Szabad Szó, 1959. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)

1959-01-24 / 20. szám

Szombat, 1959 január 24 A PÁRTÉLET HÍREI Eredményesen nevelik,­ irányítják a gépállomás pártonkívüli aktíváját A pártalapszervezetek minden­napi tevékenységében, a párt- és kormányhatározatok életbelépteté­sében fontos szerep hárul a pár­­tonkívüli aktívákra. A pártszerve­zetek eme támaszai mozgósítják a dolgozók tömegét az egységek, üzemek feladatainak teljesítésére. A bizédi GTA pártalapszervezete az utóbbi hónapokban rendszere­sen foglalkozott a pártonkívüli aktívával, amelybe 32 élenjáró traktorost, brigádost, gépészt so­roltak be. A pártalapszervezet vál­tozatos munkamódszereket alkal­maz a pártonkívüli aktíva tagjai politikai és ideológiai tudásának fejlesztésére, s a munka iránti szocalista magatartásra és a köz­vagyon megvédésére neveli őket. E célból politikai, gazdasági, va­lamint a bel- és külpolitikai kér­déseket tárgyaló előadássorozatot szerveztek. Ismertették a többi kö­zött a párt sorainak egységéről és tisztaságáról, a párt vezető sze­repéről a népi demokratikus ál­lamban, a párttag minőségéről, az önköltségi ár csökkentéséről és a gépesítők feladatairól szóló témá­kat. Mindezek hozzájárultak a pár­tonkívüli aktíva politikai színvo­nalának emeléséhez, elősegítették helyesebb tájékozódásukat politi­kai és gazdasági kérdésekben, fo­kozták kombattivitásukat. A pár­tonkívüli aktívát bevonták a gép­állomás több problémájának elem­zésébe is, úgymint: az egy hantis­­­a eső önköltség csökkentése, a jó minőségű javítások biztosítása stb. A pártalapszervezet és a pár­tonkívüli aktíva a helyszínen ta­nulmányozta a fenti kérdéseket és több konkrét intézkedést javasolt a gépállomás vezetőségének. így javasolták, hogy azokat a trakto­rosokat, akik már nem dolgozhat­nak a földeken, hozzák be a gép­állomásra a javítási munkálatok idejére. A pártalapszervezetben több kommunista feladatul kapta, hogy rendszeresen foglalkozzon a pár­tonkívüli aktíva egyes tagjaival. Magher Romulus, Zbârcea Iosif, Pusztai János és mások naponta elbeszélgettek az aktiva tagjai­val. Közülük a párttagok politi­kai felvilágosító munkája nyomán a múlt év utolsó két hónapjában többen felvételüket kérték a párt­tagjelöltek soraiba. Ebben az idő­szakban 16 felvételi kérvényt vi­tattak meg, köztük Antochi Ion és Günter Georg élenjáró traktoros, Klein Péter és Florea Traian trak­torosok kérvényét. E jó eredmé­nyekhez hozzájárult a GTA párt­­alapszervezetének bürója (titkár Pintilie Ion), amely alaposan megszervezte a pártalapszervezet munkáját a politikai és gazdasági tevékenység fellendítésére. BART­A PÁL, a tartományi pártbizottság aktivistája A pártoktatás menete Csákóvá raj­onban Csákóvá rajonban az 1958— 59 évben 107 különböző pártokta­tási formát szerveztek, amelyekben 1.999 hallgató vesz részt. Emlí­tésre méltó az, hogy idén a ra­jonban lévő párttagok 98, a tag­jelölteknek pedig 99 százalékát be­sorolták a tanulmányi körökbe és tanfolyamokba. A körök és tanfo­lyamok még a múlt év október 26-án nyíltak meg; az előadáso­kat és szemináriumokat pontosan megtartják. A rajoni pártbizottság útmuta­tása alapján a pártalapszerveze­tek nagy gondot fordítottak