Szabad Szó, 1959. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)
1959-01-24 / 20. szám
Szombat, 1959 január 24 A PÁRTÉLET HÍREI Eredményesen nevelik, irányítják a gépállomás pártonkívüli aktíváját A pártalapszervezetek mindennapi tevékenységében, a párt- és kormányhatározatok életbeléptetésében fontos szerep hárul a pártonkívüli aktívákra. A pártszervezetek eme támaszai mozgósítják a dolgozók tömegét az egységek, üzemek feladatainak teljesítésére. A bizédi GTA pártalapszervezete az utóbbi hónapokban rendszeresen foglalkozott a pártonkívüli aktívával, amelybe 32 élenjáró traktorost, brigádost, gépészt soroltak be. A pártalapszervezet változatos munkamódszereket alkalmaz a pártonkívüli aktíva tagjai politikai és ideológiai tudásának fejlesztésére, s a munka iránti szocalista magatartásra és a közvagyon megvédésére neveli őket. E célból politikai, gazdasági, valamint a bel- és külpolitikai kérdéseket tárgyaló előadássorozatot szerveztek. Ismertették a többi között a párt sorainak egységéről és tisztaságáról, a párt vezető szerepéről a népi demokratikus államban, a párttag minőségéről, az önköltségi ár csökkentéséről és a gépesítők feladatairól szóló témákat. Mindezek hozzájárultak a pártonkívüli aktíva politikai színvonalának emeléséhez, elősegítették helyesebb tájékozódásukat politikai és gazdasági kérdésekben, fokozták kombattivitásukat. A pártonkívüli aktívát bevonták a gépállomás több problémájának elemzésébe is, úgymint: az egy hantisa eső önköltség csökkentése, a jó minőségű javítások biztosítása stb. A pártalapszervezet és a pártonkívüli aktíva a helyszínen tanulmányozta a fenti kérdéseket és több konkrét intézkedést javasolt a gépállomás vezetőségének. így javasolták, hogy azokat a traktorosokat, akik már nem dolgozhatnak a földeken, hozzák be a gépállomásra a javítási munkálatok idejére. A pártalapszervezetben több kommunista feladatul kapta, hogy rendszeresen foglalkozzon a pártonkívüli aktíva egyes tagjaival. Magher Romulus, Zbârcea Iosif, Pusztai János és mások naponta elbeszélgettek az aktiva tagjaival. Közülük a párttagok politikai felvilágosító munkája nyomán a múlt év utolsó két hónapjában többen felvételüket kérték a párttagjelöltek soraiba. Ebben az időszakban 16 felvételi kérvényt vitattak meg, köztük Antochi Ion és Günter Georg élenjáró traktoros, Klein Péter és Florea Traian traktorosok kérvényét. E jó eredményekhez hozzájárult a GTA pártalapszervezetének bürója (titkár Pintilie Ion), amely alaposan megszervezte a pártalapszervezet munkáját a politikai és gazdasági tevékenység fellendítésére. BARTA PÁL, a tartományi pártbizottság aktivistája A pártoktatás menete Csákóvá rajonban Csákóvá rajonban az 1958— 59 évben 107 különböző pártoktatási formát szerveztek, amelyekben 1.999 hallgató vesz részt. Említésre méltó az, hogy idén a rajonban lévő párttagok 98, a tagjelölteknek pedig 99 százalékát besorolták a tanulmányi körökbe és tanfolyamokba. A körök és tanfolyamok még a múlt év október 26-án nyíltak meg; az előadásokat és szemináriumokat pontosan megtartják. A rajoni pártbizottság útmutatása alapján a pártalapszervezetek nagy gondot fordítottak a propagandisták kiválasztására. Vannak régi és nagy tapasztalattal rendelkező propagandisták, mint: Gapcsik István (Csávos), Coşoveanu Nicolae (Rudna), Veszics Pavel (Szóka), Csikós József (Keresztes) és mások, akik jó eredményeketértek el az általuk vezetett tanulmányi körökben. Egyes, hanyag és elégtelen felkészültségű propagandisták helyébe 34 új, jól felkészült elvtársat választottak ki. Ezek között szerepelnek: Roman Alexandru (Csákova), Ursu