Szabad száj, 1951 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1951-01-04 / 1. szám
2 Miért olyan mérges az Etna? •is — Ez úgy látszik, hallott már magáról, signor Gasperi !... A Szovjet Sport "Útja-kiállításon . Harminc év alatt az élre így jutott el a szovjet sport. Persze, hogy kiállításán A nézők száma is rekord. Sportemberek oktatják az iskolásokat EJ. - ....-S...-,-- - — Nagyszerű kis öreg, már csak egy méter hiányzik a világrekordhoz. Széncsala-jelentési *■ . A pécsvidéki, ózdi és salgótarjáni szénbányászok karácsonyra befejezték első tervévüket és elhatározták, hogy minden erejükkel és tudásukkal indulnak neki a második tervévnek. Erről a lendületes munkáról beszélgettek karácsony előtt a Bányász Szakszervezetben. Egy Pestre látogató öreg nagymányoki aknász arra a kérdésre, hogy nem fáradnak-e bele a bányászok ebbe a munkatempóba, a következő, választ adta: — A szén tudvalevőleg az erő forrása, a medencében pedig ott a szén, van tehát bőven miből erőt merítenünk a munkához! Két fiúcska játszik a legutóbb kapott kisvonattal. Feri már az általános iskola hallgatója és így érthető, hogy a kisebbik. — Kálmánka —, nemcsak csodálja, hanem állandóan kérdez tőle valamit. Kálmánka (már unja a vonatot): Repülőgépet nem kaptál? Feri: Jövőre kapok. Apu megígérte. Szülők iskolája Kálmánka (leszűrve egy rövid élet tapasztalatait): A felnőttek sokat ígérnek. Feri: Apu ebben a tekintetben nem felnőtt. Mindent megtart, amit megígér. Nagyon jó szülő. (Büszkén) ő a legkiválóbb a szülők iskolájában. Kálmánka: Ne mondd! Feri: Bizony. Először félt a tanítónénitől Azt hitte, most is úgy van, mint, amikor ő járt iskolába. Nem akart szülők iskolájába menni, hanem káromkodott. Kálmánka (kíváncsian): Hogy káromkodott? Feri: Azt mondta, „az iskoláját neki!” De aztán megmagyaráztam, hogy most nem kell félni. (Sóhajt) Nagyon aggódtam, hogy iskolakerülő a papám. Kálmánka: Ha mi felnövünk, mi is megyünk a szülők iskolájába? Feri: Természetesen. Kálmánka: Bár már látnám! Ott biztosan kevesebbet kell támadni, ■ffiftt az első általánosban. (Nagyképűen) Úgy hallottam, hogy a páratlan osztályok a legnehezebbek. Feri: Nekem mondod, a nagybácsinak? Kálmánka (csodálkozva): Mióta vagy te nagybácsi? Feri: Még nem meséltem? A nővéremnek született egy kisfia. Kálmánka: örültök neki? Feri: Hogyne. Különösen a papa. Kálmánka: Miért örült különösen? Feri: Na hallod? Felsőbb osztályba léphet. Nemsokára már a nagyszülők iskolájába fog járni. (stella) Egy alpesi szállodában «Kérjük mindazokat a T. vendégeinket, akik hegymászó túrákon óhajtanak résztvenni, hogy a szoba árát előre szíveskedjenek kifizetni.» Egy formalista szobrász, aki maga volt kénytelen átrakni a kályháját, mert nem tudta kivárni a Tükör szakembereit. a&tsé.9 Egy füst alatt . Mielőtt felmenne a kéményhez, itt is csinálhatna egy kis tisztogatást... Ahogy ebédhez ülök az ■*** üzemi étkezdében, mint a vihar jön barátom asztaltársam, Nyüzsy Aladár, vállalatunk nyelvújítója. Tudod-e, mi újság? — kérdi és már mondja is. — Megreformáltam a magyar nyelvet és rengeteget megtakaríthatunk. — No, az derék. A nagyszerűen bevált KÖZÉRT, KÖLTEX és többi mintájára egész sereg új szót csináltam. — Például? — Például MATUDAK. — Mi az? PAKRUCSU — Magyar Tudományos Akadémia. Elismerőleg bólintottam, Aladár folytatta: — NESZI Nemzeti Színház USZI Úttörő Színház, PUSZI... — Pestújhelyi Színház? — Pusztábon Italcsarnok. Aztán a költők: BABA. Balassi Bálint. CSIGE. Csiky Gergely. — Ember, ne tovább! — Mi az hogy ne tovább — ordította lelkesen —, egész költeményeket elszavalok pár sorban. Például mit jelent az, hogy HOMESZEVI? — AFETU. — Tessék? — AFETU. A fene tudja. — Na látod, kezdesz belejönni. HOMESZKVI azt jelenti: Hová merült el szép szemed világa? El akartam tülni a gyönyörűségtől, de e pillanatban remek illat csapta meg orrunkat. Aladár arra szaglászott: — Mi van ebédre? — PAKRUCSU — feleltem. — Valami új étel? — Dehogy. Paradicsomos krumplicsuszpájz. (Kis jó) OOO. •s<xxxxxxxx>0000c>0<ó0000000<xx>00000<!