a pro­pagandisták kiválasztására. Van­nak régi és nagy tapasztalattal rendelkező propagandisták, mint: Gapcsik István (Csávos), Coşo­­veanu Nicolae (Rudna), Veszics Pavel (Szóka), Csikós József (Ke­resztes) és mások, akik jó ered­ményeket­­értek el az általuk ve­zetett tanulmányi körökben. Egyes, hanyag és elégtelen felkészültségű propagandisták helyébe 34 új, jól felkészült elvtársat választottak ki. Ezek­ között szerepelnek: Ro­man Alexandru (Csákova), Ursu Gheorghe (Újpécs), Zdrenkov Lyubomir (Győr), Burov Stefan (Denta) és mások. A rajoni pártaktiva minden egyes tagja felel a működési kör­zetében lévő körök és tanfolya­mok jó menetéért, segít és ellen­őrzi azokat, ezenkívül előadáso­kat és szemináriumokat tart, így például Cérna Ilie elvtárs, a ra­joni pártbizottság titkára Rudnán és Újpécsen, Albulescu Nicolae elvtárs, a pártbizottság titkára Giládon és Dolácon tartott elő­adást, az aktíva tagjai közül pe­dig Damian Gheorghe elvtárs Csákován, Coandes Constantin elvtárs Giládon és Peceanu Bran­­cov elvtárs a csákovai gépállo­máson. A pártoktatás jelentős mérték­ben hozzájárult a mezőgazdaság szocialista átalakításához, mivel a propagandisták és a hallgatók a legjobb agitátoroknak bizonyultak a dolgozó parasztság meggyőzé­sében. Ez bebizonyosodott Szókán, Lieblingen, Újpécsen és máshol, ahol a politikai felvilágosítómun­ka nyomán decemberben vala­mennyi társult parasztcsalád kol­lektív gazdaságba tömörült, és január 18-án a rajon 37 községe és faluja kollektivista helység lett. Hasonlóan jól működnek és szép eredményeket értek el más körök és tanfolyamok, mint például az újpécsi és csákovai gépállomáson is Az újpécsi gépállomás őszi mélyszántási tervét 102 és gépja­­vítási előirányzatát eddig 58 szá­­­zalékban teljesítette, a csákovai gépállomáson pedig a gépjavítást jelenleg több mint 40 százalék­ban elvégezték. Egyes helyeken azonban a kö­rök és tanfolyamok működése nem kielégítő, az előadások és viták alacsony színvonalúak éppen a­­zért, mert az illető propagandis­ták hanyagul végzik feladatukat, ritkán vesznek részt a rajoni párt­kabinetben tartandó előkészítő leckéken és szemináriumokon. E­­zeken a helyeken a pártalapszer­­vezet sem segíti és ellenőrzi kel­lően a pártoktatás menetét. Ez a helyzet például az ivándai kollek­tív gazdaságban (propagandista Iszakov Milán), a sztamorai álla­mi gazdaságban (propagandista Lungu Dumitru) és a csákovai gépállomáson, az esti tanfolyam magyar nyelvű körében, ahol Ko­vács István propagandista csupán egyszer vett részt a pártkabinet előkészítő előadásán. A rajoni pártbüró a pártokta­tásban észlelt hiányosságok kikü­szöbölése érdekében feladatul tűz­te ki az alapszervezeteknek, hogy a legrövidebb időn belül elemez­zék a pártoktatás menetét. A ra­joni pártkabinet pedig a propa­gandistákkal tartandó legközeleb­bi plenáris ülésen vitassa meg a hanyag propagandisták magatar­tását és foganatosítson további in­tézkedéseket a pártoktatás jó me­netének biztosítása céljából. Véget ért az SZKT plenáris ülése A Szakszervezetek Központi Ta­nácsának bővített plenáris ülése január 22-én befejezte munkáját. Az ülésen Mihai Marin mérnök, az SZKT titkára ismertette az SZKT elnökségének