Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)

1945-04-28 / 28. szám

Szombat, 1945 április 28 . *­ári évfolyam, 28. szám Ara­ny fillér Szabad Szó A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA A föld mellé iskolát! A nagybirtokok felosz­tása befejezéshez közeledik.­­A nép megkapta a földet, pj mely után évszázadokon át hiába vágyakozott. Bal­gaság lenne azonban azt hinni, hogy ezzel már min­den rendben van. A való­ságban csak ezután követ­kezik a neheze; az igazi feladatok most jelentkez­nek. Mi lesz a földdel, amit a szegény parasztság a kezébe kapott! Nem akar­­nak egy percre sem hinni, hogy a borúlátóknak s az ügy ellenségeinek igazuk lehessen. A földhöz juttatott nép nem fogja elveszte­getni a rábízott kincset, hanem élni fog vele a maga és a nemzet hasznára, s­e nem egyedül, magára ha­gyatva. A magyar paraszt­ság nyomorúságának év­századokon át egyik fő oka a magárahagyatottság volt, az, hogy a nép igazi veze­tők, vele együtt érző s a falvak határán mégis túl­néző műveltebb emberek nélkül élt. Ennek az elha­­gyatottságnak meg kell szűnnie. Illyés Gyula a Szabad Szó egy régebbi számában meg­írta, hogy mi a legsürgő­sebb teendő: meg kell mű­velni a földet minden esz­közzel, minden erővel úgy, ahogy lehet. Állatállomány, gépek, vetőmag szüleiben ez a munka az idén csak a legszükségesebbre szorít­kozhat Életben kell marad­nunk, ez ma mindennél előbbrevaló. De Isten segít­ségével nézhetünk még majd nagyobbakra is s kell is, hogy nézzünk. Az or­szágot el kell látni a föld terményeivel, a városokat is, az ipart is, a tisztvise­lőket is, de ez nem elég. Többet kell termelni, fölös­leget kivihető, eladható árut hogy a puszta életnél többre, az életnek értelmet adó dolgokra is teljék. A milliónyi törpebirtoknak a tervszerűen gazdálkodó nagybirtokok helyére kell állnia, úgyhogy ne essék most meg majd a kereske­delem, a gyár s a nemzet­közi piac hatalmasságainak rabszolgaságába. Az ország gazdasági jövője igen nagy mértékben ennek az új paraszti rétegnek a kezé­ben van. De tőle függ szellemi jö­vője is. Az országban az elmúlt szörnyű esztendő folyamán sok minden és sok mindenki rosszul vizs­gázott Legrosszabbul azon­ban az úgynevezett közép­­osztály. Szekfü Gyula álla­pította meg róla, hogy el­játszotta jogát az ország vezetésére, hogy szélesebb, mélyebbről jött, tisztább jellemű s biztosabb ösztönű rétegeknek kell átadnia helyét S hol keressük en­nek az új vezetőrétegnek egy kis forrásvidékét, ha nem a megújult s felemel­kedő magyar parasztság­ban! A nép tehetséges fiai nem állhatnak meg az oké szarvánál: a parasztságnak ki kell vennie részét a ma­gyar élet munkáiból is; el kell küldenie gyermekeit, hogy átvegye a vezetést az idegenszívűektől, hogy szebb és okosabb magyar jövendő épülhessen ebben a hazában, amely most már igazán az ő hazájuk lesz. Hogy a parasztság ezek­nek a roppant feladatok­nak megfelelhessen, iskolá­ra és pedig megfelelő isko­lára van szüksége. A múlt század vége felé megkezdődött s a mi száza­dunk folyamán teljesen ki­bontakozó ipari, városi fej­lődés egyik legfontosabb előfeltétele a népiskolai tör­vény, annak, végrehajtása, a polgári iskola megalkotá­sa s az ipari szakképzés ki­fejlesztése volt. Az iskola nevelte a tömegeket a gyá­rak,­ műhelyek, szervezetek részére. A föld felosztását is nyomon kell követnie az oktatás gyökeres reformjá­nak. Falusi népünk okta­tásügye a legelhanyagol­tabb állapotban van. Ezen nem segít az ingyenes okta­tás, a tanulás teljes szabad­sága. Nem akármilyen is­kola kell, hanem a szüksé­ges ismereteket tanító is­kola. A parasztság tanítá­sának rendjét, anyagát, me­netét, intézményeit gyöke­resen át kell szervezni Nem itt a helye annak, hogy ezt az átszervezést részleteiben megvitassuk, összetett, elmélyedő mun­kát, alapos