Szabad Szó, 1967. április-június (24. évfolyam, 6880-6956. szám)
1967-04-08 / 6886. szám
X^’D’a'T----v'/ ^7 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ RKP BÁNÁT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6886. szám 4 oldal ára 25 bani Szombat, 1967 április 8 lisziellezetti és tiszt A fid drága kincs — HASZNÁLJUK KI GAZDÁLÁGOSAN Ámbár földünkre nem panaszkodhatunk, a befektetést sokszor mégsem fizette vissza. Időjárási tényezők gátoltak meg abban, hogy a korszerű mezőgazdálkodási módszerekkel állandósítsuk a magas hozamokat. A víz és a szárazság sűrűn megvámolta a termést. Az árvíz elleni küzdelemben az állam is segített bennünket. Az elmúlt esztendőkben állami befektetéssel főcsatorna-rendszer és szivattyúállomás épült. Árvíz tehát nem fenyeget többé, de minden évben voltak még vízkárt szenvedő területeink, máskor pedig a szárazság köszöntött be. A kertészetben elért eredmények meggyőztek bennünket arról, hogy szántóföldünkön magasabb hozamokat csakis úgy érhetünk el, ha ott is meghonosítjuk az öntözéses növénytermesztést. A kérdést alaposan megvitattuk. A szövetkezeti tagok általában magukévá tették a vezetőtanács javaslatát. Egyesek azonban így vélekedtek: „Minek nekünk a víz, amikor tavasszal úgyis túl sok van belőle“. Valóban, nyárig jelentős területünk majd minden esztendőben víz alatt van. Viszont amikor beállt a nyári szárazság, az akadékoskodók is azt mondták: „Most jó volna egy kis víz“. A sok vita szülte azt az elhatározást, hogy olyan csatornarendszert építsünk, mellyel egyszerre két problémát oldunk meg — alkalmas legyen a vízfelesleg elvezetésére, sszárazság idején öntözés céljából hasznosíthassuk. Láthatós esztergapad-tételt szerelnek az aradi Esztergapadgyárban ták, hogy a kertészetben azért értünk el jó eredményeket, mert a terület nagy részét öntöztük. Szántóföldi öntözéssel 1962-től kezdve kísérleteztünk. A mentát 24 hektáron öntöztünk és elég jó termést takarítottunk be. 1963- ban a 80 hektáron termesztett mentából 50 hektáron serkentettük a növény fejlődését mesterséges esővel, 1964-ben pedig már 100 hektáron. Ámbár nem volt műtrágyánk, a 160 hektáron mentából — ebből 100 hektáron öntözés által —, 1 430 000 lej pénzbevételre tettünk szert. Minthogy a Fenek nevű területrészünk igen alacsony fekvésű, s a talajvíz magas, 1966-ban elhatároztuk, hogy néhány, éven belül 500 hektár területen végzünk vízszabályozási munkálatot. A mi esetünkben nagyon szükséges ez a megoldás, ugyanis tavaly jelentős területen vízkárt szenvedtek a növényeink. Az egész tagság összefogásának eredményeként, 8800 köbméter föld megmozgatása által 2300 folyóméter csatornát ástunk, s így 308 hektár öntözhető területünk van, míg a vízkártól 450 hektárt óvhatunk meg. Ámbár a csatornarendszer még nem kész, zsilipeket, áteresztőket, hidakat kell építenünk — erre idén kerül sor — ezen a tavaszon sikerült megszabadítani vetéseinket a víztől. Ezt elősegítette az is, hogy a múlt hetekben 2000 köbméter föld megmozgatásával rendbehoztuk a régebben ásott, de időközben betömődött csak Gyurcsik Pál, az óteleki mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke (Folytatás a 2. oldalon) Ne maradjon fehér holló Érdekes kisfilm-összeállítást mutattak be a temesvári Tehnometal üzem klubjában. A havonkénti munkavédelmi kiképzés keretében megtartott vetítésen a dolgozók megismerkedhettek az alkohol káros hatásával, a munkabaleseteknél nyújtandó első segélynyújtás formáival, a mesterséges légzés különböző módozataival, a tűzveszély megelőzésével. Az érdekes, tanulságos rendezvény, amely elnyerte a dolgozók elismerését, remélhetőleg nem sokáig marad fehér holló. (ALMÁSI ISTVÁN levelező). Temesvári fiatalok hazafias munkája az Unirii téren 1zÁMUNKBAnl — Cikkeink nyomán (2. oldal) - TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA (3. oldal) Arad rajoni MTSZ-ek tapasztalatcseréje Kisiratoson A Szabad Szó szerkesztőségének mezőgazdasági osztálya csütörtökön, április 6-án, a termelőszövetkezetek Arad rajoni szövetsége segítségével Kisiratoson tapasztalatcserét szervezett. A tapasztalatcserén Arad rajon azon mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek elnökei, agrármérnökei és az öntözéses növénytermesztési részleg felelősei vettek részt, ahol öntözésre talajvizet használnak, illetve használni fognak. Jelen volt a tapasztalatcserén Drăgulescu Ion mérnök, a termelőszövetkezetek tartományi szövetsége hidroameliorációs osztályának főnöke, Horváth István, a tartományi Talajjavítási és Telkesítési Igazgatóság mérnöke, Haţegan Zaharia mérnök, a termelőszövetkezetek Arad rajoni szövetségének elnöke, Fenesi Péter, a Nagyszentmiklós rajoni nagyőszi termelőszövetkezet elnöke, az Arad rajoni mezőgazdasági tanács képviselői. A tapasztalatcserét azzal a céllal szervezték, hogy az elnökök, szakemberek megismerkedjenek a kisiratosi termelőszövetkezetben alkalmazott öntözési módszerrel, s a tanultakat odahaza, az egységek sajátos adottságai figyelembe vételével, differenciáltan alkalmazzák. 