intézkedéseit, amelyek hivatva vannak előmozdítani az RMP KV 1958 novemberi plenáris ülésén, a népgazdaság 1959. évi fej­lesztésére hozott határozatok telje­sítését. A bővített plenáris ülés minden­ben egyetértett az RMP KV múlt év novemberi plenáris ülésének ha­tározataival és egyöntetűen jóvá­hagyta az SZKT elnökségének in­tézkedéseit e határozatok valóra­­váltására. Nicolae Pascu elvtárs, az SZKT titkára ezután beszámolt az RMP Központi Vezetőségének propaganda- és kulturigazgatóságán, a politikai és kulturális tömegmunka kérdései­vel kapcsolatban nemrég lezajlott értekezletről. Anton Moisescu elvtárs, az SZKT alelnöke tájékoztatta a plénumot a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének intézkedéseiről az SZKT 1958 augusztusi plenáris ülésén hozott határozatok kísérleti alkalmazására. A plénum egyhangúlag elfogadott tiltakozó táviratot intézett a belga kormányhoz és ebben követeli, hogy a belga kormány vessen véget a kon­gói lakosság elleni megtorlásoknak, amelyek ellentétben állanak az ENSZ- alapokmány előírásával, miszerint a népeknek joguk van arra, hogy saját maguk döntsenek sorsuk fölött. Ezután Gheorghe Apostol, az RMP KV Politbürójának tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak elnöke mondott záróbeszédet. Gheorghe Apostol elvtárs utalt Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak az RMP KV 1958 novemberi ple­náris ülésén elhangzott beszámoló­jára, amely kitűzi a haza további felvirágoztatásáért az ország dolgo­zói előtt álló feladatokat. A szónok kifejtette, hogy a szakszervezetek­nek meg kell javítaniuk munkáju­kat, előmozdítva ezzel az 1959. évi tervfeladatok valóraváltását, a nép­gazdaság fejlesztése és a dolgozók életszínvonalának további emelése érdekében. (Agerpres). Szivárvány a Milkov felett Mandulája zöld levele, Fut a Milkov, fut lefele L efelől és tulfelől Völgy ha nyíl és domb ha női, Körbe, körbe jár a hóra... (V. ALECSANDRI). EZ AZ ÉVE ANNAK, hogy végbement hazánk történel­mének egyik legfontosabb esemé­nye: Havasalföld és Moldva egye­sülése. Száz éve, hogy Bukarest utcáin örömmámorban ujjongó tö­megek árja hömpölygött, zúgva, dalolva. Háromszínű zászlók sely­me suhogott, csattogott, perdült a csípős januári szélben; a korán beköszöntő téli éjszaka sötét egén tízezernyi fáklyaláng rőt fénye festette hajnalok­ volt a jel: új nap virradt a Milkov két partján, szaggató nehéz viharok utáni fel­­legyző szivárvány kelt a Dîmbo­viţa mentén, áthajolt a Milkov felett . Havasalföld üzenetét vit­te Moldvába, örömhírt arról, hogy egyesült két ország. Megszületik a gondolat Bár egyazon nép lakott az Al­­duna mentén, a Prut és a Szeret partján, a történelmi fejlődés kö­rülményei mégis évszázadok so­rán válaszfalat emeltek testvérek közé Közös volt a nyelv, közösek az érzelmek. Havasalföldön és Moldvában egyformán dobbant a szív. De közös volt az úr is: Foc­­şaniba, Iaşiba, Krajovára és Bu­karestbe egyaránt Isztambulból jött a pecsétes termán, amely rendet parancsolt, s mindkét or­szág Isztambulba hordta kincseit. Amikor pedig az ozmán biroda­lom gyengülni kezdett, mindkét fejedelemségben bojárok léptek a szultán örökébe. És akárcsak a sztambuli uralkodó, a bojárok is jól