Gheorghe (Újpécs), Zdrenkov Lyubomir (Győr), Burov Stefan (Denta) és mások. A rajoni pártaktiva minden egyes tagja felel a működési körzetében lévő körök és tanfolyamok jó menetéért, segít és ellenőrzi azokat, ezenkívül előadásokat és szemináriumokat tart, így például Cérna Ilie elvtárs, a rajoni pártbizottság titkára Rudnán és Újpécsen, Albulescu Nicolae elvtárs, a pártbizottság titkára Giládon és Dolácon tartott előadást, az aktíva tagjai közül pedig Damian Gheorghe elvtárs Csákován, Coandes Constantin elvtárs Giládon és Peceanu Brancov elvtárs a csákovai gépállomáson. A pártoktatás jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaság szocialista átalakításához, mivel a propagandisták és a hallgatók a legjobb agitátoroknak bizonyultak a dolgozó parasztság meggyőzésében. Ez bebizonyosodott Szókán, Lieblingen, Újpécsen és máshol, ahol a politikai felvilágosítómunka nyomán decemberben valamennyi társult parasztcsalád kollektív gazdaságba tömörült, és január 18-án a rajon 37 községe és faluja kollektivista helység lett. Hasonlóan jól működnek és szép eredményeket értek el más körök és tanfolyamok, mint például az újpécsi és csákovai gépállomáson is Az újpécsi gépállomás őszi mélyszántási tervét 102 és gépjavítási előirányzatát eddig 58 százalékban teljesítette, a csákovai gépállomáson pedig a gépjavítást jelenleg több mint 40 százalékban elvégezték. Egyes helyeken azonban a körök és tanfolyamok működése nem kielégítő, az előadások és viták alacsony színvonalúak éppen azért, mert az illető propagandisták hanyagul végzik feladatukat, ritkán vesznek részt a rajoni pártkabinetben tartandó előkészítő leckéken és szemináriumokon. Ezeken a helyeken a pártalapszervezet sem segíti és ellenőrzi kellően a pártoktatás menetét. Ez a helyzet például az ivándai kollektív gazdaságban (propagandista Iszakov Milán), a sztamorai állami gazdaságban (propagandista Lungu Dumitru) és a csákovai gépállomáson, az esti tanfolyam magyar nyelvű körében, ahol Kovács István propagandista csupán egyszer vett részt a pártkabinet előkészítő előadásán. A rajoni pártbüró a pártoktatásban észlelt hiányosságok kiküszöbölése érdekében feladatul tűzte ki az alapszervezeteknek, hogy a legrövidebb időn belül elemezzék a pártoktatás menetét. A rajoni pártkabinet pedig a propagandistákkal tartandó legközelebbi plenáris ülésen vitassa meg a hanyag propagandisták magatartását és foganatosítson további intézkedéseket a pártoktatás jó menetének biztosítása céljából. Véget ért az SZKT plenáris ülése A Szakszervezetek Központi Tanácsának bővített plenáris ülése január 22-én befejezte munkáját. Az ülésen Mihai Marin mérnök, az SZKT titkára ismertette az SZKT elnökségének intézkedéseit, amelyek hivatva vannak előmozdítani az RMP KV 1958 novemberi plenáris ülésén, a népgazdaság 1959. évi fejlesztésére hozott határozatok teljesítését. A bővített plenáris ülés mindenben egyetértett az RMP KV múlt év novemberi plenáris ülésének határozataival és egyöntetűen jóváhagyta az SZKT elnökségének intézkedéseit e határozatok valóraváltására. Nicolae Pascu elvtárs, az SZKT titkára ezután beszámolt az RMP Központi Vezetőségének propaganda- és kulturigazgatóságán, a politikai és kulturális tömegmunka kérdéseivel kapcsolatban nemrég lezajlott értekezletről. Anton Moisescu elvtárs, az SZKT alelnöke tájékoztatta a plénumot a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének intézkedéseiről az SZKT 1958 augusztusi plenáris ülésén hozott határozatok kísérleti alkalmazására. A plénum egyhangúlag elfogadott tiltakozó táviratot intézett a belga kormányhoz és ebben