Szabad Vasmegye, 1946. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1946-05-01 / 94. szám

1948 május 1. SZABAD VAS MEGYE Csődöt mondtak a szombathelyi népbírósági tanácsok és igazolóbizottságok is Közel egy esztendeje, hogy Szombat­helyen megkezdték az igazolóbizottsá­­gok és népbírósági tanácsok a politi­­kailag kompromittáltaknak aszályozá­­sát. Gyűlések, a Sajó, a falragaszok tömkelege igyekezett a gyorsan fe­lejtő közösséget emlékeztetni a fasiz­­mus okozta háborúra, pusztulásra és átélésünk minden kálváriájára. A bombázás szülte halálfélelem és tö­meghisztéria elmúltával, az álhuma­­nizmus szervezetten állt ki a bűnösség és a felelősségrevonás kérdésében. Egyházi és világi kérdésként került napirendre a megbocsátás mezébe burkolt mellébeszélés. Talán országos vonatkozásban is egyedülálló tény, hogy Szombathelyen úgy látszik egyetlen nyilas iparos, vagy kereskedő sincsen... Egyetlen olyan határozatról sem tudunk, mely valakit is eltiltott volna foglalkozása,­tól, vagy megfosztott volna vagyoná­­tól A hamis szakértők bevonásával, szándékosan aláértékelt vagyonok mai birtokosai érzik, hogy törvénytelen uton szerzett javaikba — előbb-utóbb — belenyúl az állam. A társadalom­nak ez a része ilyen szempontból ért­­hetően az új népi rendszer legádázabb ellenlábasa. Befolyása és keze bele­nyúl minden politikai megmozdu­lásba. A Baross Szövetség vezetőségi tagjai, akik a nagy kereskedőtársada­­lom mellőzésével önmaguk között osztották fel a közvagyont, ma leiga­­zolt tagjai foglalkozásuknak. Több mint 600 kereskedő és még ennél is több iparos között egy sem akadt volna Szombathelyen, aki nem ütötte volna meg a népi rendszer számnont,­jából elfogadható mértéket?! Ez a tény egymagában is az igazolóbizott­­sági eljárás teljes csődjére vall. A kórházi főorvos, aki faképnél hagyta betegeit, az intézményt sor­­sára bízta, ő maga pedig nyugati tar­­tózkodását csak a közelmúltban sza­­kította meg, ma szeplőtelen tagja lehet a demokráciának. A vasúti nyilas pártmegbízott, aki többezer c­­.bér, az összes vasmegyei vasat­ alkalmazott életének és halálának ura volt, alig hetekkel ezelőtt jött haza és rá nyu­­godtan vált átszállójegyet. A fogtech­nikus, aki az összes nyilas-frakciók vezetőségi tagja volt, aki dicsekedve mondotta a Palace-kávéházban: „ma is Baky Lacival vacsoráztam...“, megnövesztette bajuszát és mindad­dig sikeresen bújt mögéje... A defen­­zív osztály katonai detektívje, aki né­met SS-ekkel összejátszott, autószám hozta be a csempészárut, bántatlanul szivárgott vissza. Az iparos-céhrend­­szer és hivatásrend megszervezője, még mindig szabadon járkál. Szálas­ korrupt, hazudozó íródeákjának a ha­ Jaszóla sem görbült meg. A szabó­­mester, aki nyilas tisztségviselő volt, álmában sem gondola volna, hogy „ilyen simán megússza“. Szaktársa, fegyveres pártszolgálatvezető volt, va­lamennyi társát elítélték már, csupán a „vezetőtestvér“ ellen nem adtak ki még vádiratot. Volksbundisták, akik dagadó mellel álltak a hitleri Európa felépítésének szolgálatába, megtagad­ták magyarságukat, közel hat éven át fertőzték a lelkeket, érthete­lenül, még csak kitelepítési listán sem szerepel­­nek. A tábornok úr, aki rangjának teljes súlyával szolgálta az idegen ér­­deket. Az újságírónő, aki halálfejes jelvényeket viselt blúzán, ma nyugod­tan napoz... Az ügyvéd, aki minden szélsőséges jobboldali rendszernek primhegedűse volt... Volna-e elég hely arra, hogy ezeket a se szeri, se számú eseteket papírra vessük... Nézzük meg népbírósági vonalon, hogyan áll a helyzet. Teljes mér­­tékben érvényesült az a hely­telen elv, hogy­ inkább száz bű­nös fusson, mint egy ártatlan szen­­vedjen. A közvélemény maga is várta azoknak az elt élését, akik még az el­fogultak szerint is, az úgynevezett nagybűnösöknek számítanak. Eddig azonban a szombathelyi népbíróságon egye­len jogerős lelet sem