tudták, magányos vesszőt könnyebb hajlítani — s törni, ha kell —, mint a tömör nyalábot. Megosztották hát az országot, a népet, úgy uralkodtak fölötte. Úgy látszott, mi sem változtat ezen az állapoton. Valójában a­­zonban már régesrégen érlelődött a tudat, hogy együvé tartozik ez a nép Bánatos szavú domnák ad­tak először hírt róla, krónikások tolla írta le először a gondolatot. Hosszú időbe telt, míg aztán a felismerésből eszme lett, milliók forró kívánsága, hogy ugyanazon fedél alatt éljenek azok, kik egy család tagjai. A múlt század első felében egy­re nagyobb teret hódít a két or­szág egyesülésének gondolata. A tudatosodás folyamatának fontos állomását jelentette az 1821-es, Tudor Vladimirescu vezette felke­lés, amelynek célkitűzései között ott szerepelt már a Moldvával va­ló szoros kapcsolatok kiépítése, leszögezve, hogy „egy a nép, legyen hát egy a törvény és az ország“. Az egykorú haladó szellemű iroda­lom művelői — Cezar Boliac, Va­sile Alecsandri, és társaik — ugyancsak az egyesülés eszméjét tűzik zászlajukra Különösen meg­nyilvánul ez az 1848-as forradal­mat megelőző években. Az 1848- as polgári demokratikus forrada­lom, amelynek feladata lett vol­na a bojárság politikai hatalmát felszámolni, megszüntetni a job­­bágyrendszert és kivívni az or­szág függetlenségét, objektív mó­don segíthette elő az egyesülés megvalósulását is. Jóllehet az isla­­zi kiáltvány programpontjai között nem szerepel a két ország egye­sülése, a forradalom idején még­is számtalanszor szólnak róla for­radalmárok, a hozzájuk csatlako­zott írók, mintegy kifejezve ez­által a széles néptömegek akara­tát. Az 1848-as forradalom nem teljesítette a reá háruló történel­mi feladatokat és elbukott, de ak­kor már az egyesülés eszméje — amely a népből fakadt — mind­inkább körvonalazódó politikai célkitűzés formájában behatolt a tömegekbe, forradalmasító, anyagi erőként hatva. Az idő parancsaként Az egyesülés gondolata nem volt pusztán érzelmi forrásokból táplálkozó óhaj politikai megfo­galmazása, hanem an­nál sokkal több: az a­­dott országok gazda­sági-társadalmi fejlő­désének objektív szük­ségszerűsége. A török elnyomás okozta ké­séssel bár — a XIX. század közepe táján a a fejedelemségek te­rületén mégis gyorsu­ló ütemben halad a termelőerők fejlődése. Szélesedik a kereske­delem, fejlődik a ha­zai ipar és a termelő­erők új jellegének megfelelően kialakuló tőkés termelési viszo­nyok lépésről-lépésre hódítanak teret ma­guknak, a feudaliz­mus fölött mondott történelmi ítélkezés volt ez. A kapitalista fejlődés útjában azon­ban — egyebek között — két igen nagy aka­dály állott. Egyik a jobbágyrendszer kötött­ségeiből, másik pedig a feudális jellegű terü­leti felaprózódásból a­­dódott. Előbbi a tőkét vállakozók számára nélkülözhetetlen mun­kaerő biztosítását, u­­tóbbi pedig a belső, tőkés piac kialakulását nehezítette meg. A fel­törekvő burzsoázia igyekszik elhárítani a gazdasági érdekeinek érvényesítését gátló körülménye­ket, megszabadulni az ozmán bi­rodalom szorításától és az ipar, közlekedés, kereskedelem fejlesz­tésének kedvező közigazgatás be­vezetését szorgalmazza. 