követeli, hogy a belga kormány vessen véget a kongói lakosság elleni megtorlásoknak, amelyek ellentétben állanak az ENSZ- alapokmány előírásával, miszerint a népeknek joguk van arra, hogy saját maguk döntsenek sorsuk fölött. Ezután Gheorghe Apostol, az RMP KV Politbürójának tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke mondott záróbeszédet. Gheorghe Apostol elvtárs utalt Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak az RMP KV 1958 novemberi plenáris ülésén elhangzott beszámolójára, amely kitűzi a haza további felvirágoztatásáért az ország dolgozói előtt álló feladatokat. A szónok kifejtette, hogy a szakszervezeteknek meg kell javítaniuk munkájukat, előmozdítva ezzel az 1959. évi tervfeladatok valóraváltását, a népgazdaság fejlesztése és a dolgozók életszínvonalának további emelése érdekében. (Agerpres). Szivárvány a Milkov felett Mandulája zöld levele, Fut a Milkov, fut lefele L efelől és tulfelől Völgy ha nyíl és domb ha női, Körbe, körbe jár a hóra... (V. ALECSANDRI). EZ AZ ÉVE ANNAK, hogy végbement hazánk történelmének egyik legfontosabb eseménye: Havasalföld és Moldva egyesülése. Száz éve, hogy Bukarest utcáin örömmámorban ujjongó tömegek árja hömpölygött, zúgva, dalolva. Háromszínű zászlók selyme suhogott, csattogott, perdült a csípős januári szélben; a korán beköszöntő téli éjszaka sötét egén tízezernyi fáklyaláng rőt fénye festette hajnalok volt a jel: új nap virradt a Milkov két partján, szaggató nehéz viharok utáni fellegyző szivárvány kelt a Dîmboviţa mentén, áthajolt a Milkov felett . Havasalföld üzenetét vitte Moldvába, örömhírt arról, hogy egyesült két ország. Megszületik a gondolat Bár egyazon nép lakott az Alduna mentén, a Prut és a Szeret partján, a történelmi fejlődés körülményei mégis évszázadok során válaszfalat emeltek testvérek közé Közös volt a nyelv, közösek az érzelmek. Havasalföldön és Moldvában egyformán dobbant a szív. De közös volt az úr is: Focşaniba, Iaşiba, Krajovára és Bukarestbe egyaránt Isztambulból jött a pecsétes termán, amely rendet parancsolt, s mindkét ország Isztambulba hordta kincseit. Amikor pedig az ozmán birodalom gyengülni kezdett, mindkét fejedelemségben bojárok léptek a szultán örökébe. És akárcsak a sztambuli uralkodó, a bojárok is jól tudták, magányos vesszőt könnyebb hajlítani — s törni, ha kell —, mint a tömör nyalábot. Megosztották hát az országot, a népet, úgy uralkodtak fölötte. Úgy látszott, mi sem változtat ezen az állapoton. Valójában azonban már régesrégen érlelődött a tudat, hogy együvé tartozik ez a nép Bánatos szavú domnák adtak először hírt róla, krónikások tolla írta le először a gondolatot. Hosszú időbe telt, míg aztán a felismerésből eszme lett, milliók forró kívánsága, hogy ugyanazon fedél alatt éljenek azok, kik egy család tagjai. A múlt század első felében egyre nagyobb teret hódít a két ország egyesülésének gondolata. A tudatosodás folyamatának fontos állomását jelentette az 1821-es, Tudor Vladimirescu vezette felkelés, amelynek célkitűzései között ott szerepelt már a Moldvával való szoros kapcsolatok kiépítése, leszögezve, hogy „egy a nép, legyen hát egy a törvény és az ország“. Az egykorú haladó szellemű irodalom művelői — Cezar Boliac, Vasile Alecsandri, és társaik — ugyancsak az egyesülés eszméjét tűzik zászlajukra Különösen megnyilvánul ez az 1848-as forradalmat megelőző években. Az 1848- as polgári demokratikus forradalom, amelynek feladata lett volna a bojárság politikai hatalmát felszámolni, megszüntetni a jobbágyrendszert és kivívni az ország függetlenségét, objektív módon segíthette elő az egyesülés megvalósulását