtt, erősödött az elmúlt esztendőben ifjúsági szövetségünk, s hogy ez így volt, azt elsősorban pártunknak köszönhetjük, amely megvédte minden támadástól, tanította, segítette a DISZ-t, s az ifjúság nevelését a társadalom közügyévé tette. Köszönet jár most ifjúsági vezetőinknek, akik nap mint nap áldozatos munkával harcoltak új eredményeinkért. Köszönet a terveiket teljesítő és túlteljesítő munkásifjúságnak, a dolgozó parasztifjúságnak, amelynek sorából egyre többen értik meg, hogy a szocialista gazdaságban a helyük. Köszönet egész ifjúságunknak, amely egyre közelebb érzi magát szövetségünkhöz, amelynek soraiból egyre többen érzik, hogy közöttünk a helyük. Legyen 1956 szövetségünk további megerősödésének esztendeje, segítsük még nagyobb erővel, szívvel, lelkesedéssel pártunkat, hazánkat, dolgozó népünket a szocializmus építésének ebben az esztendejében! Korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata Ch. Shutt-nak N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a következő válaszokat adta Ch. Shutt-nak, a Telenews televíziós és filmhíradótársaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. KÉRDÉS: Úgy gondolja-e, hogy Genf szelleme, amely a négy kormányfő júliusi értekezletén megnyilvánult, még mindig él és élni fog? VÁLASZ: A négy kormányfő genfi értekezletének történelmi jelentősége az volt, hogy az együttműködés és a kölcsönös megértés szelleme, amelyet résztvevői tanúsítottak, megteremtette az államok közötti viszony javulásának reális lehetőségeit, megteremtette a népek közötti szilárd béke biztosításának perspektíváit. A világ népei békét akarnak és gyűlölik a háborút. Azt szeretnék, hogy Genf szelleme és vele együtt a béke és a jobb jövő reménye erősödjék és fejlődjék. Épp ezért meggyőződésünk, hogy nem sikerül eltemetni azt, ami a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfőinek genfi értekezletén történt és aminek a nemzetközi helyzet megjavításában már fontos szerepe volt. KÉRDÉS: Miért jutott lényegében zsákutcába a külügyminiszterek nemrég történt genfi találkozása, mi volna az ön véleménye a négy kormányfő új értekezletének összehívásáról? VÁLASZ: Bár mint tudjuk, a külügyminiszterek értekezletükön nem hoztak a napirenden szereplő kérdésekről megegyezéses határozatokat, az értekezlet mégis elősegítette a résztvevők álláspontjának további tisztázását, aminek meg kell a jövőben könnyítenie a kérdések megoldását. Ami a négy hatalom kormányfőinek új értekezletét illeti, ez az értekezlet termékeny lehet, természetesen, ha a megérett nemzetközi kérdések megvizsgálásához minden résztvevő az összes érdekelt fél érdekeinek kellő figyelembevételével fog hozzá. KÉRDÉS: Az Egyesült Álla- I mokban és külföldön sok meg- figyelő véleménye szerint az atomzsákutca annak eredménye, hogy mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Mi az ön véleménye arról a lehetőségről, hogy ez a szörnyű fegyver automatikusan kizárhatja a hidrogénháború szörnyű lehetőségét? VÁLASZ: Ha már „atomzsákutcáról’ beszélünk, ez egyáltalán nem a hidrogénfegyver létezésének eredménye. Az a tény, hogy eddig még nem oldódott meg az atom- és hidrogénfegyver megtiltásának kérdése, annak az eredménye, hogy egyes hatalmak nem hajlandók az atom- és hidrogénfegyver megtiltására. Ami a Szovjetuniót illeti, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver feltétlen megtiltásának és az erre vonatkozó határozat végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésének változatlanul híve. Ilyen határozat elfogadása megszabadítaná a népeket az új háborútól való félelemtől, véget vetve a súlyos terhekkel járó fegyverkezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erőforrásukat a békés fejlődés, a jólét fokozása szolgálatába állítsák. Helytelen azt állítani, hogy automatikusan kizárt a hidrogénháború lehetősége, mert mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidrogénfegyvere. Az ilyen állítások a valóságban elaltathatják az atomháború veszélyének elhárításáért küzdő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehet büntetlenül használni az atom- és hidrogénbombát, némileg visszatartja azokat a köröket, amelyek szeretnének tömegpusztító eszközökkel vívott háborút kirobbantani. Épp ezekből a körökből terjednek is el azok a veszélyes állítások, hogy az „atomhatalom“ növelésével és a fegyverkezési hajsza folytatásával lehet a békét fenntartani. Világos, hogy a fegyverkezési hajsza, és így az atomfegyverkezési hajsza, nemcsakhogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fokozza az új háború veszélyét. A Szovjetunió ezért az úgynevezett atomzsákutcából való kivezető utat nem a fegyverkezési hajsza folytatásában látja, hanem abban, hogy új erőfeszítéseket kell tenni az atomfegyver eltiltásában és a fegyverkezési hajsza megszüntetésében való megegyezés céljából. KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? VÁLASZ: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok közül, akik korábban kételkedtek ebben, most világosan látják, hogy korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai a népek leküzdhetetlen békevágyával törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megerősítésére törekedni, akkor 1956 a „hidegháború“ megszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremtéséért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. KÉRDÉS: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? VÁLASZ: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai néphez eljuttassam szívélyes üdvözletemet és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlődése és megerősödése az általános béke megszilárdításának ügyét sokkal vinné előre. Készülnek a nylonblúzok A Habselyem- és Kötöttárugyárban már a következő évre készülnek. 1956 első negyedévében öt különböző fazonban nylonblúzokat készítenek a gyárban. Most folynak a kísérletek nylon férfiingek gyártására is. Képünkön: Rácz Józsefné modellvarrónő és Palotai Aranka ifjúmunkásvarrónő próbálják az egyik modellt