1848 u­­tán a burzsoázia még inkább har­col a politikai elsőség kivívásáért, az egyesülés pedig központi kér­déssé válik a harcban, amelyet ezen osztály valóban forradalmár és demokrata elemet folytattak, é­lükön Bălcescuval és Kogălnicea­­nuval. Ők összekapcsolták az e­­gyesülés eszméjét a polgári de­mokratikus forradalom kiteljesíté­sével, forradalmi jellegű reformok — közöttük a földreform — meg­valósításával, miáltal nemcsak a történelmi fejlődés objektí­v tör­vényszerűségeit, hanem a paraszt­ság nagy tömegeinek legfőbb kö­vetelését foglalták programba. A parasztság mind határozot­tabb és élesebb formában juttatja kifejezésre akaratát, hogy lerázza a jobbágyrendszer bilincseit és kivívja magának a szabadságot. Számára az egyesülés éppen ezt a szabadságot jelentette. Érthető hát, ha ez a sokmilliós tömeg minden erejével az egyesülés hí­ve volt. A parasztság képviselői az egyesülést megelőző rendkívüli országgyűléseken félreérthetetlen módon hangoztatták követelései­ket, azt, hogy egyenlő jogokat kö­vetelnek, földet, a közügyek irá­nyításában való részvételt, demok­ratikus törvényhozást, lehetőséget arra, hogy az addig elnyomott, ki­semmizett paraszt végre emberi módon éljen. Hatalmas, az egész népet átfo­gó mozgalom terebélyesedett ki, melynek ereje nőttön-nőtt. Ez a mozgalom volt a tulajdonképpe­ni erő, amely győzelemre vitte az egyesülés eszméjét. Az is kétség­telen, hogy a polgárságnak fontos szerep jutott, de nem szabad el­felejteni, hogy a polgárság poli­tikai magatartását egy kizsákmá­nyoló osztály érdekeinek korlátái határozták meg és így csak a legelőrehaladottabb elemek lehet­tek következetesek, azok, akik csatlakoztak a parasztság, a kia­lakulóban levő munkásosztály harcához A burzsoázia — egészé­ben véve — képtelen volt végig­vinni a harcot, a bojárok pedig már helyzetüknél fogva sem tá­mogathatták az egyesülés eszmé­jét (néhány jelentéktelen esetet kivéve), hiszen annak megvalósu­lása — még a legszerényebb ke­retek között is — a földesúri rendszer alapos megtépázását ígérte. Az ország határain kívül ható erők - különböző európai or­szágok helyeslése vagy pedig el­lenkezése­­— csupán az egyesülés végbemenetelének esélyeit módo­sították. Mármost ha tekintet­be vesszük a burzsoázia követ­kezetlenségét, a­ bojárság nyílt el­lenállását, magától adódik a kö­vetkeztetés, ami egyb­en történel­mi megállapítás: az egyesü­lésért folytatott harc igazi moz­gató ereje a nép volt. Ezt an­nál is inkább szükséges hangsú­lyozni, mert a polgári történetírás mindent megtett annak érdekében, hogy letagadja a néptömegek döntő szerepét. A kor haladó ér­telmiségei látták, hogy csakis a dolgozó tömegek harca lehet tör­­ténelemalakító erő. Ezt a gondo­latot­­ Kogalniceanu már 1843- ban megfogalmazta a Iaşi Akadémi­án tartott előadásaiban, kijelentve, hogy „minden mozgalom és siker forrása a nép és anélkül az ural­kodók semmik lennének“. 1863- ban pedig ugyancsak M.I. Kogal­niceanu mondotta a kamarák feb­ruár 9-iki gyűlésén: „Az egyesülés az egész román nemzet határozott aktusa, az e­­gyesülést a nemzet teremtette meg!