Szabad Szó, 1978. július-szeptember (35. évfolyam, 10362-10439. szám)

1978-07-01 / 10362. szám

2. oldal---------------------------------------------­ A szocialista munkaverseny élenjárói Korszerű és magas technicitású vállalat a temesvári Electro­­timis. Termékei — gépek és szerszámok — számos elektrotechni­kai üzemben szolgálják a termelést, nagymértékben hozzájárul­nak a munkatermelékenység növeléséhez és a kifogástalan minő­ségű cikkek előállításához. A szocialista munkaverseny élenjárói közül ezúttal hárman kerülnek tisztelettáblánkra: Bene János marós, párttag, egyike azoknak, akik az új gyár megalakulásától — több mint öt esztendeje — tartoznak a mun­kaközösséghez és együtt fejlődnek a vállalattal. Az igényeket kielégítő, pontosan megmunkált, hibátlan alkatrészeket ad a ter­melési folyamatnak. Márta Ilona, az egyik koordinátás szerszámgép kezelője, az ifjak közé tartozik. Hathónapos tanfolyamon tanulta szakmáját, két éve dolgozik a vállalatban s máris az élenjárók sorába került. A gyár mellett működő szaklíceumban végzi a XI. osztályt és nemrég vették fel a párttagok sorába. Ioan Bufanu maros szintén a gyár megalakulásától tagja a munkaközösségnek. Csoportvezető a nehéz gépeknél s egyben a második váltás pártszervezetének titkára. A termelésben és a tár­sadalmi tevékenységben egyaránt helytáll. Bene János" Márta Ilona Ioan Bufanu (Írta és fényképezte: Gyurcsik Miklós) Az olvasó fóruma MINDHIÁBA vaktunk ... Ha Temesváron késnek a köz­szállítás egyes járművei, azon már nem csodálkozunk, mert az ITCT „jóvoltából“ ezt megszok­tuk. Június 8-án délelőtt 9 óra­kor azonban olyasmi történt, a­­mire a késés kifejezés már ... túlságosan enyhe. Többedmagam­­mal, köztük számos idős nyug­díjas, bevásárlás utáni csomagok­kal, vártuk az Újgiroda és Plopi negyedek között közlekedő 21-es autóbusz érkezését. A menetrend szerinti időben — 9 órakor — nem futott be. Vártunk egy ó­­rányit és, ki ahogy jónak látta, más közlekedési alkalmatosság után nézett. Egyesek, bérlettel a zsebükben, taxit fogadtak és az­zal mentek haza. Nincs ez így rendjén. A minőségi kiszolgálás az utasszállításban is követel­mény. (Ferenczi L., Temesvár Luncani utca 80. szám) VOLT EGYSZER EGY KÖZKÚT A temesvári Sági úton van egy utcai közkút, ahonnan sokan hordták az ivóvizet. .. Sajnos, most már több mint három hó­napja meghibásodott, de javítá­sáról senki sem gondoskodik. Kérem, hozzák az ügyet az EGCT vezetőségének tudomására. An­nál is inkább, mert bár a kút nem működőképes, a vállalat u­­gyanúgy hiánytalanul beszedi tő­lünk a vízdíjat, mint amikor még folyt a víz... (Vecze György, Temesvár, Sági út. 119/A szám) A JÁRDA maradjon a GYALOGOSOKÉ Az utóbbi években igencsak megnövekedett a kerékpáros­ száma. Ez jó dolog, ellene senki sem emelhet kifogást. A baj a­­zonban az, hogy egyre nagyobb" azoknak a száma, akik — a gyalogosok testi épségét veszé­lyeztetve — a járdán bicikliznek. A municípiumi néptanács 3/1969- es számú Határozata ezt kihá­gásnak minősíti. Talán a tetten­érés és a felelősségre vonás hiá­nya az oka annak, hogy a gya­logos már a járdán sem érezhe­ti biztonságban magát. Az ille­tékeseknek tenniük kellene arról, hogy ez ne így legyen. (K. Mol­nár Ilona, Temesvár) ☆ A municípiumi néptanács fi­gyelmét szeretném felhívni arra, hogy városszerte sokhelyütt par­kolnák autók a járdán, megne­hezítve a gyalogosok közlekedé­sét. Még a Belváros forgalma­sabb utcáin is előfordul ez. Így van a Brediceanu és Ungureanu utcáknak a Libertăţii tér felöli végén, ahol személygépkocsik, a Gh. Lázár utcában, ahol a tex­til nagykereskedelmi vállalathoz érkező, szállításhoz használt kon­ténerek állják útját a gyalogos­nak. De hasonló eset