is. Jóllehet az islazi kiáltvány programpontjai között nem szerepel a két ország egyesülése, a forradalom idején mégis számtalanszor szólnak róla forradalmárok, a hozzájuk csatlakozott írók, mintegy kifejezve ezáltal a széles néptömegek akaratát. Az 1848-as forradalom nem teljesítette a reá háruló történelmi feladatokat és elbukott, de akkor már az egyesülés eszméje — amely a népből fakadt — mindinkább körvonalazódó politikai célkitűzés formájában behatolt a tömegekbe, forradalmasító, anyagi erőként hatva. Az idő parancsaként Az egyesülés gondolata nem volt pusztán érzelmi forrásokból táplálkozó óhaj politikai megfogalmazása, hanem annál sokkal több: az adott országok gazdasági-társadalmi fejlődésének objektív szükségszerűsége. A török elnyomás okozta késéssel bár — a XIX. század közepe táján a a fejedelemségek területén mégis gyorsuló ütemben halad a termelőerők fejlődése. Szélesedik a kereskedelem, fejlődik a hazai ipar és a termelőerők új jellegének megfelelően kialakuló tőkés termelési viszonyok lépésről-lépésre hódítanak teret maguknak, a feudalizmus fölött mondott történelmi ítélkezés volt ez. A kapitalista fejlődés útjában azonban — egyebek között — két igen nagy akadály állott. Egyik a jobbágyrendszer kötöttségeiből, másik pedig a feudális jellegű területi felaprózódásból adódott. Előbbi a tőkét vállakozók számára nélkülözhetetlen munkaerő biztosítását, utóbbi pedig a belső, tőkés piac kialakulását nehezítette meg. A feltörekvő burzsoázia igyekszik elhárítani a gazdasági érdekeinek érvényesítését gátló körülményeket, megszabadulni az ozmán birodalom szorításától és az ipar, közlekedés, kereskedelem fejlesztésének kedvező közigazgatás bevezetését szorgalmazza. 1848 után a burzsoázia még inkább harcol a politikai elsőség kivívásáért, az egyesülés pedig központi kérdéssé válik a harcban, amelyet ezen osztály valóban forradalmár és demokrata elemet folytattak, élükön Bălcescuval és Kogălniceanuval. Ők összekapcsolták az egyesülés eszméjét a polgári demokratikus forradalom kiteljesítésével, forradalmi jellegű reformok — közöttük a földreform — megvalósításával, miáltal nemcsak a történelmi fejlődés objektív törvényszerűségeit, hanem a parasztság nagy tömegeinek legfőbb követelését foglalták programba. A parasztság mind határozottabb és élesebb formában juttatja kifejezésre akaratát, hogy lerázza a jobbágyrendszer bilincseit és kivívja magának a szabadságot. Számára az egyesülés éppen ezt a szabadságot jelentette. Érthető hát, ha ez a sokmilliós tömeg minden erejével az egyesülés híve volt. A parasztság képviselői az egyesülést megelőző rendkívüli országgyűléseken félreérthetetlen módon hangoztatták követeléseiket, azt, hogy egyenlő jogokat követelnek, földet, a közügyek irányításában való részvételt, demokratikus törvényhozást, lehetőséget arra, hogy az addig elnyomott, kisemmizett paraszt végre emberi módon éljen. Hatalmas, az egész népet átfogó mozgalom terebélyesedett ki, melynek ereje nőttön-nőtt. Ez a mozgalom volt a tulajdonképpeni erő, amely győzelemre vitte az egyesülés eszméjét. Az is kétségtelen, hogy a polgárságnak fontos szerep jutott, de nem szabad elfelejteni, hogy a polgárság politikai magatartását egy kizsákmányoló osztály érdekeinek korlátái határozták meg és így csak a legelőrehaladottabb elemek lehettek következetesek, azok, akik csatlakoztak a parasztság, a kialakulóban levő munkásosztály harcához A burzsoázia — egészében véve — képtelen volt végigvinni a harcot, a bojárok pedig már helyzetüknél fogva sem támogathatták az egyesülés eszméjét (néhány jelentéktelen esetet kivéve), hiszen annak