“ Eladott trikolór 1859 január 24-én Cuzát, a két ország közös fejedelmévé választ­ják Bukarestben, és ezzel formai­lag meg is történt az egyesülés. Az egységes, önálló nemzeti ál­lam megalakulása történelmi je­lentőségű esemény volt, amely nagymértékben lendítette előre az ország fejlődését és a további fej­lődésre igen kedvező kilátásokat nyithatott. Azokban a napokban határta­lan volt az öröm, a nép most már joggal remélte a számára életbe­vágóan fontos követelések teljesí­tését. Azonban már az első időkben kiderült, hogy a dolgozó tömegek­nek az egyesüléssel kapcsolatosan táplált reményei csak részben — és akkor is nehéz harcok árán — valósulnak meg. Kogalniceanu és hívei a reakciós többség ellenál­lását leküzdve megvalósítják a kolostori birtokok szekularizálá­­sát, a földreformot, az igazság­ügyi reformot stb. Mindez való­ban megkönnyíti az ország gaz­­gazdasági-társadalmi fejlődését, de távolról sem hozza meg a pa­rasztság és egyéb dolgozó töme­gek jogos követeléseinek teljesí­tését. Ehelyett a reakciós burzsoá­zia, amely mindinkább megerősíti saját gazdasági és politikai hely­zetét, igyekszik még e részenged­ményeket is megvonni a néptől, és —­ attól való félelmében, hogy esetleg ismét fellendül a forradal­mi mozgalom — kiegyezik a bo­­jársággal a dolgozó tömegek kö­zös erővel való elnyomására. Cu­­zát lemondatják és az ország el­hagyására kényszerítik. A fejede­lem — aki nem mert a nép ere­jére támaszkodni — kapitulál és ezzel nagyban megkönnyíti a föl­desurakkal szövetkezett burzsoá­zia számára a további manővere­zést. Innen már csak egy lépés volt az, ami rövidesen bekövetke­zett: az elűzött Cuza helyébe új uralkodót hoztak az országba. Németországból kölcsönkért Hohen­­zollern-ivadékot ültettek trónra, az ő személyében testesült meg a bur­zsoázia és a földesurak nép ellen irányuló „szörnyszövetsége“. Íme: egy évtized sem telt el 1859 óta és a burzsoázia hajdani forradalmi eszmékkel együtt elá­rulja a trikolort is, amely az egy­ség mellett az ország független­ségét is jelképezte. Nincs ezen semmi csodálkozni való, hiszen a burzsoázia érdekei elsősorban a piachoz fűződtek, ő ott „tanult na­cionalizmust“, és ha akadt is va­lamikor soraiban becsületes, jó hazafi, az mind kevesebb szóhoz (Folytatás a 4 oldalon.) mi 1857. __ MM*»* *** * «*.­**» *“““ IM|««r ****** *** -'ihitnf-T * mtfvi .***~ m »ww .ti I ROMÁIM­. JwmtH Ih/litieg, Cbmerewtâți LiUemre. F&06MA&A. . jr­ r« ■—‘itssar«sw* L M Ms v em .................- ' jsuwr »meuucKK­­B3M .) . f*--0*tk4 «ta J" * 1 ni'A».■ 8r*t fuC**•+ '«it » • STICA lilSAfil l«8UJ SJ VftTIMlg Mwt tni «um» iw a»« -«»I«- *­­ Un»«» tfUIII­MS CJOt m()m0 mUtfr t«*»».-» te «♦« H » rév* ta ~oţ» t ío. A*>*­«fco« Pta. *X:< ta «, rf* *-» »<*»/ ««ti,* ct <r^n «V- . «pirf •* «<**«<» » r -> "»«ta» .<» taufet pfe» •»'-<♦* ***<» *: A Román Országok egyesítéséért har­coló egykori sajtókiadványokból össze­állított fotomontázs. SZABAD SZÓ. A kollektív szerződésről A Partizanus-gyárban a múlt évi termelési sikerek jelen­tős részben a kollektív szerződés­nek tulajdoníthatók. Elsőnek a szo­cialista versenyt kell megemlíte­nünk, amelyre nagy súlyt helyeztek a kollektív szerződésben is. Az osz­tályok, brigádok és egyéni eredmé­nyek népszerűsítése élénkebbé tette a szocialista versenyt, jobb ered­mények elérésére serkentette a dol­gozókat. Tavaly 7 minőségi IMSZ- brigádot létesítettek a különböző osztályokon. Nagy