Szabad Szó, 1972. január-március (29. évfolyam, 8353-8428. szám)

1972-01-15 / 8363. szám

4. oldal CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA Iskolai közügy Nem tudom hány tanár vá­laszolna igennel és hány nem­mel, ha megkérdezném hogy szeretne-e osztályfőnök lenni? Mégis, az az érzésem, hogy minden tanárban él a lelke legmélyén ez a vágy — mint ahogyan a Színészben a nagy szerep álma, az íróban és mű­vészben a nagy alkotásé — hogy 20—30—40 emberke ne­velésének irányítója köz­vetlen ismerője, sorsuknak szabályo­zója legyen. Való igaz, nem a funkció határozza meg azt, hogy milyen tanár, milyen ne­velő válik valakiből. Lehet közvetlenebb, jobb gyermek­­ismerő, keletkezettsebb neve­lő bármelyik szaktanár és le­het rossz nevelő maga az osz­tályfőnök is, mégis az osztály­­nevelői óra a maga szervezett, tartalmilag meghatározott módszereiben, többé-kevésbé kidolgozott rendszerével nyújt­ja a legkedvezőbb alkalmat arra, hogy a tanulók világné­zeti, kommunista és hazafias, egyszóval állampolgári nevelé­sében alapozó munka színhe­lye legyen. Az RKP Központi Bizottsága novemberi plenáris­­ ülésének dokumentumai, N­ICOLAE C E­A U S E S C l) elvtárs ex­pozéja ismételten felhívta a figyelmet az iskola, a­­nevelői munka jelentős társadalmi szer írta az osztály­nevelői órák meg­szervezéséről repérc, arra, hogy fejlődő szo­cialista társadalmunk szükség­lete, haladásunk megköveteli a tanári és nevelőmunka, az el­méleti és gyakorlati oktató­munka legjobb értelemen vett összekapcsolását. A­ bizonyos szaktárgyak ta­nóráinak levezetése módszer­tanilag teljesen tisztázott, ki­dolgozott alapon folyhat, ame­lyet a kezdő tanerők is elsa­játíthatnak, addig az osztály­­nevelői órák, a maguk bonyo­lult tartalmuknál fogva igen nehéz feladat elé állítják a tanárokat. Sok tapasztalatra, egyéni tudásra és kezdemé­nyezőkészségre, módszertani is­meretekre van szüksége az osz­tály­nevelő tanárnak. Eb­­en a tanévben valameny­­nyi osztályban, de különösen az V.—Vili. osztályokban elő­térbe kerültek a politikai-ne­velő, társadalmi-közügyi, haza­fias jellegű témák vitái, az osz­­tálynevelői órák keretében. A kommunista meggyőződés, a tudomán­yos-materialista világ­nézet kialakításában döntő fontosságúak ezek az órák. E fele­lőss­égteljes munka so­rán felmerül a problémákról, a jól bevált módszerekről, e­­redményekről szeretnénk vi­tázni lapunk hasábjain. A probléma fontossága, a vi­szonylag szegény­es módszerta­ni szakirodalom késztet arra, hogy e vélemény és tapaszta­latcserének Család és iskola rovatunkban helyet adjunk. Reméljük — haszonnal. Pongrácz P. Mária Katedra Élete összeforrt az iskolával,­­a nevelőmunkával. Több mint harminc éve tanít jóra, em­berségre, az életre. És nem­csak a tanteremben, hanem otthon, a kultúrotthonban és mindenütt, ahol teheti. Dél­előtt nyolc emberkének a taní­­tónénije, délután unokáinak nevelője, este pedig a műked­velő színjátszók oktatója, vagy a nőbizottság aktivistájaként az asszonyok tanácsadója. Legnagyobb elégtétele és örömforrása, hogy minden e­­gyes tanítványa egyenes élet­pályán jár, becsülettel állja meg helyét munkájában, a mindennapi életben. Embersé­géért, munkaszeretetéért, mér­hetetlen optimizmusáért a leg­­őszintébb tisztelet veszi körül DIMPERIS MARGITOT, a fa­­csádi Traian Vuia Líceum ma­gyar tannyelvű osztályainak tanítónőjét. Téli élmény A temesvári Magyar Tan­nyelvű Líceum néhány III. és IV. éves tanulója Tácsi Erika igazgatónő vezetésé­vel négy kellemes napot töltött a Căpriorul mene­dékházban. A vakáció utol­só napjai voltak, talán e­­zért is él olyan frissen bennünk a sok-sok élmény. Utunkba ejtettük Lugost, ahol három órán át ismer­kedtünk a várossal. Másnap reggel, gyönyö­rű napsütéses időre ébred­tünk, mintha nem is janu­ár, hanem márciusi tavasz lett volna. Aznap felmen­tünk a Dán­ csúcsra, majd másnap a Padesra. Egye­düli hely volt, ahol hó fo­gadott. A csúcsról gyönyö­rű vidék tárult elénk. A hegyek csúcsai a felhőkbe burkolóztak, csak néha búj­tak elő onnan. Vidám kis csoportunk friss erőt gyűjt­ve, maradandó élmények­kel tért