megvalósulása — még a legszerényebb keretek között is — a földesúri rendszer alapos megtépázását ígérte. Az ország határain kívül ható erők - különböző európai országok helyeslése vagy pedig ellenkezése— csupán az egyesülés végbemenetelének esélyeit módosították. Mármost ha tekintetbe vesszük a burzsoázia következetlenségét, a bojárság nyílt ellenállását, magától adódik a következtetés, ami egyben történelmi megállapítás: az egyesülésért folytatott harc igazi mozgató ereje a nép volt. Ezt annál is inkább szükséges hangsúlyozni, mert a polgári történetírás mindent megtett annak érdekében, hogy letagadja a néptömegek döntő szerepét. A kor haladó értelmiségei látták, hogy csakis a dolgozó tömegek harca lehet történelemalakító erő. Ezt a gondolatot Kogalniceanu már 1843- ban megfogalmazta a Iaşi Akadémián tartott előadásaiban, kijelentve, hogy „minden mozgalom és siker forrása a nép és anélkül az uralkodók semmik lennének“. 1863- ban pedig ugyancsak M.I. Kogalniceanu mondotta a kamarák február 9-iki gyűlésén: „Az egyesülés az egész román nemzet határozott aktusa, az egyesülést a nemzet teremtette meg!“ Eladott trikolór 1859 január 24-én Cuzát, a két ország közös fejedelmévé választják Bukarestben, és ezzel formailag meg is történt az egyesülés. Az egységes, önálló nemzeti állam megalakulása történelmi jelentőségű esemény volt, amely nagymértékben lendítette előre az ország fejlődését és a további fejlődésre igen kedvező kilátásokat nyithatott. Azokban a napokban határtalan volt az öröm, a nép most már joggal remélte a számára életbevágóan fontos követelések teljesítését. Azonban már az első időkben kiderült, hogy a dolgozó tömegeknek az egyesüléssel kapcsolatosan táplált reményei csak részben — és akkor is nehéz harcok árán — valósulnak meg. Kogalniceanu és hívei a reakciós többség ellenállását leküzdve megvalósítják a kolostori birtokok szekularizálását, a földreformot, az igazságügyi reformot stb. Mindez valóban megkönnyíti az ország gazgazdasági-társadalmi fejlődését, de távolról sem hozza meg a parasztság és egyéb dolgozó tömegek jogos követeléseinek teljesítését. Ehelyett a reakciós burzsoázia, amely mindinkább megerősíti saját gazdasági és politikai helyzetét, igyekszik még e részengedményeket is megvonni a néptől, és — attól való félelmében, hogy esetleg ismét fellendül a forradalmi mozgalom — kiegyezik a bojársággal a dolgozó tömegek közös erővel való elnyomására. Cuzát lemondatják és az ország elhagyására kényszerítik. A fejedelem — aki nem mert a nép erejére támaszkodni — kapitulál és ezzel nagyban megkönnyíti a földesurakkal szövetkezett burzsoázia számára a további manőverezést. Innen már csak egy lépés volt az, ami rövidesen bekövetkezett: az elűzött Cuza helyébe új uralkodót hoztak az országba. Németországból kölcsönkért Hohenzollern-ivadékot ültettek trónra, az ő személyében testesült meg a burzsoázia és a földesurak nép ellen irányuló „szörnyszövetsége“. Íme: egy évtized sem telt el 1859 óta és a burzsoázia hajdani forradalmi eszmékkel együtt elárulja a trikolort is, amely az egység mellett az ország függetlenségét is jelképezte. Nincs ezen semmi csodálkozni való, hiszen a burzsoázia érdekei elsősorban a piachoz fűződtek, ő ott „tanult nacionalizmust“, és ha akadt is valamikor soraiban becsületes, jó hazafi, az mind kevesebb szóhoz (Folytatás a 4 oldalon.) mi 1857. __ MM*»* *** * «*.**» *“““ IM|««r ****** *** -'ihitnf-T * mtfvi .***~ m »ww .ti I ROMÁIM. JwmtH Ih/litieg, Cbmerewtâți LiUemre. F&06MA&A. . jr r« ■—‘itssar«sw* L M Ms v em .................- ' jsuwr »meuucKKB3M .) . f*--0*tk4 «ta J" * 1 ni'A».