56 újítási Az elmúlt negyedévben a Boksári Fémszerkezeti és Mezőgazdasági Gépgyártó Üzem műszaki kabinetjéhez 56 újítási javaslatot nyújtottak be. Ezek közül már 17-et alkalmaznak a termelésben és általuk mintegy évi százezer lej megtakarítás származik. Egyedül Tudor Gheorghe újítása, melyet az egyik nagy javaslat ipari építkezés fémszerkezeteinél alkalmaznak, 60 000 lej értékű megtakarítást eredményez. Az előszámítások szerint, több mint évi 20 000 lejt takarítanak meg Mureşan Constantin technikus javaslata alapján, a tárcsásborona telep egyik alkatrészének módosítása révén. (ROTARESCU ION levelező) Téglagyári idénynyitás Március közepe táján még lázas készülődés jellemezte a temesvári székhelyű Tartományi Építőanyag-gyártó Vállalat valamennyi téglagyártó részlegének munkáját. A tavaly őszi leállást követő általános javítások utolsó simításainak időszaka volt ez. A Jójárt Pál mérnök által vezetett javítóműhely dolgozói derekas munkát végeztek, így aztán a részlegek egymás után jelenthették az évente megismétlődő mondatot: „készen vagyunk az indulásra!“. Vigyáztunk arra, hogy a présházak gépeit és felszereléseit még a beindulás előtt próbaüzemeltetésnek vethessük alá, hisz ezután minden leállás, minden javítás a termelés kárára menne — mondotta Jójárt elvtárs. Valóban, a téglagyártás egyik sajátos jellemzője, hogy tavasztól őszig megállás nélkül kattognak a téglát egyenletes méretekre vágó gépek, öntik fehér füstjüket az öreg égetőkemencék. A téglagyártási idény megkezdődött. A présházak egyenletes ütemességgel ontják a téglák tízezreit, százezreit. A szárítófelületek egymás után telnek meg gondosan összerakott, sötétbarna, a légáramlat hatására mind világosabb szint nyerő üreges és tömör téglákkal. Savi Dán mérnökkel, a vállalat technikai osztálya vezetőjével, ellenőrző útja során a két részleg közötti úton találkozunk. A gyártási idény előkészítését illetően a fiatal mérnök a következőket mondja: „Kétségtelen, hogy a javítórészlegbenek jó munkával biztosították az időbeni indulást. Ám nem szabad megfeledkezni a részlegek dolgozóiról sem, akik szintén alaposan kivették részüket mind a nyersanyag előkészítésében, mind pedig a különböző javításoknál. Aztán nevek következnek. Olyan emberek nevei, akik lelkiismeretes munkával járultak hozzá az optimális idénynyitáshoz. Köztük először a mesterek „korelnökéről“ Schiesser Péterről esik szó. Ő is azok közé tartozik (a hosszú évtizedek során ki tudja már hányadszor), akik elsőnek jelenthették, hogy az előkészítő munkálatokat befejezték. De ugyanez mondható el az ifjabb nemzedék képviselőjéről, Crainic Nicolae II-ről, a 2. számú részleg vezetőjéről is. A részleg többi dolgozója közül Meller Miklós, Teacă Trofim és mások tűntek ki. Még néhány nap, s a megszárított anyagok bekerülnek a kemencék feneketlen gyomrába. Aztán az idénynyitás új, minden „téglás“ szívét megdobogtató szakasza következik: a kemencék begyújtása. Ennél a szinte szertartásos pillanatnál a részlegek apraja-nagyja jelen szokott lenni. Ezzel be is fejeződik az idénynyitással járó izgalmak időszaka és megkezdődik a folyamatos termelés. A kemencék tüzében átalakult piros színű téglák ezrei egymás után hagyják majd el a gyár területét, kerülnek az építőtelepekre. Az előkészítő munkák pontosságából pedig már most arra lehet következtetni, hogy idén az építőknek nem lesz panaszuk az IRMC termékeire. Sem minőségileg, sem mennyiségileg ... Boros Ferenc mérnöki Bukarestbe érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására péntek délben a fővárosba érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége. A küldöttségben Etienne Fajon elvtárs, a Francia KP KB Politbürójának tagja, a l'Humanité igazgatója és Jacques Denis elvtárs, a Francia KP KB tagja vesz részt. A Băneasa repülőtéren a küldöttség tagjait a következő