előkészítést, megfelelő szakemberek s tapasztalt laikusok bevoná­sát igénylő munka ez. Itt a helye és ideje azonban an­nak, hogy a kérdés égető fontosságára rámutassunk. Az elemi oktatás átszer­vezése egymagában alig több a semminél. Nem csak arra van szükség, hogy írni, olvasni s számolni tudjon a föld népe. Meg kell terem­teni a különféle kezdemé­nyezések, földmű­ves-iskolák, mezőgazdasági szakiskolák, népfőiskolák stb. tapaszta­latainak felhasználásával a polgári iskola vidéki pár­ját, a parasztok polgáriját, a földmíves - középiskolát, vagy nevezzük úgy, ahogy jól esik. Azt az iskolát, amelyik felnevelheti a ma­gyar parasztság vezetőré­tegét­­ úgy nevelheti fel, hogy ne osztályt neveljen, előítéletekkel, gyűlölködés­sel, hanem népet, amely képes és hajlamos a nem­zeti műveltség egészének befogadására, őrzésére s továbbápolására. Meg kell emellett teremteni s ki kell fejleszteni a földmíves-szak­­képzés egész rendszerét a kísérleti telepektől a vin­cellér-iskolákig s azokon túl. Mindezeket az iskolá­kat pedig hozzáférhetővé, elérhetővé is kell tenni a parasztság széles tömegei részére. S ami a legfonto­sabb: a rendszert élettel kell megtölteni, megfelelő emberekre kell bízni. Végre kell hajtani tehát tanító-és tanárképzésünk reformját is. A magyar nép megkapta a földet, de ha iskolát nem kap hozzá, újból el fogja veszíteni. Keresztury Dezső és utolsó 24 óra alatt oly gyorsan közelednek az európai hadműveletek be­fejezésükhöz, hogy ez a körülmény feltétlenül be­folyással lesz a san francis­­cói értekezlet tár­gyalásaira. A moszkvai rádió igen hosszan méltatta az érte­kezlet jelentőségét és meg­állapította, hogy a világ béke és bizton­­ság után sóvárog és San Francisco felé te­kint Az IE­ven­ing Star“ diplo­máciai "levelezője azt a wa­shingtoni diplomáciai kö­rökből származó hírt közli, hogy éppen az európai há­ború gyors befejezésére való tekintettel a strafran­­eievói értekezlettel kapcso­latban sor kerülhet a nagy­hatalmak államfőinek ta­lálkozására. A jelentés szerint De Gaulle tábornok, francia kormányfő. Wa­shingtonba készül, Churchill miniszterelnök azonban a képviselőházban tett nyilatkozatában óva intette Anglia lakosságát Németország bukásának korai megünneplésétől s utalt arra, hogy még folyik a Japán elleni háború s a németek még benn van­nak Nor­végiában, Hollan­diában és az osztrák Alpok­ban. Az egyetemes német kér­dés megoldása szempontjá­ból figyelemreméltó a Len­gyelországban most kidol­gozott telepítési javaslat. A volt német területeket lengyel telepesekkel fogják benépesíteni. Ezen a téren is tehát bekövetkezik az, hogy a nemzeti szocialistá­kat és bizonyos fokig a németséget az a sors éri, amelyet ők szántak a le­­igázandó emberiségnek. A fasizmussal való vég­leges nemzetközi leszámolás szempontjából meg kell em­líteni a moszkvai rádió és a szovjet sajtó egyöntetű éles támadását a spanyol­­országi falangizmus, a fa­sizmus­ ez utolsó európai menedéke ellen. Most, ami­kor a fasiszta feneved sa­ját barlangjában, Berlinben végsőket vonaglik, mondta a moszkvai rádió, nem szabad elfeledkezni a kisebb gonosztevőkről sem, s ezek közül első­sorban a falangistákról, akik ma is­mét nyíltan rokonszenveznek a né­met és az olasz fasisz­tákkal. A világ közvéleménye nyilván a legnagyobb ér­deklődéssel fogadja ezt a még meg nem erősített hírt, hogy Mussolinit­tu olasz hazafiak, akik úgy­szólván egész Olaszország­ban órák alatt kezükbe ke­rítették a hatalmat, Pal­­lanza városában elfogták. Pallanza a Maggiore-tó egy festői fürdőhelye mintegy 15 kilométernyire a svájci határtól. Ha a hír igaz, akkor nem kétséges, hogy Mussolini is a hősi helyt­állás helyett amelyről a világ különböző elneve­zésű és jelvényű fasisztái oly patetikusan tudtak szavalni, a gyáva menekü­lést és a megbujást válasz­totta. De egyúttal