■ 8r*t fuC**•+ '«it » • STICA lilSAfil l«8UJ SJ VftTIMlg Mwt tni «um» iw a»« -«»I«- * Un»«» tfUIIIMS CJOt m()m0 mUtfr t«*»».-» te «♦« H » rév* ta ~oţ» t ío. A*>*«fco« Pta. *X:< ta «, rf* *-» »<*»/ ««ti,* ct <r^n «V- . «pirf •* «<**«<» » r -> "»«ta» .<» taufet pfe» •»'-<♦* ***<» *: A Román Országok egyesítéséért harcoló egykori sajtókiadványokból összeállított fotomontázs. SZABAD SZÓ. A kollektív szerződésről A Partizanus-gyárban a múlt évi termelési sikerek jelentős részben a kollektív szerződésnek tulajdoníthatók. Elsőnek a szocialista versenyt kell megemlítenünk, amelyre nagy súlyt helyeztek a kollektív szerződésben is. Az osztályok, brigádok és egyéni eredmények népszerűsítése élénkebbé tette a szocialista versenyt, jobb eredmények elérésére serkentette a dolgozókat. Tavaly 7 minőségi IMSZ- brigádot létesítettek a különböző osztályokon. Nagy szerepe volt az újítómozgalom kiszélesítésének is. Az újítókat nyilvántartották és népszerűsítették, továbbá gyűléseket tartottak velük, ahol ismertették a legújabb újítási utasításokat. A múlt évben 21 újítást és ésszerűsítést alkalmaztak a termelésben. Kiváló újító Száraz József párttagjelölt villanyszerelő, Oprea Cristea párttag lakatos, Szabó Sándor lakatos és Drághici Gheorghe, a gyár igazgatója. Az egészségvédelem, a munkások testi épségét, egészségét óvó intézkedések végrehajtása, védőberendezések felszerelése méltó helyet kapott a Partizanus-gyár kollektív szerződésében. A csiszoló-osztályon minden csiszológépre védőt szereltek. Több osztályban biztosították a levegő folytonos cserélődését, a por elleni védelem érdekében porszívókamrát építettek. Az üzem keretében egy szikvizelőállító gépet készítettek, ezenkívül naponta tejet is kapnak a dolgozók. Az osztályokon az elsősegélynyújtás biztosításáért vöröskeresztes ládát helyeztek el. A nőket és a 18 éven aluliakat kivonták az éjjeli munkából. Rendbehozták az üzemi étkezdét is, kimeszelték, új bútort helyeztek el benne. Növelték az ebéd kalóriatartalmát, változatosabb az étrend és ízletesebbek az ételek. Biztosították az élelmiszerkészletek jó elraktározását. A mérnökök, technikusok és munkások műszaki és kulturális színvonalának emelése érdekében az üzemi könyvtárat új szakmai és irodalmi könyvekkel látták el Biztosították a tanulási lehetőséget azoknak a fiataloknak, akik esti tanfolyamot végeznek. A feladat az, hogy az idén az eddiginél is jobb, az üzemi élet egészét felölelő kollektív szerződést kössenek. Elengedhetetlenül szükséges a kultúrmunka fellendítése, amelybe tavaly a fiatalokat nem vonták be eléggé. A múlt évi hiányosságot könnyen pótolni lehet. A Kalapgyárban A kollektív szerződés, kollektív munka eredménye a temesvári Kalapgyárban is megnyilvánul. Az üzemi bizottság havonként ellenőrizte a munkásoknak a kollektív szerződésben foglalt javaslatai teljesítését, negyed- és félévenként pedig kiértékelték a felelős bizottságok munkáját, így sikerült a feladatokat sikeresen teljesíteni. Évi értéktervüket 104,2 százlékban valósították meg, munkatermelékenységi előirányzatukat 102,7 százalékban, az önköltséget pedig 0,30 százalékkal csökkentették. A dolgozók vállalták azt, hogy év végéig 12.000 lejt takarítanak meg, de különböző ésszerűsítések, újítások felhasználásával év végéig 80.000 lejt sikerült megtakarítaniuk. A termelési feladatok megoldásán kívül javultak a dolgozók munkakörülményei is. Szorosabbá vált a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat, megszilárdult a fegyelem, a szocialista tulajdon védelme. Eredmény az is, hogy a múlt év folyamán jelentősen megjavultak a