szerepe volt az újítómozgalom kiszélesítésének is. Az újítókat nyilvántartották és népszerűsítették, továbbá gyűléseket tartottak velük, ahol ismertették a legújabb újítási utasításokat. A múlt évben 21 újítást és ésszerűsí­tést alkalmaztak a termelésben. Kiváló újító Száraz József párt­tagjelölt villanyszerelő, Oprea Cris­­tea párttag lakatos, Szabó Sándor lakatos és Drághici Gheorghe, a gyár igazgatója. Az egészségvédelem, a munkások testi épségét, egészségét óvó intéz­kedések végrehajtása, védőberende­zések felszerelése méltó helyet ka­pott a Partizanus-gyár kollektív szerződésében. A csiszoló-osztályon minden csi­szológépre védőt szereltek. Több osztályban biztosították a levegő folytonos cserélődését, a por elleni védelem érdekében porszívókamrát építettek. Az üzem keretében egy szikvizelőállító gépet készítettek, ezenkívül naponta tejet is kapnak a dolgozók. Az osztályokon az el­sősegélynyújtás biztosításáért vö­röskeresztes ládát helyeztek el. A nőket és a 18 éven aluliakat kivon­ták az éjjeli munkából. Rend­behozták az üzemi étkezdét is, kimeszelték, új bútort helyeztek el benne. Növelték az ebéd kalória­­tartalmát, változatosabb az étrend és ízletesebbek az ételek. Biztosí­tották az élelmiszerkészletek jó el­raktározását. A mérnökök, technikusok és munkások műszaki és kulturális színvonalának emelése érdekében az üzemi könyvtárat új szakmai és irodalmi könyvekkel látták el Biztosították a tanulási lehetőséget azoknak a fiataloknak, akik esti tanfolyamot végeznek. A feladat az, hogy az idén az eddiginél is jobb, az üzemi é­­let egészét felölelő kollektív szerződést kössenek. Elenged­hetetlenül szükséges a kultúr­­munka fellendítése, amelybe tavaly a fiatalokat nem vonták be eléggé. A múlt évi hiányosságot könnyen pótolni lehet. A Kalapgyárban A kollektív szerződés, kollektív munka eredménye a temesvári Ka­lapgyárban is megnyilvánul. Az üzemi bizottság havonként ellen­őrizte a munkásoknak a kollektív szerződésben foglalt javaslatai teljesítését, negyed- és félévenként pedig kiértékelték a felelős bizott­ságok munkáját, így sikerült a feladatokat sikeresen teljesíteni. Évi értéktervüket 104,2 százlékban va­lósították meg, munkatermelékeny­ségi előirányzatukat 102,7 száza­lékban, az önköltséget pedig 0,30 százalékkal csökkentették. A dolgo­zók vállalták azt, hogy év végéig 12.000 lejt takarítanak meg, de különböző ésszerűsítések, újítások felhasználásával év végéig 80.000 lejt sikerült megtakarítaniuk. A termelési feladatok megoldásán kí­vül javultak a dolgozók munkakö­rülményei is. Szorosabbá vált a ve­zetők és a dolgozók közötti kap­csolat, megszilárdult a fegyelem, a szocialista tulajdon védelme. Eredmény az is, hogy a múlt év folyamán jelentősen megjavultak a munkafeltételek. A balesetek el­kerülése végett a kötődében minden gépre védőberendezést szereltek, a viaszosvászon-osztályon megjavítot­ták a szellőztetőberendezést, kime­szelték az összes osztályokat stb. Természetesen a szerződésen kívül is tettek ezirányban intézkedéseket, így megkezdték egy új osztály épí­tését, amelybe a viaszosvászon-osz­­tályt helyezik majd át. Ott a mun­kafeltételek sokkal kedvezőbbek lesznek. Üzembe helyeztek két korszerű