Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-07-14 / 29. szám

«Sok apró dropag valóban semmi­ség, amíg nevetünk rajta, de sé­relemmé válik, mihelyt komo­lyan vesszük.» (Carlyle) FILLER Van ez így néha Kucerka és Pilinckai sikkasztás miatt állnak a bíró előtt. A bíró egyszerre csak így szól Kucerkához: — Hogy van az, hogy a maga vallomása homlok­­egyenest ellenkezik bűntársáéval? — Na ja — mondja Kucorka —­, ha ő most ha­zudik. Az gazdasági válság egy iroda tükrében 1 ■' • srw — Az ég szerelmére, legalább beszélgessenek, mert megőrjít ez a csend ... i. FŐ A REND Kocsincsak leutazik Szentesre és az ottani temetőben keresi egyik *!h*ft rokona sírját. Hosszas, és hiábavaló keresés után megkérdezi a temetőőrtől: — Mondja, öregem, nem tudja véletlenül, hol van Macunka Leó sírja? — Hát így nem tudom megmondani, — mondja az őr —, de tessék meg­mondani, amíg élt, kinek a betege volt? — Doktor Vihornyák kezelte. — Az már más. Akkor ott nyugszik a nyárfától balra, mert jobbra a Babunka doktor, hátul meg a Csiholya doktor kuncsaftjai feküsznek. A hét legédesebb találós kérdése — Tudod, hogy ki a legnagyobb optimista? — Na? — Aki nagyon gazdagon nősül és azt hiszi, hogy­ születendő gyerek rá fog hasonlítani. — Itt a Szabad szói Új szerkesztősége! Újból hív- t­juk, kedves olvasónk. Ne ■ felejtse el, a rejtvényver­ a seny beküldési, határideje:® július 15. £ ■ B3JIBan«N­SIEN­9[3XXKaBIH* Fele se tréfa ... «Egy igazi humoristát komolyságáról lehet fel­ismerni.» (Anatole France) — Egy­ napi elzárásra ítélem koldulás miatt —, mondja ki az ítéletet a ren­dőrbíró.­­ —­ Tessék mondani ka­pitány úr, hogy van ez a dolog? Azt mondják, hogy az ajándékozás milyen szép erény. Aki meg el­fogadja az Ajándékot, azt becsukják. Hát akkor hol itt az erény? Indul a nevető autóbusz «Komlón Vili és társai autóbuszon in­dultak , vidéki körútra.» v . * bfeiSA flx — Gyerekek, ne mérkeskedjetek, ez autóbusz nem tud­ menni a röhögéstől. SoüÉlafeiÉüiípe! lap a debreceni eiyeiem No, ha ennek a gondolatát kitalálja, akkor elhiszem, hogy jó a gép. (Gáspár Antal rajza) ! A fogat legalább pótolni lehet... «Illúzióink olyanok, mint a fúgáink, az elsők maguktól hullanak ki — a későbbieket nagy fáj­dalmak mellett húzza ki az élet.» (Valtour) 1949 /etlites 14 Itt van Beírás az afaivilin­aial Nem kell félni, emberek, jut minden vidéknek! (Szigethy István rajza) Vannak még mázlis emberek ! Bubela újságalja Fic­erének: — Hallottam? Parajkai egy aj­tészerencsétlenség folytán teljesen elvesztette az en­léketőtehetségét. — Szerencsés ember — m­ond­ja Ficere —­ ez az ő múltját tekintve, csak kellemes lehet neki. Háklis emb­er A kis korcsmában már magasra hágott a hangulat. Az egyik szesztestvér nagyképűen kijelenti, hogy minden ital ízéről megmondja, hogy mosoda. — Fogadjunk, hogy nem találod ki, — ajánlja fel nyomban az egyik haver. A pasas szemét bekötik egy zsebkendővel, a fogadást felajánló kis emberke előhúz egy üveget, odanyújtja az ízszakértőnek. Az átveszi az üveget, egy jó nagyot húz belőle, de a következő pillanat­ban már ordítozva és káromkodva köpködi kifelé az itókát. — Te ütődött — ordítja dühösen, amikor kicsit, magához tér. —•, hiszen ez petróleum volt. — Az igaz — degint komolyan a kis emberke —, de milyen fajta? E heti legeslepidebredebb viccünk Az egyik kórházban vizsgálatra jelentkezik egy ember. Meglehető­sen kövér, hatalmas po­cakkal rendelkezik. Az orvos kérdésére, hogy mi a baja, kereken kije­lenti: — Megettem egy lo­vak­­,és megfeküdte a gyomromat — Egy egész lovat megevett? — kérdezi gyanakodva az orvos.­­— Természetesen ! Csak nem képzeli, hogy egy fél lovat eszek meg? — és most nyomja a gyomrát, ugye? — , kér­dezi szelíden ez orvos. — Ha' csak nyomná! De rúg is! — A ló? ■ — Igen. —­ A­­gyomrében? — Hét hol rúgne má­sutt, de megettem­! — Csek nem ez, a kar­ié menacsi, hogy élve nyelte le? — Miért — válaszolja — Na jól van, rá! van mérgesen a páciens —, kérem, fölösleges izgulni, mit gondol, hogyan­ segítünk a dolgon. — ,­ csillapítja az orvos. — * Megfogjuk szépen op­­­e­rálni, s kivesszük azt a a lovacskát. ■ Különszoba, aztán ope­­­­ráció, narkózis, az orvo­­­­sok hozzá sem nyúlnak, « de mikor visszaviszik a » beteget a műtőből a £ szobájába, beállítanak £ egy szép fekete mént is “ a szobába. £ Mikor a­ beteg m­agá­­g­hoz tér a narkózisból/ b az orvos kedves szevak­* kal a lóra mutat: ■ — Látja, kiszedtük a * lovat. Itt van a lovacska,­­ amelyik rugdalódzott a ■ hasában. £ A beteg erre mérgesen ’£ így szól: £ Dokferkám, ne ug­rosson, svindli ez egész. ” — Miért? ! — Mert én egy szürke £ lovat ettem meg. ·­ ~~ Te, Lulu, «míg e­­ szinteket e nem hagytuk,­­ nehogy­ kecérkodni merj énekem a kormányossal!... Az óvatos mama Tehénszempont — Mondd, hát érdemes volt tönkretenniök ezt a sok szép füvet? (Concorde) PRECÍZ NEJ Csomonyákné a­ Balatonnál nyaral és a következő levelet írja haza a fékjének: „Drága apukám­f ifivel időm van, hát írok. De mivel nincs mit írnom, hát zárom levelem. ’ Csókol hű feleséged.“ EZ BIZONY IGAZ «A lélek addig marad fiatal, amíg lelkesedni tud.» (Jean Blaise) NOTÖBBLET IDEJÉN Karpinecéknél cseng a telefon. Karpinec fiata­labb leánya veszi fel a kegylót: — Halló, nem kérem, Mária nővérem pilla­natnyilag nincs itthon. A húga van a telefon­nál: 57 kiló; 1 méter 59 magas, szőke, teltkarcsú, kékszemű! Két gyöngykagyló beszélget avagy a víz alatt is vannak gondok « — A jövő héten lesz a a menyasszonyom szülő­ül­­ésnapja és még nem i is tudom, hogy fogom ki­­­­izzadni neki az ígért ■ gyöngyöt... Hajőkeresztelő ("Kép szöveg nélkül.)

Next