Szabad Szó, 1972. január-március (29. évfolyam, 8353-8428. szám)
1972-01-15 / 8363. szám
4. oldal CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA Iskolai közügy Nem tudom hány tanár válaszolna igennel és hány nemmel, ha megkérdezném hogy szeretne-e osztályfőnök lenni? Mégis, az az érzésem, hogy minden tanárban él a lelke legmélyén ez a vágy — mint ahogyan a Színészben a nagy szerep álma, az íróban és művészben a nagy alkotásé — hogy 20—30—40 emberke nevelésének irányítója közvetlen ismerője, sorsuknak szabályozója legyen. Való igaz, nem a funkció határozza meg azt, hogy milyen tanár, milyen nevelő válik valakiből. Lehet közvetlenebb, jobb gyermekismerő, keletkezettsebb nevelő bármelyik szaktanár és lehet rossz nevelő maga az osztályfőnök is, mégis az osztálynevelői óra a maga szervezett, tartalmilag meghatározott módszereiben, többé-kevésbé kidolgozott rendszerével nyújtja a legkedvezőbb alkalmat arra, hogy a tanulók világnézeti, kommunista és hazafias, egyszóval állampolgári nevelésében alapozó munka színhelye legyen. Az RKP Központi Bizottsága novemberi plenáris ülésének dokumentumai, NICOLAE C EA U S E S C l) elvtárs expozéja ismételten felhívta a figyelmet az iskola, anevelői munka jelentős társadalmi szer írta az osztálynevelői órák megszervezéséről repérc, arra, hogy fejlődő szocialista társadalmunk szükséglete, haladásunk megköveteli a tanári és nevelőmunka, az elméleti és gyakorlati oktatómunka legjobb értelemen vett összekapcsolását. A bizonyos szaktárgyak tanóráinak levezetése módszertanilag teljesen tisztázott, kidolgozott alapon folyhat, amelyet a kezdő tanerők is elsajátíthatnak, addig az osztálynevelői órák, a maguk bonyolult tartalmuknál fogva igen nehéz feladat elé állítják a tanárokat. Sok tapasztalatra, egyéni tudásra és kezdeményezőkészségre, módszertani ismeretekre van szüksége az osztálynevelő tanárnak. Eben a tanévben valamenynyi osztályban, de különösen az V.—Vili. osztályokban előtérbe kerültek a politikai-nevelő, társadalmi-közügyi, hazafias jellegű témák vitái, az osztálynevelői órák keretében. A kommunista meggyőződés, a tudományos-materialista világnézet kialakításában döntő fontosságúak ezek az órák. E felelősségteljes munka során felmerül a problémákról, a jól bevált módszerekről, eredményekről szeretnénk vitázni lapunk hasábjain. A probléma fontossága, a viszonylag szegényes módszertani szakirodalom késztet arra, hogy e vélemény és tapasztalatcserének Család és iskola rovatunkban helyet adjunk. Reméljük — haszonnal. Pongrácz P. Mária Katedra Élete összeforrt az iskolával,a nevelőmunkával. Több mint harminc éve tanít jóra, emberségre, az életre. És nemcsak a tanteremben, hanem otthon, a kultúrotthonban és mindenütt, ahol teheti. Délelőtt nyolc emberkének a tanítónénije, délután unokáinak nevelője, este pedig a műkedvelő színjátszók oktatója, vagy a nőbizottság aktivistájaként az asszonyok tanácsadója. Legnagyobb elégtétele és örömforrása, hogy minden egyes tanítványa egyenes életpályán jár, becsülettel állja meg helyét munkájában, a mindennapi életben. Emberségéért, munkaszeretetéért, mérhetetlen optimizmusáért a legőszintébb tisztelet veszi körül DIMPERIS MARGITOT, a facsádi Traian Vuia Líceum magyar tannyelvű osztályainak tanítónőjét. Téli élmény A temesvári Magyar Tannyelvű Líceum néhány III. és IV. éves tanulója Tácsi Erika igazgatónő vezetésével négy kellemes napot töltött a Căpriorul menedékházban. A vakáció utolsó napjai voltak, talán ezért is él olyan frissen bennünk a sok-sok élmény. Utunkba ejtettük Lugost, ahol három órán át ismerkedtünk a várossal. Másnap reggel, gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, mintha nem is január, hanem márciusi tavasz lett volna. Aznap felmentünk a Dán csúcsra, majd másnap a Padesra. Egyedüli hely volt, ahol hó fogadott. A csúcsról gyönyörű vidék tárult elénk. A hegyek csúcsai a felhőkbe burkolóztak, csak néha bújtak elő onnan. Vidám kis csoportunk friss erőt gyűjtve, maradandó élményekkel tért