másutt is akad. Mivel ez kihágásnak szá­mít, javasolom, végezzenek gya­koribb ellenőrzést és vonják fe­lelősségre a szabálysértőket. (V­arga Ákos, Temesvár). PARK HELYETT ... PARLAGFÖLD ? Korszerűsítése után szép volt az Unirii tér. Friss, üdezöld pá­zsit, sok színes virág pompázott itt — egy ideig. Ritkult a virág, letaposták a pázsitot. Teltek az évek, silányult a szép városrész. Tavaly nem volt már virág, idén­­ a gondozás is elmaradt. Kinőtt a fű a sétányok kövei között Kár érte, szép városrész volt. Érdemes volna újra olyanná ten­ni — és ápolását megőrizni. (Kocsis Vilmos, • Temesvár) H­ázunk tája kétezer tonna zöldség a fogyasztóknak A háztáji zöldségtermesztés fejlesztésére is nagy figyelmet fordítanak Perjámoson. Tavaly például a perjámosi és pészaki mtsz tagjai, mindazok, akik föld­területtel rendelkeznek, kereken négymillió lej értékű zöldséget termesztettek és értékesítettek szerződéses úton. A nagyszentmiklósi Zöldség­termesztő és­­Értékesítő Központ perjámosi alegységének dolgozói idén is gondos szervezőmunkát bontakoztattak ki az említett két faluban a háztáji zöldségtermesz­tés fejlesztése érdekében. Nép­szerűsítették az élenjáró zöldség­termesztők módszereit, nyomaté­kosan hangsúlyozták, hogy az á­­rutermelés jelentős pótjövedelmi forrás. Jó munkát végeztek a szerződések megkötésével foglal­kozó megbízottak. Mint Petkov Bogdán, a perjámosi alegység mérnöke elmondotta, a termelő­szövetkezeti gazdák, mindazok, akik földterülettel rendelkeznek, felismerték a szerződéses zöld­ségtermesztés hasznát, és ebben­­az esztendőben több mint kéte­zer tonna paradicsomot, káposz­tát és más zöldséget adnak el a vállalatnak. Becslések szerint a kertészeknek a szerződéses zöld-' ségtermesztésből származó bevé­tele meghaladja az ötmillió lejt. Érdemes felfigyelni a perjámo­si módszerekre, érdemes tanulni a perjámosi és pészaki kertészek­től. Jó kapcsolat alakult ki vál­lalat dolgozói és a háztáji zöld­ségtermesztők között. — Melyek e kapcsolat érdembeli vonatko­zásai? A vállalat perjámosi al­egysége a helyi talajadottságok­nak és éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelő vetőmagot bocsát a kertészek rendelkezésé­re. A két termelőszövetkezet ki­szolgáló gépesítési osztály mező­­gépészei nem tekintik mellékes feladatnak a szövetkezeti tagok­nak adott kertparcella idejében való felszántását. Közismert, mennyire tápigé­nyesek a különféle zöldségfélék. Különösen gyorsan ható műtrá­gyára van szükségük a növé­nyeknek. A Perjámos községi fo­gyasztási szövetkezet vezetősége a rendelkezésre álló műtrágyát arányosan adja el a kertészek­nek. Mint Petkov Bogdán mér­nök mondotta, évről évre több műtrágyát vásárolnak a háztáji zöldségtermesztők. A növényvédelem megszerve­zésében és gyakorlati kivitelezé­sében is nagy segítséget kapnak a kertészek az említett alegység szakembereitől. Petkov Bogdán agrármérnök rendszeres kapcso­latot tart fenn az előrejelző állo­másokkal, idejében értesíti a zöldségtermesztőket a védekezé­si eljárásokról. Azt is megtud­tuk az alegység agrármérnökétől, hogy a permetezéshez és poro­záshoz szükséges vegyszert nem külön-külön szerzik be a megyei Növényvédelmi Felügyelőség nagyszentmiklósi anyaglerakatá­­ból a kertészek, hanem szerve­zetten. Ezzel időt és pénzt taka­rítanak meg a növénytermesztők. Sokat áldoznak a háztáji ker­tészet fejlesztésére-korszerűsíté­­sére a perjámosiak és pészakiak. Permetezőgépeket vásároltak, a legtöbben pedig öntözéses ker­tészkedésre rendezkedtek be. A községi pártbizottság és népta­nács, valamint a termelőszövet­kezetek vezető tanácsai és az al­egység szakemberei a háztájiban rejlő, belső tartalékok hasznosí­tására mozgósítják a szövetkeze­ti