hangzott el, melyek főbenjáró bűnösük felelős­­ségrevoná­sáról szól. Márkus László, Fördös Kálmán, Paku J­o s, Més­áros Hugó, Seper Ferenc és a többiek még rugalmasan lavíroznak a védői tech­­nika útvesz­ésben... Aki időt nyer,­­ életet nyer. A hat-nyolc hónap óta le­tárgyalt és megfellebbezett ügyek, még ma sem kerültek felsőbb bírósági döntés alá, ezzel szemben „soronkí­­vül“. Jónéhány vádlottat helyeztek szabadlábra azzal a megokolással: „az előrelátható bünte­és nem teszi szük­ségessé a további fogvatartást“. Várjon a hat évre elitélt vádlottnál, milyen jogalapon vágói elébe az ítélkezésnek a felsőbb fórum. Sorra j­nnek el ak­ták, melyek pótolhatatlanok ... A réti internálótáborból mintegy 15 em­­bér szökött meg eddig. A helyben fog­lalkoztatott nyilasok ének- és fütty­szóval vonulnak munkahelyükről ha­za, melyből csak a munkahelyre lehet ráismerni, de nem a munkára. Nem kutatjuk most, hol vannak a hibák. Általános vonatkozásban “erle,­ne az összes ügydarabokat átvizsgál­ni, hogy az eszmei igazság csak félig, meddig is érvényesülhessen. Nem ku­­tatjuk, hogy a nyomozati hatóság jól készítette elő az ügyeket, a nép­­ügyészség feladata magaslatán ál­lott-e, amikor sorra kellett elnapolni az ügyeket elégtelen bizonyíték miatt. Avagy a népbíróság tanácsai téves­z­tik-e össze a jogot az igazsággal, a hu­manizmust az ál-emberszeretettel. Egyet meg kell állapítanunk: az iga­­zolóbizottságok csődjét, a népbírósági tanácsok ki nem elégítő munkáját, az iparengedélyek revíziójáról szóló in­­tézkedések, a B-lista kérdésének a megoldása és a demokrácia védelmé­ről szóló törvény volnának hivatottak reparálni. Míg ez hatályosan meg nem történik, addig nézzünk körül a népi igazságszolgáltatás portáján és készüljünk fel arra a temérdek teen­dőre, amely nélkül nincsen eredmé­nyes osztályozás a fasiszta felelősség kérdésében! Ma beszél: mmmmmmmm­m mmmmmm Szabó Imre, Marosán György és Gombis Antal a május elseji ünnepélyen DÉLELŐTT: 7—8 óráig zenés ébresztő. Vili órakor Szombathely dolgozóinak felvonulása. Vili órakor ünnepély a város főterén. A Nemzeti Bizottság elnö­kének megnyitója után Szabó Imre (Magyar Kommunista Párt), Marosán György (Szociáldemokrata Párt) és Gombis Antal (Szak­­szervezet) beszélnek Szombathely dolgozóihoz. DÉLUTÁN: 1 órától hatalmas sportműsor a Haladás-pályán. Ví4 órakor tarka délután a lőtéren. Ví8 órakor a pártok székházaiban tánccal egybekö­­tt műso­ros rst.­ ­ A főtéri vidám délután keretében a Kommunista Párt bölcsődéje javára tombolát rendeznek. A tarka délután szereplői: Oláh Ottó, Gondi Boli, Tóth Kató, Horváth Tibor, Horváth T. József, Tóth Imre, Pokker Ferenc, Váraljai Lajos Ecsedi István, Hoós István, Gröz­­ler János, Zarkaházi Ilona, Mikula Pál Szabó Antal, Kelemen József, Molnár Ernő. Közreműködik a szombathelyi honvédzenekar Verőcei Ernő hadnagy-karnagy vezényletével. Konferál: Bloch Imre. »»»»» iMvnwMx» A mai műsor: A döntő gazdasági kérdések megoldására fordítják erejüket a munkáspártok Szombaton délután nagy fontosságú esemény zajlott le a Sportcsar­­nokban: a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt veze­tősége, kerületi titkárai és párt­funkcionáriusai közös gyűlést tartottak. A gyűlésen a munkáspártok funkcionáriusai az alábbi határozati javas­latot fogadták el: Több, mint egy esztendő telt el azóta, hogy a felszabadult országban a két munkáspárt együttműködésére alapo­zottan megindult a harc a magyar de­mokrácia megteremtése, a termelés megindítása és a független magyar ál­lam szervezetének­­ átalakítása érdeké­ben. Megállapíthatjuk, hogy ennek a harcnak a sikeres eredményei, elsősor­­ban a két munkáspárt együttműködé­sének, a munkásegységnek köszönhető. Megvalósítottuk a földreformot, s ezzel megsemmisítettük a magyar feudaliz­must. Megalkottuk az új üzemi alkot­mányt, megtartottuk Európa legszaba­dabb