Szabadság, 1945. január-március (1. évfolyam, 1-62. szám)
1945-02-14 / 22. szám
1945 február 14 SZABADSÁG ■BBBBEKBBBBDiWI. Ml H'HTWEBfl3 f10rigy ellesi fringiával...” Bajcsy-Zsilinszky Endre a Gestapo fogságában — Szervusztok! Azt hiszem nagyon sokáig nem találkozhatunk ilyen nyugodt körülmények között. A Pannónia előtt állunk, körülöttünk lüktet a főváros élete , a közönség tódul ki a vendéglőkből és a szórakozóhelyekből, csilingelnek a villamosok és egyre-másra gördülnek előttünk el a luxusautók. Csend van, nyugalom. Csak a csökkentett világítás figyelmeztet a háborúra és a tájékozottak egy bizonyos német memorandumról suttognak Azért mégis, mintha valószínűtlenül csengene a hang: »Azt hiszem nagyon sohá nem találkozhatunk ...« Így búcsúzik tőlünk, e sorok írójától és Kállai Gyulától 1944. március 1-én, pénteken este 11 órakor a polgári baloldal legnagyobb, legszívósabb és legbátrabb harcosa, Bajcsy*Zsilinszky Endre.* Másnap izgatottan hívom telefonon. Érdekel, mit végzett a miniszterelnöknél.Virágnyelven be* Szélünk. — Hát... Megnyugtatott... Azt mondta, ha minden kötél szakad, még mindig van egy sakkhúzás. Hogy mi volt ez a sakkhúzás, arról nem nyilatkozott. * Március 19. Vasárnap. Hideg, de tiszta téli délelőtt. A Central* ban ülünk, néhány fiatal baloldali újságíró és író. Ott van Balogh Edgár, Kovács Imre és még sokan mások. Éppen a feszült helyzetről beszélünk, amikor meg* kapjuk a hírt: a németek meg* szállták az országot, a főkapitány*ség előtt SS katonák őrködnek. Rohanok a telefonhoz, Bajcsy* Zsilinszky Endre száma nem válaszol, Kállai Gyula nincs otthon. Major Tamást hivom, ő ál* Utólag a színházban van. Nincs más kiút: menekülni. Haza, ősz* szepakolni a legszükségesebbeket. Otthon jóformán még le sem vetem a kabátomat, már bevont két SS tiszt egy civil kíséretében. „Szakszerű“ géppisztolyos ház* kutatás: Szabó Ervint félredobják, de Tacitus Germániája — bűnjel. Az írógépet „lefoglalják“. Nekem kell cipelnem, nekem kell számukra ellopni. Aztán autóba ülünk, irány a főkapitányság. De azon is túl* hajtunk és a DDSG székháza előtt állunk meg. Tekervényes csigalépcsőn megyünk le a pincébe. Elég négy lépcsőfok van hátra. Befalazott ablakokat látok és a fal mellett hat SS*pribéket felemelt géppisztollyal. Mi lehet a pince másik oldalán ?... Hosszú asztal és padok. Kovár Lőrinc int a szemével: — aki megmukkan, azt agyonlövik. Egy hordágyon Bajcsy*Zsilinszky Endre fekszik, falfehér arccal. Csent kovics Iván követi tekintetemet, aztán maga elé mondja: — Haslövés... * Még aznap este a főkapitány* Ságra kisértek át. Bajcsy*Zsilinszky Endrét külön cellába zárták. Mi úgy tudtuk, hogy haldoklótt, de éjjel az SS*pribékek ordítoztak: — Az a gazember rálőtt a mi testvéreinkre! Holnap felakasztják ! Ezeket a disznókat pedig — s itt belerúgott ajtónkba — holnap agyonlövik, aztán jön a többi. — Kár nekik a golyó! Hasba kell őket szúrni. Kicsit majd rán* gatódznak, aztán kész. * Bajcsy*Zsilinszky Endrét halott* nak hittük. Május közepén azon* ban a pestvidéki törvényszék fog* házában séta közben megpillan* lőttük jellegzetes ősz fejét. Június* ban pedig közös cellába kerültünk s ő maga mesélte el elfogatásának történetét. Március 19-én reggel hosszan csengettek lakásának ajtaján. Felesége ment ajtót nyitni, de csakhamar holtsápadtan tért vissza. Izgalmában beszélni sem tudott, egy cédulára írta fel: „Német katonák vannak itt!" Ezután még többször egyre türelmetlenebbül csengettek, aztán elcsendesült minden. , Bajcsy*Zsilinszky Endre feltár* csázta a főkapitányságot és védel* met kért. A válasz azonban rövid volt: „Sajnos, nem tehetünk sem* mit!