munkafeltételek. A balesetek elkerülése végett a kötődében minden gépre védőberendezést szereltek, a viaszosvászon-osztályon megjavították a szellőztetőberendezést, kimeszelték az összes osztályokat stb. Természetesen a szerződésen kívül is tettek ezirányban intézkedéseket, így megkezdték egy új osztály építését, amelybe a viaszosvászon-osztályt helyezik majd át. Ott a munkafeltételek sokkal kedvezőbbek lesznek. Üzembe helyeztek két korszerű felvonót, s ezzel jelentősen megkönnyítették a dolgozók munkáját. A karbantartó osztály egy új marógépet és esztergapadot kapott. A szakmai színvonal emelése érdekében a szakszervezeti bizottság és a gyár vezetősége 12 munkást két munkafolyamatra tanított be. Ilyenek például Schaffer Mária párttag, Balázs Karola és Kiss Rozália párttagjelöltek. A különböző munkahelyeken összesen 80 munkást képeztek ki. A szakképzettség állandó fejlesztése nagymértékben hozzájárult a termelés növeléséhez. A kollektív szerződés egyik fejezete a dolgozók életszínvonalának emelésére irányuló célkitűzéseket foglalja magában. Ezen a vonalon is eredményesen tevékenykedtek a felelős szervek. Megoldották az étkezde jó ellátását és rendbehozását, ezenkívül az éttermet új bútorzattal látták el. Meg kell említenünk azt is, hogy a kikészítő osztály és kötöde dolgozói tavaly új öltözőket kaptak. A gyár udvarát parkírozták. Kulturális és sporttéren is számos eredménnyel büszkélkedhetnek a gyár dolgozói. Növelték a műkedvelőcsoportok létszámát. 86-tagú énekkaruk és 16-tagú tánccsoportjuk van. A kisebb sportfelszereléseken kívül négy új csónakot vásároltak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a gyár sportolói a harmadik helyezést érték el az országos kajakversenyen. Sági menedékházukat is újonnan bútorozták és rádiót is szereltek be. Az üzemben rádiósítási állomást szereltek fel 12 hangszóróval, amely naponta tájékoztatja a dolgozókat az őket érdeklő kérdésekről. T. M. mmiiiiiiiriiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiinimiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. ! SERESTÉLY BÉLA: I 1859 JANUÁR HUSZONNÉGY ! Azon a januári reggelen surranó léptektől csikordult a hó, azon a januári éjjelen született meg a történelmi forduló. Két törzs, mely egy gyökérből fakadt, nőtt egybe ez éjszaka alatt: Moldva és Munténia fája forrott össze egyetlen sudárba, és a két törzs, amit külön állva, vad viharok sokszor majd kitéptek, erős lett, mint dönthetetlen szálfa, egy hazája kettéosztott népnek. Egyesült a két ország, de napja még mindig nem ragyogott a népre, ő tovább is a bojárok rabja, bár azt hitte felszabadul végre. Jött még aztán ezerkilencszázhét, azt hitték, most szabadságot nyernek ; de hasztalan itta be a vérétaz anyaföld tizenegyezernek, Bălcescunak s népének az álma csaknem száz év múlva vált valóra, akkor hullott le a népnek járma s akkor jött el a várva várt óra, amikor Keletről az a csillag arab népeknek egére szállott, népünkre is ráragyogta fényét s elhozta a régvárt szabadságot. Áll a törzs most. — Keményen, szilárdan. Bár cibálták zordon, vad szelek, nem rángatták, tépázták hiába, lerázták az élősdieket. És ha mama féreg még a fába, féregmódra pusztul majd el ez, virul, lombosodik minden ága, mert reá életet permetez minden fia, aki óvja, védi, aki ma már boldog és szabad, s aki munkás szép életét éli az örökre eggyé lett hazában, szabadsága boldog tudatában Októbernek csillaga alatt 1 iriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiimiimiiuuiiiiniiiiiiiiiiiiiiimuiuiiiiiiiimiiiii...u....minimul.......................................P A. I. Cuza szobra Iaşiban.