>00<xxxx>00<xxxx>0000«" Régi római fürdőt találtak Óbudán legalább addig várjanak, míg a tunikámat felveszem! Maci Laci kalandja — Rakoncátlan kölyök, már megint a Feketetengerig csavarogtál!? owwww~mwM*MWMm» Ejnye! Egyik napilapunkban olvastuk: „Arrafelé már csodálatos színekbe öltözött az ég s a tó: az üvegkék lassan narancsragyogásúra pirult, távolabb rózsaszínné finomult, majd gyöngyszürkévé változott, aztán almazöld és lila színekkel keveredett s a lapátfényű fellegek közül bíborkorongként a látóhatár fölé kúszott a nap.“ Ez aztán, színes riport! ... Öröm a háznál — Emil, öltözz hamar, mégis meglőtte fel Dayka-dal Békebizottsági elnök Dayka Margit a Madáchban. Biztos, hogy a békemunka nem alszik el a karjában. Hűtőházban és JSd — Mit csináljak? Nagyon fáztam... Nagy különbség Vasárnap délután a kultúrotthon előtt egy nagyobb csoport vette körül Rácz bácsit akinek a katonafia hazaérkezett néhány napos szabadságra a faluba. Arról folyt a szó, hogy mennyire megkomolyodott, megemberesedett Jancsi, a balársak között. — Másképp is beszélünk róla mi, magunk te otthon — mondotta mosolyogva Rácz bácsi. — azelőtt azt mondtuk rá: „meglátszik, hogy az apja fia”. Most meg azt mondjuk: „meglátszik, hogy az apja fia — Hát akkor mi a különbség? — kíváncsiskodott Kovács Kata. — Csak annyi — felelte büszkén az öreg —, hogy azelőtt azanyja mondta, most meg én. A KAPU a ITT állóknak „Azt mondják” és k italán”: ezek a rágalom kapunyitói. (Balzac) Szótartó ember Aszódi, a kultúrverseny körzeti bíráló bizottságának egyik tagja volt. Ez azt jelentette, hogy az előadások alatt jegyzett, értékelt,, mérlegelt. Még azt is jelentette, hogy az előadás előtt odalépett hozzá Korpa Béni, a tulajdon édes sógora és így szólt: — Lajos, a mi csoportunk egy kicsit összekapkodta a dolgot, meg nem is csináltuk jól a szervezést, szóval előfordulhat, hogy nem leszel túlzottan elragadtatva tőlünk. — Előfordulhat — helyeselt Lajos. — De ne forduljon elő! — topaintott a sógora. Én vagyok a népművelési ügyvezető, azt meg csak nem akarod, hogy sógorod olyan csoportnál legyen ügyvezető, amelyik lemarad. — Hát azt nem akarom. Majd csinálunk valamit. — Ezt vártam tőled sógor, — pislogott hálásan Béni. Folyt a kultúrverseny. Béni csoportja nem panaszkodhatott, hogy túlsokat zavarták őket tapssal, Bény azonban nem vesztette el bizodalmát: — Úgy bízom benned, mint sógor a sógorban! — kacsintott Lajos felé. — Amit megígértem, megígértem — dörmögte Lajos és beült a bizottságba. És amikor Bénicsoportjára került sor, akkor Béni csendesen, őszülő hajjal, amely mellesleg égnek áll, azt hallotta, hogy a sógor mondogat oda a legjobban a produkciójának. * Béni tetőtől talpig szemrehányás volt, amikor Lajos elé állott: — Azt ígérted, hogy nem engeded a sógorod csoportját lemaradni! — Meg is tartottam ígéretemet. Javasoltam, hogy leváltsanak a csoporttól, tehát nem a te csoportod maradt le. (— sor —) Beikhemesek —■ Newyorkban ■ * ■ ■ » »•4-yviv. ^V f .v«. ■ « . é . - 1? • .£ • V ' r. • ' v «*. :. .Vi$5V' , ■m a m If — Hát a néger ho! van? —• A szomszéd utcában verik.