elvtársak fogadták: Paul Niculescu- Mitzil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Manea Mănescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Ghizela Vass, az RKP KB tagja, Constantin Vasiliu, az RKP KB helyettes osztályvezetője, pártaktivisták. Nicolae Ceauşescu elvtárs fogadta a Francia Kommunista Párt küldöttségét Péntek délután Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára megbeszélést folytatott Etienne Fajon elvtárssal, a Francia KP KB Politbürójának tagjával, a l'Humanité igazgatójával és Jacques Denis elvtárssal, a Francia KP KB tagjával. A megbeszélésen részt vettek a következő elvtársak: Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Leonte Răutu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Manea Mănescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára és Ghizela Vass, az RKP KB tagja. Ebből az alkalomból meleg, elvtársi légkörben véleménycsere folyt a két pártot kölcsönösen érdeklő egyes kérdésekről, a kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet több időszerű kérdéséről. A temesvári Vinalcool vállalat laboratóriumában minőségi ellenőrzésnek vetik alá a forgalomba kerülő italt Jó reggelt, Derült tavaszi reggelen érkeztem Nagyszentmiklósra. Néhány éve már, hogy nem láttam ezt a várost. Hogy őszinte legyek, elszorult a szívem, mikor arra gondoltam, hogy az esőzések után mekkora lehet ott a sár. Már otthon elhatároztam, rövidre szabom útjaimat, hogy amenynyire lehet, óvjam cipőimet, de a város meglepetéssel fogadott, ennek a gyönyörű tavaszi reggelnek az első meglepetésével: a főutcákat sima aszfalt burkolja. A kinyúló ég néha-néha magát kelletően pillantott bele a megöntözött aszfalt csillogó tükrébe. Az eddigi eredményekhez 1967-ben újabb 14 000 négyzetméter burkolat fog járulni a Petru Maior és a Negru Vodă utcákban. Ébredt a város. A mindent megszépítő tisztaságban rámköszöntek az első virágok törékeny vidaszin és sárga fejecskéikkel. A legbátrabbak az árvácskák voltak. De nemsokára jönnek a többiek is, ahogy felmelegszik az idő. A járdák szegélyén csoportokba rendeződve tanakodnak, pletykálgatnak a virágok, szigorú szemekkel mustrálják a legújabb női divatot és elemezgetik. Nincs jobb dolguk. Mit tagadtam, értük jöttem ide, hogy lássam őket, hogy írjak fogadott szüleikről. Ezért utam a városi üvegházba vezetett. Olyan nagy a jövés-menés, mint máshol az ünnepek előtt. Virágokat visznek, öntöznek, kötöznek. A szemek gyakran tapadnak a hőmérő számoszlopára: plusz 18 fok, egy tizeddel sem több vagy kevesebb. Hosszú asztalokon sokszínűen feldíszített földágyak, a város és a rajon falvainak jövőbeni gyöngyfüzérei. Az üvegház intim melegében azt sem tudja az ember, min csodálkozzon jobban: a virágok szépségeket kizáró ígéretében vagy az itt dolgozó munkások szorgalmában. A levegőben mintha a beteljesülés előtti nyugtalanság érződne, a hangulatok kelleme ott leselkedik az üvegfalak között. A közben megeredt eső cseppjei ütemesen peregtek a felettük kinyúló hatalmas üveglapokra. A sűrű eső ezüst szálakkal varrta az eget a földhöz, lent a mivel sem törődve növögető virágok. Mindjárt a bejáratnál magastörzsű rózsaerdő fogad. Januárban oltották őket, most szépen felsorakozva várják a kiültetést. S hogy a nyári élő szőnyegek számára —, amelyeket annyi törődéssel szőnek a kertészek — legyen anyag, itt készülnek a „fonalak". 25 000 bécsi szép, 2000 laboda, 15 000 petunia, 20 000 aragátum és több tízezer sárga coleus várja a kiültetést. A kertészek külön csoportja lesi a szépségek szeszélyeit. A fő varázslómester Sárközi János, mellette dolgozik Galambos Mária, Filipov Erzsébet, Gulicska János, Such Erzsébet és mások. Munkájukat szeretettel, odaadással végzik. Április tizenötödikén kezdődik a virágszőnyegek szövése. Ekkor egy újabb munkaközösség veszi át a virágstafétát, az IGRS és a város lakói. Remélhetőleg minden járókelő vigyázni fog arra, hogy ne dobjon szemetet, cigarettacsutkát, s mi több, ne lépjen a szépen elrendezett virágágyásokra. A mozgó állványokkal körülvett új blokkok előtt, a modern üzletek kirakataiba pillantgatva, a járókelőkre kacsintgatva, virágok ott fogják élni kis életüket a mi gyönyörködtetésünkre. Megszokjuk látásukat, megszokjuk gondozásukat ... Szép tavaszi reggelen érkeztem Nagyszentmiklósra. A virágokat kerestem. Menynyire jellemzőek erre a fejlődő kisvárosra a magukat mutogató szirmok. Jó reggelt, virágok! Szántó Margit