felvonót, s ezzel jelentő­sen megkönnyítették a dolgozók munkáját. A karbantartó­ osztály egy új marógépet és esztergapadot kapott. A szakmai színvonal emelése ér­dekében a szakszervezeti bizottság és a gyár vezetősége 12 munkást két munkafolyamatra tanított be. Ilye­nek például Schaffer Mária párttag, Balázs Karola és Kiss Rozália párttagjelöltek. A különböző mun­kahelyeken összesen 80 munkást képeztek ki. A szakképzettség ál­landó fejlesztése nagymértékben hozzájárult a termelés növeléséhez. A kollektív szerződés egyik feje­zete a dolgozók életszínvonalának emelésére irányuló célkitűzéseket foglalja magában. Ezen a vonalon is eredményesen tevékenykedtek a felelős szervek. Megoldották az étkezde jó ellátá­sát és rendbehozását, ezenkívül az éttermet új bútorzattal látták el. Meg kell említenünk azt is, hogy a kikészítő­ osztály és kötöde dol­gozói tavaly új öltözőket kaptak. A gyár udvarát parkírozták. Kulturális és sporttéren is szá­mos eredménnyel büszkélkedhetnek a gyár dolgozói. Növelték a mű­­kedvelőcsoportok létszámát. 86-tagú énekkaruk és 16-tagú tánccsoport­juk van. A kisebb sportfelszereléseken kí­vül négy új csónakot vásároltak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a gyár sportolói a harmadik helyezést ér­ték el az országos kajakversenyen. Sági menedékházukat is újonnan bútorozták és rádiót is szereltek be. Az üzemben rádiósítási állomást szereltek fel 12 hangszóróval, amely naponta tájékoztatja a dol­gozókat az őket érdeklő kérdések­ről. T. M. mmiiiiiiiriiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiinimiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. ! SERESTÉLY BÉLA: I 1859 JANUÁR HUSZONNÉGY ! Azon a januári reggelen surranó léptektől csikordult a hó, azon a januári éjjelen született meg a történelmi forduló. Két törzs, mely egy gyökérből fakadt, nőtt egybe ez éjszaka alatt: Moldva és Munténia fája forrott össze egyetlen sudárba, és a két törzs, amit külön állva,­­ vad viharok sokszor majd kitéptek, erős lett, mint dönthetetlen szálfa, egy hazája kettéosztott népnek. Egyesült a két ország, de napja még mindig nem ragyogott a népre, ő tovább is a bojárok rabja, bár azt hitte felszabadul végre. Jött még aztán ezerkilencszázhét, azt hitték, most szabadságot nyernek ; de hasztalan itta be a vérét­­az anyaföld tizenegyezern­ek, Bălcescunak s népének az álma­­ csaknem száz év múlva vált valóra,­­ akkor hullott le a népnek járma s akkor jött el a várva várt óra, amikor Keletről az a csillag a­rab népeknek egére szállott, népünkre is ráragyogta fényét s elhozta a régvárt szabadságot. Áll a törzs most. — Keményen, szilárdan. Bár cibálták zordon, vad szelek,­­ nem rángatták, tépázták hiába, lerázták az élősdieket.­­ És ha mam­a féreg még a fába, féregmódra pusztul majd el ez, virul, lombosodik minden ága, mert reá életet permetez minden fia, aki óvja, védi, aki ma már boldog és szabad, s aki munkás szép életét éli az örökre eggyé lett hazában, szabadsága boldog tudatában Októbernek csillaga alatt 1 iriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiimiimiiuuiiiiniiiiiiiiiiiiiiimuiuiiiiiiiimiiiii...u....minimul.......................................P A. I. Cuza szobra Iaşiban.

Next