vissza. Mihálik Ildikó III. éves líceumi tanuló Az első évharmad vége, a második kezdete, egyszóval az idő múlása arra figyelmeztet, hogy a pályaválasztás kérdéseiről mind gyakrabban kell hogy beszélgessünk, mi nevelők, de a szülők is, azokkal a fiatalokkal, akik a döntő lépés előtt állanak: a líceum IV. éves diákjaival és az általános iskola nyolcadikosaival. A nagyszentmiklósi líceumban magam is részt vettem egy hasonló találkozón, amelyen az iskola vezetőségének kérésére az érettségi előtt álló tanulókkal beszélgettem. Rövid társalgás után könnyen megállapíthattam, hogy a legtöbb tanuló posztliceális iskolában, technikumban, vagy főiskolán szeretné tovább folytatni tanulmányait. Egyes tanulók tudatosan készülnek erre a próbatételre. Potărăscu Voichiţă például így nyilatkozott: „A líceum négy éve alatt igyekeztem rendszeresen készülni, alapos tudásra szert tenni és remélem, hogy a szorgalmas munka meghozza a várt eredményt.“ Kétségtelen, hogy a rendszeres munka egyik alapvető feltétele a vizsga sikerének. A rendszeres felkészülés ugyanakkor azt is jelenti, hogy a líceum első évétől kell tanulni, mert ha most mindent előből kell kezdeni, akkor bizony nem lesz könnyű dolgunk. Menyhárt Piroskának például az volt a véleménye, hogy „Az egyszer megtanult tantárgy átnézése sokkal könnyebb, mint az elhanyagolt anyag pótolása." Az egyéni felkészülésnek nagy jelentősége van, de Gondolatok a javáról ugyanakkor nem hallgathatjuk el a tanári irányítás szükségességét sem. A jegyzetek átnézése, kiegészítése mellett a diákoknak szükségük van az ellenőrzésre, a meg nem értett kérdések tisztázására. Ezért helyeseltem Keresztúry József véleményét, aki azt mondotta: „A tanulóknak nem elégséges az egyéni felkészülés, szükségük van iskolai előkészítő órákra is.“ Ezek a számtan, román és történelem előkészítő órák már október első felében megkezdődtek, azóta a tantárgyak száma gyarapodott. Sokan felvetették az időbeosztás, helyes munkaprogram kérdését, mások a gyakorlati munka hasznosságáról beszéltek, mondván, hogy az iskola elektrotechnikai üzemrészlegén számos elméleti kérdés tisztázódott, ami a fizika elsajátítását illeti. Magáról, a szoros értelemben vett pályaválasztásról sok szó esett már nevelési órákon, KISZ-gyűléseken. Nagyon hasznosnak bizonyultak a munkásokkal való találkozások, üzemlátogatások. Ennek eredményeként többen is úgy döntöttek, hogy a helybeli harisnyagyárban és kenderfeldolgozóban fognak dolgozni. Jóleső érzés volt hallgatni a fiatalok vallomásait, mégsem távoztam nyugodt megelégedéssel erről a találkozóról. Ha kevesen is, de még mindig vannak olyan diákjaink, akik nem tudják hol a helyük, mi vár rájuk a jövőben. Az elhatározásban, munkavállalásban sürgősen segédkezet kell nekik nyújtani. Szőcs Gyula tanár Van-e kisdiák korom óta, tizenöt éve, most találkoztam először volt tanárommal. Elég volt meglátnom és másodpercek alatt átéltem néhány, egyébként feledhetetlen irodalomórát Azok közé a tanárait közé tartozott, akit nemcsak diákkorunkban tartottunk jó tanárnak. Tudása, határozottsága, magatartása, egész alkata a kifogástalan tanulr típusát testesítette meg. Ő volt szinte mindannyiunk eszményképe Sajnos, nem tudom folytatni a múlt idézését, oly borzalmasan mond itt ellent a jelen; ez a magabiztos ember elvesztette egyensúlyát. Már az első pohártól ködös tekintetében nem tudok felfedezni semmit régi, nagyra becsllő egyéniségéből. Egész figyelmét arra összpontosítja, hogy elhitesse velem, pénzre van szüksége. Keserűen állapítom meg, hogy az egykori tanár hazudik. Egy pillanatra megingott velem a világ — hiszen ez az az ember, akinél neve összeforrott tudatomban az irodalommal. Aki eszembe jutott, valahányszor Vajdát, Adyt, József Attilát vagy bármelyiket idéztem kedvenc íróink közül. Talán nélküle sosem hatott volna rám olyan lélekformáló erővel Móricz Zsigmond Nyilas Misije. S talán ugyanott, átsiklottam volna azon a latin közmondáson, amelyet elvként őriztem meg: „Etiam iile est fur, qui fiduciam homi- Rum rapit“ !Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Ám fájdalmasan tapasztalom, hogy hiába keresem azt az embert, aki tizenöt évvel ezelőtt Ady Endre versével indított útnak bennünket az életbe („Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák“). Hol van tehát ez a másokat is alakítani tudó nemes lélek: a hit és az akarat embere?! Nincs! Az az ember nincs többé. Bár itt él közöttünk, s látjuk, miként süllyed napról napra mélyebbre, de legfeljebb fejet csóválunk, kerülve a vele való kínos találkozást, és belenyugszunk, hogy bukása elkerülhetetlen. Valóban az lenne? Nem tehetünk már semmit, hogy megmentsük a lélek összeomlásának ezt a folyamatát, amelynek elindítója, talán csak egy szerencsétlen, pillanatnyi gyöngeség volt? Én nem tudok és nem is akarok belenyugodni a gondolatba, hogy ne legyen visszavezető út. Graur János visszavezető út? Szabad Szó Az eredmények további jó munkára — Az 1971—1972-es iskolai évet a munkára nevelés és a középszerűség elleni harc jegyében kezdtük. Az első évharmad mérlege biztató. A tanulók többségének jó és kitűnő a bizonyítványa. Megoldottuk a fiúk termelőmunkájával kapcsolatos egyik alapvető feladatot: az mtsz és személyesen Nagy Károly műhelyvezető — aki oktatómester is — messzemenő támogatásával jól felszerelt tanműhelyben dolgoznak a gyermekek, több szakma fortélyaival ismerkednek. Mindkét eredmény figyelemre méltó. De Szatmáry László tanár, az óteleki általános iskola igazgatója, mint maga mondja, mégsem elégedett. Ottjártunkkor intézkedési tervjavaslat összeállításán dolgozott Azokat a legfontosabb tennivalókat összegezte, ame ösztönöznek yek az éveleji célkitűzések maradéktalan teljesítését biztosíthatják. A tanulmányi eredmények színvonalának emelése érdekében ebben az évharmadban, az igények alapján megszervezett konzultációs-meditációs munka hatékonyságának növelésére összpontosítunk. Ugyanakkor szervezettebbé, tartalmasabbá kívánjuk tenni az iskola és a család kapcsolatát. Csak helyeselhetjük az óteleki iskola nevelőtestületének azt a törekvését, hogy a megnövekedett feladatokat a szülői munkaközösség aktivizálásával kívánják többek között megvalósítani. A szülők segítségével ebben az évharmadban megoldást kell találnunk a lányok gyakorlati oktatásával kapcsolatos kérdésekre is. Tanműhelyt számukra az iskolában szervezünk A kötés és a hímzés mesterségbeli alapkészségeit szeretnénk velük elsajátíttatni. Megvan minden feltételünk. Sok ügyeskezű asszony van a szülők között. Segíteni fognak bennünket A család és az iskola nevelőtársi viszonyának hagyományai vannak Oteleken. Az eddigi eredmények ösztönözzenek arra, hogy az együttműködést ebben az évharmadban újabb eredmények fémjelezzék. Ehhez kívánunk jó munkát a szülőknek és a nevelőtestület tagjainak. Joó Imre A gyermeknevelés kisszótára ВАВО/AS. A gyermek kedveli a bábjátékokat, szívesen jár bábszínházba és elragadtatással nézi a televízió bábjátékait. Nagy hatású és sokoldalú nevelő szerepe van a gyermek értelmi, erkölcsi és esztétikai fejlődésében. Utánzás alapján a gyermek maga is elkezdhet bábozni. Támogassuk ezt a hasznos kezdeményezését, készítsünk a gyermekkel együtt bábokat, játsszunk vele „bábszínházosdit“. Képzeletvilágát gazdagítja, szókincsét gyarapítja és ezenkívül bizonyos mértékig a szülőgyermek viszony közvetlenné tételét is szolgálja. BALESETVÉDELEM: A statisztika szerint általában is, de különösen a gyermekbalesetek száma növekedett meg az utóbbi időben. Az iskolában ezért szervezett balesetmegelőző tevékenység folyik külön órák keretében vagy a pionírfoglalkozásokban. A közlekedési szabályok ismeretét és betartását azonban már a családban is elsajátíttathatjuk, gyermekeinkkel. Az utcán sétálva mindenkor hívjuk fel a figyelmüket az óvatosság szükségességére, a közlekedési rendszabályok betartásának fontosságára, illetve mellőzésüknek következményeire. Mindenekelőtt mi, felnőttek, szülők mutassunk követendő példát ezen a téren is. Tácsi László