gazdákat. S az eredmény nem várat magára: több mint kétezer tonna zöldséget kap a város, a fogyasztók, a termelők pedig csaknem ötmillió lejt vételeznek át megrendelőiktől, a helybeli alegységtől. Gergely Gergely Erőpróba anyaggazdálkodásból (Folytatás az első oldalról) és májusban alaposan beárnyé­kolta hírnevét. AZ ANYAGFOGYASZTÁSI MÉRLEG nyelve a megszokott alsó régi­ókból egyszeribe a megendegett szint fölé szökött. S a következ­mény: áprilisban tizennyolc lej­jel, májusban pedig majdnem tizenkilenc lejjel használtak a megengedettnél több anyagot e­­zer lej értékű áru előállításához. Mi ennek az oka? Ezt a kér­dést, a statisztika számoszlopai már nem tudják megválaszolni. Miként magyarázzák hát a visszaesést a szakemberek ? Adamovics Henrik és Bujor Bu­­garin közgazdászok —, akik a kérdés legjobb ismerői a válla­latban. „Az anyagköltségnél bekövet­kezett terven felüli ráfordítások, a választék számottevő módosí­tására vezethetők vissza. Ápri­lisban több mint húsz új termék gyártását kezdtük el. Egy ré­szüket a bukaresti Electrome­canica Vállalattól vettük át, más részüket pedig az ugyan­csak fővárosi Automatizálási Elemeket Gyártó Vállalat utal­ta át címünkre. Keresett cikkről lévén szó, azonnal megszerveztük a sorozatgyártást, anélkül, hogy alkalmunk lett volna alaposabban tanulmányoz­ni az új termékek hatását a ter­melési, illetve anyagköltségek alakulására. (Zárójelben jegyez­zük meg, abban az esetben is átvettük volna gyártásukat, ha a vezetőség előre tudja, hogy ez megnöveli a költségeket, az a­­nyagi ráfordítást.) Néhány ter­mékünkről ugyanis, a „piac“ te­lítődése miatt le kellett monda­nunk, s ha dolgozni akartunk, vállalnunk kellett a termékvál­tással járó nehézségeket. Úgy véltük, menetközben majd meg­oldódnak a vitás kérdések ... “ Az elmondottakat a magunk részéről hadd egészítsük ki a legújabb fejleménnyel. A válla­lat illetékes szakemberei Átfogó tanulmányt készítettek a megváltozott gazdaságossági tényezőkről, s azt a fővállalat elé terjesztették a költségmuta­tók kiigazítását kérve. Mint a minap értesültünk róla, a köz­benjárói t re­le­n.­ télen maradt. A fővállalatnál alkalmasint úgy vélték, hogy a tizennyolc lejes többletráfordítás nem jelent meg­oldhatatlan problémát a temes­vári műszergyártók számára. Hisz, eddigi eredményeik éppen azt tanúsítják, hogy képesek e­­gyik évről a másikra ilyen nagy­ságrendű anyagcsökkentésre. S ezzel feladták a leckét, a­­mely egyike a legnehezebbiknek a vállalat nyolc esztendős fenn­állása óta. Mert éppen elég gon­dot okozna a húsz új termék sorozatgyártásának megszervezé­se és minőségi kivitelezésének szavatolása, s e mellett még ar­ra kényszerülnek, hogy menet­közben csökkentsék a fajlagos fogyasztást olyan műszereknél, amelyeket még alig ismernek. Elhihető tehát, hogy nem köny­­nyű vizsgának néznek elébe majd, amikor az év végi össze­sítésnél az anyaggazdálkodás mikéntjét kérik tőlük számon. A tapasztalt szakembereket is próbára tevő feladat megoldás­­sára, nehéz lenne csalhatatlan „receptet“ ajánlani. Egy javasla­tot azért megfogalmaznánk. A nehézségekre való tekintettel, úgy véljük, az ésszerű, takaré­kos anyaggazdálkodást közüggyé kell tenni. Mozgósítsák a válla­lat minden dolgozóját, a megnö­vekedett feladat teljesítésére. Mert ha az anyagtakarékosságot mindenki szívügyének tekinti, év végére akár grammokból is ki­­­kerekíthetik a még hiányzó ton­nákat ---------- Szabad Szó A meteorológusok júliusi előrejelzése A Meteorológiai Intézet előre­jelzése szerint júliusban az első tíz nap kivételével meleg idő várható és a csapadékmennyiség is az ország legnagyobb részében közel fog állni a megszokotthoz. Július 1. és 6. között általában