választását, megteremtettük a magyar köztársaságot. Sajtószabadság és szólásszabadság van az országban. Az ipari, mezőgazdasági és szabad értelmiségi dolgozók példátlan áldozat­­készséggel viselték az ország újjáterem­­tésének terhét. Mindez megbecsülést és elismerést hozott demokráciánk szá­mára, aminek kifejezése volt kormá­nyunk nemzetközi elismerése, s amit betetőzött a kormánydelegáció legu­tóbbi látogatása Moszkvában. A hazán­kat felszabadító Sovjetunió kormánya nemcsak Magyarország Függetlenségét biztosította újólag, hanem olyan poli­­tiki és gazdasági támogatásban része­sített bennünket, mely alapja a magyar demokrácia belső idegs­ylárdulásának és jogos nemzeti igényeink kielégíté­sének. Mindezekből le kell vonnunk a követ­ 5 keztetést ha a megkezdett után tovább­haladva, le akarjuk küzdeni mindazo­­kat a nehézségeket, melyek még előt­tünk állanak. Valahányszor a demo­krácia veszedelemben volt, a két mun­káspárt együttműködése töretlenül és biztonsággal lépett fel a támadással szemben. Fellépésünket mindig siker koronázta s e siker titka éppen az egy­ségben keresendő. Az elmúlt 16 hónap minden eredmé­nye azt igazolja, hogy a munkásegy­séggel áll vagy bukik a magyar demo­krácia. Ezért kell erősíteni és biztosí­tani. Aki a munkásegységet kivülről vagy belülről megbontani, lazítani pró­bálja, a reakció kezére játszik. A mindennapi életben súrlódások el­kerülhetetlenek, öntudatos szocialista bármely pártban szolgálja is a munkás­­mozgalmat, tartsa kötelességének, hogy a súrlódásokat a maga hatáskörén belül elsimítsa. Személyi kérdéseket szociális fához illő önmérséklettel a mindenütt létesítendő helyi összekötő bizottságok tárgyalják le, a kölcsönös méltányosság szellemében. Két munkáspárt képviseli az egy és oszthatatlan munkásosztály érdekét, mindkét párt külön-külön ér­deke, hogy a másik minél erősebb, mii­nél egységesebb támasza legyen a mun­kásegységnek és ezen keresztül a ma­gyar demokráciának. A széles magyar dolgozótömegeket felvilágosítva osztály­helyzetükről s a nemzet valódi érdekei­ről igyekezzünk megnyerni és beszer­vezni a munkáspártokba. A magyar demokrácia, a magyar dol­gozók érdeke parancsolólag megköve­teli, hogy a munkáspártok energiájuk zömét a döntő gazdasági kérdések meg­oldására, a pénzromlás megakadályo­zására, az aratás után a jó értékálló pénz megteremtésére, a gazdasági sza­nálásra fordítsák, hogy el lehessen érni a dolgozók életszínvonalának komoly emelését. Külpolitikában őszinte barátságot kí­vánunk elsősorban a szomszéd népek­kel, s köztük is legfőképpen a hazánkat felszabadító szocialista Szovjetunióval, őszinte barátságot kívánunk a győztes nyugati nagyhatalmakkal. Nagybritan­­niával, az Egyesült Államokkal, Fran­ciaországgal, a világ­ valamennyi de­mokratikus nemzetével. Ennek a prog­­rammnak a megvalósítását csak a két munkáspárt szoros, őszinte együttmű­ködése teszi lehetővé. Aki igazán harcosa és részese a munkásság nagy ügyének, tartsa köte­­l­ess­égének hogy minden erejével erő­sítse, szilárdítsa és javítsa a munkás­egységet a nemzet, a munkásosztály és a szocialista eszme érdekében. Albizottságot küldtek ki a Franco-rendszer megvizsgálására (Washington, április 30.) A Biz­tonsági Tanács albizottságot küldött ki a Franco-rendszer ügyének meg­vizsgálására. Ez a bizottság Ausztrá­lia, Brazília, Kína, Franciaország és Lengyelország delegátusaiból áll. A bizottság közvetlenül megalakulása után megtartotta első ülését és elha­tározta, hogy felszólítja az Egyesült Nemzeteket, bocsássanak rendelke­zésükre minden adatot, amely a bizottság munkájában hasznosnak bizonyulhat. Köszöne­tnyilvánítás. Mindazoknak, kik felejthetetlen fiunk Gothard Mihály temetésén megjelentek, vagy fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek, hálás köszönetet mondunk. Gothard és Balogh család Követeljük a márciusi ígéretek beváltását

Next