bizony­sága lenne ez a hír annak is, hogy a legbűnösebb ve­zetőknek ezek a menekü­lési és megbujási kísérle­tei nem fognak eredmény­nyel járni. Ma már alig érdekes ami a K­omló Né­metországon belül szemé­lyileg történik és különö­sebb érdekessége annak sincs, hogy Göring tábor­nagy lemondott néhány tucat méltóságáról. Göring is bizonyára szeretné elhá­rítani azt a felelősséget, amely viselt tisztségeivel kapcsolatban reá hárul. A News Chronicle éppen a Göringről érkezett hírrel kapcsolatban hangsúlyozza, ho­­y a súlyos felelősségben osztoznia kell annak a fasisztának is, aki része­se volt a fasiszta kor­mányzatok tetteinek, de azután valamely oknál fogva kisebbségbe szo­rult, és esetleg üldöztet­ésben volt része. Ez éppen úgy vonat­kozik Hessre is, mint Gö­­rincre. Az utolsó napok, sőt órák hadieseményei már alighanem megakadályoz­zák a nemzeti szocialisták­nak azt a törekvését, hogy bizonyos pontokon hosz­­szabb ellenállást igyekez­zenek kifejteni, hogy al­kalmuk legyen szökésük vagy „alámerülésük“ elő­készítéséra A United Press jelentése szerint a német véderő nagy vezérkarának székhelyét Salzburgba tet­ték át, miután a náci Né­metország politikai és ka­tonai vezetői a svájci ha­tár közelében „helyeztet­tek el“. Stimson amerikai hadügyminiszter pedig ki­jelentette, hogy Németországban már csak „zsebcsaták“ foly­nak, jóllehet Németország eg­ves részeiben még hosszabb harcokra kerülhet a sor. Mindenesetre az utolsó 24 óra eseményei azt mutat­ják, hogy Stimson egy Általános németellenes felkelés Észak-Olaszországban A Vörös Hadsereg elfoglalta Steitint — A francia hadsereg a Bajor Alpokban Mussolinit elfogták 1­ ­ A MAI HELYZET kijelentését már bizonyos mértékben meghaladottnak kell tekinteni. Erre val, hogy az angolszász csapatok a német arcvonal kö­zépső részén 40 kilomé­ter hosszúságban meg­teremtették az összeköt­tetést a szovjet erőkkel- Berlinben a Vörös Had­sereg újabb városrészeket foglalt el, amelyek közel említsük meg Siements­­stadtot, a Siemens-művek hatalmas gyártelepével. A berlini harcokkal egyidejű­leg az orosz csapatok Stet­­tintől délre átkeltek az Oderán, 30 kilométert nyo­multak előre s ennek során elfoglalták Steitint, a Keleti tenger legna­gyobb kikötővárosát, s ezzel együtt úgyszólván egész Pomeránia és a Ke­leti tenger partvidékének jelentős része a Vörös Had­sereg kezére került. Ugyan­csak nagyszabású előnyo­mulás színhelye volt az oderamenti Frankfurttól nyugatra és délnyugatra fekvő terület, ahol számos más város mellett elfoglal­ták Königswusterhausent, f az egyik legnagyobb né­met rádió-leadóállom­ását és Mittweid a fontos fémipari központot. A végső német visszavo­nulási területek John Kir­che, a brit hírszolgálat ka­tonai munkatársa szerint: 1. a bajor és osztrák al­pok, 2. Norvégia, 3. Csehország. Kirche szerint a nácák Prágát szemelték ki átme­neti német fővárosul, s igen nagy erőket igyekez­tek ÉszakNémetországba, a cseh medencébe átmen­teni. Ezeket az erőket azon­ban éppen úgy a gyors be­kerítés és megsemmisítés fenyegeti, mint a Ruhr-vi­­dláket­, a Hollandiában, Berl­inben vagy a Fekedy erdőben körülzárt német erőket. Az orosz hadsereg teljesen felszabadította Brn­o (Brünn) városát, a tovább halad előre roham­ léptekkel Morvaországon keresztül a cseh modellek felé. Ugyanakkor a nyugat­ról előretörő amerikai csv* patok elfoglalták Eger vá­­rosá­t, az úgynevezett Szt.* délvidék egyik központját. Szoros összefüggésben a csehországi eseményekkel, a délnémetországi arcvon­al­lon az amerikai csapatok 130 kilométer széles szaka­­szán birtokukba vették a Duna északi partjai, 49 kilométernyire áll­nak Münchentől és 5 ki­lométernyire az osztrák határtól. A szövetséges csapatok la­ják, hogy Stimson egy nem fogva meg­közelítették! nappal ezelőtt elhangzott Passaut.

Next