“ Erre elővette revolverét és megnézte, hogy rendben van*e. j Újra csengettek, majd dörömböl* tek, aztán recsegett, ropogott az ajtó ésbetört. A képviselő ekkor azonban már az előszoba közepén állt és rálőtt az első SS*pribékre. Az alissz^* ugrott s a következő pillanatban már kelepelni kezdték a géppisz* tolyok. Nyolc géppisztoly egy Brow* ning ellen ... Az első golyót a hal vállába kapta, a másodikat a hasába. Ez a golyó azonban szerencsére a has* falon megcsúszott és elhagyta a testet. Közben a képviselő, ,,mu* níciója“ is kifogyott. Az utolsó go lyót saját magának tartogatta, az azonban valószínűleg akkor, amikor megnézte revolverét, kiesett a szőnyegre. Így, amikor halán* tékára tartotta revolverét, — a fegy* ver csütörtököt mondott. * A hatalmas bérházban mindenki tudta, mi történt. Az egész ''ház apraja*nagyja kint volt a folyosó* kon és szorongva leste a fejtemé* nyekét. Amikor Bajcsy*Zsilinszky Endre kiskabátban, kalap nélkül feltartott, fájó karral kilépett a lakásból és meglátta a népes folyósókat, harsány hangon elkiáltotta magát: * — Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország! Erre puskatussal oldalba vágták és nekilökték a lépcsőnek. Lent a ház előtt azonban, ahol ugyancsak nagyobb csoport verődött össze, újra felkiálltott: „Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország!" Aztán őt is a DDSG pincéjébe szállították, ahol csak hat órával sebesülése után kötötte be sebét egy magyar rendőrorvos. Hordágyra fektették és átvitték a főkapitányságra, ahol két napig éllen, szomjan minden kezelés nélkül feküdt. Éjjel nem hagyták aludni, szidalmazták, fenyegették, s csak két nap múlva kedden vit ték a Mosonyi*utcai rabkórházba. * Amikor felépült, azonnal kihallgatták. Az első kihallgatáson azt követelték tőle, hogy adja ki barátai és munkatársai névsorát. Erre huszonnégyórai gondolkodási időt kért, éjjel pedig — nehogy a Gestapo ismert eszközeivel kiszedhesse belőle — egy zsireffpengével mindkét karján felvágta ereit. Előzőleg húsz darab altatót vett be. Szerencsére a pengét beleejtette az egyre növekvő vértócsába és a sötétben nem találta meg. így is elvérzett volna, ha egy olasz cella* társa nem veszi észre és nem költözi be sebeit. * Október 11-én átadták a magyar hatóságoknak, de közvetlenül a nyilas puccs előtt szabadlábra került. Azonnal bekapcsolódott az illegális mozgalomba, amelybe azonban Gestapo ügynökök furalkodtak be s őt újra letartóztatták. December 23-án pedig Sopronban halálraítélték. Hogy a halálos ítéletet végre*hajtották-e vagy sem, nem tudjuk. Reméljük, hogy nem. És hisszük, hogy még megszoríthatjuk a kezét annak az embernek, aki osztálya helyett — ahogy ő mondta: — „egyetlen fringiával" állt szembe a német megszállással, hogy példát mutasson nemzetének. BARCS SÁNDOR. „Egy nép sem lehet szabad, mely más népeket elnyom“ A Magyar Kommunista Párt szervezeteinek gyűlése Kőbányán, Pesterzsébeten és Zuglóban Vasárnap tartotta meg a Magyar Kommunista Párt X. kerületi szervezete első nyilvános nagygyűlését a kőbányai Astoria moziban. A nagyméretű nézőtér szűknek bizonyult és a tömegesen érkezők nagy* része már csak az előcsarnokból hallgathatta a nagygyűlés szónokait. Az Internacionálé eléneklése után Hajdók Béla, a kerület titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Kovács István, a Magyar Kommunista Párt központi kiküldöttje emelkedett szólásra. Elsősorban az országnak a felszabadító Vörös Hadsereg és Sztálin marsall iránt érzett háláját tolmácsolta. A Magyar Kommunista Párt programját ismertetve, hangsúlyozta, hogy a szabad, demokratikus népi Magyarország megvalósulásáig még sokharcot kell vívnunk. Először is fegyvert kell fogni, nem csak a fegyverszüneti szerződés értelmében, de belső meggyőződésből is, hogy részt vegyünk a hitleri Németország teljes megsemmisítésében. Az ország belpolitikájában tökéletes átállításra van szükség, a magyar nép szabadságjogainak legteljesebb biztosítására és mélyreható földreformra. A külpolitikában szakítani kel az eddigi felhőkben járó magyar imperializmus gondolatával, mert — ahogy Sztálin mondta —: „Egyetlen nép sem lehet szabad, mely más népeket elnyom.