változékony és hűvös időre van kilátás, főleg az első napokban. Gyakoriak lesznek az esők és a záporesők, helyenként jégesővel A szél óránkénti sebessége 25—35 kilométer lesz, helyenként eléri a 40 kilométert is, s főleg é­­szaknyugati és nyugati irányból fog fújni. Július 7. és 13. között viszony­lag szép lesz az idő változékony égbolttal. Elszigetelt záporesök­ lesznek, főleg a domb- és hegy­vidéken. A hőmérséklet enyhén emelkedni fog, kiváltképpen аз ország déli részében. Július 14. és 17. között meleg idő várható változékony égbolt­tal. Július 18. és 21. között meleg lesz az idő, főleg a keleti or­szágrészben, többnyire derült égbolttal. A többi országrészben elszigetelten záporesők várhatók A legalacsonyabb hőmérsékleti értékek 10 és 20, a legmagasab­bak pedig 24 és 34 fok között­­helyenként ennél magasabbak­ fognak ingadozni. Július 22 és 25 között meleg és kissé válto­zékony lesz az idő, változó ég­bolttal és helyenként, főleg a nyugati országrészben elszigetelt záporesökkel. A hónap utolsó napjaiban időnként felhős lesz az égbolt és helyenként záporesök lesznek,­ főleg az időszak első részében elszigetelten pedig jégeső várha­tó. Élmények az élet küszöbén VÉGZŐS NÖVENDÉKEK KÖZÖTT TIPARI-ON „Valamitől ott mindig búcsú­zunk" — jutnak eszembe Ady szavai, miközben a tipari-i álta­lános iskola nyolcadik osztályos tanulóival beszélgetek. Az utolsó tanítási napon, szépen feldíszített osztálytermükben az elmúlt év kimagasló eseményeiről számol­nak be a diákok. Tanáraik, első­sorban Nagy János igazgató irá­nyításával népi táncokat, szín­darabot tanultak Előadásaikat szavalatok és művészbrigád-mű­­sor egészítette ki. Kellemes él­ményeket szereztek a környező falvakban is, ahol vendégszere­pelt a csoportjuk. „Majtényi E­­rik Lemondott a bíró és Méhes György Felebarát című egyfelvo­­násosát adtuk elő, nagy sikerrel“ — mondja Oláh Piroska. — Jártatok-e gyakran a kultúr­­otthonban, hát az ifjúsági klub-J- ban? — fűzöm tovább a beszél­getést — El-eljártunk oda, főleg szer­vezetten, iskolai rendezvények al­kalmával Különben az ifjúsági klub létrehozásából mi is kivet­tük részünket. A többi fiatallal együtt meszeltük ki és rendeztük be a termet azért, hogy szabad óráinkban hasznunkra váljék a klub. — Mindez nem volt-e a tanu­lás rovására? — kérdezem Maria­na Moraru osztályfőnöknőtől. — Nem, sőt! Az idei nyolcadik osztály kiváló közösség volt. Bi­zakodással indítjuk útnak mind a tizenhatukat. Jó felkészültségü­ket egyébként nemcsak a bizo­nyítványok, hanem a tantárgy­olimpián, valamint a falvak kö­zötti iskolai versenyeken elért eredmények is bizonyítják. — Milyen terveid vannak, Oláh Piroska? — A temesvári élelmiszeripari szaklíceumba, majd az egyetem­re szeretnék felvételizni. A líceum, illetve a főiskola gondolata Ludovic Modra-t, Va­sile Voichescu-t is foglalkoztatja — tájékoztat a tanárnő. Mindket­ten az építőiparban szeretnének dolgozni A többiek a lugosi C. Brediceanu mechanikai szaklí­­ceumban, a Temesvári Mechani­kai Üzemek mellett működő szakisk­olában k­ívánnak elsajátí­tani valamilyen szakmát. Az osz­tályból egyetlen lány nem foly­tatja tanulmányait, s már a kö­vetkező napokban munkahelyet választ. Az osztályfőnöknő tekintete megható melegséget, jogos büsz­keséget és bizakodást sugároz. Búcsúzik a­z ipari-­ nyolcadik osz­tály összeforrott kis közössége. Román és magyar ar­cú tanulók testvéri, baráti légkörben jutot­tak el idáig. Meghatódottságuk, optimizmusuk rám is átragad. Miközben jelképesen elköszönnek tanáraiktól, egymástól, volt isko- „ lájuktól, izgalommal szorongatom a kezemben a virágcsokrot és kí­vánok nekik sok sikert vágyaik, álmaik töretlen megvalósulásá­hoz. Varga Hajnal

Next