vissza. Mihálik Ildikó III. éves líceumi tanuló A­z első évharmad vége, a második kezdete, egyszóval az idő mú­lása arra figyelmeztet, hogy a pályaválasztás kérdé­seiről mind gyakrabban kell hogy beszélgessünk, mi neve­lők, de a szülők is, azokkal a fiatalokkal, akik a döntő lépés előtt állanak: a líceum IV. éves diákjaival és az általános iskola nyolcadikosaival. A nagyszentmiklósi líceum­ban magam is részt vettem egy hasonló találkozón, ame­lyen az iskola vezetőségének kérésére az érettségi előtt álló tanulókkal beszélgettem. Rö­vid társalgás után könnyen megállapíthattam, hogy a leg­több tanuló posztliceális isko­lában, technikumban, vagy fő­iskolán szeretné tovább foly­tatni tanulmányait. Egyes ta­nulók tudatosan készülnek er­re a próbatételre. Potărăscu Voichiţă például így nyilatko­zott: „A líceum négy éve alatt igyekeztem rendszeresen ké­szülni, alapos tudásra szert tenni és remélem, hogy a szor­galmas munka meghozza a várt eredményt.“ Kétségtelen, hogy a rendszeres munka e­­gyik alapvető feltétele a vizs­ga sikerének. A rendszeres felkészülés ugyanakkor azt is jelenti, hogy a líceum első évétől kell tanulni, mert ha most mindent előb­ől kell kez­deni, akkor bizony nem lesz könnyű dolgunk. Menyhárt Pi­roskának például az volt a vé­leménye, hogy „Az egyszer megtanult tantárgy átnézése sokkal könnyebb, mint az el­hanyagolt anyag pótolása." Az egyéni felkészülésnek nagy jelentősége van, de Gondolatok a javáról ugyanakkor nem hallgathatjuk el a tanári irányítás szüksé­gességét sem. A jegyzetek át­nézése, kiegészítése mellett a diákoknak szükségük van az ellenőrzésre, a meg nem értett kérdések tisztázására. Ezért helyeseltem Keresztúry József véleményét, aki azt mondotta: „A tanulóknak nem elégséges az egyéni felkészülés, szüksé­gük van iskolai előkészítő órákra is.“ Ezek a számtan, román és történelem előkészítő órák már október első felében megkezdődtek, azóta a tantár­gyak száma gyarapodott. Sokan felvetették az időbe­osztás, helyes munkaprogram kérdését, mások a gyakorlati munka h­asznosságáról beszél­tek, mondván, hogy az iskola elektrotechnikai üzemrészlegén számos elméleti kérdés tisztá­zódott, ami a fizika elsajátítá­sát illeti. Magáról, a szoros értelem­ben vett pályaválasztásról sok szó esett már nevelési órá­kon, KISZ-gyűléseken. Nagyon hasznosnak bizonyultak a mun­kásokkal való találkozások, üzemlátogatások. Ennek ered­ményeként többen is úgy dön­töttek, hogy a helybeli ha­risnyagyárban és kenderfeldol­gozóban fognak dolgozni. Jóleső érzés volt hallgatni a fiatalok vallomásait, még­sem távoztam nyugodt megelé­gedéssel erről a találkozóról. Ha kevesen is, de még mindig vannak olyan diákjaink, akik nem tudják hol a helyük, mi vár rájuk a jövőben. Az elha­tározásban, munkavállalásban sürgősen segédkezet kell nekik nyújtani. Szőcs Gyula tanár Van-e kisdiák korom óta, tizenöt éve, most találkoztam először volt tanárommal. Elég volt meglátnom és másodpercek a­­latt átéltem néhány, egyéb­ként feledhetetlen irodalom­órát Azok közé a tanárait kö­zé tartozott, akit nemcsak diákkorunkban tartottunk jó tanárnak. Tudása, határozott­sága, magatartása, egész alka­ta a kifogástalan tanul­r típu­sát testesítette meg. Ő volt szinte mindannyiunk eszmény­képe Sajnos, nem tudom folytat­ni a múlt idézését, oly borzal­masan mond itt ellent a jelen; ez a magabiztos ember elvesz­tette egyensúlyát. Már az el­ső pohártól ködös tekintetében nem tudok felfedezni semmit régi, nagyra becsl­l­ő egyéniségé­ből. Egész figyelmét arra összpontosítja, hogy elhitesse velem, pénzre van szüksége. Keserűen állapítom meg, hogy az egykori tanár hazudik. Egy pillanatra megingott ve­lem a világ — hiszen ez az az ember, akinél­ neve összefor­rott tudatomban az irodalom­mal. Aki eszembe jutott, va­lahányszor Vajdát, Adyt, Jó­zsef Attilát vagy bármelyiket idéztem kedvenc íróink közül. Talán nélküle sosem hatott volna rám olyan lélekformáló erővel Móricz Zsigmond Nyi­las Misije. S talán ugyanott, átsiklottam volna azon a la­­tin közmondáson, amelyet elv­ként őriztem meg: „Etiam iile est fur, qui fiduciam homi- Rum rapit“ !Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglop­ja­. Ám fájdalmasan tapasz­talom, hogy hiába keresem azt az embert, aki tizenöt év­vel ezelőtt Ady Endre versé­vel indított útnak bennünket az életbe („Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák“). Hol van tehát ez a máso­kat is alakítani tudó nemes lélek: a hit és az akarat em­bere?! Nincs! Az az ember nincs többé. Bár itt él közöttünk, s látjuk, miként süllyed nap­ról napra mélyebbre, de leg­feljebb fejet csóválunk, kerül­ve a vele való kínos találko­zást, és belenyugszunk, hogy bukása elkerülhetetlen. Valóban az lenne? Nem te­hetünk már semmit, hogy megmentsük a lélek összeom­lásának ezt a folyamatát, amelynek elindítója, talán csak egy szerencsétlen, pilla­natnyi gyöngeség volt? Én nem tudok és nem is a­­karok belenyugodni a gondo­latba, hogy ne legyen vissza­vezető út. Graur János visszavezető út? Szabad Szó Az eredmények további jó munkára — Az 1971—1972-es iskolai évet a munkára nevelés és a középszerűség elleni harc je­gyében kezdtük. Az első év­harmad mérlege biztató. A tanulók többségének jó és ki­tűnő a bizonyítványa. Megol­dottuk a fiúk termelőmunká­jával kapcsolatos egyik a­­lapvető feladatot: az mtsz és személyesen Nagy Károly mű­helyvezető — aki oktatómes­ter is — messzemenő támoga­tásával jól felszerelt tanmű­helyben dolgoznak a gyerme­kek, több szakma fortélyaival ismerkednek. Mindkét eredmény figyelem­re méltó. De Szatmáry László tanár, az óteleki általános is­kola igazgatója, mint maga mondja, mégsem elégedett. Ott­­jártunkkor intézkedési terv­­javaslat összeállításán dolgo­zott Azokat a legfontosabb tennivalókat összegezte, ame­ ösztönöznek­ ­yek az éveleji célkitűzések maradéktalan teljesítését biz­tosíthatják.­­ A tanulmányi eredmé­nyek színvonalának emelése érdekében ebben az évharmad­ban, az igények alapján meg­szervezett konzultációs-medi­­tációs munka hatékonyságának növelésére összpontosítunk. Ugyanakkor szervezettebbé, tartalmasabbá kívánjuk tenni az iskola és a család kapcsola­tát. Csak helyeselhetjük az óte­leki iskola nevelőtestületének azt a törekvését, hogy a meg­növekedett feladatokat a szü­lői munkaközösség aktivizálá­sával kívánják többek között megvalósítani.­­ A szülők segítségével eb­ben az évharmadban megoldást kell találnunk a lányok gya­korlati oktatásával kapcsolatos kérdésekre is. Tanműhelyt szá­mukra az iskolában szerve­zünk A kötés és a hímzés mesterségbeli alapkészségeit szeretnénk velük elsajátíttatni. Megvan minden feltételünk. Sok ügyeskezű asszony van a szülők között. Segíteni fognak bennünket A család és az iskola neve­lőtársi viszonyának hagyomá­nyai vannak Oteleken. Az ed­digi eredmények ösztönözzenek arra, hogy az együttműködést ebben az évharmadban újabb eredmények fémjelezzék. Ehhez kívánunk jó munkát a szülőknek és a nevelőtestü­let tagjainak. Joó Imre A gyermeknevelés kisszótára ВАВО/AS. A gyermek ked­veli a bábjátékokat, szívesen jár bábszínházba és elragadta­tással nézi a televízió bábjáté­kait. Nagy hatású és sokolda­lú nevelő szerepe van a gyer­mek értelmi, erkölcsi és esz­tétikai fejlődésében. Utánzás alapján a gyermek maga is elkezdhet bábozni. Támogas­suk ezt a hasznos kezdeménye­zését, készítsünk a gyermek­kel együtt bábokat, játsszunk vele „bábszínházosdit“. Képze­­letvilágát gazdagítja, szókin­csét gyarapítja és ezenkívül bizonyos mértékig a szülő­gyermek viszony közvetlenné tételét is szolgálja. BALESETVÉDELEM: A sta­tisztika szerint általában is, de különösen a gyermekbalesetek száma növekedett meg az u­­tóbbi időben. Az iskolában e­­zért szervezett balesetmegelő­ző tevékenység folyik külön órák keretében vagy a pionír­foglalkozásokban. A közleke­dési szabályok ismeretét és betartását azonban már a csa­ládban is elsajátíttathatjuk, gyermekeinkkel. Az utcán sé­tálva mindenkor hívjuk fel a fi­gyelmüket az óvatosság szük­ségességére, a közlekedési rendszabályok betartásának fontosságára, illetve mellőzé­süknek következményeire. Min­denekelőtt mi, felnőttek, szü­lők mutassunk követendő pél­dát ezen a téren is. Tácsi László

Next