“ A hosszantartó tapssal fogadott beszéd után Hámori László, a Szociáldemokrata Párt kiküldöttje először is a náci terror áldozatául esett elvtársakról emlékezett meg. A mártírok emlékének a nagy* gyűlés résztvevői felállva, egy* perces néma tüntetéssel áldoztak. Hámori László ezután a két munkáspárt között létrejött megegyezést ismertette, hangsúlyozva a legteljesebb összhangot. Ennek fejtegetése után, három fő feladatot állapított meg: a bűnös múltat megtorolni, a keserű jelent enyhíteni és a szebb jövőt felépíteni. A Szociáldemokrata Párt szó*noka után Katona József szavalta el Kiss Józef „Tüzek" című versét, majd a mégegyszer felszó*laló Hajdók Béla felhívta a meg*jelenteket, hogy a még mindig bujkáló és sokszor piros karsza*laggal „grasszáló“ reakciós elemek leleplezésével járuljanak hozzá, hogy a mai súlyos átmeneti idők* ből az ország és népe minél előbb átjusson a megérdemelt szebb és boldogabb jövőbe. Végül egy munkásdalárda in* dulója után, az Internacionálé eléneklésével ért véget a felsza*baditott Kőbánya lelkes hangulat* ban lefolyt első kommunista nagy* gyűlése. A pesterzsébeti nagygyűlés A Magyar Kommunista Párt pesterzsébeti szervezete vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott a Pflum* moziban. A közel kétezer főnyi hallgatóság előtt Veres József párttitkár nyitotta meg az ülést, ismertette a magyar munkásosztály és általában a magyar nép harcát a nácik és a nyilasok ellen. Prészolf József, a Nemzeti Bizottság helyi elnöke elsősorban köszönetet mondott a Vörös Hadseregnek, mely fővárosunkat a náci és a nyilas terror alól felszabadította. — A fasizmus, — mondotta — mindent elpusztított és kirabolt, sőt, még ma is akadnak olyanok, akik a Nemzeti Bizottság munkáját sza* botálják, aknamunkát fejtenek ki, akadályozzák az újjáépítés munká* ját. Ezek ellen kíméletlen harcot kell folytatnunk. Ratkó Anna a munkásság szo* ciális helyzetéről beszélt, elsősor*ban a nők elnyomatásáról és kizsákmányolásáról a fasiszta rezsim alatt. Hangsúlyozta, hogy az új, népi, demokratikus Magyarországot csak a trösztök és a bankok megtörésével, a földkérdés radikális megoldásával lehet felépíteni. A következő felszólaló Jánki Kálmán volt, aki arról beszélt, hogy a magyar népnek minden erejét mozgósítva részt kell vennie a náci reakció fegyveres megsem* misitésében. •— A munkásságnak — mon* doha — elől kell járni jó példá* val. s Ezt a bizalmat, melyet a fegyverszüneti egyezményben a Szövetséges nemzetek, élükön aSzovjetunióval az országgal szem* ben tanúsítottak, ki kell érdemel* nünk azzal, hogy a mi nemzeti lobogónkat is kitűzzük Berlinben, a szabadságszerető nemzetek győ* zelmi lobogói mellé. Gyorsan és határozottan kell cselekednünk. A nagygyűlés utolsó szónoka* ként Veres József a fasizmus elleni belső harc fokozását sürgette. Petőfi szellemében A Magyar Kommunista Párt zuglói szervezete szombati műsoros délutánját a központ részéről Máthé elvtárs nyitotta meg. A Szalmás kórus az Internacionálét, a Hutten és az 1940-es indulókat énekelte, majd Zelk Zoltán beszélt arról, hogy eddig kétféle Magyarország volt, az elnyomottaké és az elnyo* moké. S hogy ez a rendszer, ame* lyik Petőfi szellemét tűzzel*vassal üldözte, szobrot emelt neki. S amíg kultúráról szavaltak, addig ennek hordozói börtönt és bitót kaptak. Most, hogy eljött a szabadság napja, kedődik az igazi kultúra. Petőfi és József Attila népének a kultúrája. A tartalmas előadás után Gál Péter, Acél György, Bozóki István és Gyarmati Anikó szavalt kuruc* kori*, Petőfi*, Ady*, Katner*és József Attila*verseket, majd Kallós Gyula énekelt. Rácz György záróbeszédében bejelentette, hogy a párt zuglói szervezete megalkotja az első budapesti munkásszínházat, ahol a magyar és a világirodalom remekeit fogják előadni. fiát halottja van a budapesti rensdözsésnek Várlaki Oszkár detektívet, az újjászervezett budapesti rendőrség első hősi halottját kedden temették a főkapitányság Városháza utcai épületéből. A hős detektív bajótársai a vállukon, gyalogmenetben vitték ki a koporsót a Kerepesi* temetőbe. A temetés napján hunyt el dr. Barabás Béla rendőrtanár esős, aki utoljára a bűnügyi osztályon teljesített szolgálatot. Barabás Béla a főkapitányság másik hősi halottja, lakásának egyik szobájába csapódott be a német akna, amelynek szilánkja kioltotta az íróasztal mellett hivatalos munkával elfoglalt derek rendőrtörzstiszt életét. Az elhagyott gyermekekért A demokratikus szellemben épülő új Magyarország jövője: a testben lélekben egészséges ifjú nemzedék. A háború és a fasiszta rombolás rengeteg családot elszakított egymástól. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége elhatározta, hogy intézményesen gondoskodik a támasz nélkül maradt gyermekekről A szövetség a Nemzeti Segély támogatásával otthont állít fel. Jelentkezni lehet február 15*től XIV., Hermina*út 45. alatt 10—14 óra közt. Felvételi korhatár, tekintet nélkül a nemre 3—14 évig. Elsősorban azok számíthatnak felvételre, akiknek szülei tevékenyen részt vettek a fasiszta banditák elleni harcban, de pártfogásba vesznek később minden elhagyott gyermeket. * 1 A Vilma királynő út 25 — 27. szám alatti árvaházban hatvankét szerencsétlen gyermek élt a legnagyobb nyomorúságban. A gyermekek szüleit nyilas gonosztevők hurcolták el. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség VI. kerületi szervezete elvállalta ennek a hatvankét árvának a gondozását is. Farkas László református lelkész, szociális vezető irányításával a szövetség kerületi szervezetének tagjai korszerűsítették a nyomor* tanyát, úgyhogy az otthon ma már élelemmel, gyógyszerrel, kötszerrel is rendelkezik. A közönség jótékony adakozással segíti a demo*kratikus ifjúságot élet- és lélekmentő munkájában. Adományokat átvesznek a Vörösmarty*utca 35. szám alatti székházban. Agyonlőtték Buda nyilas rémét Fellélegzett e héten a ma már csendes és az óvóhelyek ről felköltöző harmadik kerelet: agyonlőtték a leghírhedtebb nyilas terroristát, ifj Majzán Jánost, aki saját bevallása szerint nyolc rendőrt és tizenegy polgári egyént ölt meg. .A Bécsi út 102. számú ház (a híres budai nyilas központ) volt ifj. Mázán János főhadiszállása, ahol testőrsége élén szinte kiskirályhoz méltó gazdagságban és hatalommal élt. Nappal csend volt a ház tájékán, annál elevenebb volt az éjszakai órákban, amikor is az odahurcolt emberek kínzásainak rémületes hangja az utcára is kihallatszott, a szomszédos házak lakóinak ijedelmére. Mázán apja a párt pénztárosa volt, fiát nyilas szellemben neveltette. A húsz éves ifj. Mázán János lelketlenséggel és lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolt és áldozatairól listát vezetett, amit utólag megtaláltak nála Az orosz csapatok bevonulása után, mint partizán működött Elfogták. Kihallgatásakor nem tagadta a gyilkosságokat. Agyonlőtték.